Tom Marshall Bizalom (részlet)

A bizalom meghatározása

Mi a bizalom? Mik a feltételei? Hogyan kell felépíteni? Mi történik akkor, ha megsérül, vagy elvész? Ezek olyan elemi, mégis megkerülhetetlen kérdések, így az ezekre adott válaszok nem épülhetnek feltételezésekre, és nem tekinthetjük ezeket magától értetődőknek.

"A bizalom, olyan állapot, amelyben önként függő helyzetbe hozod magad valakivel szemben, valamilyen közös cél elérése érdekében." Tom Marshall

„… Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elő. Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben… Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz…” ( Zsoltárok 55.)

Kezdjük azzal, hogy megpróbálunk megfogalmazni egy egyszerű meghatározást a bizalomról! A bizalom, olyan állapot, amelyben önként függő helyzetbe hozod magad valakivel szemben, valamilyen közös cél elérése érdekében. Figyeljük meg a bizalomként meghatározott állapot néhány fontos jellemvonását!

1. A bizalom olyan döntés, amelyet neked kell meghoznod

Nem lehet senkit bizalomra kényszeríteni. Ha megbízol valakiben, vagy beléveted a hitedet, azt csak önkéntesen teheted meg.

2. A bizalom hozzáállást jelent

Azokat a dolgokat, amelyek meghatározzák életünket és viselkedésünket, attitűdöknek nevezzük. Az attitűd nem egyszerűen hitet jelent, mivel a hit tisztán felfogásbeli kérdés, és a legtöbb ember nem a hitének megfelelően él. A bizalom, mint attitűd, három részből áll:

a) Van egy kognitív (tudati) eleme, ami azt jelenti, hogy a bizalom hit. Meg van győződve arról, hogy a másik ember megbízható. Például Ábrahám teljesen elhitte, hogy amit ő (Isten) ígért, meg is cselekedheti.

b) Van egy érzelmi része. Amikor megbízol a másik emberben, bizonyosságot érzel. A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

c) Végül van egy viselkedésbeli része. Meggyőződésed szerint cselekszel. A hit cselekedetek nélkül halott.

3. A bizalom kockázatot jelent, amit vállalnod kell

A bizalom azzal a kockázattal jár, hogy bizonyos dolgok kimenetelét kiengeded a kezedből és átadod annak, vagy azoknak az embereknek, akikre képességeik és megbízhatóságuk alapján rábíztad magad.

Ha azt mondod, hogy rábízol valakire egy feladatot, aztán megcsinálod magad, vagy személyesen ellenőrzöd, mit csinál, akkor a munka elkészül ugyan, de értelmetlenné válik az állításod, hogy te megbízol abban az emberben.

4. Azzal bizonyítod, hogy megbízol valakiben, hogy nem készítesz terveket arra az esetre, ha esetleg mégis cserbenhagyna.

Ha védekező helyzetet foglalsz el, vagy felkészülsz arra, hogy mented, a menthetőt, hogy így védekezz az esetleges cserbenhagyás ellen, az csodálatra méltó körültekintés lehet ugyan, de egészen biztosan megkérdőjelezi bizalmad mértékét. Ha a másik ember tudomást szerez terveidről, melyeket előre nem látható helyzetekre készítettél, akkor nagyon gyorsan arra a meggyőződésre jut, hogy egyáltalán nem is bízol benne.

5. A bizalom ára a sebezhetőség

A bizalom azzal jár, hogy sebezhetővé válunk, mivel a dolgok végkifejlete kicsúszik a közvetlen irányításunk alól, és egy másik ember kezébe kerül, akinek képességeiben, vagy megbízhatóságában kénytelenek vagyunk megbízni. Ezt a függő helyzetet a bizalom hozza létre, és ezzel tudunk a legnehezebben megbirkózni.

Bukott állapotunk lényege az, hogy nem vagyunk hajlandók Istentől való függőségben élni. Tudatosan úgy döntöttünk, hogy függetlenek leszünk, a magunk javát keressük, és a saját kezünkbe vesszük sorsunk irányítását.

A bizalom gyökereiben támadja meg mindezeket a dolgokat. De itt van egy paradoxon. Erre akkor jöttem rá, amikor azt fejtegettem, milyen nehéz meggyőző etikai érveket felsorolni a szerencsejátékok ellen.

Ekkor hirtelen megláttam mi a szerencsejátékok lényege. Az világos, hogy a társadalmi életnek egy gonosz betegsége, de ezen kívül egyfajta szekularizált hit szerepét is betölti.

Választ ad az embernek arra a szükségletére, hogy vállaljon valamilyen kockázatot. Mivel az Istentől való függőség kockázatát nem hajlandó vállalni, mindenféle nem megfelelő és káros úton kénytelen megszerezni ezt az izgalmat. Úgy tűnik, hogy Isten két nagy szükséglettel teremtett bennünket: a biztonság és a bizonytalanság szükségletével.

A biztonságérzet iránti szükségletünket az az Isten tölti be, Aki mindig ugyanaz, és Akinek szeretete és szava teljesen megbízható és változhatatlan.

A bizonytalanság iránti szükségeltünket pedig az az Isten tölti be, Aki mindig új dolgokat tesz: …Ímé, újat cselekszem Állandóan, kihív minket a megszokott dolgokból, hogy a hit útján járjunk, és egy bizalomra épülő függőséget jelentő személyes kapcsolatban éljünk Vele.

Szinte akaratunk ellenére újra meg újra felszínre tör bennünk az az igény, hogy hitben járjunk, hogy bízzunk, bizonytalan helyzeteket éljünk át és kockázatokat vállaljunk. Ez megmagyarázza, mire gondol Pál, amikor ezt írja:

"…Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatik az őnéki igazságul…"Rm.4:3 (A megigazultság egyik jelentése a normáknak és elvárásoknak való megfelelés)

Amikor Ábrahám megbízott Istenben, amikor vállalta azt a kockázatot, hogy hisz az ígéretekben, pedig még egyetlen fia sem volt aki az ő nevét viselte volna (ez aztán a furcsa helyzet!) akkor töltötte be azt, hogy Istenben bízó lény legyen.

Az Ádám által keresett függetlenség soha nem volt és nem is lesz lehetséges, ezért életünk minden egyes napján rákényszerülünk arra, hogy megbízzunk valakiben, vagy valamiben.

Ez még az olyan egyszerű dolgokra nézve is igaz, mint mikor megvásárolunk egy csomag gabonapelyhet, felszállunk az autóbuszra, vagy belépünk egy telefonfülkébe, hogy elintézzünk egy hívást.

Ami pedig ezekben a meglehetősen hétköznapi jellegű dolgokban igaz, az még inkább vonatkozik a személyes kapcsolatokra.

A helyzet az, hogy minél fontosabb egy kapcsolat, annál alapvetőbb szerepet játszik benne a bizalom, és minél intimebb, annál fontosabb benne a bizalom, és annál magasabb lesz a valódi bizalom elkötelezettségének ára.

Nem meglepő tehát, hogy a bizalom a legfontosabb feltétele az olyan kritikus kapcsolatoknak, mint például a vezetőkkel, a közhivatalokat betöltő emberekkel való érintkezés, vagy az olyan intim kapcsolatoknak, mint a házasság vagy a lelkigondozás.

6. A bizalom olyan felelősség, amit önként kell vállalnunk

Csak akkor számíthatsz valakinek a megbízhatóságára egy adott helyzetben, ha az az ember ismeri és elfogadja a bizalom feltételeit, és magára vállalja ezeknek a felelősségét.

A tudatos és megfontolt bizalomnak tudatos és megfontolt megbízhatósággal kell találkoznia; a tudatos és megfontolt hitnek tudatos és megfontolt hűséggel kell találkoznia. Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassák.

7. Annak az embernek, aki bízni akar, magának is megbízhatónak kell lennie.

Először is: ha meg akarok bízni valakiben, ahhoz szükség van arra, hogy ő is komolyan vegye azt a kötelezettségét, hogy megbízhatónak és hűségesnek kell lennie.

De nem valószínű, hogy magára fog venni egy ilyen meglehetősen terhes kötelezettséget velem szemben, ha azt látja, hogy én a magam részéről egyáltalán nem veszem komolyan az ilyen kötelezettségeimet.

Másodszor: ha én magam nem veszem komolyan a megbízhatóság kérdését, nagyon nehezen tudom majd elhinni másokról, hogy ők komolyan veszik, ezért nagy nehézségeim lesznek majd, ha valakiben meg akarok bízni.

Ezért a hitben való növekedés elhanyagolt kulcsa az, hogy növekednünk kell a hűségben. Ha kínosan ügyelünk arra, hogy betartsuk adott szavunkat, akkor sokkal könnyebb lesz elhinnünk, hogy Isten sem feledkezik meg ígéreteiről.

8. A bizalom elfogadása felelősséggel jár

Ha valaki megbízik bennem, és én elfogadom ezt a bizalmat, akkor felelősséggel tartozom, ami azt jelenti, hogy a dolgok kimeneteléért és egy esetleges kudarcért felelős vagyok.

A vezetés bizalmi pozíció, mivel az emberek vezetőikbe vetik bizalmukat. A kérdés csak az, hogy a vezetők kinek tartoznak számadással.

A válasz: mindenkinek, aki megbízott bennük, köztük követőiknek is. Sok keresztény vezető nem ismeri fel ezt a tényt, mások nem hajlandók tudomásul venni, de a bizalom mindig felelősséggel jár.

9. Ha a bizalom egyszer megsérül, nagyon nehéz helyreállítani

A bizalom abban különbözik a kapcsolatok többi aspektusától, hogy rendkívül törékeny. Ha egyszer megsérül, nehéz helyreállítani, és ehhez mindig időre van szükség.

A megbocsátás lehet egy pillanat műve, de a bizalom és a bizalomra való készség helyreállítása nem megy egyik pillanatról a másikra, hanem türelmes újjáépítésre lehet szükség.

Ennek egyik oka a bizalom mindent vagy semmit jellegű természetével kapcsolatos. Ha csak egy kicsit is megsérül, akkor idő kérdése, hogy teljes egészében megromoljon.

Megtörténhet, hogy valaki egyszer szeretetlenül viselkedik velünk, mégis hiszünk abban, hogy alapjában véve szeretetteljes.

Előfordulhat, hogy valaki egyszer durván bánik velünk, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy alapjában véve kedves ember. De ha megbízunk valakiben, aki aztán cserben hagy bennünket, akkor valószínű, hogy hosszú időn keresztül megkérdőjelezzük majd megbízhatóságát.

Vagy megbízol valakiben, vagy nem, nem bízhatsz benne részlegesen. Ha mégis ezt teszed, az egy rendkívül kellemetlen bizonytalanságérzést fog benned létrehozni.

A másik ok az, hogy, ha megbízunk valakiben, akkor sebezhetővé válunk, ha más területen nem is, de érzelmileg és pszichikailag feltétlenül.

Ha a bizalom megsérül, akkor kapcsolatunk/kommunikációnk, melyről azt feltételeztük, hogy kiszámítható, hirtelen megbízhatatlanná, kiszámíthatatlanná válik.

Ez félelmet, szorongást okoz, ami viszont védekező érzésként haragot eredményezhet a kiváltó okkal szemben.

Összefoglalás

Hogyan építsük fel újra a bizalmat?

A megbízhatóság tudata szinte észrevétlenül, minden látványosság nélkül épül fel, ezért bizonyos vérmérsékletű emberek számára több problémát okoz, mint másoknak, nem is annyira azért, mert nehéz dolog, hanem azért mert nagy gondosságot igényel.

1. Teremtsd meg magad körül a megbízhatóság légkörét!

• Légy megbízható és lelkiismeretes kötelezettségeid teljesítésében és feladataid elvégzésében!

• Akkor is tartsd meg ígéreteidet, ha az kényelmetlen, kellemetlen, vagy sokba kerül neked!

• Légy következetes, ne pillanatnyi szeszélyeid szerint viselkedj!

• Őrizd meg megbízhatóságodat, de soha ne ígérj semmit, amíg meg nem ismered a részleteket!

• Légy őszinte, mondd el a teljes igazságot, ne csak egy részét és gondolataid mellett érzelmeidet is oszd meg másokkal!

• Biztosítsd őket arról, hogy a maguk valójában mondod el a dolgokat, és nincs szükségük következtetésekre, hátsó gondolatokra, és nem kell gyanakodniuk.

