Andrew Strom IGAZ KONTRA HAMIS ÉBREDÉS (8. fejezet) Kundalini Warning, Are False Spirits Invading the Church

Az egyik dolog, ami az utóbbi években nem hagy engem nyugodni, az magának az „ébredés” szónak – és mindannak, amit ez csak jelent, amire csak utal – a teljes degradálódása. Nekem, aki már hosszú évek óta tanulmányozom az ébredéseket, valódi szívfájdalom ezt látni, mert ez a szónak az eredeti jelentéséből való teljes kiforgatása.

• Mi is tehát az „ébredés”, mint olyan, lényegét tekintve, s a történelmet alapul véve?

Nos, a legegyszerűbb megfogalmazása talán ez: „AMIKOR ISTEN MEGLÁTOGAT MINKET, LEJÖN HOZZÁNK”.

Igen – amikor Isten lejön közénk, meglátogat minket az Ő dicsőséges, királyi nagyságában és szentségében.

Ézsaiás próféta pontosan megfogalmazta, hogy milyen is Istennek ez a dicsőséges, királyi jelenléte:

„…látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot… és kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével! És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel” (Ézs.6:1-5)

Isten szent jelenlétének ez a lenyűgöző, csodálatos és félelmetes volta az, amely minden igazi ébredést átjár és jellemez, és amelynek hatására az emberek nem tudnak mást tenni, mint leborulni Előtte és megtérni. Ma azonban az „ébredés” szónak számunkra csak egy kiüresedett, minden lényegi tartalom nélküli, sekélyes jelentése van – de maga az igazi jelentés mindig is magával hordozta a mindenható Istennek ezt a leírhatatlan, dicsőséges szentségének a kiáradását. S ez, ha megtörténik, az emberekben mindig ugyanazt a választ váltja ki: azt a kiáltást, hogy „Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek!”

Az egész történelem során, végig az évszázadokon át azt láthatjuk, hogy az igazi ébredések mindig is magukkal hoztak egy átfogó, kiáradó megtisztulást, szentséget és megtérést, amelyeknek célja az Egyház megtisztulása és helyreállítása volt mindabba, aminek, amilyennek Isten népének itt a földön valóban lennie kell.

Mint ahogy azt a híres ébredési prédikátor és misszionárius, Jonathan Goforth megfogalmazta:

„Nem tudjuk eléggé határozottan hangsúlyozni azon meggyőződésünket, hogy az Egyházban tapasztalható minden gát és akadály a benne lévő bűnöknek tulajdonítható.”

Az Azusa utcai ébredésben részt vevő Frank Bartleman pedig ezt írta: „Az ébredés mélységét a megtérés szellemének a mélysége határozza meg.”

Az amerikai első nagy ébredés egyik vezéralakját, Jonathan Edwards-ot arról a híressé vált prédikációjáról ismerte mindenki, melynek címe ez volt: „Bűnösök egy dühös Isten kezében”.

A feljegyzések szerint, amikor ő ezt prédikálta, „az összegyülekezett emberekre szinte rászakadtak a bűneik, és az ezek miatti, közelgő veszedelem súlya. Fájdalmukban annyira sírtak és nyögtek, hogy a prédikátornak nyugalomra kellett intenie a hallgatóságát, hogy azok hallják, amiket ő közben mondott.”

Az emberek közül sokan szó szerint az oszlopokba és a templomülések oldalaiba kapaszkodtak, mintha már egyenesen azt érezték volna, hogy már süllyednek is a pokolba. Ugyanennek az ébredésnek egy másik fő alakja Gilbert Tennant volt.

Az ő prédikálásával kapcsolatban azt jegyezték fel, hogy „őt egyáltalán nem érdekelte az, hogy szép gesztikulálásokkal hízelegjen a hallgatói szemének; hogy szép szavakkal csiklandozza a fülüket; vagy, hogy megfogalmazásával és nyelvezetével hízelegjen a képzeletüknek.

Őt csak az érdekelte, hogy egyenesen a szívüket és a lelkiismeretüket célozza meg; hogy a vesztüket okozó önámításaikat felfedje; hogy rámutasson és felfedje bűnös titkaikat, a képmutató vallásosságukat, és hogy a megtévesztés minden menedékéből kiugrassza őket… A prédikálása nagyon sokszor szinte félelmet keltő, átható és szívhez szóló volt.” Az ilyen jellegű prédikálás gyakran igen erőteljes következményeket, gyümölcsöket szül. Mint ahogy azt az egyik pásztor megjegyezte:

„Sokan azmemberek közül hangosan kiáltoztak a lelkük fájdalmában. Sok erős testalkatú ember úgy zuhant el, mintha egy olyan ágyút sütöttek volna el, melynek golyója egyenest a szívükbe hatolt.”

Az igazi ébredési prédikálásnak szinte mindig ilyen jellemzői vannak – az Apostolok Cselekedeteitől kezdve egészen napjainkig. Pünkösd napján Péter volt az, aki kiállt, és szemtől szembe megvádolta a zsidókat, hogy ők „feszítették meg a Messiást”, melynek következtében azok „szívükben megkeseredtek” (az angolban: ami egyenesen a szívükbe vágott – a ford.), és azt kiáltották: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” (Apcsel. 2:36-37). Majd a Szentírás feljegyzi, hogy azon a napon, ezt a bizonyos, a Szent Szellem tüzétől égő prédikációt hallva több mint 3000 ember tért meg. Később az Apostolok Cselekedeteiben azt is olvashatjuk, milyen hatást váltott ki Pál bátor, félelem nélküli igehirdetése Félix kormányzóban:

„Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix… (az angolban: Félix megremegett – a ford.)” (Apcsel. 24:25).

Igen, ez valóban így van: az igazi ébredési prédikálás a „bűn, igazság és ítélet” hirdetése (Ján. 16:8)! Ennél kevesebb nem lehet! Ez egy bátor, merész, rettenthetetlen prédikálás, akár még a prédikátor, saját életét is kockáztató prédikálás! Ilyen prédikálást azonban a mi nemzedékünk szinte még soha nem hallott. Ilyen volt a Finney-ek, a Whitefield-ok és a Wesley-k prédikálása akkor, régen. És korunkban is ilyen prédikálásoknak kellene elhangoznia!

Az igazi ébredés nem más, mint a szent Isten hatalmas, szentséges jelenlétének a leáradása, mint ahogy azt az 1905-1906-os indiai ébredésről mondta Amy Carmichael:

„Rövid időn belül a gyülekezet fele már arccal a földön feküdt, Istenhez kiáltva és sírva minden fiú és lány, férfi és nő – csak magukra figyelve, senki másra maguk körül. S ez olyannak hallatszott, mint a hullámok hangja, vagy mint az erdőben zúgó erős szél hangja… Az imádság e hurrikánja több mint négy órán keresztül tartott.”

„HALÁL” A FELTÁMADÁS ELŐTT

Az igazi ébredés Isten gyermekeit a térdeikre kényszeríti. De ezután a mély megtisztulás után nagyon sok ébredés átfordult egy túláradó örömbe, dicséretbe és ünneplésbe, melyet a bűneiktől megtisztult és bűnbocsánatot kapott emberek éltek át olyannyira, hogy az ott csupán szemlélődő embereket sokszor megdöbbentették a hangos hála-kiáltások Isten felé, a túláradó, erőteljes dicséret és éneklés, és így tovább.

Fontos azonban észben tartanunk azt, hogy ez az „igazság, békesség és öröm a Szent Szellemben” csak azok között valósul meg igazán, akik a szívbeli, mély megtérés és összetörtség után kerültek ebbe az állapotba. A „feltámadást” meg kell, hogy előzze a „halál”.

Ha ma egy olyan mozgalmat látunk, amelynek nem része a keresztről szóló, vagy a bűnökre rámutató, vagy az Isten szentségéről szóló erőteljes prédikálás, akkor biztosan tudhatjuk, hogy az a mozgalom nem valódi ébredés.

Nagyon komolyan, odaszántan, minden erőnkkel kell keresnünk Istent egy, a korunkban megtörténő Nagy Ébredésért!

A „Keresztelő János”-féle prédikátorokra van újra szükségünk, és korunk Goforthjaira, Wesley-eire.

• Fogsz-e vajon, kedves Barátom, Isten előtt imádságban gyötrődni és sírni, könyörögve kérve az Urat egy új ébredés kitöltetésére?

• Vajon át tud-e söpörni a nemzedékünkön az igazság és megtisztulás hatalmas hulláma – mielőtt még túl késő lenne?

Lehet, hogy Isten pont TÉGED hív arra, hogy egy ilyen prédikátor legyél. Imádkozz és gyötrődj az Úr előtt, teljes odaszánással keresve Őt, hogy ez megtörténhessen. Ostromold a mennyet, hogy lejöjjön az Úr jelenléte. Mert csak egy ilyen, a mennyekből küldött ébredés képes arra, hogy az Egyház korunkban tapasztalható, igen mély szükségét betöltse.

HAMISÍTVÁNYOK ÉS HAMIS MANIFESZTÁCIÓK

Nagyon fontos azonban azt is megjegyeznünk, hogy amikor Isten Szent Szelleme leszáll, rászáll az emberekre, „szokatlan” dolgok is történhetnek. Mint ahogy azt az Apostolok Cselekedeteiben is látjuk, a bűnök miatti lelki fájdalom okozta hatalmas sírások; vagy éppen az Isten félelméből fakadó „remegések”; az örömteli megbocsátottság állapota miatti boldog érzelemkitörések; a „nyelveken szólás” tömeges előfordulása; álmok, látások, stb. mind előfordulhatnak.

A kulcs ahhoz, hogy megfelelő módon tudjuk látni és értékelni ezeket a történéseket az, hogy azok valóban hordozzák-e Isten szentségét és igazságát – és hogy ezek a jelenségek jó gyümölcsöt teremnek-e (azaz az emberek életében megerősödnek-e az istenfélő, jó tulajdonságok és tettek), mint amilyenek pl. a szent élet és az Isten iránti, egyre növekvő éhség. Nem utasíthatunk el valamit csak azért, mert az „szokatlan”. Meg kell vizsgálnunk a szellemeket.

Az ébredést vezetők számára a legérzékenyebb terület a hamisítványok kérdésköre. Az igazi ébredés peremterületein sokszor előfordulnak hamisítványok is, de ha ezek nem okoznak nagyméretű problémákat, akkor lehet, hogy a legjobb az, ha a vezetők nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget ezeknek.

(Ugyanis, ha viszonylag kisméretű problémákat túl hangosan teszünk helyre, akkor ennek az eredménye az lehet, hogy az emberek túlzottan gyanakvóak lesznek BÁRMI szokatlanra, ami a továbbiakban viszont megnehezítheti a Szent Szellem munkáját.)

