2008. szeptember 18., csütörtök

És ha te előttem jársz, amint járt Dávid...






Az egyház felkészítés alatt áll, az isteni üdvterv szerint. Cél a „nyugodalomba” való bemenetel. Mindig is voltak - és lesznek is - sorsfordító személyek, akik az adott időszak üzenetét megértik, majd Isten akaratába tudják áthelyezni, a mennyei királyság perspektívái érdekében. Pál kifejezésével élve, a ’magasság áldásait’ letöltik.
Példaként erre, két személyt említek. Ők mindketten kiemelkedtek generációjuk közül, azzal, hogy újszövetségi kijelentésekkel rendelkeztek: Ábrahám és Dávid. Ábrahám távolról szemlélte illetve várta, az erős alapokkal bíró nyugodalmat. Dávid pedig előre látta, a hatalom trónjára ült Krisztust és az ő egyházát, a nyugodalomban. Mindkettőjük szellemi DNS-ét örökíti a Szent Szellem az egyháznak…

„Ismét meghatároz egy napot: "Ma" – mondja Dávidnál, annyi idő elmúltával, ahogy előbb már mondottam: "Ma, ha szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket.
Ha ugyanis Józsué nyugalomba vitte volna őket, azok után az Írás nem beszélne más napról.”

Dávidot tekintve más volt, mint Saul, aki kortársa és szellemi Atyja lett. Amiben azonosak voltak, mindkettőjüket Isten kente fel. Azonban az Ő mássága nem abból származott, hogy jobb király vagy sikeresebb lett volna népe előtt. Az Ő kiválósága abban állt, hogy használni tudta kormányzásában, az Isten akaratának megismeréséhez való kulcsokat. Sok hibát is elkövetett, azonban láthattuk, Isten az ő Szellemét, mégsem vonta vissza tőle. Tisztában volt azzal is - királysági próféta lévén -, hogy mi az, ami kiváltja Isten szívének jóindulatát népe felé.

A Jelenések könyve alapján, láthatjuk Dávid kulcsait működésben is, mégpedig a filadelfiai eklézsiában. Jézus meghatározza azt a három erős pillért, amelyet a ’dávidi sátor’ szellemi törvényszerűségének megértése után rakott le a filadelfiai közösség.

Jel.: 3:8 „Tudom a te dolgaidat (adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.”

A három terület, amelyben jól látható filadelfiai közösség életében a dávidi szív attitűdje:

Hűség. A kevés erőn is (micro erő) hűségesek voltak…
Kipróbáltság. A viszonyulásuk Isten írott szavához kipróbált volt…
Ragaszkodás. Isten kijelentett és megszentelő nevében éltek…

Nézzük most meg a ’dávidi sátor’ szellemi törvényszerűségeit, amelyről kijelentést tesz az újszövetségben Jakab Apostol is. (ApCsel 15. fejezete) A Szent Szellem kijelentette Jakabnak, hogy az egyház új útiránya ez lesz, mégpedig a nagy Isteni beavatkozás prototípusaként.

„Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt”. Apcs. 15:16

I. A dávidi szív értékei
„És mondta az Úr: Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, amellyel könyörögtél előttem: Megszenteltem e házat, a melyet építettél, abba helyezem az én nevemet mindörökké, és ott lesznek az én szemeim, és az én szívem mindenkor. És ha te előttem (arc, jelenlét) jársz, a mint járt Dávid, a te atyád, egyenes (tisztességes, megszentelt) és tökéletes (igazságos) szívvel, úgy cselekedvén mindenekben, a mint néked megparancsoltam, az én rendeléseimet és végzéseimet megtartod”. 1Kir 9:3-4

Amikor felismerjük, hogy engednünk kell, hogy Dávid Sátra felépítése elkezdődjön bennünk, egy ’új’ valóság nyílik meg szellemi közegünkben. Csak azok előtt nyílik meg, akik olyanná szeretnének válni, mint Dávid. Az összes olyan építkezés, ami ezt a hozzáállást, attitűdöt nélkülözi, e nélkül próbál felépülni, nehéz sorsra juthat, ugyanis mindössze egy új Istentiszteleti formát hoz létre…tartalom nélkül. A forma lehet új, a tartalomnak viszont elengedhetetlenül, egyenes és tökéletes szívet kell tartalmaznia.
„És felöltsétek az új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságosságban és valóságos szentségben.” Ef. 4:24.

II. Isten szolgái megszentelődve
„Minthogy kezdettől fogva nem tették ezt, az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük Őt rendtartás szerint.”

Isten által elfogadott és reformált Istenkeresésben akkor jöhet létret megtévesztés, amikor figyelmen kívül hagyják Isten igéjének tiszta és nem mixelt igazságát. Igen, a dávidi istentisztelet első szakaszában látszatra az működött, amely megegyezőnek tűnik, de csak a külső forma szerint. Lehetett játszani, táncolni, síppal, dobbal, és lanttal dicsérni Istent, de amikor imádás csak szórakozás vagy szórakoztatás szintjére süllyed, akkor közel kerül a bálványimádáshoz. Nem mindegy, hogy az Isten dicsérete a lélekre van csak hatással, vagy az egész lényünkre szellemünket is beleértve eléri. Nincs annál szomorúbb és keserűbb, ha Krisztus egyháza abban a feltételezésbe ringatózik, hogy ébredés van közöttük, s eközben Isten még csak a kisujját sem mozdítja feléjük.
„Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem, a megtörtek szívét.” Ézs 57:15

„Hivatá akkor Dávid Sádók és Abjátár papokat, a Léviták közül pedig Urielt, Asáját, Jóelt, Sémáját, Elielt és Amminádábot. És monda nékik: Ti vagytok a Léviták családfői. Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátokfiait, és vigyétek az Úrnak, Izráel Istenének ládáját [arra a helyre, a melyet] készítettem számára. Minthogy kezdettől fogva nem tették ezt, az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük őt a rendtartás szerint. Megszentelék azért magokat a papok és a Léviták, hogy vigyék az Úrnak, Izráel Istenének ládáját. És felvevék a Léviták fiai az Isten ládáját, úgy, a mint Mózes meghagyta volt az Úrnak beszéde szerint, a rudakkal vállaikra. És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az ő atyjokfiai közül éneklőket, éneklőszerszámokkal, lantokkal, cziterákkal és czimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömme.”. 1Krón 15:11-16

„Egyetlen ébredés sem történt úgy, hogy összefogtak kedves szolgálók és készítettek valamit. Elbizakodottságban azt mondjuk: tartunk egy ébredés összejövetelt. Ennyi erővel egy hurrikánt is tudnál formálni. Tejszínes prédikáció és összejövetel sorozat, ember formájú konyakmeggyel a tetején…” Tommy Tenny

III. Odaszánt imádat
„Teljes erejéből táncolt az Úr előtt…”

Az imádat egyik része az, hogy Istent örömmel, teljes erővel imádjuk. Azt mondta Jézus, hogy teljes szívből imádjuk Őt…teljes lelkünkből, teljes akaratunkból! Akkor tud igazán áttörni a Szent Szellem jelenléte az életedben, amikor megalázkodsz az Úrért, és elkezded Istent dicsérni, tapssal, tánccal, imádattal!

"…És elmenvén Dávid, elvivé az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába vígassággal…”.

A Zsolt 50, 14-15 szerint, szabadulásért könyörgő imához - nyomorúság idején - a hálaadó áldozattal szerzünk érvényt szabadulásunkért. Isten oly sokat tett már értünk, amiért nem voltunk eléggé hálásak, úgyhogy a buzgó magasztalás felmelegíti Isten szívét, és utat készít a gyors válasznak. Ahogy magasztalni kezded az Urat, figyelmed fókusza a probléma egészéről az isteni erőforrásokra irányul, súlyos bajodról az Úr erejére, mellyel hiányodat kielégíti. Ahogy magasztalod Őt, elkezdesz emlékezni rá, hogyan segített neked más esetekben, és hited várakozó reménnyé növekszik, Belekapaszkodsz, hogy számíthatsz rá, hogy kész azonnal segíteni neked. Minél többet magasztalod Istent, nagyságának fényében annál kisebbnek tűnik a hegy, amellyel szembe kell nézned.

IV. Áldozatkészség
„Mikor pedig [azok], a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozott [ott egy] ökröt és hízott borjút”
Ha megújulásról beszélünk, szükséges megérteni, hogy az Isten felé való közeledésben ÁLDOZATOT teszünk az oltárra. Pál Apostol leírja ezt a folyamatot a Rómabeliekhez írt levelében. Nincs megújulás a test odaszánása nélkül. Ez indítja el az egész személyiségünk elváltozását Isten akaratára.

Ez már a tragédia után történt, a reformáció bukását követően. Az áldozat nélkül nincs bűnbocsánat, de Jézus Krisztus golgotai áldozata által meg lehet változni. Egyetlen egy lépéssel, egy hit általi lépéssel. Elfogadom, hogy Jézus vére engem teljesen szabaddá tett a bűnömtől! Abban a pillanatban Te részévé váltál az engesztelés művének. Ha Jézus vére megtisztít téged, akkor ’dávidi szívű’ emberré kezdesz elváltozni, felépül benned a sátor! Lényeges dolog tehát, hogy Isten az áldozatunk bemutatásakor jelenik meg.

