Aratás blog

Andrew Strom IGAZ KONTRA HAMIS ÉBREDÉS (8. fejezet) Kundalini Warning, Are False Spirits Invading the Church

2012-01-09T22:48:00.007+01:00

Az egyik dolog, ami az utóbbi években nem hagy engem nyugodni, az magának az „ébredés” szónak – és mindannak, amit ez csak jelent, amire csak utal – a teljes degradálódása. Nekem, aki már hosszú évek óta tanulmányozom az ébredéseket, valódi szívfájdalom ezt látni, mert ez a szónak az eredeti jelentéséből való teljes kiforgatása.

• Mi is tehát az „ébredés”, mint olyan, lényegét tekintve, s a történelmet alapul véve?

Nos, a legegyszerűbb megfogalmazása talán ez: „AMIKOR ISTEN MEGLÁTOGAT MINKET, LEJÖN HOZZÁNK”.

Igen – amikor Isten lejön közénk, meglátogat minket az Ő dicsőséges, királyi nagyságában és szentségében.

Ézsaiás próféta pontosan megfogalmazta, hogy milyen is Istennek ez a dicsőséges, királyi jelenléte:

„…látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot… és kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével! És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel” (Ézs.6:1-5)

Isten szent jelenlétének ez a lenyűgöző, csodálatos és félelmetes volta az, amely minden igazi ébredést átjár és jellemez, és amelynek hatására az emberek nem tudnak mást tenni, mint leborulni Előtte és megtérni. Ma azonban az „ébredés” szónak számunkra csak egy kiüresedett, minden lényegi tartalom nélküli, sekélyes jelentése van – de maga az igazi jelentés mindig is magával hordozta a mindenható Istennek ezt a leírhatatlan, dicsőséges szentségének a kiáradását. S ez, ha megtörténik, az emberekben mindig ugyanazt a választ váltja ki: azt a kiáltást, hogy „Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek!”

Az egész történelem során, végig az évszázadokon át azt láthatjuk, hogy az igazi ébredések mindig is magukkal hoztak egy átfogó, kiáradó megtisztulást, szentséget és megtérést, amelyeknek célja az Egyház megtisztulása és helyreállítása volt mindabba, aminek, amilyennek Isten népének itt a földön valóban lennie kell.

Mint ahogy azt a híres ébredési prédikátor és misszionárius, Jonathan Goforth megfogalmazta:

„Nem tudjuk eléggé határozottan hangsúlyozni azon meggyőződésünket, hogy az Egyházban tapasztalható minden gát és akadály a benne lévő bűnöknek tulajdonítható.”

Az Azusa utcai ébredésben részt vevő Frank Bartleman pedig ezt írta: „Az ébredés mélységét a megtérés szellemének a mélysége határozza meg.”

Az amerikai első nagy ébredés egyik vezéralakját, Jonathan Edwards-ot arról a híressé vált prédikációjáról ismerte mindenki, melynek címe ez volt: „Bűnösök egy dühös Isten kezében”.

A feljegyzések szerint, amikor ő ezt prédikálta, „az összegyülekezett emberekre szinte rászakadtak a bűneik, és az ezek miatti, közelgő veszedelem súlya. Fájdalmukban annyira sírtak és nyögtek, hogy a prédikátornak nyugalomra kellett intenie a hallgatóságát, hogy azok hallják, amiket ő közben mondott.”

Az emberek közül sokan szó szerint az oszlopokba és a templomülések oldalaiba kapaszkodtak, mintha már egyenesen azt érezték volna, hogy már süllyednek is a pokolba. Ugyanennek az ébredésnek egy másik fő alakja Gilbert Tennant volt.

Az ő prédikálásával kapcsolatban azt jegyezték fel, hogy „őt egyáltalán nem érdekelte az, hogy szép gesztikulálásokkal hízelegjen a hallgatói szemének; hogy szép szavakkal csiklandozza a fülüket; vagy, hogy megfogalmazásával és nyelvezetével hízelegjen a képzeletüknek.

Őt csak az érdekelte, hogy egyenesen a szívüket és a lelkiismeretüket célozza meg; hogy a vesztüket okozó önámításaikat felfedje; hogy rámutasson és felfedje bűnös titkaikat, a képmutató vallásosságukat, és hogy a megtévesztés minden menedékéből kiugrassza őket… A prédikálása nagyon sokszor szinte félelmet keltő, átható és szívhez szóló volt.” Az ilyen jellegű prédikálás gyakran igen erőteljes következményeket, gyümölcsöket szül. Mint ahogy azt az egyik pásztor megjegyezte:

„Sokan azmemberek közül hangosan kiáltoztak a lelkük fájdalmában. Sok erős testalkatú ember úgy zuhant el, mintha egy olyan ágyút sütöttek volna el, melynek golyója egyenest a szívükbe hatolt.”

Az igazi ébredési prédikálásnak szinte mindig ilyen jellemzői vannak – az Apostolok Cselekedeteitől kezdve egészen napjainkig. Pünkösd napján Péter volt az, aki kiállt, és szemtől szembe megvádolta a zsidókat, hogy ők „feszítették meg a Messiást”, melynek következtében azok „szívükben megkeseredtek” (az angolban: ami egyenesen a szívükbe vágott – a ford.), és azt kiáltották: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” (Apcsel. 2:36-37). Majd a Szentírás feljegyzi, hogy azon a napon, ezt a bizonyos, a Szent Szellem tüzétől égő prédikációt hallva több mint 3000 ember tért meg. Később az Apostolok Cselekedeteiben azt is olvashatjuk, milyen hatást váltott ki Pál bátor, félelem nélküli igehirdetése Félix kormányzóban:

„Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix… (az angolban: Félix megremegett – a ford.)” (Apcsel. 24:25).

Igen, ez valóban így van: az igazi ébredési prédikálás a „bűn, igazság és ítélet” hirdetése (Ján. 16:8)! Ennél kevesebb nem lehet! Ez egy bátor, merész, rettenthetetlen prédikálás, akár még a prédikátor, saját életét is kockáztató prédikálás! Ilyen prédikálást azonban a mi nemzedékünk szinte még soha nem hallott. Ilyen volt a Finney-ek, a Whitefield-ok és a Wesley-k prédikálása akkor, régen. És korunkban is ilyen prédikálásoknak kellene elhangoznia!

Az igazi ébredés nem más, mint a szent Isten hatalmas, szentséges jelenlétének a leáradása, mint ahogy azt az 1905-1906-os indiai ébredésről mondta Amy Carmichael:

„Rövid időn belül a gyülekezet fele már arccal a földön feküdt, Istenhez kiáltva és sírva minden fiú és lány, férfi és nő – csak magukra figyelve, senki másra maguk körül. S ez olyannak hallatszott, mint a hullámok hangja, vagy mint az erdőben zúgó erős szél hangja… Az imádság e hurrikánja több mint négy órán keresztül tartott.”

„HALÁL” A FELTÁMADÁS ELŐTT

Az igazi ébredés Isten gyermekeit a térdeikre kényszeríti. De ezután a mély megtisztulás után nagyon sok ébredés átfordult egy túláradó örömbe, dicséretbe és ünneplésbe, melyet a bűneiktől megtisztult és bűnbocsánatot kapott emberek éltek át olyannyira, hogy az ott csupán szemlélődő embereket sokszor megdöbbentették a hangos hála-kiáltások Isten felé, a túláradó, erőteljes dicséret és éneklés, és így tovább.

Fontos azonban észben tartanunk azt, hogy ez az „igazság, békesség és öröm a Szent Szellemben” csak azok között valósul meg igazán, akik a szívbeli, mély megtérés és összetörtség után kerültek ebbe az állapotba. A „feltámadást” meg kell, hogy előzze a „halál”.

Ha ma egy olyan mozgalmat látunk, amelynek nem része a keresztről szóló, vagy a bűnökre rámutató, vagy az Isten szentségéről szóló erőteljes prédikálás, akkor biztosan tudhatjuk, hogy az a mozgalom nem valódi ébredés.

Nagyon komolyan, odaszántan, minden erőnkkel kell keresnünk Istent egy, a korunkban megtörténő Nagy Ébredésért!

A „Keresztelő János”-féle prédikátorokra van újra szükségünk, és korunk Goforthjaira, Wesley-eire.

• Fogsz-e vajon, kedves Barátom, Isten előtt imádságban gyötrődni és sírni, könyörögve kérve az Urat egy új ébredés kitöltetésére?

• Vajon át tud-e söpörni a nemzedékünkön az igazság és megtisztulás hatalmas hulláma – mielőtt még túl késő lenne?

Lehet, hogy Isten pont TÉGED hív arra, hogy egy ilyen prédikátor legyél. Imádkozz és gyötrődj az Úr előtt, teljes odaszánással keresve Őt, hogy ez megtörténhessen. Ostromold a mennyet, hogy lejöjjön az Úr jelenléte. Mert csak egy ilyen, a mennyekből küldött ébredés képes arra, hogy az Egyház korunkban tapasztalható, igen mély szükségét betöltse.

HAMISÍTVÁNYOK ÉS HAMIS MANIFESZTÁCIÓK

Nagyon fontos azonban azt is megjegyeznünk, hogy amikor Isten Szent Szelleme leszáll, rászáll az emberekre, „szokatlan” dolgok is történhetnek. Mint ahogy azt az Apostolok Cselekedeteiben is látjuk, a bűnök miatti lelki fájdalom okozta hatalmas sírások; vagy éppen az Isten félelméből fakadó „remegések”; az örömteli megbocsátottság állapota miatti boldog érzelemkitörések; a „nyelveken szólás” tömeges előfordulása; álmok, látások, stb. mind előfordulhatnak.

A kulcs ahhoz, hogy megfelelő módon tudjuk látni és értékelni ezeket a történéseket az, hogy azok valóban hordozzák-e Isten szentségét és igazságát – és hogy ezek a jelenségek jó gyümölcsöt teremnek-e (azaz az emberek életében megerősödnek-e az istenfélő, jó tulajdonságok és tettek), mint amilyenek pl. a szent élet és az Isten iránti, egyre növekvő éhség. Nem utasíthatunk el valamit csak azért, mert az „szokatlan”. Meg kell vizsgálnunk a szellemeket.

Az ébredést vezetők számára a legérzékenyebb terület a hamisítványok kérdésköre. Az igazi ébredés peremterületein sokszor előfordulnak hamisítványok is, de ha ezek nem okoznak nagyméretű problémákat, akkor lehet, hogy a legjobb az, ha a vezetők nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget ezeknek.

(Ugyanis, ha viszonylag kisméretű problémákat túl hangosan teszünk helyre, akkor ennek az eredménye az lehet, hogy az emberek túlzottan gyanakvóak lesznek BÁRMI szokatlanra, ami a továbbiakban viszont megnehezítheti a Szent Szellem munkáját.)

Ha azonban ezek a hamis jelenségek túl nagy mértékben dominálnak, akkor igenis szükséges lehet, hogy a vezetők nyíltan korrigálják ezt, az Isten által adott hatalmukat és tekintélyüket használva.

Úgy gondolom, hogy az igaz ébredések során fontos, hogy a vezetők nagyon óvakodjanak attól, hogy bármely módon is erősítsék, bátorítsák a lelkiséget, a túlzottan lelki/érzelmi reagálásokat. Ezeknek a vezetőknek, véleményem szerint, nem lenne szabad a korunkban oly gyakran látott és hallott, a „szív húrjait megpendítő”-típusú technikákat alkalmazniuk. Mert az ilyen mind csupán magamutogatás, lelki természetű és sekélyes, ami az embereket szépen körbebugyolálja egy meleg, pozitív, „jól-érzemmagam” védőburokba, ami Isten előtt nem kedves. Mégis: ez a dolog sajnos korunkban egyre gyakoribbá vált.

Azt tapasztaltam, hogy csak nagyon kevés keresztény tudja az ilyen „lelkiség” után megkülönböztetni az igazi kereszténységet a hamis, lelki kereszténységtől. Az igazi ébredési szolgálatok nem engedik meg, sőt, elvetik ezt a fajta lelkiséget, érzelmi túlzásokat és manipulációt. A prédikálásuk (és a dicséretük) nem a személyekről, ügyességről vagy magamutogatásról, a „show”-ról fog szólni, hanem „Szellemnek és erőnek a megmutatásáról” (1Kor. 2:4).

ÉLMÉNY-MÁNIA

Amikor az 1990-es években bejött az Egyházba a „manifesztációk” mozgalma, nagyon sokan azt állították, hogy ezek „olyanok, mint a múlt nagy ébredései”. Meg kell, hogy mondjam azonban – én, aki hosszú évek óta kutatom, tanulmányozom az ébredéseket, és írok ezekről –, hogy ez egy teljesen képtelen állítás.

Sőt, ez a mostani, bizarr új mozgalom a leginkább azokra a HAMISÍTVÁNYOKRA emlékeztet, amelyek gyakran megpróbáltak teret nyerni és terjeszkedni az igazi ébredésekben – sokszor sajnos lerombolva és tönkretéve azokat. Mint ahogy azt a jól ismert ébredési prédikátor, John Wesley kijelentette: „Az ébredés először igaz, valódi és tiszta – de néhány hét után nagyon figyelj arra, hogy megjelenhetnek hamisítványok.”

Nagyon sokatmondó és jelentőségteljes tény az, hogy a történelmünkben korábban előforduló két ébredést is olyan „manifesztációs” mozgalmak vitték félre és tették tönkre, amelyek időközben szintén kirobbantak, míg volt olyan ébredés is, amelyet csak egy hajszál választott el attól, hogy hasonló sorsa ne jusson.

Sajnos mind az Első Nagy Ébredésnek, mind az 1904-es walesi ébredésnek így lett vége, és a Kentuckyban kirobbant Második Nagy Ébredés is nagyon közel került a „hajótöréshez”. Igen, hadd ismételjem meg még egyszer, amit az előbb mondtam: Istennek e két hatalmas mozgását, mozgalmát gyakorlatilag az ébredések alatt végigsöprő, bizarr manifesztáció-áradat tette tönkre.

Isten sok más mozgalmának is harcolnia kellett az ellen, hogy ne nyerhessenek teret hasonlóan pusztító, bizarr manifesztációk. Nagyon sok, jól ismert ébredési prédikátor beszélt arról, mennyire nehéz volt az ébredést a megfelelő síneken tartani, és megakadályozni az ördögöt abban, hogy ilyen dolgokat hozzon be.

John Wesley ezt mondta: „Ne ijedjetek meg attól, hogy a Sátán konkolyt vet Krisztus búzája közé. Ez mindig is így volt, különösen a Szellem nagyobb kitöltetéseinél – és mindig is így lesz, amíg a gonoszt meg nem kötözik majd ezer évre. De addig a gonosz mindig is utánozni fogja Krisztus Szellemének a munkáját, szembeszállva azzal, és megpróbálva akadályozni azt.”

A hamis manifesztációk megjelenését gyakran olyan hívők okozzák, akik „isteni érintéseket”, áldásokat, illetve szellemi élményeket keresnek ahelyett, hogy Isten Önmagáért keresnék. Az ilyen hamisítványok egy része testies, míg vannak olyanok, amelyek kifejezetten démonikusak – különösen, ha a „korlátok ledobása”, vagy egyfajta „vadság” jellemzi. Mint ahogy azt a híres ébredési prédikátor, Charles Finney mondta: „Isten Szelleme az embereket az intelligenciájukon keresztül vezeti, nem pedig puszta érzelmi benyomásokon keresztül… Tudok olyan esetekről, amikor bizonyos egyének felettébb nevetségessé tették magukat, és nagy kárt okoztak a saját lelküknek és Isten ügyének azzal, hogy átadták magukat az érzelmi benyomások túlzottan lelkes és fanatikus követésének.”

Mind az Első, mind a Második Nagy Ébredés során – mint ahogy néhány, időben tőlünk nem oly távol eső pünkösdi ébredés során is – nagyon gyakori volt, hogy az emberek „elestek Isten ereje alatt”. S ez már akkoriban is igen sok vitát okozott. De én úgy hiszem, ezek többnyire Istentől voltak.

Ám azokban az időkben a Nagy Ébredések a bűnökről való meggyőzésről, megtérésről és szentségről szóltak – és nem a „manifesztációk” kereséséről. És ez az igazi ébredés legfőbb, igazi jellemzője. Mint ahogy azt a pünkösdi „úttörő”, az Azusa utcai ébredésben részt vevő Frank Bartleman írta:

„Egy igazi ‘Pünkösd’ hatalmas módon meggyőzi az embereket a bűneikről, és Istenhez fordítja őket. A hamis manifesztációk csak izgatottságot és rácsodálkozást hoznak… Bármely olyan cselekedet, ami a Szent Szellemet, vagy az „ajándékokat” Jézus fölé teszi, fanatikussághoz vezet.”

Amerikában, az Első Nagy Ébredés idején, a legkomolyabb károk többek között az olyan ébredést támogató prédikátorok irányítása alatt történtek, mint pl. James Davenport és mások, akik nagy hírnevet szereztek maguknak a túlzásokba eső prédikálásaikkal és viselkedésükkel – ami sajnos nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ébredés véget ért. Mint ahogy a bostoni újság, a Boston Evening Post írta Davenport-ról:

„Ő nem tudja máshogy felgerjeszteni az emberek szenvedélyét, csak úgy, hogy erőszakosan megfeszíti a tüdejét és a lehető legkülöncebb módon tekergeti a testét, ami azonban egyúttal nevetést és felháborodást vált ki az emberek többségéből, míg mások ennek hatására érzelgőssé válnak, kiáltoznak és sírnak, elgyengülnek, elájulnak és rohamok törnek rájuk… S ők sokkal inkább hasonlítottak egy, a Bacchus-ünnepen részt vevő, bohókásan vidámkodó csoport tagjaihoz, semmint tűntek józan, Istent dicsérő és tisztelő keresztényeknek…”

Az ilyen és hasonló történések hamarosan olyan nagy vitákat váltottak ki az egész ébredés körül, hogy a Nagy Ébredés keserű vitákba és érvelések özönébe torkollott. Ez az ördög egyik biztos módszere tehát arra, hogy a mindenkori ébredéseket megölje. Az amerikai Nagy Ébredés így csak három vagy négy évig tartott. 1744-ben James Davenport nyilvánosan bocsánatot is kért ezek miatt a túlzások miatt, de akkor már késő volt: az ébredés már véget ért.

Alig 50 évvel később, a Kentucky központú Második Nagy Ébredés szintén nagyon közel jutott ahhoz, hogy hasonló sorsra jusson. Az elején – mint ahogy az lenni szokott – hatalmas bűnbánat szállt az emberekre, és őszinte megtérések voltak. Ez egy ideig nagyjából így is maradt. Az emberek a bűneik súlyától a földre zuhantak, és a bűneik feletti jajkiáltásukkal töltötték be a helyet. Majd egy akkora mértékű bűnbocsánat-megtapasztalásuk volt, hogy igazi, mély öröm töltötte be őket.

Az ébredéseknek ezek a megtapasztalások teljesen természetes velejárói. De kb. egy év múlva, amikor az ébredés elérte Cane Ridge-et és a sátoros összejövetelek sokkal nagyobbak lettek, a manifesztációk mindenféle vegyes özöne kezdett el beáradni, és azok egy ideig szinte teljesen dominálták is az ébredést.

A nyugati államokban ez végül az egész mozgalmat majdnem teljesen zátonyra vitte és tönkretette. Ahogy azt az ébredéseket kutató történész, Keith J. Hardman írja: „Cane Ridge-ben is olyan túlzások kezdtek el dominálni, amelyeket az emberek általában véve nem helyeseltek, hanem elítéltek … azóta, hogy James Davenport-nak és társainak erősen túlzó, képtelen viselkedése és őrjöngései az 1740-es évek New England-i Nagy Ébredését hiteltelenné tették. A legtöbb ébredést támogató evangélista ezeket a túlzásokat – vagy „rajongásokat” – idegenkedve, erőteljes nemtetszéssel fogadta…”

Hála Istennek, a Kentucky ébredés esetében ezek a bizarr manifesztációk elkezdtek lecsengeni, még mielőtt helyrehozhatatlan károkat okoztak volna az egész ébredésben. De nem sokon múlott. Mint ahogy Hardman folytatja:

„A késő esti sátoros alkalmakon a buzdító igehirdetésre adott fizikai reakciók a következők voltak: kiabálások, sírás és a földre esések. De amikor az érzelmek áradata szabad utat kapott, akkor ezek a sátoros alkalmak sorra megteltek rángatózó, vonagló, összevissza fizikai ‘gyakorlatokat’ vézőemberekkel, é sajnos e megnyilváuláok lettek az átaláosak.

Hisztéikus nevetéek, alkalomadtá transzok, az ‘ugató’ gyakorlat és az önkéntelen ‘vonaglások’ domináltak…”

T. W. Caskey, egy akkori szemtanú így írta le ezeket az ébredést majdnem tönkretevő, akkoriban felbukkanó manifesztációkat: „Az egész gyülekezet – mintegy megmagyarázhatatlan idegi történés következtében – volt, hogy ide-oda dülöngélést okozó nevetési rohamokat kapott, s amikor ez elkezdődött, senki nem tudta megállítani vagy irányítani, amíg az magától le nem csengett. Más alkalmakkor az idegi izgatottság miatt az emberek izmai elkezdtek hirtelen és erősen rángatózni és vonaglani, míg aztán az egész egy normál, kiegyensúlyozott táncra csillapodott le.

De ez is – mint ahogy a ‘szent nevetés’ – teljesen irányíthatatlan volt. Amikor valaki elkezdett nevetni, táncolni, kiabálni vagy vonaglani, nem tudta abba hagyni addig, amíg teljesen kimerülten, szinte egy tetszhalott-ájulásban össze nem csuklott…” Majd ugyanez az író úgy folytatja, hogy egy idő után már egyre többen kérdőjelezték meg, hogy az ilyen történések valóban a Szent Szellemtől vannak-e.

Elkezdték kutatni az Írásokat, és megvizsgálni a szellemeket, sokkal jobban, mint előtte, és ezek a bizarr manifesztációk elkezdtek fokozatosan megszűnni. S hála Istennek, hogy akkor ez így alakult, mivel már nagyon közel kerültek ahhoz, hogy az egész mozgalmat az emberek rossz hírbe keverjék, és hogy szerencsétlenséget hozzanak arra. De így az ébredés tovább tudott folytatódni – még legalább hat évig, vagy még tovább is. Az Első Nagy Ébredéstől eltérően ezt a mozgalmat nem tudták megölni ezek a túlkapások.

Mindazonáltal az is tény, hogy ezeket a korai kentuckyi manifesztációkat még évtizedekkel utána is emlegették az emberek, ami az egész „ébredés” fogalmát sok ember számára igencsak beszennyezte.

Még Steve Turner, egy korunkbeli zenetörténész is azt írja a kentuckyi sátoros összejövetelekről, hogy a tömegek ott „transzba estek, a földön fetrengtek és még ugattak is, mint a kutyák”. Azt már nem is említi, hogy az elején ezeken az összejöveteleken erőteljes prédikálások és mély, őszinte megtérések voltak. Láthatjuk, hogy sokszor a bizarr és romboló dolgokra emlékeznek az emberek a legtovább.

Micsoda szégyen ez nekünk!

A történelemből láthatjuk, hogy az igazi ébredések vége felé gyakran jelentek meg hamisítványok és túlzások, merthogy az ördög így próbált meg beférkőzni az ébredésbe, hogy teljesen elpusztítsa, vagy legalábbis hiteltelenné tegye azt. Ez történt az 1904-es walesi ébredés során is – mint ahogy az Első és Második Nagy Ébredés kapcsán is, mint ahogy azt láttuk. A walesi ébredés mindössze csak 18 hónapig tartott!

Mostanra már nyilvánvalóvá kellett, hogy váljon mindenkinek, hogy az olyan ébredési prédikátorok, mint pl. Finney, Wesley, Bartleman, Roberts, stb. EGYÁLTALÁN SOHA, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT nem támogattak volna egy olyan mozgalmat, mint amelynek mi az utóbbi 16 évben szemtanúi voltunk – amely csak nagyon kevés hangsúlyt fektetett a megtérésre és a szentségre, s melynek középpontjában szinte kizárólag a bizarr és idegenszerű megnyilvánulások álltak! Sőt valójában az általunk mostanában látott mozgalom nem áll másból, mint azokból a dolgokból, amelyeket ők TÁVOL AKARTAK TARTANI a korabeli ébredésektől! Itt tehát sajnos a „hamisítványok” azok, amelyek elkezdtek dominálni.

Én a végsőkig nevetségesnek tartom azt, amikor korunk írói a jelenlegi manifesztációk érvényességét azzal próbálják alátámasztani, hogy a múltbeli ébredésekre mutatnak, és azt mondják: „Lám, ezek történtek akkor is!” Igen, valóban megtörténtek – akkor, amikor a hamisítványok és a túlkapások elkezdtek beözönleni és Isten igazi munkáját tönkretenni. Minden igazi, nagy ébredés-prédikátor is ugyanezt mondaná erre!

Nyilvánvalóan korunk prófétai és karizmatikus mozgalmaiban is sajnos hasonló megtévesztések lettek a mérvadóak. Sőt, ébredés-történeti kutatóként meg kell, hogy mondjam, hogy mindkét általam tárgyalt mozgalom az Istentől indított, azonban utána félrecsúszott ébredések nagyon sok jellemzőjét hordja magán.

Miért nem ismerjük fel, hogy az utolsó napokra megprófétált megtévesztések nagy részének egyértelműen az EGYHÁZON BELÜL kell megtörténnie?

Ebben a mostani korban, amelyben élünk, rendkívül fontos, hogy a keresztények a szellemi megítélő képességüket annyira „kiélesítsék”, amennyire csak lehetséges. Ami engem illet, én igenis teljes meggyőződéssel hiszek a Szent Szellem mozgásában és ajándékaiban, és az Istentől jövő igaz jelekben és csodákban. S ezek az isteni történések, beavatkozások igenis fontos szerepet fognak játszani bármely igaz ébredésben – mint ahogy azt az Apostolok Cselekedeteiben is látjuk, amely telve van különböző isteni gyógyításokkal és csodákkal. Azonban a Biblia világosan állítja, hogy az utolsó idők a megtévesztések időszaka lesz. S az ilyen időszakokban az igazi ébredés csak akkor tud fennmaradni, ha mélyen gyökerezik az igazságban, Isten szentségében és a Tőle jövő, a szellemekre vonatkozó megkülönböztető képességben.

IGAZ ÉS HAMIS APOSTOLOK

Még egy dolog van, amit mindenképpen meg kell említenem ebben a fejezetben („Igaz kontra hamis”) – s ez nem más, mint az a modern mozgalom, amit úgy hívnak, hogy „Új apostoli reformáció” (New Apostolic Reformation), illetve az ehhez hasonló mozgalmak szerte a világon. Hadd szögezzem le a magam védelmében, hogy én egyáltalán nem vagyok ellene az „apostol” fogalmának, mint ahogy a „próféta” fogalmának sem – addig, amíg ezek a szolgálatok a valódi, bibliai értelemben szerepelnek és valósulnak meg. De igenis komoly problémám van azzal, amit a karizmatikus vezetők egyfajta „jó, öreg haveri” hálózati stílusban tesznek, azaz, hogy Krisztus Testét szépen felosztják maguk között uralkodásra kijelölt „területekre”, s maguknak olyan névjegykártyákat nyomtatnak, amelyen az áll, hogy ők „apostolok” – csak azért, hogy így alakítsanak ki maguknak magas hierarchiákat Isten Egyházában.

Vajon ezek az emberek a szó igazi, bibliai értelmében valóban „újszövetségi” apostolok lennének?

Én nem gondolom. S úgy hiszem, hogy maga az a tény, hogy Isten nyilvánosan zavarba hozta és megalázta a mozgalmukat Lakelandben, igen sokatmondó. Senki nem tagadhatja, hogy ezek az „új apostolok” voltak azok, akik nyilvánosan elvégezték azt a bizonyos „felhatalmazását” Bentley-nek, ami annyira rosszul sült el. Szerintem Isten így fejezte ki – nagyon erőteljesen –, hogy mit is gondol ezeknek az embereknek az „apostoli” mozgalmáról! De ezek az emberek sajnos nem tanulnak a hibáikból. Még mindig ezen törik magukat: egyre szélesebb „hálózatokat” alakítanak ki, csakhogy az Egyház felett egyre szélesebbre tudják alakítani a saját maguk kis birodalmát. S én úgy gondolom, ez egy olyan dolog, amit az Úr gyűlöl. Úgyhogy ne lepődjön meg senki, ha azt látja majd, hogy az Úr egy megdöbbentő hirtelenséggel újra megrendíti az egészet. Mert ezeknek az embereknek még mindig „nem jött át” az üzenet. Ugyanis az arrogancia magas foka az, ha valaki úgy titulálja magát „apostolnak” Isten Egyháza felett, hogy erre nem az Úr hívta el őt.

A Jelenések 2-ben azt olvashatjuk, hogy Jézus nagyon megdicsérte az efézusi gyülekezetet, mondván, hogy „megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket…” (Jel. 2:2).

Hát nincs-e itt már legfőbb ideje annak, hogy a modern Egyház is ugyanezt tegye?

Nochta Pál Attila - Hatalom

2011-12-31T13:52:00.020+01:00

www.istenkereso.hu

„Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. Ananiás főpap pedig megparancsolta azoknak, kik ő mellette állanak vala, hogy üssék őt szájon. Akkor Pál monda neki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal és te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek? A következő éjszakán pedig melléállván neki az Úr, monda: Bízzál Pál! Mert miképpen bizonyságot tettél az én felőlem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképpen kell neked Rómában is bizonyságot tenned.” Apcs 23:1-3;11

Itt vagyunk egy országban, egy olyan országban, amely mára szinte megrohadt a korrupciótól. Politikusaink nagyrészt korrupt emberek és ebből a szempontból tökéletesen mindegy, hogy éppen kormányon vagy ellenzékben vannak e.

A társadalmunk pontosan ugyan ilyen, sőt, igazából szerintem egy társadalmat nem lehet elválasztani a korrupt politikusaitól, mert ahol korrupt a társadalom, ott a politikusok is szükségszerűen korruptak.

Vagyis azt a rohadást, amit látunk Magyarországon, saját magunknak köszönhetjük, mi szültük magunknak, ez a mi keserű gyermekünk.

Gondoljunk csak bele, szüleink egy olyan rendszerben éltek, amelyben meg kellett tanulniuk az ügyeskedést, az emberek fusiztak és mindenféle második-harmadik tevékenységet folytattak feketén azért, hogy az adott körülmények között valamilyen szintű anyagi előre lépést tapasztalhassanak.

Mi ezt láttuk tőlük, megspékelve még egy nagy adag materializmussal is, amely azt sugalmazta, hogy csak az anyag van és ahhoz, hogy ’túléld’ a rendszert, meg kell szakadnod a munkában vagy ügyeskedned kell.

Aztán jött a rendszerváltás, én akkor voltam tinédzser és egyszer csak az én generációm azt vette észre, hogy egy új, de legalábbis számunkra eddig ismeretlen világba csöppentünk bele, egy olyan világba, amelyben csak az számít valamit, akinek pénze és kapcsolatai vannak, aki ezekkel nem rendelkezik, az már tényleg csak Istenben bízhat.

Na és akkor itt van az Isten kérdése

A 90-es évek elején volt ugyan egy ébredés, létre jött néhány új gyülekezet is, de ez gyorsan elkopott, az elmúlt 20 évben nagyon sokan csalódtak a kereszténységben, mert azt kellett meglátniuk, hogy a magukat keresztényeknek nevezők is korrupt emberek, semmiben sem különböznek a nem keresztényektől, csak abban, hogy tudnak ájtatoskodó kánaáni szövegeket mondani és igéket idézni a Bibliából.

Sok gyülekezetben nem az igéből, hanem az igéről prédikálnak, az internet tele van hamis próféciákkal, vannak olyan gyülekezetek, amelyek szinte minden héten megjelentetnek olyan próféciákat, amelyek nagy csodákról, nagy ébredésről, nagy áldásokról szólnak, megtérésre való felhívás nélkül.

Itt aztán mindenkinek van látása vagy igéje, mikor, kinek és mit kellene tenni. Semmilyen felelősséget vagy megítélést nem vállalnak fel.

A kisegyházak jelentős többsége elkötelezte magát a jobb oldal ideológiája mellett és ez már egy olyan szintű megtévesztésnek a következménye, amelyből ezek a felekezetek szerintem már nem fognak tudni kiszabadulni „egykönnyen”.

A kereszténység a mai napig sem értette meg, hogy nem pártok, hanem az igazság mellett kell elköteleznie magát. Fogalmuk sincs, hogy ilyenkor az ige tükrében mit kell és lehet tenni. Erre látásra lenne szüksége a kisegyházban szocializálódott testvéreknek. Nem értik a próféták tetteit, Pál jogainak érvényesítését. Egy szűk és bezárt világban élnek, ahol saját szerepeket alakítanak ki.

A 2011 -es évben, amikor megszavazta az új egyháztörvényt az Országgyűlés, akkor az állam által befogadott egyházak tapsoltak örömükben és nem álltak ki a kívül maradottak mellett.

A kívül maradottak jelentős része pedig lapított, a vezetőik nem tűnődtek el azon, hogy az ő kívül maradásuk esetleg lehet egy Istentől származó figyelmeztetés is.

Nem, ők lapítottak és mindenki megpróbálta a maga kis külön kapcsolatait felhasználni (tisztelet a kivételeknek), hogy megköthesse a maga kis külön alkuját a kormánnyal.

Név nélkül említést teszek egy olyan (nagyobb) felekezetről is, amelyik a parlamenti szavazás előtt még az alapszabályzatát is módosította azért, hogy az új egyháztörvény megszavazása után ők gyorsan magukba szippanthassák azokat, akik kiestek a pikszisből és esetleg szeretnének vissza kerülni és persze akkor ez által ez a bizonyos felekezet létszámbeli növekedést élhetett volna át, ez pedig valószínűleg több pénzt is jelenthetett volna számukra az államtól.

Nos, ez a felekezet arcra esett, mert nem került be a tizennégybe. Ez után is tovább lapítottak, nem emelték fel a szavukat sem a többiek mellett, sem az egyéb jogi visszásságok ellen, hanem tovább keresték a kormány kegyeit, 2012-ben azt valószínűleg el is fogják nyerni, amikor további bővítésről dönt majd a Parlament.

Tudok olyan gyülekezetről is, ahol a gyülekezeti tagok nagy többsége a Jobbikra szavazott és a gyülekezet vezetősége ezt tudta, de nem tette szóvá. A kisegyházak akkor sem emelték fel a szavukat, amikor a Parlament megszavazta azt az Alaptörvényt, amely nyilvánvalóan ellentétben áll az egész Szentírással és annak szellemiségével.

Keresztényként kell azt mondanom, hogy a magyarországi kereszténység dagonyázik az erkölcstelenségben, jellemtelenségben. A vezetőknél megfigyelhető egy korrupt hozzáállás és sok helyen már az Igét sem veszik komolyan. (Tisztelet a kivételnek.)

Egy vidéki kis városban lakom és azt tapasztalom, hogy erősödik a rasszizmus, az antiszemitizmus, az utóbbi hónapokban is tapasztaltam, hogy az emberek fröcsögnek a gyűlölettől, sokan örülnek a kormány intézkedéseinek és teljes gyűlölettel mondják, hogy 'dögöljenek meg' a zsidók, a kisegyházak, a rokkant nyugdíjasok, a magánpénztárak...

A kormány vegye csak el a pénzüket, mert nekünk miattuk rossz az életünk, ezért ki kell irtani mindenkit, a zsidókat, a cigányokat, a szektásokat, stb.

A kisegyházak többsége már annyira elkötelezte magát a jobb oldal mellett, hogy a vezetőik még az ilyen hangok ellen sem emelik fel a szavukat. Nem hogy az átlag magyar, de még az átlag magyar keresztények többségének sincs halvány fogalma se arról, hogy mi folyik itt, Magyarországon.

Keresztények és nem keresztények egyaránt tompaságban, szellemi alvásban vannak, sokunkat lekötnek a megélhetésnek a gondjai (hitelek), így ezek után persze, hogy nincs erőnk már semmilyen értelmes dologra, akár protestálás a regnáló hatalom ellen vagy csak egy kiáltás a jövő generációjáért.

Azért tartottam fontosnak leírni ezeket a körülményeket, mert ennek fényében kell értékelni minden kicsi lépést, amit egyáltalán képesek voltunk megtenni, mi, vagyis az a néhány keresztény, aki mégis felemelte a szavát, Iványi Gáborral az élen, aztán néhány kisebb keresztény gyülekezet, aztán Izsák Bács Jeremiás valamint Soós Péter és most a BPA, akik meghirdették a december 30-dikai demonstrációt.

A jelenlegi nehéz körülmények fényében, a mai Magyarországon ez valami, én tisztelem ezért a BPA és tisztelem azokat az egyszerű hősöket is, akik bátrabbak voltak, mint én és az elmúlt időkben felemelték a szavukat a jogtalanság és az igazságtalanság ellen:

1./ A januártól élessé váló, de máris működő és sokakat megfélemlítő, valamint egzisztenciálisan ellehetetlenítő Új média törvénnyel a sajtószabadság (így lényegében a szólásszabadság, a szabad vélemény nyilvánítási jog) súlyos korlátozása lép életbe.

2./ Új alaptörvény, az Alkotmány helyett:

2.1. Megszünteti az államhatalom ideológiai semlegességének elvét;

2.2. „Sarkalatos törvényekkel” lényegében megteremti a diktatúra jogalapját;

2.3. Nemzeti ideológia elveire cseréli a polgári demokratikus jogállami normákat,

2.4. Demokrácia-, és alkotmányellenesen bebetonozza a jelenlegi kormánypárt hatalmát,

saját győzelmét előre biztosító választási törvénnyel, véglegesen korlátozva ezzel az

esetleg későbbi másik kormányzat mozgásterét.

2.5. Bevezetik a kollektív bűnösség elvét, boszorkányüldözést folytatva a legnagyobb ellenzéki (szocialista) párt ellen, hogy a következő választáson megnehezítse indulásukat.

2.6. A munkavállalók jogaival ellentétesen, a sztrájkhoz való jogot korlátozza.

3./ Szintén diktatórikus visszaélés a sarkalatos törvényekkel

3.1. Az új egyházi törvény :

- Alkotmányellenesen elvették több mint 100 törvényesen működő egyház státuszát.

- Az „egyház” megjelölés erőszakos módon, egyesületi jogállásra változtatása súlyosan hátráltatja a szabad vallásgyakorlás jogát,

- A hátrányos megkülönböztetéssel elvették a törvény előtti egyenlőség jogát,

- Azzal, hogy a bíróság helyett a parlament kétharmada dönt róla, ki minősül egyháznak és ki nem, elvették a törvényes eljárás lefolytatásához való jogot, és elvették a fellebbezés jogát az újra regisztrálási kérelem elutasítása esetén (ráadásul avval fenyegetik a majdan „nem regisztráltakat”, hogy elkobozzák vagyonukat és intézményeiket)

3.2. Alkotmánybírósági törvény :

- Alkotmánybíróság jogkörének drasztikus csökkentése,

- A bírói testület pártsemlegességének megszüntetése, pártbefolyás érvényesítése,

- Jelenleg folyamatban lévő 1584 beadvány teljes jogon kívül helyezése január 1.-től

3.3. A Munka törvénykönyve :

- Munkavállalók jogainak drasztikus csökkentése,

- Szociális jogok elvonása,

- Sztrájkjog drasztikus csökkentése,

3.4. Választási törvény :

- Egyoldalú, antidemokratikus szabályozás, ami csak a jelenleg hatalmon

lévő pártnak kedvez, (pl.: jelöltállítási feltételek drasztikus szigorítása,

választókerületek teljes átalakítása saját érdekek alapján, stb.,)

4./ Egyéb törvények : (társadalmi ellentétek szítása, szolidaritás elutasítása, a szegénység

kriminalizálása, hajléktalanok, büntetése vagy bebörtönzése.)

4.1. Hatalmi ágak szétválasztása elvének felszámolása:

- Bírósági függetlenség megszüntetése,

- Ügyészség függetlenségének megszüntetése,

- Köztársasági elnöki hivatal pártbefolyás alá vonása,

-Alkotmánybíróság függetlenségének és jogkörének drasztikus csökkentése,

4.2. Elhibázott gazdasági és adótörvények :

- Az egy kulcsos adó hatása: gazdagok támogatása, szegények megsarcolása,

- Alkalmazottak jogainak súlyos csökkentése,

- Társadalmi elégedetlenség (instabilitás) okainak megteremtése,

- Magánnyugdíj Pénztári vagyon (10,9 Billió Euro) államosítása, ellopása, ezzel

megvalósult a magántulajdonhoz való emberi jog durva megsértése is !

4.3. NIBEK (új titkosrendőrségről szóló) törvény :

- Adatvédelmi és emberi jogok semmibe vétele,

- A politikai üldözés és a totális diktatúra lehetőségének megteremtetése.

Az, amit valójában szeretnénk, hogy az emberek majd hirtelen felébrednek, hogy mi folyik itt, ezt pillanatnyilag valószínűtlennek tartom. Egyesek hálákat adva imádkoznak a kormányért, mondván így kell, ez van a logos-ban. El se gondolkodnak arról, mit üzen a Szentírás ebben a helyzetben nemzetünknek.

Ehhez egy új generációnak kellene felemelkednie a kereszténységben és a társadalom többi részében is (ez minimum 20-40 év) vagy pedig egy természetfeletti csodáknak kellene történnie, amiért viszont érdemes imádkozni, mert azt nekünk keresztényeknek, meg kell tudnunk, hogy Istennek mi a konkrét válasza, kijelentése (rhémája) erre a jelenlegi helyzetre.