Ha azonban ezek a hamis jelenségek túl nagy mértékben dominálnak, akkor igenis szükséges lehet, hogy a vezetők nyíltan korrigálják ezt, az Isten által adott hatalmukat és tekintélyüket használva.

Úgy gondolom, hogy az igaz ébredések során fontos, hogy a vezetők nagyon óvakodjanak attól, hogy bármely módon is erősítsék, bátorítsák a lelkiséget, a túlzottan lelki/érzelmi reagálásokat. Ezeknek a vezetőknek, véleményem szerint, nem lenne szabad a korunkban oly gyakran látott és hallott, a „szív húrjait megpendítő”-típusú technikákat alkalmazniuk. Mert az ilyen mind csupán magamutogatás, lelki természetű és sekélyes, ami az embereket szépen körbebugyolálja egy meleg, pozitív, „jól-érzemmagam” védőburokba, ami Isten előtt nem kedves. Mégis: ez a dolog sajnos korunkban egyre gyakoribbá vált.

Azt tapasztaltam, hogy csak nagyon kevés keresztény tudja az ilyen „lelkiség” után megkülönböztetni az igazi kereszténységet a hamis, lelki kereszténységtől. Az igazi ébredési szolgálatok nem engedik meg, sőt, elvetik ezt a fajta lelkiséget, érzelmi túlzásokat és manipulációt. A prédikálásuk (és a dicséretük) nem a személyekről, ügyességről vagy magamutogatásról, a „show”-ról fog szólni, hanem „Szellemnek és erőnek a megmutatásáról” (1Kor. 2:4).

ÉLMÉNY-MÁNIA

Amikor az 1990-es években bejött az Egyházba a „manifesztációk” mozgalma, nagyon sokan azt állították, hogy ezek „olyanok, mint a múlt nagy ébredései”. Meg kell, hogy mondjam azonban – én, aki hosszú évek óta kutatom, tanulmányozom az ébredéseket, és írok ezekről –, hogy ez egy teljesen képtelen állítás.

Sőt, ez a mostani, bizarr új mozgalom a leginkább azokra a HAMISÍTVÁNYOKRA emlékeztet, amelyek gyakran megpróbáltak teret nyerni és terjeszkedni az igazi ébredésekben – sokszor sajnos lerombolva és tönkretéve azokat. Mint ahogy azt a jól ismert ébredési prédikátor, John Wesley kijelentette: „Az ébredés először igaz, valódi és tiszta – de néhány hét után nagyon figyelj arra, hogy megjelenhetnek hamisítványok.”

Nagyon sokatmondó és jelentőségteljes tény az, hogy a történelmünkben korábban előforduló két ébredést is olyan „manifesztációs” mozgalmak vitték félre és tették tönkre, amelyek időközben szintén kirobbantak, míg volt olyan ébredés is, amelyet csak egy hajszál választott el attól, hogy hasonló sorsa ne jusson.

Sajnos mind az Első Nagy Ébredésnek, mind az 1904-es walesi ébredésnek így lett vége, és a Kentuckyban kirobbant Második Nagy Ébredés is nagyon közel került a „hajótöréshez”. Igen, hadd ismételjem meg még egyszer, amit az előbb mondtam: Istennek e két hatalmas mozgását, mozgalmát gyakorlatilag az ébredések alatt végigsöprő, bizarr manifesztáció-áradat tette tönkre.

Isten sok más mozgalmának is harcolnia kellett az ellen, hogy ne nyerhessenek teret hasonlóan pusztító, bizarr manifesztációk. Nagyon sok, jól ismert ébredési prédikátor beszélt arról, mennyire nehéz volt az ébredést a megfelelő síneken tartani, és megakadályozni az ördögöt abban, hogy ilyen dolgokat hozzon be.

John Wesley ezt mondta: „Ne ijedjetek meg attól, hogy a Sátán konkolyt vet Krisztus búzája közé. Ez mindig is így volt, különösen a Szellem nagyobb kitöltetéseinél – és mindig is így lesz, amíg a gonoszt meg nem kötözik majd ezer évre. De addig a gonosz mindig is utánozni fogja Krisztus Szellemének a munkáját, szembeszállva azzal, és megpróbálva akadályozni azt.”

A hamis manifesztációk megjelenését gyakran olyan hívők okozzák, akik „isteni érintéseket”, áldásokat, illetve szellemi élményeket keresnek ahelyett, hogy Isten Önmagáért keresnék. Az ilyen hamisítványok egy része testies, míg vannak olyanok, amelyek kifejezetten démonikusak – különösen, ha a „korlátok ledobása”, vagy egyfajta „vadság” jellemzi. Mint ahogy azt a híres ébredési prédikátor, Charles Finney mondta: „Isten Szelleme az embereket az intelligenciájukon keresztül vezeti, nem pedig puszta érzelmi benyomásokon keresztül… Tudok olyan esetekről, amikor bizonyos egyének felettébb nevetségessé tették magukat, és nagy kárt okoztak a saját lelküknek és Isten ügyének azzal, hogy átadták magukat az érzelmi benyomások túlzottan lelkes és fanatikus követésének.”

Mind az Első, mind a Második Nagy Ébredés során – mint ahogy néhány, időben tőlünk nem oly távol eső pünkösdi ébredés során is – nagyon gyakori volt, hogy az emberek „elestek Isten ereje alatt”. S ez már akkoriban is igen sok vitát okozott. De én úgy hiszem, ezek többnyire Istentől voltak.

Ám azokban az időkben a Nagy Ébredések a bűnökről való meggyőzésről, megtérésről és szentségről szóltak – és nem a „manifesztációk” kereséséről. És ez az igazi ébredés legfőbb, igazi jellemzője. Mint ahogy azt a pünkösdi „úttörő”, az Azusa utcai ébredésben részt vevő Frank Bartleman írta:

„Egy igazi ‘Pünkösd’ hatalmas módon meggyőzi az embereket a bűneikről, és Istenhez fordítja őket. A hamis manifesztációk csak izgatottságot és rácsodálkozást hoznak… Bármely olyan cselekedet, ami a Szent Szellemet, vagy az „ajándékokat” Jézus fölé teszi, fanatikussághoz vezet.”

Amerikában, az Első Nagy Ébredés idején, a legkomolyabb károk többek között az olyan ébredést támogató prédikátorok irányítása alatt történtek, mint pl. James Davenport és mások, akik nagy hírnevet szereztek maguknak a túlzásokba eső prédikálásaikkal és viselkedésükkel – ami sajnos nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ébredés véget ért. Mint ahogy a bostoni újság, a Boston Evening Post írta Davenport-ról:

„Ő nem tudja máshogy felgerjeszteni az emberek szenvedélyét, csak úgy, hogy erőszakosan megfeszíti a tüdejét és a lehető legkülöncebb módon tekergeti a testét, ami azonban egyúttal nevetést és felháborodást vált ki az emberek többségéből, míg mások ennek hatására érzelgőssé válnak, kiáltoznak és sírnak, elgyengülnek, elájulnak és rohamok törnek rájuk… S ők sokkal inkább hasonlítottak egy, a Bacchus-ünnepen részt vevő, bohókásan vidámkodó csoport tagjaihoz, semmint tűntek józan, Istent dicsérő és tisztelő keresztényeknek…”

Az ilyen és hasonló történések hamarosan olyan nagy vitákat váltottak ki az egész ébredés körül, hogy a Nagy Ébredés keserű vitákba és érvelések özönébe torkollott. Ez az ördög egyik biztos módszere tehát arra, hogy a mindenkori ébredéseket megölje. Az amerikai Nagy Ébredés így csak három vagy négy évig tartott. 1744-ben James Davenport nyilvánosan bocsánatot is kért ezek miatt a túlzások miatt, de akkor már késő volt: az ébredés már véget ért.

Alig 50 évvel később, a Kentucky központú Második Nagy Ébredés szintén nagyon közel jutott ahhoz, hogy hasonló sorsra jusson. Az elején – mint ahogy az lenni szokott – hatalmas bűnbánat szállt az emberekre, és őszinte megtérések voltak. Ez egy ideig nagyjából így is maradt. Az emberek a bűneik súlyától a földre zuhantak, és a bűneik feletti jajkiáltásukkal töltötték be a helyet. Majd egy akkora mértékű bűnbocsánat-megtapasztalásuk volt, hogy igazi, mély öröm töltötte be őket.

Az ébredéseknek ezek a megtapasztalások teljesen természetes velejárói. De kb. egy év múlva, amikor az ébredés elérte Cane Ridge-et és a sátoros összejövetelek sokkal nagyobbak lettek, a manifesztációk mindenféle vegyes özöne kezdett el beáradni, és azok egy ideig szinte teljesen dominálták is az ébredést.

A nyugati államokban ez végül az egész mozgalmat majdnem teljesen zátonyra vitte és tönkretette. Ahogy azt az ébredéseket kutató történész, Keith J. Hardman írja: „Cane Ridge-ben is olyan túlzások kezdtek el dominálni, amelyeket az emberek általában véve nem helyeseltek, hanem elítéltek … azóta, hogy James Davenport-nak és társainak erősen túlzó, képtelen viselkedése és őrjöngései az 1740-es évek New England-i Nagy Ébredését hiteltelenné tették. A legtöbb ébredést támogató evangélista ezeket a túlzásokat – vagy „rajongásokat” – idegenkedve, erőteljes nemtetszéssel fogadta…”

Hála Istennek, a Kentucky ébredés esetében ezek a bizarr manifesztációk elkezdtek lecsengeni, még mielőtt helyrehozhatatlan károkat okoztak volna az egész ébredésben. De nem sokon múlott. Mint ahogy Hardman folytatja:

„A késő esti sátoros alkalmakon a buzdító igehirdetésre adott fizikai reakciók a következők voltak: kiabálások, sírás és a földre esések. De amikor az érzelmek áradata szabad utat kapott, akkor ezek a sátoros alkalmak sorra megteltek rángatózó, vonagló, összevissza fizikai ‘gyakorlatokat’ vézőemberekkel, é sajnos e megnyilváuláok lettek az átaláosak.

Hisztéikus nevetéek, alkalomadtá transzok, az ‘ugató’ gyakorlat és az önkéntelen ‘vonaglások’ domináltak…”

T. W. Caskey, egy akkori szemtanú így írta le ezeket az ébredést majdnem tönkretevő, akkoriban felbukkanó manifesztációkat: „Az egész gyülekezet – mintegy megmagyarázhatatlan idegi történés következtében – volt, hogy ide-oda dülöngélést okozó nevetési rohamokat kapott, s amikor ez elkezdődött, senki nem tudta megállítani vagy irányítani, amíg az magától le nem csengett. Más alkalmakkor az idegi izgatottság miatt az emberek izmai elkezdtek hirtelen és erősen rángatózni és vonaglani, míg aztán az egész egy normál, kiegyensúlyozott táncra csillapodott le.

