Az álom prioritásai 1.

“Az emberben rejlő képességek
nagyobbak, mint ahogy azt ő tudja,
és a képességek, amelyeket Isten neki adhat,
nagyobbak, mint azt álmodná.”
(Spurgeon)

„Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.” (Gal:4:26) Nagyszerű az Isten hangját meghallani és ha jövőképet kapunk, az még becsesebb. Azonban készüljünk fel, nem lesz egy „leány-álom”, amíg odaérünk a beteljesedésig. Szükséges tudnunk azonban: nagy felelősség lesz rajtunk a kinyilatkoztatásokat megkapni, kihordani, majd megvalósítani...Az álom ott kezdődik, amikor nincs meg a forrásod. Ennek a megvalósulása, sokszor egy nehéz ponton fog elkezdődni.

Bevezetés
Úgy tűnik, hogy az új vagy nem a megszokott egyházi beidegződéshez igazodó tanítások vagy pneumatikus manifesztációkkal kapcsolatosan, az egyház nagy része nem tudja használni a kijelentés és megkülönböztetés ajándékát. Így abba a hibába esik, hogy nem tesz különbséget, illetve összességükben fogad el vagy vet el szellemi összefüggéseket és megnyilvánulásokat.

Akik egy dologról általában nagy elismeréssel szólnak, nem tudják elviselni, hogy ha valamilyen hibát találnak abban; akiket pedig nagyon leköt valami hiányosság vagy olyan részlet, amivel nem tudnak egyetérteni, rögtön elvetik az egészet. Mindkét tévedés akkor jelentkezik gyakran, amikor egy egyház nem ismeri kellőképpen a Szentírást illetve a Szent Szellem munkájából igen keveset tapasztaltak meg. Elhamarkodottan és igazságtalanul fogunk cselekedni, ha ily módon ítélkezünk akár egy ember vagy gyülekezet felett.

Minden keresztény, akin keresztül manifesztálódnak a kijelentés ajándékai, igen intenzív kísértéseknek és próbáknak lehet kitéve. Ezért folyamatosan ügyelnie kell saját szellemi kondíciójára, hogy ne a rutin kezdje irányítani.

Ha nem figyel a szellemi ajándékok használatakor, a következő lépés az lehet, hogy a már nem működő szellemi ajándékok helyett pszichikai és később un. diabolikus erő kezdheti meg tevékenységét. Ezért van annyi karizmatikus jósnő illetve férfi guru, és semmit látó tudományos munkatárs Krisztus testében. Amikor pedig a bűnbánat nélkül újra használni akarja beindítani a szellemi ajándékokat, már csak tisztátalan szellemtől kaphatott hozzá szellemi intenzitást és információt.

Amikor bármilyen szellemi kijelentés vagy megnyilvánulás történik, de nem tartjuk a teljes Szent Írást ítéletalkotásunk önmagában elégséges alapjának, a megtévesztésnek nyithatunk kaput. Akik következetesen a Szentírás kijelentett biztos szellemi szabálya szerint ítélnek meg bizonyos eseményeket, egészséges bibliai következtetésekre jutnak el.

Azok viszont, akik több tucat eltérő szabályt követnek, ahelyett hogy igaz és helyes döntéseket hoznának, zavarba és sötétségbe juttatják önmagukat és másokat. Az említettek valóban mérceként használják a Szentírást, de csak addig, amíg úgy vélik, hogy céljuknak megfelel, viszont nem használják egyedüli mérce gyanánt, amely önmagában elégséges, hanem sok egyéb, az Írástól eltérő tapasztalatokhoz folyamodnak, hogy annak alapján ítéljék meg e munkát.

Amikor Isten megteremtette a földet a semmiből hozott létre szemmel láthatóakat. A Szent Szellem lebegett a vizek felett, bejött az élettelen, meddő helyzetbe. „A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” (1Móz 1:2) A „rahaf” a héber megfelelő, ami lebegést, valami felett való kotlást jelent Amikor a Szent Szellem ezt a kifejezést használja, akkor a szüléssel hoz párhuzamot. Életet hoz elő. Egyébként ma a „rahaf” szót a szaporodásra is használják.(lsd.5Móz 32:11)

Ki a forrás?
Az Isten Szellemének a feladata ebben a korszakban, létrehozni az álmot és beteljesíteni az életünkben, akár a meddő és élettelen helyzetekben, körülmények közepette. Ez a specialitása! „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami a látható, a láthatatlanból állott elő.”(Zsidó.11:3)

Isten Szelleme bejön a meddő helyekre és ott cselekszi meg akaratát!

Az álmok, a látomások, kinyilatkoztatások a „láthatatlan” világból származnak, éppen ezért a Szent Szellemnek, aki ugyancsak a láthatatlan világból származik, tudja beteljesítenie azokat. A Szent Szellem pedig elsősorban a szellemünkkel akar kommunikálni, és csak azon keresztül a lelkünkkel. Éppen ezért a szellemünket kell, hogy megragadja az álom, a kinyilatkoztatás. Isten az Ő Szelleme által ad kijelentést, álmot a mi szellemünkbe. Ha viszont be vagyunk zárva a lelkünk kontrolljában, akkor nem tudunk kinyilatkoztatást venni.
“...Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a Mennyeknek Királyságába.” (Máté 18:3.)

Ha nem vagyunk hajlandóak bízni a szellemünkben kapott isteni tudásban, mint a kis gyermekek, akkor sosem fogjuk megérteni Isten Királyságának útjait. Ezt jelenti a Szellemben járást lélek területén is. Ha kapunk egy nagy álmot, látást akkor az a Szellem birodalmából származik, Pál apostol is erre irányítja figyelmünket:

"Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek. Nekünk azonban Isten kijelentette az Ő Szelleme által, mert a Szellem* mindent vizsgál, még az Istennek mélységeit is. (1Kor:2:9-10)

Itt az emberi szellemről van szó több tanító szerint, és nem kellene nagybetűvel írni a „szellem” szót. Ugyanis a Szent Szellemnek nincs szüksége arra, hogy Isten dolgait kutassa, mert Ő már ismeri Isten mélységeit. Az emberi szellem kutatja Isten mélységeit. De a következő vers azt mondja: „Mert kicsoda tudja az emberek közül az emberek dolgait, ha nem az ember szelleme, amely benne van? (1Kor:2:11)

A mi szellemünk mindent tud rólunk, Isten Szelleme pedig tud mindent Istenről, és ha Isten Szelleme kapcsolatba kerül a mi szellemünkkel, akkor történnek az Úrtól jövő kijelentések. Ami pedig látható már az életünkben ( például a kegyelem munkája), az a láthatatlanból állott elő. A hitünk és a Szent Szellem véghez viszi, hogy láthatóvá váljanak a földön a dolgok. A hitünknek cselekedetei is vannak, amit a szánkkal meg kell vallanunk. Ahhoz, hogy az álmaink, látásaink megvalósulhassanak, meg kell vallanunk, ki kell proklamálnunk, ahogy Isten is előszólította a világosságot, a napot, a csillagokat.

Józsefek
Józsefnek is meg kellett vallania az álmait, hogy elinduljon a megvalósulása! A kérdés csak az, hogy mikor és kinek és hol tesszük ezt. Az álmot az Istennel való mély közösség tudja csak fenntartani a szellemünkben. A kinyilatkoztatás az emberi szellemhez gyakran csak egy hirtelen pillanatként érkezik. “Meglátunk” valamit Istenben. Gyakran azonban még magunknak is nehéznek tűnik elmagyarázni azt, amit így “látunk”, és ez kifejezetten közölhetetlen is lehet.

“Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemi gondolatokhoz szellemi szavakat szabván.” (1Korintus 2:13.)

Ha álmodunk valamit, megtapasztalhatjuk, hogy nagyon gyakran elfelejtjük őket, sok esetben már aznap kimegy a fejünkből, vagy pár nap múlva. De az Úrtól jövő álmok megragadnak minket, és a mi felelősségünk, hogy megtartsuk a szellemünkben ezeket és imádkozzunk értük. Ha nem törődünk velük, elhalnak. A próféciák beteljesedéséért is harcolnunk kell, így az álmokért is.

„Ezt a parancsolatot adom neked, fiam Timótheus, a rólad való korábbi jövendőlések (próféciák) szerint, hogy vitézkedjél azokban, ama jó vitézséggel. Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet.” (1Tim:1:18-19)

Egy angol fordítás szerint: „a próféciák által harcold meg a jó harcot.” A „harcold” görög szó jelentése: „katonai hadjáratot előkészíteni, katonákat harcba vezetni, aktívan benne lenni a katonai szolgálatban, harcolni.”

Ez tehát nem egy passzív várakozást jelent, hogy nem kell semmit tennünk, és Isten úgyis megszüli az álmot. Harc! A próféciák általi harc, vitézkedés nem azt jelenti, hogy emberek előtt kell bizonygatnunk, hogy mit kaptunk az Úrtól, hanem a szellemvilág előtt, és Isten előtt is meg kell vallanunk a hitünket.

Mária
Isten Szelleme tehát kotlik felettünk, és megtermékenyít, és szaporodást akar hozni. Amikor Máriának megjelent Gábriel, és bejelentette neki, hogy kegyelmet talált Isten előtt, hogy Jézus meg fog foganni a méhében, Mária nem hitetlenkedett, hanem csak megkérdezte, hogy hogyan fog ez megtörténni? Az angyal ezt válaszolta neki:

A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért a mi születik is szentnek hívatik, Isten fiának.” (Luk.1:35)

Itt az „ereje”, a dunamis eredetiben. Hatalommal teli erő, valamire való képesség, erő-megnyilvánulás. Isten Szellemének a dunamis ereje az álmokat, látomásokat valóra akarja váltani. Mária „álma” így teljesedett be, rászállt Isten dunamis ereje. Gábriel Isten igéjét szólta Máriához ezek után: „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen”. Ezek után Mária pedig válaszolt az igére hittel: „Legyen nékem a te beszéded szerint.” Ebben a pillanatban elindult a megfoganás a méhében.

1.Isten akarata, álma
2.Szent Szellem „dunamis” ereje
3.Hit
4.Megvallás



A HIT szerepe

Az Istentől jövő álom sokkal nagyobb, mint mi!

Ne korlátozzuk be magunkat! Ne engedjük, hogy az álmunk elhaljon! Senki nem tudja megakadályozni az Úrtól jövő álmokat, látásokat, csak mi magunk, ha hitetlenséggel, kételkedéssel válaszolunk rájuk. A hit tudja mozgásban tartani a látásainkat.

Ha Istentől jön egy álom, látás, akkor a Szent Szellem száll ránk, és hozza Létre azt. Amikor ezt az ismeretet szellemünkben beleérző módon megkapjuk, létrejön a hit lehetősége. Az elmét a szellemmel a hit köti össze. Ha pedig ki is mondjuk a szánkkal, elkezdődik a manifesztáció. Azt azonban meg kell értenünk, hogy az az ismeret, melyen a hit nyugszik, a tudás egy különleges fajtája. Az a közvetlen, beleérző tudás, ismeret, ami Istentől jön a szellemünkbe.

“Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait; mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg.” (1Korintus 2:14.)

Ezért, amikor isteni ismeret jön szellemünkbe, döntenünk kell, hogy bízunk-e ebben az ismeretben - ami a hit gyakorlása - vagy nem - ami a hitetlenség. Amikor hit a válaszunk, a Szent Szellem ereje felszabadul a szellemünkből az elménkbe és azon túl is. Bizonyos értelemben nem a hit mennyisége az alapvető tényező. A hit lehet nagyon kicsi. Végül is, egy biztosíték vagy egy kapcsoló is nagyon kicsi, mégis nagyon fontos a kapcsolódásban betöltött feladata. Ezért mondja Jézus, hogy ha akkora hitünk van, “mint a mustármag”, drámai eredményeket láthatunk.

Másrészt, látjuk, milyen súlyos dolog a hitetlenség. Nem csak egy elnézhető, minden keresztényt sújtó gyengeség, hanem a kinyilatkoztatási ismeret elutasítása, a Szent Szellem áramlásának áthatolhatatlan gátja életünkben. A Zsidó levél írója felhívja figyelmünket Izraelnek arra a nemzedékére, amely ígéretet kapott a Kánaán földjére való bemenetelre, mégis meghalt a pusztában. Az író figyelmeztet, hogy önmagában nem elég egy ígéretet megkapni.

“Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak; de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották.” (Zsidók 4:2.)

Ha hitetlenséggel elutasítjuk Isten Igéjét, noha az igaz, az sosem fog gyümölcsözni életünkben így van a kinyilatkoztatás/álom sikerességében is. Mária ezek után elment Erzsébethez és neki is elmondta mi történt. Az első Úrtól jövő álmot, látást pedig követi a másik, ahogy korábban mondtam!

A Máté evangéliuma első részében olvashatjuk, hogy Józsefnek is megjelent az Úrnak angyala álmában és kijelentette neki, hogy ne féljen, vegye feleségül Máriát, mert Isten Szellemétől fogant benne a gyermek. Ha jön az álom, követi a többi is! Isten Szelleme hozza utána a többi megerősítést is!József másodszor is kapott egy álmot, Jézus megszületése után, hogy menjenek vele Egyiptomba, mert Heródes meg akarja ölni a gyermeket. Jött a harmadik álom is Heródes halála után Józsefhez, hogy menjen vissza Izraelbe! (Mt.2)

Ábrahám magja („álomból született nép")
Azt kell tudnunk, hogy az Úr álmait, vágyait kell látnunk, hogy megvalósulhassanak, nem pedig a saját magunk vágyait! Ezt követően, vezetést fog hozni az életünkre nézve, sorsunkat fogja megváltoztatni. Így kezdődik a kapcsolat ember és Isten között. Ő megszólít, kér bizonyos dolgokat tőlünk, engedelmességet vár el tőlünk. Ez az első szintje a kapcsolatnak. Itt még nem vagyunk szoros intim kapcsolatban vele. Itt még Ő utasít. Amikor Isten elhívta Ábrahámot és kihozta őt a nemzetsége közül, megkapta Isten nagy álmát, ami sokkal nagyobb volt, mint ő maga!

De megfigyelhetjük Ábrahám életében, hogy az engedelmesség következtében, az Úrral való kapcsolat szintje növekedik, emiatt az álom, az ígéret többször megerősíttetik és kiterjed. Végül Isten barátjává válik (1Móz:18) akinek az Úr el akarja mondani a titkait, és Ábrahám egyezkedik a mindenható Istennel, Szodomával és Gomorával kapcsolatban. Mi ez, ha nem növekedés?