Szóval, amit mondani akarok, a jelenlegi nehézségek közepette értékelnünk kell minden pici kezdeményezést is, még ha ez nem teljesen egyezik véleményünkkel, mi nem így csinálnánk.

Azt pedig biztatásul akarom mondani, hogy vagyunk azért néhányan akik sokat, nagyon sokat imádkozunk a magyarországi helyzet miatt, néhányan már a januári hónapot is imával fogjuk elkezdeni.

Igen, ahol Jézabel munkálkodik, ott előbb-utóbb Illés szelleme is aktivizálódik, megjelenik és ez konfrontálódást eredményez, de ezt a konfrontálódást a keresztények nem vállalhatják fel a Szent Szellem vezetése nélkül, mert különben nem azt az eredményt fogja hozni, amit várnánk.

Hiszem, hogy ezt a konfrontálódást senki, aki Krisztust követi nem kerülheti el, tudom, hogy egyikünk sem, én sem, és én bátor akarok lenni, de nem vakmerő, lázadó!

Én ki akarok állni az igazság mellett, nem a szocialisták mellett, akik nyolc év alatt szétlopták és eladósították az országot, nem is az LMP-sek mellett, akik számomra még mindig nem tudták bebizonyítani, hogy valóban lehet más a politika.

Én Jézus Krisztus mellett akarok kiállni, amellett akarok kiállni, amit teljes jó lelkiismerettel fel tudok vállalni, ezért én biztosan nem fogok együtt tüntetni azzal a Gyurcsánnyal, akit én szintén felelősnek tartok azért, hogy Magyarországon a dolgok idáig fajultak.

Ezen túl pedig, ha sikerülne is valamilyen úton leváltani a kormányt a magyarok akkor is olyanok maradnak, amilyenek eddig voltak.

Továbbra is hinni fognak a hazugságnak, ezért a jelenlegi helyett jön majd más valaki, aki még nagyobb hazugsággal fog traktálni minket és mi magyarok annak is hinni fogunk, mert annyira, de annyira messze állunk már az igazságtól.

Amire viszont lehetőséget ad nekem Isten az elkövetkező időkben, azt meg fogom tenni.

Bízom az Úrban, aki a megfelelő időben fel fog ruházni az ő erejével, amikor erre szükségem lesz, amikor konfrontálódnom kell Jézabellel, de addig a magam szakállára semmit nem akarok tenni, mert egy olyan csatában, amelybe nem az Úr Szelleme vezet bele, csak elbukhatok és még a győzelem esélye sincs meg…

www.istenkereso.hu

NPA

A szocializmus – antiszemitizmus – árvaság (bezárt szív)

2011-10-10T14:46:00.005+02:00

A következő Istentiszteletek központosított témákból lesznek felépítve. A sátán tervei az egész földön lévő kultúrát áthatják, hiszen tudjuk, hogy a világ a gonoszságban vesztegel.

Főbb stratégiái közül három területet fogunk érinteni:

A szocializmus – antiszemitizmus – árvaság

Az országunkban lévő izmusok különböző szellemi eredetű struktúrákat (magaslatokat) alakítottak ki nem csak a közéletben, hanem sajnos az emberi szívekben is. Családokat és minden egyént behálózott és tett foglyokká értelmi területen.

Ezek az erősségek átszövik a keleti blokk politikai berendezkedését és az egyház spirituális szerepére hatással van. Az örökség hozadéka a férfiak, családfők, atyák nehezen tudnak a szellemi intuíció területén mozogni vagy képtelenné teszi a bensőséges közösséget Isten jelenlétével. Úgy is mondhatnánk, szinte gúzsba kötik a szellemük működését.

Az erősségek egy bezárt szívű egyházakat eredményeznek.

1Ján 3:17 "Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?"

Amíg az árvaság szellemének munkája le nem lepleződik és a gátakat el nem távolítjuk, az egyes hívők nem tudnak túllépni a meg nem bánt, meg nem vallott bálványimádás, meg nem bocsátás és ítélkezés alkotta kötelékeken. Szinte egy eltorlaszoló láthatatlan üvegfalat képezve ezzel ember és Isten közé. Így korlátozzák Krisztus uralmának, azaz királyságának növekedését a Testben.

Első lépcső

A múlt évszázadban felnövekedett egy (mindössze 2 évtizede volt nálunk rendszerváltás) társadalmi-politikai mozgalom, amelyet marx-, lenin-, szocial-, vagy kommunizmusnak nevezetek. Ezt a zsarnoki rendszert átitatta az ateizmus és a bálványimádás. Ennek a hamis vallási hitrendszerét és hatásait és un. "szellemi DNS" -ét szeretnénk lerombolni, kiiktatni. Célunk, hogy átéljük a múlt befolyásából való kitörést, szabadulást.

Második lépcső

A gyűlölet már gyilkosságnak számít az Újszövetségben (Mt. 5:21–26; 1Jn 3:15). Külön érdemes megemlíteni mindenféle fajgyűlöletet, ezek között is a legrosszabbat az antiszemitizmust: ez súlyos bűn is egyúttal, mivel Isten választott népe és Isten rajtuk elvégzendő terve ellen van.

Minél erőteljesebben ragaszkodnak a nemzetek, népek hamis (diabolikus) hitrendszerhez, annál inkább meghatározzák az emberek életkörülményeit, valamint a földjüket (térségüket) uraló prosperitást.

5Móz 1:35 "E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom."

Minél nagyobb a hamis vallások által közvetített szellemi erők jelenléte az emberek életében, a szociális különbségek a társadalomban annál kirívóbbak. A sátáni hatalmasságok egyre növekvő társadalmi befolyására utal például az antiszemitizmus vagy a tényleges kereszténységgel való szembehelyezkedés, annak működésének ellehetetlenítése progresszív folyamatokon keresztül.

Vezető európai lapok is egyre többször írják: vallási gyökerű kultúrharc (un. rekatolizáció) vette kezdetét Európa szívében, s ez a kelet-közép-európai országok csatlakozásával erősödött föl.

Harmadik lépcső

Újjászületésünk egyik jellemzője Atyánk kezdeti ismerete. Aztán hitünket éljük, idővel fokozatos növekedés történhet, így kapcsolatukban kiépül az Atyával való közösség bensőségessége. Már nem bizonytalankodunk olyan dolgokról, mint örök élet. Ezen a szinten valódi és élő kapcsolatba lépünk az Atyával.

Úgy lépünk be a Királyságba, hogy elfogadjuk Krisztust Mesterünknek, de továbbvisz az Úr, hogy fiúként éljük meg az Atyjával való ismeretet. Ez a Krisztusban való érlelődés természetes folyamata lenne. Itt kezdünk el megszabadulni az árvaság szemléletétől, az elutasítottság mély fájdalmaiból, és elkezdünk fiúként élni.

Jak 1:27 "Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, [és] szeplő nélkül megtartani magát e világtól."

Ám a legveszélyesebb dolog, ami egy kapcsolattal (Isten v. embertárs) tehető, hogy ha valaki egy falat épít, vagy bezárja a szívét. Ha bezárjuk és falat emelünk, megengedjük a keserűségnek (ami lázadás) és a haragnak, hogy érlelődjön, és túllépjen önmagunk korlátain…

Péld 27:4 "A búsulásban kegyetlenség [van], és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irigység előtt?"

Ha hagyjuk a bezárt, árva életérzést (ami szellemi befolyás) felépülni és fenntartani ez bezárt szívet fog eredményezni. Nagyon fontos, hogy megértsük, hogy ez igaz lesz gyermekeinkkel, házastársunkkal és barátainkkal való kapcsolatunkban is.

Kérjük Istent, hogy ne csak tájékoztasson, hanem fel is tudjon tárni bennünket!

Igazság oszlopa?

2011-08-10T22:13:00.025+02:00

"Ha pedig késnék, hogy tudd, hogyan kell Isten házában forgolódnod, amely az élő Istennek (kihívott) gyülekezete (eklézsiája) a való(igaz)ság oszlopa és szilárd támasza. (1Tim.3:15)"Vida

Az egyik legkomolyabb dolog az Úr saját népére befolyást gyakorolni! Legyünk nagyon óvatosak abban, hogy miként teszünk rá szert, és hogyan használjuk azt.

Pál a 2 Korinthus 10,14-18-ban arról beszélt, hogy nem akar a rábízott hatáskörön, vagy tekintélykörön túllépni.

Felismerte, hogy Isten mindegyikünknek a kegyelem és a tekintély meghatározott mértékét adta és figyelnünk kell arra, hogy ezt ne lépjük túl.

„14 Mert mi nem ok nélkül dicsekszünk! Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét elvitték nektek!

15 Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk. Nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjeszkedjen.

16 Mert az a szándékunk, hogy a Korinthus városán túli vidékeken is elmondjuk az örömhírt az embereknek. De semmiképpen nem akarunk olyan munkával dicsekedni, amit valaki más végzett a maga területén. (2 Korinthus 10,14-18.)”

A „vén” (preszbüterosz) szó igazi jelentése utalt arra, hogy az általa jelölt személy az egyházért hűségesen teljesített szolgálatban a kitartó igazságszeretet meghatározott mértékét tanúsította, mielőtt ez a befolyás adatott volna neki. A vén pozíciója a bibliai egyházban a legmagasabb és legnagyobb tiszteletben tartott hivatal volt, városonként.

Tit 1:5 Amiatt hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként véneket/presbitereket, amiképpen én neked meghagytam;

Másrészről a keresztények vagy szolgálatok manapság senkinek sem tartoznak elszámoltathatósággal helyi szinten. Így az egyházvezetéssel szemben felállított alapvető bibliai követelmények egyikének sem kell megfelelniük, érdekes módon mégis nagyobb befolyást tudnak gyakorolni a modern technikán vagy akár divatos konferenciákon keresztül, mint akár a ’legjellemesebb, legfelkentebb’, igaz vének.

A 'prófécia-cunamikat' már meg sem említem...

A legtöbbje ezeknek a dominanciára törekvő szolgálatoknak démonizálódása egyértelmű, uralkodó szellemek és hamis megítélés forrásait képezik. Jézus erős embernek nevezi ezt a tevékenységet. Nem tényleges felkenetésen, hanem más eszközökkel szerzett befolyás alapján állnak. A korai egyházban még pincérként sem szolgálhattak volna.

Az egyház arra hívatott el, hogy az igazság védelmezője és oszlopa legyen. Az igazság a legértékesebb "portéka" számunkra, és nem engedhetjük, hogy kompromittálódjon, ellenkező esetben megkapjuk az ilyen tévelygésért megígért ítéletet.

A világ módszerei az igazság keresésére nagyon különböznek attól, ahogy a valódi igazságot meg lehet találni.

“Az ember időnként belebotlik az igazságba,
de legtöbbször feltápászkodik és továbbmegy.”
(Winston Churchill)

A kijelentésre több egymáshoz kapcsolható görög szót is találunk az újszövetségben. Az egyik szó az igazságra az 'alétheia' amely a 'pszeüdosz' azaz valótlan ellentéte és a lényegi jelentése a leplezetlen valóság. Ez Isten természetéből fakad, amely kinyilatkoztatásakor szubjektív elkülönült részünké válik.

Az igaz-való-ságot akkor lehet megtalálni Krisztusban, ha a Szent Szellem informál és kalauzol minket. "De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. (Ján 16:13)"

Hasonlóképpen sok olyan eset van, amikor őszintén kísérletet tesznek arra, hogy az igazság és a tisztesség legmagasabb szintjén éljék, de gyakran ezt olyan alapon próbálják megvalósítani, amely egyszerűen nem az igaz-való-ságban gyökerezik. Ezért van az, hogy a legmélyebb alapok rázkódnak, hogy csak a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.

„Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak, mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.” (Zsidó 12,28.)

Hamarosan belépünk abba az időszakba, amikor a keresztény folyóiratok, hírlevelek, felekezetek, egyházak, 'ministry-k', missziók, szeretet szolgálatok, civil összefogások a nemes tettekért egytől egyig az eddig tapasztalt legintenzívebb nyomás és legmélyrehatóbb vizsgálat alanyai lesznek.

El lehet kerülni ezt az ítéletet? - Az Írások egyértelműen azt tanítják, hogy az ítélet őszinte megtéréssel elkerülhető. Ahogy Pál mondta a korinthusbelieknek: „Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.” (1 Korinthus 11,31.)

A megtérés több, mint a hibánkért, rossz cselekedeteinkért történő bocsánatkérés – a megtérés azt jelenti, hogy visszatérünk oda, ahol eltévesztettük az irányt és ráállunk a helyes útra. Ez gyakran a mások sérelmét okozó hibák orvoslását is magában foglalja.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az aratáskor azt aratjuk, amit elvetettünk, és „amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” (Máté 7,2.).

Ha igazságtalan ítéleteket vetettünk, hamar ránk tör az ítélet. Ha mégis kegyelmet akarunk aratni, akkor ki kellene használnunk minden lehetőséget arra, hogy kegyelmet vessünk. Ha irgalmat akarunk aratni, akkor pedig ki kellene használnunk minden lehetőséget arra, hogy irgalmat vessünk.

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.” (Galata 6,7.)

Az Újszövetségben sok példa bizonyítja, hogy vannak olyan idők, amikor bizonyos mozgalmak tévedéseire rá kell mutatni. Az Úr maga figyelmeztette a tanítványait, mondván: „Őrizkedjetek a farizeusok kovászától” (Máté 16,6.).

A Galata levélben és más apostoli levelekben is több rész szól a doktrinális vagy gyakorlati hibák korrigálásáról.

A fő különbség az említett szellemi példák és aközött, ami manapság annyira gyakran előfordul, az, hogy a bibliai íróknak megvolt a felhatalmazásuk a szükséges korrekció és ítélet (megítélés, szétválasztás) elvégzésére.

A szeretetet soha nem választja el az igazságosság és az igaz ítélet érvényre juttatásától. Jézus, azt mondta: „ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”, és láss csodát, mégis a farizeusokat azért feddte meg, mert elhagyták, : „ami nehezebb (súlyosabb) a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget”.

Az oly sok téves ítélet (próféciák, szolgálatok gyümölcsei) amit azonban hamis szellemből vagy negatív indítékból v. módon fogalmaztak meg, főleg abból a vákuumból fakadt, mert akiknek Isten valóban felelősséget és tekintélyt adott, tartózkodtak gyakorlásától.

Pál panasza a korinthusbeliek ellen a mai egyházzal szemben is érvényes:

„Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?”(1 Korinthus 6,2-3.)

Hozzáteszem még értékelhetjük is némelyek bátorságát olyan ügyek felmutatásában, amelyekről senki más nem mer beszélni, de ettől még ez nem biztos, hogy helyes lesz. Az emberi tényezőtől nagyban függ.

Sőt rosszabb is lehet, mert ez végül abba a veszélybe sodorhatja ezeket a bátor embereket, hogy maguk is akadályozó tényezővé válnak Isten munkájának. Lsd Jónás. "Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja." Jakab levele

Ez nem igazolhatja a tekintély helytelen használatát, illetve azoknak az elbizakodottságát, akik átruházott tekintély nélkül próbálnak korrekciót gyakorolni az egyházban.

A Máté 18-ban (...mondd meg a gyülekezetnek) a bűnre történő rámutatásra vonatkozó eljárást azért kaptuk, hogy megőrizzen bennünket. Az ettől eltérő eljárás követése bármi másnál több akadályt állíthatott fel a kapcsolatokban az Úr gyermekei előtt, mint akármi más.

Lehetnek olyan események egy gyülekezetben, amelyet fel kell tudni dolgozni és nem minden úgy történik, ahogy nekünk tetszik, nem kap elégtételt az igazságunk, sőt lehet, hogy nem értünk egyet azzal, esetleg több tényezőt, máshogy értékelünk, ítélünk meg.

Az Úr véneket (prófétai véneket) emel ki az egyházban, hogy megvédje és irányíthassa az egyházát. Azon vének felé, akiknek ilyen hatalmat, tekintélyt és követelményeket támasztott a kérdés ilyenkor az lehet:

Ki adta nekik ezt a hatalmat?
Ez csupán a kifejezőkészségből, múltjából, forgolódásából ered vagy Isten elhívásából és kiküldéséből (egyébként ez nem ugyan az)?
Vajon van-e jogunk arra, hogy az egyházban befolyást gyakoroljunk csak azért, mert emberi v. marketing képességeket használunk tanításaink, programjaink, felekezetünk terjesztéséhez?

A legfőbb oka annak, hogy az egyház tele van igazságtalan ítéletekkel, valószínűleg az, hogy nincs példa az igazságos ítéletre az egyházban.

Amíg az igazi vének el nem foglalják a helyüket a kapukban, addig az egyház továbbra is a világi média és a keresztény ítélkezésének tárgya lesz, akik – lehetnek bármennyire is jószándékúak – megosztást és igazságtalan ítéletet vetnek, ami nagyobb sérülést okoz Krisztus testének, mint a hibák, melyekre fényt próbálnak deríteni.

Az Úr megbízásokat adott az egyháznak, amelyeket nem tudunk egység nélkül véghezvinni. Az igazságos ítélkezés ezek egyike.

Erre a pontra az egyházi vezetőknek kell minden szinten rámutatni, ha be akarjuk tölteni a mostani korra vonatkozó megbízatásunkat. A világban a legtöbb konfliktus forrása az igazságtalanság és abból jövő ítélkezés. Hamis mérce."Vajon jóváhagyom-e a hamis mértéket?"(Mik.6:11)

Tekintettel a sok múltban elkövetett túlkapásra, illetve arra a tendenciára, mely szerint némelyek azt feltételezték, hogy a kijelölt hatáskörön túl is rendelkeznek tekintéllyel, érthető, hogy miért hátrálunk meg ettől a nehéz kérdéstől.

Mivel az egyház hivatott a világ világossága lenni, tudnunk kellene válaszolni a világ problémáira. Hogyan segítsünk a világnak igazságos ítéletet hozni, ha még magunkat sem tudjuk megítélni? Azon pedig senki ne csodálkozzék, ha M.O. klímája egyre nagyobb problémákat hoz...

Parlament a sarkalatos törvények egész sorát fogadja el anélkül, hogy egyeztetne az ellenzékkel vagy a civil társadalom képviselőivel.

A nemrég elfogadott egyházügyi törvényt, amely 14 egyházon kívül minden más vallási csoportot új regisztrációra kötelez, sértve ezzel a vallásszabadságot Magyarországon.

Pünkösd folytonossága

2011-04-30T11:30:00.004+02:00

A pünkösdi-karizmatikus keresztény egyházban sok-sok idő óta az okozta a megrekedést, hogy nem sikerült megtalálnia a legkisebb közös többszöröst. Azt a közös gondolatot, egységet amiben mindannyian megegyezhettek volna, ami biztos alapul, ugródeszkául szolgálhatott volna a további fejlődésükhöz.

Úgy is mondhatnám, a vetők nem tudtak az aratókkal együtt örülni. Isten létrehozta a különböző hullámokat: a pünkösdi-, hit-, karizmatikus-, apostoli-prófétai mozgalmat stb., azonban a legtöbb szolgáló nem tudott örülni, a következő megmozdulásnak. Nagyon értékes munkát végeztek mindannyian, de nemhogy segítették Isten tervét, inkább hátráltatták.

Az okokat - rész szerinti megértés, hatalmi harc, érdek-összefonódások, versengések - nem érdemes hosszasan boncolgatni elkötelezettségtől függetlenül. Nem is jutottak sokszor egyről a kettőre, csupán a gyűlölet mélyült el. Úgy érzem, ma már ennél jóval többre volna szükség.
Bízom benne, eljött az idő arra, hogy egy új generáció színre lépjen, és valóságos klímaváltást eredményezzen. Egészen bizonyos, hogy az ébredés hamarosan tovább terjeszkedik, de ez már az utolsó és egyben rendkívüli is lesz, hisz beletorkol a Millennium dicsőséges királyságába. Isten nem igazságtalan, hűséges hozzánk, és ha mi vetünk a királyságáért, akkor egészen biztosan aratni is fogunk abban....

Ideje korán
Péter apostol a pünkösdnapi kiáradást, a Joel profétánál megírtak beteljesedésével azonosította Az ígéret Jézus második eljövetele előtt, ismét befog teljesedni. Az "utolsó napok" kifejezés egy hosszabb eseménysorozatot jelent a Szentírásban. Egyik értelemben a döntő győzelmet jelentő golgotai áldozat utáni időszakokat nevezték így az apostolok és Jézus. A másik értelemben viszont, a Millenium idejét közvetlenül megelőző, második eljövetel előtti apokaliptikus időt határozza meg. Az "Úr nagy és rettenetes napja" előtt meg kell valósulnia a Szent Szellem nagy kiáradásának, Joel próféta szerint is. Ez azt jelenti, hogy fogalmi tartalma szerint a királyság megnyílvánulása, egyre nagyobb fokú lesz. Ez a terminus, nem csak egy vészterhes időszak, hanem benne foglaltatik Isten királyságának látható manifesztálódása, eklézsiáján keresztül.

"Ti is, Sionnak fiai, örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt igazság szerint: korai és kései esőt hullat néktek, mint hajdanán… És lészen azután, hogy kiöntöm Lelkemet minden testre. Prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak. Csodajeleket mutatok az égen és a földön. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. Akkor mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak között lesznek azok, akiket elhív az Úr!" (Jóel 2,23-32)

A profetai ígéret kettős beteljesedésre utal, amikor a "korai és késői eső" kifejezést használja A szövegösszefüggés nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a szimbólum, Isten Szellemének kitöltésére vonatkozik. A korai és késői eső két bőségesen esős időszak volt Palesztinában. A korai eső a magvetés után hullott, a késői eső az aratás előtt, és még bőségesebb volt, mint a korai eső. Isten a Szent Szellemét, korai esőként való kiárasztását ígérte az evangéliumi magvetés után, és be is teljesítette ígéretét. Továbbá ugyanennek az áldásnak a megismétlődését ígéri az aratás, Jézus visszajövetelét megelőzően, még nagyobb mértékben. "Az aratás a világ vége" meghatározást, Jézus használta a búza és a konkoly példázatában.

„A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten Királyságának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.” Mt. 13:38-39

A búza és konkoly példázatában, Jézus kétféle magot említ. A világkorszak lezárásának szemlélete egészen apokaliptikus. Az aratás képével jelzett végső ítéletet, és végrehajtóit az angyalok szerepét is kiemeli. Az elvetett mag, kétféle embert jelöl. Pontosan kifejti, hogy a gonosznak fiai az egyik mag, aki végzi a Királyság ellen irányuló munkáját, a magvetését. Ezért szükségesnek látom, hogy Isten számára elválasszuk magunkat az aratás gyümölcstermésére. Mivel papok vagyunk, feladatunk, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól, a tisztát a tisztátalantól. A gyülekezetben „új szántást” szeretne megvalósítani Isten Szelleme.

A szántási időszak egy erőteljesebb folyamat, sokkal nehezebb, és nyilván nem annyira örömteli, mint az aratás. Verejtékes munka. De hogy jó vetés legyen a földünkben, előtte szántani kell, hogy egyenletes legyen a föld. A szántóföld megmunkálásának a rendjét Palesztinában befolyásolja az az ismert körülmény, hogy a száraz nyári időszakban egészen októberig a kiszáradt földet művelni nem lehet. A föld megmunkálása csak az őszi esők, beköszöntésével kezdődhetett.

Transzformálódás a vetésben Dávid sátora alatt
A vetést megelőzően a földet felszántották. De mint látjuk, a vetést meg kell, hogy előzze a szántás. Az aratás a gabona érésekor, tehát áprilisban kezdődött. Először az árpát, azután a búzát aratták s ez az aratási idő tulajdonképpen két ünnep közé esett: a páska idején kezdődött s a „hetek ünnepével”, a mai szóval pünkösdkor végződött. Lassú, hosszú ideig tartó, de vidáman végzett munka volt ez.

"Ímé napok jönnek, ezt mondja az Úr, és ott éri(nyomon követi) a szántó az Aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, A halmok pedig mind megáradnak. És hazahozom a fogságból az én Népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak Bennük. Szőlőket plántálnak és isszák azok borát, és kerteket Csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét." (Ámos 9:13-15)

Az Ámos 9:11-ben, éppen ezelőtt pedig a Szent Szellem azt mondja, hogy „azon a napon felemelem Dávid leomlott sátorát és kijavítom repedezéseit, és felemelem az omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.” Egyértelmű változás!

A prófétai szó úgy esik ránk, mint eső a földre. Ámos 9:13-15 –ben szereplő prófétai ígéret, az édeni állapotra utal, amikor az évszakok egybeesnek, a vetés és aratás szünet nélkül folyik, soha nem fogynak ki a friss termények. Isten új időszakot és klímaváltást fog létrehozni. A Noé időszakában létrehozott aratás-vetés elvet, az aratás érdekében és a szellemi javak megjelenése miatt, felgyorsítva fogjuk szemlélni. „És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.”Mk.13:20. Szőlőket fogunk plántálni és mi isszuk az új bort! Lehetséges lesz, hogy vetünk és aratunk egyszerre! Létezik egy olyan állapot is, amikor egyszerre vetők és aratók is vagyunk, ez egészen fantasztikus lesz!

- N.I.V. fordítás: „The days are coming, declares the Lord, when the reaper will be overtaken by the plowman, and the planter by the one treading grapes.” - Napok jönnek, mikor a szántó megelőzi, lehagyja az aratót, és a szőlőtaposó a vetőt.
- New Jerusalem fordítás: "The days are coming- declares Yahweh- when the ploughman will tread on the heels of the reaper." - Aratáskor, földműves az arató nyomába fog lépni.

"És a hegyek musttal csepegnek (naba)...A halmok pedig mind megáradnak (nataf) ..." Naba = felbugyog (a víz a forrásból) Nataf = lehull valamire (mint eső a földre).

Ezt jelenti a prófétai Ige mint víz, ami felfakad, mint forrásból. Az aratás időszaka fel is gerjesztheti a kitörést. Eddig nem lett volna működésképes az egyház "elosztó-kútjai", de most kezd bugyogni. A dávidi sátor fel gerjeszti és beindítja a sátor rég várt manifesztálódásait. A sátor alatt levő forrásokból, vízáradat fog előtörni. A kenet úgy esik, mint eső a földre. Isten jelenlétében elkezd csöpögni a mennyből az aratás. Dávid Sátorában elkezdenek „csepegni” a hegyek. Ez a Szent Szellem bora, amely ránk kezd csöpögni.

„A föld rengett, egek is csepegtek Isten előtt, ez a Sínai hegy is Isten előtt, Izráel Istene előtt. Bő záport hintesz, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod.”Zsolt.68:9-10

A mag karaktere
Az ószöv.-i törvény, amely minden felemás megoldástól idegenkedett (pl. tiltotta kétféle növénynek egy szántóföldbe vetését, Lev 19:19), nem engedte, hogy egy járomba kétféle állatot, pl. egy szarvasmarhát és egy öszvért fogjanak. Átvitt értelemben ez a felemás iga, amelyre Pál apostol a 2Kor 6:14-ben hivatkozik. A szántás munkáját gondos figyelemmel kellett végezni, hogy az egyenletes legyen, az állatok félre ne rántsák az ekét
"És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten királyságára."(Lk.9:62)

A szántási folyamat az Atya helyreállító munkája, amely kizárólag az engedelmesség útján veszi érvényét. Isten Igéje felszántja a szívünket. De nem vethetünk kétféle magot egy földbe. Isten jó magot akart a földükbe adni, de ki kellett kerülnie a rossz magnak, a rossz vetéseknek szívünkből. Aki az eke szarvára tette a kezét, az nem tekintgethetett másfelé.

"Az engedelmeskedni szó csak jelen időben létezik."
Charles H. Spurgeon

A vetés a bibliai korban természetesen kézzel történt. A gazda gondosan megtisztította a vetőmagot (Mt.13:24.27), aztán a szántóföldön elhintette és alászántotta. A továbbiakban aztán a magvak kikelését és növénnyé fejlődését rá kellett bízni az időre. Az Istentől jövő esők kellő időben való jövetelétől függ főként, hogy milyen termést ad a „magától” növő gabona (Mk. 4:26).

„Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, Szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen Rajtad”. (III.Móz. 19:19)
„Ne vess a te szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész, A mag, amelyet elvetsz és a szőlőnek termése.Ne szánts ökrön és szamáron együtt.” (V.Móz. 22:9-10)
„Vessetek magatoknak igazságra, arassatok kegyelem szerint! Szántsatok Magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy Igazság esőjét adjon néktek.”(Hós.10:12)

Az igazságnak meg kell előznie a vetést. Ez a szántás. Kiküldetik Isten Igéje a Szent Szellemmel s az Ő igazságával, majd meg akar minket tisztítani. Később pedig, jön az Ő esőjével, ha buzgók vagyunk, és éhezzük Isten jelenlétét. A körültekintő, alapos szántás és a valódi szenvedélyes istenkeresés, ami elhozza az esőt. Látnunk szükséges a tavaszt Jézus szemeivel! Izgalommal kell várnunk az aratási időt a gyülekezet életében! Vidáman, örömtelien kell várnunk ezt az időszakot! Isten megint le fogja fantasztikusan önteni az Ő esőjét.

A szántás után, jött a vetés, és ezután csak az esőzési időzésre vártak. Nem tudtak mit tenni csak várták az esőt. Nekünk is várnunk kell. De kiszámítható az eső, ha hagyjuk, hogy Isten szántson az életünkben, akkor esőt fog adni.

„Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, És azokat megcselekszitek,esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az Ő termését a mező fája is megtermi gyümölcsét. A ti cséplések ott éri a szüretet, És a szüret ott éri a vetést és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan Lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor Lefeküztök, senki fel ne rettentsen, és kipusztítom az ártalmas vadat arról A földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken. Sőt elűzitek ellenségeiteket, És elhullnak előttetek fegyver által. És közületek öten százat elűznek, és Közületek százan elűznek tízezret, és elhullnak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által.” (III.Móz. 26:3-8)

Amikor kiáltunk az Úrhoz országunkért, tudnunk kell már előre, hogy a „sűrű fellegek megtelnek”, vagyis az imáink feljutnak Istenhez. Sok-sok imának kell feljutnia, hogy „besűrűsödjön a menny”, és ebből hirtelen egy nagy esőzés legyen.

„Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájuk beszédem. Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.” Jób.29:21-23

Az álom prioritásai 2.

2011-03-07T09:04:00.004+01:00

“Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget.”

(C. H. Spurgeon)

A kinyilatkoztatás az emberi szellemhez gyakran csak egy megvilágosító villanásként érkezik. “Meglátunk” valamit Istenben. Gyakran azonban még magunknak is nehéznek tűnik elmagyarázni azt, amit így “látunk”, és ez kifejezetten közölhetetlen is lehet. Álmainkat, az Istennel való mély közösség tudja csak fenntartani a szellemünkben.

Mostanság egyre több kereszténynek, közösségnek vannak un. profetikus és élménydús átélései. Ezt általában úgy magyarázzuk, beteljesedik és folytatódik mindaz, amit Péter apostol, Jóel prófétát megértve, Pünkösd napján kihirdetett.

Joel próféta szerint látomásokon, álmokon és próféciákon keresztül kapott kijelentések gyakoriak lesznek az utolsó időkben. Napjainkban a hívek által kapott kijelentések nagymértékben megszaporodtak, s jelnek tekintik arra nézve, hogy az "utolsó napokban" élünk.

Az egyház jelenlegi vészterhes korszaka, arra sarkalljon bennünket, hogy még nagyobb elszántsággal keressük a kijelentés forrását, Jézust, a Krisztust. Jézus az Isten legfőbb titka, akiben a mennyei bölcsesség, ismeret van elrejtve, amitl meg akar ismertetni az Őt szerető, szenvedélyes imádókkal. Pál így imádkozik a Kolossebeliekért és a Laodicedabeliekért:

"Hogy vigasztalást vegyen az Ő szívük, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére, amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve. Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel. (Kol:2:2-4)
"Hogy szívük megbátorodjék, hogy szeretet kösse őket össze, hogy eljussanak a teljességre fejlett belátás gazdagságára, az Isten titkának, a Felkentnek megismerésére, akiben a bölcsességnek és ismeretnek kincsei rejtve vannak."(CSIA)

Ha nem akarjuk, hogy a hamissal becsapjanak bennünket, nem az a megoldás, hogy minden kijelentést elutasítunk, hanem hogy világos látásunk lesz az igaziról. Akik nem tanulják meg az valóságosat a hamistól megkülönböztetni, egyre jobban ki lesznek téve a megtévesztésnek, azonban az Úr juhai ismerik az ő hangját.

A Biblia világosan beszél a látomásokról, álmokról és próféciákról, amelyek által Isten a saját népéhez szól, ezért szükségünk van arra, hogy megtanuljuk az Istentől származó kijelentést feldolgozni, s így tanúsíthassuk a helyesen értelmezett és bölcsességgel alkalmazott isteni üzeneteket.

A kereszténység tulajdonképpen tanúságtétel, a láthatatlan Isten ajándékáról. Minden hívő magasabb szellemi szintre emelkedhet a kegyelemben arra, hogy Jézus Krisztus erejéből, ismeretéből egyre nagyobb mértékben részesüljön. Ez az együttműködés, együttlét, egymással való közösség szélesedhet, növekedhet. A teljes személyiségünket elérheti, és már nem csak a lélek, hanem a szellemünk epicentrumát, szívünket is befolyásolhatja. Következménye, pedig a látás és hallás lesz..

Az Úrral való közösségünkben ez a folyamat, a Szellemben való élet szilárdságát, szellemünk látó, halló képességeinek a működése jelentős mértékben befolyásolja, mert ez által vagyunk képesek Krisztussal kapcsolatban maradni.

Isten azt akarja, hogy kívánjuk a prófétálást, ne pedig megvessük; ezért viszont azt is a feladatul kaptuk, hogy vizsgáljuk a prófétai kommunikációt.

„A prófétálást meg ne vessétek, mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!” (1 Thessz. 5,20-21.)

Vigyáznunk kell arra, hogy ne szűrjük meg Isten beszédét a mi önmegvalósító kultúránk bűnein keresztül sem, ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy beszennyezzük az értékes ajándékot. A prófétálással vagy a kijelentésekkel nem a jövőbelátás iránti kíváncsiság kielégítésére, vagy a megkopott önképünknek való hízelgésre szolgál. Az állítólagos „prófétai kijelentésekkel” történő visszaélésekből fakadó, kiábrándulásról és teljes csalódásról szóló történetek száma igen nagy. Egy próféta szolgálata könnyen belecsúszhat az „így szólt az Úr”-jelenségbe.

Az álmok, a látomások, kinyilatkoztatások a „láthatatlan” világból származnak, éppen ezért a Szent Szellemnek, aki ugyancsak a láthatatlan világból származik, tudja beteljesítenie azokat. A Szent Szellem pedig elsősorban a szellemünkkel akar kommunikálni, és csak azon keresztül a lelkünkkel. Éppen ezért a szellemünket kell, hogy megragadja az álom, a kinyilatkoztatás. Isten az Ő Szelleme által ad kijelentést, álmot a mi szellemünkbe. Ha viszont be vagyunk zárva a lelkünk kontrolljában, akkor nem tudunk kinyilatkoztatást venni.

A szentírás buzdít a Szent Szellem vezetésének való alárendelődésre, így mindenkinek szabadsága van arra, hogy az Úrnak engedelmeskedhessen önálló felelősséggel, másrészt szükséges az is, hogy megfelelően alárendelje magát annak a kormányzásnak, amelyet Isten a Krisztus testében működtet. Ezt a folyamatot a karizmatikus mozgalomban, kevesen tudták használni, hisz ez lenne logikus, az Eklézsia egészséges növekedésének szempontjából.

A kijelentéseknek különböző megnyilvánulási formái történhetnek. Többfajta álmot vagy kinyilatkoztatást különböztetünk meg a Szentírás alapján. Amikor szellemi élmény vagy lkinyilatkozás, feltárulkozás élményét adja valakinek Isten Szelleme, fontos tudatosítani magunkban, egy rész szerinti élmény átadás történik. Mindez tükör által, és homályosan látjuk. Amit felfogunk, azt közvetítjük, tudván, hogy a megértésünk és kinyilatkoztatásunk tartalma korlátozott.

Formái LÁTOMÁS - ÁLOM - ELRAGADTATÁS

Amikor olyan mennyei kijelentést történik, amely valamely keresztény igei fundamentum változtatását erőlteti, akkor is a mintapélda az apostoli hozzáállás az élményhez. Látjuk, hogy Péter apostol az élményanyagot kontrollra, a Jeruzsálemi apostoli vezetőség elé tárta, hogy megerősítést nyerjen a szolgálati ajándékoktól (Apostolok) a Szentírás alapján.

A jó magatartás tehát az, hogy változzunk el az álmunkhoz!

Mikor az álmot megkapjuk, azok sokkal nagyobbak, mint mi magunk. Azért hívjuk álomnak, mert „csak” egy álom még, szinte ’kicsomagolatlanul’! Hosszú évek, évtizedek elmúlhatnak, míg az Úrtól jövő álmaink beteljesedhetnek, és ezek alatt a hosszú évek alatt, sokszor úgy tűnik, hogy nemhogy közelebb kerülnénk az álom megvalósulásához, hanem egyre távolabb. (Ábrahám 25 évet várt.)

Néha persze mi magunk okozzuk ezt akár mulasztásokkal, vétkeinkkel és mindezek azt okozzák, hogy nem tud időben beteljesedni az álom. Nem akarunk az álmunkhoz felnőni. Vannak, akik ragaszkodnak az álmaikhoz, viszont a saját maguk állapotához is (tudattalanul) ragaszkodnak. Az ajándéknak utat kell készítenie, de jellem is szükséges lesz hozzá. Az álmainkat magunkhoz kell ölelnünk úgy, hogy közben folyamatosan változunk.

Nem lehetséges, hogy az volt a baj, hogy eddig a jellemünket nem akartuk az álom feltételeihez igazítani, s nem lett ezért valóságos változás bennünk?
Lehet, hogy az álom ellenére nem történt minőségi változás az istenkeresésünkben?

Fel kell fognunk, hogy még nem vagyunk azok a személyek, akik az álomban, a látásban szerepelnek, hanem csak megvan a lehetőségünk, ha betöltjük a feltételeket. Fontos megérteni, hogy maga az álom is változtatni akar minket.

A türelem korszakában látható szinten, távolinak tűnik a beteljesedés. Tudatosítani szükséges magunkban, hogy az Úr időzítésében vagyunk. Ezek alatt az időszakok alatt, Isten formál, alakít, hogy „felnőjünk” az álmainkhoz, amely sokkal de sokkal nagyobb, mint a mi elképzelésünk!

„Annak pedig, a ki bennünk munkálkodik a kenet által, képes sokkal túláradóbban tevékenykedni, mint ahogyan kérjük, sóvárgunk, vágyakozunk, illetve megfontolnánk, érzékelnénk, elgondolnánk, megértenénk” (Ef. 3:20)

József nem cselekedett gonoszat, amikor meggyűlölték őt a testvérei annyira, hogy kútba dobták és eladták rabszolgának. Nem a bűnei, vétkei miatt került ilyen nyomorúságos helyzetekbe. Biztos vagyok benne, hogy Józsefnek rengetegszer eszébe jutott, hogy miért is kellett elmondania az álmait. Vannak, akik azt mondják, hogy nem kellett volna elmondania az álmait, maga okozta a bajt, önmagának, a titkok kibeszélésével.

„Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, aki rabul adatott vala el; A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala, mindezideig, amíg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.” Zsolt.105:18-19

Józsefnél az álmainak elmondása, megvallása indított be egy folyamatot, amely az álom beteljesedése felé terelte sorsát, élethelyzetét, miután ragaszkodott az ígérethez!

- Honnan tudhatjuk, hogy egy álom Istentől van-e vagy saját magunk képzelgéseiből származik?

1.Tudnunk kell, hogy mindig Isten a kezdeményező

József egyáltalán nem gondolkodott azon, hogy mennyire hatalmas lesz, és felemelkedik a bátyjai fölé, sőt a szülei fölé. Ő csak egyszerűn megálmodta a jövőt. Nem ő akart álmodni, álmodozni, nem ő szövögette a terveit. Egyáltalán nem tudta, hogy milyen folyamatokat fog elindítani az életében ez a két álom. József elmondta a bátyjainak, hogy „más álmot is álmodtam”...

Ha Istentől van egy álom, akkor nem Te fogod üldözni az álmodat, hanem az álom fog üldözni téged!
Ha jön egy álom Istentől, azt fogjuk érezni, hogy mennyire nincsenek meg hozzá az emberi erőforrásaink.
Az Istentől jövő álom gondoskodni fog arról, hogy a jellemünkben is változzunk, megszentelődjünk, persze ha engedjük.

2. Az álom beteljesedéséig le fogunk teszteltetni, több területen

Az álom meg fog minket próbálni, mint ahogy Józsefet is.
Kiállta a gyűlölet, üldözés próbáját (I.Móz:37:5)
Kiállta a keserűség próbáját a testvérei miatt (37:18)
A becsületesség próbáját, amikor nem engedett Potifár feleségének, ez szexuális kísértés is volt egyben (39:9)
Az igazságtalanság próbáját, hiszen József ártatlanul került börtönbe (39:20)
Az önzőség próbáját, ugyanis a börtönben is a fáraó főembereivel foglalkozott saját maga helyett (40:7)
Elfelejtették őt az álmának a magyarázata után még két évig. A ’nagyon fontos vagyok’ büszke attitűddel is foglakozott Isten. (40:23)
Kiállta a büszkeség próbáját, Istennek adta a dicsőséget a fáraó álmának megfejtése után is (41:16)
Kiállta a meg nem bocsátás próbáját, mert a testvérei miatt sok gonoszságon és gyűlöleten ment keresztül, mégis megsegítette fennmaradásukat (45. fej.)
Nem szédítette el a hatalom és az anyagi javak, annak ellenére sem, hogy magas pozícióba került.