De ez is – mint ahogy a ‘szent nevetés’ – teljesen irányíthatatlan volt. Amikor valaki elkezdett nevetni, táncolni, kiabálni vagy vonaglani, nem tudta abba hagyni addig, amíg teljesen kimerülten, szinte egy tetszhalott-ájulásban össze nem csuklott…” Majd ugyanez az író úgy folytatja, hogy egy idő után már egyre többen kérdőjelezték meg, hogy az ilyen történések valóban a Szent Szellemtől vannak-e.

Elkezdték kutatni az Írásokat, és megvizsgálni a szellemeket, sokkal jobban, mint előtte, és ezek a bizarr manifesztációk elkezdtek fokozatosan megszűnni. S hála Istennek, hogy akkor ez így alakult, mivel már nagyon közel kerültek ahhoz, hogy az egész mozgalmat az emberek rossz hírbe keverjék, és hogy szerencsétlenséget hozzanak arra. De így az ébredés tovább tudott folytatódni – még legalább hat évig, vagy még tovább is. Az Első Nagy Ébredéstől eltérően ezt a mozgalmat nem tudták megölni ezek a túlkapások.

Mindazonáltal az is tény, hogy ezeket a korai kentuckyi manifesztációkat még évtizedekkel utána is emlegették az emberek, ami az egész „ébredés” fogalmát sok ember számára igencsak beszennyezte.

Még Steve Turner, egy korunkbeli zenetörténész is azt írja a kentuckyi sátoros összejövetelekről, hogy a tömegek ott „transzba estek, a földön fetrengtek és még ugattak is, mint a kutyák”. Azt már nem is említi, hogy az elején ezeken az összejöveteleken erőteljes prédikálások és mély, őszinte megtérések voltak. Láthatjuk, hogy sokszor a bizarr és romboló dolgokra emlékeznek az emberek a legtovább.

Micsoda szégyen ez nekünk!

A történelemből láthatjuk, hogy az igazi ébredések vége felé gyakran jelentek meg hamisítványok és túlzások, merthogy az ördög így próbált meg beférkőzni az ébredésbe, hogy teljesen elpusztítsa, vagy legalábbis hiteltelenné tegye azt. Ez történt az 1904-es walesi ébredés során is – mint ahogy az Első és Második Nagy Ébredés kapcsán is, mint ahogy azt láttuk. A walesi ébredés mindössze csak 18 hónapig tartott!

Mostanra már nyilvánvalóvá kellett, hogy váljon mindenkinek, hogy az olyan ébredési prédikátorok, mint pl. Finney, Wesley, Bartleman, Roberts, stb. EGYÁLTALÁN SOHA, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT nem támogattak volna egy olyan mozgalmat, mint amelynek mi az utóbbi 16 évben szemtanúi voltunk – amely csak nagyon kevés hangsúlyt fektetett a megtérésre és a szentségre, s melynek középpontjában szinte kizárólag a bizarr és idegenszerű megnyilvánulások álltak! Sőt valójában az általunk mostanában látott mozgalom nem áll másból, mint azokból a dolgokból, amelyeket ők TÁVOL AKARTAK TARTANI a korabeli ébredésektől! Itt tehát sajnos a „hamisítványok” azok, amelyek elkezdtek dominálni.

Én a végsőkig nevetségesnek tartom azt, amikor korunk írói a jelenlegi manifesztációk érvényességét azzal próbálják alátámasztani, hogy a múltbeli ébredésekre mutatnak, és azt mondják: „Lám, ezek történtek akkor is!” Igen, valóban megtörténtek – akkor, amikor a hamisítványok és a túlkapások elkezdtek beözönleni és Isten igazi munkáját tönkretenni. Minden igazi, nagy ébredés-prédikátor is ugyanezt mondaná erre!

Nyilvánvalóan korunk prófétai és karizmatikus mozgalmaiban is sajnos hasonló megtévesztések lettek a mérvadóak. Sőt, ébredés-történeti kutatóként meg kell, hogy mondjam, hogy mindkét általam tárgyalt mozgalom az Istentől indított, azonban utána félrecsúszott ébredések nagyon sok jellemzőjét hordja magán.

Miért nem ismerjük fel, hogy az utolsó napokra megprófétált megtévesztések nagy részének egyértelműen az EGYHÁZON BELÜL kell megtörténnie?

Ebben a mostani korban, amelyben élünk, rendkívül fontos, hogy a keresztények a szellemi megítélő képességüket annyira „kiélesítsék”, amennyire csak lehetséges. Ami engem illet, én igenis teljes meggyőződéssel hiszek a Szent Szellem mozgásában és ajándékaiban, és az Istentől jövő igaz jelekben és csodákban. S ezek az isteni történések, beavatkozások igenis fontos szerepet fognak játszani bármely igaz ébredésben – mint ahogy azt az Apostolok Cselekedeteiben is látjuk, amely telve van különböző isteni gyógyításokkal és csodákkal. Azonban a Biblia világosan állítja, hogy az utolsó idők a megtévesztések időszaka lesz. S az ilyen időszakokban az igazi ébredés csak akkor tud fennmaradni, ha mélyen gyökerezik az igazságban, Isten szentségében és a Tőle jövő, a szellemekre vonatkozó megkülönböztető képességben.

IGAZ ÉS HAMIS APOSTOLOK

Még egy dolog van, amit mindenképpen meg kell említenem ebben a fejezetben („Igaz kontra hamis”) – s ez nem más, mint az a modern mozgalom, amit úgy hívnak, hogy „Új apostoli reformáció” (New Apostolic Reformation), illetve az ehhez hasonló mozgalmak szerte a világon. Hadd szögezzem le a magam védelmében, hogy én egyáltalán nem vagyok ellene az „apostol” fogalmának, mint ahogy a „próféta” fogalmának sem – addig, amíg ezek a szolgálatok a valódi, bibliai értelemben szerepelnek és valósulnak meg. De igenis komoly problémám van azzal, amit a karizmatikus vezetők egyfajta „jó, öreg haveri” hálózati stílusban tesznek, azaz, hogy Krisztus Testét szépen felosztják maguk között uralkodásra kijelölt „területekre”, s maguknak olyan névjegykártyákat nyomtatnak, amelyen az áll, hogy ők „apostolok” – csak azért, hogy így alakítsanak ki maguknak magas hierarchiákat Isten Egyházában.

Vajon ezek az emberek a szó igazi, bibliai értelmében valóban „újszövetségi” apostolok lennének?

Én nem gondolom. S úgy hiszem, hogy maga az a tény, hogy Isten nyilvánosan zavarba hozta és megalázta a mozgalmukat Lakelandben, igen sokatmondó. Senki nem tagadhatja, hogy ezek az „új apostolok” voltak azok, akik nyilvánosan elvégezték azt a bizonyos „felhatalmazását” Bentley-nek, ami annyira rosszul sült el. Szerintem Isten így fejezte ki – nagyon erőteljesen –, hogy mit is gondol ezeknek az embereknek az „apostoli” mozgalmáról! De ezek az emberek sajnos nem tanulnak a hibáikból. Még mindig ezen törik magukat: egyre szélesebb „hálózatokat” alakítanak ki, csakhogy az Egyház felett egyre szélesebbre tudják alakítani a saját maguk kis birodalmát. S én úgy gondolom, ez egy olyan dolog, amit az Úr gyűlöl. Úgyhogy ne lepődjön meg senki, ha azt látja majd, hogy az Úr egy megdöbbentő hirtelenséggel újra megrendíti az egészet. Mert ezeknek az embereknek még mindig „nem jött át” az üzenet. Ugyanis az arrogancia magas foka az, ha valaki úgy titulálja magát „apostolnak” Isten Egyháza felett, hogy erre nem az Úr hívta el őt.

A Jelenések 2-ben azt olvashatjuk, hogy Jézus nagyon megdicsérte az efézusi gyülekezetet, mondván, hogy „megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket…” (Jel. 2:2).

Hát nincs-e itt már legfőbb ideje annak, hogy a modern Egyház is ugyanezt tegye?

Nochta Pál Attila - Hatalom

www.istenkereso.hu

„Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. Ananiás főpap pedig megparancsolta azoknak, kik ő mellette állanak vala, hogy üssék őt szájon. Akkor Pál monda neki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal és te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek? A következő éjszakán pedig melléállván neki az Úr, monda: Bízzál Pál! Mert miképpen bizonyságot tettél az én felőlem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképpen kell neked Rómában is bizonyságot tenned.” Apcs 23:1-3;11

Itt vagyunk egy országban, egy olyan országban, amely mára szinte megrohadt a korrupciótól. Politikusaink nagyrészt korrupt emberek és ebből a szempontból tökéletesen mindegy, hogy éppen kormányon vagy ellenzékben vannak e.

A társadalmunk pontosan ugyan ilyen, sőt, igazából szerintem egy társadalmat nem lehet elválasztani a korrupt politikusaitól, mert ahol korrupt a társadalom, ott a politikusok is szükségszerűen korruptak.

Vagyis azt a rohadást, amit látunk Magyarországon, saját magunknak köszönhetjük, mi szültük magunknak, ez a mi keserű gyermekünk.

Gondoljunk csak bele, szüleink egy olyan rendszerben éltek, amelyben meg kellett tanulniuk az ügyeskedést, az emberek fusiztak és mindenféle második-harmadik tevékenységet folytattak feketén azért, hogy az adott körülmények között valamilyen szintű anyagi előre lépést tapasztalhassanak.

Mi ezt láttuk tőlük, megspékelve még egy nagy adag materializmussal is, amely azt sugalmazta, hogy csak az anyag van és ahhoz, hogy ’túléld’ a rendszert, meg kell szakadnod a munkában vagy ügyeskedned kell.

Aztán jött a rendszerváltás, én akkor voltam tinédzser és egyszer csak az én generációm azt vette észre, hogy egy új, de legalábbis számunkra eddig ismeretlen világba csöppentünk bele, egy olyan világba, amelyben csak az számít valamit, akinek pénze és kapcsolatai vannak, aki ezekkel nem rendelkezik, az már tényleg csak Istenben bízhat.

Na és akkor itt van az Isten kérdése

A 90-es évek elején volt ugyan egy ébredés, létre jött néhány új gyülekezet is, de ez gyorsan elkopott, az elmúlt 20 évben nagyon sokan csalódtak a kereszténységben, mert azt kellett meglátniuk, hogy a magukat keresztényeknek nevezők is korrupt emberek, semmiben sem különböznek a nem keresztényektől, csak abban, hogy tudnak ájtatoskodó kánaáni szövegeket mondani és igéket idézni a Bibliából.