„Esengek hozzátok, testvéreim, hogy testeteket az isteni irgalmasságon keresztül állítsátok oda élő, szent, Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti istentiszteleti szolgálatotok, mely az igének megfelel. Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem a szívetekben megújult felfogó képességgel alakuljatok át, hogy azt próbáljátok megvizsgálni, mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. A nekem adott kegyelmen át azt mondom tehát mindenkinek, aki köztetek, van, hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul, kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta.” Rom. 12:1-3

Összefoglalva a szellemi megújulás lépései:
A TEST áldozata
Átváltozatásra való döntés (világkorszakunkból hozott, gondolkozási szokásaink mechanizmusai)
A hallás és megértés utáni készség
Istennek akaratának három megnyilvánulásának feltárulkozása
A Szellemünk felfogóképességének növekedése

V. Papság szolgálata
„…gyolcs efódot övezett fel magára Dávid.”

Ha nem jelentette ki a szívedbe Isten, hogy a Melkishedek rendje szerinti főpapunk vére által szellemi emberré váltál és pap vagy, akkor nem fogod tudni, felépíteni a ’dávidi sátrat’ önmagad és az egyház életében.

Jel 1:6 „És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen”

Az egyház és a hívők papsági szerepkörét legitimálja, Krisztus főpapi áldozata. A papság pozíciója, nem csak az által töltetik be, hogy: létrejöttek egyházak. Istennek egész újszövetségi népe pap és szent nemzet. A papság működése azonban, nem csak a hívek összejöveteleinek helye és annak előjoga, hanem a keresztények egész életéé, reggeltől estig és nem egy bizonyos napnak elválasztott része: pl. istentiszteleti alkalom.

Ez a papság, nem korlátozódik a gyülekezetek falai közé. Isten átformálja az u.n „doboz-kereszténységet”. Minden valóban megváltott ember el van hívva a papságra a Názáreti Jézus Krisztus engesztelő vére által. Így szellemi hatalma van arra, hogy papként bármikor bemehet Isten jelenlétébe. Ha Te pap vagy, akkor meg fogod változtatni a nemzetednek az értékrendjét, mert Isten figyeli szavaidat.

Az új, melkizedek-i papság feladatai:
Szellemi áldozat bemutatása
Imádkozás
Közbenjárás
Pásztorlás
Tanítás
Adás és Áldás örökítése

VI. Amivel számolnod kell: a „sauli örökség” reakciója
„Sőt minél inkább megalázom magam, és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók előtt”

Alázatnak a koronáját vette fel, nem a királyi koronát Dávid a királyi próféta! Ha önmagát helyezi középpontba, akkor a sikereit csomagolhatta volna azon nyomban, mert a felfuvalkodás után jön a vízözön. A sauli örökséget nem lehet legyőzni sauli eszközökkel, hús-testi módszerekkel. Dávid a pusztában már tisztában volt mindezzel. Az alázat és a hatalom közötti összefüggés szellemi alapelveit hozta működésbe a sauli terror évei alatt, üzenve ezzel a Krisztusban eljövendő új típusú, királysági papságnak…

„Az igazak útja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útját. A megromlás előtt kevélység [jár], és az eset előtt felfuvalkodottság. Jobb alázatos Szellemmel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.” Péld 16:17-19

2008. szeptember 9., kedd

Stratégiai út a győzelemhez!






„Elfáradnak az ifjak és meglankadnak,
megtántorodnak a legkülönbek is,

de akik az Urat várják....„

Ézs 40:30-31a


A dicséret és hálaadás, stratégiai út a győzelemhez! Isten dicsérete sokszor még az imánál is hatékonyabban felfrissíthet, megeleveníthet és segíthet a jogaid érvényesítésében. A Szent Szellem jelenlétében való időzés, a rá való várakozás szellemileg, de sokszor testileg is megújít. Minden hitében kitartó keresztény tapasztalat már, egy bizonyos értelemben vett szellemi kifáradást. Valamely szellemi küzdelem után természetszerűen jelentkezik értelmi és érzelmi kimerültség. Ilyenkor ismételten szükségünk van a Szent Szellem kiáradására.

Eddig arra használtuk a hálaadást, hogy imádjuk az Urat; kezdjük el arra is használni, hogy elűzzük a gonosz jelenlétét. A dicséret a keresztyének nehéztüzérsége; a hálaadás hatékonyabb fegyver a lelki és egyben szellemi hadviselésben, mint a bomba a földi háborúban.

Ha őszintén bensőnkből magasztaljuk Istent, akkor a hálaadás által megerősödünk szellemileg. Amikor az Úrral való hétköznapi életbe beépítjük a hálaadást illetve az Úr dicséretét, életünk a Szent Szellem friss, megújító erejének részévé válik. Ahogy magasztalod az Urat, elszáll az aggodalom. A dicséret elűzi a csalódottság, feszültség és levertség érzéseit. A hálaadással eloszlik a sötétség és fellobog Isten tisztító tüze. A dicséret megtisztítja a légkört a gonoszság sugallta kétségektől, az ítélkezéstől, az ingerültségtől. Mennyei „vérátömlesztést” hoz. Beindul, a napi növekedés szellemi erőben, ha rendszeres gyakorlattá válik a hálaadás. Az újjászületett ember személyiségének mindhárom része ilyenkor erőt vesz , majd újból és újból kitörő öröm erejével tud feltöltődni. "...mert az Úrnak öröme,a ti erősségetek..."Neh.8:10

1.A dicséret megváltoztatja a lélek (értelem,érzelem,akarat) állapotát
2.Megnyitja a hit és az öröm artézi kútjait szívünk kamráiban

3.Az Úr egyik eszköze a szellemünk azaz belső lényünk megújítására

A dicséret tisztítja látásodat. A világ megpróbálja észrevétlenül elmédbe oltani saját nézőpontját. A bolhából elefántot csinál, szomorúsággal homályosítja el az eget, és a nehézséget megoldhatatlannak tünteti fel. Azt akarja, hogy rosszul értékeld magadat. Azzal vádol, hogy nem vagy fontos Istennek, hogy túl gyenge vagy ahhoz, hogy felhasználjon. Kezdd el Istent dicsérni, és megszabadulhatsz Sátán sugdosásától. Adj hálát Istennek, és a Szent Szellem megtisztítja látásodat. Adj hálát az Úrnak, és a Szent Szellem megláttatja veled a mennyei perspektívát. A hálaadás leszállítja a gonosz nagynak tűnő értékét, és segít felismerni hetvenkedésének hamisságát, ürességét. Hálaadás által elnyerheted a Szent Szellem látását arról, amit Isten munkált, és ahogy válasza közeleg. A dicséret felemel a csata porából, és lehetővé teszi, hogy Jézus szemszögéből tekints le onnan, ahol Ő ül - az Atya jobbján, megkoronázva!
„Fókuszáljunk a hitnek úttörőjére és beteljesítőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm érdekében, a gyalázattal nem törődve, keresztet szenvedett, és az Isten királyi székének jobbjára ült.” Zsid 12:2

A dicséret megtisztítja szellemedet. Csodálkoznál, ha tudnád, mennyi imát meghiúsít a keresztények életvitele vagy habitusa. A Szentírás gyakran beszél olyanokról, akik imádkoztak, és Isten nem figyelt szavukra. Jakab szerint (Jak 4, 6-10) az Úrhoz fűződő viszonyunknak igaznak, indítékunknak tisztának kell lennie, hogy meghallgasson bennünket. "Ha hamisságra néztem volna az én szívemben, meg nem hallgatott volna az Úr" Zsolt 66, 18. A bűnös gondolatok, érzéki magatartás és önzés lerombolják az ima erejét. Bezárják Isten fülét szavaink és kívánságaink előtt. A gőg sok imát érvénytelenített már. A bíráló magatartás, engesztelhetetlenség és a szívben rejlő keserűség, egy blokkoló hatást gyakorol pozíciónk érvényesítésében. Ha könyörgésedre választ szeretnél kapni, engedd, hogy a Szent Szellem megtisztítsa szíved benső indítékait.

"Őrizd gondolataidat, mivel szavakká válhatnak. Figyelmezz szavaidra, mivel tettekké válhatnak. Vizsgáld tetteidet, mivel szokásokká válhatnak. Nézd a szokásaidat, mivel karakterré válhatnak. Teszteld karakteredet, mivel ez a végzeteddé válhat." Joyce Meyer

Hálaadó szellem által megőrizheted tisztaságodat. Amikor Sátán elmédben valamire ösztökél, tisztítsd meg gondolataidat dicsérettel. A dicséret elmossa a szkepticizmust, az önsajnálatot, az énközpontúságot és letöri az önimádat csíráit. Az imádkozással kapcsolatban Pál Apostol felhívja a szentek figyelmét arra, hogy kitartóan és folyamatosan tegyék azt, illetve ébren őrködjenek abban, hálaadás által:
„Tartsatok ki az imádkozásban s tanúsítsatok benne éberséget háládatossággal.” Kol 4:2

A hálaadás felhatalmazást kölcsönöz imádnak!