2. Csiszold saját jellemedet! Ne felejtsd el, hogy a válsághelyzetek nem mindig fejlesztik jellemedet, lehetséges, hogy csak leleplezik, mi van a szívedben.

• Ismerd meg magadat és gyenge pontjaidat, amelyekkel szemben védekezned kell, vagy amiben meg kell erősödnöd!

• Ne engedd meg magadnak, hogy a könnyebb utat válaszd!

• Soha ne add fel a HIT etikai elveit nyomások alatt!

Így tehát a bizalom feltételei két dologra szűkülnek le: A képességre és a jellemre.

A kettő közül a jellem a fontosabb. Kevés olyan hibát lehet elkövetni, amely végzetes következményekkel jár, de ha hajlandóak vagyunk okulni az eseményekből, a legtöbb problémát idővel le lehet majd győzni.

A jellem sokkal fontosabb, a jellembeli hiányosságok végzetesek lehetnek. Ha valaki nem képes tanulni a hibákból, annak oka inkább jellembeli fogyatékosságban, mint az intelligencia hiányában keresendő.

De a jellem nem fejlődik vagy változik meg egyik pillanatról a másikra. A válsághelyzetek nem mindig fejlesztik, csak napfényre hozzák amár meglévő jellemet.

Ezért az, hogy meg tudok-e bízni az adott személyben, ugyanannyira függ jellemének ismeretétől, mint a képességeibe vetett hitemtől.

Képességei meggyőzhetnek ugyan engem arról, hogy egy adott helyzetben tudni fogja, mit kell tennie, de csak a jelleme fogja megadni nekem azt a bizalmat, hogy valóban azt fogja tenni, amit helyesnek tart.

Mit jelent Isten jelenlétében lenni 2011 -ben? - Tóthné K. Klaudia

Szeretnélek bátorítani Benneteket Pál imája által. Úgy érzem, hogy nagyon aktuális lehet mindannyiunk számára. Persze csak akkor, ha használjuk a hitünket, amit kaptunk.Ösztönzök mindenkit, hogy a 2011-es esztendőben legyen felírva a szívetekbe többek között ez az ima is. Azt gondolom MINDEN benne van, ami a hitre, a szeretetre, a Szent Szellemmel való közösségre, az uralkodásra sőt a belső gyógyulásra alkalmazható.


A célunk a belső ember megerősödése. Azt gondolom, ha ez megtörténik, nagyon sok kérdésre választ kaphatunk. A fókusz az Úron lesz egész biztosan és az érzelmek lecsillapodnak. Azt egészen biztosan tudom, hogy az ördög célja az ige tekintélyének aláásása. A „mi haszna Isten szolgálatának” negatív vízió, pokolból feltört zaj lesz csupán. Nem engedhetjük az elménkbe ezt a zörejt 2011-ben, épp ellenkezőleg, ellene kell állnunk a hittől való elszakadás (aposztaszia) szellemének!

“Istennek először munkálkodnia kell az emberben, mielőtt munkálkodna az ember által.” Leonard Rawenhill

Efezusbeliekhez írt levél 3. fejezetéből 14-21 versek
Károli Gáspár
"Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt,
Akiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön,
Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;
A szeretetben meggyökerezvén és alapot lerakva, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága [az Isten jóvoltának],
És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.
Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik feljebb, mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,
Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!"

Csia Lajos
"14 Ez okból meghajtom térdemet az Atya előtt,
15 akiről a mennyekben és földön minden atyafiság a nevét kapta,
16 s kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok,
17 hogy a Felkent a hiten át szívetekben lakozhassak, és ti szeretetben úgy meggyökerezzetek és megalapozódjatok,
18 hogy az összes szentekkel együtt erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a szeretetben mennyi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység,
19 és megismerhessétek a Felkentnek ismeretet felülmúló szeretetét is, hogy így az Istennek egész teljességéig betelhessetek.
20 Annak pedig, aki az ő bennünk ható hatalma szerint mindannál, amit kérünk, vagy gondolunk sokkal-sokkal többet képes cselekedni,
21 legyen része a dicsőség az eklézsiában és Felkent Jézusban a korszakok korszakának minden nemzedékéig. Ámen."

Megtörtség
A térdünk arra való, hogy megalázkodjunk Isten előtt. Így kezdődik minden helyes motívumból való ima, így tudunk közeledni Isten felé. A meghajtás azt jelenti, hogy elismerjük az Ő abszolút tekintélyét, és az Ő akaratát akarjuk meghallani sőt megcselekedni. Mikor Jézus elé mentek az emberek, sokukról mondja az ige, hogy térde estek ő előtte.

Az alázat, az Istennek féleleme levisz minket a térdeinkre, ahogy Simon Péter is mikor meglátta, hogy Jézus csodát tesz, leesett a térdeire és csak azt tudta mondani, hogy "eredj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram". Péter vagy Pál is térdre esve imádkozott, de maga Jézus is a Getsemáné kertben. De ez nem csak a test hozásállása, hanem a szívnek a hozzáállása kell, hogy legyen.

Amikor igazán megalázkodunk előtte, akkor tudjuk csak észrevenni a saját hibáinkat is. Ez segít abban, hogy tisztán tudjuk látni önmagunkat is és ne másokat okoljunk esetleg a problémákért, sebekért stb. A térdelést nevezem "üresjáratnak"...így kezdődhet csak az őszinte ima. A szív és a test megalázkodik! A térdre esés az imádás!

“Sok keresztény imádkozik hogy áldott legyen, kevés imádkozik azért, hogy megtört legyen.” L.R.

Pál nem kevesebbet említ itt, minthogy HATALMASAN meg tudunk erősödni a belső emberben. Ez az isteni erő, amely görögül dünamisz (valamire való képesség, erő megnyilvánulás) a 20. versben is szerepel, vagyis az ember képes - bármennyire is most nem ezt érzed, és mást sugallnak a gondolataid – megerősödni és megújulni! Ez az IGAZSÁG. Nem az, amit érzünk, hanem amit az Isten mond.

Ezért kezdtem az alázattal az egész üzenetemet. Az alázat az, hogy elfogadjuk, amit Isten mond, és nem a magunk gondolataira támaszkodunk. Itt kell sajnos kezdenünk. Nem tudunk tovább lépni alázat nélkül. Álljatok most meg tehát egy picit, kérlek!

Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből és a magad értelmére pedig NE TÁMASZKODJÁL. Ne légy bölcs, a te magad ítélete szerint, féld az Urat, és távozzál el a gonosztól. (Példa.3:5-7)

Nem fog működni a hitünk, ha a magunk gondolatait, érzéseit tartjuk irányadónak Isten gondolatai előtt! Nem fog működni a dünamisz, ha nem határozzuk el, hogy az igének adunk abszolút tekintélyt és elsőbbséget! Ha ezt megtesszük, és ragaszkodunk hozzá, ezt a hitbeli döntést és lépést meg fogja jutalmazni Isten VALÓSÁGOS megtapasztalásokkal, de először az igében való hit szükséges.

Nos, a magunk értelmére fogunk támaszkodni és bölcsek leszünk, magunkban vagy inkább megalázkodunk és az Úrban lesz a bizodalmunk 2011 -ben? Ez itt a kérdés, válasszunk!

Soha nem látom azt az igében egyébként, hogy Isten azt mondaná annak, aki gyenge, vagy fájdalmakkal küzd, hogy az ő életükre ez és ez nem vonatkozik. Mint ahogy az erős is gyengévé válhat majd a próbája alatt. Mindenkinek van próbája, és a próba pedig jön. A hit ugye hallásból jön, a próba meg csak jön…

Mindig jön, úgyhogy ne másokkal törődjünk, hanem magunkkal. Elérkezik mindenki életében a teszt, de nem úgy, ahogy mi szeretnénk látni a testvéreinknél, hanem ahogy Isten akarja szuverénül mindenki életében. Két dolog fontos, hogy ne emeljük soha az ige fölé az állapotunkat és alul se értékeljük magunkat pláne a többiek alá sem szellemi értelemben.

Ragadd meg
Tehát a dünamisz görög szó 116 -szor fordul elő az Újszövetségben, legtöbbször mint hatalom, csoda, erők, erősségek magyar szóval helyettesítve. A dünamisz az isteni erő, ami kiáradt és árad jelenleg is Jézus Krisztusból, ha hittel megragadjuk Őt, mint ahogy a vérfolyásos asszony tette. Úgy ragadta meg, mint amikor egy kutya nem akarja elengedni a csontját. Ez a megragadás!

Azt szeretném hinni, hogy ehhez hasonló dolgok megtörténhetnek, amikor HATALMASAN MEGERŐSÖDÜNK A BELSŐ EMBERBEN A SZENT SZELLEM ÁLTAL. Ez a dünamisz az, amelyet Lukács az orvos (Luk:4:14) leír, amikor a puszta után Jézus megtért a Szellem EREJÉVEL. "

Isten kimeríthetetlen, ezért a "dünamisz" -a is kimeríthetetlen!

Belső jelenlét
Kezdjük elhinni, imádkozzunk azért, hogy igen, meg tudok erősödni hatalmasan a belső emberben! Isten képes rá és én is képes vagyok rá! A megerősödés az erőre kapás ugyanis így lehetséges. Ez nem lehet távoli számunkra! Nem lehetünk cinikusak és keserűek annyira, hogy elvetjük a lehetőségét annak, hogy meg tudjunk újulni. Akármilyen messzinek is tűnik a megerősödés, ne dobjuk el a bizalmunkat, oké?

Nem azt kérem, hogy magatoktól erősödjetek meg! Hát akkor én is cinikus lennék:-) De nem is ezt mondja Pál, hanem ezt: hatalmasan megerősödjetek a belső emberben a Szent Szellem által."

Drága testvéreim! Nem erővel, nem hatalommal, hanem az Ő Szelleme által! Most rögtön valami szent izgalomért imádkozom értetek és magamért, hogy megértsem, hogy a Szent Szellemmel való kapcsolat által valami csodálatos dolog történhet az életünkben! A Magasságos nem kézzel csinált templomban lakik már, hanem bennünk!

A hit pedig arra kell, hogy valóban el hidd, hogy benned lakozik: hogy lakozzék Krisztus hit által a szívetekben. Úgy tűnik, ha elszakadunk a hittől, akkor ez a lakozás már távolinak tűnik.

A hit az, ami az érzelmeinket helyes vágányra tudja tenni. Hit által lakozik bennünk Isten. Amikor rosszul vagyunk, nem tudunk a legtöbbször hitben látni és járni. Viszont ha a belső emberünk megerősödik a Szent Szellem által, akkor igen. Még egyszer idézem, nem szégyellem:

Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben, hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben

Azt jelenti ez az egész, hogy ha megerősödünk a szellemünkben az erő és a Szent Szellem által, akkor a hitünk erős lesz. Ha a hitünk erős, akkor a belső emberünk is erős. Ha a hitünk erős, akkor nem az érzelmeink lesznek erősek.

S van még egy csodálatos dolog: a szeretet is megjelenik! Minél jobban megerősödünk a belső emberben és a hitben a Szent szellem által, úgy fog erősödni bennünk a szeretet. Én így hiszem. A legtöbb gond azért van, mert a meggyökerezés nem történik meg vagy az alapvetés. Meggyökerezzetek és alapot vegyetek, ezt tanácsolja Pál.

Fundamentum
Emellett ne menjünk el. Imádkozzunk a meggyökerezésért és a fundamentumért! Lehetséges, hogy sokunk azért szenved, mert bár hirtelen megújul, de aztán megint visszaesik, hisz nincs rendben az alap, vagy nincs alul meggyökerezés. Ezért nem tud mélyre hatni Isten.

A meggyökerezést hogy történhet? Az elmélkedés által. Biztos vagyok benne, hogy ez eléri a célt, amikor „forgatjuk” az igét a szívünkben, mint ahogy Mária tette. Ha ez a forgatás elmarad, és csak olvasás van, akkor nem vagy alap sem gyökér. Ebben biztos vagyok.

Luk 2:19 Mária pedig mind ez igéket (gr. réma) megtartja (megóv, megőriz) és szívében forgatja (összevet, következtet, mérlegel, megfontol).