Sok gyülekezetben nem az igéből, hanem az igéről prédikálnak, az internet tele van hamis próféciákkal, vannak olyan gyülekezetek, amelyek szinte minden héten megjelentetnek olyan próféciákat, amelyek nagy csodákról, nagy ébredésről, nagy áldásokról szólnak, megtérésre való felhívás nélkül.

Itt aztán mindenkinek van látása vagy igéje, mikor, kinek és mit kellene tenni. Semmilyen felelősséget vagy megítélést nem vállalnak fel.

A kisegyházak jelentős többsége elkötelezte magát a jobb oldal ideológiája mellett és ez már egy olyan szintű megtévesztésnek a következménye, amelyből ezek a felekezetek szerintem már nem fognak tudni kiszabadulni „egykönnyen”.

A kereszténység a mai napig sem értette meg, hogy nem pártok, hanem az igazság mellett kell elköteleznie magát. Fogalmuk sincs, hogy ilyenkor az ige tükrében mit kell és lehet tenni. Erre látásra lenne szüksége a kisegyházban szocializálódott testvéreknek. Nem értik a próféták tetteit, Pál jogainak érvényesítését. Egy szűk és bezárt világban élnek, ahol saját szerepeket alakítanak ki.

A 2011 -es évben, amikor megszavazta az új egyháztörvényt az Országgyűlés, akkor az állam által befogadott egyházak tapsoltak örömükben és nem álltak ki a kívül maradottak mellett.

A kívül maradottak jelentős része pedig lapított, a vezetőik nem tűnődtek el azon, hogy az ő kívül maradásuk esetleg lehet egy Istentől származó figyelmeztetés is.

Nem, ők lapítottak és mindenki megpróbálta a maga kis külön kapcsolatait felhasználni (tisztelet a kivételeknek), hogy megköthesse a maga kis külön alkuját a kormánnyal.

Név nélkül említést teszek egy olyan (nagyobb) felekezetről is, amelyik a parlamenti szavazás előtt még az alapszabályzatát is módosította azért, hogy az új egyháztörvény megszavazása után ők gyorsan magukba szippanthassák azokat, akik kiestek a pikszisből és esetleg szeretnének vissza kerülni és persze akkor ez által ez a bizonyos felekezet létszámbeli növekedést élhetett volna át, ez pedig valószínűleg több pénzt is jelenthetett volna számukra az államtól.

Nos, ez a felekezet arcra esett, mert nem került be a tizennégybe. Ez után is tovább lapítottak, nem emelték fel a szavukat sem a többiek mellett, sem az egyéb jogi visszásságok ellen, hanem tovább keresték a kormány kegyeit, 2012-ben azt valószínűleg el is fogják nyerni, amikor további bővítésről dönt majd a Parlament.

Tudok olyan gyülekezetről is, ahol a gyülekezeti tagok nagy többsége a Jobbikra szavazott és a gyülekezet vezetősége ezt tudta, de nem tette szóvá. A kisegyházak akkor sem emelték fel a szavukat, amikor a Parlament megszavazta azt az Alaptörvényt, amely nyilvánvalóan ellentétben áll az egész Szentírással és annak szellemiségével.

Keresztényként kell azt mondanom, hogy a magyarországi kereszténység dagonyázik az erkölcstelenségben, jellemtelenségben. A vezetőknél megfigyelhető egy korrupt hozzáállás és sok helyen már az Igét sem veszik komolyan. (Tisztelet a kivételnek.)

Egy vidéki kis városban lakom és azt tapasztalom, hogy erősödik a rasszizmus, az antiszemitizmus, az utóbbi hónapokban is tapasztaltam, hogy az emberek fröcsögnek a gyűlölettől, sokan örülnek a kormány intézkedéseinek és teljes gyűlölettel mondják, hogy 'dögöljenek meg' a zsidók, a kisegyházak, a rokkant nyugdíjasok, a magánpénztárak...

A kormány vegye csak el a pénzüket, mert nekünk miattuk rossz az életünk, ezért ki kell irtani mindenkit, a zsidókat, a cigányokat, a szektásokat, stb.

A kisegyházak többsége már annyira elkötelezte magát a jobb oldal mellett, hogy a vezetőik még az ilyen hangok ellen sem emelik fel a szavukat. Nem hogy az átlag magyar, de még az átlag magyar keresztények többségének sincs halvány fogalma se arról, hogy mi folyik itt, Magyarországon.

Keresztények és nem keresztények egyaránt tompaságban, szellemi alvásban vannak, sokunkat lekötnek a megélhetésnek a gondjai (hitelek), így ezek után persze, hogy nincs erőnk már semmilyen értelmes dologra, akár protestálás a regnáló hatalom ellen vagy csak egy kiáltás a jövő generációjáért.

Azért tartottam fontosnak leírni ezeket a körülményeket, mert ennek fényében kell értékelni minden kicsi lépést, amit egyáltalán képesek voltunk megtenni, mi, vagyis az a néhány keresztény, aki mégis felemelte a szavát, Iványi Gáborral az élen, aztán néhány kisebb keresztény gyülekezet, aztán Izsák Bács Jeremiás valamint Soós Péter és most a BPA, akik meghirdették a december 30-dikai demonstrációt.

A jelenlegi nehéz körülmények fényében, a mai Magyarországon ez valami, én tisztelem ezért a BPA és tisztelem azokat az egyszerű hősöket is, akik bátrabbak voltak, mint én és az elmúlt időkben felemelték a szavukat a jogtalanság és az igazságtalanság ellen:

1./ A januártól élessé váló, de máris működő és sokakat megfélemlítő, valamint egzisztenciálisan ellehetetlenítő Új média törvénnyel a sajtószabadság (így lényegében a szólásszabadság, a szabad vélemény nyilvánítási jog) súlyos korlátozása lép életbe.

2./ Új alaptörvény, az Alkotmány helyett:

2.1. Megszünteti az államhatalom ideológiai semlegességének elvét;

2.2. „Sarkalatos törvényekkel” lényegében megteremti a diktatúra jogalapját;

2.3. Nemzeti ideológia elveire cseréli a polgári demokratikus jogállami normákat,

2.4. Demokrácia-, és alkotmányellenesen bebetonozza a jelenlegi kormánypárt hatalmát,

saját győzelmét előre biztosító választási törvénnyel, véglegesen korlátozva ezzel az

esetleg későbbi másik kormányzat mozgásterét.

2.5. Bevezetik a kollektív bűnösség elvét, boszorkányüldözést folytatva a legnagyobb ellenzéki (szocialista) párt ellen, hogy a következő választáson megnehezítse indulásukat.

2.6. A munkavállalók jogaival ellentétesen, a sztrájkhoz való jogot korlátozza.

3./ Szintén diktatórikus visszaélés a sarkalatos törvényekkel

3.1. Az új egyházi törvény :

- Alkotmányellenesen elvették több mint 100 törvényesen működő egyház státuszát.

- Az „egyház” megjelölés erőszakos módon, egyesületi jogállásra változtatása súlyosan hátráltatja a szabad vallásgyakorlás jogát,

- A hátrányos megkülönböztetéssel elvették a törvény előtti egyenlőség jogát,

- Azzal, hogy a bíróság helyett a parlament kétharmada dönt róla, ki minősül egyháznak és ki nem, elvették a törvényes eljárás lefolytatásához való jogot, és elvették a fellebbezés jogát az újra regisztrálási kérelem elutasítása esetén (ráadásul avval fenyegetik a majdan „nem regisztráltakat”, hogy elkobozzák vagyonukat és intézményeiket)

3.2. Alkotmánybírósági törvény :

- Alkotmánybíróság jogkörének drasztikus csökkentése,

- A bírói testület pártsemlegességének megszüntetése, pártbefolyás érvényesítése,

- Jelenleg folyamatban lévő 1584 beadvány teljes jogon kívül helyezése január 1.-től

3.3. A Munka törvénykönyve :

- Munkavállalók jogainak drasztikus csökkentése,

- Szociális jogok elvonása,

- Sztrájkjog drasztikus csökkentése,

3.4. Választási törvény :

- Egyoldalú, antidemokratikus szabályozás, ami csak a jelenleg hatalmon

lévő pártnak kedvez, (pl.: jelöltállítási feltételek drasztikus szigorítása,

választókerületek teljes átalakítása saját érdekek alapján, stb.,)

4./ Egyéb törvények : (társadalmi ellentétek szítása, szolidaritás elutasítása, a szegénység

kriminalizálása, hajléktalanok, büntetése vagy bebörtönzése.)

4.1. Hatalmi ágak szétválasztása elvének felszámolása:

- Bírósági függetlenség megszüntetése,

- Ügyészség függetlenségének megszüntetése,

- Köztársasági elnöki hivatal pártbefolyás alá vonása,

-Alkotmánybíróság függetlenségének és jogkörének drasztikus csökkentése,

4.2. Elhibázott gazdasági és adótörvények :

- Az egy kulcsos adó hatása: gazdagok támogatása, szegények megsarcolása,

- Alkalmazottak jogainak súlyos csökkentése,

- Társadalmi elégedetlenség (instabilitás) okainak megteremtése,

- Magánnyugdíj Pénztári vagyon (10,9 Billió Euro) államosítása, ellopása, ezzel

megvalósult a magántulajdonhoz való emberi jog durva megsértése is !

4.3. NIBEK (új titkosrendőrségről szóló) törvény :

- Adatvédelmi és emberi jogok semmibe vétele,

- A politikai üldözés és a totális diktatúra lehetőségének megteremtetése.

Az, amit valójában szeretnénk, hogy az emberek majd hirtelen felébrednek, hogy mi folyik itt, ezt pillanatnyilag valószínűtlennek tartom. Egyesek hálákat adva imádkoznak a kormányért, mondván így kell, ez van a logos-ban. El se gondolkodnak arról, mit üzen a Szentírás ebben a helyzetben nemzetünknek.

Ehhez egy új generációnak kellene felemelkednie a kereszténységben és a társadalom többi részében is (ez minimum 20-40 év) vagy pedig egy természetfeletti csodáknak kellene történnie, amiért viszont érdemes imádkozni, mert azt nekünk keresztényeknek, meg kell tudnunk, hogy Istennek mi a konkrét válasza, kijelentése (rhémája) erre a jelenlegi helyzetre.

Szóval, amit mondani akarok, a jelenlegi nehézségek közepette értékelnünk kell minden pici kezdeményezést is, még ha ez nem teljesen egyezik véleményünkkel, mi nem így csinálnánk.

Azt pedig biztatásul akarom mondani, hogy vagyunk azért néhányan akik sokat, nagyon sokat imádkozunk a magyarországi helyzet miatt, néhányan már a januári hónapot is imával fogjuk elkezdeni.