A Zsolt 50, 14-15 szerint, szabadulásért könyörgő imához - nyomorúság idején - a hálaadó áldozattal szerzünk érvényt szabadulásunkért. Isten oly sokat tett már értünk kegyelme által, amiért nem tudunk eléggé hálásnak lenni, úgyhogy a buzgó magasztalás felmelegíti Isten szívét, és utat készít a gyors válasznak.

"Folyton hálát érzek korábbi nyomorúságaimért,
harcaimért, ha az azokból fakadt eredményekre nézek."
C.H.Spurgeon

A hálaadás megsokszorozza a hitedet. Ahogy magasztalni kezded az Urat, figyelmed fókusza a probléma egészéről az isteni erőforrásokra irányul, súlyos bajodról az Úr erejére, mellyel hiányodat kielégíti. Ahogy magasztalod Őt, elkezdesz emlékezni rá, hogyan segített neked más esetekben, és hited várakozó reménnyé növekszik, Belekapaszkodsz, hogy számíthatsz rá, hogy kész azonnal segíteni neked. Minél többet magasztalod Istent, nagyságának fényében annál kisebbnek tűnik a hegy, amellyel szembe kell nézned. A hálaadás Jézusra emeli tekintetedet, és szinte öntudatlanul átrakod terhedet az Úr vállára:
„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” Zsolt 55, 23

A hálaadás segít felismerni, hogy a gonosz, mennyire jelentéktelen démoni segítőivel együtt, akiket a golgotai válság legyőzött, elriasztott. A dicséret bátorságot ad ahhoz, hogy Jézus nevében megállj, és elutasítsd őket.
„Nos hát, ahogy a Krisztus Jézust, az Urat elfogadtátok, úgy járjatok is most benne, belé gyökerezve, rá épülve, hittől megszilárdítva, ahogy tanítottalak titeket, és túláradó hálaadással. ” Kol 2:6-7

A dicséret nemcsak hited megsokszorozásának egyik módja,
hanem hited bizonyítékává is válik.


A hálaadás szellemi kapcsolatot létesít az angyalokkal. A szellemi csaták kétféleképpen nyerhetők meg: imádkozással és Isten angyalainak beavatkozásával (Zsid. 1, 14). Gábriel azt mondta Dánielnek, hogy neki és Mihálynak le kellett győzniük a szembeszegülő gonosz szellemeket, mielőtt a választ elhozhatták Dániel imájára (Dán 10, 12-13). Az angyaloknak nagy örömére szolgál Jézus dicsérete és imádása. Amikor elkezded Istent magasztalni, az angyalok köréd gyűlnek, csatlakoznak hálaadásodhoz és örömödhöz. Te nem látod őket, de ők ott vannak. A menny mindig közelinek tűnik, amikor dicséretbe kezdesz. Isten és angyalai figyelnek és örvendeznek. Amikor a gonoszság ellen vívott küzdelem végtelennek és szinte reménytelennek tűnik, kezdd magasztalni Istent, és azt látod, serege elfut előled.

„Ámen! Az áldás, a dicsőség, a bölcsesség, a hálaadás, a tisztesség, a hatalom és az erő Istenünket illeti az örök korok korain keresztül. Ámen. ”Jel 7:12

Nochta Pál Attila – A jövő elkezdődött c. írása

Részlet...



"Sok keresztényről, sőt nagyon sok nem keresztényről is elmondhatjuk, hogy nagy keresésben van. Van aki erőt akar, van aki bölcsességet, pontosan úgy, mint Pál apostol idejében, és persze mindezeket azért keresik az emberek, hogy valamilyen módon érvényesüljenek a világban (a karizmatikus mozgalomban ezt úgy mondják, szeretnének áldottak lenni). Ezek a célok önmagukban nem rosszak. A kérdés itt inkább az, hogy mi milyen indítékokból keressük ezeket a célokat? Ha erre a kérdésre helyesen válaszolunk, akkor könnyen rájövünk arra is, hogy a legtöbb esetben az, amit mi célnak tekintünk, valójában csak eszköz, hiszen a legfontosabb cél: Isten megismerése. Hiszem, hogy nem lehet ennél fontosabb célunk sem ebben a földi létezésben, sem az örökkévalóságban. Fontos, hogy mindig a megfelelő célra fókuszáljunk, mert a megfelelő cél, helyes irányban tart bennünket.

Ha Isten megismerése a legfőbb célunk, akkor ez arra késztet minket, hogy belülről megváltozzunk, de ha csak bölcsességet, erőt, természetfeletti átéléseket kívánunk, akkor semmilyen változás nem fog történni bennünk, sőt, általános tapasztalatok alapján mondhatom, hogy sokan a természetfeletti átéléseik után gyakran rosszabb állapotba kerülnek, mint amilyenben előtte voltak. Bátran kimondhatjuk, hogy a szellemi átélések * nem változtatnak meg minket, legfeljebb felfuvalkodottak leszünk, ez viszont pontosan az a negatív tulajdonság, ami miatt Lucifer is kiűzetett a paradicsomból.

A pünkösdi, karizmatikus mozgalom annak ellenére, hogy az elmúlt 100 év alatt óriási számbeli növekedésen ment át, az elmúlt évek során olyan válságba sodródott, amely sokakban egy nagy csalódást, és bizonyos kérdések újragondolását eredményezte. Ez a mozgalom az elmúlt évtizedekben (különösen az Egyesült Államokban) erkölcsileg nagyot zuhant, néhány nagyon híres, televíziós prédikátor különböző szexuális és pénzügyi botrányai miatt. Ehhez aztán még hozzájárultak egyes karizmatikus lelkészek és gyülekezeti elöljárók olyan visszaélései, amelyek gyakran tömegeket botránkoztattak meg."

(*önmagában nem garancia lsd. Salamon élete... "Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, a ki megjelent volt néki kétszer is" 1Kir.11:9 a szerk.megj. )

A teljes tanítás itt olvasható el!

2008. szeptember 1., hétfő

Egymásnak engedelmeskedve...


"A hit lényege, hogy megbízol valakiben,

amikor nem tudod, hová vezet."
Jesse Duplantis


Az autoritásnak való feltétel nélküli engedelmeskedés és a konformizmus mágikus gondolkozáshoz vezethet. Az autoritásnak megfelelő gondolkodásmódban a tekintélynek való engedelmeskedés és az érveletlen vélemények elfogadása uralkodik. A helyes az lenne, hogy a keresztények közötti engedelmességgel, párhuzamosan jelenik meg a vélemények ütköztetése, és ennek megfelelően a konszenzuson és az egyezkedésen alapuló koherencia. Ezt tartom a saját perspektívámból igazán racionálisnak és logikusnak.

„Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedve, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.”1Pét 5:5

A következőkben, néhány kérdésre szeretnék több kevesebb sikerrel választ találni:
Az ÖT fő szolgálati ajándék célja, az Egyházban betöltött helyük? Kiknek kell szolgálnia az Egyházban (és azon kívül is)? Alávetettség kérdése ki, kinek, hogyan? Kapcsolódás a vezetőknek a szentekkel is?

A Krisztus egész teste rázkódik. A pünkösdi-evangéliumi egyházak között többen megújulni és helyreállni szeretnének, viszont sokan ragaszkodnak még mindazokhoz a tradicionális felekezeti hagyományokhoz, struktúrákhoz, amelyeket biztosnak és konformnak gondolnak. Ők a keretekben gondolkodó ’nyáj konformizmus’*. Jézus azt üzente, - a színre lépő új apostoli vezetés bevezetése előtt - aki az óbort megkóstolta, nem annyíra vágyik az újhoz. Ezt a kialakult vákuumot szükséges a Szent Szellemnek átváltoztatnia, hogy a Királyság szellemi alapelveibe bevezesse egyházát, mégpedig a győzelemért. Az evangéliumi egyházakban kialakult az egyházvezetésről mára több helyes bibliai látás, de ennek gyakorlati alkalmazását még több probléma megnehezíti. A bibliai vezetés megvalósulásának előfeltétele három terület:

1.apostoli-prófétai szolgálati ajándékok működésének megértése az adott földrajzi területen,
2.ezek kapcsolódása a helyi gyülekezet szolgálati ajándékaihoz és a vénekhez,
3.végül a helyi testben lévő szolgálati ajándékok munkája a vénekkel ill. kapcsolódása a testhez.