Tegyétek a szívetekre a kezeteket (így szokták mondani...) kb. hány órát töltöttetek el ebben az évben elmélkedéssel? Mármint az igén való elmélkedéssel. Én bevallom őszintén kevesebbet, mint tavaly előtt. Nem lehet, hogy azért vagyok tele másféle gondolatokkal, hitetlenséggel, mert a szívemet pótlékokkal töltöttem meg? A kérdés: min tűnődik a szívünk?

Ef 3:18 A szeretetben meggyökerezvén és alapot vegyetek, hogy megérthessétek (gr. katalambanó - megragad, elnyer, hatalmába kerít, elfoglal, birtokol, megért, felfog)minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága [az Isten jóvoltának]

Ef. 3:19 És megismerjétek (gr. ginoszkó: megismer, megért, véleményt alkot, szexuálisan ismer) a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ezáltal beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.

Azért szükséges még imádkoznunk, hogy tapasztalati keresztényekké váljunk, akik nemcsak olvassák az igét, hanem felfogják, megértik Isten Igéjét és a Szent Szellem munkáját. Ha ez megtörténik, akkor tudjuk csak megragadni Istent, a szellemi dolgokat, szeretetet, erőket stb.

Az, hogy „megérthessétek” az nem elméleti tudás, hanem megragadást, birtoklást jelent. Ez sokkal több, minthogy ismerem az igét, a betűt és van fogalmam róla. Úgy tűnik, hogy ez az efézusbeliekhez írt levél 3. fejezete teljesen egymásra van épülve. Ahhoz, hogy eljussunk a szeretetben való "megragadásig, birtoklásig ill. beteljesedésig," három fundamentumra mindenképpen szükség van:

1. a hit,
2. a Szent Szellem,
3. és a belső emberünk.

Akkor tudunk igazán megragadni valamit, ha értjük is. Egyébként iszonyú fárasztó minden. „Megismerni”, Isten szerinti tapasztalatot is jelent, mély tapasztalatot ami több, minthogy nagy az információnk. A szeretet megismerése, adása és elfogadása a teljes megépülés.

Tehát e folyamatok által, amit leírtam, ahogy Pál mondja, elmélyülhetünk a szeretetben és megismerhetjük valóságosan Istent. Azt hiszem, az efézusbeliekhez írt levél 3. fejezete alapján megérthetjük azt is, mit jelent az a szlogen, hogy „legyél Isten jelenlétében.”

Pál gondolat menetét egy kiakasztó mondattal zárja még: Isten mindent megcselekedhet és ezt a munkafolyamatot a bennünk munkálkodó erő szerint teszi. Feljebb, hogy nem elgondoljuk! Ezért mondom, hogy az emberi gondolatainkat hagyjuk valahogy elveszni, elhalni…

Még egy dolgot megemlítenék. Néha nem tudjuk, hogy mi az, ami hiányzik az életünkből, érezzük, hogy valami nem stimmel…a legtöbbször tudjátok mi hiányzik? Isten! Még mielőtt bárki félreértené, nem arra gondolok, amikor is alapvető életszükségleteink hiányoznak…

Arra gondolok így a végén, biztos vagyok abban, hogy ha az Istennel való kapcsolatunk megerősödik egy olyan biztonságot, szilárdságot tud adni az érzelmeinknek, hogy tényleg azt érezhetjük, hogy be vagyunk telve, és ezek után már helyesek lesznek a vágyaink is, céljaink is.

A Szent Szellemmel való beteljesedés számomra azt jelenti, hogy be vagyok telve Istennel. Isten túlárad bennem. Tehát tegyük fel a kérdést? Be vagyok teljesedve Istennel? Ha erre a kérdésre a válasz az, hogy nem, sőt, akkor egész biztosan egyre több más fajta vágy kezdi eltölteni a szívünket, ezért az egyensúlyra figyeljünk. Ha megvan az Úrral való beteljesedés, akkor rendben lesznek szerintem a vágyaink is.

Összefoglalva
Imádkozni fogok tehát a következő pontokért különösen:

1. Alázat az életemben, Istenhez való megfelelő közeledés
2. Teljesen hinni szeretném, hogy Ő hatalmas, dicsőséges, és kimeríthetetlen a gazdagsága annak ellenére, hogy e jelenvaló korszakban pont ezt szeretné aláásni az ellenség. S ha tényleg ilyen hatalmas, akkor van rám is ereje. Az ő dicsőségének gazdagságának mértéke szerint akar megérinteni, megáldani nem az én elgondolásom szerint. Csia Lajos fordítása azt mondja Krisztus helyett, hogy: „Felkent”…
3. A dünamisz megismerése, ezért való imádkozás, kutatás a Szentírás fényében. A bennem munkálkodó erő erősödjön…(20-vers)
4. A Szent Szellem erősítse meg a belső emberemet, hogy éljek többé nem én, hanem éljem bennem a Krisztus, hogy így a belső emberem sokkal valóságosabb legyen, mint a külső. Az érzelmeim szentelődjenek meg, legyenek érzelmeim „isteniek”...
5. Állandóan tudatosítsam magamban, hogy Isten bennem lakozik, és gyakoroljam a hitemet, hogy emiatt minden megtörténhet, és imádkozni is fogok, hogy a hittől ne szakadjak el 2011-ben sem…
6. Utolsó idők üzenete a Szentírás szerint (1 Tim.4:1): „…némelyek elszakadnak a hittől, hitető szellemekre figyelvén…” Timóteusnak és vele együtt nekünk is üzeni Urunk ill. pontosabban prófétálja…
7. Az igéket, amiket kapok, vagy kaptam, egészen a gyökeréig megértsem. A módszer az igének a szívben való forgatása, elmélkedés által…
S így jön el a szeretet, a Szeretet valóságos megismerése. Ahogy a szellemünk erősödik, erősödnie kell a szeretetnek is Isten felé és emberek felé is. Beteljesedés, ha úgy tetszik „betöltekezés, feltölt; teljessé tesz; jóllakat; kielégít” (gr. pléroó).

Ugyanaz a szó van egyébként itt, amit a Szent Szellemmel való betöltekezésre használ több helyen a Szentírás. Túláradjunk a szeretetben is! Ez legyen a cél, hogy az irányunk is helyes legyen!

Babilon Vs. Királyság

A társadalmak többsége látja és a saját bőrén tapasztalja is, hogy a világban évről évre, hónapról hónapra egyre nagyobb mértékben van jelen a szociális válság, amelynek a mértéke csak súlyosabb lett a gazdasági világválság negatív hatásai következtében. Vajon mi, keresztények, a könnyű vagy inkább a nehezebb utat válasszuk. Az előbbi vagy az utóbbi vezet el a létünk boldogulásához. Erre csak látszólag egyértelmű a válasz, mint ahogy a gazdagság szabadsága, vagy a lehetőségeink korlátozottságai hoznak megoldást...


"És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt." Jel. 17:5-6


A Biblia szerint Babilon alapítója Nimród volt, aki vezetőként szembefordult az egy Istennel. Miközben a Mindenható azt az utasítást adta az embereknek, hogy „töltsétek be az egész Földet” Babilon lakói ezzel szemben úgy döntöttek, hogy nem fognak elszéledni a Föld színén, hanem a saját nevük dicsőségére pompás várost és égig érő tornyot fognak építeni.

János apostol azért állította róla, hogy parázna, mert szinkretizmusa és okkult vallásaival elszakította a nemzeteket Istennel kötött szövetségei áldásoktól.

A Szentírás alapján ez a vallási-politikai rendszer a történelmi Babilon bukása után sem szűnt meg, hanem lényegét tekintve keletkezése óta változatos formákban minden egymást követő világbirodalom szellemi-vallási arculatát meghatározta.

Babilon láthatatlan kormányzása alatt álló posztmodern világunk is, amely Isten Királyságával szemben destruktív vallási-szellemi erőket, kulturális ideológiákat közvetít és kényszerít rá az emberekre.

Babilon fejedelme arra készteti a keresztényeket a világon keresztül (pl. család, munkahely, demokrácia, stb.) - sokszor egy nyomás alá helyezve ezzel a lelkiismeretet -, hogy követeljük és hangsúlyozzuk személyes vagy a Szentírásban olvasott jogainkat érvényesítsük, ha kell bármi áron. Persze ebben lehet igazság is és gyakran ezt tartjuk a helyes, követendő útnak.

Sok tanító ösztökél bennünket a gazdagság, jólét és a komfortunk elérhetőségére s teret engedve, képzelő erőnknek, vágyainkat felszabadítva ezzel. Hozzáteszem újra lehet ez aktuális is.

Kérdés formájában szeretnék hozzáfűzni (nem elvetve a kereszt anyagi életünkre megszerzett kegyelmét) és ezzel elindítani gondolataimat:

1. Mi a kivitelezésünk forrása és tartalma?
Tudjuk, nem arról van szó, hogy a pénz minden gonoszságnak gyökere. A gazdagság nem rossz és elvetendő. Szentírás közli, Istennek van terve a pénzünkkel. Amire rá akarok mutatni, a babiloni szisztéma ellenpólusa, nem önmagában a Szentírásban leírt áldások lehetőségei vagy a pénzügyi függetlenség szabadsága, hanem a Királyság megtalálása és annak való alávetettség.

Jézus az evangéliumokban tisztán szemlélteti, csakis a Királyság által értjük meg üzenetét, egész földi létünkre nézve. A megváltott ember szellemi, lelki és fizikai életére nézve az áldások lehetőségei és jogai vannak fenntartva abban.

És még a Királyság szellemi alapelveinek felismerése sem jelenti a helyes kiterjesztés módjának teljes garanciáját szellemi vonatkozásban. Mire gondolok? Arra a folyamatra, mikor az igazság könnyen önigazsággá, a jogaink felismerése, önérdekek centrumába kerülnek s így lesz önigazságunkból önérvényesítésünk.

Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a Mennyek Királyságának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővőlködik (perisszeuó); de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van. Máté 13:11-12

Egy fordítási vagy szövegértésnél lényeges, hogy az idegen szó legmegfelelőbb jelentését találjuk meg, mert ha csak elsiklunk a többletjelentések felett és megelégszünk az első változatnál, félrefordíthatunk és ezáltal az egész szöveg értelmezhetetlenné válik.

A perisszeuó görög szó jelentése 1) többletként jelentkezik, megmarad, fölösleges 2) bővölködik vmiben, bőven van neki 3) felülmúl, megelőz, kimagaslik, növekedik, gyarapodik 4) bőségesen ad, gyarapít.

Millió és millió keresztény imája és vágya ennek a beteljesedése személyes életére nézve.

Mi lehet akkor a baj? Királyság szellemi alapelveinek és céljainak való fittyet hányás!

2.A megigazulás nélkül nem működik
Királyság kiterjedése több irányú. A juhok, mennyei stratégiájú szerveződése földi közösségen belül (eklézsia) illetve a megváltott emberrel való közösségen belül is létrejött.

Így bontakoztatja ki, és fejleszti a személyünket Isten Szelleme, miközben annak fejlődésével a közösség is fejlődik.

Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát (jogszerűség) és ezek mind megadatnak néktek. Máté 6:33

Ugye a Királyság és a gyülekezet közötti kölcsönhatásokat szeretnénk érvényesültnek látni. Jézus azt tanítja keressük a Királyság szellemi kulcsait és annak igazságosságát is! Királyságon belüli hatások és működési szisztémák gyakorlata, az emberi tényezők miatt, nehezen kivitelezhetőek, amikor az újjászületett teremtmény nem jár a megigazultság kegyelmi ajándékában.

Megigazulás a Szentírás középponti kinyilatkoztatása szerint, keresztény hitünk alapját jelenti. Az ember kegyelemből, hit által történő megigazulása a teljes győzelmet vetíti előre, ezért Babilon erőinek igen nagy részét mozgósítja ennek meghiúsítására.

Ezen a ponton ezért olyan küzdelem kezdődik, amelyről a világi és a formálisan vallásos embereknek elképzelésük sincs, csak azok ismerik, akik a hit által megigazultak. Luther, majd a nyomába lépő többi reformátor felismerték, hogy több teológiai csűrés-csavarás valójában megtagadja a hitből való megigazulás bibliai tanításának lényegét.

A reformáció korától fogva természetesen újra értelmet nyert a hitből való élet, a megigazulás Isteni valósága.