Az első kijelentés így hangzott: „Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.(1Móz:12:2-3)
„Mikor kimentek és eljutottak Kánaán földjére, a Móré tölgyeséig, megjelent neki az Úr:” A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrahám oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent vala néki.”(1Móz:12:7)

Elindult az álom, látás útján és Isten tovább bátorította őt. „Móré” jelentése: „tanár”. (Móré tölgyese: híres szentély volt Sikemben, Kánaán közepén. Az ilyen szent helyeket sokszor nagy fa jelezte szembetűnő módon. Ábrahám azonban az Urat imádta ott., a kijelentőt!) Amikor megkapjuk az Úr álmát, ami az Ő szívéből származik, akkor oktatás, tanácsot is kapunk mellé, úgy is fogalmazhatnék 'használati útmutató' hisz Ő egy előrelátó Atya.

Ilyenkor kezdi áttváltoztatni bennünket az Úrtól jövő álom, kinyilatkoztatás. Hatni fog a gondolkodásunkra. Az álom, a látás formál minket, és elveszi a kicsinyhitűséget, a hitetlenséget és kiterjeszti a látásunkat.

Másodszor, akkor szólt hozzá az Úr, amikor Lót és a pásztorai versengeni kezdtek a földért. Ábrahám alázatos volt, nem volt testi ambíciója, nem lelki módon látott, mint Lót. Engedte, hogy Lót válasszon. Lót önző, sóvár szemekkel nézett fel. „Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá... (1Móz:13:10)

Ábrahám prioritásai, teljesen más felé orientálódtak:

„Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy...”
(1Móz:13:14-18)

Amikor Melkhisédek megáldja Ábrahámot, Szodoma királyától nem fogad el semmilyen ajándékot. Ismét tesztelés! Ábrahám itt már kommunikál Istennel Melkhisedeken keresztül. Isten szólít meg minket először egy paranccsal, egy utasítással, és ha követjük Őt, engedelmesek vagyunk ahogy Ábrahám, amikor kijött Háránból, akkor Isten vezet tovább bennünket.

Ábrahám, aki a „nagyobb” volt, az Úrban bízott, mert bízott az Úrtól jövő álomban annak valóráválásában. Mindig ott leselkednek az Úrtól jövő álmok, látások mellett annak a veszélyei, hogy mi magunk, testi erőből, vagy megtévesztésből létrehozzuk az álmunkat, hogy „besegítsünk” Istennek idő előtt.

Graham Powell: A hit kulcsai 1. rész

Két világ létezik. Az egyik az anyagi világ, amelyik látható, de ideig való. A másik a szellemi világ, ami láthatatlan, de örökkévaló. Ugyanúgy, ahogyan fizikai születés által lépünk be az ideigvaló világ valóságába, hasonló módon Isten királysága szellemi világának valóságába szellemi születés által lépünk be.

Jézus mondta: „Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát” (János 3:3.). Ezt is mondta: „Ami testtől született, test az és ami szellemtől született, szellem az” (János 3:6.). Amikor valaki Jézus Krisztushoz jön megtéréssel és hittel, és aláveti magát Jézus Krisztus úr voltának, egy belső csoda történik. A Szent Szellem új életet ad: életre kelti az ember szellemét Isten számára.

Tagja lesz Isten családjának és megkapja az örök élet ajándékát. Belépést nyer Isten jelenlétébe és kapcsolatra lép Istennel. Ez az újjászületés a hit cselekedete által történik meg. A hitet azért kapjuk, hogy beléphessünk Isten királyságába. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által” (Efézus 2:8.). A hit, amelyet nyerünk, a hitnek egy bizonyos mértéke. Ennek növekednie kell, hogy képessé tegyen minket arra, hogy egyre jobban és jobban értékeljük magát az Urat és az Ő királyságának hatalmát.

Az újjászületés előtt hozzá vagyunk kötözve az anyagi világhoz, amelyhez érzékeinken keresztül kapcsolódunk: látás, tapintás, ízlelés, hallás és szaglás. Látás által szerzett ismeretben járunk, nem kijelentésben. Az újjászületés után kijelentésben részesülünk, amint a Szent Szellem megvilágosítja Isten igéjét. Így a láthatatlan világ valósággá válik a számunkra. Szellemi képességeink által elkezdjük látni (avagy érzékelni) ezt az új világot. Elkezdünk hitben járni. Hit által menekültünk meg, és hitben járunk.

A hit meghatározása

„A hit pedig a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsidók 11:1.). Az „Amplified New Testament”-ben (Kibővített Újszövetség) ez a vers így hangzik:

„A hit azoknak a dolgoknak a bizonyossága (jóváhagyása, birtoklevele), amiket remélünk, azoknak a dolgoknak a bizonyítéka, amiket nem látunk és az ezek valóságáról való meggyőződés - a hit valós tényként való érzékelése annak, ami nincs leleplezve az érzékszervek számára.”

A „hit” és a „hinni” szavak ugyanabból a görög gyökérből származnak. A hit szava a „pistis” (főnév) a hinni szó görög megfelelője a „pisteuo” (ige). Ezért mondhatjuk azt, hogy a hit gyakorlása az, hogy hiszünk, és ha hiszünk, akkor ezzel a hitet gyakoroljuk. Hívő az, akinek van hite. Akinek van hite, az hívő. Egyszóval: hívő az, aki bízik Isten igéjében. Hit által részesülünk Isten királyságának áldásaiból. Az áldások elnyerésével való összefüggésben a hit:

- egy cselekedet: kilépni Isten Szava alapján,

- az a hatalom, amely Isten ígéretét kézzelfogható tulajdonoddá teszi,

- az a bizonyosság, hogy amiben reménykedtél, az már a tiéd,

- az a meggyőződés, hogy a láthatatlan áldások a te birtokodban vannak,

- a hálaadás megvallása a teljesített ígéretekért,

- a reménység ezt mondja: meg fogom kapni. A hit ezt mondja: megkaptam.

Az elhívás a hitben való járásra

Te és én arra kaptunk elhívást, hogy hitben járjunk. Keresztény életünk azzal kezdődött, hogy hitben átadtuk magunkat az Úr Jézus Krisztusnak. Istentől mindent hit által nyerünk. Megbocsátás, gyógyulás, szabadulás, vezetés, védelem, stb. mindezt hit által kapjuk.

Egész életedben érzékszerveiden keresztül voltál kapcsolatban az ideigvaló világgal. Most talán, hogy Krisztushoz jöttél, megpróbálsz érzékszerveiden keresztül kapcsolódni a szellemi világhoz. Ez nem fog működni! Érzékszerveidnek szellemed uralma alá kell kerülniük. Szellemednek, ahonnan a hit származik, felül kell kerekednie. El kell kezdened a kijelentés által szerzett ismeret világosságában járni, az igazság Isten igéje által jön. Szellemed kapcsolódik az igéhez és Isten királyságához, nem érzékszerveid.

Istennek tetsző élet hit által

„Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:5-6.). Énók Istennel járt és tetszett Istennek. - Miért? A hite miatt. - Akarsz tetszeni Istennek? Akkor Isten igéje szerint kell járnod! Milyen kemény szavak ezek: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” Lehetetlen!