"Ahhoz, hogy olyan gyülekezetet plántáljuk és neveljünk fel, amely, struktúrájában, szolgálatában például az antiókhiai típushoz hasonlít, apostoli-prófétai bölcsesség szükséges. A legtöbb pásztor azt gondolja több évtizede, hogy antiókhiai típusú gyülekezetet épít, azonban nem ez az építkezés modell valósult meg szolgálata nyomán, hanem az előző generációk öröksége szerinti rossz minta." **(Jonathan David)

Ő adta
A szolgálati ajándékok elosztása Isten abszolút szuverenitása. Az egyháztagok attitűdjében, kifejezésre kell juttatnia, hogy Isten akaratát elfogadják, amelyen a kiválasztás alapul. Az elhívás és a kiválasztás alapja a szolgálati ajándékokkal kapcsolatban, sohasem az emberekben lévő érték, alkalmasság, érdem, hanem csakis Isten szuverén végzése alapján valósul meg. "...Ő adott némelyeket..."(Róm 9:11; Ef. 4:1-11) Az egyházban Isten gyermekei eltérő mértékben részesednek a kegyelmi ajándékokból, valamint a különböző szolgálatokból. (1Kor 12:4–6). A szolgálati ajándék működésének sikerét, jellegét és szellemi értékét a kialakult Krisztusi karaktere határozza meg döntően. Több évtized kitartó munkája után lehet megvizsgálni egy ajándék súlyát, eredményességét.

A Szellem ajándékai minden hívő által működhetnek, amelyre Pál nagyon erőteljesen buzdított, még egy visszásságokkal és a kormányzásban sérült gondolkozással teli, pártos (sajnos 4 pártra oszlott) korinthusi közegben is. Minden újjászületett hívőn lévő kegyelemi manifesztációknak lehetőségei azonosak az Atyától, (pl. pneumatikus élmények, kharismák működése) és több lehetőség adott a segítő, "jól forgolódó/fáradozó", presbiteri vagy diakónusi tisztségekre is.

A szolgálati ajándékok nem kormányzói testületbe, hanem személyekbe vannak belehelyezve. Véleményem szerint, azonban Isten nem „pozíciókat”, hanem „funkciókat” akar működésbe hozni."…némelyeket rendelt Isten az anyaszentegyházban először apostolokul…" (1Kor 12:28). "…adott ajándékokat az embereknek…" (Ef 4:8,11). Jézus Krisztus adja az ajándékokat, amely egy adott személy is egyben, és nem testület.

Ahol elutasítják Krisztus ajándékait, vagy tévesen ismerik fel azokat, ott szellemi meddőség alakulhat ki, a Királyság delegáló, átruházó kormányzása, nem tud kiterjedni és megvalósulni. Az ilyen szolgálatok a megrekedésük mellett ki vannak téve manipulálásainak, amely a hamis ajándék tekintélyén keresztül érvényesül. Mt. 7.22; Jud.1:10-15 (u.n. egyszerre két behatás érvényesül a szolgálatában. pl. Saul története aki prófétál és közben jóshoz jár, Júdás a 82 tanítvány között aki démonokat űzött)

Mivel, Jézus Krisztus főségének felépítésének megvalósulási egyik módja az egyházban, a szolgálati ajándékok munkája révén történik, a félreértelmezett látás, destruktív szemléletet hozhat az egyházba, majd szakadást eredményezhet. A vezetők (lehet szolg. ajándék vagy kinevezett vén) feladata a gyülekezet vezetéséhez, irányzásához való jogosultság.

Ki, kit javasol?
A presbitereket és más szolgálattevőket a gyülekezet egyetértésével, a szolgálati ajándékokkal rendelkezőknek kell beiktatniuk. A Szentírásban bármely helyreállító ügyekkel kapcsolatosan a szolgálati ajándékok rendelkeztek, de ahol ez nem tudott létrejönni, ott a megbízott véneknek volt feladata vagy egy delegált személy.

Annak kell a nagyobb tekintélyt átruházni, aki a nagyobb felelősséget hordoz és több szolgálatot végez. Ma az egyházban összemosódik a vén és a szolgálati ajándék fogalma, funkciója és egyenlővé válik vele. Sokszor átveszik az irányítást olyan vezetők, akikben nincs belehelyezve az ajándék (doma) Krisztustól.

„Azokat a véneket, akik jó elöljárók voltak, kétszeres megbecsülésre kell méltatni, kiváltképpen azokat, akik az igével és tanítással fáradoztak.”1Tim 5:17.

Nagy fejtörést okozhat az is, amikor nem értik meg a presbiterek, Isten azért rendelte őket egy helyi testbe, hogy a szolgálati ajándékok munkatársaiként, segítségek legyenek és nem biztos, hogy kimondottan a kormányzás céljából. Azonban megemlítem, a legmegfelelőbb az lenne, ha a presbitériumban szolgálati ajándékok is lennének, hisz például követelmény a presbiteri jellemhez a tanításra alkalmatosság alapból.

Ez az idealisztikus állapot sajnos M.O.-on szerény véleményem szerint nem sok helyi gyülekezetben valósult eddig meg. Szóval csak elméleti képekről lehet szó. Az egyház vezetésében keletkező feszültségek jó része ebből adódik, a megbízott vezetők elkezdik önmagukat szuverén ajándékként feltüntetni, majd saját uralkodási teret alakítanak ki, általában versengésből vagy elutasítottságból látván és felbuzdulván egyes szolgálók sikerén.

A másik problematika, amikor a vezető összenyomja tudatosan vagy szellemi ambíciókból a mellette szolgáló értékes ajándékokat vagy fejlődő szolgálókat. Van úgy, hogy egyszerűen a karizmatikus egyénisége előtérbe helyezi őt, pozíciójából vagy elfogadottságából adódóan egy helyi közösségen belül. (pl. Apollós ékesszólása V.S Pál szolgálati stílusa Kor.-ban).

A Szentírás alapján, ajándékként felruházott apostoli-prófétai szolgálati ajándék (hozzáteszem, akik teamben dolgoztak mindig, Pál körül kb. 2 tucat) vannak felruházva szolgálati területtel egy adott földrajzi helyen. Pál apostol munkája során ő maga, valamint munkatársai (apostoli teamjéhez tartozó!) jelölték ki csak presbitereket nagyon figyelmesen nem kapkodva. 1 Tim. 5:22. Tehát a szolgálati ajándék felismerését, mindig apostoli-prófétai szolgálatok legitimálják, egyedül ez autentikus. Itt fontos megjegyezni, hogy nem minden teljes időben szolgálatot végző pásztor, tanító, szolgálati ajándék az egyház számára. (Rm. 12:5-10)

Működésben
Az Apostolok cselekedeteinek könyve alapján látható, hogy döntően az öt szolgálati ajándék működése és a megértett, belső attitűd (nem külső nyomás hatása!) következtében fejlődött az egyház, mégpedig hat-hét szinten. (Ef. 4:12-13)

1.Minden szentnek helyreigazítására,
2.diakónia munkájára,
3.Krisztus egész testének felépítésére,
4.a hitnek
5.és az Isten Fia megismerésének egységére,
6.érett férfikorra,
7.s a Krisztus felnőtt korának mértékéig.

Az Egyháznak a szolgálatra és az Atyának való engedelmességre kell épülnie. Egy hívőt nem az magasztal fel, hogy mások pozícióba helyezik, hanem az, hogy Isten állítja be arra a helyre, ahová az illető való. Ennek módja, pedig az, ahogyan a Máté 20:25-ben Jézus azt megfogalmazta. Tömören: a hívő élet Isten imádása elsősorban, majd mások szolgálata.

"...az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj..."Lk. 4:8

Minden kereszténynek Krisztus testében, valamilyen szolgálatra van felruházva megváltójától. Ez abból adódik, hogy:

- Jézus mindenkinek adott kenetet (1Jn. 2:20,27)
- királysági papsághoz tartozunk.(2Pt.2.)

Minden papnak kötelessége képességei által szolgálni az Urat.

"Mert a test egy és sok tagja van, az egy test tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is."1 Kor.12:12

Jézus akkor is úr maradt, amikor megalázta magát a tanítványai előtt. Azért mutatott példát, hogy megértsék: nem az emberek között betöltött pozíció, hanem a funkció, azaz isteni rendnek való engedelmesség az, ami képes elhozni az életünkbe a tényleges boldogságot. Jézus azt is kiemeli, hogy nem attól leszünk boldogok, hogy tudjuk ezeket az elveket, hanem attól, ha ezeket a gyakorlatban is megvalósítjuk. A hit ugyanis cselekedet, ami az igazság megismeréséből fakad. A Szentírás szerint az elöljáróknak való engedelmesség fontos követelmény.

"Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók, hogy ezt örömmel tegyék, és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ." (Zsid 13:17)

Egy vezető felé való engedelmesség nem korlátlan, hanem korlátozott. Személyes életérbe való bármely tanácsadás, korrigálás egy bizonyos egészséges szintig történhet. Ha a bármilyen szintű vezetők egyértelműen Isten akaratával ellentétes szándékot, életmódot képviselnek, akkor az "inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint embernek" elv érvényes. Jézus arra bátorította hallgatóit, hogy a rabbik és a farizeusok tanításait fogadják el, de a vallási kormányzásukban és a cselekedeteikben lévő kificamodásaikat ne kövessék, mert ezen a szinten nem Isten akaratát képviselik a nép előtt. Hasonló helyzettel találkozunk napjainkban is, az u.n. reformált egyházakban.