Még valami...
A XX. sz. reformációja egy új irányt vett. A kereszténységen belüli rekonstrukciók a radikális döntések folyamatai, amely eleinte egy reform-közösséghez való csatlakozásban teljesedett ki, egyre fiktívebbé válik.

Reform-közösség alatt értem az un. neo-pünkösdi vagy karizmatikus egyházakat, akik bizonyos spirituális és erkölcsi területen továbbléptek Isten segítségével a Szentírás értelmezésében, bizonyos területen viszont egyáltalán nem.

Jézus tanítása szerint a királysági mag és az ellenség magja egyre radikálisabb elszakadása az emberek és nézőpontjaik közösségétől, még csak most kezdődik igazából a "vég napjaiban", ahogyan Jézus fogalmaz.

A közösségtől való elszakadás tehát immár nem feltétlenül száműzetés, vagy szellemi emigráció, árnyéklétre kárhoztatottság, hanem egyrészt kinek-kinek kötelessége, mégpedig az üdvösség és a szellemi javak manifesztációja miatt.

Ezek megvalósulása, minden esetben egyéni döntéseken, s nem valamilyen látható, vagyis eszményi közösséghez való tartozáson múlik; másrészt pedig akár a magasabb szellemi élet feltétele is lehet!

Az Egyház helyreállításához, mindig is szükséges lesz szellemi-centrumok létrejövetelére. Ezt nevezem szellemi intelligencia robbanásnak (kijelentett igazság), amikor egyensúly jön létre az egyénben lévő charisma és az egyházi érdekek között. Ekkor felszabadul a vallási ideológia hatalmának bilincse s visszanyeri az ember által közvetített Isteni üdvterv érvényességét a szellemi moralitás lejtőjével szemben. Mindehhez Isten részéről a tervszerűség és az ő mindentudása szükséges.

Az emberi tényezőt, énünk helyzetét soha nem lehet kiiktatni. Akár egy spirituális felismerés, egy élethelyzet sikere, könnyen az énünk uralma alá kerülhet, így jön létre a kijelentés vagy a megnyilvánulás oltára, úgy is fogalmazhatnék bálványa.

Ilyenkor egy csere következik be, amikorra a Kijelentő tisztelete háttérbe szorul, a 'kéz áldása' pedig előtérbe. Úgy is mondhatom, tömören: Isten akarata érvényét veszíti. Egy igazság kijelentése, felismerése még nem jelenti önmagában a megvalósulásának eszközét.

3.Kincsvadászat
Visszatérve a cikk fő témájához, Jézus alternatívája érthető és egyszerű: Két út, két Úr és két fajta kincsvadászat. Ez a két pólus a pénzszerzés és cselekvés dinamikája. Nem mondja, elérhetetlen a gazdagság, sőt ígéri, hozzátéve, a gazdagok nehezen mennek be a Királyságba (v. nehezen értik meg).

"Íme az a férfiú, aki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában (hiábavalóság, mohóság, vágy) volt!" Zsolt 52:9

Így is fogalmazhatok: a mennyei Királyságban nyújtotta pénzügyi gazdagság és a vele járó szabadság eszköz és nem cél az emberi szív attitűdjében. Mivel az újjászületett emberi élet alapja a kijelentett valóság a kincseinkről, az életben való eligazodáshoz elengedhetetlen a Királyság kincseihez fűződő viszonyunk.

"Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." Máté 6:20

A hegyi beszédben Jézus tanít a hívő ember szívéről, kijelenti, amire támaszkodik az ember szíve, az az Istene. Felszólít egy kincskereső életformára is. Hagy jegyezzem meg, hogy nem azt mondja, ahol a szív van, ott a kincsünk, hanem épp fordítva. A kincset követi a szív. A kérdés az, megérjük-e a szellemi kincsek értékét.

A jelenések könyve beszámol arról, hogy a Mennyei Királyságban is létezik vagyon, gazdagság, jólét.

"Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást."Jel 5:12

A nehézség és kényelmetlen helyzet ott kezdődik, amikor jogainkról, lehetőségeinkről, megszerzett vagyonunk birtoklásáról nehezen tudunk lemondani, sőt, ez vezethet teszthez is, az Atya részéről. Van szellemi gazdagság, amely örökkévaló és anyagi gazdagság, ami alacsonyabb szintű a Szentírás alapján.

Tudjuk a pénz meg fog egyszer szűnni. Mózes prioritásának központi részéről és szolgálatának sikerességéről olvashatunk a Zsidókhoz írt levélben. Mózes értékelte és ismerte a természetfölötti élet mozgatórugóit. Mózes választott. Felismerte a szellemi, örökkévaló gazdagság felsőbbrendűségét.

"Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,Inkább választván az Isten népével való együtt-nyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett."Zsid 11:24-26

4.Sok keresztény valóban őszintén szeretné tudni, mi is Isten akarata az életére nézve, hogyan lehet sikeres?

Mondják: „Ha tudnám, mi Isten akarata az életemben, mindent neki szentelnék!” Csakhogy még azután is, hogy ezt megígérjük Istennek, bizonytalanságban maradhatunk akaratát illetően. E bizonytalanság okát Róm 12:1-2-ben találjuk. Pál azt írja le, hogyan ismerhetjük meg Isten akaratát, és ezzel rátapint a dolgok lényegére. Ha szeretnénk megtudni Isten akaratát, először szenteljük neki magunkat!

Pál arról ír Róm 12:1-2-ben, hogy akkor tudjuk megvizsgálni, „mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (2. vers), ha

1. …igazán felfogjuk Isten irántunk való irgalmasságát (1. vers, elsõ rész).
2. …odaszánjuk magunkat „élő áldozatul” (1. vers, második része) Istennek.
3. …az elménk(szellemi felfogóképességünk) megújul (2. vers).

Csakis a megújult elme (szellemi felfogóképességünk természetfeletti kijelentéssel való találkozása az egyéni életünk céljai helyreigazítása miatt) értheti meg valóban Isten akaratát, sikerünkre nézve.

Ennek a megújulásnak azonban előfeltétele, hogy előbb meghaljunk az énünk törekvéseinek. Az nem lett volna elég, ha Krisztus pusztán szenved értünk – meg kellett halnia. Így kell ennek lennie a mi esetünkben is.

Kérjük a Szent Szellemet, hogy mutassa meg, ha van olyan területe az életünknek, amelyben nem „haltunk meg” teljesen. Minek a feladását mondta a Szellem szükségesnek ahhoz, hogy „élő áldozat” lehessünk Isten számára?

Az is lehetséges, hogy Isten helyett más pótlékokra, új lehetőségekre támaszkodunk, vagy alkotói tevékenységünkben látjuk magunkat biztosnak. Egy szó körülírja és determinálja ezt: FÜGGETLENSÉG.

Van, aki úgy akar keserűségétől, megbántottságától szabadulni, hogy elmegy vásárolni valamit, ami jobb kedvre deríti. Aki nem érzi magát elég fontosnak, talán igyekszik hírnevet szerezni. Megint mások, ha gondjuk támad a házastársukkal, mást keresnek.

Feloldhatnak bizonyos feszültséget az efféle pótlékok a tevékenységünkben és sikeres vagy sikertelen életünkben de nem szükségképpen oldják meg a gondot. Még kevésbé tanítanak meg arra, hogyan kezeljük jobban legközelebb a helyzetet, hisz csak énünk vágyait teljesítjük, nem a Király akaratát. A baj az, hogy sokszor inkább megpróbálunk Isten helyett nagy lehetőségeket keresni, ráhúzva arra kereszténységünk minden karizmatikus babonáját, csak hogy ne kelljen Istentől függnünk. Mindez mégis, ördögi függőséget és sok érzelmi krízist, fájdalmat közvetít, ahogy Pál mondja:

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: amely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal." 1Tim 6:10.

5.Csak az Istentől jövő természetfeletti HIT és a kereszt jövőképe képes ennek korrekciójára.

Nézzünk meg több olyan pótlékokat, amihez ahelyett fordulnak sokan, hogy Istent keresnék:
- Az emberi logikát vagy a múltbeli tapasztalatokat követjük, ilyenkor Istentől jövő kinyilatkoztatásra van szükségünk.
- Amikor Istentől jövő megoldás hiányzik, előfordulhat, hogy igyekszünk elmenekülni a kemény valóságtól vagy magától Isten elől, pedig Istennel való közösségre volna szükségünk, hogy Isten tanácsát is magunk mellett tudhassuk.
- Amikor életünk egyes területein nem haltunk meg teljességgel az énnek, Isten próbákat enged meg, hogy ezekre a „még élő részekre” felhívja a figyelmünket. Ugyanakkor a szenvedés nem csak a bűnnel való harcban segít, hanem ez által jobban megláthatjuk azt is, hogy Jézus hogyan mondott le mindenről értünk.

Talán akkor értjük meg valamennyire is a kereszt lényegét, ha lemondunk szívünk leghőbb vágyáról… ez talán olyasmi, amit saját keresztre feszítésünk tapasztalatának lehetne tekinteni, noha összehasonlíthatatlanul csekélyebb a Megváltó szenvedésénél, mégis megadja azt a lehetőséget, hogy egy bizonyos fokig részestársai lehetünk szenvedéseiben. Saját szenvedésünk minden formájában erre a közösségre hív. Ezt a realitást azok valósítják meg, akiknek fókuszában a Királyság áll...

"Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten Királyságáért, aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. " Lk.18:29-30

A Teremtő ereje benned van - Charles Capps részlet

Isten beszédét követve...

Isten Igéje nem valami mesekönyv, nem is történelemkönyv vagy vallásos irat. Isten Igéje teremtő erő. Az Ige ma is hordozza ezt az erőt, ám ahhoz, hogy akcióba lépjen az érdekedben, fel kell szabadítanod: mondd ki hittel!

Sajnálatos módon a legtöbb ember a félelem és kudarc szavait szólja. Így az emberek arról beszélnek, amijük van és azt birtokolják, amit kimondanak. Arra ösztönözlek, hogy változtass a beszédmódodon – olyan szavakat használj, hogy Isten ellátása alá kerüljön az életed!

Szeretnék megosztani veled egyet s mást azzal kapcsolatban, amit saját tapasztalatból tanultam meg. Évekkel ezelőtt jókora összeget fektettem be egy társas vállalkozásba. Eladtam egy kis tanyát, és a pénzt ebbe a vállalkozásba fektettem. Szinte a teljes, eredetileg beruházott összeget elvesztettem, majd még újabb huszonötezer dollárt. Az ellenség okozta fejetlenség közepette elvesztettem a hitemet is, és kezdtem negatív színben látni az életem. Úgy gondoltam, Isten tette ezt velem; a Sátán ezt sugallta az elmémbe.

Néhány hónap elteltével azután ráébredtem: a negatív gondolataim már nincsenek összhangban Isten Igéjével. Ezután az ellenség megpróbálta elhitetni velem, hogy elszakadtam az Úrtól, Ő pedig nagyon haragszik rám, és ezért buktam el azt az összeget. Tudom, sokak számára ismerősen cseng ez a történet, hiszen az ördög egyik kedvenc hazugsága, hogy kárhoztatást és zűrzavart kelt Isten gyermekeiben. Fejetlenség uralkodott az életemben Zavarodottságomban egyre borúlátóbb lettem. „Nem számít, mihez kezdek, úgysem jön össze semmi” – mondogattam.

Egy nap azután egy baptista ember járt a házamnál, valami könyveket is hozott magával. Emlékszem, az egyiket átlapozgattam, és itt-ott bele is olvasgattam. Jó és rossz gondolkodás – ez volt a címe, Kenneth Hagin írta. A mai napig emlékszem az egyik első kijelentésre, ami megragadta a figyelmemet:

„Azoknak az embereknek, akik hibás módon gondolkodnak, a hitük is rossz, és ha téves módon hisznek, helytelen dolgokat is tesznek.”

Rám ez bombaként hatott. Pont olyan volt, mintha valaki fényt gyújtott volna bennem. „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.” (Zsolt 119: 130) Abban a pillanatban tudtam: ez az igazság!

Elkezdtem mélyre ásni Isten Igéjében, hogy meglássam, hol hibáztam el a dolgokat. Soha életemben senkit sem hallottam prédikálni a Márk 11:23–24 igazságát: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Kelj fel és ugorjál a tengerbe!« és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és megélessz néktek.”