A hit hatalma

A hit annyira erőteljes, hogy lehetőségei korlátlanok. Amikor a tanítványok megfogalmazták aggodalmukat azzal kapcsolatban, hogy egy gazdag embernek mennyire nehéz belépnie Isten királyságába, Jézus így válaszolt: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26.).

A Márk 9:17-29-ben arról olvasunk, hogy a tanítványok képtelenek voltak kiűzni egy szellemet egy epilepsziás fiúból, aki süketnéma volt. Az édesapának oda kellett vinnie a fiút Jézushoz, és amikor Jézus meghallotta, hogy mi történt, ezt mondta: „Ó, hitetlen nemzetség, meddig szenvedlek még titeket?” Csalódott volt hitük hiánya miatt. Ezután a démon rángatni kezdte a fiút, és az édesapa így esedezett Jézusnak: „Ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk!” Jézus így válaszolt: „Minden lehetséges a hívőnek.” A Máté 19:26-ban Jézus azt mondta, hogy Istennél minden lehetséges. Most azt mondja, hogy azoknak, akik hisznek, minden lehetséges. Ez azt jelenti, hogy azok, akik hisznek, Isten igéje által korlátlan lehetőségekkel rendelkeznek.

Mivel a hit ilyen erőt szabadít fel, gondosan ügyelnünk kell arra, hogy megfelelő módon használjuk. Vannak hívők, akik elsősorban saját előbbrejutásuk érdekében használják ezt az anyagi világban: többet ebből, többet abból, nagyobbat ebből, nagyobbat abból. Ha csak arra használjuk hitünket, hogy anyagi és pénzügyi természetű áldásokat szabadítsunk fel, ez nem feltétlenül rossz, de ha túlságosan lefoglal minket és azt gondoljuk, hogy Isten áldásai kizárólag ilyen dolgokat jelentenek a számunkra, akkor helytelen célokra helyezzük a hangsúlyt. Ebben a könyvben úgy beszélünk a hitről, mint ami felszabadítja Isten áldásait a szellem, a lélek és a test számára. Az ige nem hagy kétséget afelől, hogy Istennek az az akarata, hogy szabadságban és egészségben éljünk.

A hit forrása

A hit Isten igéjéből származik: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róma 10:17.). Ha hithez akarunk jutni, hallgatnunk kell Isten igéjét. A hitet nem kérnünk kell. Nincs értelme így imádkoznunk: „Uram, nincs hitem. Kérlek, adj nekem valamennyit!” Ha azt akarjuk, hogy legyen hitünk, olvasnunk kell az igét és elmélkednünk kell felette. Nem önmagában az igeszakaszok (logosz) olvasása fogja eredményezni a hitet: szívünket az igére és az Úrra kell helyeznünk.

Ezután a Szent Szellem képes lesz arra, hogy a „logosz”-nak, az írott igének egy-egy részét szellemünkbe helyezze. Amint ezek megelevenednek - „rémává” válnak a számunkra - a hit felszabadul.

Hagyd abba a hitért való könyörgést, ehelyett legyél Isten előtt az Ő igéje mellett. Válassz ki olyan igeszakaszokat, amelyek a hitről szólnak, olvasd azokat a részeket, amelyek elmondják neked, ki vagy te Krisztusban. Ne küszködj az elméddel, hogy megpróbáld megérteni, hanem az elméd legyen nyitott! Ahogy telnek a hetek és a hónapok, az ige el fogja végezni a maga munkáját benned, és a Szent Szellem, a mi tanítónk, részesíteni fog téged adományaiból.

Lehetséges, hogy nem fogod látni hited növekedését egyik napról a másikra, de hetek, hónapok, évek elteltével bizonyosan látni fogod a különbséget. Ez olyan mint egy mag, amit ha elültetnek, az növekszik, érik és végül learatják, bár lehetséges, hogy növekedése nem észlelhető egy rövid idő eltelte után (Márk 4:26-29.).

A hit mértéke

Minden keresztény rendelkezik a hitnek egy mértékével: „Isten adta kinek-kinek a hit mértékét” (Róma 12:3.). Ez a mérték személyenként változik, de mindenkié növekszik. Pál azt mondta a thessalonikai hívőknek, hogy hitük nagyon megnövekedett (II. Tessz. 1:3.). Nem szabad összehasonlítgatnod hitedet másokéval, vagy féltékenynek lenned mások hitére, hanem használnod kell hitednek azt a mértékét, amellyel rendelkezel. Azt fogod tapasztalni, hogy a használat során hited növekszik. Amint megtanulod felszabadítani a hitedet, az eredmények felbátorítanak majd téged. Végül fel fogod fedezni, hogy az Úr munkálkodik rajtad keresztül, már nem látod Őt távolinak, vagy olyannak, mint Aki nem törődik veled, hanem Ő veled van. Ő be fogja tölteni különféle szükségleteidet. Izgatott leszel, bár lehet, hogy lesznek harcaid, amelyek megpróbálnak téged. Kezdj el hálát adni Istennek, hogy rendelkezel a hitnek egy mértékével!

A hit a láthatatlan dolgokra vonatkozik

„A hit ...a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsidók 11:1.). Bizonyítékok alapján tudhatunk valaminek a létezéséről. Lehetetlen, hogy egy olyan dolognak bizonyítéka legyen, ami nem létezik. Szellemi dolgokban a hit a mi bizonyítékunk. A természetes szem nem látja Isten királyságát és annak roppant nagy lehetőségeit, amelyek elérhetőek a mi számukra is a Golgota által. Az Efézus 1:3. azt mondja, hogy Isten „megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben a Krisztusban”. Ha nem látjuk ezt a világot vagy annak áldásait, nem jelenti azt, hogy ez nem is létezik. Valójában a láthatatlan világ sokkal valóságosabb, mint a látható, abban az értelemben, hogy örökkévaló. A mi világunknak volt kezdete és lesz vége. A láthatatlan világ örökkévaló, és ezt a világot hit által tudjuk megérinteni.

Ha egy érmét tartanék a nyitott kezemben, és azt mondanám néhány embernek: „Nézzétek, egy érme van a kezemben”, akkor mivel ők látnák az érmét, nem lenne szükségük hitre, hogy elfogadják azt, amit mondok. De ha ezt az érmét a hátam mögé teszem és ezt mondom: „A kezemben van egy érme”, akkor nekik el kell dönteniük, hogy elfogadják-e szavamat, vagy sem.

Az a tény, hogy ők nem látják az érmét, nem bizonyítja azt, hogy az nincs is ott. Az ott van, de nekik el kell hinniük a szavamat ahhoz, hogy ezt tudják. Az óriási láthatatlan világban az Úr Jézus Krisztus által elérhetővé vált a lehetőség minden szükséglet betöltésére. Isten igéje beszél nekünk erről. El kell döntenünk, hogy elhisszük-e Isten szavát, vagy sem. Az a tény, hogy nem látjuk ezeket a lehetőségeket, nem jelenti azt, hogy ezek nem is léteznek. Ezek valóságosak, és ezeket nekünk meg kell ragadnunk. A mi hitünk a bizonyítéka ezek létezésének, valóságának. A hit a nem látott dolgok bizonyítéka. Isten igéje igazság. Isten nem hazudik. Ő nem tud hazudni (Titus 1:2.). Az Ő szava megbízható.