Igen, ahol Jézabel munkálkodik, ott előbb-utóbb Illés szelleme is aktivizálódik, megjelenik és ez konfrontálódást eredményez, de ezt a konfrontálódást a keresztények nem vállalhatják fel a Szent Szellem vezetése nélkül, mert különben nem azt az eredményt fogja hozni, amit várnánk.

Hiszem, hogy ezt a konfrontálódást senki, aki Krisztust követi nem kerülheti el, tudom, hogy egyikünk sem, én sem, és én bátor akarok lenni, de nem vakmerő, lázadó!

Én ki akarok állni az igazság mellett, nem a szocialisták mellett, akik nyolc év alatt szétlopták és eladósították az országot, nem is az LMP-sek mellett, akik számomra még mindig nem tudták bebizonyítani, hogy valóban lehet más a politika.

Én Jézus Krisztus mellett akarok kiállni, amellett akarok kiállni, amit teljes jó lelkiismerettel fel tudok vállalni, ezért én biztosan nem fogok együtt tüntetni azzal a Gyurcsánnyal, akit én szintén felelősnek tartok azért, hogy Magyarországon a dolgok idáig fajultak.

Ezen túl pedig, ha sikerülne is valamilyen úton leváltani a kormányt a magyarok akkor is olyanok maradnak, amilyenek eddig voltak.

Továbbra is hinni fognak a hazugságnak, ezért a jelenlegi helyett jön majd más valaki, aki még nagyobb hazugsággal fog traktálni minket és mi magyarok annak is hinni fogunk, mert annyira, de annyira messze állunk már az igazságtól.

Amire viszont lehetőséget ad nekem Isten az elkövetkező időkben, azt meg fogom tenni.

Bízom az Úrban, aki a megfelelő időben fel fog ruházni az ő erejével, amikor erre szükségem lesz, amikor konfrontálódnom kell Jézabellel, de addig a magam szakállára semmit nem akarok tenni, mert egy olyan csatában, amelybe nem az Úr Szelleme vezet bele, csak elbukhatok és még a győzelem esélye sincs meg…

www.istenkereso.hu

NPA

A szocializmus – antiszemitizmus – árvaság (bezárt szív)

A következő Istentiszteletek központosított témákból lesznek felépítve. A sátán tervei az egész földön lévő kultúrát áthatják, hiszen tudjuk, hogy a világ a gonoszságban vesztegel.

Főbb stratégiái közül három területet fogunk érinteni:

A szocializmus – antiszemitizmus – árvaság

Az országunkban lévő izmusok különböző szellemi eredetű struktúrákat (magaslatokat) alakítottak ki nem csak a közéletben, hanem sajnos az emberi szívekben is. Családokat és minden egyént behálózott és tett foglyokká értelmi területen.

Ezek az erősségek átszövik a keleti blokk politikai berendezkedését és az egyház spirituális szerepére hatással van. Az örökség hozadéka a férfiak, családfők, atyák nehezen tudnak a szellemi intuíció területén mozogni vagy képtelenné teszi a bensőséges közösséget Isten jelenlétével. Úgy is mondhatnánk, szinte gúzsba kötik a szellemük működését.

Az erősségek egy bezárt szívű egyházakat eredményeznek.

1Ján 3:17 "Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?"

Amíg az árvaság szellemének munkája le nem lepleződik és a gátakat el nem távolítjuk, az egyes hívők nem tudnak túllépni a meg nem bánt, meg nem vallott bálványimádás, meg nem bocsátás és ítélkezés alkotta kötelékeken. Szinte egy eltorlaszoló láthatatlan üvegfalat képezve ezzel ember és Isten közé. Így korlátozzák Krisztus uralmának, azaz királyságának növekedését a Testben.

Első lépcső

A múlt évszázadban felnövekedett egy (mindössze 2 évtizede volt nálunk rendszerváltás) társadalmi-politikai mozgalom, amelyet marx-, lenin-, szocial-, vagy kommunizmusnak nevezetek. Ezt a zsarnoki rendszert átitatta az ateizmus és a bálványimádás. Ennek a hamis vallási hitrendszerét és hatásait és un. "szellemi DNS" -ét szeretnénk lerombolni, kiiktatni. Célunk, hogy átéljük a múlt befolyásából való kitörést, szabadulást.

Második lépcső

A gyűlölet már gyilkosságnak számít az Újszövetségben (Mt. 5:21–26; 1Jn 3:15). Külön érdemes megemlíteni mindenféle fajgyűlöletet, ezek között is a legrosszabbat az antiszemitizmust: ez súlyos bűn is egyúttal, mivel Isten választott népe és Isten rajtuk elvégzendő terve ellen van.

Minél erőteljesebben ragaszkodnak a nemzetek, népek hamis (diabolikus) hitrendszerhez, annál inkább meghatározzák az emberek életkörülményeit, valamint a földjüket (térségüket) uraló prosperitást.

5Móz 1:35 "E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom."

Minél nagyobb a hamis vallások által közvetített szellemi erők jelenléte az emberek életében, a szociális különbségek a társadalomban annál kirívóbbak. A sátáni hatalmasságok egyre növekvő társadalmi befolyására utal például az antiszemitizmus vagy a tényleges kereszténységgel való szembehelyezkedés, annak működésének ellehetetlenítése progresszív folyamatokon keresztül.

Vezető európai lapok is egyre többször írják: vallási gyökerű kultúrharc (un. rekatolizáció) vette kezdetét Európa szívében, s ez a kelet-közép-európai országok csatlakozásával erősödött föl.

Harmadik lépcső

Újjászületésünk egyik jellemzője Atyánk kezdeti ismerete. Aztán hitünket éljük, idővel fokozatos növekedés történhet, így kapcsolatukban kiépül az Atyával való közösség bensőségessége. Már nem bizonytalankodunk olyan dolgokról, mint örök élet. Ezen a szinten valódi és élő kapcsolatba lépünk az Atyával.

Úgy lépünk be a Királyságba, hogy elfogadjuk Krisztust Mesterünknek, de továbbvisz az Úr, hogy fiúként éljük meg az Atyjával való ismeretet. Ez a Krisztusban való érlelődés természetes folyamata lenne. Itt kezdünk el megszabadulni az árvaság szemléletétől, az elutasítottság mély fájdalmaiból, és elkezdünk fiúként élni.

Jak 1:27 "Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, [és] szeplő nélkül megtartani magát e világtól."

Ám a legveszélyesebb dolog, ami egy kapcsolattal (Isten v. embertárs) tehető, hogy ha valaki egy falat épít, vagy bezárja a szívét. Ha bezárjuk és falat emelünk, megengedjük a keserűségnek (ami lázadás) és a haragnak, hogy érlelődjön, és túllépjen önmagunk korlátain…

Péld 27:4 "A búsulásban kegyetlenség [van], és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irigység előtt?"

Ha hagyjuk a bezárt, árva életérzést (ami szellemi befolyás) felépülni és fenntartani ez bezárt szívet fog eredményezni. Nagyon fontos, hogy megértsük, hogy ez igaz lesz gyermekeinkkel, házastársunkkal és barátainkkal való kapcsolatunkban is.

Kérjük Istent, hogy ne csak tájékoztasson, hanem fel is tudjon tárni bennünket!

Igazság oszlopa?

"Ha pedig késnék, hogy tudd, hogyan kell Isten házában forgolódnod, amely az élő Istennek (kihívott) gyülekezete (eklézsiája) a való(igaz)ság oszlopa és szilárd támasza. (1Tim.3:15)"Vida

Az egyik legkomolyabb dolog az Úr saját népére befolyást gyakorolni! Legyünk nagyon óvatosak abban, hogy miként teszünk rá szert, és hogyan használjuk azt.

Pál a 2 Korinthus 10,14-18-ban arról beszélt, hogy nem akar a rábízott hatáskörön, vagy tekintélykörön túllépni.

Felismerte, hogy Isten mindegyikünknek a kegyelem és a tekintély meghatározott mértékét adta és figyelnünk kell arra, hogy ezt ne lépjük túl.

„14 Mert mi nem ok nélkül dicsekszünk! Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét elvitték nektek!

15 Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk. Nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjeszkedjen.

16 Mert az a szándékunk, hogy a Korinthus városán túli vidékeken is elmondjuk az örömhírt az embereknek. De semmiképpen nem akarunk olyan munkával dicsekedni, amit valaki más végzett a maga területén. (2 Korinthus 10,14-18.)”

A „vén” (preszbüterosz) szó igazi jelentése utalt arra, hogy az általa jelölt személy az egyházért hűségesen teljesített szolgálatban a kitartó igazságszeretet meghatározott mértékét tanúsította, mielőtt ez a befolyás adatott volna neki. A vén pozíciója a bibliai egyházban a legmagasabb és legnagyobb tiszteletben tartott hivatal volt, városonként.

Tit 1:5 Amiatt hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként véneket/presbitereket, amiképpen én neked meghagytam;

Másrészről a keresztények vagy szolgálatok manapság senkinek sem tartoznak elszámoltathatósággal helyi szinten. Így az egyházvezetéssel szemben felállított alapvető bibliai követelmények egyikének sem kell megfelelniük, érdekes módon mégis nagyobb befolyást tudnak gyakorolni a modern technikán vagy akár divatos konferenciákon keresztül, mint akár a ’legjellemesebb, legfelkentebb’, igaz vének.

A 'prófécia-cunamikat' már meg sem említem...

A legtöbbje ezeknek a dominanciára törekvő szolgálatoknak démonizálódása egyértelmű, uralkodó szellemek és hamis megítélés forrásait képezik. Jézus erős embernek nevezi ezt a tevékenységet. Nem tényleges felkenetésen, hanem más eszközökkel szerzett befolyás alapján állnak. A korai egyházban még pincérként sem szolgálhattak volna.

Az egyház arra hívatott el, hogy az igazság védelmezője és oszlopa legyen. Az igazság a legértékesebb "portéka" számunkra, és nem engedhetjük, hogy kompromittálódjon, ellenkező esetben megkapjuk az ilyen tévelygésért megígért ítéletet.

A világ módszerei az igazság keresésére nagyon különböznek attól, ahogy a valódi igazságot meg lehet találni.

“Az ember időnként belebotlik az igazságba,
de legtöbbször feltápászkodik és továbbmegy.”
(Winston Churchill)

A kijelentésre több egymáshoz kapcsolható görög szót is találunk az újszövetségben. Az egyik szó az igazságra az 'alétheia' amely a 'pszeüdosz' azaz valótlan ellentéte és a lényegi jelentése a leplezetlen valóság. Ez Isten természetéből fakad, amely kinyilatkoztatásakor szubjektív elkülönült részünké válik.