"Akkor van szó szellemi visszaélésről, ha Isten nevében olyan határokat lépnek át, melyeket maga az Úr állított fel az ember számára, s ezek átlépése az érintett beleegyezése nélkül történik, vagy a szelleminek álcázott kontroll, manipuláció, vagy gondolati befolyásolás következtében maga az érintett egyezik bele. E határokat olyan emberek lépik át, akiknek hatalmuk van az érintett életébe való beleszólásra, úgy, hogy a befolyásoló a saját, nemritkán tudat alatti szükségleteit elégítse ki. Eközben kihasználják a segítségre való rászorultságot, vagy az önátadásra való készséget. Ezek következményei szellemi sérülések lesznek. A szellemi „visszaélés/kihasználás" jelensége a keresztény közegben változó intenzitással fordul elő, és széles skálán mozog: a kevés kárt okozó időnkénti visszaéléstől kezdve, egészen a folyamatos és módszeres visszaélésig. A fogalmakra gondosan oda kell figyelni, hogy a „visszaélés” szót csak tényleges előfordulása esetén alkalmazzuk. Ha ugyanis a szellemi pozícióban lévő személy minden egyes helytelen cselekedetére ráhúzzuk, és összefüggésbe hozzuk minden tekintéllyel, kapcsolatos konfliktussal, még ha azok valóságosak is, akkor a tényleges problémákról elterelődik a figyelem. Emellett súlyos károkat is okozhatunk annak a személynek, akit alaptalanul vádolunk meg visszaéléssel." Inge Tempelmann (A szellemi visszaélésről ITT bővebben)

Péter apostol levelében, a vének felé való figyelmeztetésében azt olvashatjuk, hogy "sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeten" (1Pt 5:3). Jézus korrigálja tanítványait, amikor szemlélteti a királyságán belüli vezetéstechnikáról őket, illetve a kormányzás gyakorlati megvalósításához nyújt, biztos alapokat tanítványainak. Megjegyzem, hogy tanítványai utána - valószínűsítem a döbbenettől - egy árva szót sem tudnak hozzá szólni a témához... (Mt. 20:25; Mk. 10:45.)

Ha nem értettük meg a normális funkciót és a vezetés kóros elváltozásának természetét, nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy bármilyen helyreállító beavatkozás sikeres lehessen. Egy keresztény és környezete illetve felekezete, kölcsönösen meghatározzák egymást. Az egyik változása szükségszerűen magával vonja a másik változását is. A személyiség ebben a folyamatban integrált egészként vesz részt: ha valamelyik részében valami történik, e változás hatásai a személyiség egészében jelentkeznek.

A tekintélyelvű csoportszervezésnek a konformizmus és az egocentrizmus együttese felel meg. Összetartozás alapulhat azon, hogy "a főnöknek mindig igaza van", de alapulhat a vélemények ütköztetésén és egyeztetésén is. Az autoritásnak való feltétel nélküli engedelmeskedés és a konformizmus mágikus gondolkozáshoz vezethet. Az autoritásnak megfelelő gondolkodásmódban a tekintélynek való engedelmeskedés és az érveletlen vélemények elfogadása uralkodik. A helyes az lenne, hogy a keresztények közötti, fiúsági szerepegyenlőséggel párhuzamosan jelenik meg a vélemények ütköztetése, és ennek megfelelően a konszenzuson és az egyezkedésen alapuló koherencia. Ezt tartom a saját perspektívámból igazán racionálisnak és logikusnak.

"Nincs olyan erős mágia a világon,
amely boldogságot adna az embernek."
Blaise Pascal

Ha a keresztény vezetők kiszakadnak a Szentírás által kinyilatkoztatott vezetéstől szolgálatukban - majd megszeretnék tartani, akár erővel tekintélyüket - akkor szükségképpen kontroll alakul ki szolgálatukban és később, akár okkult démonok által tarthatják fenn a már egyáltalán nem autentikus kormányzásukat. A hamis tanítók és próféták ezt a lépcsőzetes leépülést élik át. (pl. Saul, Diotrefes, Himenéus, Alexander). Mindezek az apostoli-prófétai hivatal elutasításából vagy hiányából adódnak, szinte minden térségben.

Az apostoli-prófétai szolgálat az első (protos; 1 Kor 12:28) amelyen az Egyház összes többi szolgálata alapul. Mégis, azok az emberek, akiknek ez az ajándék adatott, a mennyei rendben legalul vannak: ők az alapkövek, akikre minden felépül. Egy épület alapja nem látszik, mégis az egész ház stabilitása múlik rajta. Pont úgy, ahogy a világon sem látszik, hogy mi tartja össze, de mégis Jézus hatalmának szava az, ami a földi világ épségét is biztosítja. (Zsid. 1.3)

Az I. Kor. 4:9 - ben is az látszik, hogy azok, akik a tényleges előmozdítói a dolgoknak – az apostolok – nem fejedelemként uralkodnak, működtetve a szolgálati ajándékaikat, hanem még a megaláztatást is vállalják azért, hogy másokat fölemelhessenek. Egy másik embert szellemi-lelki értelemben csak akkor tudunk magunk fölé emelni, ha mi vagyunk az erősebbek, és Isten pontosan ezt akarja látni az Egyházban.

Az apostoli-prófétai szellemi kormányok most állnak fel a harmadik eget képviselve, hogy a mennyei trónon ülő igazságát és tekintélyét képviseljék és gyakorolják a földön. Isten jelenre vonatkozó célja az apostoli-prófétai egyházi kormányzás felállítása földön lévő gyülekezetében.

Ahhoz, hogy a korai egyház működési elveit megértsük, és gyakorlati sikereket tapasztaljunk meg (pl. valóságos: tanítványság, szellemi manifesztációk, prosperitás..) elengedhetetlen lenne, az apostoli - prófétai szolgálati ajándékok jelenléte és tanítása a M.O-i eklézsia életében is, átvéve a vének vagy pásztori tanítások, illetve a nem szolgálati ajándékok dominanciáját, melynek alternatíváit az elmúlt 3 évtizedben láttuk, és jelenleg érzékelünk...

„Ahol nincs világos, előremutató látás, kijelentés (prófétai), ott az emberek gondatlanul élnek, nemtörődöm módon ledobják magukról a korlátokat, lázadókká válnak, más szóval elpusztulnak, de áldott lesz, ha befogadja a tanítást.” (Pld. 29:18; bővített)


*nyáj-konformizmus - a keresztény szocializációra gondolok: amikor egy közösséghez, egyházhoz való tartozás egyenlő a pásztor bármely véleményével való elfogadással. Ilyenkor behódolás történik meg, cserébe nyújtotta u.n. ’pásztor befedezésért’ vagy védelemért. Ez egy bevált manipuláció lehet
**régi-minta – pünkösdi vagy evangéliumi minta a 70-es évektől a 90-es évekig: pásztor típusú u.n. ’piramis-managment’ vezetés, apostoli alapok nélkül

2008. augusztus 23., szombat

Csak szolgák….





Az Aratás Gyülekezetének a pásztora, a gyülekezetbe járó tagokért érzett – és a Biblia által is előírt – felelősség, valamint a saját álláspontom megalapozott kialakítása érdekében megvizsgáltam az Egyesült Államokban lévő u.n. ’lakelandi ébredés’ néven fémjelzett szolgálatokat. Lehetőségeimhez mérten, összegyűjtöttem az ezzel kapcsolatban fellelhető információkat Apostoloktól. Több vezetővel, szellemi tekintélyekkel tanácskoztam erről, valamint saját magam is megnéztem több szolgálatot, illetve ezek részleteit.

Link ajánló
:
Nochta Pál
Attila írása a lakeland-i eseményekről: A jövő elkezdődött...

A lakeland-i mozgalom látható része, ami megjelent a különböző médiumokban (internet, God Tv, stb.) – gondolok itt az istentiszteletek közvetítésére, Todd Bentley szolgálatairól látható videókra, stb. – az egész keresztény világot mozgásba hozta, nem utolsósorban – Todd Bentley által deklaráltan – ez is a célja, elmondásuk szerint, szeretnék megérinteni az egész világot azzal a tűzzel, amelyet ők ott Istentől kaptak. Az ott kialakult szellemi mozgások tehát az egész világ befolyásolására vannak kirendelve, ez érezhető is, hiszen a körülöttünk élő, általunk ismert keresztény testvérek túlnyomó része foglalkozott ezzel a kérdéssel az utóbbi napokban. Sokan közülük, az Aratás Gyülekezetén belül is, megfogalmaztak kérdéseket, illetve beszámoltak olyan eseményekről, hallottakról, látottakról, amelyeket ők visszásnak, de legalábbis kérdésesnek tartanak. Megint mások, beszámoltak az ennek kapcsán szerzett pozitív tapasztalatokról, véleményekről.

Szellemi emberként fontosnak tartom Pál az 1 Kor. 2,13-ban található intését/tanítását, amely szerint szellemi dolgokkal kell összemérni a szellemi dolgokat, ezért semmiképpen sem akartam „testből” csípőből megítélni a hallottakat, hanem szellemből, méghozzá megalapozottan. Ráadásul Pál két verssel később egyértelműen leszögezi azt is, hogy a szellemi embernek mindent meg kell vizsgálnia. A vizsgálat, a megítélés, az analizálás, bizonyos dolgok megkérdőjelezése (semleges értelemben értendő, nem előítélettel) tehát Pál tanítása alapján kötelező. Természetesen ez nem azonos az elítéléssel, amely egy végleges verdikt kimondása egy ember életére. Ez egyes-egyedül tudjuk, Krisztus joga csak.