3. Úgy hiszem, hogy mi magunk okozhatjuk azt, hogy nem válnak valóra az álmaink, látásaink, mert nem értjük meg, a felkészülési időszakot

Nem értjük meg, hogy annak ellenére, hogy látásokat, álmokat kapunk, nem vagyunk nagyobbak, mint mások, hanem éppen fordítva. Az álom következtében, jobban alá kell szállnunk, mert maga az Isten bíz meg minket.
A feladat célja, nem önmagunkért van, hanem: a barátainkért, testvérünkért, a városunkért, országunkért.
A látás érdekében, szükséges odaszentelnünk lelkünket, hisz a beteljesedéshez Ő fogja adni az instrukciókat.
Tudnunk kell azt, hogy az álom, amit kapunk, az Isten szívéből származik, ezért azzal a hozzáállással kell lennünk az álomhoz, hogy Isten hozta létre és nem mi.

Az álom prioritásai 1.

2011-03-07T08:59:00.000+01:00

“Az emberben rejlő képességek
nagyobbak, mint ahogy azt ő tudja,
és a képességek, amelyeket Isten neki adhat,
nagyobbak, mint azt álmodná.”
(Spurgeon)

„Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.” (Gal:4:26) Nagyszerű az Isten hangját meghallani és ha jövőképet kapunk, az még becsesebb. Azonban készüljünk fel, nem lesz egy „leány-álom”, amíg odaérünk a beteljesedésig. Szükséges tudnunk azonban: nagy felelősség lesz rajtunk a kinyilatkoztatásokat megkapni, kihordani, majd megvalósítani...Az álom ott kezdődik, amikor nincs meg a forrásod. Ennek a megvalósulása, sokszor egy nehéz ponton fog elkezdődni.

Bevezetés
Úgy tűnik, hogy az új vagy nem a megszokott egyházi beidegződéshez igazodó tanítások vagy pneumatikus manifesztációkkal kapcsolatosan, az egyház nagy része nem tudja használni a kijelentés és megkülönböztetés ajándékát. Így abba a hibába esik, hogy nem tesz különbséget, illetve összességükben fogad el vagy vet el szellemi összefüggéseket és megnyilvánulásokat.

Akik egy dologról általában nagy elismeréssel szólnak, nem tudják elviselni, hogy ha valamilyen hibát találnak abban; akiket pedig nagyon leköt valami hiányosság vagy olyan részlet, amivel nem tudnak egyetérteni, rögtön elvetik az egészet. Mindkét tévedés akkor jelentkezik gyakran, amikor egy egyház nem ismeri kellőképpen a Szentírást illetve a Szent Szellem munkájából igen keveset tapasztaltak meg. Elhamarkodottan és igazságtalanul fogunk cselekedni, ha ily módon ítélkezünk akár egy ember vagy gyülekezet felett.

Minden keresztény, akin keresztül manifesztálódnak a kijelentés ajándékai, igen intenzív kísértéseknek és próbáknak lehet kitéve. Ezért folyamatosan ügyelnie kell saját szellemi kondíciójára, hogy ne a rutin kezdje irányítani.

Ha nem figyel a szellemi ajándékok használatakor, a következő lépés az lehet, hogy a már nem működő szellemi ajándékok helyett pszichikai és később un. diabolikus erő kezdheti meg tevékenységét. Ezért van annyi karizmatikus jósnő illetve férfi guru, és semmit látó tudományos munkatárs Krisztus testében. Amikor pedig a bűnbánat nélkül újra használni akarja beindítani a szellemi ajándékokat, már csak tisztátalan szellemtől kaphatott hozzá szellemi intenzitást és információt.

Amikor bármilyen szellemi kijelentés vagy megnyilvánulás történik, de nem tartjuk a teljes Szent Írást ítéletalkotásunk önmagában elégséges alapjának, a megtévesztésnek nyithatunk kaput. Akik következetesen a Szentírás kijelentett biztos szellemi szabálya szerint ítélnek meg bizonyos eseményeket, egészséges bibliai következtetésekre jutnak el.

Azok viszont, akik több tucat eltérő szabályt követnek, ahelyett hogy igaz és helyes döntéseket hoznának, zavarba és sötétségbe juttatják önmagukat és másokat. Az említettek valóban mérceként használják a Szentírást, de csak addig, amíg úgy vélik, hogy céljuknak megfelel, viszont nem használják egyedüli mérce gyanánt, amely önmagában elégséges, hanem sok egyéb, az Írástól eltérő tapasztalatokhoz folyamodnak, hogy annak alapján ítéljék meg e munkát.

Amikor Isten megteremtette a földet a semmiből hozott létre szemmel láthatóakat. A Szent Szellem lebegett a vizek felett, bejött az élettelen, meddő helyzetbe. „A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” (1Móz 1:2) A „rahaf” a héber megfelelő, ami lebegést, valami felett való kotlást jelent Amikor a Szent Szellem ezt a kifejezést használja, akkor a szüléssel hoz párhuzamot. Életet hoz elő. Egyébként ma a „rahaf” szót a szaporodásra is használják.(lsd.5Móz 32:11)

Ki a forrás?
Az Isten Szellemének a feladata ebben a korszakban, létrehozni az álmot és beteljesíteni az életünkben, akár a meddő és élettelen helyzetekben, körülmények közepette. Ez a specialitása! „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami a látható, a láthatatlanból állott elő.”(Zsidó.11:3)

Isten Szelleme bejön a meddő helyekre és ott cselekszi meg akaratát!

Az álmok, a látomások, kinyilatkoztatások a „láthatatlan” világból származnak, éppen ezért a Szent Szellemnek, aki ugyancsak a láthatatlan világból származik, tudja beteljesítenie azokat. A Szent Szellem pedig elsősorban a szellemünkkel akar kommunikálni, és csak azon keresztül a lelkünkkel. Éppen ezért a szellemünket kell, hogy megragadja az álom, a kinyilatkoztatás. Isten az Ő Szelleme által ad kijelentést, álmot a mi szellemünkbe. Ha viszont be vagyunk zárva a lelkünk kontrolljában, akkor nem tudunk kinyilatkoztatást venni.
“...Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a Mennyeknek Királyságába.” (Máté 18:3.)

Ha nem vagyunk hajlandóak bízni a szellemünkben kapott isteni tudásban, mint a kis gyermekek, akkor sosem fogjuk megérteni Isten Királyságának útjait. Ezt jelenti a Szellemben járást lélek területén is. Ha kapunk egy nagy álmot, látást akkor az a Szellem birodalmából származik, Pál apostol is erre irányítja figyelmünket:

"Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek. Nekünk azonban Isten kijelentette az Ő Szelleme által, mert a Szellem* mindent vizsgál, még az Istennek mélységeit is. (1Kor:2:9-10)

Itt az emberi szellemről van szó több tanító szerint, és nem kellene nagybetűvel írni a „szellem” szót. Ugyanis a Szent Szellemnek nincs szüksége arra, hogy Isten dolgait kutassa, mert Ő már ismeri Isten mélységeit. Az emberi szellem kutatja Isten mélységeit. De a következő vers azt mondja: „Mert kicsoda tudja az emberek közül az emberek dolgait, ha nem az ember szelleme, amely benne van? (1Kor:2:11)

A mi szellemünk mindent tud rólunk, Isten Szelleme pedig tud mindent Istenről, és ha Isten Szelleme kapcsolatba kerül a mi szellemünkkel, akkor történnek az Úrtól jövő kijelentések. Ami pedig látható már az életünkben ( például a kegyelem munkája), az a láthatatlanból állott elő. A hitünk és a Szent Szellem véghez viszi, hogy láthatóvá váljanak a földön a dolgok. A hitünknek cselekedetei is vannak, amit a szánkkal meg kell vallanunk. Ahhoz, hogy az álmaink, látásaink megvalósulhassanak, meg kell vallanunk, ki kell proklamálnunk, ahogy Isten is előszólította a világosságot, a napot, a csillagokat.

Józsefek
Józsefnek is meg kellett vallania az álmait, hogy elinduljon a megvalósulása! A kérdés csak az, hogy mikor és kinek és hol tesszük ezt. Az álmot az Istennel való mély közösség tudja csak fenntartani a szellemünkben. A kinyilatkoztatás az emberi szellemhez gyakran csak egy hirtelen pillanatként érkezik. “Meglátunk” valamit Istenben. Gyakran azonban még magunknak is nehéznek tűnik elmagyarázni azt, amit így “látunk”, és ez kifejezetten közölhetetlen is lehet.

“Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemi gondolatokhoz szellemi szavakat szabván.” (1Korintus 2:13.)

Ha álmodunk valamit, megtapasztalhatjuk, hogy nagyon gyakran elfelejtjük őket, sok esetben már aznap kimegy a fejünkből, vagy pár nap múlva. De az Úrtól jövő álmok megragadnak minket, és a mi felelősségünk, hogy megtartsuk a szellemünkben ezeket és imádkozzunk értük. Ha nem törődünk velük, elhalnak. A próféciák beteljesedéséért is harcolnunk kell, így az álmokért is.

„Ezt a parancsolatot adom neked, fiam Timótheus, a rólad való korábbi jövendőlések (próféciák) szerint, hogy vitézkedjél azokban, ama jó vitézséggel. Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet.” (1Tim:1:18-19)

Egy angol fordítás szerint: „a próféciák által harcold meg a jó harcot.” A „harcold” görög szó jelentése: „katonai hadjáratot előkészíteni, katonákat harcba vezetni, aktívan benne lenni a katonai szolgálatban, harcolni.”

Ez tehát nem egy passzív várakozást jelent, hogy nem kell semmit tennünk, és Isten úgyis megszüli az álmot. Harc! A próféciák általi harc, vitézkedés nem azt jelenti, hogy emberek előtt kell bizonygatnunk, hogy mit kaptunk az Úrtól, hanem a szellemvilág előtt, és Isten előtt is meg kell vallanunk a hitünket.

Mária
Isten Szelleme tehát kotlik felettünk, és megtermékenyít, és szaporodást akar hozni. Amikor Máriának megjelent Gábriel, és bejelentette neki, hogy kegyelmet talált Isten előtt, hogy Jézus meg fog foganni a méhében, Mária nem hitetlenkedett, hanem csak megkérdezte, hogy hogyan fog ez megtörténni? Az angyal ezt válaszolta neki:

A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért a mi születik is szentnek hívatik, Isten fiának.” (Luk.1:35)

Itt az „ereje”, a dunamis eredetiben. Hatalommal teli erő, valamire való képesség, erő-megnyilvánulás. Isten Szellemének a dunamis ereje az álmokat, látomásokat valóra akarja váltani. Mária „álma” így teljesedett be, rászállt Isten dunamis ereje. Gábriel Isten igéjét szólta Máriához ezek után: „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen”. Ezek után Mária pedig válaszolt az igére hittel: „Legyen nékem a te beszéded szerint.” Ebben a pillanatban elindult a megfoganás a méhében.

1.Isten akarata, álma
2.Szent Szellem „dunamis” ereje
3.Hit
4.Megvallás

A HIT szerepe

Az Istentől jövő álom sokkal nagyobb, mint mi!

Ne korlátozzuk be magunkat! Ne engedjük, hogy az álmunk elhaljon! Senki nem tudja megakadályozni az Úrtól jövő álmokat, látásokat, csak mi magunk, ha hitetlenséggel, kételkedéssel válaszolunk rájuk. A hit tudja mozgásban tartani a látásainkat.

Ha Istentől jön egy álom, látás, akkor a Szent Szellem száll ránk, és hozza Létre azt. Amikor ezt az ismeretet szellemünkben beleérző módon megkapjuk, létrejön a hit lehetősége. Az elmét a szellemmel a hit köti össze. Ha pedig ki is mondjuk a szánkkal, elkezdődik a manifesztáció. Azt azonban meg kell értenünk, hogy az az ismeret, melyen a hit nyugszik, a tudás egy különleges fajtája. Az a közvetlen, beleérző tudás, ismeret, ami Istentől jön a szellemünkbe.

“Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait; mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg.” (1Korintus 2:14.)

Ezért, amikor isteni ismeret jön szellemünkbe, döntenünk kell, hogy bízunk-e ebben az ismeretben - ami a hit gyakorlása - vagy nem - ami a hitetlenség. Amikor hit a válaszunk, a Szent Szellem ereje felszabadul a szellemünkből az elménkbe és azon túl is. Bizonyos értelemben nem a hit mennyisége az alapvető tényező. A hit lehet nagyon kicsi. Végül is, egy biztosíték vagy egy kapcsoló is nagyon kicsi, mégis nagyon fontos a kapcsolódásban betöltött feladata. Ezért mondja Jézus, hogy ha akkora hitünk van, “mint a mustármag”, drámai eredményeket láthatunk.

Másrészt, látjuk, milyen súlyos dolog a hitetlenség. Nem csak egy elnézhető, minden keresztényt sújtó gyengeség, hanem a kinyilatkoztatási ismeret elutasítása, a Szent Szellem áramlásának áthatolhatatlan gátja életünkben. A Zsidó levél írója felhívja figyelmünket Izraelnek arra a nemzedékére, amely ígéretet kapott a Kánaán földjére való bemenetelre, mégis meghalt a pusztában. Az író figyelmeztet, hogy önmagában nem elég egy ígéretet megkapni.

“Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak; de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották.” (Zsidók 4:2.)

Ha hitetlenséggel elutasítjuk Isten Igéjét, noha az igaz, az sosem fog gyümölcsözni életünkben így van a kinyilatkoztatás/álom sikerességében is. Mária ezek után elment Erzsébethez és neki is elmondta mi történt. Az első Úrtól jövő álmot, látást pedig követi a másik, ahogy korábban mondtam!

A Máté evangéliuma első részében olvashatjuk, hogy Józsefnek is megjelent az Úrnak angyala álmában és kijelentette neki, hogy ne féljen, vegye feleségül Máriát, mert Isten Szellemétől fogant benne a gyermek. Ha jön az álom, követi a többi is! Isten Szelleme hozza utána a többi megerősítést is!József másodszor is kapott egy álmot, Jézus megszületése után, hogy menjenek vele Egyiptomba, mert Heródes meg akarja ölni a gyermeket. Jött a harmadik álom is Heródes halála után Józsefhez, hogy menjen vissza Izraelbe! (Mt.2)

Ábrahám magja („álomból született nép")
Azt kell tudnunk, hogy az Úr álmait, vágyait kell látnunk, hogy megvalósulhassanak, nem pedig a saját magunk vágyait! Ezt követően, vezetést fog hozni az életünkre nézve, sorsunkat fogja megváltoztatni. Így kezdődik a kapcsolat ember és Isten között. Ő megszólít, kér bizonyos dolgokat tőlünk, engedelmességet vár el tőlünk. Ez az első szintje a kapcsolatnak. Itt még nem vagyunk szoros intim kapcsolatban vele. Itt még Ő utasít. Amikor Isten elhívta Ábrahámot és kihozta őt a nemzetsége közül, megkapta Isten nagy álmát, ami sokkal nagyobb volt, mint ő maga!

De megfigyelhetjük Ábrahám életében, hogy az engedelmesség következtében, az Úrral való kapcsolat szintje növekedik, emiatt az álom, az ígéret többször megerősíttetik és kiterjed. Végül Isten barátjává válik (1Móz:18) akinek az Úr el akarja mondani a titkait, és Ábrahám egyezkedik a mindenható Istennel, Szodomával és Gomorával kapcsolatban. Mi ez, ha nem növekedés?

Az első kijelentés így hangzott: „Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.(1Móz:12:2-3)
„Mikor kimentek és eljutottak Kánaán földjére, a Móré tölgyeséig, megjelent neki az Úr:” A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrahám oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent vala néki.”(1Móz:12:7)

Elindult az álom, látás útján és Isten tovább bátorította őt. „Móré” jelentése: „tanár”. (Móré tölgyese: híres szentély volt Sikemben, Kánaán közepén. Az ilyen szent helyeket sokszor nagy fa jelezte szembetűnő módon. Ábrahám azonban az Urat imádta ott., a kijelentőt!) Amikor megkapjuk az Úr álmát, ami az Ő szívéből származik, akkor oktatás, tanácsot is kapunk mellé, úgy is fogalmazhatnék 'használati útmutató' hisz Ő egy előrelátó Atya.

Ilyenkor kezdi áttváltoztatni bennünket az Úrtól jövő álom, kinyilatkoztatás. Hatni fog a gondolkodásunkra. Az álom, a látás formál minket, és elveszi a kicsinyhitűséget, a hitetlenséget és kiterjeszti a látásunkat.

Másodszor, akkor szólt hozzá az Úr, amikor Lót és a pásztorai versengeni kezdtek a földért. Ábrahám alázatos volt, nem volt testi ambíciója, nem lelki módon látott, mint Lót. Engedte, hogy Lót válasszon. Lót önző, sóvár szemekkel nézett fel. „Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá... (1Móz:13:10)

Ábrahám prioritásai, teljesen más felé orientálódtak:

„Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy...”
(1Móz:13:14-18)

Amikor Melkhisédek megáldja Ábrahámot, Szodoma királyától nem fogad el semmilyen ajándékot. Ismét tesztelés! Ábrahám itt már kommunikál Istennel Melkhisedeken keresztül. Isten szólít meg minket először egy paranccsal, egy utasítással, és ha követjük Őt, engedelmesek vagyunk ahogy Ábrahám, amikor kijött Háránból, akkor Isten vezet tovább bennünket.

Ábrahám, aki a „nagyobb” volt, az Úrban bízott, mert bízott az Úrtól jövő álomban annak valóráválásában. Mindig ott leselkednek az Úrtól jövő álmok, látások mellett annak a veszélyei, hogy mi magunk, testi erőből, vagy megtévesztésből létrehozzuk az álmunkat, hogy „besegítsünk” Istennek idő előtt.

Graham Powell: A hit kulcsai 1. rész

2011-03-06T21:09:00.009+01:00

Két világ létezik. Az egyik az anyagi világ, amelyik látható, de ideig való. A másik a szellemi világ, ami láthatatlan, de örökkévaló. Ugyanúgy, ahogyan fizikai születés által lépünk be az ideigvaló világ valóságába, hasonló módon Isten királysága szellemi világának valóságába szellemi születés által lépünk be.

Jézus mondta: „Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát” (János 3:3.). Ezt is mondta: „Ami testtől született, test az és ami szellemtől született, szellem az” (János 3:6.). Amikor valaki Jézus Krisztushoz jön megtéréssel és hittel, és aláveti magát Jézus Krisztus úr voltának, egy belső csoda történik. A Szent Szellem új életet ad: életre kelti az ember szellemét Isten számára.

Tagja lesz Isten családjának és megkapja az örök élet ajándékát. Belépést nyer Isten jelenlétébe és kapcsolatra lép Istennel. Ez az újjászületés a hit cselekedete által történik meg. A hitet azért kapjuk, hogy beléphessünk Isten királyságába. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által” (Efézus 2:8.). A hit, amelyet nyerünk, a hitnek egy bizonyos mértéke. Ennek növekednie kell, hogy képessé tegyen minket arra, hogy egyre jobban és jobban értékeljük magát az Urat és az Ő királyságának hatalmát.

Az újjászületés előtt hozzá vagyunk kötözve az anyagi világhoz, amelyhez érzékeinken keresztül kapcsolódunk: látás, tapintás, ízlelés, hallás és szaglás. Látás által szerzett ismeretben járunk, nem kijelentésben. Az újjászületés után kijelentésben részesülünk, amint a Szent Szellem megvilágosítja Isten igéjét. Így a láthatatlan világ valósággá válik a számunkra. Szellemi képességeink által elkezdjük látni (avagy érzékelni) ezt az új világot. Elkezdünk hitben járni. Hit által menekültünk meg, és hitben járunk.

A hit meghatározása

„A hit pedig a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsidók 11:1.). Az „Amplified New Testament”-ben (Kibővített Újszövetség) ez a vers így hangzik:

„A hit azoknak a dolgoknak a bizonyossága (jóváhagyása, birtoklevele), amiket remélünk, azoknak a dolgoknak a bizonyítéka, amiket nem látunk és az ezek valóságáról való meggyőződés - a hit valós tényként való érzékelése annak, ami nincs leleplezve az érzékszervek számára.”

A „hit” és a „hinni” szavak ugyanabból a görög gyökérből származnak. A hit szava a „pistis” (főnév) a hinni szó görög megfelelője a „pisteuo” (ige). Ezért mondhatjuk azt, hogy a hit gyakorlása az, hogy hiszünk, és ha hiszünk, akkor ezzel a hitet gyakoroljuk. Hívő az, akinek van hite. Akinek van hite, az hívő. Egyszóval: hívő az, aki bízik Isten igéjében. Hit által részesülünk Isten királyságának áldásaiból. Az áldások elnyerésével való összefüggésben a hit:

- egy cselekedet: kilépni Isten Szava alapján,

- az a hatalom, amely Isten ígéretét kézzelfogható tulajdonoddá teszi,

- az a bizonyosság, hogy amiben reménykedtél, az már a tiéd,

- az a meggyőződés, hogy a láthatatlan áldások a te birtokodban vannak,

- a hálaadás megvallása a teljesített ígéretekért,

- a reménység ezt mondja: meg fogom kapni. A hit ezt mondja: megkaptam.

Az elhívás a hitben való járásra

Te és én arra kaptunk elhívást, hogy hitben járjunk. Keresztény életünk azzal kezdődött, hogy hitben átadtuk magunkat az Úr Jézus Krisztusnak. Istentől mindent hit által nyerünk. Megbocsátás, gyógyulás, szabadulás, vezetés, védelem, stb. mindezt hit által kapjuk.

Egész életedben érzékszerveiden keresztül voltál kapcsolatban az ideigvaló világgal. Most talán, hogy Krisztushoz jöttél, megpróbálsz érzékszerveiden keresztül kapcsolódni a szellemi világhoz. Ez nem fog működni! Érzékszerveidnek szellemed uralma alá kell kerülniük. Szellemednek, ahonnan a hit származik, felül kell kerekednie. El kell kezdened a kijelentés által szerzett ismeret világosságában járni, az igazság Isten igéje által jön. Szellemed kapcsolódik az igéhez és Isten királyságához, nem érzékszerveid.

Istennek tetsző élet hit által

„Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:5-6.). Énók Istennel járt és tetszett Istennek. - Miért? A hite miatt. - Akarsz tetszeni Istennek? Akkor Isten igéje szerint kell járnod! Milyen kemény szavak ezek: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” Lehetetlen!

A hit hatalma

A hit annyira erőteljes, hogy lehetőségei korlátlanok. Amikor a tanítványok megfogalmazták aggodalmukat azzal kapcsolatban, hogy egy gazdag embernek mennyire nehéz belépnie Isten királyságába, Jézus így válaszolt: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26.).

A Márk 9:17-29-ben arról olvasunk, hogy a tanítványok képtelenek voltak kiűzni egy szellemet egy epilepsziás fiúból, aki süketnéma volt. Az édesapának oda kellett vinnie a fiút Jézushoz, és amikor Jézus meghallotta, hogy mi történt, ezt mondta: „Ó, hitetlen nemzetség, meddig szenvedlek még titeket?” Csalódott volt hitük hiánya miatt. Ezután a démon rángatni kezdte a fiút, és az édesapa így esedezett Jézusnak: „Ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk!” Jézus így válaszolt: „Minden lehetséges a hívőnek.” A Máté 19:26-ban Jézus azt mondta, hogy Istennél minden lehetséges. Most azt mondja, hogy azoknak, akik hisznek, minden lehetséges. Ez azt jelenti, hogy azok, akik hisznek, Isten igéje által korlátlan lehetőségekkel rendelkeznek.

Mivel a hit ilyen erőt szabadít fel, gondosan ügyelnünk kell arra, hogy megfelelő módon használjuk. Vannak hívők, akik elsősorban saját előbbrejutásuk érdekében használják ezt az anyagi világban: többet ebből, többet abból, nagyobbat ebből, nagyobbat abból. Ha csak arra használjuk hitünket, hogy anyagi és pénzügyi természetű áldásokat szabadítsunk fel, ez nem feltétlenül rossz, de ha túlságosan lefoglal minket és azt gondoljuk, hogy Isten áldásai kizárólag ilyen dolgokat jelentenek a számunkra, akkor helytelen célokra helyezzük a hangsúlyt. Ebben a könyvben úgy beszélünk a hitről, mint ami felszabadítja Isten áldásait a szellem, a lélek és a test számára. Az ige nem hagy kétséget afelől, hogy Istennek az az akarata, hogy szabadságban és egészségben éljünk.

A hit forrása

A hit Isten igéjéből származik: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róma 10:17.). Ha hithez akarunk jutni, hallgatnunk kell Isten igéjét. A hitet nem kérnünk kell. Nincs értelme így imádkoznunk: „Uram, nincs hitem. Kérlek, adj nekem valamennyit!” Ha azt akarjuk, hogy legyen hitünk, olvasnunk kell az igét és elmélkednünk kell felette. Nem önmagában az igeszakaszok (logosz) olvasása fogja eredményezni a hitet: szívünket az igére és az Úrra kell helyeznünk.

Ezután a Szent Szellem képes lesz arra, hogy a „logosz”-nak, az írott igének egy-egy részét szellemünkbe helyezze. Amint ezek megelevenednek - „rémává” válnak a számunkra - a hit felszabadul.

Hagyd abba a hitért való könyörgést, ehelyett legyél Isten előtt az Ő igéje mellett. Válassz ki olyan igeszakaszokat, amelyek a hitről szólnak, olvasd azokat a részeket, amelyek elmondják neked, ki vagy te Krisztusban. Ne küszködj az elméddel, hogy megpróbáld megérteni, hanem az elméd legyen nyitott! Ahogy telnek a hetek és a hónapok, az ige el fogja végezni a maga munkáját benned, és a Szent Szellem, a mi tanítónk, részesíteni fog téged adományaiból.

Lehetséges, hogy nem fogod látni hited növekedését egyik napról a másikra, de hetek, hónapok, évek elteltével bizonyosan látni fogod a különbséget. Ez olyan mint egy mag, amit ha elültetnek, az növekszik, érik és végül learatják, bár lehetséges, hogy növekedése nem észlelhető egy rövid idő eltelte után (Márk 4:26-29.).

A hit mértéke

Minden keresztény rendelkezik a hitnek egy mértékével: „Isten adta kinek-kinek a hit mértékét” (Róma 12:3.). Ez a mérték személyenként változik, de mindenkié növekszik. Pál azt mondta a thessalonikai hívőknek, hogy hitük nagyon megnövekedett (II. Tessz. 1:3.). Nem szabad összehasonlítgatnod hitedet másokéval, vagy féltékenynek lenned mások hitére, hanem használnod kell hitednek azt a mértékét, amellyel rendelkezel. Azt fogod tapasztalni, hogy a használat során hited növekszik. Amint megtanulod felszabadítani a hitedet, az eredmények felbátorítanak majd téged. Végül fel fogod fedezni, hogy az Úr munkálkodik rajtad keresztül, már nem látod Őt távolinak, vagy olyannak, mint Aki nem törődik veled, hanem Ő veled van. Ő be fogja tölteni különféle szükségleteidet. Izgatott leszel, bár lehet, hogy lesznek harcaid, amelyek megpróbálnak téged. Kezdj el hálát adni Istennek, hogy rendelkezel a hitnek egy mértékével!

A hit a láthatatlan dolgokra vonatkozik

„A hit ...a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsidók 11:1.). Bizonyítékok alapján tudhatunk valaminek a létezéséről. Lehetetlen, hogy egy olyan dolognak bizonyítéka legyen, ami nem létezik. Szellemi dolgokban a hit a mi bizonyítékunk. A természetes szem nem látja Isten királyságát és annak roppant nagy lehetőségeit, amelyek elérhetőek a mi számukra is a Golgota által. Az Efézus 1:3. azt mondja, hogy Isten „megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben a Krisztusban”. Ha nem látjuk ezt a világot vagy annak áldásait, nem jelenti azt, hogy ez nem is létezik. Valójában a láthatatlan világ sokkal valóságosabb, mint a látható, abban az értelemben, hogy örökkévaló. A mi világunknak volt kezdete és lesz vége. A láthatatlan világ örökkévaló, és ezt a világot hit által tudjuk megérinteni.

Ha egy érmét tartanék a nyitott kezemben, és azt mondanám néhány embernek: „Nézzétek, egy érme van a kezemben”, akkor mivel ők látnák az érmét, nem lenne szükségük hitre, hogy elfogadják azt, amit mondok. De ha ezt az érmét a hátam mögé teszem és ezt mondom: „A kezemben van egy érme”, akkor nekik el kell dönteniük, hogy elfogadják-e szavamat, vagy sem.

Az a tény, hogy ők nem látják az érmét, nem bizonyítja azt, hogy az nincs is ott. Az ott van, de nekik el kell hinniük a szavamat ahhoz, hogy ezt tudják. Az óriási láthatatlan világban az Úr Jézus Krisztus által elérhetővé vált a lehetőség minden szükséglet betöltésére. Isten igéje beszél nekünk erről. El kell döntenünk, hogy elhisszük-e Isten szavát, vagy sem. Az a tény, hogy nem látjuk ezeket a lehetőségeket, nem jelenti azt, hogy ezek nem is léteznek. Ezek valóságosak, és ezeket nekünk meg kell ragadnunk. A mi hitünk a bizonyítéka ezek létezésének, valóságának. A hit a nem látott dolgok bizonyítéka. Isten igéje igazság. Isten nem hazudik. Ő nem tud hazudni (Titus 1:2.). Az Ő szava megbízható.

A hit az Ő szavából származik

A II. Királyok 6. elmondja nekünk azt a történetet, amikor Szíria királya elküldött egy nagy hadsereget lovakkal és harci szekerekkel, hogy fogják el Elizeus prófétát. A sereg eljött egy

éjjel, és körülvette a várost. Elizeus szolgája korán reggel felkelt, és megrémült attól, amit látott. Azonban Elizeus nem nyugtalankodott, mert nemcsak természetes szinten látott, hanem betekintést nyert a szellemi dimenzióba is. Ezt mondta szolgájának: „Ne félj, mert többen vannak, aki velünk vannak, mint akik ővelük. És imádkozott Elizeus és monda: Ó Uram, nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson” (16-17. vers). Különös ez az imádság? Nem.

Elizeus azért imádkozott, hogy szolgájának legyen szellemi látása. Volt egy másik világ, amely láthatatlan volt az ő számára. Egy valóságos világ! Az, hogy a szolga nem látta, nem jelentette azt, hogy az nem is létezett. Az ott volt, de addig, amíg szellemi szemei nem nyíltak meg, nem látta. „És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül” (17. vers). Elizeus a hit embere volt. Hite a láthatatlan világra vonatkozott. Ez a hit tetszett Istennek, és angyalai által szabadításról gondoskodott a számára.

A hit az a csatorna, amelyen keresztül kapunk

„A hit a reménylett dolgok valósága...” (Zsidók 11:1.). A hit az a csatorna, amelyen keresztül megkapjuk azt, amiben reménykedünk. A remény és a hit együtt működik, de hit által nyerjük el Isten ígéreteit, nem reménység által. Sok keresztény azt gondolja, hogy hite van, pedig valójában csak reménysége van.

A reménység a jövőre vonatkozik. A hit pedig a jelenre. A reménység ezt mondja: „Meg fogok szabadulni”. A hit ezt mondja: „Megszabadultam!”

Ez nem a reménység aláaknázása. A reménységet úgy lehetne meghatározni, mint egy jó dologra való bizonyos várakozás és ez rendkívül fontos. Soha nem lesz hited, ha nincs reménységed (bár lehet reménységed hit nélkül.).

Graham Powell: A hit kulcsai 2. rész

2011-03-06T20:55:00.004+01:00

Ahhoz, hogy hitünk működjön, és el tudjuk venni Isten áldásait, vannak olyan alapelvek, amelyeket ismernünk és követnünk kell. Magától értetődik, hogy Isten iráni engedelmesség által áldások szállnak ránk akkor is, ha nem kérjük ezt, de bizonyos testi, lelki és szellemi problémákra csak akkor találjuk meg a megoldást, ha kitartóan könyörgünk Istenhez, és elfogadjuk ezt hit által.

Egész egyszerűen kifejezve a hit működésének alapelvei:

a) elvenni imádság által
b) megalapozni beszédünkkel.

A Márk 11-ben egy terméketlen fügefa megátkozásával Jézus arra tanította követőit, hogyan kell a hitet működtetni. Tanulmányozzuk át gondosan ezt a szakaszt: „És másnap, amikor Bethániából kimentek vala, megéhezék. És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta, de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála, mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus monda a fügefának:

Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai” (Márk 11:12-14.). „És amikor beesteledik, kiment a városból. Reggel pedig, amikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott. És Péter visszaemlékezvén monda néki: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott. És Jézus felelvén monda néki: Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki ezt mondja ennek a hegynek: Kel fel és ugorjál a tengerbe!

És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgésekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek és meg lészen néktek” (19-24. vers).

A Márk 11-ből idézett igeszakaszban Jézus ezt mondta: „Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek és meglesz nektek”.

A folyamat lépcsőfokai tehát:

1. Imádságban kérni

2. Hinni

3. Megnyerni

4. Megalapozni beszéddel

1. Imádságban kérni:

Ha tudjuk, hogy Isten akarata számunkra az, hogy szabadok legyünk, és tudjuk, hogy az Úr

Jézus Krisztus teljes megváltásról gondoskodott a számunkra a Golgota által, akkor kérnünk

kell az Atyát Jézus nevében végleges szabadulásunkért.

2. Hinni:

Jézus azt mondta, hogy miután kértünk valamit, „higyjétek, hogy mindazt megnyeritek”* . A

hit azt jelenti, hogy „most”. Hiszem, hogy megkaptam. Bár még nem látom azt amit kértem,

bár még nem érzem magam másnak, mégis hiszem, hogy megkaptam. Az én hitem a bizonyíték

arra, hogy az áldás az enyém, az a hit, ami az igéből ered.

3. Megnyerni:

Megnyeritek: Ez jövő időben van. Hit által már a miénk az, amit kértünk, de egy későbbi

időpontban vesszük azt majd birtokba. Már a miénk a láthatatlan világban, de még nem a

miénk a láthatóban.

Mivel már megkaptad a választ hit által, már nem kell folytatod a könyörgést. Ha tovább imádkozol ugyanazért a dologért, az azt bizonyítja, hogy nem nyerted meg azt hit által. Már ne könyörögj, hanem adj hálát és dicsérd Istent azért, mert amit kértél Tőle, az már a tiéd.

A hit a te bizonyítékod. A hit a láthatatlan világhoz kapcsolódik és „látja” az áldást, mint ami már a tiéd - most! Ezután a Szent Szellem a te saját tapasztalatoddá fogja tenni azt, amit megnyertél, amikor imádkoztál. De gyakran szerepel az idő-tényező ebben a kérdésben, talán órák, napok, hónapok és néha évek. A várakozás és próba időszakában a dicséret és hálaadás által tartsd meg annak megvallását, hogy a kért dolgot megkaptad.

Ha csak alapelveket szajkózol, akkor csalódni fogsz, de ha ezt az igazságot a szellemed működteti benned, akkor meg fogod azt kapni, függetlenül attól, mennyi ideig tart a késlekedés.

Az, hogy megértettem a hitnek ezt az alapelvét, fordulópontot jelentett a számomra. Ezer meg ezer alkalommal kértem az Úrtól gyógyulást és szabadulást, de soha nem hittem, hogy megkaptam a választ.

De ekkor odamentem az Úrhoz, hogy utoljára elmondjam kérésem. Amikor elkezdtem imádkozni, képzeletem megelevenedett. Láttam a mennyekben egy hatalmas „bankot”, ahol ott volt a kereszt minden áldása az emberi faj számára, és láttam egy kis számlát, amelyen az én nevem állt. Amint könyörögtem és elhittem, hogy megkaptam a választ, elképzeltem az Urat, amint hatalmas bankjából kivesz egy kis adag áldást, ami válasz volt az én kis problémáimra, és elhelyezi azt az én személyes számlámon. Enyém volt a megoldás!

Gyógyulás, szabadulás, mindez az enyém! Még nem volt enyém a földi tapasztalataimban, de az enyém volt a mennyei helyeken. Miért? Azért, mert elhittem, hogy megkaptam, amikor imádkoztam. Mi volt erre a bizonyítékom? A szívemben lévő hit.

Hit, amelynek növekednie kellett, amint folytattam az elmélkedést Márk evangéliumának 11. részéről, és naponta hálát adtam az Úrnak (már nem kértem) azért, amit kaptam hit által. Imádságom valahogy így hangzott:

„Mennyei Atyám, már olyan sokszor kértelek, hogy változtass meg engem, és hogy szabadíts meg. De most már látom, hogy nem szabadítottam fel a hitemet. Rád helyeztem annak felelősségét, hogy engem megváltoztass, mialatt Te végig arra vártál, hogy használjam a hitemet, hogy részesülhessek abból, amit Jézus megszerzett számomra a Golgotán. Uram, most utoljára jövök hozzád ezzel a kéréssel. Kérlek, szabadíts meg engem az ellenség kötelékeiből! Jézus nevében kérem Tőled ezt. Uram, én most elfogadom szabadulásomat. Elfogadom a teljes megváltást, lényem minden részére nézve. A Te igéd ezt mondja: Amit könyörgésekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek... Én hiszek, és most elfogadom, amit kértem. Az áldás most már az enyém a mennyei számlámon. Soha nincs szükségem arra, hogy ezt újra kérjem. Dicsérlek Téged! Köszönöm Néked! Hit által teljesen szabad vagyok. A sötétség kötelékei kioldódtak. Szabad vagyok! Jézus, Szabadítóm! Köszönöm!”

Amikor ilyen értelemben elmondtam ezt az imát, valami történt bennem. Az a győzelem, amim mindig valahol előttem volt, belépett a szellemembe. Mélyen belül tudtam, hogy a győzelem az enyém, bár még ugyanannyira meg voltam kötözve. Most a Sátán démonai ellen kell majd harcolnom, nem a győzelemért, hanem a győzelem helyzetéből. Soha többé nem kértem Istentől szabadulást. Csak kitartóan hálát adtam Neki azért, ami már az enyém volt. Amikor ez a fordulópont eljött, nagyon rosszul éreztem magam, és eltekintve attól, hogy szellememben ott volt a győzelem tudata, rossz lelkiállapotom megmaradt. Három héten keresztül kitartóan hálát adtam Istennek a győzelemért, mire valamennyi változást érzékeltem.

Amikor ez eljött, nagyon-nagyon kicsi volt, de mégis változás volt, csak egy percnyi érzékelése annak, hogy valamivel szabadabb voltam. Ez bátorított engem arra, hogy továbbra is hitben járjak. Elnyertem valamit imádság által, és Jézus azt mondta, ha ezt megtettem, akkor enyém lesz az áldás. „Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket” (Zsidók 6:12.).

4. Megalapozni beszéddel

Teltek a hetek és a hónapok. Lassan kezdtem erősebbnek érezni magam, de még nem voltam sokkal szabadabb. Akkor történt, hogy az Úr megtanított engem arra, hogy ha értelmes módon folytatok szellemi hadviselést, akkor együttműködhetem Vele válaszának gyorsabb megvalósulásában.

Biztos, hogy hit által megnyertem mindazt, amiről a Golgota gondoskodott a számomra, mégis még mindig súlyosan meg voltam kötözve. Öt évvel korábban szellemek jöttek nagyon nyilvánvaló módon a felszínre, mert sírtam és testem rángatózott, de néhány alkalomtól eltekintve nyugalmi állapotban voltak. Elrejtőztek, és alkalmanként még azt is próbálták mondani nekem - gondolataimon keresztül -, hogy nincsenek is ott.

Most megvallásom kibővült. Ahelyett, hogy egyszerűen hálát adtam volna az Úrnak szabadságomért, szembeszálltam a rejtett erősségekkel. Megneveztem a kötelék területeit, és kihirdettem vereségüket. Megparancsoltam a sötétség szellemeinek, hogy hagyjanak el engem, és kijelentettem, hogy már nincs törvényes joguk az életemre nézve. Néhány hónapon keresztül folytattam ilyen módon a hadviselést, külső megnyilvánulások nélkül, de észrevettem, hogy szabadságom fokozatosan növekszik.

Majd eljött egy következő fordulópont, amelyben az Úr még világosabb betekintést adott nekem arról, hogyan kell lerontani démoni erődítményeket. Amint folytattam hitem megvallását és annak kinyilvánítását, hogy a Sátán munkáinak nincs helye bennem, elkezdtem „látni” azt, ami belül történt.

Felismertem azoknak a szellemeknek a nevét, amelyekkel Isten foglalkozott, míg én imádkoztam. „Láttam” reakcióikat, ellenállásukat, gyengülésüket, és amikor erejük megtört. Amint szellemek emelkedtek fel és távoztak el tőlem, „láttam” őket elmenni. Nem sokkal később tudatára ébredtem annak, hogy a szellemek megkülönböztetésének ajándéka kezdett működni az életemben. Ezeken keresztül az Úr személyes tapasztalatomból tanított meg arra, hogyan kell sikeresen legyőzni a sátáni kötelékeket. Az egyik fontos dolog, amit megtanultam, az volt, hogy milyen hatalmat jelent a kötelékek területeihez való beszéd, és amikor Jézus nevében szabadulást parancsolunk. Láttam, hogyan reagáltak ezek a szellemek azokra a szavakra, amelyeket mondtam.