A hit az Ő szavából származik

A II. Királyok 6. elmondja nekünk azt a történetet, amikor Szíria királya elküldött egy nagy hadsereget lovakkal és harci szekerekkel, hogy fogják el Elizeus prófétát. A sereg eljött egy

éjjel, és körülvette a várost. Elizeus szolgája korán reggel felkelt, és megrémült attól, amit látott. Azonban Elizeus nem nyugtalankodott, mert nemcsak természetes szinten látott, hanem betekintést nyert a szellemi dimenzióba is. Ezt mondta szolgájának: „Ne félj, mert többen vannak, aki velünk vannak, mint akik ővelük. És imádkozott Elizeus és monda: Ó Uram, nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson” (16-17. vers). Különös ez az imádság? Nem.

Elizeus azért imádkozott, hogy szolgájának legyen szellemi látása. Volt egy másik világ, amely láthatatlan volt az ő számára. Egy valóságos világ! Az, hogy a szolga nem látta, nem jelentette azt, hogy az nem is létezett. Az ott volt, de addig, amíg szellemi szemei nem nyíltak meg, nem látta. „És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül” (17. vers). Elizeus a hit embere volt. Hite a láthatatlan világra vonatkozott. Ez a hit tetszett Istennek, és angyalai által szabadításról gondoskodott a számára.

A hit az a csatorna, amelyen keresztül kapunk

„A hit a reménylett dolgok valósága...” (Zsidók 11:1.). A hit az a csatorna, amelyen keresztül megkapjuk azt, amiben reménykedünk. A remény és a hit együtt működik, de hit által nyerjük el Isten ígéreteit, nem reménység által. Sok keresztény azt gondolja, hogy hite van, pedig valójában csak reménysége van.

A reménység a jövőre vonatkozik. A hit pedig a jelenre. A reménység ezt mondja: „Meg fogok szabadulni”. A hit ezt mondja: „Megszabadultam!”

Ez nem a reménység aláaknázása. A reménységet úgy lehetne meghatározni, mint egy jó dologra való bizonyos várakozás és ez rendkívül fontos. Soha nem lesz hited, ha nincs reménységed (bár lehet reménységed hit nélkül.).

Graham Powell: A hit kulcsai 2. rész

Ahhoz, hogy hitünk működjön, és el tudjuk venni Isten áldásait, vannak olyan alapelvek, amelyeket ismernünk és követnünk kell. Magától értetődik, hogy Isten iráni engedelmesség által áldások szállnak ránk akkor is, ha nem kérjük ezt, de bizonyos testi, lelki és szellemi problémákra csak akkor találjuk meg a megoldást, ha kitartóan könyörgünk Istenhez, és elfogadjuk ezt hit által.

Egész egyszerűen kifejezve a hit működésének alapelvei:

a) elvenni imádság által

b) megalapozni beszédünkkel.

A Márk 11-ben egy terméketlen fügefa megátkozásával Jézus arra tanította követőit, hogyan kell a hitet működtetni. Tanulmányozzuk át gondosan ezt a szakaszt: „És másnap, amikor Bethániából kimentek vala, megéhezék. És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta, de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála, mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus monda a fügefának:

Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai” (Márk 11:12-14.). „És amikor beesteledik, kiment a városból. Reggel pedig, amikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott. És Péter visszaemlékezvén monda néki: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott. És Jézus felelvén monda néki: Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki ezt mondja ennek a hegynek: Kel fel és ugorjál a tengerbe!

És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgésekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek és meg lészen néktek” (19-24. vers).

A Márk 11-ből idézett igeszakaszban Jézus ezt mondta: „Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek és meglesz nektek”.

A folyamat lépcsőfokai tehát:

1. Imádságban kérni

2. Hinni

3. Megnyerni

4. Megalapozni beszéddel

1. Imádságban kérni:

Ha tudjuk, hogy Isten akarata számunkra az, hogy szabadok legyünk, és tudjuk, hogy az Úr

Jézus Krisztus teljes megváltásról gondoskodott a számunkra a Golgota által, akkor kérnünk

kell az Atyát Jézus nevében végleges szabadulásunkért.

2. Hinni:

Jézus azt mondta, hogy miután kértünk valamit, „higyjétek, hogy mindazt megnyeritek”* . A

hit azt jelenti, hogy „most”. Hiszem, hogy megkaptam. Bár még nem látom azt amit kértem,

bár még nem érzem magam másnak, mégis hiszem, hogy megkaptam. Az én hitem a bizonyíték

arra, hogy az áldás az enyém, az a hit, ami az igéből ered.

3. Megnyerni:

Megnyeritek: Ez jövő időben van. Hit által már a miénk az, amit kértünk, de egy későbbi

időpontban vesszük azt majd birtokba. Már a miénk a láthatatlan világban, de még nem a

miénk a láthatóban.

Mivel már megkaptad a választ hit által, már nem kell folytatod a könyörgést. Ha tovább imádkozol ugyanazért a dologért, az azt bizonyítja, hogy nem nyerted meg azt hit által. Már ne könyörögj, hanem adj hálát és dicsérd Istent azért, mert amit kértél Tőle, az már a tiéd.

A hit a te bizonyítékod. A hit a láthatatlan világhoz kapcsolódik és „látja” az áldást, mint ami már a tiéd - most! Ezután a Szent Szellem a te saját tapasztalatoddá fogja tenni azt, amit megnyertél, amikor imádkoztál. De gyakran szerepel az idő-tényező ebben a kérdésben, talán órák, napok, hónapok és néha évek. A várakozás és próba időszakában a dicséret és hálaadás által tartsd meg annak megvallását, hogy a kért dolgot megkaptad.

Ha csak alapelveket szajkózol, akkor csalódni fogsz, de ha ezt az igazságot a szellemed működteti benned, akkor meg fogod azt kapni, függetlenül attól, mennyi ideig tart a késlekedés.

Az, hogy megértettem a hitnek ezt az alapelvét, fordulópontot jelentett a számomra. Ezer meg ezer alkalommal kértem az Úrtól gyógyulást és szabadulást, de soha nem hittem, hogy megkaptam a választ.

De ekkor odamentem az Úrhoz, hogy utoljára elmondjam kérésem. Amikor elkezdtem imádkozni, képzeletem megelevenedett. Láttam a mennyekben egy hatalmas „bankot”, ahol ott volt a kereszt minden áldása az emberi faj számára, és láttam egy kis számlát, amelyen az én nevem állt. Amint könyörögtem és elhittem, hogy megkaptam a választ, elképzeltem az Urat, amint hatalmas bankjából kivesz egy kis adag áldást, ami válasz volt az én kis problémáimra, és elhelyezi azt az én személyes számlámon. Enyém volt a megoldás!

Gyógyulás, szabadulás, mindez az enyém! Még nem volt enyém a földi tapasztalataimban, de az enyém volt a mennyei helyeken. Miért? Azért, mert elhittem, hogy megkaptam, amikor imádkoztam. Mi volt erre a bizonyítékom? A szívemben lévő hit.