Riport
A beszerzett információk között tehát találtam egy – általam meghallgatásra érdemesnek ítélt – véleményt Lakelandről egy olyan ember szájából, aki már több évtizede foglalkozik az ébredések történetével, jelenleg is működő szolgálata van Krisztus testében (www.revivalschool.com), továbbá részese volt a prófétai mozgalomnak (aminek tulajdonképpen Lakeland is része lett), 2004-ben vált ki belőle, vagyis a véleményének elmondása tud olyan adalék-információval szolgálni, ami bizonyos tekintetben és szempontból belátást is adhat a lakeland-i történések gyökereibe, azok megértését segítheti elő és további információt ad ahhoz, hogy a gyülekezeti tagok saját maguk megítélhessék a látottakat. Az előbb említett páli tanításban nemcsak azt fontos látni, hogy a vizsgálat kötelező, hanem azt is, hogy mindenkinek egyénileg kell ezt elvégezni, ugyanis mindenkinek van egyéni felelőssége is a döntései, látásai, véleménye és a sorsa kialakításában.
Pontosan ezért nem kívánom manipulálni senkinek a véleményét, hiszen azzal az egyéni mérlegelést iktatnám ki. „lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen, pedig ti köztetek….nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben álltok.” 2 Kor. 1. Ha valóban körbejárunk bármely kérdést, de nem csak dűlőre akarunk jutni, hanem jobban meg szeretnénk érteni egymás álláspontját, akkor bizonnyal közelebb kerülünk a megoldáshoz, és életünk könnyebb lehet.
Nem helyezek extrém hangsúlyt a szolgálatomban sem a logikára, sem a meggyőző érvelésre. Inkább azt az utat keresem, amely nem csak a logika szűk és biztos útján marad, hanem a Szentírás szellemi elveinek megértésével és a belső emberem fejlesztésével az igazságot megérteni és közelíteni tudja.

Ékesszólás vs. szellemi bölcsesség
„Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem Szellemnek és erőnek megmutatásában: hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék. Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;” 1 Kor. 2:1-7”
Mindenféleképpen egyfajta helytelen szóhasználatokkal vagy fogalomzavarokkal állunk szemben a mai egyházainkban. Az is egy lehetőség, hogy rámutatunk helytelen használatukra (Pl. ébredés, tűz, kenet). Árnyékok és a valóság között azonban mindenféleképpen szeretnénk különbséget tenni, csak a Szentírás és Isten Szelleme segítségével. A múltbeli tapasztalataink alapján mindannyian sokszor skatulyákat, definíciókat, kategóriákat és mindezekből akár alapelveket hozunk létre. Az elénk kerülő dolgokból, aztán megállapítjuk, hova fér be vagy melyiket szükséges kilöknünk. Megoldást látok az elemzés, értékítélet-alkotás, és érvelésben, illetve a konstruktív, kreatív, előremutató, intuitív tanácskozásban is. Egyetértek azzal, hogy a szolgálatba beszűrődhet a vezető nézete, és „nagyot nyomhat a latba”. Ez azonban véleményem szerint korántsem egyenlő azzal, hogy a vezető ’destruktívan deklarál’ valamilyen szellemi irányvonalat, amelyet a juhoknak szellemi érettségre (csecsemő, ifjú, érett) korra és nemre tekintet nélkül el kellene fogadni. (Teszem azt mindenkinek el kellene fogadni a bal vagy jobb oldali nézeteket.)

Egy Gyülekezet szellemi véleményformálásának kialakítása/gyakorlása ugyanolyan nagy szellemi feladata egy egészséges vezetőségnek, mint más funkciónk, a Szentírás és lelkiismeretünk (belső szellemi bizonyság) fényében, hisz ez az egyik gyümölcse az érett kereszténynek. A hívők így tanulják meg, hogy bizonyos kérdésekben véleményt lehet/kell alkotni. De azt is megtanulják, hogy az objektív tények alapján döntsenek és ne az előítéletek vagy indulatok határozzanak meg akár egy életre szóló ’szellemi-gellert’ hozó döntéseikben.
Nézzük meg Pál Apostol, miként könyörög a szentekért:

„És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék:
1. megismerés, (felismerés, megértés, ismeret);
2. minden megértésben (érzékelés, észlelés, tudomás);
3. hogy megítélhessétek (kipróbál, megpróbál, megvizsgál, jóváhagy, helyesel, jónak/helyesnek/alkalmas);
4. hogy mi a rossz és mi a jó;
5. legyetek tiszták és botlás nélkül valók (hibátlan, tiszta (lelkiismeret) meg nem botránkoztat)
6. a Krisztusnak napjára; teljesek lévén az igazságosságnak (jogosság, méltányosság) gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus ad az Isten dicsőségére és magasztalására. Fil.1:8-10”
„Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú. Az érett korúaknak pedig, kemény eledel való, mint akiknek a tapasztalatuk miatt, gyakorlottak az érzékeik (ítélőképesség) a jó és rossz között való különbségtételre. Zsid. 5:13-14„

Egyéni és kollektív döntés
Tehát az egyén véleménye eltérhet másokétól, és ez nem elítélendő. A bibliai értékeken, tényeken illetve gyümölcsökön alapuló szolgálatot vagy véleményt (és nem propagandát) támogatom. Fontos dolognak tartom azt is, hogy szükség esetén a juhok véleményt is formáljanak. Például szellemi krízisben.
„Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának. Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, Oly emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. ApCsel.15.”

Objektíven
Ami a Lakeland-be utazott néhány egyházi tekintélyek által történő vélemény-nyilvánítással, jóváhagyással, valamint az egységes gyülekezeti álláspont kialakításával kapcsolatos, a következőket tartom szükségesnek leszögezni. Az Aratás Gyülekezete jelenleg még nincs (de szándékunk), véglegesen kialakult és deklarált kapcsolatban egyetlen olyan szellemi tekintéllyel (Apostol) sem, aki tekintély lenne az egész Gyülekezet fölött is, ami esetleg azt eredményezhetné, hogy valamilyen konkrét döntést kellene hozni abban a kérdésben, hogy a gyülekezet, mint Krisztus testének egy tagja, miként ítélje meg a Lakeland-ben történteket. Ebből következően – konkrét döntéshelyzet hiányában – idő előttinek tartom jelenleg bármely konkrét állásfoglalást, és amíg ilyen helyzet nem áll elő, addig – az egységes gyülekezeti álláspont kialakítását mellőzve – az előbbiekben mondottak szerint mindenkinek kizárólag a saját belátására bízom, hogy a szellemi fejlődése érdekében milyen lépéseket tesz meg.
Apcs 5:38-39 „Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok.”

Szubjektíven
Azonban az Aratás Gyülekezetre nézve, felelősséggel tartozom s így kötelességem is utána járnom, minden fontos egyházügyi kérdésnek, pláne amikor természetfeletti történések is szerepelnek. „Szeretteim, ne higgyetek minden Szellemnek, hanem próbáljátok (megvizsgál, tesztel) meg a Szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. 1Ján 4:1”
Mégis, ha valaki megkérdezi, mi a véleményem Todd Bentley szolgálatáról szubjektíven, egy mondattal megfogalmazva: kérdéses előttem több szellemi esemény az eddig szerzett ismereteim alapján. Néhány kérdést megemlítenék, amelyre várom a választ:
- Angyalokkal való találkozásában és kommunikációjában fellelhető kérdőjelek, amely megfoghatatlanná teszik a szellemi élmények megítélését
- A szolgálat tartalmának fókusza és üzenete
- A gyógyulások és feltámadások hitelességének hiánya a sajtó és a test felé
- Szolgálatának kivitelezésében durva és extrém elhajlások
- Mi vagy ki ösztönözte arra, hogy szolgálata közben teletetováltassa magát tetőtől talpig? A testén lévő ábrák üzenetének értelmének tisztázása
- A megittasodás átadása, az Isten Szellemének u.n. vételének bibliai fogalmának magyarázata
- Összességében példaértékű-e és adoptálható-e a szolgálati minta és etika

Az ébredés
"Hát ki az az Apollos, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr." 1 Kor.3:5
Tudjuk, időt szükséges nyerni, amíg bizonyos kérdésekben meggyőződik az ember, hogy olyan módon építse ki véleményét, amely biztos alapokkal bír. Ezért adok időt magamnak, amíg kérdéseimre választ nem kapok.Tegyük hozzá, ébredési helynek tekintik Lakeland-et, így igen nagy istenfélelemmel néztem, nehogy elhamarkodottan hozzak véleményt, kárára és nem hasznára szolgálatomnak és a közösségnek.
Azonban érdeklődéssel tekintek a következő időszak történéseire is Lakeland-ben, mégpedig a következő szempontokat mérlegelve:
1. A hitünk középpontja a kereszt. Ezért a kereszt hirdetésének és gyakorlati alkalmazásának hiányával a kereszténységnek létét veszítjük el. Ezáltal jött létre rengeteg vallás és akár jóindulatú vallási mozgalom. Így bekövetkezik a céltévesztés elkerülhetetlenül, és démoni befolyás, azaz a hitetés.
2. Szeretnék idézni Charles Spurgeontól: „A keresztény élet alapelemeinek prédikálása a kereszt említése nélkül olyan, mint amikor egy kiképzőtiszt parancsokat ad, olyan katonáknak, akiknek nincsen lábuk. Hallják és értik az utasításokat, azonban nem tudják kivitelezni. Emlékezzetek, csak a Kereszt által nyerjük el azt a képességet, hogy megtegyük azt, amit Isten mond.”
Ami az apostolok támogatásával kapcsolatos Lakeland-ben, úgy gondolom, fontos megemlítenem pár észrevételemet. Különbséget látok felfedezni az evangélista szolgálata és az apostoli szolgálatok közötti szellemi munka városokra kiterjedő hatásai között.