Hatalmas erő van a kimondott szavakban. Isten úgy teremtette meg a világot, hogy egyszerűen szavakat mondott. Szavának ereje által uralkodik az egész univerzum fölött. Ha úgy döntene, egyetlen szó kimondásával eltörölhetné az egész világegyetemet. Jézus beszélt a szélhez és a viharhoz, és azok azonnal engedelmeskedtek Neki. Szavaival gyógyított és szabadított. Szellemi fegyvereinket beszédünkkel tudjuk működésbe hozni.

Abban az igeszakaszban, amelyet itt elemzünk, a fügefa kiszáradt és elhalt, mert Jézus beszélt hozzá. Hitünknek szavakban és cselekedetekben kell felszabadulnia. Jézus ezt mondta: „Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.” Miért? Azért, mert Jézus beszélt.

Másnap, amikor újból elmentek a fügefa mellett, Péter hangot adott meghökkenésének, amiért az kiszáradt és elhalt. Jézus ezekkel az erőteljes szavakkal válaszolt: „Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és

ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik (szó szerint: hiszi, hogy amit mondott, az történik, folyamatban van), meg lesz néki, amit mondott” (Márk 11:22-23.).

Valószínű, hogy Jézus, amint beszélt, odafordult egy közeli hegyhez, nem azért, mintha azt várná tőlünk, hogy szó szerint hegyeket mozdítsunk el, hanem arra a tényre világított rá, hogy bármi - bármilyen akadály - eltávolítható a hit szavával.

Annak ellenére, hogy a betegség vagy kötelék olyan mozdíthatatlannak tűnik, akár egy szilárd hegy, amikor valaki az Úr Jézus Krisztus nevében szól a „hegyhez” úgy, hogy nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, amint mondja, az el fog mozdulni onnan. Amit az ember mond, az valóban megtörténik!

Amiről itt szó van, az az egyik legfontosabb dolog ebben a könyvben: Amikor démoni kötelékekkel szállsz szembe, az Úr Jézus Krisztus nevében beszélsz és használod hadviselésed fegyvereit, hinned kell, hogy amit mondasz az megtörténik. Megtörténik amint kimondod. A hit azt jelenti, hogy m o s t !

Gondolj a hit mértékére! Hitünk mértéke különböző. Lehet, hogy a tied nagyobb, mint az enyém, de mindketten használhatjuk azt, amink van. Mivel Jézus mérték nélkül kapta a Szent Szellemet (János 3:34.), mérték nélkül rendelkezett a hit ajándékával is. Egyetlen szóval el

tudott mozdítani egy hegyet.

Lehet, hogy te és én nem vagyunk képesek arra, hogy olyan gyorsan elmozdítsunk hegyeket, mint ahogyan Jézus tette, de elérhetjük ugyanezt az eredményt úgy, hogy apránként távolítjuk el azt, a hitnek azt a mértékét használva, amellyel rendelkezünk.

Amint hittel beszélsz a démoni erődítményekhez, talán úgy találod magad, mint aki egy buldózerrel akar eltávolítani egy hegyet, vagy ha hited mértéke nem elég nagy ehhez, akkor lásd magad úgy, mint aki egy csákánnyal és lapáttal távolítja azt el.

A kulcs: hidd, hogy amit mondasz, az megtörténik. Ez felszabadítja hitedet. Így tudsz tetszeni Istennek. Ilyen módon az erődítmények elgyengülnek és összeomlanak. Nem kell nagyon erősnek vagy szörnyen szelleminek érezned magad. Az érzelmek nem számítanak! A hit az, ami által győzünk.

Ha értelmes módon szállsz szembe problémáid forrásával (a te hegyeddel), használva a hadviselés fegyvereit, és hiszed, hogy a Szent Szellem által parancsaid erőteljesek lesznek, hiszed, hogy amit mondasz, az megtörténik, amint mondod, és nap mint nap folytatod a szembeszegülést és a hegy eltávolítását, akkor az apránként leomlik. Hited lassan, de biztosan síksággá változtatja a nagy hegyet. Testvéreim, el tudtok mozdítani hegyeket!

Tom Marshall Bizalom (részlet)

2011-01-28T09:18:00.018+01:00

A bizalom meghatározása

Mi a bizalom? Mik a feltételei? Hogyan kell felépíteni? Mi történik akkor, ha megsérül, vagy elvész? Ezek olyan elemi, mégis megkerülhetetlen kérdések, így az ezekre adott válaszok nem épülhetnek feltételezésekre, és nem tekinthetjük ezeket magától értetődőknek.
"A bizalom, olyan állapot, amelyben önként függő helyzetbe hozod magad valakivel szemben, valamilyen közös cél elérése érdekében." Tom Marshall

„… Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elő. Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben… Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz…” ( Zsoltárok 55.)

Kezdjük azzal, hogy megpróbálunk megfogalmazni egy egyszerű meghatározást a bizalomról! A bizalom, olyan állapot, amelyben önként függő helyzetbe hozod magad valakivel szemben, valamilyen közös cél elérése érdekében. Figyeljük meg a bizalomként meghatározott állapot néhány fontos jellemvonását!

1. A bizalom olyan döntés, amelyet neked kell meghoznod
Nem lehet senkit bizalomra kényszeríteni. Ha megbízol valakiben, vagy beléveted a hitedet, azt csak önkéntesen teheted meg.

2. A bizalom hozzáállást jelent
Azokat a dolgokat, amelyek meghatározzák életünket és viselkedésünket, attitűdöknek nevezzük. Az attitűd nem egyszerűen hitet jelent, mivel a hit tisztán felfogásbeli kérdés, és a legtöbb ember nem a hitének megfelelően él. A bizalom, mint attitűd, három részből áll:
a) Van egy kognitív (tudati) eleme, ami azt jelenti, hogy a bizalom hit. Meg van győződve arról, hogy a másik ember megbízható. Például Ábrahám teljesen elhitte, hogy amit ő (Isten) ígért, meg is cselekedheti.
b) Van egy érzelmi része. Amikor megbízol a másik emberben, bizonyosságot érzel. A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
c) Végül van egy viselkedésbeli része. Meggyőződésed szerint cselekszel. A hit cselekedetek nélkül halott.

3. A bizalom kockázatot jelent, amit vállalnod kell
A bizalom azzal a kockázattal jár, hogy bizonyos dolgok kimenetelét kiengeded a kezedből és átadod annak, vagy azoknak az embereknek, akikre képességeik és megbízhatóságuk alapján rábíztad magad.

Ha azt mondod, hogy rábízol valakire egy feladatot, aztán megcsinálod magad, vagy személyesen ellenőrzöd, mit csinál, akkor a munka elkészül ugyan, de értelmetlenné válik az állításod, hogy te megbízol abban az emberben.

4. Azzal bizonyítod, hogy megbízol valakiben, hogy nem készítesz terveket arra az esetre, ha esetleg mégis cserbenhagyna.
Ha védekező helyzetet foglalsz el, vagy felkészülsz arra, hogy mented, a menthetőt, hogy így védekezz az esetleges cserbenhagyás ellen, az csodálatra méltó körültekintés lehet ugyan, de egészen biztosan megkérdőjelezi bizalmad mértékét. Ha a másik ember tudomást szerez terveidről, melyeket előre nem látható helyzetekre készítettél, akkor nagyon gyorsan arra a meggyőződésre jut, hogy egyáltalán nem is bízol benne.

5. A bizalom ára a sebezhetőség
A bizalom azzal jár, hogy sebezhetővé válunk, mivel a dolgok végkifejlete kicsúszik a közvetlen irányításunk alól, és egy másik ember kezébe kerül, akinek képességeiben, vagy megbízhatóságában kénytelenek vagyunk megbízni. Ezt a függő helyzetet a bizalom hozza létre, és ezzel tudunk a legnehezebben megbirkózni.

Bukott állapotunk lényege az, hogy nem vagyunk hajlandók Istentől való függőségben élni. Tudatosan úgy döntöttünk, hogy függetlenek leszünk, a magunk javát keressük, és a saját kezünkbe vesszük sorsunk irányítását.

A bizalom gyökereiben támadja meg mindezeket a dolgokat. De itt van egy paradoxon. Erre akkor jöttem rá, amikor azt fejtegettem, milyen nehéz meggyőző etikai érveket felsorolni a szerencsejátékok ellen.

Ekkor hirtelen megláttam mi a szerencsejátékok lényege. Az világos, hogy a társadalmi életnek egy gonosz betegsége, de ezen kívül egyfajta szekularizált hit szerepét is betölti.

Választ ad az embernek arra a szükségletére, hogy vállaljon valamilyen kockázatot. Mivel az Istentől való függőség kockázatát nem hajlandó vállalni, mindenféle nem megfelelő és káros úton kénytelen megszerezni ezt az izgalmat. Úgy tűnik, hogy Isten két nagy szükséglettel teremtett bennünket: a biztonság és a bizonytalanság szükségletével.

A biztonságérzet iránti szükségletünket az az Isten tölti be, Aki mindig ugyanaz, és Akinek szeretete és szava teljesen megbízható és változhatatlan.

A bizonytalanság iránti szükségeltünket pedig az az Isten tölti be, Aki mindig új dolgokat tesz: …Ímé, újat cselekszem Állandóan, kihív minket a megszokott dolgokból, hogy a hit útján járjunk, és egy bizalomra épülő függőséget jelentő személyes kapcsolatban éljünk Vele.

Szinte akaratunk ellenére újra meg újra felszínre tör bennünk az az igény, hogy hitben járjunk, hogy bízzunk, bizonytalan helyzeteket éljünk át és kockázatokat vállaljunk. Ez megmagyarázza, mire gondol Pál, amikor ezt írja:

"…Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatik az őnéki igazságul…"Rm.4:3 (A megigazultság egyik jelentése a normáknak és elvárásoknak való megfelelés)

Amikor Ábrahám megbízott Istenben, amikor vállalta azt a kockázatot, hogy hisz az ígéretekben, pedig még egyetlen fia sem volt aki az ő nevét viselte volna (ez aztán a furcsa helyzet!) akkor töltötte be azt, hogy Istenben bízó lény legyen.

Az Ádám által keresett függetlenség soha nem volt és nem is lesz lehetséges, ezért életünk minden egyes napján rákényszerülünk arra, hogy megbízzunk valakiben, vagy valamiben.
Ez még az olyan egyszerű dolgokra nézve is igaz, mint mikor megvásárolunk egy csomag gabonapelyhet, felszállunk az autóbuszra, vagy belépünk egy telefonfülkébe, hogy elintézzünk egy hívást.

Ami pedig ezekben a meglehetősen hétköznapi jellegű dolgokban igaz, az még inkább vonatkozik a személyes kapcsolatokra.

A helyzet az, hogy minél fontosabb egy kapcsolat, annál alapvetőbb szerepet játszik benne a bizalom, és minél intimebb, annál fontosabb benne a bizalom, és annál magasabb lesz a valódi bizalom elkötelezettségének ára.

Nem meglepő tehát, hogy a bizalom a legfontosabb feltétele az olyan kritikus kapcsolatoknak, mint például a vezetőkkel, a közhivatalokat betöltő emberekkel való érintkezés, vagy az olyan intim kapcsolatoknak, mint a házasság vagy a lelkigondozás.

6. A bizalom olyan felelősség, amit önként kell vállalnunk
Csak akkor számíthatsz valakinek a megbízhatóságára egy adott helyzetben, ha az az ember ismeri és elfogadja a bizalom feltételeit, és magára vállalja ezeknek a felelősségét.

A tudatos és megfontolt bizalomnak tudatos és megfontolt megbízhatósággal kell találkoznia; a tudatos és megfontolt hitnek tudatos és megfontolt hűséggel kell találkoznia. Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassák.

7. Annak az embernek, aki bízni akar, magának is megbízhatónak kell lennie.
Először is: ha meg akarok bízni valakiben, ahhoz szükség van arra, hogy ő is komolyan vegye azt a kötelezettségét, hogy megbízhatónak és hűségesnek kell lennie.

De nem valószínű, hogy magára fog venni egy ilyen meglehetősen terhes kötelezettséget velem szemben, ha azt látja, hogy én a magam részéről egyáltalán nem veszem komolyan az ilyen kötelezettségeimet.

Másodszor: ha én magam nem veszem komolyan a megbízhatóság kérdését, nagyon nehezen tudom majd elhinni másokról, hogy ők komolyan veszik, ezért nagy nehézségeim lesznek majd, ha valakiben meg akarok bízni.

Ezért a hitben való növekedés elhanyagolt kulcsa az, hogy növekednünk kell a hűségben. Ha kínosan ügyelünk arra, hogy betartsuk adott szavunkat, akkor sokkal könnyebb lesz elhinnünk, hogy Isten sem feledkezik meg ígéreteiről.

8. A bizalom elfogadása felelősséggel jár
Ha valaki megbízik bennem, és én elfogadom ezt a bizalmat, akkor felelősséggel tartozom, ami azt jelenti, hogy a dolgok kimeneteléért és egy esetleges kudarcért felelős vagyok.
A vezetés bizalmi pozíció, mivel az emberek vezetőikbe vetik bizalmukat. A kérdés csak az, hogy a vezetők kinek tartoznak számadással.

A válasz: mindenkinek, aki megbízott bennük, köztük követőiknek is. Sok keresztény vezető nem ismeri fel ezt a tényt, mások nem hajlandók tudomásul venni, de a bizalom mindig felelősséggel jár.

9. Ha a bizalom egyszer megsérül, nagyon nehéz helyreállítani
A bizalom abban különbözik a kapcsolatok többi aspektusától, hogy rendkívül törékeny. Ha egyszer megsérül, nehéz helyreállítani, és ehhez mindig időre van szükség.

A megbocsátás lehet egy pillanat műve, de a bizalom és a bizalomra való készség helyreállítása nem megy egyik pillanatról a másikra, hanem türelmes újjáépítésre lehet szükség.

Ennek egyik oka a bizalom mindent vagy semmit jellegű természetével kapcsolatos. Ha csak egy kicsit is megsérül, akkor idő kérdése, hogy teljes egészében megromoljon.

Megtörténhet, hogy valaki egyszer szeretetlenül viselkedik velünk, mégis hiszünk abban, hogy alapjában véve szeretetteljes.

Előfordulhat, hogy valaki egyszer durván bánik velünk, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy alapjában véve kedves ember. De ha megbízunk valakiben, aki aztán cserben hagy bennünket, akkor valószínű, hogy hosszú időn keresztül megkérdőjelezzük majd megbízhatóságát.

Vagy megbízol valakiben, vagy nem, nem bízhatsz benne részlegesen. Ha mégis ezt teszed, az egy rendkívül kellemetlen bizonytalanságérzést fog benned létrehozni.

A másik ok az, hogy, ha megbízunk valakiben, akkor sebezhetővé válunk, ha más területen nem is, de érzelmileg és pszichikailag feltétlenül.

Ha a bizalom megsérül, akkor kapcsolatunk/kommunikációnk, melyről azt feltételeztük, hogy kiszámítható, hirtelen megbízhatatlanná, kiszámíthatatlanná válik.
Ez félelmet, szorongást okoz, ami viszont védekező érzésként haragot eredményezhet a kiváltó okkal szemben.

Összefoglalás
Hogyan építsük fel újra a bizalmat?

A megbízhatóság tudata szinte észrevétlenül, minden látványosság nélkül épül fel, ezért bizonyos vérmérsékletű emberek számára több problémát okoz, mint másoknak, nem is annyira azért, mert nehéz dolog, hanem azért mert nagy gondosságot igényel.

1. Teremtsd meg magad körül a megbízhatóság légkörét!

• Légy megbízható és lelkiismeretes kötelezettségeid teljesítésében és feladataid elvégzésében!
• Akkor is tartsd meg ígéreteidet, ha az kényelmetlen, kellemetlen, vagy sokba kerül neked!
• Légy következetes, ne pillanatnyi szeszélyeid szerint viselkedj!
• Őrizd meg megbízhatóságodat, de soha ne ígérj semmit, amíg meg nem ismered a részleteket!
• Légy őszinte, mondd el a teljes igazságot, ne csak egy részét és gondolataid mellett érzelmeidet is oszd meg másokkal!
• Biztosítsd őket arról, hogy a maguk valójában mondod el a dolgokat, és nincs szükségük következtetésekre, hátsó gondolatokra, és nem kell gyanakodniuk.

2. Csiszold saját jellemedet! Ne felejtsd el, hogy a válsághelyzetek nem mindig fejlesztik jellemedet, lehetséges, hogy csak leleplezik, mi van a szívedben.
• Ismerd meg magadat és gyenge pontjaidat, amelyekkel szemben védekezned kell, vagy amiben meg kell erősödnöd!
• Ne engedd meg magadnak, hogy a könnyebb utat válaszd!
• Soha ne add fel a HIT etikai elveit nyomások alatt!

Így tehát a bizalom feltételei két dologra szűkülnek le: A képességre és a jellemre.
A kettő közül a jellem a fontosabb. Kevés olyan hibát lehet elkövetni, amely végzetes következményekkel jár, de ha hajlandóak vagyunk okulni az eseményekből, a legtöbb problémát idővel le lehet majd győzni.

A jellem sokkal fontosabb, a jellembeli hiányosságok végzetesek lehetnek. Ha valaki nem képes tanulni a hibákból, annak oka inkább jellembeli fogyatékosságban, mint az intelligencia hiányában keresendő.

De a jellem nem fejlődik vagy változik meg egyik pillanatról a másikra. A válsághelyzetek nem mindig fejlesztik, csak napfényre hozzák amár meglévő jellemet.

Ezért az, hogy meg tudok-e bízni az adott személyben, ugyanannyira függ jellemének ismeretétől, mint a képességeibe vetett hitemtől.

Képességei meggyőzhetnek ugyan engem arról, hogy egy adott helyzetben tudni fogja, mit kell tennie, de csak a jelleme fogja megadni nekem azt a bizalmat, hogy valóban azt fogja tenni, amit helyesnek tart.

Mit jelent Isten jelenlétében lenni 2011 -ben? - Tóthné K. Klaudia

2011-01-03T14:43:00.019+01:00

Szeretnélek bátorítani Benneteket Pál imája által. Úgy érzem, hogy nagyon aktuális lehet mindannyiunk számára. Persze csak akkor, ha használjuk a hitünket, amit kaptunk.Ösztönzök mindenkit, hogy a 2011-es esztendőben legyen felírva a szívetekbe többek között ez az ima is. Azt gondolom MINDEN benne van, ami a hitre, a szeretetre, a Szent Szellemmel való közösségre, az uralkodásra sőt a belső gyógyulásra alkalmazható.

A célunk a belső ember megerősödése. Azt gondolom, ha ez megtörténik, nagyon sok kérdésre választ kaphatunk. A fókusz az Úron lesz egész biztosan és az érzelmek lecsillapodnak. Azt egészen biztosan tudom, hogy az ördög célja az ige tekintélyének aláásása. A „mi haszna Isten szolgálatának” negatív vízió, pokolból feltört zaj lesz csupán. Nem engedhetjük az elménkbe ezt a zörejt 2011-ben, épp ellenkezőleg, ellene kell állnunk a hittől való elszakadás (aposztaszia) szellemének!

“Istennek először munkálkodnia kell az emberben, mielőtt munkálkodna az ember által.” Leonard Rawenhill

Efezusbeliekhez írt levél 3. fejezetéből 14-21 versek
Károli Gáspár
"Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt,
Akiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön,
Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;
A szeretetben meggyökerezvén és alapot lerakva, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága [az Isten jóvoltának],
És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.
Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik feljebb, mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,
Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!"

Csia Lajos
"14 Ez okból meghajtom térdemet az Atya előtt,
15 akiről a mennyekben és földön minden atyafiság a nevét kapta,
16 s kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok,
17 hogy a Felkent a hiten át szívetekben lakozhassak, és ti szeretetben úgy meggyökerezzetek és megalapozódjatok,
18 hogy az összes szentekkel együtt erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a szeretetben mennyi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység,
19 és megismerhessétek a Felkentnek ismeretet felülmúló szeretetét is, hogy így az Istennek egész teljességéig betelhessetek.
20 Annak pedig, aki az ő bennünk ható hatalma szerint mindannál, amit kérünk, vagy gondolunk sokkal-sokkal többet képes cselekedni,
21 legyen része a dicsőség az eklézsiában és Felkent Jézusban a korszakok korszakának minden nemzedékéig. Ámen."

Megtörtség
A térdünk arra való, hogy megalázkodjunk Isten előtt. Így kezdődik minden helyes motívumból való ima, így tudunk közeledni Isten felé. A meghajtás azt jelenti, hogy elismerjük az Ő abszolút tekintélyét, és az Ő akaratát akarjuk meghallani sőt megcselekedni. Mikor Jézus elé mentek az emberek, sokukról mondja az ige, hogy térde estek ő előtte.

Az alázat, az Istennek féleleme levisz minket a térdeinkre, ahogy Simon Péter is mikor meglátta, hogy Jézus csodát tesz, leesett a térdeire és csak azt tudta mondani, hogy "eredj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram". Péter vagy Pál is térdre esve imádkozott, de maga Jézus is a Getsemáné kertben. De ez nem csak a test hozásállása, hanem a szívnek a hozzáállása kell, hogy legyen.

Amikor igazán megalázkodunk előtte, akkor tudjuk csak észrevenni a saját hibáinkat is. Ez segít abban, hogy tisztán tudjuk látni önmagunkat is és ne másokat okoljunk esetleg a problémákért, sebekért stb. A térdelést nevezem "üresjáratnak"...így kezdődhet csak az őszinte ima. A szív és a test megalázkodik! A térdre esés az imádás!

“Sok keresztény imádkozik hogy áldott legyen, kevés imádkozik azért, hogy megtört legyen.” L.R.

Pál nem kevesebbet említ itt, minthogy HATALMASAN meg tudunk erősödni a belső emberben. Ez az isteni erő, amely görögül dünamisz (valamire való képesség, erő megnyilvánulás) a 20. versben is szerepel, vagyis az ember képes - bármennyire is most nem ezt érzed, és mást sugallnak a gondolataid – megerősödni és megújulni! Ez az IGAZSÁG. Nem az, amit érzünk, hanem amit az Isten mond.

Ezért kezdtem az alázattal az egész üzenetemet. Az alázat az, hogy elfogadjuk, amit Isten mond, és nem a magunk gondolataira támaszkodunk. Itt kell sajnos kezdenünk. Nem tudunk tovább lépni alázat nélkül. Álljatok most meg tehát egy picit, kérlek!

Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből és a magad értelmére pedig NE TÁMASZKODJÁL. Ne légy bölcs, a te magad ítélete szerint, féld az Urat, és távozzál el a gonosztól. (Példa.3:5-7)

Nem fog működni a hitünk, ha a magunk gondolatait, érzéseit tartjuk irányadónak Isten gondolatai előtt! Nem fog működni a dünamisz, ha nem határozzuk el, hogy az igének adunk abszolút tekintélyt és elsőbbséget! Ha ezt megtesszük, és ragaszkodunk hozzá, ezt a hitbeli döntést és lépést meg fogja jutalmazni Isten VALÓSÁGOS megtapasztalásokkal, de először az igében való hit szükséges.

Nos, a magunk értelmére fogunk támaszkodni és bölcsek leszünk, magunkban vagy inkább megalázkodunk és az Úrban lesz a bizodalmunk 2011 -ben? Ez itt a kérdés, válasszunk!

Soha nem látom azt az igében egyébként, hogy Isten azt mondaná annak, aki gyenge, vagy fájdalmakkal küzd, hogy az ő életükre ez és ez nem vonatkozik. Mint ahogy az erős is gyengévé válhat majd a próbája alatt. Mindenkinek van próbája, és a próba pedig jön. A hit ugye hallásból jön, a próba meg csak jön…

Mindig jön, úgyhogy ne másokkal törődjünk, hanem magunkkal. Elérkezik mindenki életében a teszt, de nem úgy, ahogy mi szeretnénk látni a testvéreinknél, hanem ahogy Isten akarja szuverénül mindenki életében. Két dolog fontos, hogy ne emeljük soha az ige fölé az állapotunkat és alul se értékeljük magunkat pláne a többiek alá sem szellemi értelemben.

Ragadd meg
Tehát a dünamisz görög szó 116 -szor fordul elő az Újszövetségben, legtöbbször mint hatalom, csoda, erők, erősségek magyar szóval helyettesítve. A dünamisz az isteni erő, ami kiáradt és árad jelenleg is Jézus Krisztusból, ha hittel megragadjuk Őt, mint ahogy a vérfolyásos asszony tette. Úgy ragadta meg, mint amikor egy kutya nem akarja elengedni a csontját. Ez a megragadás!

Azt szeretném hinni, hogy ehhez hasonló dolgok megtörténhetnek, amikor HATALMASAN MEGERŐSÖDÜNK A BELSŐ EMBERBEN A SZENT SZELLEM ÁLTAL. Ez a dünamisz az, amelyet Lukács az orvos (Luk:4:14) leír, amikor a puszta után Jézus megtért a Szellem EREJÉVEL. "

Isten kimeríthetetlen, ezért a "dünamisz" -a is kimeríthetetlen!

Belső jelenlét
Kezdjük elhinni, imádkozzunk azért, hogy igen, meg tudok erősödni hatalmasan a belső emberben! Isten képes rá és én is képes vagyok rá! A megerősödés az erőre kapás ugyanis így lehetséges. Ez nem lehet távoli számunkra! Nem lehetünk cinikusak és keserűek annyira, hogy elvetjük a lehetőségét annak, hogy meg tudjunk újulni. Akármilyen messzinek is tűnik a megerősödés, ne dobjuk el a bizalmunkat, oké?

Nem azt kérem, hogy magatoktól erősödjetek meg! Hát akkor én is cinikus lennék:-) De nem is ezt mondja Pál, hanem ezt: hatalmasan megerősödjetek a belső emberben a Szent Szellem által."

Drága testvéreim! Nem erővel, nem hatalommal, hanem az Ő Szelleme által! Most rögtön valami szent izgalomért imádkozom értetek és magamért, hogy megértsem, hogy a Szent Szellemmel való kapcsolat által valami csodálatos dolog történhet az életünkben! A Magasságos nem kézzel csinált templomban lakik már, hanem bennünk!

A hit pedig arra kell, hogy valóban el hidd, hogy benned lakozik: hogy lakozzék Krisztus hit által a szívetekben. Úgy tűnik, ha elszakadunk a hittől, akkor ez a lakozás már távolinak tűnik.

A hit az, ami az érzelmeinket helyes vágányra tudja tenni. Hit által lakozik bennünk Isten. Amikor rosszul vagyunk, nem tudunk a legtöbbször hitben látni és járni. Viszont ha a belső emberünk megerősödik a Szent Szellem által, akkor igen. Még egyszer idézem, nem szégyellem:

Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben, hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben

Azt jelenti ez az egész, hogy ha megerősödünk a szellemünkben az erő és a Szent Szellem által, akkor a hitünk erős lesz. Ha a hitünk erős, akkor a belső emberünk is erős. Ha a hitünk erős, akkor nem az érzelmeink lesznek erősek.

S van még egy csodálatos dolog: a szeretet is megjelenik! Minél jobban megerősödünk a belső emberben és a hitben a Szent szellem által, úgy fog erősödni bennünk a szeretet. Én így hiszem. A legtöbb gond azért van, mert a meggyökerezés nem történik meg vagy az alapvetés. Meggyökerezzetek és alapot vegyetek, ezt tanácsolja Pál.

Fundamentum
Emellett ne menjünk el. Imádkozzunk a meggyökerezésért és a fundamentumért! Lehetséges, hogy sokunk azért szenved, mert bár hirtelen megújul, de aztán megint visszaesik, hisz nincs rendben az alap, vagy nincs alul meggyökerezés. Ezért nem tud mélyre hatni Isten.

A meggyökerezést hogy történhet? Az elmélkedés által. Biztos vagyok benne, hogy ez eléri a célt, amikor „forgatjuk” az igét a szívünkben, mint ahogy Mária tette. Ha ez a forgatás elmarad, és csak olvasás van, akkor nem vagy alap sem gyökér. Ebben biztos vagyok.

Luk 2:19 Mária pedig mind ez igéket (gr. réma) megtartja (megóv, megőriz) és szívében forgatja (összevet, következtet, mérlegel, megfontol).

Tegyétek a szívetekre a kezeteket (így szokták mondani...) kb. hány órát töltöttetek el ebben az évben elmélkedéssel? Mármint az igén való elmélkedéssel. Én bevallom őszintén kevesebbet, mint tavaly előtt. Nem lehet, hogy azért vagyok tele másféle gondolatokkal, hitetlenséggel, mert a szívemet pótlékokkal töltöttem meg? A kérdés: min tűnődik a szívünk?

Ef 3:18 A szeretetben meggyökerezvén és alapot vegyetek, hogy megérthessétek (gr. katalambanó - megragad, elnyer, hatalmába kerít, elfoglal, birtokol, megért, felfog)minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága [az Isten jóvoltának]

Ef. 3:19 És megismerjétek (gr. ginoszkó: megismer, megért, véleményt alkot, szexuálisan ismer) a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ezáltal beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.

Azért szükséges még imádkoznunk, hogy tapasztalati keresztényekké váljunk, akik nemcsak olvassák az igét, hanem felfogják, megértik Isten Igéjét és a Szent Szellem munkáját. Ha ez megtörténik, akkor tudjuk csak megragadni Istent, a szellemi dolgokat, szeretetet, erőket stb.

Az, hogy „megérthessétek” az nem elméleti tudás, hanem megragadást, birtoklást jelent. Ez sokkal több, minthogy ismerem az igét, a betűt és van fogalmam róla. Úgy tűnik, hogy ez az efézusbeliekhez írt levél 3. fejezete teljesen egymásra van épülve. Ahhoz, hogy eljussunk a szeretetben való "megragadásig, birtoklásig ill. beteljesedésig," három fundamentumra mindenképpen szükség van:

1. a hit,
2. a Szent Szellem,
3. és a belső emberünk.

Akkor tudunk igazán megragadni valamit, ha értjük is. Egyébként iszonyú fárasztó minden. „Megismerni”, Isten szerinti tapasztalatot is jelent, mély tapasztalatot ami több, minthogy nagy az információnk. A szeretet megismerése, adása és elfogadása a teljes megépülés.

Tehát e folyamatok által, amit leírtam, ahogy Pál mondja, elmélyülhetünk a szeretetben és megismerhetjük valóságosan Istent. Azt hiszem, az efézusbeliekhez írt levél 3. fejezete alapján megérthetjük azt is, mit jelent az a szlogen, hogy „legyél Isten jelenlétében.”

Pál gondolat menetét egy kiakasztó mondattal zárja még: Isten mindent megcselekedhet és ezt a munkafolyamatot a bennünk munkálkodó erő szerint teszi. Feljebb, hogy nem elgondoljuk! Ezért mondom, hogy az emberi gondolatainkat hagyjuk valahogy elveszni, elhalni…

Még egy dolgot megemlítenék. Néha nem tudjuk, hogy mi az, ami hiányzik az életünkből, érezzük, hogy valami nem stimmel…a legtöbbször tudjátok mi hiányzik? Isten! Még mielőtt bárki félreértené, nem arra gondolok, amikor is alapvető életszükségleteink hiányoznak…

Arra gondolok így a végén, biztos vagyok abban, hogy ha az Istennel való kapcsolatunk megerősödik egy olyan biztonságot, szilárdságot tud adni az érzelmeinknek, hogy tényleg azt érezhetjük, hogy be vagyunk telve, és ezek után már helyesek lesznek a vágyaink is, céljaink is.

A Szent Szellemmel való beteljesedés számomra azt jelenti, hogy be vagyok telve Istennel. Isten túlárad bennem. Tehát tegyük fel a kérdést? Be vagyok teljesedve Istennel? Ha erre a kérdésre a válasz az, hogy nem, sőt, akkor egész biztosan egyre több más fajta vágy kezdi eltölteni a szívünket, ezért az egyensúlyra figyeljünk. Ha megvan az Úrral való beteljesedés, akkor rendben lesznek szerintem a vágyaink is.

Összefoglalva
Imádkozni fogok tehát a következő pontokért különösen:

1. Alázat az életemben, Istenhez való megfelelő közeledés
2. Teljesen hinni szeretném, hogy Ő hatalmas, dicsőséges, és kimeríthetetlen a gazdagsága annak ellenére, hogy e jelenvaló korszakban pont ezt szeretné aláásni az ellenség. S ha tényleg ilyen hatalmas, akkor van rám is ereje. Az ő dicsőségének gazdagságának mértéke szerint akar megérinteni, megáldani nem az én elgondolásom szerint. Csia Lajos fordítása azt mondja Krisztus helyett, hogy: „Felkent”…
3. A dünamisz megismerése, ezért való imádkozás, kutatás a Szentírás fényében. A bennem munkálkodó erő erősödjön…(20-vers)
4. A Szent Szellem erősítse meg a belső emberemet, hogy éljek többé nem én, hanem éljem bennem a Krisztus, hogy így a belső emberem sokkal valóságosabb legyen, mint a külső. Az érzelmeim szentelődjenek meg, legyenek érzelmeim „isteniek”...
5. Állandóan tudatosítsam magamban, hogy Isten bennem lakozik, és gyakoroljam a hitemet, hogy emiatt minden megtörténhet, és imádkozni is fogok, hogy a hittől ne szakadjak el 2011-ben sem…
6. Utolsó idők üzenete a Szentírás szerint (1 Tim.4:1): „…némelyek elszakadnak a hittől, hitető szellemekre figyelvén…” Timóteusnak és vele együtt nekünk is üzeni Urunk ill. pontosabban prófétálja…
7. Az igéket, amiket kapok, vagy kaptam, egészen a gyökeréig megértsem. A módszer az igének a szívben való forgatása, elmélkedés által…
S így jön el a szeretet, a Szeretet valóságos megismerése. Ahogy a szellemünk erősödik, erősödnie kell a szeretetnek is Isten felé és emberek felé is. Beteljesedés, ha úgy tetszik „betöltekezés, feltölt; teljessé tesz; jóllakat; kielégít” (gr. pléroó).

Ugyanaz a szó van egyébként itt, amit a Szent Szellemmel való betöltekezésre használ több helyen a Szentírás. Túláradjunk a szeretetben is! Ez legyen a cél, hogy az irányunk is helyes legyen!

Babilon Vs. Királyság

2010-12-23T11:24:00.012+01:00

A társadalmak többsége látja és a saját bőrén tapasztalja is, hogy a világban évről évre, hónapról hónapra egyre nagyobb mértékben van jelen a szociális válság, amelynek a mértéke csak súlyosabb lett a gazdasági világválság negatív hatásai következtében. Vajon mi, keresztények, a könnyű vagy inkább a nehezebb utat válasszuk. Az előbbi vagy az utóbbi vezet el a létünk boldogulásához. Erre csak látszólag egyértelmű a válasz, mint ahogy a gazdagság szabadsága, vagy a lehetőségeink korlátozottságai hoznak megoldást...

"És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt." Jel. 17:5-6

A Biblia szerint Babilon alapítója Nimród volt, aki vezetőként szembefordult az egy Istennel. Miközben a Mindenható azt az utasítást adta az embereknek, hogy „töltsétek be az egész Földet” Babilon lakói ezzel szemben úgy döntöttek, hogy nem fognak elszéledni a Föld színén, hanem a saját nevük dicsőségére pompás várost és égig érő tornyot fognak építeni.

János apostol azért állította róla, hogy parázna, mert szinkretizmusa és okkult vallásaival elszakította a nemzeteket Istennel kötött szövetségei áldásoktól.

A Szentírás alapján ez a vallási-politikai rendszer a történelmi Babilon bukása után sem szűnt meg, hanem lényegét tekintve keletkezése óta változatos formákban minden egymást követő világbirodalom szellemi-vallási arculatát meghatározta.

Babilon láthatatlan kormányzása alatt álló posztmodern világunk is, amely Isten Királyságával szemben destruktív vallási-szellemi erőket, kulturális ideológiákat közvetít és kényszerít rá az emberekre.

Babilon fejedelme arra készteti a keresztényeket a világon keresztül (pl. család, munkahely, demokrácia, stb.) - sokszor egy nyomás alá helyezve ezzel a lelkiismeretet -, hogy követeljük és hangsúlyozzuk személyes vagy a Szentírásban olvasott jogainkat érvényesítsük, ha kell bármi áron. Persze ebben lehet igazság is és gyakran ezt tartjuk a helyes, követendő útnak.

Sok tanító ösztökél bennünket a gazdagság, jólét és a komfortunk elérhetőségére s teret engedve, képzelő erőnknek, vágyainkat felszabadítva ezzel. Hozzáteszem újra lehet ez aktuális is.

Kérdés formájában szeretnék hozzáfűzni (nem elvetve a kereszt anyagi életünkre megszerzett kegyelmét) és ezzel elindítani gondolataimat:

1. Mi a kivitelezésünk forrása és tartalma?
Tudjuk, nem arról van szó, hogy a pénz minden gonoszságnak gyökere. A gazdagság nem rossz és elvetendő. Szentírás közli, Istennek van terve a pénzünkkel. Amire rá akarok mutatni, a babiloni szisztéma ellenpólusa, nem önmagában a Szentírásban leírt áldások lehetőségei vagy a pénzügyi függetlenség szabadsága, hanem a Királyság megtalálása és annak való alávetettség.

Jézus az evangéliumokban tisztán szemlélteti, csakis a Királyság által értjük meg üzenetét, egész földi létünkre nézve. A megváltott ember szellemi, lelki és fizikai életére nézve az áldások lehetőségei és jogai vannak fenntartva abban.

És még a Királyság szellemi alapelveinek felismerése sem jelenti a helyes kiterjesztés módjának teljes garanciáját szellemi vonatkozásban. Mire gondolok? Arra a folyamatra, mikor az igazság könnyen önigazsággá, a jogaink felismerése, önérdekek centrumába kerülnek s így lesz önigazságunkból önérvényesítésünk.

Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a Mennyek Királyságának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővőlködik (perisszeuó); de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van. Máté 13:11-12

Egy fordítási vagy szövegértésnél lényeges, hogy az idegen szó legmegfelelőbb jelentését találjuk meg, mert ha csak elsiklunk a többletjelentések felett és megelégszünk az első változatnál, félrefordíthatunk és ezáltal az egész szöveg értelmezhetetlenné válik.

A perisszeuó görög szó jelentése 1) többletként jelentkezik, megmarad, fölösleges 2) bővölködik vmiben, bőven van neki 3) felülmúl, megelőz, kimagaslik, növekedik, gyarapodik 4) bőségesen ad, gyarapít.

Millió és millió keresztény imája és vágya ennek a beteljesedése személyes életére nézve.

Mi lehet akkor a baj? Királyság szellemi alapelveinek és céljainak való fittyet hányás!

2.A megigazulás nélkül nem működik
Királyság kiterjedése több irányú. A juhok, mennyei stratégiájú szerveződése földi közösségen belül (eklézsia) illetve a megváltott emberrel való közösségen belül is létrejött.

Így bontakoztatja ki, és fejleszti a személyünket Isten Szelleme, miközben annak fejlődésével a közösség is fejlődik.

Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát (jogszerűség) és ezek mind megadatnak néktek. Máté 6:33

Ugye a Királyság és a gyülekezet közötti kölcsönhatásokat szeretnénk érvényesültnek látni. Jézus azt tanítja keressük a Királyság szellemi kulcsait és annak igazságosságát is! Királyságon belüli hatások és működési szisztémák gyakorlata, az emberi tényezők miatt, nehezen kivitelezhetőek, amikor az újjászületett teremtmény nem jár a megigazultság kegyelmi ajándékában.

Megigazulás a Szentírás középponti kinyilatkoztatása szerint, keresztény hitünk alapját jelenti. Az ember kegyelemből, hit által történő megigazulása a teljes győzelmet vetíti előre, ezért Babilon erőinek igen nagy részét mozgósítja ennek meghiúsítására.

Ezen a ponton ezért olyan küzdelem kezdődik, amelyről a világi és a formálisan vallásos embereknek elképzelésük sincs, csak azok ismerik, akik a hit által megigazultak. Luther, majd a nyomába lépő többi reformátor felismerték, hogy több teológiai csűrés-csavarás valójában megtagadja a hitből való megigazulás bibliai tanításának lényegét.

A reformáció korától fogva természetesen újra értelmet nyert a hitből való élet, a megigazulás Isteni valósága.

Még valami...
A XX. sz. reformációja egy új irányt vett. A kereszténységen belüli rekonstrukciók a radikális döntések folyamatai, amely eleinte egy reform-közösséghez való csatlakozásban teljesedett ki, egyre fiktívebbé válik.

Reform-közösség alatt értem az un. neo-pünkösdi vagy karizmatikus egyházakat, akik bizonyos spirituális és erkölcsi területen továbbléptek Isten segítségével a Szentírás értelmezésében, bizonyos területen viszont egyáltalán nem.

Jézus tanítása szerint a királysági mag és az ellenség magja egyre radikálisabb elszakadása az emberek és nézőpontjaik közösségétől, még csak most kezdődik igazából a "vég napjaiban", ahogyan Jézus fogalmaz.

A közösségtől való elszakadás tehát immár nem feltétlenül száműzetés, vagy szellemi emigráció, árnyéklétre kárhoztatottság, hanem egyrészt kinek-kinek kötelessége, mégpedig az üdvösség és a szellemi javak manifesztációja miatt.

Ezek megvalósulása, minden esetben egyéni döntéseken, s nem valamilyen látható, vagyis eszményi közösséghez való tartozáson múlik; másrészt pedig akár a magasabb szellemi élet feltétele is lehet!