Persze biztos, hogy olvastam már ezeket a verseket azelőtt is, de akkor még nem mondtak nekem semmit. Nem hatoltak belém. Fogalmam sem volt arról, hogy amit kimondok, azt valóságos módon birtokolhatom is. Mihelyt azonban az imádkozás szellemében tanulmányozni kezdtem, amit Jézus a szavakról, a szájról és az imáról mondott, Isten is kezdte feltárni számomra e dolgok valóságát.

Emlékszem, egy reggel Istenhez fordulva ezt mondtam: „Atyám, én imádkoztam, de nem működik, mert csak panaszkodom.” Ismertem annyira a Bibliát, hogy az Úr értelmes módon közölhette velem a mondanivalóját a problémámmal kapcsolatban. Addig a pontig nem volt miről beszélnie velem, mert elvetettem a Szavát, és az ellenség véleményét szajkóztam. Ám a következő néhány hónap folyamán sok mindent mondott nekem szellemben, ami teljességgel a feje tetejére állította a gondolkodásmódomat.

1.A megvallás
A kereszténységet vallásnak szokták nevezni, de a legtöbb keresztény, aki vesztes életet él, pontosan azért lesz vesztes, mert nem a helyes dolgokban hisz, és nem a helyes dolgokat vallja meg. Valójában az ellenség szavait szólja és ezek a szavak fogságban tartják. A világmindenségben a szavak képviselik a legnagyobb erőt. A Példabeszédek 6:1–2 azt mondja, hogy „...a szádnak beszédei által estél tőrbe.” A félelem szavai vesztessé tesznek.

A legtöbb kudarcot vallott keresztény azért nem sikeres, mert rossz dolgokban hisznek, és rossz dolgokról beszélnek. Az ellenség ad szavakat a szájukba, s e szavak kötelékben tartják őket. Jézus ezt mondta: „...Mert bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: »Menj innen amoda!«, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” (Mt 17:20)

A Márk 11:23-ban pedig ez áll: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Kelj fel és ugorjál a tengerbe!«, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.”

E bibliai versekben Jézus közli velünk, hogy amit hiszünk, és amiről beszélünk, befolyásolja a természetes világot, anyagi helyzetünket is beleértve. Isten nekünk adta Igéjét, hogy megérthessük a világegyetemet kormányzó szellemi törvényeket. Vannak szellemi törvények, miként vannak fizikai törvények is, például a gravitáció vagy a felhajtóerő. Ha együttműködsz e törvényekkel, a hasznodra válnak. Ha viszont Isten szellemi törvényeivel ellentétesen cselekszel, ellenerőként fognak megnyilvánulni. Ha negatív módon beszélsz a gazdasági helyzetedről, megkapod, amiben hiszel és amit mondasz.

Íme egy igen fontos szellemi törvény: birtokba veheted, amit mondasz. A szavaiddal választhatsz az élet és a halál, a gazdagság és a nyomorgás, az egészség és a betegség között. Keményen dolgozhatsz, és mindennap imádkozhatsz anyagi áldásért – ha a negatív beszédeddel Isten Igéje ellen hatsz, ott maradsz nyakig adósságban, és küszködhetsz, hogy épphogy kijöjj a fizetésedből.

Igen, a szavak erőteljesek, Isten Igéje viszont egyenesen teremtő erővel telített. Ha egyetértesz azzal, amit Isten veled kapcsolatban kijelentett, és szólod is a Beszédét, a körülményeid kezdenek megváltozni, és harmóniába kerülnek az Ő életedre vonatkozó akaratával.

2.Isten, hogyan csinálja?
Isten soha nem tesz semmit, anélkül, hogy azt először ki ne mondaná. Isten a hit Istene. Isten a hitét a szavai által fejezte ki. „Jézus így válaszolt: – Legyen bennetek Isten hite!” (Márk 11:22) Régebbi fordítások ezt úgy mondták: „Legyen hitetek Istenben.”

Szó szerint viszont valójában ez áll az eredetiben: „Legyen bennetek Isten hite – vagyis az a fajta hit, ami Istenben is van.”

Az Efézus 5:1 szó szerint azt mondja, hogy úgy kövessük, utánozzuk Istent, ahogy a gyerekek követik, utánozzák a szüleiket. Ha Istent akarjuk utánozni, akkor úgy kell beszélnünk, mint Ő, és úgy kell viselkednünk, mint Ő. Nem kérne tőlünk olyat, amit nem vagyunk képesek megtenni. Amikor itt járt a földön, Jézus a hitnek azon alapelvei szerint élt, amelyeket a Márk 11:23-ban és a Máté 17:20-ban olvasunk. Szólt a szélhez és a tengerhez. Szólt a démonokhoz. Szólt a fügefához. Sőt még a halott emberhez is szólt. A szél, a tenger, a fa, a démonok, sőt még a halott ember is engedelmeskedett a szavának. Az a fajta hit, működött benne, ami Istenben volt. Isten a hit Istene. Isten a hitét a szavaival, az Igéjével fejezte ki.

Jézus utánozta a Mennyei Atyját, és ugyanazokat az eredményeket is érte el, mint az Atya. A János 14:12-ben Jézus azt mondta: „...aki hisz bennem, az is véghezviszi majd azokat a tetteket, amiket én, sőt ezeknél nagyobb dolgokat fog tenni...” A hitnek ezek az alapelvei szellemi törvényeken alapulnak. Bárki működésbe tudja őket hozni, ha alkalmazza őket. A saját szavaink hozzák működésbe ezeket a törvényeket.

• Valóban azt akarod, hogy mindazok a negatív dolgok, amelyeket megvallottál, megvalósuljanak?
• Tényleg ezekben a dolgokban gyakorlod a hitedet?
• Ha Jézus maga személyesen látogatna meg, és azt mondaná neked, hogy mostantól fogva minden pontosan úgy fog történni, ahogy mondod, akkor vajon másképp kezdenél el beszélni?

3.Oldás és kötés
A Máté 19:6-ban Jézus a következőket mondta: „Neked fogom adni a mennyek királyságának kulcsait, és minden, amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben, s minden, amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyekben!”

A 119. zsoltár 89. verse pedig így szól: „Uram! Örökké megmarad a te igéd a mennyben.” Amit Isten mond, az maradandó. Isten nem változtatja meg, amit kimondott „Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom.” (Zsoltárok 89:35) Te kinek a szavait teszed maradandóvá a földön? Az oldás és kötés hatalma itt van a földön.

A kimondott szavak beprogramozzák a szellemedet (szívedet) a győzelemre illetve a vereségre. A szavak nem üresek. Vagy hitet, vagy félelmet hordoznak magukban, és azt adják tovább, amit tartalmaznak. „A hit az üzenet meghallásából származik, az üzenetet pedig Krisztus beszédén (rhema) keresztül lehet meghallani.” (Róma 10:17)

A hit gyorsabban létrejön benned, ha saját magadat hallod, amint elismétled azokat a dolgokat, amiket Isten mondott. Jobban be tudod fogadni Isten beszédét a szellemedbe, ha a saját szavaidból, és nem más szájából hallod azt.

4.Élj az Ige tekintélye alatt!
Ideje, hogy Krisztus teste megtanuljon az Ige tekintélye alatt élni. Isten Igéjének ugyanis teremtő ereje van.

Ez a teremtő erő:

1. a szívünkben fogan meg,
2. a nyelvünk önti azt formába,
3. és a szavaink által nyer kifejezést.

Egy HIT szemináriumon tanítottam Hickoryban, Észak-Karolina államban, a Márk 11:23 alapján. Tanítás közben az Úr szólt hozzám, és életem egyik legmegrázóbb kijelentését kaptam ekkor. Nem volt bonyolult, de Jézus soha nem is komplikálta túl a dolgokat. Annyira egyszerű, hogy szinte butaságnak tűnik, de rengeteg ember életét változtatta már meg.

A te életedet is meg fogja változtatni, ha elfogadod. Nézzük meg azt az igét, amelyhez kapcsolódik: „Úgy van, ahogy mondom nektek: ha valaki ezt mondja ennek a hegynek: »Emelkedj föl, és zuhanj a tengerbe!«, és nem kételkedik a szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg is lesz neki.” (Máté 11:23)

Miközben erről az igéről tanítottam, Jézus azt mondta nekem: „Én azt mondtam a népemnek, hogy az lesz az életükben, amit mondanak ők viszont azt mondják, ami az életükben most van.”

Ez egy nagyon egyszerű igazság, mégis milyen megrázó, és milyen messze ható következményekkel jár. Ugyanis ha azt mondod, ami van az életedben, akkor az is lesz meg, amit mondasz; és akkor majd megint csak azt mondod, ami meglett az életedben, és ezáltal ismét ugyanaz fog létrejönni, amit már eddig is mondtál.

Látható, hogy ilyenkor egy szellemi törvényt hozol működésbe, ami hozzáláncol ahhoz a helyzethez, vagy azokhoz a körülményekhez, amelyekben eddig is voltál. Ez egy réges-régi probléma, amikor az ember nem tud távolabbra tekinteni annál, mint amit a szemeivel a fizikai világban lát.

5.Vetés
Ennek a szellemi törvénynek a helyes alkalmazása még a leglehetetlenebbnek tűnő szituációt is meg tudja változtatni. Ellenben ha helytelenül alkalmazzuk ezeket a törvényeket, akkor rabságba kerülünk, sőt a körülményeink csak egyre rosszabbra fordulnak. A hit minden alapelve és minden olyan szellemi törvény, amelyet Isten bemutat az Igéjében, a mi javunkat szolgálja. Az a célja, hogy győztes életet élj.

Tanuld meg kifejezni a hitedet a szavaid által! Meglesz az életedben, amit kimondasz, ha megtanulod kifejezni a szívedben levő hitet a szavaid által.

Jézus azt mondta: „...történjen veled úgy, ahogy hittél benne!” (Máté 8:13) Nem azt mondta, hogy csak akkor fog ez működni, ha a hited helyes. Akár helyes, akár helytelen a hited, a törvény akkor is érvényes. „...Istent nem lehet kigúnyolni! Amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Galata 6:7).

A szellemi törvény a vetés és az aratás ugyanezen törvényén alapul. Az általad kimondott szavak olyan magok, amelyek a saját természetüknek megfelelő termést hoznak. Biztos lehetsz benne, hogy amit elvetsz, annak meg is lesz a gyümölcse. A hit szól. És amikor szól, a hit beszédét szólja, nem a félelemét és a hitetlenségét. A szív kincseit nem lehet elrejteni, mert azok nyilvánvalóak a kimondott szavak által. Tanuld meg, hogy Jézus szavait személyesen magadra vonatkoztasd!

A Márk 11:23-ban Jézus azt mondja neked, hogy meglesz neked, amit kimondasz, ha a szavaid a szívedben levő hitből származnak.

-Gondold el, mi történne, ha Jézus besétálna a gyülekezetedbe, rátenné a kezét az emberekre, és azt mondaná: „Mostantól fogva pedig minden pontosan úgy fog történni, ahogy azt mondjátok?”
-A gyülekezet fele felugrana, és azt mondaná: „Na, nekem akkor annyi is lesz!”

Az ellenségnek sikerült annyira átprogramoznia az emberek elméjét, hogy ahelyett, hogy ellene állnának, már egészen jól összebarátkoztak vele, és a nyelvét is átvették.
Tanítsd meg magad arra, hogy Isten beszédét szóld. Tanítsuk meg magunkat arra, hogy Isten beszédét szóljuk

Az Efézus 5:1 azt mondja, hogy Isten szeretett gyermekeiként az Ő követői legyünk. Az eredeti görögben a „követői” helyén egy olyan szó áll, ami azt jelenti, hogy „utánozni”. Úgy kell utánoznunk Istent, ahogy egy gyermek utánozza az apját. Ha egy gyermek utánozza az apját, akkor úgy fog viselkedni, és úgy fog beszélni, mint az apja; minden mozdulatát róla fogja mintázni. Nekünk is ugyanígy kell utánoznunk a Mennyei Atyánkat!

Ha Jézus életét tanulmányozzuk, akkor több fontos tényt is észrevehetünk, amelyek miatt Jézus le tudta győzni a világot, a testet és az ördögöt. Felsorolok ezekből néhányat.

1. Sok időt töltött imában, de soha nem a probléma adta az imája tartalmát, hanem a válasz. = A válasz az, amit Isten mond.