Hit, amelynek növekednie kellett, amint folytattam az elmélkedést Márk evangéliumának 11. részéről, és naponta hálát adtam az Úrnak (már nem kértem) azért, amit kaptam hit által. Imádságom valahogy így hangzott:

„Mennyei Atyám, már olyan sokszor kértelek, hogy változtass meg engem, és hogy szabadíts meg. De most már látom, hogy nem szabadítottam fel a hitemet. Rád helyeztem annak felelősségét, hogy engem megváltoztass, mialatt Te végig arra vártál, hogy használjam a hitemet, hogy részesülhessek abból, amit Jézus megszerzett számomra a Golgotán. Uram, most utoljára jövök hozzád ezzel a kéréssel. Kérlek, szabadíts meg engem az ellenség kötelékeiből! Jézus nevében kérem Tőled ezt. Uram, én most elfogadom szabadulásomat. Elfogadom a teljes megváltást, lényem minden részére nézve. A Te igéd ezt mondja: Amit könyörgésekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek... Én hiszek, és most elfogadom, amit kértem. Az áldás most már az enyém a mennyei számlámon. Soha nincs szükségem arra, hogy ezt újra kérjem. Dicsérlek Téged! Köszönöm Néked! Hit által teljesen szabad vagyok. A sötétség kötelékei kioldódtak. Szabad vagyok! Jézus, Szabadítóm! Köszönöm!”

Amikor ilyen értelemben elmondtam ezt az imát, valami történt bennem. Az a győzelem, amim mindig valahol előttem volt, belépett a szellemembe. Mélyen belül tudtam, hogy a győzelem az enyém, bár még ugyanannyira meg voltam kötözve. Most a Sátán démonai ellen kell majd harcolnom, nem a győzelemért, hanem a győzelem helyzetéből. Soha többé nem kértem Istentől szabadulást. Csak kitartóan hálát adtam Neki azért, ami már az enyém volt. Amikor ez a fordulópont eljött, nagyon rosszul éreztem magam, és eltekintve attól, hogy szellememben ott volt a győzelem tudata, rossz lelkiállapotom megmaradt. Három héten keresztül kitartóan hálát adtam Istennek a győzelemért, mire valamennyi változást érzékeltem.

Amikor ez eljött, nagyon-nagyon kicsi volt, de mégis változás volt, csak egy percnyi érzékelése annak, hogy valamivel szabadabb voltam. Ez bátorított engem arra, hogy továbbra is hitben járjak. Elnyertem valamit imádság által, és Jézus azt mondta, ha ezt megtettem, akkor enyém lesz az áldás. „Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket” (Zsidók 6:12.).

4. Megalapozni beszéddel

Teltek a hetek és a hónapok. Lassan kezdtem erősebbnek érezni magam, de még nem voltam sokkal szabadabb. Akkor történt, hogy az Úr megtanított engem arra, hogy ha értelmes módon folytatok szellemi hadviselést, akkor együttműködhetem Vele válaszának gyorsabb megvalósulásában.

Biztos, hogy hit által megnyertem mindazt, amiről a Golgota gondoskodott a számomra, mégis még mindig súlyosan meg voltam kötözve. Öt évvel korábban szellemek jöttek nagyon nyilvánvaló módon a felszínre, mert sírtam és testem rángatózott, de néhány alkalomtól eltekintve nyugalmi állapotban voltak. Elrejtőztek, és alkalmanként még azt is próbálták mondani nekem - gondolataimon keresztül -, hogy nincsenek is ott.

Most megvallásom kibővült. Ahelyett, hogy egyszerűen hálát adtam volna az Úrnak szabadságomért, szembeszálltam a rejtett erősségekkel. Megneveztem a kötelék területeit, és kihirdettem vereségüket. Megparancsoltam a sötétség szellemeinek, hogy hagyjanak el engem, és kijelentettem, hogy már nincs törvényes joguk az életemre nézve. Néhány hónapon keresztül folytattam ilyen módon a hadviselést, külső megnyilvánulások nélkül, de észrevettem, hogy szabadságom fokozatosan növekszik.

Majd eljött egy következő fordulópont, amelyben az Úr még világosabb betekintést adott nekem arról, hogyan kell lerontani démoni erődítményeket. Amint folytattam hitem megvallását és annak kinyilvánítását, hogy a Sátán munkáinak nincs helye bennem, elkezdtem „látni” azt, ami belül történt.

Felismertem azoknak a szellemeknek a nevét, amelyekkel Isten foglalkozott, míg én imádkoztam. „Láttam” reakcióikat, ellenállásukat, gyengülésüket, és amikor erejük megtört. Amint szellemek emelkedtek fel és távoztak el tőlem, „láttam” őket elmenni. Nem sokkal később tudatára ébredtem annak, hogy a szellemek megkülönböztetésének ajándéka kezdett működni az életemben. Ezeken keresztül az Úr személyes tapasztalatomból tanított meg arra, hogyan kell sikeresen legyőzni a sátáni kötelékeket. Az egyik fontos dolog, amit megtanultam, az volt, hogy milyen hatalmat jelent a kötelékek területeihez való beszéd, és amikor Jézus nevében szabadulást parancsolunk. Láttam, hogyan reagáltak ezek a szellemek azokra a szavakra, amelyeket mondtam.

Hatalmas erő van a kimondott szavakban. Isten úgy teremtette meg a világot, hogy egyszerűen szavakat mondott. Szavának ereje által uralkodik az egész univerzum fölött. Ha úgy döntene, egyetlen szó kimondásával eltörölhetné az egész világegyetemet. Jézus beszélt a szélhez és a viharhoz, és azok azonnal engedelmeskedtek Neki. Szavaival gyógyított és szabadított. Szellemi fegyvereinket beszédünkkel tudjuk működésbe hozni.

Abban az igeszakaszban, amelyet itt elemzünk, a fügefa kiszáradt és elhalt, mert Jézus beszélt hozzá. Hitünknek szavakban és cselekedetekben kell felszabadulnia. Jézus ezt mondta: „Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.” Miért? Azért, mert Jézus beszélt.

Másnap, amikor újból elmentek a fügefa mellett, Péter hangot adott meghökkenésének, amiért az kiszáradt és elhalt. Jézus ezekkel az erőteljes szavakkal válaszolt: „Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és

ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik (szó szerint: hiszi, hogy amit mondott, az történik, folyamatban van), meg lesz néki, amit mondott” (Márk 11:22-23.).

Valószínű, hogy Jézus, amint beszélt, odafordult egy közeli hegyhez, nem azért, mintha azt várná tőlünk, hogy szó szerint hegyeket mozdítsunk el, hanem arra a tényre világított rá, hogy bármi - bármilyen akadály - eltávolítható a hit szavával.

Annak ellenére, hogy a betegség vagy kötelék olyan mozdíthatatlannak tűnik, akár egy szilárd hegy, amikor valaki az Úr Jézus Krisztus nevében szól a „hegyhez” úgy, hogy nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, amint mondja, az el fog mozdulni onnan. Amit az ember mond, az valóban megtörténik!

Amiről itt szó van, az az egyik legfontosabb dolog ebben a könyvben: Amikor démoni kötelékekkel szállsz szembe, az Úr Jézus Krisztus nevében beszélsz és használod hadviselésed fegyvereit, hinned kell, hogy amit mondasz az megtörténik. Megtörténik amint kimondod. A hit azt jelenti, hogy m o s t !

Gondolj a hit mértékére! Hitünk mértéke különböző. Lehet, hogy a tied nagyobb, mint az enyém, de mindketten használhatjuk azt, amink van. Mivel Jézus mérték nélkül kapta a Szent Szellemet (János 3:34.), mérték nélkül rendelkezett a hit ajándékával is. Egyetlen szóval el

tudott mozdítani egy hegyet.