Az igaz-való-ságot akkor lehet megtalálni Krisztusban, ha a Szent Szellem informál és kalauzol minket. "De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. (Ján 16:13)"

Hasonlóképpen sok olyan eset van, amikor őszintén kísérletet tesznek arra, hogy az igazság és a tisztesség legmagasabb szintjén éljék, de gyakran ezt olyan alapon próbálják megvalósítani, amely egyszerűen nem az igaz-való-ságban gyökerezik. Ezért van az, hogy a legmélyebb alapok rázkódnak, hogy csak a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.

„Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak, mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.” (Zsidó 12,28.)

Hamarosan belépünk abba az időszakba, amikor a keresztény folyóiratok, hírlevelek, felekezetek, egyházak, 'ministry-k', missziók, szeretet szolgálatok, civil összefogások a nemes tettekért egytől egyig az eddig tapasztalt legintenzívebb nyomás és legmélyrehatóbb vizsgálat alanyai lesznek.

El lehet kerülni ezt az ítéletet? - Az Írások egyértelműen azt tanítják, hogy az ítélet őszinte megtéréssel elkerülhető. Ahogy Pál mondta a korinthusbelieknek: „Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.” (1 Korinthus 11,31.)

A megtérés több, mint a hibánkért, rossz cselekedeteinkért történő bocsánatkérés – a megtérés azt jelenti, hogy visszatérünk oda, ahol eltévesztettük az irányt és ráállunk a helyes útra. Ez gyakran a mások sérelmét okozó hibák orvoslását is magában foglalja.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az aratáskor azt aratjuk, amit elvetettünk, és „amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” (Máté 7,2.).

Ha igazságtalan ítéleteket vetettünk, hamar ránk tör az ítélet. Ha mégis kegyelmet akarunk aratni, akkor ki kellene használnunk minden lehetőséget arra, hogy kegyelmet vessünk. Ha irgalmat akarunk aratni, akkor pedig ki kellene használnunk minden lehetőséget arra, hogy irgalmat vessünk.

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.” (Galata 6,7.)

Az Újszövetségben sok példa bizonyítja, hogy vannak olyan idők, amikor bizonyos mozgalmak tévedéseire rá kell mutatni. Az Úr maga figyelmeztette a tanítványait, mondván: „Őrizkedjetek a farizeusok kovászától” (Máté 16,6.).

A Galata levélben és más apostoli levelekben is több rész szól a doktrinális vagy gyakorlati hibák korrigálásáról.

A fő különbség az említett szellemi példák és aközött, ami manapság annyira gyakran előfordul, az, hogy a bibliai íróknak megvolt a felhatalmazásuk a szükséges korrekció és ítélet (megítélés, szétválasztás) elvégzésére.

A szeretetet soha nem választja el az igazságosság és az igaz ítélet érvényre juttatásától. Jézus, azt mondta: „ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”, és láss csodát, mégis a farizeusokat azért feddte meg, mert elhagyták, : „ami nehezebb (súlyosabb) a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget”.

Az oly sok téves ítélet (próféciák, szolgálatok gyümölcsei) amit azonban hamis szellemből vagy negatív indítékból v. módon fogalmaztak meg, főleg abból a vákuumból fakadt, mert akiknek Isten valóban felelősséget és tekintélyt adott, tartózkodtak gyakorlásától.

Pál panasza a korinthusbeliek ellen a mai egyházzal szemben is érvényes:

„Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?”(1 Korinthus 6,2-3.)

Hozzáteszem még értékelhetjük is némelyek bátorságát olyan ügyek felmutatásában, amelyekről senki más nem mer beszélni, de ettől még ez nem biztos, hogy helyes lesz. Az emberi tényezőtől nagyban függ.

Sőt rosszabb is lehet, mert ez végül abba a veszélybe sodorhatja ezeket a bátor embereket, hogy maguk is akadályozó tényezővé válnak Isten munkájának. Lsd Jónás. "Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja." Jakab levele

Ez nem igazolhatja a tekintély helytelen használatát, illetve azoknak az elbizakodottságát, akik átruházott tekintély nélkül próbálnak korrekciót gyakorolni az egyházban.

A Máté 18-ban (...mondd meg a gyülekezetnek) a bűnre történő rámutatásra vonatkozó eljárást azért kaptuk, hogy megőrizzen bennünket. Az ettől eltérő eljárás követése bármi másnál több akadályt állíthatott fel a kapcsolatokban az Úr gyermekei előtt, mint akármi más.

Lehetnek olyan események egy gyülekezetben, amelyet fel kell tudni dolgozni és nem minden úgy történik, ahogy nekünk tetszik, nem kap elégtételt az igazságunk, sőt lehet, hogy nem értünk egyet azzal, esetleg több tényezőt, máshogy értékelünk, ítélünk meg.

Az Úr véneket (prófétai véneket) emel ki az egyházban, hogy megvédje és irányíthassa az egyházát. Azon vének felé, akiknek ilyen hatalmat, tekintélyt és követelményeket támasztott a kérdés ilyenkor az lehet:

• Ki adta nekik ezt a hatalmat?
• Ez csupán a kifejezőkészségből, múltjából, forgolódásából ered vagy Isten elhívásából és kiküldéséből (egyébként ez nem ugyan az)?
• Vajon van-e jogunk arra, hogy az egyházban befolyást gyakoroljunk csak azért, mert emberi v. marketing képességeket használunk tanításaink, programjaink, felekezetünk terjesztéséhez?

A legfőbb oka annak, hogy az egyház tele van igazságtalan ítéletekkel, valószínűleg az, hogy nincs példa az igazságos ítéletre az egyházban.

Amíg az igazi vének el nem foglalják a helyüket a kapukban, addig az egyház továbbra is a világi média és a keresztény ítélkezésének tárgya lesz, akik – lehetnek bármennyire is jószándékúak – megosztást és igazságtalan ítéletet vetnek, ami nagyobb sérülést okoz Krisztus testének, mint a hibák, melyekre fényt próbálnak deríteni.

Az Úr megbízásokat adott az egyháznak, amelyeket nem tudunk egység nélkül véghezvinni. Az igazságos ítélkezés ezek egyike.

Erre a pontra az egyházi vezetőknek kell minden szinten rámutatni, ha be akarjuk tölteni a mostani korra vonatkozó megbízatásunkat. A világban a legtöbb konfliktus forrása az igazságtalanság és abból jövő ítélkezés. Hamis mérce."Vajon jóváhagyom-e a hamis mértéket?"(Mik.6:11)

Tekintettel a sok múltban elkövetett túlkapásra, illetve arra a tendenciára, mely szerint némelyek azt feltételezték, hogy a kijelölt hatáskörön túl is rendelkeznek tekintéllyel, érthető, hogy miért hátrálunk meg ettől a nehéz kérdéstől.

Mivel az egyház hivatott a világ világossága lenni, tudnunk kellene válaszolni a világ problémáira. Hogyan segítsünk a világnak igazságos ítéletet hozni, ha még magunkat sem tudjuk megítélni? Azon pedig senki ne csodálkozzék, ha M.O. klímája egyre nagyobb problémákat hoz...

Parlament a sarkalatos törvények egész sorát fogadja el anélkül, hogy egyeztetne az ellenzékkel vagy a civil társadalom képviselőivel.

A nemrég elfogadott egyházügyi törvényt, amely 14 egyházon kívül minden más vallási csoportot új regisztrációra kötelez, sértve ezzel a vallásszabadságot Magyarországon.

Pünkösd folytonossága

A pünkösdi-karizmatikus keresztény egyházban sok-sok idő óta az okozta a megrekedést, hogy nem sikerült megtalálnia a legkisebb közös többszöröst. Azt a közös gondolatot, egységet amiben mindannyian megegyezhettek volna, ami biztos alapul, ugródeszkául szolgálhatott volna a további fejlődésükhöz.

Úgy is mondhatnám, a vetők nem tudtak az aratókkal együtt örülni. Isten létrehozta a különböző hullámokat: a pünkösdi-, hit-, karizmatikus-, apostoli-prófétai mozgalmat stb., azonban a legtöbb szolgáló nem tudott örülni, a következő megmozdulásnak. Nagyon értékes munkát végeztek mindannyian, de nemhogy segítették Isten tervét, inkább hátráltatták.

Az okokat - rész szerinti megértés, hatalmi harc, érdek-összefonódások, versengések - nem érdemes hosszasan boncolgatni elkötelezettségtől függetlenül. Nem is jutottak sokszor egyről a kettőre, csupán a gyűlölet mélyült el. Úgy érzem, ma már ennél jóval többre volna szükség.
Bízom benne, eljött az idő arra, hogy egy új generáció színre lépjen, és valóságos klímaváltást eredményezzen. Egészen bizonyos, hogy az ébredés hamarosan tovább terjeszkedik, de ez már az utolsó és egyben rendkívüli is lesz, hisz beletorkol a Millennium dicsőséges királyságába. Isten nem igazságtalan, hűséges hozzánk, és ha mi vetünk a királyságáért, akkor egészen biztosan aratni is fogunk abban....

Ideje korán
Péter apostol a pünkösdnapi kiáradást, a Joel profétánál megírtak beteljesedésével azonosította Az ígéret Jézus második eljövetele előtt, ismét befog teljesedni. Az "utolsó napok" kifejezés egy hosszabb eseménysorozatot jelent a Szentírásban. Egyik értelemben a döntő győzelmet jelentő golgotai áldozat utáni időszakokat nevezték így az apostolok és Jézus. A másik értelemben viszont, a Millenium idejét közvetlenül megelőző, második eljövetel előtti apokaliptikus időt határozza meg. Az "Úr nagy és rettenetes napja" előtt meg kell valósulnia a Szent Szellem nagy kiáradásának, Joel próféta szerint is. Ez azt jelenti, hogy fogalmi tartalma szerint a királyság megnyílvánulása, egyre nagyobb fokú lesz. Ez a terminus, nem csak egy vészterhes időszak, hanem benne foglaltatik Isten királyságának látható manifesztálódása, eklézsiáján keresztül.

"Ti is, Sionnak fiai, örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt igazság szerint: korai és kései esőt hullat néktek, mint hajdanán… És lészen azután, hogy kiöntöm Lelkemet minden testre. Prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak. Csodajeleket mutatok az égen és a földön. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. Akkor mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak között lesznek azok, akiket elhív az Úr!" (Jóel 2,23-32)

A profetai ígéret kettős beteljesedésre utal, amikor a "korai és késői eső" kifejezést használja A szövegösszefüggés nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a szimbólum, Isten Szellemének kitöltésére vonatkozik. A korai és késői eső két bőségesen esős időszak volt Palesztinában. A korai eső a magvetés után hullott, a késői eső az aratás előtt, és még bőségesebb volt, mint a korai eső. Isten a Szent Szellemét, korai esőként való kiárasztását ígérte az evangéliumi magvetés után, és be is teljesítette ígéretét. Továbbá ugyanennek az áldásnak a megismétlődését ígéri az aratás, Jézus visszajövetelét megelőzően, még nagyobb mértékben. "Az aratás a világ vége" meghatározást, Jézus használta a búza és a konkoly példázatában.