2. Pontosan fogalmazott és soha nem beszélt mellé. = Az imája mindig abból állt, amit Isten mondott.

3. Mindig a végeredményt mondta ki és nem a problémát. = Soha nem a fennálló körülményekről tett megvallást, hanem a kívánt eredményt mondta ki.

4. Az írott Ige segítségével legyőzte a Sátánt, aki természetfeletti lény. = Isten Igéjének, ahogy az a szívünkben megfogan, ahogy a nyelvünk megformálja,és a szánk kimondja, teremtő ereje van a természetfeletti világban is.

Isten ugyanazzal a módszerrel teremtette az univerzumot, mint amit te is alkalmazol, a HIT szavainak ereje által. Az embert Isten a maga képére alkotta: mi is a hittel teljes szavainkkal szabadítjuk és aktivizáljuk hitünket. Isten Igéje – ha az emberi szellemben már megfogant, a nyelv szavakká formálta és a száj kimondta – teremtő erő, amely a te érdekedben hat.

Jonathan Edwards II/2. A nagy ébredést kísérő hibák egyik oka az észrevétlen lelki gőg - részlet

5. Tisztelettől megtévesztve

Egy másik következménye a lelki gőgnek, hogy elbizakodottá teszi az embert. Némelyek gyakran természetes dolognak tartják, hogy úgy cselekedjenek, és szóljanak, mint akik különösképpen méltók mások figyelmére és nagy tiszteletére. A lelkileg nagyon büszke embernek egészen természetes dolog, hogy elfogadjon minden tiszteletet, amit iránta tanúsítanak.

Ha mások hajlandóságot mutatnak arra, hogy neki engedelmeskedjenek, és egy tanítót megillető hódolattal viseltetnek iránta, készségesen elfogadja, és helyesli, sőt természetesnek tartva, elvárja, hogy így bánjanak vele. De ha nem ezt látja, nagyon megjegyzi, és rossz véleménye lesz azokról, akik nem adóznak neki olyan tisztelettel, amilyenre ő jogot formál.

Hajlamos azt gondolni, hogy övé a szó, és beszélgetések idején bíróként és dogmatikusként pózol, és kisajátítja magának a jogot, hogy végzését előadja, határozzon, és döntsön. Ezzel szemben a tiszta keresztyéni alázat nem kérkedik, nem viselkedik bántóan, hanem kész arra, hogy másokat nagyobb tiszteletben részesítsen.

Aki telve van lelki gőggel, hajlamosabb mást oktatni, mint magát megvizsgálni, és természetesnek tartja, hogy úgy viselkedjen, mint egy tanítómester. De akit a tiszta alázat tölt el, természetesen a tanítvány helyére ül, azt kérdezve:

• „Mit cselekedjem? Mit tegyek, hogy még inkább Isten dicsőségére élhessek? Mit tegyek ezzel a gonosz szívvel?"
• Kész bárkitől tanulni: „Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra."

A kiválóan alázatos keresztyén igényli mindenki segítségét, míg a lelkileg öntelt ember azt gondolja, hogy mindenki az ő segítségére szorul. Átérezve mások nyomorúságos állapotát, az alázatos keresztyén esedezik és könyörög, míg a lelkileg gőgös parancsol, és tekintéllyel figyelmeztet.

A legnagyobb elővigyázatossággal kellene őrködnie az ilyen lelki gőggel szemben mindenkinek, aki azt állítja, hogy köze van ehhez a munkához, különösképpen a támogatóinak, és mindenekfelett a prédikátoroknak.

Isten legnagyobb ajándékai, jóindulatának és áldásainak legkiválóbb jegyei sem mentenek fel ez alól senkit.

• Mert hát kicsoda az ember még legjobb állapotában is?!
• Kicsoda a legmagasabb kegyekkel megajándékozott keresztyén, vagy a legkiválóbb és legsikeresebb lelkipásztor, aki azt gondolhatná, hogy ő most már jó valamire, akire fel kell figyelni, aki úgy jelenhetne meg és tevékenykedhetne embertársai között, mintha bölcs, erős és jó lenne?

6. Mózes és Uzza figyelmeztető példája a buzgóságban

Nagyon vigyázzanak azok a lelkipásztorok, akiket Isten ennek a dicsőséges ébredésnek fő eszközeivé tett, és arra használt, hogy előhozza népét, mint egykor Egyiptomból. Nehogy felingereljék Istent, mint Mózes, túl sokat tulajdonítva önmaguknak, mert így mértéktelen buzgóságukkal önmagukat fosztják meg attól, hogy lássák mindazt a jót, amit Isten véghez kíván vinni az Ő egyházával a világban. Zsolt 106:32-33

Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattuk, mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival. Zsolt 106:32-33

Mózes hitetlenségének, amely arra indította Istent, hogy kizárja őt Kánaán földjéről, és hogy ne engedje őt részesülni mindabban a jóban, amit népe, Izrael számára elkészített, két főbb gyümölcse volt.

Először is keserűséget kevert buzgóságába!

Nagy buzgóság volt benne Isten iránt, és nem bírta nézni népe fiainak tűrhetetlen nyakasságát, hogy Isten munkáját nem akarták elismerni, és noha sok csodát láttak, mégsem engedték magukat meggyőzni.

Buzgóságába semmi más, csak emberi szenvedély keveredett:
„Meríbá vizeinél is felháborították, Mózes is rosszul járt miattuk, mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt", és beszéde keserű volt: „Hallgassatok ide, ti lázadók!"

Másodszor, beszéde és viselkedése elbizakodott volt!

Túl sokat tulajdonított önmagának: „Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?"

Ott és akkor Mózesben a lelki gőg munkálkodott. Nagyok voltak kísértései e tekintetben, hiszen Isten hatalmas dolgokat jelentett ki neki, kitüntetve őt azzal, hogy áldott és meghitt közösségben lehetett vele, és egyháza javára alkalmas eszközként használta.

És noha ő alázatos ember volt, akiről maga Isten mondta, hogy az egész földön nincs nála szelídebb ember, ezek a kísértések túl erősek voltak számára. Mindez rendkívüli elővigyázatosságra és önmagukkal szembeni bizalmatlanságra kellene hogy késztesse fiatal lelkipásztorainkat, akikkel Isten az utóbbi időben nagyon kegyelmesen bánt, és nagyon sikeresek voltak.

Ó, milyen gyengék vagyunk a szent, szelíd és idős Mózeshez képest! Rendkívül nagy a kísértés ma is, hogy ugyanazon két tévedésbe essünk, mint egykor Mózes. Nagyon kísért a keserűség, és az, hogy buzgóságunkba romlott szenvedély keveredjen.

Ugyanis Istennek e dicsőséges munkájával szemben nagyon sok a túlzott ellenállás és makacsság, amit e nemzedékből rengetegen saját példájukkal tanúsítanak, annak ellenére, hogy Isten nagy és csodálatos dolgokat vitt véghez szemük láttára. Ez pedig nagyon ingerli azokat, akik az ébredést szívügyüknek tartják, arra késztetve őket, hogy meggondolatlanul szóljanak. Némelyeket mértéken felül kísért az elbizakodottság.

Amikor időről időre egy lelkipásztornak átlagon felül sikeres a munkája, és nagy tömegek figyelnek rá, amikor azt látja, hogy sokan követik, és úgy folyamodnak hozzá, mint egy mindentudó emberhez, készek lévén, hogy rajongjanak érte, szinte áldozatot mutatva be nekik, mint Pálnak és Barnabásnak Lisztrában, szinte lehetetlen dolog egy embernek, hogy ne úgy viselkedjen, mint egy tanító vagy valamely rendkívüli személy.

Az embernek nagy adag alázatra és isteni segítségre van szüksége, hogy a kísértésnek ellene tudjon állni. De minél nagyobbak a veszélyek, annál jobban kell őrködnünk, imádkoznunk, és annál szerényebbeknek kell lennünk, hogy gonoszságra ne vetemedjünk.

Vigyázzanak a sikeres halászok, hogy egy nagy fogás után nehogy tömjénezni kezdjenek hálójuknak! Figyelmeztessen bennünket Gedeon esete: miután Isten nagy kegyelmet gyakorolt iránta, és felmagasztalta őt, hogy népe szabadulásának csodálatos eszköze legyen, végül éppen az ellenségtől vett zsákmányból készített bálványt, ami csapdává lett számára és háznépe számára, és családjának romlását idézte elő.

Most, amikor az Isten ládája felhozatalának napjai vannak, hadd álljon minden fiatal lelkipásztor előtt figyelmeztetésképpen a fiatal lévitának, Uzzának, Abinádáb fiának esete. Úgy tűnt, hogy igazán szívén viseli Isten szövetségládájának dolgát, és buzgón vett részt a láda visszahozásának örömteli eseményében.

Miután a láda oly soká volt elrejtve Kirjat-Jeárimban, Isten eszközzé tette őt annak visszahozásában, amit sikerült is egy jókora szakaszon megtenni a Sion hegye felé vezető úton. Mivel azonban nem volt benne elegendő alázat, tisztelet és elővigyázatosság, és túl sokat tulajdonított önmagának, Isten ellene tört, és halálra sújtotta őt vétkéért.

Így soha többé nem láthatta, és nem érezhette át azt az örömet, amiben egyháza részesült, amikor a frigyláda a Sion hegyére került, sem azokat a mennyei áldásokat, amelyeket ezt követően Izrael megtapasztalt. Ebben az ébredésben Isten főképpen fiatal lelkészeket használt fel, akik Uzzához hasonlóan kétségtelenül szívükön viselik Isten ládájának dolgát.

Nyilvánvaló azért, hogy nagyon lelkesíti és foglalkoztatja őket a frigyláda felhozása ezen az örömteli napon. Féltik a szövetségládát: mi történik vele, ha így viselkednek a szolgái? Látják, hogy ingadozik, és attól tartanak, hogy ezek a botladozó ökrök felborítják. Félő, hogy némelyek túlbuzgók voltak ebben a helyzetben, és túl sokat gondoltak magukról.

Merészkedtek kezüket kinyújtani, hogy megtartsák a ládát, mintha csak ők lennének méltók és alkalmasak arra, hogy megvédjék. Ha a fiatal lelkipásztorokban romlással elegyítetlen nagy alázat lenne, és ezért az idősebb lelkipásztorokat tisztelnék, és nagyra becsülnék, mint apjukat, a hatalmas Isten még nagyobb segítséget és több eredményt nyújtott volna nekik:

„Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad" 1 Pt 5:5
„Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert. És félj a te Istenedtől! Én vagyok az Úr." 3 Móz 19:32

7. Siker elitizmusában

Miközben a lelki gőg hatására az emberek túl sokat tulajdonítanak önmaguknak, ugyanakkor másokat elhanyagolnak. A tiszta keresztyéni alázat viszont arra serkenti az embert, hogy mindenkit tiszteljen, az 1Pt 2,17-ben található szabály szerint.
Mindenkit tiszteljetek, az atyafiságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.

Némelyekben, akiket én a hit igaz barátainak tartok, túl nagymértékben jelentkezett a lelki gőgnek ez a gyümölcse, ami abban mutatkozott meg, ahogyan ők az általuk testieknek tartott emberekkel bántak: egyszerűen szóba sem álltak, és nem is vitatkoztak velük.

Egyáltalán nem használ, csak árt a vallásnak, ha sok időt a hit dolgairól való zajos és heves vitatkozással töltünk el, és egyesek oly félelmetesen ellenzik ezt a munkát, hogy nagyon lehangoló feladat velük vitatkozni: hiábavaló dolog bármit is mondani. Tapasztalatból mondom ezt. Olykor nagyon alkalmatlan dolog hitvitát folytatni, különösképpen vallásos konferenciákon vagy istentiszteleteken.

Arra azonban nagyon vigyázzunk, hogy ne utasítsuk vissza az emberekkel való párbeszédet fölényes hanyagsággal, mintha figyelemre sem méltatnánk őket, hanem ellenkezőleg: ereszkedjük le a testi emberekhez, amiképpen Krisztus is leereszkedett hozzánk, eltűrve taníthatatlanságunkat és balgaságunkat.

Ő továbbra is oktat bennünket, sorról sorra, rendelésről rendelésre, és azt mondja: Gyertek, törvénykezzünk! Eközben világosságot ad, felsorakoztat mindenféle érvet, és vár ránk, mint oktalan tanulókra, mintegy remélve, hogy végre megvilágosodik elménk.