Az Egyház helyreállításához, mindig is szükséges lesz szellemi-centrumok létrejövetelére. Ezt nevezem szellemi intelligencia robbanásnak (kijelentett igazság), amikor egyensúly jön létre az egyénben lévő charisma és az egyházi érdekek között. Ekkor felszabadul a vallási ideológia hatalmának bilincse s visszanyeri az ember által közvetített Isteni üdvterv érvényességét a szellemi moralitás lejtőjével szemben. Mindehhez Isten részéről a tervszerűség és az ő mindentudása szükséges.

Az emberi tényezőt, énünk helyzetét soha nem lehet kiiktatni. Akár egy spirituális felismerés, egy élethelyzet sikere, könnyen az énünk uralma alá kerülhet, így jön létre a kijelentés vagy a megnyilvánulás oltára, úgy is fogalmazhatnék bálványa.

Ilyenkor egy csere következik be, amikorra a Kijelentő tisztelete háttérbe szorul, a 'kéz áldása' pedig előtérbe. Úgy is mondhatom, tömören: Isten akarata érvényét veszíti. Egy igazság kijelentése, felismerése még nem jelenti önmagában a megvalósulásának eszközét.

3.Kincsvadászat
Visszatérve a cikk fő témájához, Jézus alternatívája érthető és egyszerű: Két út, két Úr és két fajta kincsvadászat. Ez a két pólus a pénzszerzés és cselekvés dinamikája. Nem mondja, elérhetetlen a gazdagság, sőt ígéri, hozzátéve, a gazdagok nehezen mennek be a Királyságba (v. nehezen értik meg).

"Íme az a férfiú, aki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában (hiábavalóság, mohóság, vágy) volt!" Zsolt 52:9

Így is fogalmazhatok: a mennyei Királyságban nyújtotta pénzügyi gazdagság és a vele járó szabadság eszköz és nem cél az emberi szív attitűdjében. Mivel az újjászületett emberi élet alapja a kijelentett valóság a kincseinkről, az életben való eligazodáshoz elengedhetetlen a Királyság kincseihez fűződő viszonyunk.

"Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." Máté 6:20

A hegyi beszédben Jézus tanít a hívő ember szívéről, kijelenti, amire támaszkodik az ember szíve, az az Istene. Felszólít egy kincskereső életformára is. Hagy jegyezzem meg, hogy nem azt mondja, ahol a szív van, ott a kincsünk, hanem épp fordítva. A kincset követi a szív. A kérdés az, megérjük-e a szellemi kincsek értékét.

A jelenések könyve beszámol arról, hogy a Mennyei Királyságban is létezik vagyon, gazdagság, jólét.

"Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást."Jel 5:12

A nehézség és kényelmetlen helyzet ott kezdődik, amikor jogainkról, lehetőségeinkről, megszerzett vagyonunk birtoklásáról nehezen tudunk lemondani, sőt, ez vezethet teszthez is, az Atya részéről. Van szellemi gazdagság, amely örökkévaló és anyagi gazdagság, ami alacsonyabb szintű a Szentírás alapján.

Tudjuk a pénz meg fog egyszer szűnni. Mózes prioritásának központi részéről és szolgálatának sikerességéről olvashatunk a Zsidókhoz írt levélben. Mózes értékelte és ismerte a természetfölötti élet mozgatórugóit. Mózes választott. Felismerte a szellemi, örökkévaló gazdagság felsőbbrendűségét.

"Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,Inkább választván az Isten népével való együtt-nyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett."Zsid 11:24-26

4.Sok keresztény valóban őszintén szeretné tudni, mi is Isten akarata az életére nézve, hogyan lehet sikeres?

Mondják: „Ha tudnám, mi Isten akarata az életemben, mindent neki szentelnék!” Csakhogy még azután is, hogy ezt megígérjük Istennek, bizonytalanságban maradhatunk akaratát illetően. E bizonytalanság okát Róm 12:1-2-ben találjuk. Pál azt írja le, hogyan ismerhetjük meg Isten akaratát, és ezzel rátapint a dolgok lényegére. Ha szeretnénk megtudni Isten akaratát, először szenteljük neki magunkat!

Pál arról ír Róm 12:1-2-ben, hogy akkor tudjuk megvizsgálni, „mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (2. vers), ha

1. …igazán felfogjuk Isten irántunk való irgalmasságát (1. vers, elsõ rész).
2. …odaszánjuk magunkat „élő áldozatul” (1. vers, második része) Istennek.
3. …az elménk(szellemi felfogóképességünk) megújul (2. vers).

Csakis a megújult elme (szellemi felfogóképességünk természetfeletti kijelentéssel való találkozása az egyéni életünk céljai helyreigazítása miatt) értheti meg valóban Isten akaratát, sikerünkre nézve.

Ennek a megújulásnak azonban előfeltétele, hogy előbb meghaljunk az énünk törekvéseinek. Az nem lett volna elég, ha Krisztus pusztán szenved értünk – meg kellett halnia. Így kell ennek lennie a mi esetünkben is.

Kérjük a Szent Szellemet, hogy mutassa meg, ha van olyan területe az életünknek, amelyben nem „haltunk meg” teljesen. Minek a feladását mondta a Szellem szükségesnek ahhoz, hogy „élő áldozat” lehessünk Isten számára?

Az is lehetséges, hogy Isten helyett más pótlékokra, új lehetőségekre támaszkodunk, vagy alkotói tevékenységünkben látjuk magunkat biztosnak. Egy szó körülírja és determinálja ezt: FÜGGETLENSÉG.

Van, aki úgy akar keserűségétől, megbántottságától szabadulni, hogy elmegy vásárolni valamit, ami jobb kedvre deríti. Aki nem érzi magát elég fontosnak, talán igyekszik hírnevet szerezni. Megint mások, ha gondjuk támad a házastársukkal, mást keresnek.

Feloldhatnak bizonyos feszültséget az efféle pótlékok a tevékenységünkben és sikeres vagy sikertelen életünkben de nem szükségképpen oldják meg a gondot. Még kevésbé tanítanak meg arra, hogyan kezeljük jobban legközelebb a helyzetet, hisz csak énünk vágyait teljesítjük, nem a Király akaratát. A baj az, hogy sokszor inkább megpróbálunk Isten helyett nagy lehetőségeket keresni, ráhúzva arra kereszténységünk minden karizmatikus babonáját, csak hogy ne kelljen Istentől függnünk. Mindez mégis, ördögi függőséget és sok érzelmi krízist, fájdalmat közvetít, ahogy Pál mondja:

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: amely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal." 1Tim 6:10.

5.Csak az Istentől jövő természetfeletti HIT és a kereszt jövőképe képes ennek korrekciójára.

Nézzünk meg több olyan pótlékokat, amihez ahelyett fordulnak sokan, hogy Istent keresnék:
- Az emberi logikát vagy a múltbeli tapasztalatokat követjük, ilyenkor Istentől jövő kinyilatkoztatásra van szükségünk.
- Amikor Istentől jövő megoldás hiányzik, előfordulhat, hogy igyekszünk elmenekülni a kemény valóságtól vagy magától Isten elől, pedig Istennel való közösségre volna szükségünk, hogy Isten tanácsát is magunk mellett tudhassuk.
- Amikor életünk egyes területein nem haltunk meg teljességgel az énnek, Isten próbákat enged meg, hogy ezekre a „még élő részekre” felhívja a figyelmünket. Ugyanakkor a szenvedés nem csak a bűnnel való harcban segít, hanem ez által jobban megláthatjuk azt is, hogy Jézus hogyan mondott le mindenről értünk.

Talán akkor értjük meg valamennyire is a kereszt lényegét, ha lemondunk szívünk leghőbb vágyáról… ez talán olyasmi, amit saját keresztre feszítésünk tapasztalatának lehetne tekinteni, noha összehasonlíthatatlanul csekélyebb a Megváltó szenvedésénél, mégis megadja azt a lehetőséget, hogy egy bizonyos fokig részestársai lehetünk szenvedéseiben. Saját szenvedésünk minden formájában erre a közösségre hív. Ezt a realitást azok valósítják meg, akiknek fókuszában a Királyság áll...

"Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten Királyságáért, aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. " Lk.18:29-30

A Teremtő ereje benned van - Charles Capps részlet

2010-12-16T17:21:00.009+01:00

Isten beszédét követve...

Isten Igéje nem valami mesekönyv, nem is történelemkönyv vagy vallásos irat. Isten Igéje teremtő erő. Az Ige ma is hordozza ezt az erőt, ám ahhoz, hogy akcióba lépjen az érdekedben, fel kell szabadítanod: mondd ki hittel!

Sajnálatos módon a legtöbb ember a félelem és kudarc szavait szólja. Így az emberek arról beszélnek, amijük van és azt birtokolják, amit kimondanak. Arra ösztönözlek, hogy változtass a beszédmódodon – olyan szavakat használj, hogy Isten ellátása alá kerüljön az életed!

Szeretnék megosztani veled egyet s mást azzal kapcsolatban, amit saját tapasztalatból tanultam meg. Évekkel ezelőtt jókora összeget fektettem be egy társas vállalkozásba. Eladtam egy kis tanyát, és a pénzt ebbe a vállalkozásba fektettem. Szinte a teljes, eredetileg beruházott összeget elvesztettem, majd még újabb huszonötezer dollárt. Az ellenség okozta fejetlenség közepette elvesztettem a hitemet is, és kezdtem negatív színben látni az életem. Úgy gondoltam, Isten tette ezt velem; a Sátán ezt sugallta az elmémbe.

Néhány hónap elteltével azután ráébredtem: a negatív gondolataim már nincsenek összhangban Isten Igéjével. Ezután az ellenség megpróbálta elhitetni velem, hogy elszakadtam az Úrtól, Ő pedig nagyon haragszik rám, és ezért buktam el azt az összeget. Tudom, sokak számára ismerősen cseng ez a történet, hiszen az ördög egyik kedvenc hazugsága, hogy kárhoztatást és zűrzavart kelt Isten gyermekeiben. Fejetlenség uralkodott az életemben Zavarodottságomban egyre borúlátóbb lettem. „Nem számít, mihez kezdek, úgysem jön össze semmi” – mondogattam.

Egy nap azután egy baptista ember járt a házamnál, valami könyveket is hozott magával. Emlékszem, az egyiket átlapozgattam, és itt-ott bele is olvasgattam. Jó és rossz gondolkodás – ez volt a címe, Kenneth Hagin írta. A mai napig emlékszem az egyik első kijelentésre, ami megragadta a figyelmemet:

„Azoknak az embereknek, akik hibás módon gondolkodnak, a hitük is rossz, és ha téves módon hisznek, helytelen dolgokat is tesznek.”

Rám ez bombaként hatott. Pont olyan volt, mintha valaki fényt gyújtott volna bennem. „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.” (Zsolt 119: 130) Abban a pillanatban tudtam: ez az igazság!

Elkezdtem mélyre ásni Isten Igéjében, hogy meglássam, hol hibáztam el a dolgokat. Soha életemben senkit sem hallottam prédikálni a Márk 11:23–24 igazságát: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Kelj fel és ugorjál a tengerbe!« és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és megélessz néktek.”

Persze biztos, hogy olvastam már ezeket a verseket azelőtt is, de akkor még nem mondtak nekem semmit. Nem hatoltak belém. Fogalmam sem volt arról, hogy amit kimondok, azt valóságos módon birtokolhatom is. Mihelyt azonban az imádkozás szellemében tanulmányozni kezdtem, amit Jézus a szavakról, a szájról és az imáról mondott, Isten is kezdte feltárni számomra e dolgok valóságát.

Emlékszem, egy reggel Istenhez fordulva ezt mondtam: „Atyám, én imádkoztam, de nem működik, mert csak panaszkodom.” Ismertem annyira a Bibliát, hogy az Úr értelmes módon közölhette velem a mondanivalóját a problémámmal kapcsolatban. Addig a pontig nem volt miről beszélnie velem, mert elvetettem a Szavát, és az ellenség véleményét szajkóztam. Ám a következő néhány hónap folyamán sok mindent mondott nekem szellemben, ami teljességgel a feje tetejére állította a gondolkodásmódomat.

1.A megvallás
A kereszténységet vallásnak szokták nevezni, de a legtöbb keresztény, aki vesztes életet él, pontosan azért lesz vesztes, mert nem a helyes dolgokban hisz, és nem a helyes dolgokat vallja meg. Valójában az ellenség szavait szólja és ezek a szavak fogságban tartják. A világmindenségben a szavak képviselik a legnagyobb erőt. A Példabeszédek 6:1–2 azt mondja, hogy „...a szádnak beszédei által estél tőrbe.” A félelem szavai vesztessé tesznek.

A legtöbb kudarcot vallott keresztény azért nem sikeres, mert rossz dolgokban hisznek, és rossz dolgokról beszélnek. Az ellenség ad szavakat a szájukba, s e szavak kötelékben tartják őket. Jézus ezt mondta: „...Mert bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: »Menj innen amoda!«, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” (Mt 17:20)

A Márk 11:23-ban pedig ez áll: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Kelj fel és ugorjál a tengerbe!«, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.”

E bibliai versekben Jézus közli velünk, hogy amit hiszünk, és amiről beszélünk, befolyásolja a természetes világot, anyagi helyzetünket is beleértve. Isten nekünk adta Igéjét, hogy megérthessük a világegyetemet kormányzó szellemi törvényeket. Vannak szellemi törvények, miként vannak fizikai törvények is, például a gravitáció vagy a felhajtóerő. Ha együttműködsz e törvényekkel, a hasznodra válnak. Ha viszont Isten szellemi törvényeivel ellentétesen cselekszel, ellenerőként fognak megnyilvánulni. Ha negatív módon beszélsz a gazdasági helyzetedről, megkapod, amiben hiszel és amit mondasz.

Íme egy igen fontos szellemi törvény: birtokba veheted, amit mondasz. A szavaiddal választhatsz az élet és a halál, a gazdagság és a nyomorgás, az egészség és a betegség között. Keményen dolgozhatsz, és mindennap imádkozhatsz anyagi áldásért – ha a negatív beszédeddel Isten Igéje ellen hatsz, ott maradsz nyakig adósságban, és küszködhetsz, hogy épphogy kijöjj a fizetésedből.

Igen, a szavak erőteljesek, Isten Igéje viszont egyenesen teremtő erővel telített. Ha egyetértesz azzal, amit Isten veled kapcsolatban kijelentett, és szólod is a Beszédét, a körülményeid kezdenek megváltozni, és harmóniába kerülnek az Ő életedre vonatkozó akaratával.

2.Isten, hogyan csinálja?
Isten soha nem tesz semmit, anélkül, hogy azt először ki ne mondaná. Isten a hit Istene. Isten a hitét a szavai által fejezte ki. „Jézus így válaszolt: – Legyen bennetek Isten hite!” (Márk 11:22) Régebbi fordítások ezt úgy mondták: „Legyen hitetek Istenben.”

Szó szerint viszont valójában ez áll az eredetiben: „Legyen bennetek Isten hite – vagyis az a fajta hit, ami Istenben is van.”

Az Efézus 5:1 szó szerint azt mondja, hogy úgy kövessük, utánozzuk Istent, ahogy a gyerekek követik, utánozzák a szüleiket. Ha Istent akarjuk utánozni, akkor úgy kell beszélnünk, mint Ő, és úgy kell viselkednünk, mint Ő. Nem kérne tőlünk olyat, amit nem vagyunk képesek megtenni. Amikor itt járt a földön, Jézus a hitnek azon alapelvei szerint élt, amelyeket a Márk 11:23-ban és a Máté 17:20-ban olvasunk. Szólt a szélhez és a tengerhez. Szólt a démonokhoz. Szólt a fügefához. Sőt még a halott emberhez is szólt. A szél, a tenger, a fa, a démonok, sőt még a halott ember is engedelmeskedett a szavának. Az a fajta hit, működött benne, ami Istenben volt. Isten a hit Istene. Isten a hitét a szavaival, az Igéjével fejezte ki.

Jézus utánozta a Mennyei Atyját, és ugyanazokat az eredményeket is érte el, mint az Atya. A János 14:12-ben Jézus azt mondta: „...aki hisz bennem, az is véghezviszi majd azokat a tetteket, amiket én, sőt ezeknél nagyobb dolgokat fog tenni...” A hitnek ezek az alapelvei szellemi törvényeken alapulnak. Bárki működésbe tudja őket hozni, ha alkalmazza őket. A saját szavaink hozzák működésbe ezeket a törvényeket.

• Valóban azt akarod, hogy mindazok a negatív dolgok, amelyeket megvallottál, megvalósuljanak?
• Tényleg ezekben a dolgokban gyakorlod a hitedet?
• Ha Jézus maga személyesen látogatna meg, és azt mondaná neked, hogy mostantól fogva minden pontosan úgy fog történni, ahogy mondod, akkor vajon másképp kezdenél el beszélni?

3.Oldás és kötés
A Máté 19:6-ban Jézus a következőket mondta: „Neked fogom adni a mennyek királyságának kulcsait, és minden, amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben, s minden, amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyekben!”

A 119. zsoltár 89. verse pedig így szól: „Uram! Örökké megmarad a te igéd a mennyben.” Amit Isten mond, az maradandó. Isten nem változtatja meg, amit kimondott „Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom.” (Zsoltárok 89:35) Te kinek a szavait teszed maradandóvá a földön? Az oldás és kötés hatalma itt van a földön.

A kimondott szavak beprogramozzák a szellemedet (szívedet) a győzelemre illetve a vereségre. A szavak nem üresek. Vagy hitet, vagy félelmet hordoznak magukban, és azt adják tovább, amit tartalmaznak. „A hit az üzenet meghallásából származik, az üzenetet pedig Krisztus beszédén (rhema) keresztül lehet meghallani.” (Róma 10:17)

A hit gyorsabban létrejön benned, ha saját magadat hallod, amint elismétled azokat a dolgokat, amiket Isten mondott. Jobban be tudod fogadni Isten beszédét a szellemedbe, ha a saját szavaidból, és nem más szájából hallod azt.

4.Élj az Ige tekintélye alatt!
Ideje, hogy Krisztus teste megtanuljon az Ige tekintélye alatt élni. Isten Igéjének ugyanis teremtő ereje van.

Ez a teremtő erő:
1. a szívünkben fogan meg,
2. a nyelvünk önti azt formába,
3. és a szavaink által nyer kifejezést.

Egy HIT szemináriumon tanítottam Hickoryban, Észak-Karolina államban, a Márk 11:23 alapján. Tanítás közben az Úr szólt hozzám, és életem egyik legmegrázóbb kijelentését kaptam ekkor. Nem volt bonyolult, de Jézus soha nem is komplikálta túl a dolgokat. Annyira egyszerű, hogy szinte butaságnak tűnik, de rengeteg ember életét változtatta már meg.

A te életedet is meg fogja változtatni, ha elfogadod. Nézzük meg azt az igét, amelyhez kapcsolódik: „Úgy van, ahogy mondom nektek: ha valaki ezt mondja ennek a hegynek: »Emelkedj föl, és zuhanj a tengerbe!«, és nem kételkedik a szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg is lesz neki.” (Máté 11:23)

Miközben erről az igéről tanítottam, Jézus azt mondta nekem: „Én azt mondtam a népemnek, hogy az lesz az életükben, amit mondanak ők viszont azt mondják, ami az életükben most van.”

Ez egy nagyon egyszerű igazság, mégis milyen megrázó, és milyen messze ható következményekkel jár. Ugyanis ha azt mondod, ami van az életedben, akkor az is lesz meg, amit mondasz; és akkor majd megint csak azt mondod, ami meglett az életedben, és ezáltal ismét ugyanaz fog létrejönni, amit már eddig is mondtál.

Látható, hogy ilyenkor egy szellemi törvényt hozol működésbe, ami hozzáláncol ahhoz a helyzethez, vagy azokhoz a körülményekhez, amelyekben eddig is voltál. Ez egy réges-régi probléma, amikor az ember nem tud távolabbra tekinteni annál, mint amit a szemeivel a fizikai világban lát.

5.Vetés
Ennek a szellemi törvénynek a helyes alkalmazása még a leglehetetlenebbnek tűnő szituációt is meg tudja változtatni. Ellenben ha helytelenül alkalmazzuk ezeket a törvényeket, akkor rabságba kerülünk, sőt a körülményeink csak egyre rosszabbra fordulnak. A hit minden alapelve és minden olyan szellemi törvény, amelyet Isten bemutat az Igéjében, a mi javunkat szolgálja. Az a célja, hogy győztes életet élj.

Tanuld meg kifejezni a hitedet a szavaid által! Meglesz az életedben, amit kimondasz, ha megtanulod kifejezni a szívedben levő hitet a szavaid által.

Jézus azt mondta: „...történjen veled úgy, ahogy hittél benne!” (Máté 8:13) Nem azt mondta, hogy csak akkor fog ez működni, ha a hited helyes. Akár helyes, akár helytelen a hited, a törvény akkor is érvényes. „...Istent nem lehet kigúnyolni! Amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Galata 6:7).

A szellemi törvény a vetés és az aratás ugyanezen törvényén alapul. Az általad kimondott szavak olyan magok, amelyek a saját természetüknek megfelelő termést hoznak. Biztos lehetsz benne, hogy amit elvetsz, annak meg is lesz a gyümölcse. A hit szól. És amikor szól, a hit beszédét szólja, nem a félelemét és a hitetlenségét. A szív kincseit nem lehet elrejteni, mert azok nyilvánvalóak a kimondott szavak által. Tanuld meg, hogy Jézus szavait személyesen magadra vonatkoztasd!

A Márk 11:23-ban Jézus azt mondja neked, hogy meglesz neked, amit kimondasz, ha a szavaid a szívedben levő hitből származnak.

-Gondold el, mi történne, ha Jézus besétálna a gyülekezetedbe, rátenné a kezét az emberekre, és azt mondaná: „Mostantól fogva pedig minden pontosan úgy fog történni, ahogy azt mondjátok?”
-A gyülekezet fele felugrana, és azt mondaná: „Na, nekem akkor annyi is lesz!”

Az ellenségnek sikerült annyira átprogramoznia az emberek elméjét, hogy ahelyett, hogy ellene állnának, már egészen jól összebarátkoztak vele, és a nyelvét is átvették.
Tanítsd meg magad arra, hogy Isten beszédét szóld. Tanítsuk meg magunkat arra, hogy Isten beszédét szóljuk

Az Efézus 5:1 azt mondja, hogy Isten szeretett gyermekeiként az Ő követői legyünk. Az eredeti görögben a „követői” helyén egy olyan szó áll, ami azt jelenti, hogy „utánozni”. Úgy kell utánoznunk Istent, ahogy egy gyermek utánozza az apját. Ha egy gyermek utánozza az apját, akkor úgy fog viselkedni, és úgy fog beszélni, mint az apja; minden mozdulatát róla fogja mintázni. Nekünk is ugyanígy kell utánoznunk a Mennyei Atyánkat!

Ha Jézus életét tanulmányozzuk, akkor több fontos tényt is észrevehetünk, amelyek miatt Jézus le tudta győzni a világot, a testet és az ördögöt. Felsorolok ezekből néhányat.

1. Sok időt töltött imában, de soha nem a probléma adta az imája tartalmát, hanem a válasz. = A válasz az, amit Isten mond.

2. Pontosan fogalmazott és soha nem beszélt mellé. = Az imája mindig abból állt, amit Isten mondott.

3. Mindig a végeredményt mondta ki és nem a problémát. = Soha nem a fennálló körülményekről tett megvallást, hanem a kívánt eredményt mondta ki.

4. Az írott Ige segítségével legyőzte a Sátánt, aki természetfeletti lény. = Isten Igéjének, ahogy az a szívünkben megfogan, ahogy a nyelvünk megformálja,és a szánk kimondja, teremtő ereje van a természetfeletti világban is.

Isten ugyanazzal a módszerrel teremtette az univerzumot, mint amit te is alkalmazol, a HIT szavainak ereje által. Az embert Isten a maga képére alkotta: mi is a hittel teljes szavainkkal szabadítjuk és aktivizáljuk hitünket. Isten Igéje – ha az emberi szellemben már megfogant, a nyelv szavakká formálta és a száj kimondta – teremtő erő, amely a te érdekedben hat.

Jonathan Edwards II/2. A nagy ébredést kísérő hibák egyik oka az észrevétlen lelki gőg - részlet

2010-12-03T20:06:00.006+01:00

5. Tisztelettől megtévesztve

Egy másik következménye a lelki gőgnek, hogy elbizakodottá teszi az embert. Némelyek gyakran természetes dolognak tartják, hogy úgy cselekedjenek, és szóljanak, mint akik különösképpen méltók mások figyelmére és nagy tiszteletére. A lelkileg nagyon büszke embernek egészen természetes dolog, hogy elfogadjon minden tiszteletet, amit iránta tanúsítanak.

Ha mások hajlandóságot mutatnak arra, hogy neki engedelmeskedjenek, és egy tanítót megillető hódolattal viseltetnek iránta, készségesen elfogadja, és helyesli, sőt természetesnek tartva, elvárja, hogy így bánjanak vele. De ha nem ezt látja, nagyon megjegyzi, és rossz véleménye lesz azokról, akik nem adóznak neki olyan tisztelettel, amilyenre ő jogot formál.

Hajlamos azt gondolni, hogy övé a szó, és beszélgetések idején bíróként és dogmatikusként pózol, és kisajátítja magának a jogot, hogy végzését előadja, határozzon, és döntsön. Ezzel szemben a tiszta keresztyéni alázat nem kérkedik, nem viselkedik bántóan, hanem kész arra, hogy másokat nagyobb tiszteletben részesítsen.

Aki telve van lelki gőggel, hajlamosabb mást oktatni, mint magát megvizsgálni, és természetesnek tartja, hogy úgy viselkedjen, mint egy tanítómester. De akit a tiszta alázat tölt el, természetesen a tanítvány helyére ül, azt kérdezve:

„Mit cselekedjem? Mit tegyek, hogy még inkább Isten dicsőségére élhessek? Mit tegyek ezzel a gonosz szívvel?"
Kész bárkitől tanulni: „Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra."

A kiválóan alázatos keresztyén igényli mindenki segítségét, míg a lelkileg öntelt ember azt gondolja, hogy mindenki az ő segítségére szorul. Átérezve mások nyomorúságos állapotát, az alázatos keresztyén esedezik és könyörög, míg a lelkileg gőgös parancsol, és tekintéllyel figyelmeztet.

A legnagyobb elővigyázatossággal kellene őrködnie az ilyen lelki gőggel szemben mindenkinek, aki azt állítja, hogy köze van ehhez a munkához, különösképpen a támogatóinak, és mindenekfelett a prédikátoroknak.

Isten legnagyobb ajándékai, jóindulatának és áldásainak legkiválóbb jegyei sem mentenek fel ez alól senkit.

Mert hát kicsoda az ember még legjobb állapotában is?!
Kicsoda a legmagasabb kegyekkel megajándékozott keresztyén, vagy a legkiválóbb és legsikeresebb lelkipásztor, aki azt gondolhatná, hogy ő most már jó valamire, akire fel kell figyelni, aki úgy jelenhetne meg és tevékenykedhetne embertársai között, mintha bölcs, erős és jó lenne?

6. Mózes és Uzza figyelmeztető példája a buzgóságban

Nagyon vigyázzanak azok a lelkipásztorok, akiket Isten ennek a dicsőséges ébredésnek fő eszközeivé tett, és arra használt, hogy előhozza népét, mint egykor Egyiptomból. Nehogy felingereljék Istent, mint Mózes, túl sokat tulajdonítva önmaguknak, mert így mértéktelen buzgóságukkal önmagukat fosztják meg attól, hogy lássák mindazt a jót, amit Isten véghez kíván vinni az Ő egyházával a világban. Zsolt 106:32-33

Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattuk, mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival. Zsolt 106:32-33

Mózes hitetlenségének, amely arra indította Istent, hogy kizárja őt Kánaán földjéről, és hogy ne engedje őt részesülni mindabban a jóban, amit népe, Izrael számára elkészített, két főbb gyümölcse volt.

Először is keserűséget kevert buzgóságába!

Nagy buzgóság volt benne Isten iránt, és nem bírta nézni népe fiainak tűrhetetlen nyakasságát, hogy Isten munkáját nem akarták elismerni, és noha sok csodát láttak, mégsem engedték magukat meggyőzni.

Buzgóságába semmi más, csak emberi szenvedély keveredett:
„Meríbá vizeinél is felháborították, Mózes is rosszul járt miattuk, mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt", és beszéde keserű volt: „Hallgassatok ide, ti lázadók!"

Másodszor, beszéde és viselkedése elbizakodott volt!

Túl sokat tulajdonított önmagának: „Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?"

Ott és akkor Mózesben a lelki gőg munkálkodott. Nagyok voltak kísértései e tekintetben, hiszen Isten hatalmas dolgokat jelentett ki neki, kitüntetve őt azzal, hogy áldott és meghitt közösségben lehetett vele, és egyháza javára alkalmas eszközként használta.

És noha ő alázatos ember volt, akiről maga Isten mondta, hogy az egész földön nincs nála szelídebb ember, ezek a kísértések túl erősek voltak számára. Mindez rendkívüli elővigyázatosságra és önmagukkal szembeni bizalmatlanságra kellene hogy késztesse fiatal lelkipásztorainkat, akikkel Isten az utóbbi időben nagyon kegyelmesen bánt, és nagyon sikeresek voltak.

Ó, milyen gyengék vagyunk a szent, szelíd és idős Mózeshez képest! Rendkívül nagy a kísértés ma is, hogy ugyanazon két tévedésbe essünk, mint egykor Mózes. Nagyon kísért a keserűség, és az, hogy buzgóságunkba romlott szenvedély keveredjen.

Ugyanis Istennek e dicsőséges munkájával szemben nagyon sok a túlzott ellenállás és makacsság, amit e nemzedékből rengetegen saját példájukkal tanúsítanak, annak ellenére, hogy Isten nagy és csodálatos dolgokat vitt véghez szemük láttára. Ez pedig nagyon ingerli azokat, akik az ébredést szívügyüknek tartják, arra késztetve őket, hogy meggondolatlanul szóljanak. Némelyeket mértéken felül kísért az elbizakodottság.

Amikor időről időre egy lelkipásztornak átlagon felül sikeres a munkája, és nagy tömegek figyelnek rá, amikor azt látja, hogy sokan követik, és úgy folyamodnak hozzá, mint egy mindentudó emberhez, készek lévén, hogy rajongjanak érte, szinte áldozatot mutatva be nekik, mint Pálnak és Barnabásnak Lisztrában, szinte lehetetlen dolog egy embernek, hogy ne úgy viselkedjen, mint egy tanító vagy valamely rendkívüli személy.

Az embernek nagy adag alázatra és isteni segítségre van szüksége, hogy a kísértésnek ellene tudjon állni. De minél nagyobbak a veszélyek, annál jobban kell őrködnünk, imádkoznunk, és annál szerényebbeknek kell lennünk, hogy gonoszságra ne vetemedjünk.

Vigyázzanak a sikeres halászok, hogy egy nagy fogás után nehogy tömjénezni kezdjenek hálójuknak! Figyelmeztessen bennünket Gedeon esete: miután Isten nagy kegyelmet gyakorolt iránta, és felmagasztalta őt, hogy népe szabadulásának csodálatos eszköze legyen, végül éppen az ellenségtől vett zsákmányból készített bálványt, ami csapdává lett számára és háznépe számára, és családjának romlását idézte elő.

Most, amikor az Isten ládája felhozatalának napjai vannak, hadd álljon minden fiatal lelkipásztor előtt figyelmeztetésképpen a fiatal lévitának, Uzzának, Abinádáb fiának esete. Úgy tűnt, hogy igazán szívén viseli Isten szövetségládájának dolgát, és buzgón vett részt a láda visszahozásának örömteli eseményében.

Miután a láda oly soká volt elrejtve Kirjat-Jeárimban, Isten eszközzé tette őt annak visszahozásában, amit sikerült is egy jókora szakaszon megtenni a Sion hegye felé vezető úton. Mivel azonban nem volt benne elegendő alázat, tisztelet és elővigyázatosság, és túl sokat tulajdonított önmagának, Isten ellene tört, és halálra sújtotta őt vétkéért.

Így soha többé nem láthatta, és nem érezhette át azt az örömet, amiben egyháza részesült, amikor a frigyláda a Sion hegyére került, sem azokat a mennyei áldásokat, amelyeket ezt követően Izrael megtapasztalt. Ebben az ébredésben Isten főképpen fiatal lelkészeket használt fel, akik Uzzához hasonlóan kétségtelenül szívükön viselik Isten ládájának dolgát.

Nyilvánvaló azért, hogy nagyon lelkesíti és foglalkoztatja őket a frigyláda felhozása ezen az örömteli napon. Féltik a szövetségládát: mi történik vele, ha így viselkednek a szolgái? Látják, hogy ingadozik, és attól tartanak, hogy ezek a botladozó ökrök felborítják. Félő, hogy némelyek túlbuzgók voltak ebben a helyzetben, és túl sokat gondoltak magukról.

Merészkedtek kezüket kinyújtani, hogy megtartsák a ládát, mintha csak ők lennének méltók és alkalmasak arra, hogy megvédjék. Ha a fiatal lelkipásztorokban romlással elegyítetlen nagy alázat lenne, és ezért az idősebb lelkipásztorokat tisztelnék, és nagyra becsülnék, mint apjukat, a hatalmas Isten még nagyobb segítséget és több eredményt nyújtott volna nekik:

„Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad" 1 Pt 5:5
„Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert. És félj a te Istenedtől! Én vagyok az Úr." 3 Móz 19:32

7. Siker elitizmusában

Miközben a lelki gőg hatására az emberek túl sokat tulajdonítanak önmaguknak, ugyanakkor másokat elhanyagolnak. A tiszta keresztyéni alázat viszont arra serkenti az embert, hogy mindenkit tiszteljen, az 1Pt 2,17-ben található szabály szerint.
Mindenkit tiszteljetek, az atyafiságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.

Némelyekben, akiket én a hit igaz barátainak tartok, túl nagymértékben jelentkezett a lelki gőgnek ez a gyümölcse, ami abban mutatkozott meg, ahogyan ők az általuk testieknek tartott emberekkel bántak: egyszerűen szóba sem álltak, és nem is vitatkoztak velük.

Egyáltalán nem használ, csak árt a vallásnak, ha sok időt a hit dolgairól való zajos és heves vitatkozással töltünk el, és egyesek oly félelmetesen ellenzik ezt a munkát, hogy nagyon lehangoló feladat velük vitatkozni: hiábavaló dolog bármit is mondani. Tapasztalatból mondom ezt. Olykor nagyon alkalmatlan dolog hitvitát folytatni, különösképpen vallásos konferenciákon vagy istentiszteleteken.

Arra azonban nagyon vigyázzunk, hogy ne utasítsuk vissza az emberekkel való párbeszédet fölényes hanyagsággal, mintha figyelemre sem méltatnánk őket, hanem ellenkezőleg: ereszkedjük le a testi emberekhez, amiképpen Krisztus is leereszkedett hozzánk, eltűrve taníthatatlanságunkat és balgaságunkat.

Ő továbbra is oktat bennünket, sorról sorra, rendelésről rendelésre, és azt mondja: Gyertek, törvénykezzünk! Eközben világosságot ad, felsorakoztat mindenféle érvet, és vár ránk, mint oktalan tanulókra, mintegy remélve, hogy végre megvilágosodik elménk.

Ha kérdeznek, szelíden és nyugodtan, heves vitatkozás nélkül legyünk készek érvelni a testi gondolkozású emberekkel is, amellett, hogy miért is tartjuk az ébredést Isten munkájának, és ne forduljunk el tőlük, mint akiket nem tartunk méltóknak arra, hogy velük beszélgessünk. Az apostol is arra biztatta az első keresztyéneket, hogy legyenek készek a keresztyén hit és reménység felől számot adni a keresztyénség ellenségeinek is:
„…és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek". 1 Pt 3:15-16

Azért ne ítéljünk el minden hittel kapcsolatos vitát, mint testi bölcselkedést. A magam részéről semmit sem kívánok jobban annál, mint hogy azok, akik ellenzik az ébredést, elfogadják, hogy a köztük és közöttünk fennálló nézeteltérést szigorú érveléssel döntsük el.

Többször is előfordul az Írásban az a követelmény, hogy a lelkipásztor tanításra alkalmas legyen. A 2Tim 2,24–25-ben meg is magyarázza az apostol, hogy mit ért ezalatt, vagy legalábbis megnevez egy dolgot, amire utal, éspedig, hogy a lelkipásztor legyen kész arra, hogy szelíden leereszkedve, oktassa az ellenkezőket:

„De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot."Károli

"Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek, mert hátha még más felismerésre térést ad nekik az Isten, az igazság megismerését, talán kijózanodnak (feleszmélnek) a vádló tőréből, ki élve fogta meg őket, hogy akaratának engedelmeskedjenek."Csia

Jonathan Edwards II/1 A nagy ébredést kísérő hibák egyik oka az észrevétlen lelki gőg - részlet

2010-12-03T09:33:00.012+01:00

"Uram, hallom, amit hirdettél, [és] megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről!" Hab 3:2

1. Alázat köpenyében

A kiváltképpen való alázatos keresztyén ruhája az alázat. Számára ez olyan, mint a ruha, és mindenestől ilyenekkel öltözködik: „legyetek alázatosak" (a Károli fordításban: „az alázatosságot öltsétek fel"); „Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet."

A tiszta keresztyéni alázatban nyoma sincs a durvaságnak, megvetésnek, a kegyetlenségnek vagy a jellembeli keserűségnek. Az embert ártalmatlanná és ártatlanná teszi, mint a kisgyermek, akitől senkinek nem kell félnie, vagy mint a bárány, akiben nincs keserűség, indulat, harag és hangoskodás.

Ilyen lélekkel kell felöltözködniük különösképpen az evangéliumot buzgón hirdető lelkipásztoroknak, és azoknak, akiket Isten az Ő tetszése szerint eszközökként felhasznál munkája előmenetelére.

Az igehirdetésben valóban alaposaknak és szókimondóknak kell lenniük. Mint a Seregek Urának szolgái, ne legyenek gyengék és lágyak az Ige kardjának forgatásában, se a lelkiismeret megvizsgálásában és felébresztésében ne tanúsítsanak gyöngédséget és mérsékletet, hanem legyenek a mennydörgés fiai.

Isten Igéjét, mely élesebb minden kétélű kardnál, a lelkipásztorok ne tegyék hüvelyébe, hanem hadd vágjon annak éle az elme és a lélek, az ízületek és a velő szétválásáig. Ezt azonban tegyék anélkül, hogy ítéletet mondanának egyes emberek fölött, a lelkiismeretre és Isten Lelkére bízva a tényleges alkalmazást.

Hassa át minden beszédüket az alázat és jóakarat, az egész emberiség iránti szeretet és irgalom, hogy ez a lelkület, mint jó illat áradjon körülöttük, bármerre is járnak. A rossz lelkiismeret számára legyenek oroszlánok, az emberek személyéhez viszont bárányok. Ez nemhogy megakadályozná, hanem ellenkezőleg, nagyban elősegítené az emberek lelkiismeretének felébresztését. Utat nyitna az éles kard előtt, félretenné az akadályokat, és védtelenné tenné a mellet a nyíl előtt.

Az ilyen lelkipásztoroknak barátságos, krisztusi beszéde önmagában megrettentené az emberek lelkiismeretét, éppúgy, mint félelmetes prédikálásuk: a kettő együttműködve győzné meg az erőset, és alázná meg a büszke szívet.

Ha a prédikátoroknál folyamatosan és egyetemesen ilyen magatartás lett volna tapasztalható, tízszer annyira megrettentette volna a bűnösök lelkiismeretét, mint az a sok kirohanás és ítélkező beszéd, ami bizonyos személyekkel, ellenállásukkal, képmutatásukkal, önámításukkal, farizeusi magatartásukkal stb. kapcsolatosan elhangzott.

Ezek a dolgok általában még érzéketlenebbé tették a bűnösök lelkiismeretét, akik arra használják fel azokat, hogy mint egy pajzzsal, védekezzenek az ige éles nyilai ellen, amiket a szóban forgó lelkipásztorok feléjük lődöznek. A jelenlegi munka ellenségei szívből örültek az ilyen dolgoknak.

2. A megaláztatásban alázatban

A legkeserűbb lelkűek közöttük talán azok az emberek, akiknek lelkét e munka kezdetén valami megbántotta, és megrémítette, és az ébredési igehirdetőknek ezeket a hibáit használják arra, hogy a lelkiismeretükön esett sebeket bekötözzék, és gyógyítgassák.

A lelki gőg erősen felrója a tapasztalt ellenállás és sérelmeket, kész lévén gyakran emlegetni azokat; ezeknek súlyosbodását hamar észreveszi, vagy a keserűség vagy a megvetés Szellemével. A tiszta és elegyítetlen keresztyéni alázat viszont arra készteti az embert, hogy áldott Urához hasonlítson, aki néma maradt, amikor gyalázták, és nem nyitotta meg száját, hanem csendben rábízta magát az igazságosan ítélőre.

Minél jobban hangoskodik, és őrjöng a világ ellene, annál csendesebb és halkabb lesz az igazán alázatos keresztyén, mindaddig, amíg belső szobájába nem kerül, ahol aztán nem hallgat. A mi áldott Urunk soha sem tűnt olyan csendesnek, mint amikor a világ hangos és erőteljes kiáltozásokkal és szörnyű kegyetlenséggel körülvette, vádolva, öklözve, és köpködve őt.

A hitnek igaz és buzgó barátai talán túl sokat is beszéltek az utóbbi időben az ellenállásról és üldözésről. Isten Bárányának követőihez az illik, hogy amikor a világ forrong körülöttük, és teli szájjal hangoskodik ellenük, zajra zajjal ne válaszoljanak, hanem legyenek csendben.