Lehet, hogy te és én nem vagyunk képesek arra, hogy olyan gyorsan elmozdítsunk hegyeket, mint ahogyan Jézus tette, de elérhetjük ugyanezt az eredményt úgy, hogy apránként távolítjuk el azt, a hitnek azt a mértékét használva, amellyel rendelkezünk.

Amint hittel beszélsz a démoni erődítményekhez, talán úgy találod magad, mint aki egy buldózerrel akar eltávolítani egy hegyet, vagy ha hited mértéke nem elég nagy ehhez, akkor lásd magad úgy, mint aki egy csákánnyal és lapáttal távolítja azt el.

A kulcs: hidd, hogy amit mondasz, az megtörténik. Ez felszabadítja hitedet. Így tudsz tetszeni Istennek. Ilyen módon az erődítmények elgyengülnek és összeomlanak. Nem kell nagyon erősnek vagy szörnyen szelleminek érezned magad. Az érzelmek nem számítanak! A hit az, ami által győzünk.

Ha értelmes módon szállsz szembe problémáid forrásával (a te hegyeddel), használva a hadviselés fegyvereit, és hiszed, hogy a Szent Szellem által parancsaid erőteljesek lesznek, hiszed, hogy amit mondasz, az megtörténik, amint mondod, és nap mint nap folytatod a szembeszegülést és a hegy eltávolítását, akkor az apránként leomlik. Hited lassan, de biztosan síksággá változtatja a nagy hegyet. Testvéreim, el tudtok mozdítani hegyeket!

Tom Marshall Bizalom (részlet)

A bizalom meghatározása

Mi a bizalom? Mik a feltételei? Hogyan kell felépíteni? Mi történik akkor, ha megsérül, vagy elvész? Ezek olyan elemi, mégis megkerülhetetlen kérdések, így az ezekre adott válaszok nem épülhetnek feltételezésekre, és nem tekinthetjük ezeket magától értetődőknek.

"A bizalom, olyan állapot, amelyben önként függő helyzetbe hozod magad valakivel szemben, valamilyen közös cél elérése érdekében." Tom Marshall

„… Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elő. Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben… Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz…” ( Zsoltárok 55.)

Kezdjük azzal, hogy megpróbálunk megfogalmazni egy egyszerű meghatározást a bizalomról! A bizalom, olyan állapot, amelyben önként függő helyzetbe hozod magad valakivel szemben, valamilyen közös cél elérése érdekében. Figyeljük meg a bizalomként meghatározott állapot néhány fontos jellemvonását!

1. A bizalom olyan döntés, amelyet neked kell meghoznod

Nem lehet senkit bizalomra kényszeríteni. Ha megbízol valakiben, vagy beléveted a hitedet, azt csak önkéntesen teheted meg.

2. A bizalom hozzáállást jelent

Azokat a dolgokat, amelyek meghatározzák életünket és viselkedésünket, attitűdöknek nevezzük. Az attitűd nem egyszerűen hitet jelent, mivel a hit tisztán felfogásbeli kérdés, és a legtöbb ember nem a hitének megfelelően él. A bizalom, mint attitűd, három részből áll:

a) Van egy kognitív (tudati) eleme, ami azt jelenti, hogy a bizalom hit. Meg van győződve arról, hogy a másik ember megbízható. Például Ábrahám teljesen elhitte, hogy amit ő (Isten) ígért, meg is cselekedheti.

b) Van egy érzelmi része. Amikor megbízol a másik emberben, bizonyosságot érzel. A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

c) Végül van egy viselkedésbeli része. Meggyőződésed szerint cselekszel. A hit cselekedetek nélkül halott.

3. A bizalom kockázatot jelent, amit vállalnod kell

A bizalom azzal a kockázattal jár, hogy bizonyos dolgok kimenetelét kiengeded a kezedből és átadod annak, vagy azoknak az embereknek, akikre képességeik és megbízhatóságuk alapján rábíztad magad.

Ha azt mondod, hogy rábízol valakire egy feladatot, aztán megcsinálod magad, vagy személyesen ellenőrzöd, mit csinál, akkor a munka elkészül ugyan, de értelmetlenné válik az állításod, hogy te megbízol abban az emberben.

4. Azzal bizonyítod, hogy megbízol valakiben, hogy nem készítesz terveket arra az esetre, ha esetleg mégis cserbenhagyna.

Ha védekező helyzetet foglalsz el, vagy felkészülsz arra, hogy mented, a menthetőt, hogy így védekezz az esetleges cserbenhagyás ellen, az csodálatra méltó körültekintés lehet ugyan, de egészen biztosan megkérdőjelezi bizalmad mértékét. Ha a másik ember tudomást szerez terveidről, melyeket előre nem látható helyzetekre készítettél, akkor nagyon gyorsan arra a meggyőződésre jut, hogy egyáltalán nem is bízol benne.

5. A bizalom ára a sebezhetőség

A bizalom azzal jár, hogy sebezhetővé válunk, mivel a dolgok végkifejlete kicsúszik a közvetlen irányításunk alól, és egy másik ember kezébe kerül, akinek képességeiben, vagy megbízhatóságában kénytelenek vagyunk megbízni. Ezt a függő helyzetet a bizalom hozza létre, és ezzel tudunk a legnehezebben megbirkózni.

Bukott állapotunk lényege az, hogy nem vagyunk hajlandók Istentől való függőségben élni. Tudatosan úgy döntöttünk, hogy függetlenek leszünk, a magunk javát keressük, és a saját kezünkbe vesszük sorsunk irányítását.

A bizalom gyökereiben támadja meg mindezeket a dolgokat. De itt van egy paradoxon. Erre akkor jöttem rá, amikor azt fejtegettem, milyen nehéz meggyőző etikai érveket felsorolni a szerencsejátékok ellen.

Ekkor hirtelen megláttam mi a szerencsejátékok lényege. Az világos, hogy a társadalmi életnek egy gonosz betegsége, de ezen kívül egyfajta szekularizált hit szerepét is betölti.

Választ ad az embernek arra a szükségletére, hogy vállaljon valamilyen kockázatot. Mivel az Istentől való függőség kockázatát nem hajlandó vállalni, mindenféle nem megfelelő és káros úton kénytelen megszerezni ezt az izgalmat. Úgy tűnik, hogy Isten két nagy szükséglettel teremtett bennünket: a biztonság és a bizonytalanság szükségletével.

A biztonságérzet iránti szükségletünket az az Isten tölti be, Aki mindig ugyanaz, és Akinek szeretete és szava teljesen megbízható és változhatatlan.

A bizonytalanság iránti szükségeltünket pedig az az Isten tölti be, Aki mindig új dolgokat tesz: …Ímé, újat cselekszem Állandóan, kihív minket a megszokott dolgokból, hogy a hit útján járjunk, és egy bizalomra épülő függőséget jelentő személyes kapcsolatban éljünk Vele.

Szinte akaratunk ellenére újra meg újra felszínre tör bennünk az az igény, hogy hitben járjunk, hogy bízzunk, bizonytalan helyzeteket éljünk át és kockázatokat vállaljunk. Ez megmagyarázza, mire gondol Pál, amikor ezt írja:

"…Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatik az őnéki igazságul…"Rm.4:3 (A megigazultság egyik jelentése a normáknak és elvárásoknak való megfelelés)

Amikor Ábrahám megbízott Istenben, amikor vállalta azt a kockázatot, hogy hisz az ígéretekben, pedig még egyetlen fia sem volt aki az ő nevét viselte volna (ez aztán a furcsa helyzet!) akkor töltötte be azt, hogy Istenben bízó lény legyen.