A Lakeland-ban létrejött egyfajta új egység, mégpedig a többféle apostoli megmozdulások között, amelyre nem volt eddig lehetőség állításuk szerint. Ezt mindenképpen sikeresnek kell elkönyvelni. Az igyekezetüket Todd Bentley szolgálatának támogatásában pedig nemes erénynek.
A három meghatározó apostoli áramlat egységes kiállásáról van itt szó, USA-ban:
• ICA (Apostolok Nemzetközi Koalíciója)
• Revival Alliance (Éledési Szövetség)
• Morningstar Ministries
Azt feltételezem teljesen jó szándékból persze, éretten akartak viszonyulni a helyzethez, mert
• Egységet hoztak létre
• Befedezés alá vitték a szolgálatot
• Kifejezték, hogy segítik a továbbiakban
Meg akarták állítani a megosztást és bomlasztást Krisztus testében Lakeland körül, szinte a jó hírüket kockáztatva, mert
• A Királyság érdekeit tartották szemük előtt
• Felismerték a lehetőséget az áramlatok egységbe való integrálásában
• A szituáció súlyát tekintve, felelősséget éreztek a TEST védelmét szemük előtt tartva
Hozzáteszem, kezd egy olyan áramlat is kibontakozni Krisztus testében, hogy szinte megkérdőjelezhetetlen több nemzetközi szolgáló véleménye vagy cselekedete, akik apostoli vagy prófétai címmel rendelkeznek. Úgy gondolom a csalhatatlanság gyümölcsét nem lehetséges megteremni. Nem érdekes az, ha ma Krisztus testében a hitetéstől és megtévesztéstől védekezni próbálunk, akár világos kérdéseket feltenni olyan dolgokban, amelyek egyáltalán nem egyértelműek majd egyesek úgy reagálják azt le, hogy csatamezőt rajzolnak fel, rögtön árkot ásva és pólusokat kialakítva. A megbélyegzés jelzői ilyenkor: lázadás, szkepticizmus, vallásosság. Hogy ennek a lakeland-i szituációnak mi lesz a gyümölcse, várnunk szükséges, mert a következő időszak fogja megmutatni. Annyi bizonyos, felelősség és elszámoltathatóság terheli mindezek után őket. Ebben is várom az évek múlásával a fejleményeket.

Summa
Végezetül egy fontos dolgot nem szeretnék figyelmen kívül hagyni, mégpedig ami a Magyarországon lévő szolgálók felelősségét jelenti Krisztus testében, hogy miként és hogyan ítélnek meg bármely munkát Krisztus testében.
„Kinek-kinek munkája nyilván lesz: mert [ama] nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája (eredmény, teljesítmény, alkotás) milyen, azt a tűz próbálja meg. 1Kor 3:13”
„Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem nektek, az Istennek teljes akaratát. Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett, az Isten egyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. A.Cs. 20:27 -28„
Vezetők és juhok, járjatok utána annak, hogy mi munkálkodik köztetek; lássátok a gyümölcseiket, az életüket, és hogy mi van mögöttük. Már régóta ideje lenne annak, hogy Krisztus Teste felnőjön, és abbahagyja azt, hogy rácsodálkozzon mindenre, ami prófétikus, vagy egy természetfölötti szellemi ajándék. Elméletileg a jelek és csodák minket követnek, és nem mi követjük a jeleket és a csodákat. Figyelembe ajánlom még ezzel kapcsolatban Pál Filippibeliekhez írt levelének 3. fejezetében a következőket is:
„Sőt kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján:
Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához;
Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem [mondom], hogy már elértem, vagy [hogy] már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.
Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna:
De egyet [cselekszem], azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. Valakik azért tökéletesek [vagyunk], ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek: Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.
Legyetek én követőim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, amiképpen mi néktek példátok vagyunk.
Mert sokan járnak [másképpen], kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei; kiknek végük a veszedelem (kárhozat), kiknek Istenük a ő hasuk és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, akik földiekkel törődnek. Mert a mi Királyságunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Aki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.”

Vagyis együtt arra kell, hogy törekedjünk, a cél felé egy értelemben, egy észjárással legyünk, és ha valamire eljutottunk, abban szilárdan megálljunk. Ami pedig nem a cél felé mutat, vagy amire még nem jutottunk el, mert másképp gondoljuk, azt bízzuk Istenre, mert le fogja leplezni előttünk. Szerintem a lakeland-i mozgalommal kapcsolatos idő előtti vélemények is ez utóbbi kategóriába tartoznak (nem a cél felé mutat és még nem jutottunk el rá), ezért én személy szerint Istentől várom, hogy megmutassa ennek az életem/életünk számára lényeges és a test számára hasznot hozó üzenetét. Ezt tudom mindenkinek tanácsolni.


2008. augusztus 22., péntek

Győzelem….vereség




Győzelem… vereség
Antoine de Saint-Exupéry
(Részlet)


Hiszem sok jó vezető, nem csak arról ismertetik meg, hogy megtanít reá figyelni, illetve taníthatóvá formálja tanítványát. Azonban lehet, hogy még azt a szabadságot is megkapjuk tőle, hogy szembe merünk nézni vele, de igen kevés az olyan, akivel közös irányba tudunk tekinteni.

Győzelem… vereség… Értelmetlen szavak. Az élet ezek alatt a képek alatt folyik, és új képeket készít. Egy győzelem gyöngévé tesz egy népet, egy vereség föltámaszt egy másikat.
Mert túl gyakran tapasztaltam, hogy helytelen útra téved a szánalom. Mi azonban, akik az embereket kormányozzuk, megtanultuk, hogy belenézzünk a szívükbe, és csak az érdemesnek juttassunk gondolkodásunkból.

  • Mert van ideje a vetőmagvak kiválasztásának,
  • de van a végérvényes választás megtörténte után a termés növekedésén való örvendezésnek is.
  • Ideje a teremtésnek és ideje a teremtménynek.
  • Ideje a tűzvörös mennykőnek, amely széthasítja az ég vizeinek gátjait.
  • Ideje a ciszternáknak, amelyekben majd összegyűlnek az elszabadult vizek.
  • Ideje a hódításnak, de ideje a birodalmak megszilárdulásának is.

Engem, aki Isten szolgája vagyok, vonz az örökkévalóság. Hajó vagy, amely nélkül az emberek eltévesztenék az örökkévalóság útját! De én ismerem a hajóra leselkedő veszedelmeket. Ide-oda hányja a kívül tomboló sötét tenger. És nem hagynak neki nyugtot a többi lehetséges elképzelések. Mert mindig le lehet rombolni a templomot, mindig szét lehet szedni a köveit, hogy másikat építsünk belőle, de a másik sem igazabb, hamisabb, igazságosabb vagy igazságtalanabb. És senki sem fogja érezni, milyen szerencsétlenség érte, mert a csend minősége nincs beleírva a halom kőbe. Ezért kívánom, hogy szilárdra építsék a hajó bordázatát, hogy nemzedékről nemzedékre továbbszármaztathassák, mert nem teszem szebbé a templomot azzal, ha minden pillanatban újra kezdem építeni.

Láttam az embereket boldognak és boldogtalannak, de nem holmi egyszerű, rájuk szakadt gyászeset, vagy (például) az eljegyzés egyszerű boldogsága, betegség vagy egészség miatt, hiszen még a beteget is talpra tudom állítani, és végigvezetni a városon valami lelkesítő hírrel, elég hozzá, hogy a dolgok valamiféle jelentésével - a legegyszerűbb példát veszem: egy győzelem hírével - hassak a kedélyállapotára. Mert az egész várost meggyógyítom győztes seregeim fényes hajnali bevonulásával, és öröm látni, hogyan tolonganak, ölelkeznek, csókolóznak az emberek. Amire te azt fogod mondani:
- Miért ne lehetne állandóan olyan hangulatban tartani őket, amilyen például a zenei ünnep hangulata?
Én pedig ezt válaszolom neked:
- Mert a győzelem nem panoráma, amelyet a hegy tetejéről csak úgy birtokba veszel, hanem izmaid által felépített és a csúcsról megpillantott táj, átmenet egyik állapotból a másikba. Semmi az olyan győzelem, amelyik állandó. Nem éltet, csak elpuhít, és unalmassá válik, mert többé már nem győzelem, hanem egyszerű, befejezett táj.