Nem szép dolog ilyen időben, hogy a szószékek és más beszélgetések az üldözések emlegetésétől legyenek hangosak, kiadósan emlegetve a farizeusokat, a testi gondolkozású üldözőket és a kígyónak magvát. Ha az ellenállás és gyalázkodás idején Isten népe szelídségben és csendben maradna, igazán biztos lehetne afelől, hogy Isten nagyon világosan védelmükre siet.

Az Írás sajátos módon feljegyzi Mózesről, az Áron és Mirjám ellene való irigykedésének és fellázadásának történetében, hogy „Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb", kétségkívül azért, mert azon az alkalmon erőteljesen megmutatkozott szelídsége, amikor teljesen csendben maradt a gyalázkodások között.

De milyen figyelemreméltó az, ahogyan az Ige beszámol arról, hogy Isten milyen hirtelen felkelt szolgája igazolására! Milyen nagy tisztességgel ruházta fel Mózest, és milyen szigorúan megfeddte ellenfeleit! Érdemes mindenkinek e történetet jól megjegyezni. Semmi sem indítja annyira Istent, hogy népe védelmére alászálljon az égből, mint a szenvedés idején tanúsított türelem és szelídség. Krisztust hősként ábrázolja a zsoltáríró:

„Kösd derekadra kardodat, te hős, ölt pompás díszruhát! E díszben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!" Istenről ez van feljegyezve: „Ha ítéletet hirdetsz a mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül. Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak"; „Támogatja az Úr az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket"; „hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst."

Krisztus a következő elismeréssel szól a filadelfiai gyülekezethez:
„megtartottad állhatatosságra intő beszédemet", sőt azt is látjuk, milyen jutalmat ígér neki az előző versben:
„Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged."

Ekképpen várhatjuk mi is, hogy Krisztus értünk megjelenjék, ha a bárány alázatával és szelídségével hordozzuk el mindazt a szemrehányást, ami teherként ránk nehezedik. Ha viszont mi felzúdulunk, és a keresztyén buzgóság színe alatt indulatosan és zajosan panaszkodunk, akkor mintegy a magunk kezébe vesszük védelmünket és Isten magunkra hagy, hogy ügyünket úgy védelmezzük, ahogyan csak tudjuk.

Sőt, ha a megkeseredés és erős ítélkezés útján haladunk tovább, azt fogjuk elérni, hogy megfenyítsen, és ellenségeink szeme előtt megszégyenítsen.

3. Isten ügyében felfuvalkodva

Erre lesznek némelyek, akik azt mondják:
- „Nem a magunk, hanem Isten ügyéért heveskedünk, az apostol pedig arra utasította az első keresztyéneket, hogy tusakodjanak a hitért, amely egyszer adatott a szenteknek."
- Ámde milyen volt az első keresztyének komoly harca a hitért?

Az igazságot ők érvekkel és szent beszélgetésekkel támogatták, ezt viszont szelídséggel és félelemmel tették. A hitért úgy harcoltak komolyan, hogy erőszakosak voltak saját hitetlenségükkel és szívük romlottságával szemben, sőt a bűn ellen harcolva, a vér ontásáig is ellenálltak, ahol e komoly harcban a kifolyó vér a sajátjuk és nem ellenségeik vére volt. Isten ügyéért volt Péter olyan vad, hogy kirántva a kardját csapkodni kezdett vele. Krisztus viszont arra kérte, hogy tegye hüvelyébe a fegyvert, mondván, hogy aki kardot fog, kard által fog elveszni. És míg Péter sebet osztott, Krisztus gyógyított.

Azok a legádázabb harcosok, és az üldöztetések idején azok aratják a legnagyobb győzelmet, akik a legnagyobb szelídséggel és türelemmel hordozzák azt el. A nagy alázat még az ellenség vádjai és bírálata nyomán is kész a szigorú önvizsgálatra:
- nincs-e az ellenségnek valamiben igaza, és vajon nem szolgáltatott-e okot arra, hogy az ellenség vádló módon szóljon?

A lelki gőg csak növeli az ember bátorságát és önbizalmát, arra késztetve őt, hogy még messzibbre menjen azokban a dolgokban, amelyekben vétkes.

Kívánnám, hogy jól megfontoljuk: vajon nem volt-e semmi fogyatkozás az élő kegyesség igazi barátai között e tekintetben, az utóbbi időben?
Vajon nem értelmezték-e tévesen Dávidnak szavait, helytelenül alkalmazva a maguk védelmére, aki így szólt Míkal gúnyolódását hallva: „És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt…".

Ezek a szavak arra utalnak, hogy Dávid még inkább megalázni kívánja magát Isten előtt, mert tudatában van annak, hogy távol van még az igazi megalázkodástól. Míkalnak arról beszél, hogy alább kíván szállni, és el is határozta, hogy ennek megfelelően fog viselkedni. Ezzel nem azt fejezte ki, hogy semmibe veszi Míkal gyalázkodását, hiszen így felmagasztalta volna önmagát, és elmaradt volna a megalázkodás, amivel épp önmaga előtt is alábbvalóvá lett volna.

4. Önbizalom gőgje

A lelki gőgnek egy másik gyümölcse egyfajta nem helyénvaló, önbizalomból származó merészség Isten és emberek előtt. Ily módon némelyek Isten előtt való nagy örvendezésükben nem vették kellőképpen figyelembe a Zsolt 2,11-ben levő szabályt.

"Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel."

Nem örültek hódolatteljes félelemmel, átérezve Isten áhítatot keltő dicsőségét és azt, hogy milyen rettenetes nagy távolság van Isten és ember között. Jelentkezett ugyanakkor az emberekkel szembeni helytelen merészség is, amit csak alátámasztott, és megerősített a Péld 29,25 helytelen alkalmazása: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt."

De vajon bárki emberfia, nagy vagy kicsiny, férfi, nő vagy gyermek, megengedheti-e magának, hogy bármiféle vallásos beszélgetésben kivetkőzzék az emberek iránti szemérmességéből, szerénységéből és tiszteletéből, ami nagy vétek, és az Írással teljesen ellenkező dolog?

Van olyan tiszteletteljes félelem, amivel tartozunk bizonyos embereknek: „Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: … akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet."

A keresztyén szabályok szerint az alattvalók szerény és szemérmes félelemmel tartoznak feletteseiknek, ami kedves dolog: „felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre"; „Ugyanígy az asszonyok is tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat."

Az apostol szerint ez az erény nem csupán a polgári társalkodásban, hanem a lelkiekben is fontos elem kell hogy legyen, minden lelki vállalkozásunkban és magatartásunkban, amint az kiderül a következőkben s nyilvánvalóvá teszi az apostol: „…és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek." Jó lenne, ha éppen azt a tisztelettudást és félénkséget, amit az apostol ajánl, nem ítélnék el egyesek, emberektől való átkozott félelemnek nevezve.

Szép dolog, ha valaki egy közösség nevében imádkozva egyedül Istent féli, és rettegi, teljesen megfeledkezve a jelenlevő emberekről, akik, legyenek bár nagyok vagy kicsik, mind semmik a nagy Isten előtt.

Szép dolog, hogyha egy lelkipásztor a Seregek Urának nevében bátran szól, és félreteszi az emberektől való félelmet.

Szép dolog, ha egyes keresztyének, legyenek bár aszszonyok, vagy akár gyermekek is, bátran megvallják Krisztust, és gyakorolják hitüket, félelem nélkül magukénak vallva mindazt, amit Isten keze hatalmasan és kegyelmesen véghezvisz, még akkor is, hogyha bolond és őrült férfiak őket hibáztatják, a felnőttek helytelenítik tetteiket, és szüleik, vagy akár az egész világ őket kiveti.

Nem szép dolog viszont, ha bárki keresztyén, asszonyok vagy mások, azzal a bátorsággal oktatnak, feddenek vagy korholnak másokat, amivel azt egy lelkipásztor teszi, amikor prédikál. Némelyek olyan dolgokban voltak bátrak, amik valóban hibáknak minősültek, sőt dicsekedtek is e bátorságukkal gyakorolván azokat, minden furcsaságuk és szabálytalanságuk ellenére.

Egyesek nagyon nagyra is becsülték az olyanokat, akik végtelenül messzire mentek el effajta magatartásukban, mintha teljességgel az Úr Jézus Krisztusért lettek volna bátrak, és az Ő oldalán álltak volna.

Ezzel szemben azokat, akik valóban istenes életről tanúskodva az ilyen dolgokat elítélték, a Krisztus keresztje ellenségeinek, vagy legalábbis nagyon érdektelen és élettelen embereknek tartották. Ezáltal sokan, akik önmagukban nem voltak hajlamosak ilyen magatartásra, elragadtattak, attól tartva, nehogy lemaradjanak, és Krisztus gyenge katonáinak tartsák őket.

Az ítélet Isten házán kezdődik Derek Prince

2010-11-03T22:22:00.012+01:00

Amerikai keresztényként szembesülnünk kellett egy félelmetes, de tagadhatatlan ténnyel: a mi nemzedékünk ítélet alá került. Számtalan oka van ennek, ami egyetlen egyszerű megállapítással összegezhető: elkövettük azt a bűnt, amiért Ézsau is megítéltetett: megvetettük az elsőszülöttségi jogunkat (Zsidó 12,15-17.)

"Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé."
Róm.14:10

Amikor Jézus az Ő napjáról beszélt, azt mondta, hogy a zsidók ítélete sokkal szigorúbb lesz, mint Szodomáé és Gomorráé, mivel ők már sokkal több kijelentést kaptak az igazságról (Máté 11,20-24.).

Ugyanez vonatkozik Amerikára (egész világra is megj. szerk.) ebben az évszázadban. Nem volt más nemzet, amelynek ugyanilyen hozzáférhetőséget biztosított volna Isten az Ő Igéjéhez. A kultúrán, a hagyományokon, a gyülekezeteken és evangélistákon, a rádión és televízión keresztül Amerika minden más nemzetet felülhaladó mértékben lett megáldva Isten igazságának megismerhetőségével.

Ennek megfelelően a mi ítéletünk is súlyosabb lesz. Sok keresztény még nem ismerte fel, hogy Isten ítélete nem a világi embereken kezdődik, hanem elsősorban Isten emberein.

Péter mondja a keresztényeknek:
„Mert itt az (alkalmas) idő (kairosz), hogy Isten házától elindulva elkezdődjék az ítélet. Ám, ha először tőlünk indul el, (akkor vajon) mi lesz a végük azoknak, akik Isten örömüzenetének (evangéliumának) nem engedelmeskednek?” 1Pét. 4,17. /Csia Lajos fordítás/

Ezek a szavak ugyanígy vonatkoznak a mai amerikai (egész eklézsiára megj.szerk.) gyülekezetekre is. Az összes bűnt, amivel a kortárs egyházat vádolni lehet, elég kettőre fókuszálni: az anyagiasság és a megalkuvás.

A Lukács 17,26-30.-ban Jézus előre megmondta, hogy az ő visszajövetele előtti időszak hasonló lesz Nóé és Lót napjaihoz. Nyolc jellegzetes tevékenységet említ: - evés, ivás, nősülés, férjhez menés, adás, vétel, ültetés, építés.

Önmagában semmiféle bűnös dolog nincs ezekben a tevékenységekben. Mi akkor a probléma?

Az anyagiasság. Az emberek annyira belemerülnek az anyagias tevékenységeikbe, hogy fogalmuk sincs arról, mennyire közeleg az idő, amikor Isten megítéli őket az érzéki, testi életvezetésük miatt.

Amikor az ítélet eljön, teljesen felkészületlenül éri őket!

Rengeteg emberre igaz ez napjainkban is, akik kereszténynek állítják magukat. A Jézus visszajövetelét követő ítélet teljesen váratlanul szakadna rájuk. Ahogy az anyagiasság, úgy a megalkuvás bűne is gyakran felismerhetetlenül működik.

Két évvel ezelőtt ima közben szellememben egy képet láttam. Egy szokványos gyülekezeti házat, belül székek, a színpad, pulpitus, zongora stb. De az egész épületet átjárta valami homály. A tárgyak körvonalait lehetett ugyan érzékelni, de semmi sem volt pontosan meghatározható. Mialatt azon tűnődtem, mit jelképezhet ez a homály, Isten egy szót adott nekem: megalkuvás.

Az Egyházban az olyan alapvető igazságok, melyekről az Újszövetség világosan beszél, teljesen el lettek homályosítva és így ezek hatástalanná váltak. Az 1Kor. 6,9-10.-ben

Pál azt írja: „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten királyságát. Ne tévelyegjetek!

Sem (férfi)prostituáltak, sem bálványimádók, sem házasságtörő(férfia)k, sem kiskorúakkal fajtalankodók (pedofilok), sem homoszexuálisok, sem tolvajok, sem kapzsi (egyre többet birtokolni vágyó embere)k, sem részegesek, sem szidalmazók, sem rablók (zsákmányra ugrók) nem fogják örökölni Isten királyságát.” - görög eredeti szerint

Mégis a mai egyház tele van olyan emberekkel, akik elkövetik ezeket a bűnöket, de közben teljesen közönyösek maradnak. Sőt, némelyikkel még dicsekszenek is.

Egy egyháztag homoszexualitás miatt AIDS -es lett és kórházba került. Már haldoklott, amikor befogadta Jézust. Miután elkezdte olvasni az Újszövetséget (ezek szerint előtte nem is olvasta a Bibliát!?), egy sürgős üzenetet küldött annak az embernek, aki őt Krisztushoz vezette: „Gyere és imádkozzál értem! Meg kell szabadulnom a bűneimtől. Soha nem tudtam, hogy bármi rossz is lett volna abban, ahogy eddig éltem.”

Bármennyire fájdalmas is volt, hogy nyilvánosan lelepleztek több közismert keresztény vezető pénzügyi és egyéb tisztátalan bűntetteit, számomra személy szerint inkább az volt a sokkoló, hogy emberek tömegeiben egy totálisan hamis kép él a kereszténységről. Olyan, amely nem biztosított helyet a kereszt, az alázatosság, a szentség és a megszentelt élet számára.

Rettenetes dolog felismerni, hogy ezek az emberek be lettek csapva, mert csak ilyen módon lett nekik a kereszténység bemutatva! Az örömhír valódi igazságait talán soha nem hallották!

Az egyházban maradtak még olyanok, akik őszinte, elkötelezett követői Jézusnak. Ha mi ezek közé számláltatunk, mit kíván tőlünk Isten a jelenlegi válságokban?

A 2Krón. 7,14.-ben van egy világos válasz: „de ha népem, aki nevemet viseli, megalázkodik, imádkozik (könyörög) hozzám, arcomat keresi és elhagyja nagyon gonosz útjait: akkor hallani fogom az égből és megbocsátom (kollektív és egyéni) vétküket és meggyógyítom földjüket (országukat).” Ez a kifejezés: „aki nevemet viseli” (vagy: akik fölött nevem trónol)”- az összes keresztényre vonatkozik, akik Jézus nevét veszik magukra.

Feltételek:
1. önmagunk megalázása,
2. imádkozás /könyörgés Istenhez,
3. Isten arcának keresése (a keze helyett!),
4. gonosz útjaink elhagyása,

Eredmények:
1. Isten meghallgatja imáinkat,
2. elengedi és megbocsátja vétkeinket,
3. meggyógyítja (az átokból) földünket, országunkat

Legalább harminc éve tanítok az Igéről, de csak mostanában szembesültem egy sokkoló felismeréssel. Napjainkban Isten emberei nem töltötték be az első feltételt. Igazából és valóságosan soha nem alázták meg magukat. A mi büszkeségünk –akár faji, akár vallási – az akadálya az imáinkra adott válaszoknak.

Saját életemben – Istennel való komoly kapcsolatomon keresztül – tanultam meg, mi a leghatásosabb módja, hogy megalázzuk magunkat. Nagyon egyszerű: a bűneink megvallása által lehetséges.

Ha valóságosan és őszintén valljuk meg bűneinket Istennek, akkor egyszerűen lehetetlen büszkeséggel közeledni hozzá. Továbbá megláttam, hogy Isten csak arra kötelezte el magát, hogy csak azokat a bűnöket bocsátja meg, amiket meg is vallunk.

„Ha vétkeinket megvalljuk, hű és igazságos Ő arra, hogy elengedje azokat,s bennünket minden
hamisságtól megtisztítson.” 1Ján. 1,9. (Csia)

A meg nem vallott bűnök, meg nem bocsátott bűnök! Így a büszkeség állítja fel az akadályt a bűnbocsánattal szemben. A Biblia szerint nem csak Istentől kell bocsánatot kérni a bűnökért, hanem egymástól is.

„Valljátok meg egymásnak eleséseiteket, s esdekeljetek egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy ereje van az igazságos ember könyörgésének és az munkában is van.” Jak. 5,16. (Csia)

A bűnvallás Isten felé a függőleges irányú büszkeséget rombolja le, embertársaink felé a vízszintes irányú büszkeséget rombolja le. Elég nehezen lehet önteltséggel fordulni olyan ember felé, akitől előzőleg már bocsánatot kértünk a személyes bűneinkért.

Vonatkozik ez a házastársakra is. Akik komolyan bocsánatot kérnek egymástól, azokat a büszkeség nem tudja szétválasztani. Hiszem, hogy Isten várja: alázzuk meg magunkat Őelőtte és kérjük bűneink bocsánatát Tőle és egymástól is. Csak miután ezt megtettük, akkor kérhetjük Istent, hogy állítson helyre minket és országunkat is. De had mondjak egy figyelmeztetést: ne merüljünk bele kóros önmarcangolásokba!

A Szent Szellem Isten Ujja, megmutatja neked azokat a bűnöket, amiket meg kell vallanod – tévedhetetlenül fog olyan bűnöket is a világosságra hozni, amiket még te sem ismertél fel. Ez az amerikai helyzetről szól, de vonatkozik más országbeli keresztényekre is.

Isten segítsen mindannyiunknak elfogadni a személyes felelősségünket!

Edmund Calamy Úrvacsora vétele - részlet

2010-10-14T22:24:00.008+02:00

EDMUND CALAMY (1673–1732) az Utrechti Egyetemen tanult, 1700-tól a nonkonformistáknak (az államegyházon, azaz az anglikán egyházon kívülieknek) kezdett prédikálni, 1703-ban lelkésze lett egy westminsteri gyülekezetnek.

Útbaigazítások (1-8) arra nézve, hogyan újítsuk meg fogadalmainkat!

1. ÚTBAIGAZÍTÁS
Mielőtt megújítanátok fogadalmaitokat, hogy az Úréi lesztek, idézzétek fel múltbéli vétkeiteket, főként azokat, melyeket legutóbbi ünnepélyes fogadalmatok óta követtetek el. Ne véljétek ezt közömbös vagy lényegtelen dolognak, hanem olyasvalaminek, ami szükséges ahhoz, hogy ismét haszonnal Istennek szenteljétek magatok. Ragadjatok meg egy alkalmas pillanatot arra, hogy elvonuljatok a világtól, és egyedül maradván lássatok komolyan neki, hogy meggondoljátok, milyen erős elkötelezettség láncol titeket máris az Úrhoz, s mily kevéssé tesztek eleget neki. Vizsgáljátok felül életeteket; szaggassátok fel vétkeitek emlékét; vitassátok meg szívetek minden titkát, legyen bátorságotok szembesülni a legrosszabbal.
Mert, mivel Isten mindent tud, mindenképp jó, ha ti is tudjátok mindezt, hogy ami hibás, kiigazíttasson és elkerüljétek az Ő jól megérdemelt haragját. Vizsgáljátok meg uralkodó jellemvonásaitok s kifejezett életcélotok, és emlékezzetek vissza, hogyan viselkedtetek bizonyos alkalmakkor, amikor – okotok van hinni – Isten szeme leginkább rajtatok volt. Gondoljátok meg, hogyan éltetek az áldott Isten előtt, hogyan viselkedtetek Megváltótokkal szemben, és mi történt tiköztetek s a Szentlélek között. Elmélkedjetek azon, hogyan viselkedtetek titokban, családotokban, különféle emberi kapcsolataitokban, hivatásotokban, az üzleti életben és magányos visszavonultságotokban; hogyan végeztétek dolgotokat önmagatokhoz s másokhoz viszonyítva. Figyeljétek meg, milyen gyarlóságokba merültetek be a legjobban, milyen kísértéseknek engedtetek, miket hanyagoltatok el, és miféle tevőleges vétket követtetek el. Ha az idő engedi, igen helyénvaló és hasznos, ha visszatekintünk életünkre, amíg csak emlékezetünk tart. És ezt a közönségesnél is nagyobb gonddal kell megtenni, ha az ember először járul az úrasztalához. De ha elfoglaltságunk nagyobb, elegendő, ha csak arra emlékezünk vissza, ami a legutóbbi úrvacsora óta történt, melyben is minél szigorúbbak vagyunk, annál jobb. Szemünk különösen figyelmezzen Deliláinkra, kik igen megzavarják érzelmeinket, és külön vizsgálat tárgyát képezze az, hogy legutóbbi fogadalmainknak miféle áthágására csábítottak ők. Általánosságban fektessünk le egy szabályt a magunk számára, majd hasonlítsuk hozzá magunkat s magaviseletünket, és hibáink hamarosan a felszínre kerülnek. Egy komoly és megfontolt személynek szükségtelen részleteznem e gyakorlat hasznát.

2. ÚTBAIGAZÍTÁS
Komolyan alázkodjatok meg Isten előtt minden múltbéli vétketekért, legyenek azok ismeretesek vagy ismeretlenek, mielőtt új fogadalmakat tennétek neki. Minél nagyobb gonddal igyekszünk, az előző utasítást követve, magunkat vizsgálni és kutatni, annál több okot találunk arra, hogy a zsoltáríróval együtt így kiáltsunk fel:
„Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engem.”
Mert mindnyájunknak vannak rejtett bűnei, melyekről nincs tudomásunk. Ezért, mondom, alázkodjunk meg minden múltbéli ismert és ismeretlen vétkeinkért. Vessétek magatokat Isten lába elé, és ismerjétek be, hogy többször eljátszottátok kegyét, és megérdemlitek haragját. Alázzátok meg magatokat, s ismerjétek be azon gyarlóságotokat, hogy, mialatt elköteleztétek magatokat Istennek, a ti Megváltótoknak, és úgy tettetek, mintha neki szenteltétek volna életeteket, oly igen önmagatoknak éltetek, oly igen e jelen világnak, oly igen kéjvágyatok parancsai szerint. Különösen alázkodjatok meg azokért a mulasztásokért, melyeket terhelő körülmények kísértek. Ne képzeljétek, hogy Isten elfogad tőletek újabb fogadalmakat, amíg régi fogadalmaitok kifejezett megszegésével vádolhat titeket, melyet nem bántatok meg. E megalázkodás és lealacsonyodás, szomorúság és szégyenérzet múltbéli bűneink miatt szükséges előkészület ahhoz, hogy ismét Istennek szentelhessük magunkat, és Ő elfogadja ezt.

3. ÚTBAIGAZÍTÁS
Óvakodjatok a túlzott könnyedség és aggályosság szélsőségeitől, amikor az úrasztalánál megújítani készültök fogadalmaitokat. Óvakodjatok a könnyedségtől, hogy úgy ajánljátok magatokat ismételten Istennek, mintha az közönséges, mindennapos és megszokott dolog lenne. Átkot idéznétek ezzel fejetekre és nem áldást. Óvakodjatok azért, nehogy közönséges és szentségtelen szívvel, világgal eltelt szívvel vagy bármiféle világi élvezet által rabul ejtett szívvel rontsatok neki egy ilyen szent ténykedésnek. Másrészt óvakodjatok a túl nagy aggályosságtól is, nehogy túlságosan felnagyítsátok a dolgokat, mintha azon gyengeségeitek, melyekbe nem merültök bele, és a meggyőződés hiánya miatt nem fogadtatnátok el, avagy tökéletesnek kellene lennetek ahhoz, hogy az odaadás áldásait learathassátok. Ezzel visszahúznátok magatok ahelyett, hogy előrehaladnátok az isteni létben.
A túlzott könnyedség ebben az esetben vagy a szokásszámba menő világiasság (melynél szörnyűbb nincs is), vagy az előkészületekben való nagyfokú hanyagság, vagy pedig önmagunk ismételt – és első – Istennek ajánlásának természetéről, céljáról, fontosságáról és ünnepélyes voltáról való durva tudatlanság következménye. A túlzott aggályosság ebben az esetben néha az igen félénk természet eredménye, melyet fokoz a testi gyengeség, és emiatt e személyek sajnálatraméltók. Más alkalmakkor az az oka, hogy tévesen fogják fel, miként viszonyul hozzánk Isten az új szövetség rendelkezéseiben, félreértik evangéliumának szavait, avagy túl rideg, keserű és szigorú elképzeléseik vannak az áldott Istenről, melyeket óvatlanul szívnak fel itt-ott. E tévedéseiket, ha valamelyest is értékelik lelki békéjüket és javukat, gondosan tisztázniuk kell. Bár az első általában a kettő közül a sokkal veszélyesebb szélsőség, a második is igen kínzó lehet, mivel a lelket félelmekkel tölti meg, melyek kedvét szegik, bomlásnak indítják s alkalmatlanná teszik arra, hogy magát szabadon, ünnepélyesen és vidáman Istennek szentelje és ajánlja. Épp ezért mindkettőtől óvakodni kell, amennyire rajtunk múlik.

4. ÚTBAIGAZÍTÁS
Valahányszor Istennek tett fogadalmainkat megismételni megyünk, alaposan gondoljuk meg, kivel lesz dolgunk, kik vagyunk mi, akiknek dolga lesz Istennel, és milyen célból tesszük ezt.

(1) Emlékezzünk vissza, kivel lesz dolgunk, és kinek újítjuk meg fogadalmunkat: Istennek, az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek. Az Atya Istennek, kit megtagadtunk, és aki mégis az áldás kútfeje, kiben egyedül lelhetünk boldogságra; a Fiú Istennek, aki az egyedüli út az Atyához, közbenjárónk, főpapunk, pártfogónk, ügyvédünk és segítőnk; és a Szentlélek Istennek, aki elhozza mindazt a fényt, életet és szeretetet, mely arra ösztönöz bennünket, hogy az Atyának a Fiú által örvendezhessünk ebben az életben vagy majdan egy tökéletesebben. Istennel lesz dolgunk ebben az ügyben, neki – akinek magasztossága, dicsősége, hatalma, nagysága és jósága felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan – kell átadnunk magunk, valahányszor ismét az asztalához járulunk. Ez ügyben mindhárom személlyel, akik Istennek neveztetnek, dolgunk lesz. E gondolat, ha jól belénk vésődik, elégséges, hogy bennünk a legnagyobb áhítatot, tiszteletet, komolyságot és odaadást kiváltsa, valahányszor e cselekedetre rászánjuk magunkat.

(2) Ugyanakkor jusson eszünkbe, kik vagyunk mi, akik megújítani készülünk fogadalmunkat, hogy az Úréi leszünk. Elsősorban az jusson eszünkbe, hogy olyan bűnökkel megterhelt lények vagyunk, melyekért sose tudunk vezekelni, és oly mértékű engedelmességgel tartozunk, melyet soha nem tudunk megfelelőképpen leróni.

a) Jusson csak eszünkbe, hogy bűnökkel megterhelt lények vagyunk, melyekért sose tudunk megfelelőképpen vezekelni; és emiatt Isten puszta jóindulatból áldozatot készített nekünk, melyet asztalánál elénk tesz, és ennek emlékjegyeinél, valahányszor magunkhoz vesszük őket, újonnan el kell köteleznünk magunkat az Úrnak. Ezért minden alkalommal, mint bűnösök, elítélt bűnösök, fogadjunk engedelmességet a jövőre nézve, mélyen átérezve, hogy méltatlanok vagyunk e könyörületre; ez legyen az egyedüli védekező érvünk magunk mellett, és az is másvalaki érdemeinek köszönhető.

b) Azt se feledjük, hogy oly mértékű engedelmességgel tartozó lények vagyunk, melyet soha nem tudunk megfelelőképpen leróni. Habár sokszor esküszünk, a töredékét sem tudjuk betartani fogadalmainknak, hacsaknem úgy, hogy az, akihez fogadalmaink szólnak, irányít és befogad. És ha mindent megtettünk, hogy teljesítsük ígéreteinket s lerójuk számtalan kötelezettségünket, még mindig sok híja lesz a dolognak; amikor megtettük mindazt, amire képesek vagyunk, csak haszontalan szolgák leszünk. Isten valójában egy cseppet sem lesz több mindazon szolgálatok által, melyeket neki teszünk. Ez a gondolat, ha jól eszünkbe véstük, megőriz majd attól, hogy azt higgyük, saját erőnkből tesszük, amit teszünk; azt eredményezi majd, hogy állandóan függeni fogunk a felsőbb segítségtől; arra ösztönöz, valahányszor megújítjuk fogadalmainkat, hogy a Szentlélekhez meneküljünk, hogy támogasson és segítsen betartani ezeket s eleget tenni nekik; s visszatart a dicsekvéstől, ha egy kicsit is őszinték és hűek maradtunk az Ő befolyásának köszönhetően. Mindkét meggondolás, ha magunkévá tesszük őket, mély alázatra késztet minket, átérezvén gyarló, gyenge és tehetetlen mivoltunkat, valahányszor újonnan Istennek készülünk szentelni magunkat.

(3) Ugyanakkor emlékezzünk arra, mi végre s mi célból fogadjuk újra és újra, valahányszor az úrasztalához járulunk, hogy az Úréi leszünk. Röviden két feladatunk van: minél jobban biztosítsuk az Úr jóindulatát magunknak, és minél hatékonyabban kötelezzük el s ösztökéljük magunkat feladataink teljesítésére. E célkitűzéseket tartsuk szemünk előtt ez ügyben; és ezek alapos megfontolása segít majd, hogy komolyan vegyük fogadalmainkat, miután meghozzuk azokat, s hogy utána gyakorta gondoljunk rájuk.

5. ÚTBAIGAZÍTÁS
A szent ünnepélyből szemeljétek ki magatoknak a legalkalmasabb pillanatot arra, hogy magatok Krisztusnak ajánljátok, azt, amikor Őt és minden jótéteményét, hogy úgy mondjam, a kezetekbe veszitek, meg a szívetekbe fogadjátok. Kétségtelen, hogy ezt elfogadhatóan megtehetnétek a szertartás egyéb pillanataiban is. Ám a legjobb alkalomnak a kenyér és bor vétele tűnik. Ezért minden úrvacsoraosztáskor, amikor átveszitek a kenyeret s a bort, mint Krisztus és minden jótéteménye kézzelfogható ábrázolását, Isten Krisztus által lelketekre irányuló szeretetének látható bizonyítékát, újonnan ajánljátok fel magatokat Istennek Krisztuson keresztül, hogy folyamatosan az Ő szeretetében és félelmében élhessetek, s törvényeinek való szigorú engedelmességben, míg csak a mennyben nem lesz lakásotok. Amikor a lelkész Krisztus hírnökeként, kezetekbe adja a megszentelt jegyeket, hálásan csodáljátok meg az isteni kegyet és bőséget, mely ilyen kimondhatatlanul értékes adományokban jut kifejezésre, mint amelyeket magatok előtt láttok – akkor, mint mondtam, kiáltsatok fel szívetek mélyéről: „Készségesen elfogadom az általad ajánlott szövetséget, ó Uram. Lelkem örömest elfogad téged Istenemnek és Atyámnak, Megváltómnak és Megszentelőmnek. És ezáltal neked ajánlom magam, hogy legyek a te birtokod és gyermeked, hogy szentelj meg, ments meg, szeress engem, és én is boldogan szerethesselek téged mindörökké. Ó, pecsételd meg e szövetséget a te Lelkeddel, melyet e sákramentumodban nekem ígérsz, hogy fenntartás nélkül és teljesen a tied lehessek örökre.”

6. ÚTBAIGAZÍTÁS
Valahányszor az úrvacsora vételekor ismét megfogadjátok, hogy az Úréi lesztek, különös gonddal esküdjetek meg, hogy megölitek azon gyarlóságotok, mely leginkább jellemez benneteket, s leginkább megbecsteleníti Istent, veszélyezteti kényelmeteket és javatokat. Szabad akaratotokból áldozzátok fel azt annak, aki áldozatként adta magát értetek. Legkedvesebb gyarlóságotok a legközelebbi, legszorosabb, és egyik legveszélyesebb ellenségetek. Fogadjátok meg azért, hogy állandó harcot vívtok ellene, s hogy – bár kevés a reményetek arra, hogy gyökeresen kiirthatjátok – ha az isteni kegyelem segít nektek, nem adjátok meg magatok s nem hódoltok be neki; nem engeditek, hogy elhatalmasodjon rajtatok. Ügyeljetek, hogy félreérthetetlenül esküdjetek ellene annak, ami, ha elhatalmasodna, minden fogadalmatokat semmissé tenné.

7. ÚTBAIGAZÍTÁS
Minden egyes úrvacsoránál ne csak azt fogadjátok meg, hogy általánosságban, de azt is, hogy minden körülmény közt ezt teszitek. Újra és újra bocsássátok magatokat az Ő rendelkezésére minden tekintetben, ahogy azt jónak látja. Különösen foglaljátok ezt imáitokba az úrasztalánál, hogy beleegyeztek a gondviselés minden rendelésébe, elégedettek lesztek minden állapotban, melybe Isten jónak lát titeket belevinni. Mondjatok le arról, hogy saját sorsotok kovácsai legyetek. Ismételt fogadalmaitokkal tudatosan mondjatok le minden tulajdonotokról az isteni gondoskodás és gondviselés javára, és tökéljétek el, hogy ragaszkodni fogtok Istenhez, bármibe is kerüljön ez nektek; hogy, ha életeteket is veszi, ti bíztok Őbenne; hogy követni fogjátok, akár ráncolja homlokát, akár mosolyog; hogy feddését úgy fogjátok viselni, mint egy atya megrovását, aki jót akar nektek; hogy bármit rendeljen számotokra, a legjobbnak tekintitek azt. Egyszóval határozzátok el magatokat, hogy akaratotokat teljességében feloldjátok az Övében. Ha ezt teszitek minden úrvacsora alkalmával, az biztosan megelőz rengeteg bajt; békesség és vigasz forrása lesz számunkra, bármilyen helyzetben legyünk, bármi is történjék velünk.

8. ÚTBAIGAZÍTÁS
Vigyázzatok, hogy minden megújított fogadalmatok állandó velejárója a legmélyebb hála legyen. A hálára nincs jobb alkalom ennél, mikor egyáltalán valamelyes reményünk is lehet arra, hogy Isten elfogadja a magunk neki szentelését Krisztus által; mikor, bár a múltban tett fogadalmainkat megszegtük, ismét elfogad minket azok megújítása által. Mikor van bennünk bátorság és hajlandóság azok megújítására; mikor van okunk az égből erőt remélni, ami képessé tesz azok betartására, miután megújítottuk őket; mikor ily előnyös időszak áll rendelkezésünkre megújításukra, mint amilyet az úrvacsora kínál. Mindezek okot szolgáltatnak a hálára. Ezért hát ajánljuk magunkat Istennek időről időre, szent örömmámorban levő lélekkel, jókedvűen és vidámsággal eltelve, mely a hálás szív természetes hajlandósága, hogy megmutassuk, nem rabszolgaságként vagy lélekölő munkaként tekintünk erre, hanem mint legnagyobb örömünkre.

Ha követitek e néhány útmutatást, az úrvacsora mássá lesz, mint közönségesen lenni szokott, s általa érezhetően több áldást és erőt nyerünk, mint amennyit amúgy kaphatnánk.

Kincs, cserépedényekben 1. rész Watchman Nee

2010-07-28T13:57:00.008+02:00

Az ideális keresztyén 1. rész
(2 Kor 1,8-9; 4,7-10; 6,8-10; 13,7-10)

"Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erőnek a rendkívüli nagysága az Istené legyen és ne belőlünk való" 2Kor 5:1

Közvetlenül megtérésem után volt egy elgondolásom arról, hogy milyen egy keresztyén, és mindent elkövettem, hogy én is ilyen legyek. Azt gondoltam, hogyha elérem azt a szintet, amelyet gondoltam, akkor tökéletes leszek.

Tökéletességre törekedtem, de hogy mi a tökéletesség, azt magam döntöttem el. Azt gondoltam, hogy a tökéletes keresztyénnek mosolyognia kell reggeltől estik, és ha könnyet talál ejteni, akkor oda a győzelem. Úgy véltem, hogy az igazi keresztyénnek igen bátor embernek kell lennie, nem szabad félnie, bármi történjék is.

Ahol félelem van, ott hitetlenség van – gondoltam -, hogyan lehet tökéletes az, aki nem tud bízni az Úrban?

Pál is ember volt
A helyes keresztyén magatartásról való határozott elgondolásaimhoz ragaszkodtam mindaddig, amíg egy szép napon eljutottam a második korintusi levél olvasása közben ahhoz a részhez, amelyben Pál arról beszél, hogy szomorú volt. Ez megállított. Pál és a szomorúság? Azután olvastam Pál sok könnyhullatásáról is, és arra gondoltam, hogyan lehetséges, hogy Pál valóban sírt?

"Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók."2Kor 6:10

Azután szorongásáról olvastam, háborgásáról, és csodálkoztam rajta, hogyan lehet, hogy Pál szorongott és háborgott? Ilyeneket olvastam még:

„Erőnk felett megterheltetünk, úgy hogy életünk felől is reménytelenek voltunk”.

Elcsodálkoztam: Pál valóban reménytelen volt? Sohasem tűnt fel előttem, hogy olyan ember, mint Pál ilyeneket tapasztalt. De ahogyan tovább jutottam az olvasásban, fokozatosan ráébredtem arra, hogy a keresztyének nem földöntúli lények, és Pál nem áll nagyon távol tőlünk.

Felfedeztem, hogy Pál ember volt, éspedig hozzánk hasonló ember. Olyan ember volt, aki bár félt, de mégis bátor volt, akit nyomorgattak, de meg nem szoríthattak, aki
kétségeskedett, de nem esett kétségbe, akin tiporhattak, de el nem veszthették. Erőtlenségét láthatod, de kijelenti azt is, hogy amikor erőtelen, épp akkor erős.

Láthatod, hogy testében hordozza az Úr Jézus halálát, hogy az Ő élete is látható legyen a testében. Ismerjük őt „rossz hír és jó hír által”, mint „hitetőt és mégis igazat”, „mint ismeretlent, és mégis jól ismertet”, mint „meghaltat, és mégis élőt”. Ő az, aki „bánkódó és mégis mindig örvendező, szegény és mégis sokakat gazdagító, semmi nélkül való és mégis mindennel bíró”. Igen, ilyen a keresztyén!

A szent ellentmondás
Kezded-e már látni, hogy mit jelent keresztyének lenni? A keresztyén olyan ember, aki alapjában véve következetlen. Jellegzetes vonása a következetlenség. De a következetlenség Istentől van.

Sokan azt képzelik, hogy a keresztyénség teljes egészében „kincs cserépedény nélkül”. Ahol meglátnak valamit a cserépedényből, ott valami hibát sejtenek. De Isten másképpen gondolkozik, mint az ember. Isten gondolata szerint: „Ez a kincs cserépedényekben van”. Az, hogy a cserépedény nyilvánvaló lesz, még nem jelenti azt, hogy az eset reménytelen. Istennek nem az a szándéka, hogy eltüntesse a cserépedényt, hanem az, hogy a kincset elhelyezze benne. Mindig cserépedény az, ahol ez a kincs megtalálható.

Állítom, hogy nincs olyan lélek, melynek cserépedénye alkalmatlan lenne a kincs befogadására. A kincs szépségét csak fokozza a cserépedény, melyben el van helyezve. Pál ember volt, valóságos ember, de az ő életén keresztül átsugárzott az Úr élete.

Pál nem volt automata, hanem érző ember. Nem volt állandóan szomorú, és állandóan örvendező. Amikor szomorú volt, ugyanakkor boldog is volt. A keresztyén ember
jellemző tulajdonsága az, hogy bár szemei könnyel vannak tele, arca ugyanakkor mosolyra derülhet.

Mi azt reméljük, hogy ha hívő emberrel találkozunk, akkor nem látjuk a cserépedény nyomait, mégis ha az Úr valódi gyermekeivel találkozunk, azonnal észrevesszük megkülönböztetett kettős személyiségüket.

Felismerjük benne saját személyét, és meglátjuk azt a személyt, aki az Úrban van. Ismertem egy nőtestvért, aki nagyon hirtelen természetű volt. Gyors volt minden tekintetben, gyors a szólásra, gyors az intésben, gyorsan megírt egy levelet, és gyorsan el is szakította azt. Azonnal felismerhetted benne azt, aki ő, de ugyanakkor megláthattad benne az Urat is.

Láthattad, hogyan szenved a próbák alatt, de megláthattad azt is, hogy szellemiekben milyen gazdag. Jól látható volt a kincs a cserépedényben.

Sokan azt mondják, hogy imádkoztak egy bizonyos dologért, és bizonygatják, hogy annyira hisznek Istenben, hogy teljes bizonyosságuk van, hogy Isten már meg is hallgatta könyörgésüket, és megadta, amit kértek tőle. De nem történik semmi. Miért? Azért, mert olyan „csodálatos” a hitük. A kincsük nem cserépedényben van.

Mások viszont elmondták, hogy félnek és kétségeskednek, bár igyekeznek megragadni ígéreteit, de ugyanakkor ott van szívükben a kétség is. Hadd mondjam meg, az igazi hitet a kétségek sohasem semmisíthetik meg.

Az igazi hit drága kincse a kétkedés cserépedényében van ugyan, de a cserépedény
nem semmisíti meg a kincset! Az ilyen környezet csak fokozza a benne ragyogó kincs szépségét.