Ha kérdeznek, szelíden és nyugodtan, heves vitatkozás nélkül legyünk készek érvelni a testi gondolkozású emberekkel is, amellett, hogy miért is tartjuk az ébredést Isten munkájának, és ne forduljunk el tőlük, mint akiket nem tartunk méltóknak arra, hogy velük beszélgessünk. Az apostol is arra biztatta az első keresztyéneket, hogy legyenek készek a keresztyén hit és reménység felől számot adni a keresztyénség ellenségeinek is:
„…és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek". 1 Pt 3:15-16

Azért ne ítéljünk el minden hittel kapcsolatos vitát, mint testi bölcselkedést. A magam részéről semmit sem kívánok jobban annál, mint hogy azok, akik ellenzik az ébredést, elfogadják, hogy a köztük és közöttünk fennálló nézeteltérést szigorú érveléssel döntsük el.

Többször is előfordul az Írásban az a követelmény, hogy a lelkipásztor tanításra alkalmas legyen. A 2Tim 2,24–25-ben meg is magyarázza az apostol, hogy mit ért ezalatt, vagy legalábbis megnevez egy dolgot, amire utal, éspedig, hogy a lelkipásztor legyen kész arra, hogy szelíden leereszkedve, oktassa az ellenkezőket:

• „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot."Károli

• "Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek, mert hátha még más felismerésre térést ad nekik az Isten, az igazság megismerését, talán kijózanodnak (feleszmélnek) a vádló tőréből, ki élve fogta meg őket, hogy akaratának engedelmeskedjenek."Csia

Jonathan Edwards II/1 A nagy ébredést kísérő hibák egyik oka az észrevétlen lelki gőg - részlet

"Uram, hallom, amit hirdettél, [és] megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről!" Hab 3:2

1. Alázat köpenyében

A kiváltképpen való alázatos keresztyén ruhája az alázat. Számára ez olyan, mint a ruha, és mindenestől ilyenekkel öltözködik: „legyetek alázatosak" (a Károli fordításban: „az alázatosságot öltsétek fel"); „Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet."

A tiszta keresztyéni alázatban nyoma sincs a durvaságnak, megvetésnek, a kegyetlenségnek vagy a jellembeli keserűségnek. Az embert ártalmatlanná és ártatlanná teszi, mint a kisgyermek, akitől senkinek nem kell félnie, vagy mint a bárány, akiben nincs keserűség, indulat, harag és hangoskodás.

Ilyen lélekkel kell felöltözködniük különösképpen az evangéliumot buzgón hirdető lelkipásztoroknak, és azoknak, akiket Isten az Ő tetszése szerint eszközökként felhasznál munkája előmenetelére.

Az igehirdetésben valóban alaposaknak és szókimondóknak kell lenniük. Mint a Seregek Urának szolgái, ne legyenek gyengék és lágyak az Ige kardjának forgatásában, se a lelkiismeret megvizsgálásában és felébresztésében ne tanúsítsanak gyöngédséget és mérsékletet, hanem legyenek a mennydörgés fiai.

Isten Igéjét, mely élesebb minden kétélű kardnál, a lelkipásztorok ne tegyék hüvelyébe, hanem hadd vágjon annak éle az elme és a lélek, az ízületek és a velő szétválásáig. Ezt azonban tegyék anélkül, hogy ítéletet mondanának egyes emberek fölött, a lelkiismeretre és Isten Lelkére bízva a tényleges alkalmazást.

Hassa át minden beszédüket az alázat és jóakarat, az egész emberiség iránti szeretet és irgalom, hogy ez a lelkület, mint jó illat áradjon körülöttük, bármerre is járnak. A rossz lelkiismeret számára legyenek oroszlánok, az emberek személyéhez viszont bárányok. Ez nemhogy megakadályozná, hanem ellenkezőleg, nagyban elősegítené az emberek lelkiismeretének felébresztését. Utat nyitna az éles kard előtt, félretenné az akadályokat, és védtelenné tenné a mellet a nyíl előtt.

Az ilyen lelkipásztoroknak barátságos, krisztusi beszéde önmagában megrettentené az emberek lelkiismeretét, éppúgy, mint félelmetes prédikálásuk: a kettő együttműködve győzné meg az erőset, és alázná meg a büszke szívet.

Ha a prédikátoroknál folyamatosan és egyetemesen ilyen magatartás lett volna tapasztalható, tízszer annyira megrettentette volna a bűnösök lelkiismeretét, mint az a sok kirohanás és ítélkező beszéd, ami bizonyos személyekkel, ellenállásukkal, képmutatásukkal, önámításukkal, farizeusi magatartásukkal stb. kapcsolatosan elhangzott.

Ezek a dolgok általában még érzéketlenebbé tették a bűnösök lelkiismeretét, akik arra használják fel azokat, hogy mint egy pajzzsal, védekezzenek az ige éles nyilai ellen, amiket a szóban forgó lelkipásztorok feléjük lődöznek. A jelenlegi munka ellenségei szívből örültek az ilyen dolgoknak.

2. A megaláztatásban alázatban

A legkeserűbb lelkűek közöttük talán azok az emberek, akiknek lelkét e munka kezdetén valami megbántotta, és megrémítette, és az ébredési igehirdetőknek ezeket a hibáit használják arra, hogy a lelkiismeretükön esett sebeket bekötözzék, és gyógyítgassák.

A lelki gőg erősen felrója a tapasztalt ellenállás és sérelmeket, kész lévén gyakran emlegetni azokat; ezeknek súlyosbodását hamar észreveszi, vagy a keserűség vagy a megvetés Szellemével. A tiszta és elegyítetlen keresztyéni alázat viszont arra készteti az embert, hogy áldott Urához hasonlítson, aki néma maradt, amikor gyalázták, és nem nyitotta meg száját, hanem csendben rábízta magát az igazságosan ítélőre.

Minél jobban hangoskodik, és őrjöng a világ ellene, annál csendesebb és halkabb lesz az igazán alázatos keresztyén, mindaddig, amíg belső szobájába nem kerül, ahol aztán nem hallgat. A mi áldott Urunk soha sem tűnt olyan csendesnek, mint amikor a világ hangos és erőteljes kiáltozásokkal és szörnyű kegyetlenséggel körülvette, vádolva, öklözve, és köpködve őt.

A hitnek igaz és buzgó barátai talán túl sokat is beszéltek az utóbbi időben az ellenállásról és üldözésről. Isten Bárányának követőihez az illik, hogy amikor a világ forrong körülöttük, és teli szájjal hangoskodik ellenük, zajra zajjal ne válaszoljanak, hanem legyenek csendben.

Nem szép dolog ilyen időben, hogy a szószékek és más beszélgetések az üldözések emlegetésétől legyenek hangosak, kiadósan emlegetve a farizeusokat, a testi gondolkozású üldözőket és a kígyónak magvát. Ha az ellenállás és gyalázkodás idején Isten népe szelídségben és csendben maradna, igazán biztos lehetne afelől, hogy Isten nagyon világosan védelmükre siet.

Az Írás sajátos módon feljegyzi Mózesről, az Áron és Mirjám ellene való irigykedésének és fellázadásának történetében, hogy „Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb", kétségkívül azért, mert azon az alkalmon erőteljesen megmutatkozott szelídsége, amikor teljesen csendben maradt a gyalázkodások között.

De milyen figyelemreméltó az, ahogyan az Ige beszámol arról, hogy Isten milyen hirtelen felkelt szolgája igazolására! Milyen nagy tisztességgel ruházta fel Mózest, és milyen szigorúan megfeddte ellenfeleit! Érdemes mindenkinek e történetet jól megjegyezni. Semmi sem indítja annyira Istent, hogy népe védelmére alászálljon az égből, mint a szenvedés idején tanúsított türelem és szelídség. Krisztust hősként ábrázolja a zsoltáríró:

„Kösd derekadra kardodat, te hős, ölt pompás díszruhát! E díszben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!" Istenről ez van feljegyezve: „Ha ítéletet hirdetsz a mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül. Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak"; „Támogatja az Úr az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket"; „hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst."

Krisztus a következő elismeréssel szól a filadelfiai gyülekezethez:
„megtartottad állhatatosságra intő beszédemet", sőt azt is látjuk, milyen jutalmat ígér neki az előző versben:
„Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged."

Ekképpen várhatjuk mi is, hogy Krisztus értünk megjelenjék, ha a bárány alázatával és szelídségével hordozzuk el mindazt a szemrehányást, ami teherként ránk nehezedik. Ha viszont mi felzúdulunk, és a keresztyén buzgóság színe alatt indulatosan és zajosan panaszkodunk, akkor mintegy a magunk kezébe vesszük védelmünket és Isten magunkra hagy, hogy ügyünket úgy védelmezzük, ahogyan csak tudjuk.

Sőt, ha a megkeseredés és erős ítélkezés útján haladunk tovább, azt fogjuk elérni, hogy megfenyítsen, és ellenségeink szeme előtt megszégyenítsen.

3. Isten ügyében felfuvalkodva

Erre lesznek némelyek, akik azt mondják:
- „Nem a magunk, hanem Isten ügyéért heveskedünk, az apostol pedig arra utasította az első keresztyéneket, hogy tusakodjanak a hitért, amely egyszer adatott a szenteknek."
- Ámde milyen volt az első keresztyének komoly harca a hitért?

Az igazságot ők érvekkel és szent beszélgetésekkel támogatták, ezt viszont szelídséggel és félelemmel tették. A hitért úgy harcoltak komolyan, hogy erőszakosak voltak saját hitetlenségükkel és szívük romlottságával szemben, sőt a bűn ellen harcolva, a vér ontásáig is ellenálltak, ahol e komoly harcban a kifolyó vér a sajátjuk és nem ellenségeik vére volt. Isten ügyéért volt Péter olyan vad, hogy kirántva a kardját csapkodni kezdett vele. Krisztus viszont arra kérte, hogy tegye hüvelyébe a fegyvert, mondván, hogy aki kardot fog, kard által fog elveszni. És míg Péter sebet osztott, Krisztus gyógyított.

Azok a legádázabb harcosok, és az üldöztetések idején azok aratják a legnagyobb győzelmet, akik a legnagyobb szelídséggel és türelemmel hordozzák azt el. A nagy alázat még az ellenség vádjai és bírálata nyomán is kész a szigorú önvizsgálatra:
- nincs-e az ellenségnek valamiben igaza, és vajon nem szolgáltatott-e okot arra, hogy az ellenség vádló módon szóljon?

A lelki gőg csak növeli az ember bátorságát és önbizalmát, arra késztetve őt, hogy még messzibbre menjen azokban a dolgokban, amelyekben vétkes.

• Kívánnám, hogy jól megfontoljuk: vajon nem volt-e semmi fogyatkozás az élő kegyesség igazi barátai között e tekintetben, az utóbbi időben?
• Vajon nem értelmezték-e tévesen Dávidnak szavait, helytelenül alkalmazva a maguk védelmére, aki így szólt Míkal gúnyolódását hallva: „És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt…".

Ezek a szavak arra utalnak, hogy Dávid még inkább megalázni kívánja magát Isten előtt, mert tudatában van annak, hogy távol van még az igazi megalázkodástól. Míkalnak arról beszél, hogy alább kíván szállni, és el is határozta, hogy ennek megfelelően fog viselkedni. Ezzel nem azt fejezte ki, hogy semmibe veszi Míkal gyalázkodását, hiszen így felmagasztalta volna önmagát, és elmaradt volna a megalázkodás, amivel épp önmaga előtt is alábbvalóvá lett volna.

4. Önbizalom gőgje

A lelki gőgnek egy másik gyümölcse egyfajta nem helyénvaló, önbizalomból származó merészség Isten és emberek előtt. Ily módon némelyek Isten előtt való nagy örvendezésükben nem vették kellőképpen figyelembe a Zsolt 2,11-ben levő szabályt.

"Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel."

Nem örültek hódolatteljes félelemmel, átérezve Isten áhítatot keltő dicsőségét és azt, hogy milyen rettenetes nagy távolság van Isten és ember között. Jelentkezett ugyanakkor az emberekkel szembeni helytelen merészség is, amit csak alátámasztott, és megerősített a Péld 29,25 helytelen alkalmazása: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt."