Mert az ember ráeszmél, hogy a siker mindig becsapja, ha a megszerzett dicsőségből akar élni, összetévesztve az alkotás hevületét a számára semmit sem nyújtó idegen jószág élvezésének örömével. Ám mégis előfordul, hogy rá kell magunkat szánnunk erre is, ilyenkor azonban csupán az olyan felhasználás érdekes, amely elősegíti a sikeres alkotást, ha az utóbbi viszont a felhasználásban segít. Mert a kettő egymást erősíti. Így van ez a tánccal meg az énekkel is, vagy a gyakori imádkozással, amely buzgóságot teremt, és fordítva, a buzgóságból imádság születik; és így van ez a szeretettel is.

Mert ha állapotot változtatok, ha nem vagyok többé valami felé irányulás, mozgás és cselekvés, akkor szinte már meg is haltam. És hegyed magasáról nem fogod többé élvezni a panorámát, ha már nem izmaid győzelme, tested kielégülése lesz. Végeredményben azonban mindnyájan egy és ugyanazon városról ábrándoznak. De az egyik a cselekvés jogát követeli a valóságban adott ember számára. A másik viszont azt a jogot, hogy addig gyúrhassa-alakíthassa az embert, amíg olyanná nem lesz, aki tud majd cselekedni. De mind a ketten ugyanazt az embert magasztalják.

Így van ez az országgal is. Én nem formáltam Istent országomból, hogy szolgaságra hajtsa az embereket. Nem áldozom fel az embereket az ország oltárán. Hanem azért alapozom meg országomat, hogy megtöltsem vele az emberek szívét, hogy vele lelkesítsem őket, mert az ember többet számít nekem az országnál. Azért rendeltem neki alá az embereket, hogy benne valósuljanak meg. Nem, pedig az ország megalapozásának érdekében rendeltem őket szolgálatára.

De hagyd abba ezt a sehová nem vezető beszédet, amelyik különbséget tesz ok és okozat, úr és szolga között. Mert nincs egyéb, csak egymáshoz való viszony, szerkezet és belső függés. Én, aki uralkodom, jobban alá vagyok vetve népemnek, mint bármelyik alattvalóm énnekem. Tehát amikor kilépek teraszomra, és hallgatom az éjszakában siránkozásaikat, együgyű beszédeiket, szenvedés kiváltotta sikoltásaikat meg viharzó örömeiket, hogy himnuszt formáljak belőlük Isten dicsőségére, úgy viselkedem, mint az ő szolgálójuk. Én vagyok a hírnök, aki összegyűjtöm, és magammal ragadom őket. Én vagyok a gyaloghintójuk hordozására rendelt rabszolga. Én vagyok az ő tolmácsuk.

2008. augusztus 21., csütörtök

Ismerd meg az Urat





„És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván:
Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig,
azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem."
Jer 31:34

Tudjuk, hogy rész szerint van az ismeretünk, de mindenképpen arra kell törekednünk, hogy minél jobban megismerjük Őt a teljességet. Elváltozunk a változhatatlan által. Amit megértesz Istenből, csak azt tudod használni és továbbadni tanúbizonyságként. Ezt a szellemi elvet nem tudjuk kikerülni, mert a kereszténység Istentől jövő természetfeletti erőből fakadó valóság kommunikációja.

Mostanság egyre több kereszténynek, közösségnek vannak ú.n. szellemi megnyílvánulásai vagy prófétikus átélései. Ezt általában úgy magyarázzuk, beteljesedik és folytatódik mindaz, amit Péter apostol, Jóel prófétát megértve, Pünkösd napján kihirdetett. Joel próféta szerint látomásokon, álmokon és próféciákon keresztül kapott kijelentések gyakoriak lesznek az utolsó időkben. Napjainkban a hívek által kapott kijelentések nagymértékben megszaporodtak, s jelnek tekintik arra nézve, hogy az "utolsó napokban" élünk.
Az egyház jelenlegi vészterhes korszaka, arra sarkalljon bennünket, hogy még nagyobb elszántsággal keressük a kijelentés forrását, Jézust, a Krisztust. A Názereti Jézus Krisztus az Isten legfőbb titka, akiben a mennyei bölcsesség, ismeret van elrejtve, amit meg akar ismertetni az Őt szerető, szenvedélyes imádókkal. Pál így imádkozik a Kolossebeliekért és a Laodicedabeliekért:

"Hogy vigasztalást vegyen az Ő szívük, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére, amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve. Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel. (Kol. 2:2-4; KAR.)
"Hogy szívük megbátorodjék, hogy szeretet kösse őket össze, hogy eljussanak a teljességre fejlett belátás gazdagságára, az Isten titkának, a Felkentnek megismerésére, akiben a bölcsességnek és ismeretnek kincsei rejtve vannak. 4 Azért beszélem ezt, hogy senki titeket rábeszélő szavakkal (hamis következtetésekkel) félre ne vezessen."(Kol. 2:2-4; CSIA.)

Ha nem akarjuk, hogy a hamissal becsapjanak bennünket, nem az a megoldás, hogy minden kijelentést elutasítunk, hanem hogy világos látásunk lesz az igaziról. Akik nem tanulják meg a valóságosat a hamistól megkülönböztetni, egyre jobban ki lesznek téve a megtévesztésnek, azonban az Úr juhai ismerik az ő hangját.

A Biblia világosan beszél a látomásokról, álmokról és próféciákról, amelyek által Isten a saját népéhez szól, ezért szükségünk van arra, hogy megtanuljuk az Istentől származó kijelentést feldolgozni, s így tanúsíthassuk a helyesen értelmezett és bölcsességgel alkalmazott isteni üzeneteket.

A kereszténység tulajdonképpen tanúságtétel, a láthatatlan Isten ajándékáról. Minden hívő magasabb szellemi szintre emelkedhet a kegyelemben arra, hogy Jézus Krisztus erejéből, ismeretéből egyre nagyobb mértékben részesüljön. Ez az együttműködés, együttlét, egymással való közösség szélesedhet, növekedhet. A teljes személyiségünket elérheti, és már nem csak a lélek, hanem a szellemünk epicentrumát, szívünket is befolyásolhatja. Következménye, pedig a látás és hallás lesz.

Az Úrral való közösségünkben ez a folyamat, a Szellemben való élet szilárdságát, szellemünk látó, halló képességeinek a működése jelentős mértékben befolyásolja, mert ez által vagyunk képesek Krisztussal kapcsolatban maradni.

Látni és hallani

Keresztelő János ezt mondta:
Az ember semmit sem vehet, hanem ha a Mennyből adatott neki. Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földieket szól, aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél. És arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, és az ő bizonyság tételét senki sem fogadja be. Aki az Ő bizonyság tételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Szellemet. (Jn:3:31-34)

Istennek ezért kellett elküldeni a Fiút, hogy bizonyságot tegyen a Mennyről, az Atyáról, és azokat szólja, amit az Atya szájából hallott, és amit a szemeivel látott. Két otthonunk van! Mi sem vehetünk semmit, és nem adhatunk át embereknek, csak ami a Mennyből adatott nekünk! A szellemi javak megértéséhez a Szent Szellem tanítása szükségeltetik, hogy így a mennyei realitásokat megismerve, majd megértve tudjuk mindazt közvetíteni.
Jelenleg egy komoly változás történik Krisztus testében, ezt a Királyság előrenyomulásának nevezem. A Királyság jó híre hozza létre az Atya akaratát. Az első szakasz helyreállítása pedig, felismerése mindannak, amelyet Isten kegyelemből már létrehozott részünkre.(1Kor. 2:9-13)

Jézus ezt mondja magáról:


"Bizony, bizony mondom néktek, a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi." (Jn. 5:19-20)
"Senki sem jöhet én énhozzám, hanem ha az Atya vonja azt, aki elküldött engem, én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál, és mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott és tanult, én hozzám jó. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van, az látta az Atyát." (Jn. 6:44-46)
"Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam, ti is azt cselekszetek, azért, amit a ti atyátoknál láttatok. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem néktek, amelyet az Istentől hallottam." (Jn. 8:38-40)

Jézust azért feszítették keresztre, mert arról tett kizárólag bizonyságot:
amelyet látott és hallott!

A farizeusoknak szükségük volt ellen bizonyságokra, Jézus bizonyságával szemben. A vallásos rendszerek mindig konfrontálni fognak az Úrtól jövő bizonyságokkal (manifesztációkkal), a saját bizonyság tételükkel, amiként Jannesz és Jámbrész. Úgy is mondhatnám: Két bizonyság tétel harca folyik a szellem világban, és ami itt figyelem felhívó Pál üzenetében, hogy mindez, pont az egyházon belül zajlik. (II. Tim. 3:5-9)

"Mert sokan tesznek ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyság tételek nem voltak megegyező."(Mk.14:56)
"Pilátus mondja: nem hallod, milyen sok bizonyságot tesznek ellened? És nem felelt néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozott."(Mt. 27:13-14)