Ne értsetek félre: nem a kétségeskedést pártolom, hanem azt akarom megvilágítani előttetek, hogy a keresztyénség nemcsak kincs és nemcsak cserépedény, hanem kincs a cserépedényben.

Kincs, cserépedényekben 2. rész Watchman Nee

2010-07-28T13:36:00.008+02:00

Az ideális keresztyén 2. rész
(2 Kor. 4,7-10; 6,8-10; 13,7-10)

"Mert nem akarjuk testvérek, hogy ne tudjatok a mi nyomorúságunkról, amely Ázsiában ért, hogy túlságosan megterheltettünk erőnk felett, úgyhogy életünk felől is kétségbeestünk, (Csel 19:23); sőt meghoztuk magunkban (elfogadtuk) a halálos ítéletünket, hogy ne magunkban bízzunk, hanem az Istenben, aki életre kelti a halottakat."
2 Kor 1,8-9

Mindig szívesen idézem az első gyülekezet imádságát, amint Péter kiszabadulásáért könyörögtek. Mikor azonban Péter megérkezett és zörgetett a kapun, a hívők azt mondták: „az ő angyala az”. Látjátok? Volt hitük, valóságos hitük. Olyan hitük volt, amelyre Isten válaszolt, de az emberi gyengeség is jelen volt, amely lelepleződött.

Isten népe között vannak olyanok, akiknek hite erősebb, mit azoké, akik egykor együtt voltak Máriának, a János-Márk anyjának házánál. Ők bizonyosak abban, hogy Isten elküldi angyalát, és a börtön kapuinak ki kell tárulnia. Ha hirtelen szélzúgás támad, akkor Péter zörget a kapun. Ha az eső verdesi, akkor is Péter zörget a kapun. Ezek az emberek hiszékenyek, hitük nem valódi. A keresztyénségben a cserépedény mindig jelen van, de a lényeg a benne levő kincs, és nem a cserépedény.

A normális keresztyén életében ugyanakkor, amikor hite megragadja Istent, felmerül szívében a kérdés, hogy nem tévedett-e. Mikor legerősebben áll az Úrban, gyakran épp akkor látja legvilágosabban a maga tehetetlenségét; amikor a legbátrabb, akkor érzi, hogy belül szorongatja a félelem; amikor tele van örömmel, hirtelen szomorúság tölti el.
Ez az ellentmondás azt bizonyítja, hogy a kincs cserépedényben van.

Isten ereje az ember erőtlenségében nyilvánul meg
Pál azt mondja, hogy tövis van a testében. Hogy mi volt ez a tövis, nem tudom, de azt tudom, hogy valami gyengítő tényező volt. Pál háromszor imádkozott azért, hogy Isten vegye el azt tőle. De Isten így felelt: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenségben teljesedik ki!” Hogyan nyilvánul meg Isten erejének teljessége erőtlen emberekben? A keresztyénség a felelet erre a kérdésre.

A keresztyénség nem jelenti a gyöngeségek eltávolítását, nem is Isten hatalmas erejének megnyilvánulása csupán, hanem az isteni erő megmutatása az emberi erőtlenségben. A keresztyénség nem hoz létre csodálatos angyali lényt, hanem olyan emberi lényeket, akiknek gyöngeségében mutatja meg Isten csodálatos erejét.

Szeretném megvilágítani ezt egy példával.
Egy időben súlyos beteg voltam. Két hónap alatt háromszor röntgeneztek, és minden esetben kimutatták, hogy állapotom igen komoly. Imádkoztam és hittem. Reménykedtem abban, hogy Isten meggyógyít, és habár több esetben éreztem, hogy erőm növekszik, a baj gyökere mégis bennem maradt, és így a visszaesés veszélye fenyegetett mindig. Mit ér az, ha időnként felerősödöm?

Egy napon bibliaolvasás közben eljutottam a második korintusi levésnek ahhoz a részéhez, amelyben Pál háromszor könyörög, hogy Isten vegye el testéből a „tövist”. Isten nem ezt tette, hanem így szólt:

„Elég néked az én kegyelmem!”

A tövis jelenléte által Pál nagyobb kegyelmet nyert. Mivel a gyöngesége maradt, több kegyelmet kapott. Megláttam, hogy ez a keresztyénség. Imádkoztam, hogy Isten adjon több világosságot ebben, és a következő gondolat támadt bennem: egy hajót láttam magam előtt, amely nem tudott tovább haladni, mert a folyó medréből nagy sziklatömb állt ki. Így imádkoztam: „Uram, ha úgy tetszik neked, távolítsd el a sziklatömböt!” Utána nyomban felvetődött bennem a kérdés: Vajon az lenne-e jobb, ha a másfél méter magas sziklát az Úr eltávolítaná, vagy ha megemelné a víz szintjét másfél méterrel?

Magamban így feleltem: Jobb, ha a víz szintje emelkedik! Ettől a naptól kezdve sok nehézségem megoldódott. Nem merném azt mondani, hogy utána már nem voltak többé kísértéseim, de hála legyen az Istennek, felfedeztem, hogy Isten nem mindig úgy oldja meg a nehézségeket, hogy eltávolítja azokat.

A keresztyénség nem abban áll, hogy a sziklatömbök elmozdulnak az útból, hanem abban, hogy a vizek szintje emelkedik. Vannak nehézségeid? Bizonyára vannak. Erőtlen vagy? Igen, mindnyájan azok vagyunk. De jegyezd meg jól, hogy az Úr nem úgy áll melléd, hogy eltünteti a gyengeségeidet, sem nem úgy, hogy válogatás nélkül ajándékoz erővel. Minden erő, amelyet Ő ad, erőtlenségben nyilvánul meg.

2Kor 13:9 "Mert örvendünk, ha mi erőtelenek vagyunk, ti meg erősek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért."

Cserépedényben van minden kincsünk
Az ember erőtlensége nem korlátozza Isten erejét. Adjunk hálát Istennek, hogy az emberek gyengesége nem korlátozhatja Isten erejét. Mi hajlandók vagyunk azt gondolni, hogy ahol szomorúság van, ott nem lehet öröm, ahol könnyek hullanak, ott nem lehet magasztalás, ahol gyöngeség van, ott nem lehet erő, ahol kétkedés van, ott nem lehet hit.

De Isten el akar vezetni bennünket annak felismerésére, hogy az emberen csak annyi múlik, hogy legyen cserépedénnyé az isteni kincs befogadására. A keresztyénség dicsősége éppen abban nyilvánul meg, hogy Isten kincse minden cserépedényben megmutatkozhat. A keresztyénség ellentmondásos.

És ha mi keresztyének éljük ezt az ellentmondásos életet, akkor mindig jobban megismerjük az Istent. Minél tovább jutunk a keresztyén életben, annál ellentmondásosabb lesz. A kincs mindinkább nyilvánvalóvá lesz, de a cserépedény, cserépedény marad.

Milyen csodálatosan szép ez! Figyeld meg annak az embernek isteni türelmét, aki különben türelmetlen természetű, és hasonlítsd össze azzal az emberrel, aki sohasem jön ki a sodrából.

Nézd meg az isteni alázatosságot abban az emberben, aki természete szerint gőgös, és hasonlítsd össze azzal, aki tartózkodó hajlamú. Nézd meg Isten erejét abban, aki gyönge akaratú, és hasonlítsd össze azzal, aki természet szerint erős jellemű. Óriási a különbség!

Azok az emberek, akik természet szerint gyöngék, könnyen azt gondolják, hogy alkalmatlanok, mert cserépedényük rossz minőségű. De nincs ok a csüggedésre, hiszen a kincs, amely cserépedényben van, fokozottabb fénnyel sugárzik az ilyen edényből. Az a lényeg, hogy milyen minőségű a kincs, és nem az, hogy milyen minőségű az edény, amelyben helyet foglal. Az Úr ki tudja magát jelenteni mindegyikünk életében. És ha ez bekövetkezik, akkor sokan látják a kincset.

Transzformáció az ébredés előtt...

2010-07-08T12:23:00.021+02:00

Dr. Alistair P. Petrie neve elválaszthatatlanul összefonódik a XXI. század, evangéliumi gyülekezetek szellemi és erkölcsi megújulását sürgetők pionírjaival. Azok közé tartozik, aki isteni őszinteséggel szeretné segíteni és ösztönözni azokat, akik lesznek annyira bátrak és istenfélők, hogy engedelmeskednek a mennyei elhívásuknak és az Istentől kapott látásuknak.

Több kontinens, számos országában fordult már meg, így lehetősége adódik betekintést nyernie, a különböző keresztény felekezeteknek, közösségeknek hitéletébe, tanításaiba, életébe.

Magyarországon tartott előadásában elmondta, hogy miközben évek óta tanulmányozza az egyház jelenlegi és a múltban létrejött ébredéseit, szinte minden megújuláskor, egy lehetetlen helyzetből indult el az eklézsia, s mégis Isten Szellemének segítségével megváltoztatták a kereszténység arculatát, sőt, több esetben nemzetük földje is meggyógyult. Az üzenetének lényegét ez képezi. Belső átalakulás, transzformáció, majd ennek hatására a társadalom felé való behatás.

Figyelmeztetett tanításában, hogy a valódi kereszténység számára a legnagyobb veszélyt, az elvilágiasodásban látja, amelynek negatív gyümölcsét, a korrupció mutatja.

Szerinte, a megalkuvásra és elvtelen kompromisszumokra hajlamos kereszténység számára, a hamis egyház az igazi fő veszély; a világ számára pedig a legnagyobb kihívás az iszlám terrorizmus, amely mára, átszövi a világháló információt irányító csatornákat.

Az erkölcsi válság kialakulásában és tömegméretekben történő elharapódzásában Alistair szerint, fontos szerepet játszik az a jelenség, hogy egyre szaporodnak az olyan szolgálatok, amelyek mindenféle szellemi és erkölcsi felügyelet nélkül jönnek létre, illetve működnek.

Töredelmes szívvel kifejezte, hogy számos szolgálónak és közöttük neki is, igen-igen nagy szomorúságot okoz, a jelenlegi un. apostoli-prófétai mozgalomban tapasztalt rendellenességek, amelyeket már régóta lehet látni a mozgalomban és a mozgalom körül.

A legtöbb problémás esetben, sem a vezetők, sem a hívők nem rendelkeznek világos teológiai látással, azzal kapcsolatban, hogy egy szolgálati ajándék mitől is „ajándék”, mi vagy ki teszi őt azzá, hogyan lehet felismerni, hogyan lehet igei módon hivatalba iktatni, s ebben a hivatalban milyen jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, nem beszélve az ez esetben is hangsúlyosan felmerülő apostoli szolgálattal rendelkezők, szellemi-erkölcsi elszámoltathatóságáról.

pl.
· apostoli felkenetések,
· un. kenet átadások,
· szabálytalan/illegális szellemi harc a városok fölött,
· a királyságról szóló szélsőséges tanítások.

Az, hogy számos városban, a magukat evangéliumi egyháznak nevezett közösségek nagy része, nem veszi komolyan az ilyen és ezekhez hasonló tanításokat, megnyilvánulásokat, ezért is nyomatékosítja Alisteire az Istenhez fordulást, megszentelődést, a szellemi élet megalapozását célzó üzeneteket, a szolgálók felé rendezett konferenciákon.

Másrészt, támogatta és biztatta szolgálatukban azokat a különböző felekezetekhez tartozó pásztorokat, testvéreket is, akik Isten közösségében, éberen kívánják keresztény életüket és szolgálatukat megélni.

A földön jelenleg több városban zajló, pozitív fordulatokkal kapcsolatosan beszámolt, hogy ott, ahol őszinte, lerendezett kapcsolatok alapján, bűnbánattal, egységben imádkozó gyülekezetek összefogtak, jó néhányan, az elmúlt évtizedekben, a sekélyes erkölcsi állapotokból sikeresen kijöttek, és az átlagos szellemi helyreállást meghaladó, növekedést produkáltak. Ezen kívül, sok más evangéliumi irányzat köreihez viszonyítva, kevésbé voltak felfedezhetőek a vallásos közhelyek, kellemetlen emberi magatartások, kicsinyes viszályok, amelyek sok evangéliumi gyülekezetet sajnálatos módon megfosztottak a fejlődéstől és társadalomra kifejtett hatékonyságtól.

Számos városban képmutatás nélkül, több evangéliumi vezető, szembenézett ezekkel a jelenségekkel, és ebben az évben is kezdeményeztek olyan lépéseket, amelyekben országuk szellemi, erkölcsi és politikai megújulását célozzák, nagy várakozással. (pl. szolgálati területei 2010 –ben: Mexikó, Brazília, Kolumbia. stb.)

Ezekben a városokban lévő, egyes gyülekezetekben, radikális fordulat állt be s valóban meglátszott mindez, az átlagosnál harmonikusabb kapcsolataikon, békésebb, egymást építő, közösségi életükön. (Kiemelte, hogy a gyülekezeti vezetők munkájából kifolyólag.)

A tanítói szolgálat egészséges egyensúlya érdekében, nyomatékosította, hogy sok szolgálat tanításában, olyan fontos üzenetek, mint a megpróbáltatások, üldözések, Istenért való szenvedés vagy a szellemi konfliktus, napjainkban, nem kapnak kellő teret üzeneteikben, így bizonyos teológiai egyoldalúság, a tanítások ismétlődése és a Krisztus tudománya, azaz az apostolok tudományának több/más oldalainak figyelmen kívül hagyása jellemzi.

Pl.:
· elitizmus,
· győzelemizmus,
· királyságizmus (a „királyság most” teológia*).

Ezen kívül mindenképpen hiányoznak, a Biblia történeti és prófétai könyveiben kirajzolódó üdvtörténeti látás, a történelem összefüggéseinek szellemi magyarázata, ahogy például Dániel könyve és a Jelenések alapján Isten terveit meg lehet érteni.

Az erkölcsi tanítások mennyisége elenyésző lett, amelyekre pedig maguk az apostolok is nagy gondot fordítottak leveleikben. A bűn ellen való határozott fellépés, következetes intés, nem kifejezetten jellemző több szolgálati tábor köreiben.

Maga Alisteir, kevésbé volt e területen egyoldalú tanításában, példáiban egyenesen sokkoló történetekkel is illusztrálta az istenfélelem nélküli élet buktatóit. Köztük név nélkül a jelenleg evangéliumi berkekben, nagy sikerrel ténykedő, prófétai szolgálatok ’kulisszatitkait’ is megosztotta, sokunk nagy megdöbbenésére.

Alistair a konferencia végén, egyértelműen megfogalmazta, a keresztény gyülekezetek sikerét, a vének funkcióinak gyakorlásában látja, majd hozzátette, ez többek között az lenne, hogy igényeljék az elszámoltathatóság szellemi védelmét városaikban.

Együtt arra kell, hogy törekedjünk, a cél felé egy értelemben, egy észjárással legyünk, és ha valamire eljutottunk, abban szilárdan megálljunk. Ami pedig nem a cél felé mutat, vagy amire még nem jutottunk el, mert másképp gondoljuk, azt bízzuk Istenre, mert le fogja leplezni előttünk.

Én, személy szerint Istentől várom, hogy megmutassa ennek az életem/életünk számára lényeges és a test számára hasznot hozó üzenetét.

A kérdés természetesen az, hogy lesz-e M.O.–on olyan egységes bűnbánat, amelynek hatására az evangéliumi mozgalomban, radikális paradigmaváltások jönnek létre, s nem csupán zajkeltés…

*A „Kingdom Now” (Királyság most) teológia képviselői úgy gondolják, hogy a keresztényeknek minél több területet, pozíciót kell elfoglalniuk vagy betölteniük a társadalomban (gazdasági-, politikai-, médiaterületek, stb.) és így lehetővé válik majd a kereszténység/Isten királysága, nagyobb fokú behatása a földön, mielőtt még, megtörténik a Millennium eljövetele.

Egy Krisztus nélküli Pünkösd 2. rész

2010-06-27T19:46:00.005+02:00

Idegenné válik közöttünk Krisztus?
David Wilkerson

Hadd mutassak nektek három módot, ahogyan Krisztust idegenné tesszük magunk között! Talán a Szent Szellem eloszlatja a szellemi vakságunkat, hogy újra olyannak tudjuk Őt látni, amilyen Ő valójában, mert Ő MINDENEK URA!

I. Idegenné tesszük Krisztust azáltal, hogy nála magasabb rangra emeljük a Szent Szellemet!

Krisztus, és csakis Krisztus kell legyen az élet és az imádat középpontjában!
„És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség.” (Kolossé 1:18-19).
"hogy mindenekben Ő legyen az első...” Ez megkülönbözteti és mindenki más fölött valónak jelenti ki Őt. Ő birtokolja az első helyet mindenben, nem lehet a Szent Szellemet sem az Ő neve fölé magasztalni. A felső szobában történtek sohasem árnyékolhatják be a kereszten történteket! Ne merészeljünk Krisztusra úgy gondolni, mint egyszerűen csak olyan valakire, aki elküldte a Szent Szellemet. Más szavakkal: "Köszönöm neked Jézus, hogy küldtél valaki jobbat." Jézus azért küldte a Szent Szellemet, hogy saját teljességét fedje fel bennünk.
Amikor a Szent Szellem kerül a figyelmünk középpontjába, akkor az egyház rossz helyre fókuszál. A Szent Szellem rászállt Jézusra, ahogy a bemerítése után kijött a vízből és az Atya őróla mondta azt:
"Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm..."
A Szent Szellem galamb formájában szállt le, de a figyelem az Isten Bárányán volt, aki elvette
a világ bűneit. Nem a galambon, hanem a Bárányon!
Jézus beszélt tanítványainak az eljövendő Pünkösdről, amikor a Szent Szellem egy bizonyos céllal fog kitöltetni: Ez pedig az volt, hogy erőt adjon arra, hogy Jézus neve felemeltessen. „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanuim...a földnek mind végső határáig.” (Ap.Csel 1:8)
Jézus egyértelművé tette, hogy amikor a Szent Szellem eljön, akkor Ő nem magára fogja felhívni a figyelmet, hanem Jézus szavaira. Krisztust fogja felmagasztalni.
„...De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke...nem ő magától szól...engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” (János 16:13-15.)
Jézus azt mondta:
Ő meg fogja mutatni nektek a dicsőségemet, a hatalmamat, az országomat. Ő fog titeket minden szavamra emlékeztetni. A Szent Szellem elsődleges feladata nem a közösség, bár Ő épít eggyé minden hívőt a Krisztusban. Ez nem extázis. Ez nem egyszerűen annyi, hogy megtanítson minket új nyelveken szólni. A Szent Szellem azért jött, hogy magasztalja Krisztust! Azért jött, hogy az egész emberiséget elvezesse arra az igazságra, hogy Krisztus az Úr! Nem elég azt állítani, a Szent Szellemet azért kaptuk, hogy közel kerüljünk egymáshoz, hanem, hogy Jézushoz vigyen minket közelebb!
A Szent Szellemmel való teljesség a Jézussal való teljességet jelenti. Ha nincs benned Krisztus iránti emésztő szerelem – nem merítkeztél alá Szent Szellemmel! Jézus, aki alámerít, elküldte a Szent Szellemet, hogy meggyújtsa a szellemünket az elveszett emberiségért, hogy elküldjön minket az autópályákra és a mellékutakra, hogy elérjük az elveszetteket. Azért, hogy felrázza lusta életstílusunkat és elküldjön minket, hogy végezzük az Ő munkáját. Az áldott Szent Szellem megszomorodik, és végül visszavonul, abban a pillanatban, amint megpróbáljuk Őt az Isten Fia fölé felmagasztalni. Nincs neki megengedve, hogy azoknak adja az erejét, akik visszaélnek vele, azoknak akik csak az ajándékokat akarják és nem Krisztust, az ajándékozót!
Milyen egy valóságos találkozás a Szent Szellemmel? Mindenki nyelveken szól? Olyan, ahol az emberek meggyógyulnak? Ahol a szentek ugrálnak örömükben? Ahol prófétálnak? Több, sokkal több mint ezek...Ez az, amikor Jézus felmagasztaltatik, ahol az Ő szentsége átjárja a szellemet, ahol a férfiak és nők térdre hullnak az Ő szent trónja előtt, összetörve, megalázkodva, sírva mondva "Szent, Szent". A Szent Szellem mozgása a Krisztushoz való közeledést hozza magával, az elmélyülést Krisztusban, az Ő hatalmának való egyre nagyobb engedelmességgel.

II. Jézus idegenné válik, amikor dicsérjük Őt, de nem imádkozunk hozzá!

Dicsérjük a Krisztust, akihez nem imádkozunk. Imádó emberekké váltunk, de nem imádkozó emberekké. Néhányunknak Isten népéből van egy kopott emléke az imádságról. „Miért kérjem Istentől azt, amit már úgyis megígért? Csak meg kell ragadni az ígéreteket és egyszerűen követelni a szabadulást.” Már nem akarjuk Jézust jobban annál, mint amit Ő adni tud nekünk, hanem inkább egérutat szeretnénk a fájdalomból és a szenvedésből. Azt akarjuk, hogy a gondjaink eltűnjenek. Amint így elértük a menekülő utunkat a fájdalomból, elvesztettük a kereszt valóságos jelentését az életünkben. Elutasítjuk a kereszthordozást és a veszteségeket -
nem kell nekünk a Getsemáné! Nem kellenek a gyötrődés éjszakái! Még csak meg sem ismerjük ezt a szenvedő, vérző, feltámadt Krisztust!
Akarjuk a gyógyító erejét. Akarjuk a bővelkedésről szóló ígéretét. Akarjuk a védelmét. Többet akarunk ezekből a földi dolgokból. Akarjuk az Ő örömét, de őt saját magát nem igazán akarjuk!
Az egyház már beismerte a bűneit - most már vallja a jogait
Hányan is szolgálnánk Őt, ha Ő semmi mást nem ajánlott volna nekünk, csak önmagát? Nincs gyógyulás. Nincs siker. Nincs jólét. Nincsenek világi áldások. Nincsenek jelek és csodák. Mi lenne, ha egyszer örömmel kéne fogadnunk, hogy az értékeink tönkremennek? Mi lenne, ha - a tiszta égbolt és problémamentes élet helyett - hajótöréssel szembesülnénk, kívül harc, belül félelem? Mi van akkor, ha - a fájdalom nélküli élet helyett - kegyetlen próbáktól szenvedünk, megkövezésektől, vérontásoktól, szétfűrészeltetéstől? Mi van akkor, ha - a gyönyörű házaink és autóink helyett - a sivatagban báránybőrbe öltözve kellene mindenfelé vándorolnunk, barlangokban és üregekben bujdosnánk? Mi van, ha - a jólét helyett - szűkölködnénk, szomorkodnánk és gyötrődnénk? És mi lenne, ha a legjobb nekünk ígért dolog Krisztus maga lenne?
Nagyon sokan Isten népe közül többé már nem imádkoznak! Túl keményen dolgoznak Jézusnak ahhoz, hogy beszéljenek vele. Különösen a lelkipásztorok váltak elfoglalttá a királyság munkáit végezve annyira, hogy már csak nagyon kevés idejük maradt, vagy egyáltalán nem maradt idejük az imádkozásra. Van idő látogatóba menni, építkezni, utazni, nyaralni menni, találkozókra járni, maradt idő a kikapcsolódásra, olvasásra, pásztorlásra - de nincs idő imádkozni!
A prédikátorok, akik nem imádkoznak, befektetőkké válnak, frusztrált építési vállalkozókká. Amikor elveszítik a kapcsolatot Istennel, akkor ez által elveszítik a kapcsolatot a gyülekezet tagjaival és a szükségleteikkel is. A prédikátoroknak, ha nem imádkoznak, az elméjük veszi át az irányítást. A saját útjukat akarják járni. Verejtékkel helyettesítik a kenetet, a felkenetést.
Evangélisták, akik nem imádkoznak, sztárokká válnak, mesemondókká. Híján vannak az alázatnak, így érzelmi cselekkel manipulálják a tömeget. Sok pásztor kiált: "Ó, Istenem hol találhatnék egy evangélistát, aki nem a pénzzel foglalkozik, vagy aki nem reklámoz semmit? Valakit, aki le tudja hozni a Mennyet és Jézust valóságossá tudja tenni? Ó, Istenem, adj nekem egy imádkozó embert, aki a gyülekezetemet a térdére viszi!" Ennek a generációnak az a szégyene, hogy olyan sok Istentől való tehetsége van, és közülük csak pár olyan ember akad, akiket Isten megérintett az imájuk során.
Egyre kevesebb imádság van a gyülekezetekben! 100%-ig azon vagyok, hogy az imádkozás visszakerüljön az iskoláinkba, de nem ez Isten igazi problémája! Az Ő gondja az, hogy az ima visszakerüljön az otthonainkba! Az Ő problémája, hogy az általa választottak imádkozzanak; és te egy szélhámos vagy, ha az iskolai imákért harcolsz, de elhanyagolod a saját bensőséges imaéletedet!
Imádkozunk? Ó, igen! Ha szükségünk van valamire. Megvan a képletünk - "Jézus nevében". Mindannyiunknak szüksége van rá, hogy az Atya előtt ellenjegyezze az imánkat.
Kimerítő ezt hallani emberektől:
"Ez egy olyan rohanó kor - nincs időm imádkozni. Szeretnék, de nincs rá időm." Nem! Ez nem
időhiány, ez a vágy hiánya. Arra szánunk időt, amit igazán szeretnénk. Nézd meg a fiatal keresztényeinket! Számítógépes játékokat játszva töltik el az idejüket, elpazarolják az időt, unatkoznak, nyughatatlanok, folyton valami elfoglaltságot keresnek, de nincs idő imádkozni! Nincs idő Jézusra! Ó, Istenem Valahogy! Valamilyen úton-módon! Vidd térdre ezt a nemzetséget! Ne csupán a Miatyánkig jussunk el, hanem kerüljünk napi bensőséges kapcsolatba Krisztussal!
A mi Megváltónknak, aki folyamatosan gondoskodik az Univerzumról, mégis van ideje, hogy érted személyesen imádkozzon. Van ideje, hogy Isten trónja elé járuljon és esedezzen érted és te azt mondod, nincs időt, hogy imádkozz hozzá!
Lázasan dolgozunk Krisztusnak, akit mellőzünk. Képesek vagyunk bárhová elmenni, megtenni bármit a nevében, de nem imádkozunk. Énekelünk a dicséretben. Meglátogatjuk a betegeket és a foglyokat, de nem imádkozunk. Támogatjuk a sérülteket és a szükségben szenvedőket; éjszakázunk, hogy vigasztaljunk egy barátot, de nem imádkozunk. Harcolunk a korrupció ellen! Hadjáratot indítunk az erkölcsösségért! Szembeszállunk az atomfegyverekkel, de nem imádkozunk!
A legtöbbünk nem imádkozik, mert nem igazán hiszünk benne, hogy ez működik. Az imádság egy véres csatamező! Ez az a hely, ahol a győzelmeket megnyerjük! A hely, ahol meghalunk önmagunknak! A hely, ahol a Szent Isten leleplezi a titkos bűnt! Nem csoda tehát, ha a Sátán akadályozza az imádságot! Az imádkozó ember borzongást repít át a poklon. Egy ilyen férfi vagy nő kiszemelt, mert a Sátán tudja, hogy az ima az az erő, ami szétzúzza az ő királyságát. A Sátán nem fél a hataloméhes szentektől, de már reszket egy imádkozó szent hangjától is.

Frank Bartleman Krisztus nélküli Pünkösd (1. rész)

2010-06-15T09:52:00.006+02:00

A következő intő prófécia egy 100 évvel ezelőtti üzenet az Azusa Streetből, a Krisztus nélküli Pünkösd veszélyéről hangzott el. Frank Bartleman egyik szemtanúja volt a Szent Szellem 1907-es Azusa Streeti kitöltetésének, Los Angelesben, ezért őt az Azusa Street riportereként is jellemezték. Közel 100 évvel ezelőtt, a kitöltetés ideje alatt írta le ezt figyelmeztetésként, a Krisztus nélküli Pünkösdről.

Bartleman testvér így figyelmeztetett:

"Nem ragaszkodhatunk csupán egy tanításhoz, vagy nem kereshetünk élményeket, hanem, egyedül csak a Krisztusban. Ugyanis sokan csak az erőt hajlandóak keresni, mégpedig annak érdekében, hogy csodákat vigyenek véghez, hogy felhívják magukra az emberek figyelmét és ez által imádatukat elvegyék, így rabolva el Krisztustól az Ő dicsőségét, közben pedig a hústestnek adják a tisztességet. A leghatalmasabb szükségnek az tűnik, hogy Jézus igazi követői legyünk, különben lelkesedés könnyen eltűnhet, mert a szellemünkben gyakran annyira előtérben van a kérkedés, főleg a vallásos szellemben, ezt szeretném nagyon hangsúlyozni, ezért nekünk muszáj ragaszkodnunk a mi írott Krisztusunkhoz.”

„Bármely olyan munka, amely feljebb magasztalja a Szent Szellemet vagy az Ő ajándékait, mint Jézus Krisztust, végül fanatizmussá válik. Bármi, ami számunkra Jézus Krisztus felmagasztalását és szeretetét hozza el, jó és biztonságos, viszont minden ami ezzel ellentétes, romba fog dőlni. A Szent Szellem hatalmas fény számunkra, de ő mindig Jézusra tereli a figyelmet és az Ő személyének leleplezésére törekszik.

Ahol valóban a Szent Szellem irányít, ott Jézust fejként, a Szent Szellem pedig az Ő végrehajtó hatalmaként van kikiáltva.”

Egy másik észrevétel:

A kísértés, úgy tűnik az üres megnyilvánulások felé visz,
és ez nem követel meg személyes kereszthordozást vagy az önérdek halálát,
ezért az ilyen magatartás mindig népszerűségnek örvend!

Nem helyezhetjük Jézus Krisztus elé sem az erőt, sem az ajándékokat, még a Szent Szellemet sem, sőt, valójában semmit sem. Bármely misszió, amely akár csak a Szent Szellemet dicsőíti az Úr Jézus Krisztus helyett, az fanatizmus és a tévelygés szikláiból épül fel.

Úgy tűnik, nagy veszélye van annak, hogy szem elől tévesztjük azt a tényt, mi szerint Jézus a ’minden mindenekben’, ezért a megváltás munkája, az engesztelés kell, hogy a figyelmünk középpontjában legyen. A Szent Szellem soha nem vonja el a figyelmünket Jézusról, hanem inkább egyre teljesebben mutatja be Őt.

Abban a veszélyes helyzetben találhatjuk magunkat, hogy a Szent Szellem és az ajándékainak magasztalásával semmibe vesszük Jézus Krisztust, így aztán egyre inkább elveszetté tesszük Őt a gyülekezetben, ezért kell , hogy Ő legyen mindennek a középpontjában.”

David Wilkerson megjegyzése:

Én nem igazán tudom Bartleman testvér figyelmeztetését félvállról venni, mert a Názáreti Jézus Krisztus nélküli Pünkösd veszélye ma nagyon is valóságos. Azt mondom nektek, hogy össze lehet gyűjteni Szent Szellemmel betöltekezett embereket egy helyre, akik felemelt kézzel éneklik a dicsőítést, de ettől még Jézus idegenként sétál közöttük.

Az igaz amit Jézus mondott:
„Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18:20.) de mégis idegen lehet közöttünk Jézus, és semmibe vett és leplezett - még azok között is, akik az Ő nevében találkoznak. A zsidók minden szombaton összegyűltek a zsinagógában, hogy az Ő nevét szólják és prófétálják az eljövetelét.

Dicsérték az Atyát, aki megígérte, hogy elküldi Őt. A Messiás nevét félelemmel és tisztelettel szólták, aztán amikor eljött és közöttük volt - nem vették észre! Idegen volt számukra.

Krisztus tehát egy vadidegen a Szent Szellemmel betöltött gyülekezetben?
Idegen azok között, akik az Ő nevében szólnak, akik imádják az Atyát, aki elküldte Őt?
Ismeretlen azoknak, akik éneklik a dicséretet, akik úgy szólítják: "Uram, Uram"?

Igen! Abszolút lehetséges! Ez nem csak, hogy lehetséges – hanem ma pontosan ez történik Isten választottjai között!

Hadd mutassak nektek három módot, ahogyan Krisztust idegenné tesszük magunk között! Talán a Szent Szellem eloszlatja a szellemi vakságunkat, hogy újra olyannak tudjuk Őt látni, amilyen Ő valójában, mert Ő MINDENEK URA!

folyt.köv.

A. A. Allen „Isten csodatevő erejének ára” - részlet

2010-05-18T19:52:00.007+02:00

Bevezető

Az '50 -es években lévő, un. gyógyító ébredésben kiemelkedő elhívásban, William Branham állt, akinek szolgálatát a erőajándékok jellemezték. Az ébredésben még, Jack Coe, A. A. Allen és többek is szerepet kaptak elhívójuktól, a betegekért való imádkozásban mára, lenyűgöző példaképként...

A. A. Allen „Isten csodatevő erejének ára”c. írásából idéznék egy fejezetet (2.)

„Elégedjen meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz,
mint a (tanító)mestere és a (rab)szolga, mint az ura.”

Mindenek előtt tudnom kell azt, hogy soha senki nem lehet nagyobb, mint a Mester: Jézus. Azt gondolod, hát ebben nincs semmi különös. Az biztos, hogy senki nem is akar nagyobb lenni, mint ő. Várjunk csak! Lehet, hogy rájössz, hogy éppen úgy, mint ahogy én is, keresed és várod azokat a dolgokat. Ilyen ígéretet olvastam az Igében: „Ámen, Ámen mondom nektek, aki hisz bennem, ugyanazokat a dolgokat (munkákat) teszi majd, amelyeket én teszek (és) nagyobbakat is tesz majd, mivelhogy én az Atyámhoz megyek” (Ján. 14,12)

Bár érthetetlen volt, hogy is tudna bárki nagyobb csodákat tenni, mint amilyeneket Jézus cselekedett, de az írás mégis ezt mondja. Sokszor tűnődtem ennek az Igének jelentőségén. Az a gondolat, hogy a tanítvány nagyobb csodát tudna végbevinni, mint Mestere, hihetetlennek látszott. Most láttam meg, hogy ez az ígéret, mint Istennek minden ígérete: igaz, hogyha azt helyesen értjük meg. Nagyobbakat is fog tenni azoknál. Úgy értve, hogy Jézus egy volt csupán, aki az idő és távolság keretei között kis környezetben néhány emberrel tehette meg mindezeket. Azok, akik Benne hisznek, sokan vannak.

A Benne hívők az egész világon szétszórva élnek. Modern tanítványai közül többen körülutazták már a földet, több ezreknek prédikálták az Igét hangszórókon át és beláthatatlan hallgatóság előtt a rádión keresztül, nagyobb sokasághoz viszik a szabadítást, mint Jézus. Míg Jézus százakat ért el, tanítványai több ezret. Ugyanaz az erő munkálkodik ma is, mint akkor Jézus által, csak nagyobb mennyiségben (de nem minőségben). Minden hívőn át olyan módon, mint ahogy a Mester tette, először amikor testben járt az emberek között, ahogy azt az Igében olvashatjuk. Milyen hatalmas dolgot cselekedhettek volna, hogyha Jézusnak minden tanítványa élt volna ezzel az erővel.

A második fejezet címéül írott szavakat mondja Jézus a tizenkettőnek, akiket kiküldött és arra hívattak el, amire én is, hogy cselekedjék. „A gyengélkedőket (gyógy)kezeljétek, a halottakat keltsétek életre, a leprásokat tisztítsátok meg, a démonokat űzzétek ki. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.” (Máté 10,8) A csodálatos erők ígéretével együtt figyelmeztet az üldöztetésre: „Vezető emberek és királyok elé hurcolnak titeket miattam”. (18. vers) „Halálra ad pedig testvér testvért, és apa gyermekét és gyermek(ek) támad(nak) szülőkre és halálra adják őket,”. (21. vers) Nem ígéri, hogy kiszabadulnak a tanítványok ebből az üldöztetésből, pedig azt ígéri nekik, hogy erejük lesz, hogy ugyanazokat a dolgokat cselekedjék, mint ő. Krisztust is üldözték. Hogyha a tanítvány ugyanazt a munkát végezné, ugyanazt cselekedné, mint Jézus, és még az üldöztetéstől is szabad lenne, akkor a tanítvány igazán nagyobb lenne, mint Mestere. „Akik Krisztus Jézusban istenfélelemmel akarnak élni, azokat mind üldözni fogják.” (2.Tim. 3,12)

A megnyilvánuló erőt bizonyítja az üldöztetés is. Amíg Jézus Názáretben az ácsműhelyben tartózkodott, addig nem üldözték. Abban a pillanatban azonban, amint hatalmas dolgot kezdett cselekedni, azt mondták rá: „A démonok fejedelme” … „és … mind haragra gerjedtek (beteltek haraggal), … kikergették a városon kívülre, és felvonszolták a hegy peremére, (a szakadék széléig), amelyen városuk épült, hogy onnan letaszítsák” (Luk. 4,28-29).

Az üldözés három és fél éven át folytatódott, míg végül felfeszítették, semmi másért, csak azért, mert Neki ereje volt, amelytől az akkori erő nélküli farizeusok féltek. Péter mindaddig „jó ember” volt, amíg csak halász volt, de amikor meggyógyította a sántát, börtönbe vetették. (Csel. 3,4; 4,13) Ameddig István az első gyülekezetnek csak egy „tagja” volt, nem volt semmi hiba, de abban a pillanatban, mihelyt „nagy csodákat tett” (Csel. 6,8), bíróság elé állították és megkövezték. Pálnak soha nem kellett vallásossága alatt éjszaka menekülnie, amíg nem találkozott Istennel természetfölötti módon.

Éppen így mindaddig, amíg te egy „normális hívő” vagy csupán, amint azt a világ mondja, addig nem sok ellenséged lesz, sem üldöztetésed, de amint elfogadod Isten ígéretét életedben, és szokatlan dolgokat cselekszel, üldözni fognak.

Nekem személyesen igen kevés ellenségem volt mindaddig, amíg el nem határoztam, hogy birtokolni kívánom mindazt, amit Isten megígért nekem, mint szolgájának.

Úgy tűnhet ez az ellenségeskedés, mintha emberektől volna, de valójában a sátán irányítja, az ellenség hadsereg parancsnoka, és minden módon harcol ellened. Gyakran egész hadosztályt állít össze ellenünk Isten népe közül. Jézus újra és újra rámutatott arra, hogy mi az ára annak, ha valaki őt követi. Az, hogy vegye számításba, hogyha úgy látja valaki, hogy túl sokba kerül az az áldás, amelyet kaphat, akkor alkalmat enged arra, hogy visszaforduljon az illető.

A mi Mesterünk a felkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el anélkül, hogy a gyalázattal törődött volna, s most Isten trónjának jobbján ül. (Zsid. 12,2) Ha állhatatosak vagyunk (Vele együtt szenvedünk), vele együtt királyságra fogunk jutni mi is…” (2.Tim. 2,12)

Annak a tanítványnak, aki az Ő erejében és dicsőségében kíván részesedni, elsősorban rá kell mutatni arra, hogy mivel ő nem nagyobb, mint a Mestere, az ő nyomdokaiban kell járnia a szenvedésben, hűségben és kiengesztelődésben, hogyha el akarja érni a célt, ha kívánja megismerni a bővölködő életet, az erővel teli életet ezen a földön és részesedni akar a mennyei dicsőségben.

Hogyha Isten Fiának megvetést, üldöztetést, durva korbácsot és keresztre feszítést kellett elszenvedni azoktól, akiknek szolgálni jött, akkor a tanítványai sem lesznek szenvedés nélkül, hogy vigyék a szabadítás evangéliumát a foglyoknak. Ha Krisztusnak vissza kellett utasítania minden földi nagyravágyást, még azt is, hogy a világon uralkodjon, amit a világ fejedelme kínált föl Neki (Máté 4,8-l0), akkor minden bizonnyal, ha igazi erőt akar megtapasztalni, alázatosnak kell lennie Istenért, minden ajánlatot vissza kell utasítania, akármilyen csábító legyen is az. Ez legyen kiáltása, mint a Mesteré: „Jövök, hogy akaratodat tegyem.” (Zsid. 10,7)

Képesnek kell lennie Pállal azt mondani: „Akiért (Krisztusért) az egész mindenséget kárbaveszni hagytam, és szemétnek tartom” (Fil. 3,8) Hogyha Isten Fiának órák hosszat kellett imádkoznia az éjszakában, amikor a világ pihen és alszik, egyedül az ő atyjával azért, hogy még azokat a démonokat is kiűzhesse, amelyekről azt mondja: „Ez a fajzat nem űzhető ki mással, csak imádsággal és böjtöléssel.” (Máté 17,21) Az ő tanítványainak is órák hosszat kell böjtölni és imádságban várni az Úrra, megtanulni, hogy Istennel egységben gondolkozzon és cselekedjék, hogy kiűzhesse a démonokat.

Szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni (Luk. 18,1).