De vajon bárki emberfia, nagy vagy kicsiny, férfi, nő vagy gyermek, megengedheti-e magának, hogy bármiféle vallásos beszélgetésben kivetkőzzék az emberek iránti szemérmességéből, szerénységéből és tiszteletéből, ami nagy vétek, és az Írással teljesen ellenkező dolog?

Van olyan tiszteletteljes félelem, amivel tartozunk bizonyos embereknek: „Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: … akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet."

A keresztyén szabályok szerint az alattvalók szerény és szemérmes félelemmel tartoznak feletteseiknek, ami kedves dolog: „felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre"; „Ugyanígy az asszonyok is tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat."

Az apostol szerint ez az erény nem csupán a polgári társalkodásban, hanem a lelkiekben is fontos elem kell hogy legyen, minden lelki vállalkozásunkban és magatartásunkban, amint az kiderül a következőkben s nyilvánvalóvá teszi az apostol: „…és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek." Jó lenne, ha éppen azt a tisztelettudást és félénkséget, amit az apostol ajánl, nem ítélnék el egyesek, emberektől való átkozott félelemnek nevezve.

Szép dolog, ha valaki egy közösség nevében imádkozva egyedül Istent féli, és rettegi, teljesen megfeledkezve a jelenlevő emberekről, akik, legyenek bár nagyok vagy kicsik, mind semmik a nagy Isten előtt.

Szép dolog, hogyha egy lelkipásztor a Seregek Urának nevében bátran szól, és félreteszi az emberektől való félelmet.

Szép dolog, ha egyes keresztyének, legyenek bár aszszonyok, vagy akár gyermekek is, bátran megvallják Krisztust, és gyakorolják hitüket, félelem nélkül magukénak vallva mindazt, amit Isten keze hatalmasan és kegyelmesen véghezvisz, még akkor is, hogyha bolond és őrült férfiak őket hibáztatják, a felnőttek helytelenítik tetteiket, és szüleik, vagy akár az egész világ őket kiveti.

Nem szép dolog viszont, ha bárki keresztyén, asszonyok vagy mások, azzal a bátorsággal oktatnak, feddenek vagy korholnak másokat, amivel azt egy lelkipásztor teszi, amikor prédikál. Némelyek olyan dolgokban voltak bátrak, amik valóban hibáknak minősültek, sőt dicsekedtek is e bátorságukkal gyakorolván azokat, minden furcsaságuk és szabálytalanságuk ellenére.

Egyesek nagyon nagyra is becsülték az olyanokat, akik végtelenül messzire mentek el effajta magatartásukban, mintha teljességgel az Úr Jézus Krisztusért lettek volna bátrak, és az Ő oldalán álltak volna.

Ezzel szemben azokat, akik valóban istenes életről tanúskodva az ilyen dolgokat elítélték, a Krisztus keresztje ellenségeinek, vagy legalábbis nagyon érdektelen és élettelen embereknek tartották. Ezáltal sokan, akik önmagukban nem voltak hajlamosak ilyen magatartásra, elragadtattak, attól tartva, nehogy lemaradjanak, és Krisztus gyenge katonáinak tartsák őket.

Az ítélet Isten házán kezdődik Derek Prince

Amerikai keresztényként szembesülnünk kellett egy félelmetes, de tagadhatatlan ténnyel: a mi nemzedékünk ítélet alá került. Számtalan oka van ennek, ami egyetlen egyszerű megállapítással összegezhető: elkövettük azt a bűnt, amiért Ézsau is megítéltetett: megvetettük az elsőszülöttségi jogunkat (Zsidó 12,15-17.)

"Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé."
Róm.14:10

Amikor Jézus az Ő napjáról beszélt, azt mondta, hogy a zsidók ítélete sokkal szigorúbb lesz, mint Szodomáé és Gomorráé, mivel ők már sokkal több kijelentést kaptak az igazságról (Máté 11,20-24.).

Ugyanez vonatkozik Amerikára (egész világra is megj. szerk.) ebben az évszázadban. Nem volt más nemzet, amelynek ugyanilyen hozzáférhetőséget biztosított volna Isten az Ő Igéjéhez. A kultúrán, a hagyományokon, a gyülekezeteken és evangélistákon, a rádión és televízión keresztül Amerika minden más nemzetet felülhaladó mértékben lett megáldva Isten igazságának megismerhetőségével.

Ennek megfelelően a mi ítéletünk is súlyosabb lesz. Sok keresztény még nem ismerte fel, hogy Isten ítélete nem a világi embereken kezdődik, hanem elsősorban Isten emberein.

Péter mondja a keresztényeknek:
„Mert itt az (alkalmas) idő (kairosz), hogy Isten házától elindulva elkezdődjék az ítélet. Ám, ha először tőlünk indul el, (akkor vajon) mi lesz a végük azoknak, akik Isten örömüzenetének (evangéliumának) nem engedelmeskednek?” 1Pét. 4,17. /Csia Lajos fordítás/

Ezek a szavak ugyanígy vonatkoznak a mai amerikai (egész eklézsiára megj.szerk.) gyülekezetekre is. Az összes bűnt, amivel a kortárs egyházat vádolni lehet, elég kettőre fókuszálni: az anyagiasság és a megalkuvás.

A Lukács 17,26-30.-ban Jézus előre megmondta, hogy az ő visszajövetele előtti időszak hasonló lesz Nóé és Lót napjaihoz. Nyolc jellegzetes tevékenységet említ: - evés, ivás, nősülés, férjhez menés, adás, vétel, ültetés, építés.

• Önmagában semmiféle bűnös dolog nincs ezekben a tevékenységekben. Mi akkor a probléma?

Az anyagiasság. Az emberek annyira belemerülnek az anyagias tevékenységeikbe, hogy fogalmuk sincs arról, mennyire közeleg az idő, amikor Isten megítéli őket az érzéki, testi életvezetésük miatt.

Amikor az ítélet eljön, teljesen felkészületlenül éri őket!

Rengeteg emberre igaz ez napjainkban is, akik kereszténynek állítják magukat. A Jézus visszajövetelét követő ítélet teljesen váratlanul szakadna rájuk. Ahogy az anyagiasság, úgy a megalkuvás bűne is gyakran felismerhetetlenül működik.

Két évvel ezelőtt ima közben szellememben egy képet láttam. Egy szokványos gyülekezeti házat, belül székek, a színpad, pulpitus, zongora stb. De az egész épületet átjárta valami homály. A tárgyak körvonalait lehetett ugyan érzékelni, de semmi sem volt pontosan meghatározható. Mialatt azon tűnődtem, mit jelképezhet ez a homály, Isten egy szót adott nekem: megalkuvás.

Az Egyházban az olyan alapvető igazságok, melyekről az Újszövetség világosan beszél, teljesen el lettek homályosítva és így ezek hatástalanná váltak. Az 1Kor. 6,9-10.-ben

Pál azt írja: „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten királyságát. Ne tévelyegjetek!

Sem (férfi)prostituáltak, sem bálványimádók, sem házasságtörő(férfia)k, sem kiskorúakkal fajtalankodók (pedofilok), sem homoszexuálisok, sem tolvajok, sem kapzsi (egyre többet birtokolni vágyó embere)k, sem részegesek, sem szidalmazók, sem rablók (zsákmányra ugrók) nem fogják örökölni Isten királyságát.” - görög eredeti szerint

Mégis a mai egyház tele van olyan emberekkel, akik elkövetik ezeket a bűnöket, de közben teljesen közönyösek maradnak. Sőt, némelyikkel még dicsekszenek is.

Egy egyháztag homoszexualitás miatt AIDS -es lett és kórházba került. Már haldoklott, amikor befogadta Jézust. Miután elkezdte olvasni az Újszövetséget (ezek szerint előtte nem is olvasta a Bibliát!?), egy sürgős üzenetet küldött annak az embernek, aki őt Krisztushoz vezette: „Gyere és imádkozzál értem! Meg kell szabadulnom a bűneimtől. Soha nem tudtam, hogy bármi rossz is lett volna abban, ahogy eddig éltem.”

Bármennyire fájdalmas is volt, hogy nyilvánosan lelepleztek több közismert keresztény vezető pénzügyi és egyéb tisztátalan bűntetteit, számomra személy szerint inkább az volt a sokkoló, hogy emberek tömegeiben egy totálisan hamis kép él a kereszténységről. Olyan, amely nem biztosított helyet a kereszt, az alázatosság, a szentség és a megszentelt élet számára.

Rettenetes dolog felismerni, hogy ezek az emberek be lettek csapva, mert csak ilyen módon lett nekik a kereszténység bemutatva! Az örömhír valódi igazságait talán soha nem hallották!

• Az egyházban maradtak még olyanok, akik őszinte, elkötelezett követői Jézusnak. Ha mi ezek közé számláltatunk, mit kíván tőlünk Isten a jelenlegi válságokban?

A 2Krón. 7,14.-ben van egy világos válasz: „de ha népem, aki nevemet viseli, megalázkodik, imádkozik (könyörög) hozzám, arcomat keresi és elhagyja nagyon gonosz útjait: akkor hallani fogom az égből és megbocsátom (kollektív és egyéni) vétküket és meggyógyítom földjüket (országukat).” Ez a kifejezés: „aki nevemet viseli” (vagy: akik fölött nevem trónol)”- az összes keresztényre vonatkozik, akik Jézus nevét veszik magukra.

Feltételek:
1. önmagunk megalázása,
2. imádkozás /könyörgés Istenhez,
3. Isten arcának keresése (a keze helyett!),
4. gonosz útjaink elhagyása,

Eredmények:
1. Isten meghallgatja imáinkat,
2. elengedi és megbocsátja vétkeinket,
3. meggyógyítja (az átokból) földünket, országunkat

Legalább harminc éve tanítok az Igéről, de csak mostanában szembesültem egy sokkoló felismeréssel. Napjainkban Isten emberei nem töltötték be az első feltételt. Igazából és valóságosan soha nem alázták meg magukat. A mi büszkeségünk –akár faji, akár vallási – az akadálya az imáinkra adott válaszoknak.

Saját életemben – Istennel való komoly kapcsolatomon keresztül – tanultam meg, mi a leghatásosabb módja, hogy megalázzuk magunkat. Nagyon egyszerű: a bűneink megvallása által lehetséges.

Ha valóságosan és őszintén valljuk meg bűneinket Istennek, akkor egyszerűen lehetetlen büszkeséggel közeledni hozzá. Továbbá megláttam, hogy Isten csak arra kötelezte el magát, hogy csak azokat a bűnöket bocsátja meg, amiket meg is vallunk.

„Ha vétkeinket megvalljuk, hű és igazságos Ő arra, hogy elengedje azokat,s bennünket minden
hamisságtól megtisztítson.” 1Ján. 1,9. (Csia)

A meg nem vallott bűnök, meg nem bocsátott bűnök! Így a büszkeség állítja fel az akadályt a bűnbocsánattal szemben. A Biblia szerint nem csak Istentől kell bocsánatot kérni a bűnökért, hanem egymástól is.

„Valljátok meg egymásnak eleséseiteket, s esdekeljetek egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy ereje van az igazságos ember könyörgésének és az munkában is van.” Jak. 5,16. (Csia)

A bűnvallás Isten felé a függőleges irányú büszkeséget rombolja le, embertársaink felé a vízszintes irányú büszkeséget rombolja le. Elég nehezen lehet önteltséggel fordulni olyan ember felé, akitől előzőleg már bocsánatot kértünk a személyes bűneinkért.

Vonatkozik ez a házastársakra is. Akik komolyan bocsánatot kérnek egymástól, azokat a büszkeség nem tudja szétválasztani. Hiszem, hogy Isten várja: alázzuk meg magunkat Őelőtte és kérjük bűneink bocsánatát Tőle és egymástól is. Csak miután ezt megtettük, akkor kérhetjük Istent, hogy állítson helyre minket és országunkat is. De had mondjak egy figyelmeztetést: ne merüljünk bele kóros önmarcangolásokba!

A Szent Szellem Isten Ujja, megmutatja neked azokat a bűnöket, amiket meg kell vallanod – tévedhetetlenül fog olyan bűnöket is a világosságra hozni, amiket még te sem ismertél fel. Ez az amerikai helyzetről szól, de vonatkozik más országbeli keresztényekre is.


Isten segítsen mindannyiunknak elfogadni a személyes felelősségünket!