„A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten Királyságának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.” Mt. 13:38-39

A búza és konkoly példázatában, Jézus kétféle magot említ. A világkorszak lezárásának szemlélete egészen apokaliptikus. Az aratás képével jelzett végső ítéletet, és végrehajtóit az angyalok szerepét is kiemeli. Az elvetett mag, kétféle embert jelöl. Pontosan kifejti, hogy a gonosznak fiai az egyik mag, aki végzi a Királyság ellen irányuló munkáját, a magvetését. Ezért szükségesnek látom, hogy Isten számára elválasszuk magunkat az aratás gyümölcstermésére. Mivel papok vagyunk, feladatunk, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól, a tisztát a tisztátalantól. A gyülekezetben „új szántást” szeretne megvalósítani Isten Szelleme.

A szántási időszak egy erőteljesebb folyamat, sokkal nehezebb, és nyilván nem annyira örömteli, mint az aratás. Verejtékes munka. De hogy jó vetés legyen a földünkben, előtte szántani kell, hogy egyenletes legyen a föld. A szántóföld megmunkálásának a rendjét Palesztinában befolyásolja az az ismert körülmény, hogy a száraz nyári időszakban egészen októberig a kiszáradt földet művelni nem lehet. A föld megmunkálása csak az őszi esők, beköszöntésével kezdődhetett.

Transzformálódás a vetésben Dávid sátora alatt
A vetést megelőzően a földet felszántották. De mint látjuk, a vetést meg kell, hogy előzze a szántás. Az aratás a gabona érésekor, tehát áprilisban kezdődött. Először az árpát, azután a búzát aratták s ez az aratási idő tulajdonképpen két ünnep közé esett: a páska idején kezdődött s a „hetek ünnepével”, a mai szóval pünkösdkor végződött. Lassú, hosszú ideig tartó, de vidáman végzett munka volt ez.

"Ímé napok jönnek, ezt mondja az Úr, és ott éri(nyomon követi) a szántó az Aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, A halmok pedig mind megáradnak. És hazahozom a fogságból az én Népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak Bennük. Szőlőket plántálnak és isszák azok borát, és kerteket Csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét." (Ámos 9:13-15)

Az Ámos 9:11-ben, éppen ezelőtt pedig a Szent Szellem azt mondja, hogy „azon a napon felemelem Dávid leomlott sátorát és kijavítom repedezéseit, és felemelem az omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.” Egyértelmű változás!

A prófétai szó úgy esik ránk, mint eső a földre. Ámos 9:13-15 –ben szereplő prófétai ígéret, az édeni állapotra utal, amikor az évszakok egybeesnek, a vetés és aratás szünet nélkül folyik, soha nem fogynak ki a friss termények. Isten új időszakot és klímaváltást fog létrehozni. A Noé időszakában létrehozott aratás-vetés elvet, az aratás érdekében és a szellemi javak megjelenése miatt, felgyorsítva fogjuk szemlélni. „És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.”Mk.13:20. Szőlőket fogunk plántálni és mi isszuk az új bort! Lehetséges lesz, hogy vetünk és aratunk egyszerre! Létezik egy olyan állapot is, amikor egyszerre vetők és aratók is vagyunk, ez egészen fantasztikus lesz!

- N.I.V. fordítás: „The days are coming, declares the Lord, when the reaper will be overtaken by the plowman, and the planter by the one treading grapes.” - Napok jönnek, mikor a szántó megelőzi, lehagyja az aratót, és a szőlőtaposó a vetőt.
- New Jerusalem fordítás: "The days are coming- declares Yahweh- when the ploughman will tread on the heels of the reaper." - Aratáskor, földműves az arató nyomába fog lépni.

"És a hegyek musttal csepegnek (naba)...A halmok pedig mind megáradnak (nataf) ..." Naba = felbugyog (a víz a forrásból) Nataf = lehull valamire (mint eső a földre).

Ezt jelenti a prófétai Ige mint víz, ami felfakad, mint forrásból. Az aratás időszaka fel is gerjesztheti a kitörést. Eddig nem lett volna működésképes az egyház "elosztó-kútjai", de most kezd bugyogni. A dávidi sátor fel gerjeszti és beindítja a sátor rég várt manifesztálódásait. A sátor alatt levő forrásokból, vízáradat fog előtörni. A kenet úgy esik, mint eső a földre. Isten jelenlétében elkezd csöpögni a mennyből az aratás. Dávid Sátorában elkezdenek „csepegni” a hegyek. Ez a Szent Szellem bora, amely ránk kezd csöpögni.

„A föld rengett, egek is csepegtek Isten előtt, ez a Sínai hegy is Isten előtt, Izráel Istene előtt. Bő záport hintesz, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod.”Zsolt.68:9-10

A mag karaktere
Az ószöv.-i törvény, amely minden felemás megoldástól idegenkedett (pl. tiltotta kétféle növénynek egy szántóföldbe vetését, Lev 19:19), nem engedte, hogy egy járomba kétféle állatot, pl. egy szarvasmarhát és egy öszvért fogjanak. Átvitt értelemben ez a felemás iga, amelyre Pál apostol a 2Kor 6:14-ben hivatkozik. A szántás munkáját gondos figyelemmel kellett végezni, hogy az egyenletes legyen, az állatok félre ne rántsák az ekét
"És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten királyságára."(Lk.9:62)

A szántási folyamat az Atya helyreállító munkája, amely kizárólag az engedelmesség útján veszi érvényét. Isten Igéje felszántja a szívünket. De nem vethetünk kétféle magot egy földbe. Isten jó magot akart a földükbe adni, de ki kellett kerülnie a rossz magnak, a rossz vetéseknek szívünkből. Aki az eke szarvára tette a kezét, az nem tekintgethetett másfelé.

"Az engedelmeskedni szó csak jelen időben létezik."
Charles H. Spurgeon

A vetés a bibliai korban természetesen kézzel történt. A gazda gondosan megtisztította a vetőmagot (Mt.13:24.27), aztán a szántóföldön elhintette és alászántotta. A továbbiakban aztán a magvak kikelését és növénnyé fejlődését rá kellett bízni az időre. Az Istentől jövő esők kellő időben való jövetelétől függ főként, hogy milyen termést ad a „magától” növő gabona (Mk. 4:26).

„Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, Szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen Rajtad”. (III.Móz. 19:19)
„Ne vess a te szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész, A mag, amelyet elvetsz és a szőlőnek termése.Ne szánts ökrön és szamáron együtt.” (V.Móz. 22:9-10)
„Vessetek magatoknak igazságra, arassatok kegyelem szerint! Szántsatok Magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy Igazság esőjét adjon néktek.”(Hós.10:12)

Az igazságnak meg kell előznie a vetést. Ez a szántás. Kiküldetik Isten Igéje a Szent Szellemmel s az Ő igazságával, majd meg akar minket tisztítani. Később pedig, jön az Ő esőjével, ha buzgók vagyunk, és éhezzük Isten jelenlétét. A körültekintő, alapos szántás és a valódi szenvedélyes istenkeresés, ami elhozza az esőt. Látnunk szükséges a tavaszt Jézus szemeivel! Izgalommal kell várnunk az aratási időt a gyülekezet életében! Vidáman, örömtelien kell várnunk ezt az időszakot! Isten megint le fogja fantasztikusan önteni az Ő esőjét.

A szántás után, jött a vetés, és ezután csak az esőzési időzésre vártak. Nem tudtak mit tenni csak várták az esőt. Nekünk is várnunk kell. De kiszámítható az eső, ha hagyjuk, hogy Isten szántson az életünkben, akkor esőt fog adni.

„Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, És azokat megcselekszitek,esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az Ő termését a mező fája is megtermi gyümölcsét. A ti cséplések ott éri a szüretet, És a szüret ott éri a vetést és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan Lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor Lefeküztök, senki fel ne rettentsen, és kipusztítom az ártalmas vadat arról A földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken. Sőt elűzitek ellenségeiteket, És elhullnak előttetek fegyver által. És közületek öten százat elűznek, és Közületek százan elűznek tízezret, és elhullnak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által.” (III.Móz. 26:3-8)

Amikor kiáltunk az Úrhoz országunkért, tudnunk kell már előre, hogy a „sűrű fellegek megtelnek”, vagyis az imáink feljutnak Istenhez. Sok-sok imának kell feljutnia, hogy „besűrűsödjön a menny”, és ebből hirtelen egy nagy esőzés legyen.

„Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájuk beszédem. Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.” Jób.29:21-23

Az álom prioritásai 2.

“Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget.”

(C. H. Spurgeon)

A kinyilatkoztatás az emberi szellemhez gyakran csak egy megvilágosító villanásként érkezik. “Meglátunk” valamit Istenben. Gyakran azonban még magunknak is nehéznek tűnik elmagyarázni azt, amit így “látunk”, és ez kifejezetten közölhetetlen is lehet. Álmainkat, az Istennel való mély közösség tudja csak fenntartani a szellemünkben.

Mostanság egyre több kereszténynek, közösségnek vannak un. profetikus és élménydús átélései. Ezt általában úgy magyarázzuk, beteljesedik és folytatódik mindaz, amit Péter apostol, Jóel prófétát megértve, Pünkösd napján kihirdetett.

Joel próféta szerint látomásokon, álmokon és próféciákon keresztül kapott kijelentések gyakoriak lesznek az utolsó időkben. Napjainkban a hívek által kapott kijelentések nagymértékben megszaporodtak, s jelnek tekintik arra nézve, hogy az "utolsó napokban" élünk.

Az egyház jelenlegi vészterhes korszaka, arra sarkalljon bennünket, hogy még nagyobb elszántsággal keressük a kijelentés forrását, Jézust, a Krisztust. Jézus az Isten legfőbb titka, akiben a mennyei bölcsesség, ismeret van elrejtve, amitl meg akar ismertetni az Őt szerető, szenvedélyes imádókkal. Pál így imádkozik a Kolossebeliekért és a Laodicedabeliekért:

"Hogy vigasztalást vegyen az Ő szívük, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére, amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve. Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel. (Kol:2:2-4)
"Hogy szívük megbátorodjék, hogy szeretet kösse őket össze, hogy eljussanak a teljességre fejlett belátás gazdagságára, az Isten titkának, a Felkentnek megismerésére, akiben a bölcsességnek és ismeretnek kincsei rejtve vannak."(CSIA)

Ha nem akarjuk, hogy a hamissal becsapjanak bennünket, nem az a megoldás, hogy minden kijelentést elutasítunk, hanem hogy világos látásunk lesz az igaziról. Akik nem tanulják meg az valóságosat a hamistól megkülönböztetni, egyre jobban ki lesznek téve a megtévesztésnek, azonban az Úr juhai ismerik az ő hangját.