Jézus Krisztus életét az állandó, kitartó imádság jellemzi. Mikor Júdás el akarta árulni Jézust a főpapoknak, akkor tudta, hogy az imakertben találja meg Őt. Az imádkozás sokkal fontosabb volt a mi Urunk számára, mint a tanítás, vagy a gyógyítás. Amikor el akarták ragadni Jézust, hogy királlyá tegyék, elutasította őket. Az imádság fontosabb volt számára, mint a csodák, mert a csodák nem önmaguktól vannak. Az imádság az ok, a csoda pedig a következmény. Jézus számára fontosabb volt az imádság a pihenésnél és az alvásnál, mert ezt olvassuk: „Azokban a napokban történt pedig, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Istenhez imádkozva töltötte” (Luk. 6,12) … „és kora hajnalban, amikor még sötét volt, Jézus felkelt, elindult és elment egy elhagyatott, puszta helyre, és ott imádkozott,” (Márk 1,35)

Ha a tanítvány ugyanazt az eredményt elérhetné, mint Jézus és nem adna érte ugyanolyan árat, mint amekkorát Jézus fizetett, akkor azt lehetne mondani, hogy a tanítvány nagyobb lett, mint a Mestere. A „tanítvány” jobb módszert tanult, mint az, aki tanította. Ez gyakran előfordul ezen a világon. Sok zenész túlhaladta azt, aki őt a zenére tanította. Sok művész túltett már azon, aki őt rajzolni és festeni tanította. És sok természettudós olyasmit tanult meg, amit az ő professzora még nem tudott. De Jézus Krisztus tanítványa nem lehet nagyobb, mint a tanítója. Nem tudhat olyasmit, amit Jézus nem tudott. Nem találhat fel rövidebb utat Isten erejéhez. Ha ezt megpróbálná, csalódást és fájdalmat szerezne magának. Az élete hajótörést szenvedne és szolgálata haszontalanná válna.

„Elégedjen meg a tanítvány, ha olyan lesz, mint Mestere” (Máté 10,25)

Krisztus ítélőszéke előtt - Leonard Ravenhill

2010-04-06T20:27:00.012+02:00

„Mindannyian odaállunk majd Krisztus ítélőszéke (díjkiosztó emelvénye) elé.”
(Róma 14,10)

MINŐSÉG, NEM MENNYISÉG
„Hiszen mi Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok ti. Az Isten nekem adott kegyelméhez képest bölcs építőmesterként alapot vetettem, de más épít rá. Mindenki nézzen utána, hogyan épít. Hiszen más alapot senki sem vethet azon kívül, ami már benn fekszik, és ez Jézus, a Krisztus. Mármost erre az alapra lehet aranyat, ezüstöt, értékes köveket, fát, szénát, szalmát építeni, egyszer mindenkinek a munkája látható lesz. Ama nap ugyanis világosságra fogja hozni, mert tűzben lepleződik le. Mindenkinek a munkáját hogy minemű, a tűz fogja megpróbálni.” (1 Kor. 3,9-13) (ang.ford.: "...a tűz próbálja meg minden ember munkájának minőségét...")

Ez az ige arról a napról beszél, amikor minden hívőnek meg kell állni az Úr előtt. Mikor Jézus minden követője számot fog adni az életéért és a cselekedetéért az egész menny előtt. Figyelj, hogyan mondja! ... a tűz megpróbálja minden ember munkájának a MINŐSÉGÉT.”

Nem azt, hogy MENNYI munka, hanem sokkal inkább azt, hogy MILYEN munka. Nem a mennyiség, hanem a minőség. Ez az ige az egész életmunkádra vonatkozik. Más szóval életmunkád lehet fa, széna vagy pozdorja – vagy lehet ezüst, arany vagy drágakő. És ezen a napon a tűz fogja megpróbálni azt.

Milyen tűz? – A Biblia azt mondja, hogy Isten a szeretet. De azt is mondja, hogy ugyanúgy emésztő tűz is. (Zsidó 12,29)

Pál folytatja:
„Ha valakinek a munkája, melyet épített, megmarad, bért kap majd, ha valakinek a munkája megég, kárát vallja, ő maga azonban meg fog menekülni, de úgy, mint tűzön keresztül.” (1Kor. 3,14-15)

Ez a példa nagyon szemléletes volt a korinthusiak számára, mivel nem sokkal azelőtt, mielőtt ezt Pál írta nekik, az egész város porig égett. Egyből tudták, milyen kárt tud tenni a tűz. Mikor a tűz pusztított Korinthusban, minden ház, amely fából, szénából vagy szalmából készült, leégett és csak hamu maradt. De a jobb-módúaknak gránitoszlopaik voltak, és volt olyan is, akinek az egész háza márványból készült. Ezek a drága kövekből felépült házak még a tűzvész után is álltak, de nyilvánvalóan kiégtek.

MIRE HASZNÁLOD ÉLETEDET?
Szemléltessük ezt egy másik példával! Egy embernek 1.000.000 Ft-ot adnak és ő fába invesztálja – esetleg gyönyörű mahagóni fába. Ennek az embernek az összes értéke a fában van. Ez nagyon szép, de mikor a tűz jön, mi marad belőle? Mindaz, ami marad, az csak hamu, esetleg a bokádig. A másik embernek is 1.000.000 Ft-ot adnak, és ő szalmát vesz belőle. Nem hangzik ez kicsit bután? Nos, az emberek ezt csinálják minden nap.

Hogy miért? Azért, mert ha te az 1.000.000 Ft-ért szénát vagy szalmát veszel, úgy látszik, hogy sokat, nagy mennyiséget, kapsz pénzedért. Esetleg megveheted egész Magyarország szalmáját 1.000.000 Ft-ért, de csak egy csomó szemeted marad, a tűz után. Ahelyett, hogy a bokádig vagy a térdedig lenne a hamu, esetleg az orrodig lesz. De sok élet lesz majd ilyen: fa, széna, szalma, – aztán hamu.

Most nézzük meg azt a néhány embert, akik okosabban fektettek be.

Itt van egy ember, akinek van egy millió forintja, és aranyba invesztálja. (Ugye nem fog kapni 5 unciánál többet 2009 -ben 950 dollár 1 Uncia, ~ 200.000 HUF ) A másik ember ezüstbe, a harmadik ugyanezt az összeget drágakövekbe fekteti be. Mind a hat ember, akiről beszéltem, ugyanazt az összeget saját választásuk alapján más-más dologba invesztálta. Most mi a te életed munkájáról beszélünk. Megértetted a példát? Az egész életünk attól a pillanattól kezdve, hogy Krisztus tanúi lettünk, beleértve a Neki való szolgálatunkat és munkálkodásunkat, tűz által lesz megpróbálva. Nagyon meg kell fontolnunk, mire is fordítjuk az életünket, mert ettől függ, hogy a végén csak hamu marad-e.

ÖRÖKKÉVALÓ ÉRTÉK

Ki fogja-e életünk munkája állni a tüzet, amikor az Úr elé megyünk?
Örök értékű-e az vagy hamuvá válik?

Van egy nagyon érdekes különbség a fa, széna, szalma és az arany, ezüst és drágakövek között. A fa, széna és szalma a föld felett találhatók. Szembetűnőek, mint sok ember szolgálata. Sok van belőle és könnyű megtalálni. A másik oldalon az ezüst, arany, drágakövek a föld alatt találhatók. Senki sem látja. Ugyanúgy, ahogyan sok ember szolgálatát.

Nincsenek a mezőn szétszórva, hogy valaki jöjjön és csak felkapja. Sokkal nehezebb hozzájutni, igazából nagyon sok munkát kíván, hogy megszerezd – és ezért olyan drágák. Sokkal komolyabb a minőségük, mint sok más dolognak és sokkal ritkábbak is. Ismét, a minőség és nem a mennyiség, amely adja az értéküket.

Sok dolog nehéz a keresztény életben, de el kell határoznunk, kívánnunk kell, hogy megszerezzük azokat a dolgokat, amelyek megtartják értéküket, nemcsak a földön, hanem ugyanúgy a mennyben is.

SZOLGÁLAT ÉS A PÉNZ
Minden ember élete a szolgálatával együtt tűzön fog keresztül menni. Nagyon sok nyilvános szolgálat van ezekben a napokban, amely a tűz martaléka lesz, Testvéreim. A tűz belekap a mutatós életekbe s addig égeti, míg egy csomó hamu nem marad. Elegem van már látni azt, ahogyan a testvérek pénzért kunyerálnak a TV-ben. Hiszem, hogy egy napon minden 10 centesért, amely a szolgálatokra befolyik, számot kell adni Krisztus ítélőszéke előtt.

Jézus beszélt ezekről az emberekről, akik mennek és elveszik az özvegyek házát. (Luk. 20,46-47) Igen, ez az, amit most sokan csinálnak, s nem elégednek meg addig, azzal amit adsz, amíg csak élsz, kérnek téged, hogy engedd át a házadat és mindezt a saját akaratodból. De ők számot fognak adni Istennek ezen a napon, de hiszem, hogy ugyanígy mi is.

Egy testvér mondta nekem ezen a héten, hogy amikor bemerítkezett és a víz alá merült, hirtelen eszébe jutott, hogy a pénztárcája a zsebében maradt. Nem sok pénztárca lett bemerítve!

Számot fogsz adni Istennek minden fillérért, melyet azóta kerestél, mióta Jézus Krisztus tulajdonává lettél. Ő nem csak a bűneidet veszi el, hanem mindeneddel tartozol Neki. Igen, nagyon sokan akarnak esetleg betöltekezni a Szent Szellemmel, de anyagilag is jól állni, de melyikőtök elég nagy ahhoz, hogy azt mondja: Uram, az emberi történetnek ebben a kritikus órájában engedd, hogy betöltsem a Krisztus szenvedését.

Meg tudja-e Ő osztani a bánatát Veled?

Kész vagy-e arra, hogy kihívj démoni erőket és mondd: Elértem oda, ahol Pál apostol volt, mikor azt mondta: Örülök a megpróbáltatásokban, a szükségben a szégyenben. Ámbár légy óvatos, mert ha Te egy érettségre jutsz Istenben, nagyon sokan körülötted kritizálni fognak és gúnyosan mosolyognak rád: Csak nem szentebb akarsz lenni, mint a többiek?! Neked már nincs is időd kosarazni vagy megnézni egy kézilabda-meccset? Igen, lehet, hogy neked nincs, de ez nem másra tartozik, csak terád és Istenre.

Közel jutottál-e már Isten szívéhez annyira, hogy megoszd Vele a bánatát a világ és a visszaesett gyülekezet felett?

Az egyik híres prédikátor nemrég felhívott engem az éjszaka közepén és azt mondta:

„Erre a következtetésre jutottam: A Mindenható Isten elvette a kezét Amerikáról – egyszerűen csak azért, mert mi oly sokáig voltunk a világosságban és visszautasítottuk azt.”

Nemcsak az igaz, hogy mi egy olyan világban élünk, mely politikailag csődbe jutott, hanem egy olyan világban élünk (s mindenek felett ez a legtragikusabb), amelyben a gyülekezet csődbe jutott.

LESZ-E A KERESZTÉNYEKEN ÍTÉLET?
Nemrégiben hallottam egy hölgyet, aki azt mondta: Dicsőség az úrnak. Boldog vagyok, mert nem kell semmiért számot adnom, amikor a mennybe megyek, mert "Nincs semmi kárhoztatásuk (ítéletük) azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak.”

Egy pillanat! Sohasem különíthetsz el egy igét magában. Nincs kárhoztatásunk a múlt bűnei miatt, és biztos vagyok abban, hogy ennek mindnyájan örülünk. De Isten mindig mondta Izraelnek: „Emlékezz, hogy szolga voltál Egyiptomban ... Emlékezz bűneidre ... Emlékezz a vétkeidre...”

Mondhatod azt, hogy: „Ez nem azt akarja mondani, hogy a hívők meg lesznek ítélve a könyvekből.” De én azt hiszem, igen. Honnan tudom ezt? A Malakiásból. (Malakiás 3,16) Ez azt mondja, hogy Istennek van egy Emlékkönyve s gondolom, hogy jó lenne, ha minden este, mielőtt lefekszel, megkérdeznéd Istent: „Mi került ma a Könyvedbe rólam?” Ennek nem egy külső cselekedetnek kell lenni.

Te imádhatod Istent egy traktoron is. Ez nem a legjobb helyzet, de itt is megteheted. A Biblia azt mondja, hogy: „Nekünk MINDANNYIUNKNAK meg kell állnunk a Krisztus ítélőszéke előtt.” (Róm 14,10) Gondolom, ez az ige pontosan azt jelenti, amit mond.

A MEGHOLT SZENTEK
A himnuszíró mondja: „A Föld széléről, az Óceán legmesszebb partjairól a gyöngykapukon át árad egy megszámlálhatatlan tömeg. Éneklik: Atya, Fiú és Szent Szellem. Hallelujah!” Minden kor összes szentje ott lesz majd. A szentek be fognak menni a mennybe és olyan sokan, hogy azt ember nem tudná megszámlálni. Alig várom már, hogy láthassam ezeket a szenteket. Milyen izgalmas lesz látni Ézsaiást, Jeremiást, és a többi nagy és kis prófétát.

Majd körülnézünk és mondjuk: „Hé, ott van Ábrahám! Nem gondoltam, hogy így néz ki.” És csak gondoljunk bele abba, hogy ott lesz Máté, Márk, Lukács és János és mindenki az Apcselből. Nem lesz csodálatos látni ezeket az embereket, akik Jézussal jártak?! 4

Gondoljunk csak Pálra egy kicsit! Értelmét Istennek adta. Kb. 14 levelet írt és beutazta Kis-Ázsiát. Legalább 195-ször volt megkorbácsolva. Sok fáradságot, böjtölést, fájdalmat, megpróbáltatást, nélkülözést szenvedett el. Hamis testvéreknek volt kitéve és a mélység veszedelmeinek. Mit gondolsz, egy ilyen életnek milyen jutalma lesz?

A KEGYELEM ingyenes, de a JUTALMAZÁS nem! A JUTALMAZÁS, a kegyelem ideje alatt végzett cselekedeteim eredményétől függ. Te mondhatod: „Te munkáról beszélsz!” Igen, arról beszélek, mert Isten beszélt arról. Jézus beszélt arról.

DRÁGAKÖVEK
Ezüst, arany, drágakő. Mit jelent a „drágakő” ? Amikor ezt olvasom, a mell-lapra gondolok, mely a főpapon volt az ótestamentumban. A kövek négy sorban voltak, mindegyikben három. Minden kő különböző volt. Mindegyik Izrael 12 törzsének 1-1 nevét jelölte. A főpap a szíve fölött hordta ezt a mell-lapot, amikor bement a Szent Helyre, hogy imádkozzon az emberek bűneiért.

Nálad hogy van ez?
Bemész a legszentebb helyre, hogy közbenjárj az emberek bűneiért?
Egyáltalán, szoktál másokért imádkozni?

Ezt csak a Jézus Krisztus vérén keresztül és a Szent Szellem kenete által tehető meg. A közbenjárás a mi feladatunk. Nem kell küldenünk egy főpapot a Szentek Szentjébe, bemehetünk mi magunk is. Az Újtestamentum mondja nekünk, hogy mi mindnyájan papok vagyunk – a Királyi Papság tagjai. (1 Pét. 2,9)

Csodálkozol, hogy miért szegény és beteg a világ?

Mert mi igazából nem is tudjuk, hogy kell imádkozni, ezért. Mert mi megelégedtünk azzal, hogy nyamvadt életünket elhagytuk, hogy nem iszunk és nincsenek testi vágyaink vagy nem átkozunk másokat minden nap. Mi keresztények vagyunk... és „oly” elégedettek és „oly” boldogok.

EZÜST
Az ezüst... mi az ezüst? Biztosan sok mindennel tudod magyarázni, sok mindenre le tudod fordítani. De én nagyon szeretek arra az igére gondolni, mely a Példabeszédekben van: „Választott ezüst az igaznak nyelve.” (Péld. 10,20) Hiszem, hogy az ezüst a szavakat jelképezheti, melyeket mondunk. Hiszem, hogy Istennek vagy egy „felvétele” minden egyes szóról, melyet mi megtérésünk óta mondtunk. Igen sokféle lehet ez a „tár”. Ó, a jó dolgokért, melyeket mondtunk, nem fogunk megszégyenülni, de ott vannak azok az üres, haszontalan szavak! Tudod, az a sok pletyka, rágalmazás, kritizálás, előítéletek.

És mi van azokkal az időkkel, amikor valaki felbosszantott téged és ahelyett, hogy csendben maradtál volna, abban a pillanatban kiborítottad mindazt, ami a szívedben volt. Minden egyes szóért számot kell adnunk, és a tűz fogja megpróbálni azokat.

És bele tudsz gondolni azokba a félelmetes szavakba, melyeket éveken keresztül emberek százainak prédikáltunk?
Csak fa, széna, szalma-értékűek ezek, vagy majd kibírják a tüzet?

ARANY
Mit jelképez az arany? Hiszem, hogy ez az Istennek való odaszánás jele. Ha most lenne itt egy kis olvasztótégelyem, beleraknám a te 10.000 dollár értékű aranyadat és megolvasztanám. Nos, mi történik akkor, amikor aranyat égetsz? Semmi! Csak szilárdból folyékony lesz, de a mennyiség nem csökken.

Látod a szenteket, amint a mennyben állnak? Ott van Leonard Ravenhill – Krisztus előtt áll, kinek szemei szentséggel telve. Az egész helyet szentség tölti be. Ott a rettenetes Isten jelenlétében és hatalmában az én szegényes életem felvétele megismertetik minden korok minden szentjével. És Ő tűzzel vizsgálja meg majd akkor az én Hozzá való ragaszkodásomat, hűségemet.

Megvizsgálja: én csak egy jó showman („kirakat-ember”, „mutatványos”) vagyok? Igen, valóban szeretek prédikálni, mert Isten hívott erre a szolgálatra. Nem érdekel, hogy hogyan prédikálok, és az sem, hogy te elhiszed-e azt, vagy sem. Én azért nem vagyok felelős. A szívemből prédikálom mindazt, amit hiszek, s még meghalni is képes vagyok azért.

S most komolyan: én csak egy showman vagyok?
Milyen az én belső életem?

Nagyon sokszor mondtam már és most újra mondom – egy ember sem nagyobb, mint az imaélete. Nem érdekel, hogy milyen nagy szervezete is van valakinek. Had éljek azzal az emberrel egy rövid ideig, hogy belelássak az imaéletébe, s megmondom neked, hogy – véleményem szerint milyen nagy, vagy milyen hatalmas is ő Istenben. Az arany meg lesz próbálva a mi odaszánt életünkön keresztül.

Milyen a te odaszánásod most?
Szeretnéd, ha most Gábriel átadná azt a könyvet, ami arról szól, hogy az elmúlt hónapokban te hogy szántad oda az életedet Istennek, és felolvasnák vasárnap a gyülekezetben?

AZ IMA EMBEREI
Fel fogod azt fedezni: Azoknak az embereknek, akik a legtöbbet tették, és teszik Istenért, leginkább az imában volt és van odaszánt életük. Nem voltak kiváltságosok ezek az emberek, különleges helyzetben lévők, vagy „mint Isten kedvencei” címmel ellátottak – hanem az imádkozás volt az a „bányászmunka”, ami által megtalálták az aranyat. A bányászok munkája nem könnyű, nem látványos, kitartást igényel, bele nem fáradást – de a végeredmény minden értéket felülmúló, maradandó, örökké tartó.

Isten vár...,vár még az ítélettel, mert nem azt akarja, hogy elvesszenek az emberek, hanem hogy megtérésre jussanak.
De kire vár még Isten? Rám és rád, hogy elkezd a bányászmunkát igazán és abban ne gyengülj meg, ne add fel. Istennek rád van szüksége! Kezd el végre! Az aranyak ott vannak Nála – és ezek a legértékesebbek. Ő mindent megtett, hogy ezek a Tieid lehessenek – most pedig rajtad a sor.

Odaszánás - Fegyelmezd magad!

2010-03-22T16:55:00.028+01:00

Isten nem a zűrzavar (rendetlenség), hanem a békességnek Istene...minden szép külső renddel történjék...

Pál apostolnak ez az intelme a korinthusi gyülekezet Istentiszteletéről szól. (1 Kor.14:33;40) Tisztában kell lennünk, hogy a rend és a fegyelem nem lényegi vonása az egyháznak. Célja inkább az, hogy ne az a rendetlenség érvényesüljön, amely a feje tetejére állt világból és a megingott gyülekezeti életből hozzánk is beáramlik, hanem az Úr hozzon Istenfélelemből kialakult fegyelmezettséget. Krisztus királyi jelenléte ezt kívánja és üzeni személy szerint, és mint közösségtől, kollektívan is.

Az, hogy az egyház Feje jelenvaló Úrként regnál a lokális összegyülekezésben, vagy sem, az ige illetve más szolgálatokokkal való viszonyulásban és együttműködésben is látszik az Istentiszteleten.

Hallás
Isten személyének való tudatos függőségi viszony és egyben alávetettség az Istentisztelet alapja. Ebből érjük el, szellemi javainkat. Az ördög munkájának legfontosabb célja viszont Isten és ember közötti kapcsolat leértékelése, mégpedig egyházi, közösségi szinten. Magunk csinálta Istenkereséssel akarja a gyülekezeteket megfertőzni, s az így létrejött helytelen Istentisztelettel és imádással érvényesülni.

Ezek a jelenségek mögött démonok állnak, akik elterelik sok hívő figyelmét Isten Igéjéről. Lefesti ennek a jelenségnek valóságát Jézus Krisztus amikor azt mondja „...az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az igét az ő szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek...” és ez megtörténhet, akár pont a gyülekezetben is. Hol máshol, hisz ott halljuk sokszor először.

Odaszánás
A fegyelmezetlen élet felszámolása belső döntéssel, odaszánással kezdődik. Akik csak passzívan várják a megszentelődést és a változást, azok nem tudnak előrébb jutni Istenkeresésükben. Nagy ellensége Isten népének a passzivitás, lustaság.A Szentírás alapján elmondható, hogy csak összeszedett, fegyelmezett Istenkeresők tudják Isten Királyságát, bárhol előbbre vinni.

"Ha ezeket a testvérek elé tárod, a Krisztus Jézusnak hasznos kiszolgálója leszel, akiről látszik, hogy a hitnek és a hasznos tanításnak beszédein nőtt fel, mely tanításnak te is követője voltál. A közönséges és vénasszonyos meséket azonban utasítsd el.

Ellenben fegyelmezd magad az istenfélelem elérésében!

Mert a testtel folytatott gyakorlásnak kevés a haszna, az istenfélelem ellenben mindenre hasznos, mert mind a mostani, mind a következő élet ígérete benne van. Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert reménységünk az élő Istenben van, aki minden ember megmentője, leginkább a hívőknek. Parancsold meg és tanítsd ezeket!" 1 Tim 4:6-11

A mózesi Istentisztelet, a valóságos előképe, 'copy' volt. A mózesi Szent sátor, Istentiszteleti rendtartása és berendezései a mennyeinek teljes másolatára készült el. Ma már viszont, ha akarnánk se lehetne megtartani a mózesi Istentisztelet módszereit.

Mivel a reformáció az igehirdetés megújulásából nőtt ki, és nem a mózesi rendtartás megújításából, ezért első látható eredménye éppen az Istentisztelet sikeres átalakítása volt. Abban az istentiszteleti rendben, amelyben az Istentisztelet egyik hangsúlyos része a tanítás.

Istentiszteletünk egész lefolyása az ige hallásának központi eleméhez igazodik, s az a célja, hogy a hívők kövessék az üdvösség rendjét, hitükben bátorítva legyenek és folytassanak megszentelt életet, stb. Ez mára sajnos egyszerű közhellyé lett több felekezetben, a dicséretről és a prédikált ige tiszteletéről fogalmaik lettek a juhoknak.

Áldozatok
Az Istentiszteletnek nem a programjait tiszteljük, hanem szellemi áldozatokkal: hálaadó imával, dicsérettel, adakozással, stb., szükséges szolgálnunk a mennyei, eredeti mintára. Ugye mindegyik a maga helyén, s egymás közötti összefüggésben.

"Azért Ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét, a jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten." Zsid. 13:15-16

Hangsúlyozom, hogy Jézus, a Fiú jobb szövetség közbenjárója és az általa vezetett fönti Istentisztelet tökéletes, szemben a földi létben zajlóval, amelyben csak törekvése van a tökéletességre. Ezért minden szombaton szinte átrendeződünk összehangolt közös működésünkkel, a szellemi áldozatokra, amelyek középpontjában Jézus Krisztus engesztelő áldozata áll. A figyelemnek most a mennyei Királyra kell irányulnia.

Mindenkinek meg van a maga helye, ahova a Szellem őt helyezni akarja. Nem úgy tervezte Isten a Testet, hogy külön-külön kapcsolódjon önérvényesítésben. Az egyének azaz a juhok, nem a külön kis világa alapján funkcionálnak, ahogyan testünk tagjai sem önállóak élnek, függetlenül.

"Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban; akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben." Ef. 4:16-17

Ennek a gyümölcse lehet az, hogy egy Istentiszteleten a hívők felszabadultan élvezik Isten jelenlétét, nevetnek, tapsolnak vagy éppen táncolnak. Amikor fellapozzuk Dávid zsoltárait, mindezeknek a legtermészetesebb Istentiszteleti megnyilvánulásoknak kell lennie..

Az Istentiszteletből a hívő ember elindul arra az útra, amely őt, a szombattal kezdődő hét, minden napján az úgynevezett világban való forgolódásában segíti. Az Istentisztelet tehát nem ér véget. Nekünk ezért az Istentisztelet nem a hívő élet befejező pontja, hanem kezdete. Nem csak csúcspont, hanem kiinduló pont is egyben. Az Istentisztelet átterjed az említett életbe: a családi élet, munka, polgári életbe.

"Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek, hogy a kívül valók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek." 1 Thessz. 4:11-12

Dicsőítés
A dicsőítés két oldalú Isten igéje alapján, azaz nem mindig független a hallgatók aktuális, Istennel való kapcsolatától.

"Ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata: Meg ne részegedjetek bortól, amiben kicsapongás van, hanem :

teljesedjetek be Szent Szellemmel,
beszélgetvén egymás között zsoltárokban és
dicséretekben és
Szellemi énekekben,
énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak
hálákat adván mindenkor mindenekért
a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának."

Ef. 5:20-21

Valódi gyümölcs az, amikor a juhok nem egymásnak, hanem Istennek jönnek szolgálni, önmagáért tulajdonságaiért. A legfontosabb a hívő ember életében az imádás szellemének megtartása. Ez nem csak a dicsérő zenekarra érvényes.

A dicséretnek okainak megértése nélkül, megint nem tud szerepet vállalni a közösség. Ha nem értik az ige kijelentéséből az Isten dicséret lényegét, hangsúlytévesztés történhet, majd félremegy az egész gyülekezet, élmény centrikussá válik, célja ilyenkor a feloldódás, jó és kellemes érzelmek létrehozása.

A legveszélyesebb az, amikor kiszolgálóvá válik a gyülekezet a juhok érzelmének és elvárásainak. Ekkor kerül be igazán egy vákuumba bármely szolgálati tevékenység.

Egy szint után természetesen, nem lehet fejlődni, csak akkor, ha együtt tud működni a gyülekezet és a dicséretzenekar a Szellemmel egységben. Erről pedig igei kijelentés szükségeltetik, un. királysági kulcsok.

Amíg nem fejeződik ki az Isten felé való hálaadás fizikai módon is, érdek nélkül, - amikor is az áldás tudat megszűnik és Isten kerül fókuszban -, addig nem is lehet azt mondani bármely gyülekezettről: szívükben értik Isten elvárását a dicséretről.

"Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme." Zsolt. 106:1

A dicséret is tudomány, Istentől szükséges hallani erről, foglalkozni ezzel újra és újra. Megismerve a forrásait, miből táplálkozik, hogyan marad Isten Szellemének kedves.

Utánzatok között...

2010-02-03T13:54:00.022+01:00

"Hisz okosak lévén, örömest eltűritek (elviselitek) az eszteleneket...."
2Kor 11:19

Mára Magyarországon jelentős keresztény él, akiknek az állapotát frusztráció, szellemi és anyagi sikertelenség jellemzi. Ebben a krízisben, sehol nem találják a helyüket, és sajnos a boldogtalanság, be nem teljesült fantazmagóriák űzik őket, egyfajta hamis életvitel és benyomások felé.

Nos, figyelmeztetni szeretnék mindenkit arra, hogy mára, olyan szellemi direkciók kezdtek kialakulni, egyes gyülekezeti irányvonalak mögött, amelyekkel kapcsolatosan, komoly teológiai aggályaim és egyben szellemi félelmeim vannak.

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat." 2 Kor. 11:13

Az eredeti szövegben megjelenő ógörög metaszkhématidzó kifejezés a belső személyiséget nem átalakító, csak formai változást, átalakulást jelöli, tartalomi átalakulás nélkül. Úgyszólván, magára veszi vagy alkalmaza a szerepkört.

A konferenciák alatt a becsapás előtt kitágult a tér, s akár több napon keresztül érvényesülhetnek így, aktuális propagandájuk hirdetésére.

A megtévesztés Isten népe között, olyan hamis vallási célokat, irányokat, téveszméket fogadtat el, amelyek által az apokaliptikus korban, Isten tervével párhuzamosan építkezik, utánozva Isten Királyságát, tegyük hozzá profi módon.

„Őrizkedjetek (odafordít; odafigyel, vizsgál) pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.” Mt. 7:15

Szerintem az eredeti/igaz prófétai vagy apostoli szolgálat legitimitását az Istentől származó elhívás, küldetés, a Szent Szellemtől való közvetlen kijelentés és a prófécia beteljesedése adja. Ha a legitimitás jegyei nem bizonyosodnak be a szolgálatáról, akkor az illetőt hamis prófétának, üzenetét fals, üres, értéktelen állításoknak kell tekinteni.

Az ószövetségi Izraelre és egyben a mai korra nézve is, az egyik legnagyobb belső veszélyt a hamis próféták, hamis kijelentéseik jelentették. Ezek illegitimen használták Isten nevét, a prófétai szolgálat tekintélye mögé bújtak, hogy a népet félrevezessék hazug helyzetértékeléseikkel és tévtanokkal.

Ne legyen illúziónk, ez manapság, ugyan így működik...Hatásuk az igazi prófétákéval ellentétes volt: igazi szellemi értékek helyett értéktelen vallásos propagandával tömték az emberek fejét.

A karizmatikus eklézsiában mostanság használt un. felkent apostoli v. prófétai áttörő, megtörő, megváltoztató „közbenjárás vagy megvallás” nem tekinthető olyanféle csodaszernek, amellyel:

- pénzügyi visszaélések lerendezése nélkül,
- un. 'élet művész' magatartással,
- önérvényesítéssel, anyagi jólétbe imádkozhatja be életét.

Bár, igaz ez a szellemi megújulás, hőn áhított isteni élményeivel kapcsolatosan is. Nem jöhet létre valódi változás, őszinte bűnbánat és Isten felé fordulás nélkül.

A megvallás szerepe az, hogy erősítse a Szentíráson alapuló, már meglévő és megértett hitet, visszaverje a szellemi támadásokat, nem pedig az, hogy hataloméhségből, rossz motívumok mellett, a HIT kinyilatkoztatása nélkül használjuk, gyors siker elérése érdekében.

A kereszténység történetében már sokszor láttuk, hogy minden megalapozott, mennyei látásnak megjelent az eltorzított, elferdített, hamis utánzata.

A hamis gyakorlatok között láthatóak, az úgynevezett: „ébredést vagy anyagi sikert hozók”, akik mennyei jelet (prófétai élmény) hoznak Istentől, és így megkapták a magyar nép részére az aktuális „tutit” és a várva-várt szellemi ígéretet és eligazítást, a kisegyház számára.

Sok hívő ezt befogadva, utánozva könnyedén és észrevétlenül sikerült magát teljes csődbe, vagy szerencsésebb esetben csak félre sikerült helyzetekbe juttatnia. Bár sokszor, mindezt látványos szellemi-erkölcsi romlás követi.

Óvok mindenkit, a felelőtlen jelkérésektől, különféle események zavaros értelmezésétől és úgy általában minden hamis „szuper szellemi” kísérletezéstől. Isten Szelleme a józanság szelleme, bölccsé, értelmessé tesz.

Vannak természetesen személyes kijelentések, próféciák a Szellem vezetése szerint az Egyházban, de ezek olyan személyek jelenlétében kellene zajlania, akik megítélhetik, hogy a bennük levő szellem ugyanúgy bizonyságot tesz-e arról az üzenetről és az adott prófécia, összhangban van-e Isten írott beszédével.

Azonban, Isten fiait a Szent Szellem vezeti, ezért a személyes élet dolgaira vonatkozó döntéseket túlnyomórészt saját magunknak kell meghoznunk, elkérnünk Istentől, ugyancsak nekünk magunknak kell megimádkozni hibáinkat, kijavítani tévedéseinket és így tovább.

A torz egymásba kapaszkodás lelki kötődései, a tolakodó un. „lelki atyaság” vagy „lelki anyaság” , életidegen gondolkodású, felelőtlen vallásos emberek játszadozásai, amely tevékenységek némelykor átlépik a lelkiismereti szabadság határát.

Isten gyermekei tudják, milyen veszélyes a vallásos öncsalás, az öngerjesztés, ezért szüntelenül kívánják az eredetit. "Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a szellemi [ajándékokat], leginkább pedig, hogy prófétáljatok.” 1 Kor. 14:1

Légy önmagad! Mindenki más már foglalt!

A helyes indíttatású emberek

2009-11-10T11:47:00.009+01:00

„Mert az Úr szemei forognak az egész földön,
hogy hatalmát megmutassa azokhoz,
a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak.”
(2 Krónikák 16,9.)

Az Úr teljes mértékben támogatni fogja a helyes indíttatású embereket. Isten Szelleme kirendeli és felállítja az Úr hadseregét, amely megragadja a Királyságot, tudván, hogy nagyobb az, aki bennünk van, mint aki e világban van. A beteljesedésre váró dolgok nem a mi erőnk vagy emberi buzgóságunk által fognak megtörténni, hanem Isten Szellemének ereje által.

„Az Úrnak beszéde ez (Zorobábelhez), mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én szellememmel! azt mondja a Seregeknek Ura.” (Zakariás 4,6.)

Le kell győzzük azt a kísértést, amely arra indít minket, hogy testben fejezzük be azt, amit Isten a Szellemben kezdett el. Ha igazán felelősségteljessé válunk, akkor még több valódi hatalmat lehet ránk bízni. Krisztus Jézus talál hűséges sáfárokat, akikre még többet bíz majd. Ezek az emberek békességben és tisztaságban járó becsületes emberek lesznek.

Nekünk a hitért tusakodó és a hitet védelmező embereknek kell lennünk, hogy ne az aposztaták cselekedeteit lássuk meg, hanem az Apostolok Cselekedeteit.

„Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.”(Júd 1:3)

I. Ne fogadj el utánzatokat!
II. Ne tarts a korlátoktól!
III. Ragadd meg az óriási lehetőségeket!

Ahogy törekszünk ezt a három területet az életünk élő valóságává tenni, Isten elindítja az Egyházat a hitnek és az erőnek egy sokkal magasabb szintjére.

I. NE FOGADJ EL UTÁNZATOKAT!

A „mesterséges”, „hamis”, „szintetikus” kifejezések segítenek minket abban, hogy jobban meg tudjuk ragadni az „utánzat” kifejezés értelmét.

Egyszer megkérdeztem egy vezető bank elnökét: „Hogyan fedez fel egy hamis bankjegyet?” Ő azt válaszolta: „Úgy, hogy megtapintatom olyasvalakivel, aki már járatos az eredeti kezelésében.”

Ez az amiért Krisztus Testének valódi bensőséges viszonyban kell lennie Krisztussal. Annyira hozzá kell szokjunk a hangjához, hogy idegenek hitető hangja ne tudjon mozgatni minket. Miért? Mert nem pazarolhatjuk továbbra is az életünket olyanért, ami értéktelen fa, széna és pozdorja.

„Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.” (János 10,3-5.)

Az Igazság Szellemének célja az, hogy mindegyikünket az igazságban alapozzon meg, amely az egyedüli mód számunkra a megszentelődésre. Ideje kiállni a jogosságért és a szentségért. A kegyelem nem jelent engedélyt a laza életmódra.

- A politikai korrektség látszata kedvéért messzire sodródtál az igazságért és a jogosságért való kiállásra vonatkozó elhívástól?

Tisztesség és becsület

Engedjük azokat, akik a tisztesség edényei lennének, hogy visszatérjenek a szív valódi szentségéhez. Ez lehetőséget biztosít számunkra az igazságban való megszentelődésre és arra, hogy az Úr előtt megszentelt edényekként jelenhessünk meg. Ahhoz, hogy a valódi szabadság uralkodhasson, az igazságot, valamint a szent és a világi, a tiszta és a tisztátalan közötti különbséget kell tanítanunk.

„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, amelynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.” (II.Tim.2:19-21)

Mi a különbség a világi és a szent között?

Emlékszel Jézus szavaira, amikor azt mondta: „Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők”? Ő azoknak mondta ezeket a szavakat, akik anélkül merültek bele vallásos tevékenységbe, hogy igazán Krisztusban bíztak volna. (Máté 13,27.) Krisztus Jézus azt kérte, hogy „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.” (János 17,17.)

A hívőknek a hit eredeti, hiteles életmódjával fémjelzett, becsületes életet kell élniük. „Úgy éljünk, ahogy beszélünk”, ha azt akarjuk, hogy olyan üzenetet hordozzunk, amely igazából megváltoztat életeket.

A Sádók papságának alapvető célja az volt, hogy az Úrnak az Ezékiel 44-ben leírtaknak megfelelően szolgáljanak. A hűségük jutalmaként megengedtetett számukra, hogy közelebb kerüljenek Istenhez.

A FEDDÉS ELVISELÉSE

Sok keresztény ezekben a napokban a „Fazekas” korongján eltöltött időszak eredményeként megzavarodást érzékel. Átmeneti időszakban vagyunk, amely átalakulást eredményez. A Fazekas keze megformálja az agyagot. A mi felelősségünk az, hogy megformálhatóak maradjunk a Mester korongján. Ha te próbálod magadat formálni, szárazzá, törékennyé fogsz válni, végképp összetörsz és deformálódsz. Maradj alázatos.

A felemelkedő vezetők és szolgálataik állva maradnak a megrostálás és a megmetszés időszakában is. A tisztítómester tüze kikovácsolja a jellemüket ennek az egyedülálló kenetnek a hordozására, hogy a kenet ne vesszen el, és az edények se sérüljenek meg, vagy törjenek össze jellembeli hiányosságok miatt. Ők azok a vezetők és tanácsadók lesznek, akik nem a szemük látása vagy a fülük hallása után ítélnek, hanem valódi igazságosság alapján jogosságot és igazságot eredményező döntéseket hoznak.

„…Akin az Úrnak lelke megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. s gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehelletével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.”(Ézs 11:2-5)

Az Úr vezetésének /vezetőinek/ szelleme és lelke valósággal részesedni fog az isteni természetből és a szent jellemből. Emlékezz Isten ígéretére: „Ha találok tiszta embereket, mérték nélkül kiöntöm az erőmet.” Ragadd meg a tisztaságot, ami az Isten gyermekének az azonosító jele.

Az Igazság Szelleme, a Szent Szellem minden egyes keresztényt arra hív, hogy úgy járjon, mint egy igazi Sádók papja. Ezek a papok bemutatták és megőrizték az erkölcsösség, az önuralom és az önmegtagadás legmagasabb fokát. Az ő életmódjuk megtanította az embereket arra, hogyan tegyenek különbséget az isteni és az istentelen között (lásd Ezékiel 44,15-23.).

A mai időkben sokan valójában tévelyegnek, mert nem tudják, hogy az igazság valódi ösvényéről letértek. Néhányan még tudatában is vannak tévelygésüknek, de inkább letagadják azt a tényt, hogy elfordultak Jézustól, az első szerelmüktől /az első szeretettől/.

Szembe kell nézzünk a Krisztushoz való hamis elkötelezettségünkkel és a Krisztussal való járásunkban hitelessé és tisztává kell, hogy váljunk!

NE TARTS A KORLÁTOKTÓL!

„Avagy az ÚRNAK lehetetlen-é valami?” (1 Mózes 18,14.) Jeremiás próféta a következő állítással válaszolja meg ezt a kérdést:

„Ah, ah, Uram ISTEN! Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!” (Jeremiás 32,17.)

Úgy kellene kiáltanunk: „Isten, veled semmi sem lehetetlen!” (Lukács 1,37.) Ha többet várunk, Isten többet fog adni. Imádkozzunk olyan hitért, amely megmozdítja Isten kezét. (Márk 11,21-24.) Most van itt az ideje, hogy nagyot gondoljunk, mert Isten bármit képes megtenni. Ideje, hogy többet várjunk, többet higgyünk /többre legyen hitünk/ és többet kérjünk. Pál apostol emlékeztetett minket arra, hogy:

„Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint.” ( Efézus 3,20-21.)

„Kathryn Kuhlman azt mondta, hogy: Isten erejének a határát egyedül az egyén szabja meg… Ez akkor történik, amikor az aktív hit mer hinni Istenben (dacol minden gáttal) egészen addig a cselekvési pontig, hogy valaminek történnie kell.”

RAGADD MEG AZ ÓRIÁSI LEHETŐSÉGEKET!

Ahhoz, hogy megragadjunk valamit, szükséges, hogy kinyújtsuk utána a kezünket, megfogjuk és közel hozzuk azt. Nem lehet valamit a távolban megragadni. Istennek ezt a közelgő megmozdulását sem lehet a távolban megragadni. Isten mindannyiunkat hív, hogy húzódjunk közelebb Őhozzá, menjünk oda Őmellé, hogy megismerjük az Ő szívét, hogy csendesedjünk el és ismerjük el, hogy Ő az Úr.

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.” (Zsolt 46:11-12)

Ahogy meglátjuk az Ő arcát, Ő elváltoztat minket az Ő isteni ábrázatára

„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” (2 Korinthus 3,18.)

Gondolkodj tehát ezeken az ígéreteken. Ha nem fogadunk el utánzatokat és tiszta egységben járunk Krisztussal, akkor nem kell tartanunk a korlátoktól. Most van itt az ideje annak, hogy ezeket, az óriási lehetőségeket megragadjuk.

c. Bobby Conner