A Biblia világosan beszél a látomásokról, álmokról és próféciákról, amelyek által Isten a saját népéhez szól, ezért szükségünk van arra, hogy megtanuljuk az Istentől származó kijelentést feldolgozni, s így tanúsíthassuk a helyesen értelmezett és bölcsességgel alkalmazott isteni üzeneteket.

A kereszténység tulajdonképpen tanúságtétel, a láthatatlan Isten ajándékáról. Minden hívő magasabb szellemi szintre emelkedhet a kegyelemben arra, hogy Jézus Krisztus erejéből, ismeretéből egyre nagyobb mértékben részesüljön. Ez az együttműködés, együttlét, egymással való közösség szélesedhet, növekedhet. A teljes személyiségünket elérheti, és már nem csak a lélek, hanem a szellemünk epicentrumát, szívünket is befolyásolhatja. Következménye, pedig a látás és hallás lesz..

Az Úrral való közösségünkben ez a folyamat, a Szellemben való élet szilárdságát, szellemünk látó, halló képességeinek a működése jelentős mértékben befolyásolja, mert ez által vagyunk képesek Krisztussal kapcsolatban maradni.

Isten azt akarja, hogy kívánjuk a prófétálást, ne pedig megvessük; ezért viszont azt is a feladatul kaptuk, hogy vizsgáljuk a prófétai kommunikációt.

„A prófétálást meg ne vessétek, mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!” (1 Thessz. 5,20-21.)

Vigyáznunk kell arra, hogy ne szűrjük meg Isten beszédét a mi önmegvalósító kultúránk bűnein keresztül sem, ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy beszennyezzük az értékes ajándékot. A prófétálással vagy a kijelentésekkel nem a jövőbelátás iránti kíváncsiság kielégítésére, vagy a megkopott önképünknek való hízelgésre szolgál. Az állítólagos „prófétai kijelentésekkel” történő visszaélésekből fakadó, kiábrándulásról és teljes csalódásról szóló történetek száma igen nagy. Egy próféta szolgálata könnyen belecsúszhat az „így szólt az Úr”-jelenségbe.

Az álmok, a látomások, kinyilatkoztatások a „láthatatlan” világból származnak, éppen ezért a Szent Szellemnek, aki ugyancsak a láthatatlan világból származik, tudja beteljesítenie azokat. A Szent Szellem pedig elsősorban a szellemünkkel akar kommunikálni, és csak azon keresztül a lelkünkkel. Éppen ezért a szellemünket kell, hogy megragadja az álom, a kinyilatkoztatás. Isten az Ő Szelleme által ad kijelentést, álmot a mi szellemünkbe. Ha viszont be vagyunk zárva a lelkünk kontrolljában, akkor nem tudunk kinyilatkoztatást venni.

A szentírás buzdít a Szent Szellem vezetésének való alárendelődésre, így mindenkinek szabadsága van arra, hogy az Úrnak engedelmeskedhessen önálló felelősséggel, másrészt szükséges az is, hogy megfelelően alárendelje magát annak a kormányzásnak, amelyet Isten a Krisztus testében működtet. Ezt a folyamatot a karizmatikus mozgalomban, kevesen tudták használni, hisz ez lenne logikus, az Eklézsia egészséges növekedésének szempontjából.

A kijelentéseknek különböző megnyilvánulási formái történhetnek. Többfajta álmot vagy kinyilatkoztatást különböztetünk meg a Szentírás alapján. Amikor szellemi élmény vagy lkinyilatkozás, feltárulkozás élményét adja valakinek Isten Szelleme, fontos tudatosítani magunkban, egy rész szerinti élmény átadás történik. Mindez tükör által, és homályosan látjuk. Amit felfogunk, azt közvetítjük, tudván, hogy a megértésünk és kinyilatkoztatásunk tartalma korlátozott.

Formái LÁTOMÁS - ÁLOM - ELRAGADTATÁS

Amikor olyan mennyei kijelentést történik, amely valamely keresztény igei fundamentum változtatását erőlteti, akkor is a mintapélda az apostoli hozzáállás az élményhez. Látjuk, hogy Péter apostol az élményanyagot kontrollra, a Jeruzsálemi apostoli vezetőség elé tárta, hogy megerősítést nyerjen a szolgálati ajándékoktól (Apostolok) a Szentírás alapján.

A jó magatartás tehát az, hogy változzunk el az álmunkhoz!

Mikor az álmot megkapjuk, azok sokkal nagyobbak, mint mi magunk. Azért hívjuk álomnak, mert „csak” egy álom még, szinte ’kicsomagolatlanul’! Hosszú évek, évtizedek elmúlhatnak, míg az Úrtól jövő álmaink beteljesedhetnek, és ezek alatt a hosszú évek alatt, sokszor úgy tűnik, hogy nemhogy közelebb kerülnénk az álom megvalósulásához, hanem egyre távolabb. (Ábrahám 25 évet várt.)

Néha persze mi magunk okozzuk ezt akár mulasztásokkal, vétkeinkkel és mindezek azt okozzák, hogy nem tud időben beteljesedni az álom. Nem akarunk az álmunkhoz felnőni. Vannak, akik ragaszkodnak az álmaikhoz, viszont a saját maguk állapotához is (tudattalanul) ragaszkodnak. Az ajándéknak utat kell készítenie, de jellem is szükséges lesz hozzá. Az álmainkat magunkhoz kell ölelnünk úgy, hogy közben folyamatosan változunk.

• Nem lehetséges, hogy az volt a baj, hogy eddig a jellemünket nem akartuk az álom feltételeihez igazítani, s nem lett ezért valóságos változás bennünk?
• Lehet, hogy az álom ellenére nem történt minőségi változás az istenkeresésünkben?

Fel kell fognunk, hogy még nem vagyunk azok a személyek, akik az álomban, a látásban szerepelnek, hanem csak megvan a lehetőségünk, ha betöltjük a feltételeket. Fontos megérteni, hogy maga az álom is változtatni akar minket.

A türelem korszakában látható szinten, távolinak tűnik a beteljesedés. Tudatosítani szükséges magunkban, hogy az Úr időzítésében vagyunk. Ezek alatt az időszakok alatt, Isten formál, alakít, hogy „felnőjünk” az álmainkhoz, amely sokkal de sokkal nagyobb, mint a mi elképzelésünk!

„Annak pedig, a ki bennünk munkálkodik a kenet által, képes sokkal túláradóbban tevékenykedni, mint ahogyan kérjük, sóvárgunk, vágyakozunk, illetve megfontolnánk, érzékelnénk, elgondolnánk, megértenénk” (Ef. 3:20)

József nem cselekedett gonoszat, amikor meggyűlölték őt a testvérei annyira, hogy kútba dobták és eladták rabszolgának. Nem a bűnei, vétkei miatt került ilyen nyomorúságos helyzetekbe. Biztos vagyok benne, hogy Józsefnek rengetegszer eszébe jutott, hogy miért is kellett elmondania az álmait. Vannak, akik azt mondják, hogy nem kellett volna elmondania az álmait, maga okozta a bajt, önmagának, a titkok kibeszélésével.

„Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, aki rabul adatott vala el; A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala, mindezideig, amíg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.” Zsolt.105:18-19

Józsefnél az álmainak elmondása, megvallása indított be egy folyamatot, amely az álom beteljesedése felé terelte sorsát, élethelyzetét, miután ragaszkodott az ígérethez!

- Honnan tudhatjuk, hogy egy álom Istentől van-e vagy saját magunk képzelgéseiből származik?

1.Tudnunk kell, hogy mindig Isten a kezdeményező

József egyáltalán nem gondolkodott azon, hogy mennyire hatalmas lesz, és felemelkedik a bátyjai fölé, sőt a szülei fölé. Ő csak egyszerűn megálmodta a jövőt. Nem ő akart álmodni, álmodozni, nem ő szövögette a terveit. Egyáltalán nem tudta, hogy milyen folyamatokat fog elindítani az életében ez a két álom. József elmondta a bátyjainak, hogy „más álmot is álmodtam”...

• Ha Istentől van egy álom, akkor nem Te fogod üldözni az álmodat, hanem az álom fog üldözni téged!
• Ha jön egy álom Istentől, azt fogjuk érezni, hogy mennyire nincsenek meg hozzá az emberi erőforrásaink.
• Az Istentől jövő álom gondoskodni fog arról, hogy a jellemünkben is változzunk, megszentelődjünk, persze ha engedjük.

2. Az álom beteljesedéséig le fogunk teszteltetni, több területen

• Az álom meg fog minket próbálni, mint ahogy Józsefet is.
• Kiállta a gyűlölet, üldözés próbáját (I.Móz:37:5)
• Kiállta a keserűség próbáját a testvérei miatt (37:18)
• A becsületesség próbáját, amikor nem engedett Potifár feleségének, ez szexuális kísértés is volt egyben (39:9)
• Az igazságtalanság próbáját, hiszen József ártatlanul került börtönbe (39:20)
• Az önzőség próbáját, ugyanis a börtönben is a fáraó főembereivel foglalkozott saját maga helyett (40:7)
• Elfelejtették őt az álmának a magyarázata után még két évig. A ’nagyon fontos vagyok’ büszke attitűddel is foglakozott Isten. (40:23)
• Kiállta a büszkeség próbáját, Istennek adta a dicsőséget a fáraó álmának megfejtése után is (41:16)
• Kiállta a meg nem bocsátás próbáját, mert a testvérei miatt sok gonoszságon és gyűlöleten ment keresztül, mégis megsegítette fennmaradásukat (45. fej.)
• Nem szédítette el a hatalom és az anyagi javak, annak ellenére sem, hogy magas pozícióba került.

3. Úgy hiszem, hogy mi magunk okozhatjuk azt, hogy nem válnak valóra az álmaink, látásaink, mert nem értjük meg, a felkészülési időszakot

• Nem értjük meg, hogy annak ellenére, hogy látásokat, álmokat kapunk, nem vagyunk nagyobbak, mint mások, hanem éppen fordítva. Az álom következtében, jobban alá kell szállnunk, mert maga az Isten bíz meg minket.
• A feladat célja, nem önmagunkért van, hanem: a barátainkért, testvérünkért, a városunkért, országunkért.
• A látás érdekében, szükséges odaszentelnünk lelkünket, hisz a beteljesedéshez Ő fogja adni az instrukciókat.
• Tudnunk kell azt, hogy az álom, amit kapunk, az Isten szívéből származik, ezért azzal a hozzáállással kell lennünk az álomhoz, hogy Isten hozta létre és nem mi.