Az Ádám által keresett függetlenség soha nem volt és nem is lesz lehetséges, ezért életünk minden egyes napján rákényszerülünk arra, hogy megbízzunk valakiben, vagy valamiben.

Ez még az olyan egyszerű dolgokra nézve is igaz, mint mikor megvásárolunk egy csomag gabonapelyhet, felszállunk az autóbuszra, vagy belépünk egy telefonfülkébe, hogy elintézzünk egy hívást.

Ami pedig ezekben a meglehetősen hétköznapi jellegű dolgokban igaz, az még inkább vonatkozik a személyes kapcsolatokra.

A helyzet az, hogy minél fontosabb egy kapcsolat, annál alapvetőbb szerepet játszik benne a bizalom, és minél intimebb, annál fontosabb benne a bizalom, és annál magasabb lesz a valódi bizalom elkötelezettségének ára.

Nem meglepő tehát, hogy a bizalom a legfontosabb feltétele az olyan kritikus kapcsolatoknak, mint például a vezetőkkel, a közhivatalokat betöltő emberekkel való érintkezés, vagy az olyan intim kapcsolatoknak, mint a házasság vagy a lelkigondozás.

6. A bizalom olyan felelősség, amit önként kell vállalnunk

Csak akkor számíthatsz valakinek a megbízhatóságára egy adott helyzetben, ha az az ember ismeri és elfogadja a bizalom feltételeit, és magára vállalja ezeknek a felelősségét.

A tudatos és megfontolt bizalomnak tudatos és megfontolt megbízhatósággal kell találkoznia; a tudatos és megfontolt hitnek tudatos és megfontolt hűséggel kell találkoznia. Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassák.

7. Annak az embernek, aki bízni akar, magának is megbízhatónak kell lennie.

Először is: ha meg akarok bízni valakiben, ahhoz szükség van arra, hogy ő is komolyan vegye azt a kötelezettségét, hogy megbízhatónak és hűségesnek kell lennie.

De nem valószínű, hogy magára fog venni egy ilyen meglehetősen terhes kötelezettséget velem szemben, ha azt látja, hogy én a magam részéről egyáltalán nem veszem komolyan az ilyen kötelezettségeimet.

Másodszor: ha én magam nem veszem komolyan a megbízhatóság kérdését, nagyon nehezen tudom majd elhinni másokról, hogy ők komolyan veszik, ezért nagy nehézségeim lesznek majd, ha valakiben meg akarok bízni.

Ezért a hitben való növekedés elhanyagolt kulcsa az, hogy növekednünk kell a hűségben. Ha kínosan ügyelünk arra, hogy betartsuk adott szavunkat, akkor sokkal könnyebb lesz elhinnünk, hogy Isten sem feledkezik meg ígéreteiről.

8. A bizalom elfogadása felelősséggel jár

Ha valaki megbízik bennem, és én elfogadom ezt a bizalmat, akkor felelősséggel tartozom, ami azt jelenti, hogy a dolgok kimeneteléért és egy esetleges kudarcért felelős vagyok.

A vezetés bizalmi pozíció, mivel az emberek vezetőikbe vetik bizalmukat. A kérdés csak az, hogy a vezetők kinek tartoznak számadással.

A válasz: mindenkinek, aki megbízott bennük, köztük követőiknek is. Sok keresztény vezető nem ismeri fel ezt a tényt, mások nem hajlandók tudomásul venni, de a bizalom mindig felelősséggel jár.

9. Ha a bizalom egyszer megsérül, nagyon nehéz helyreállítani

A bizalom abban különbözik a kapcsolatok többi aspektusától, hogy rendkívül törékeny. Ha egyszer megsérül, nehéz helyreállítani, és ehhez mindig időre van szükség.

A megbocsátás lehet egy pillanat műve, de a bizalom és a bizalomra való készség helyreállítása nem megy egyik pillanatról a másikra, hanem türelmes újjáépítésre lehet szükség.

Ennek egyik oka a bizalom mindent vagy semmit jellegű természetével kapcsolatos. Ha csak egy kicsit is megsérül, akkor idő kérdése, hogy teljes egészében megromoljon.

Megtörténhet, hogy valaki egyszer szeretetlenül viselkedik velünk, mégis hiszünk abban, hogy alapjában véve szeretetteljes.

Előfordulhat, hogy valaki egyszer durván bánik velünk, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy alapjában véve kedves ember. De ha megbízunk valakiben, aki aztán cserben hagy bennünket, akkor valószínű, hogy hosszú időn keresztül megkérdőjelezzük majd megbízhatóságát.

Vagy megbízol valakiben, vagy nem, nem bízhatsz benne részlegesen. Ha mégis ezt teszed, az egy rendkívül kellemetlen bizonytalanságérzést fog benned létrehozni.

A másik ok az, hogy, ha megbízunk valakiben, akkor sebezhetővé válunk, ha más területen nem is, de érzelmileg és pszichikailag feltétlenül.

Ha a bizalom megsérül, akkor kapcsolatunk/kommunikációnk, melyről azt feltételeztük, hogy kiszámítható, hirtelen megbízhatatlanná, kiszámíthatatlanná válik.

Ez félelmet, szorongást okoz, ami viszont védekező érzésként haragot eredményezhet a kiváltó okkal szemben.

Összefoglalás

Hogyan építsük fel újra a bizalmat?

A megbízhatóság tudata szinte észrevétlenül, minden látványosság nélkül épül fel, ezért bizonyos vérmérsékletű emberek számára több problémát okoz, mint másoknak, nem is annyira azért, mert nehéz dolog, hanem azért mert nagy gondosságot igényel.

1. Teremtsd meg magad körül a megbízhatóság légkörét!

• Légy megbízható és lelkiismeretes kötelezettségeid teljesítésében és feladataid elvégzésében!

• Akkor is tartsd meg ígéreteidet, ha az kényelmetlen, kellemetlen, vagy sokba kerül neked!

• Légy következetes, ne pillanatnyi szeszélyeid szerint viselkedj!

• Őrizd meg megbízhatóságodat, de soha ne ígérj semmit, amíg meg nem ismered a részleteket!

• Légy őszinte, mondd el a teljes igazságot, ne csak egy részét és gondolataid mellett érzelmeidet is oszd meg másokkal!

• Biztosítsd őket arról, hogy a maguk valójában mondod el a dolgokat, és nincs szükségük következtetésekre, hátsó gondolatokra, és nem kell gyanakodniuk.

2. Csiszold saját jellemedet! Ne felejtsd el, hogy a válsághelyzetek nem mindig fejlesztik jellemedet, lehetséges, hogy csak leleplezik, mi van a szívedben.

• Ismerd meg magadat és gyenge pontjaidat, amelyekkel szemben védekezned kell, vagy amiben meg kell erősödnöd!

• Ne engedd meg magadnak, hogy a könnyebb utat válaszd!

• Soha ne add fel a HIT etikai elveit nyomások alatt!

Így tehát a bizalom feltételei két dologra szűkülnek le: A képességre és a jellemre.

A kettő közül a jellem a fontosabb. Kevés olyan hibát lehet elkövetni, amely végzetes következményekkel jár, de ha hajlandóak vagyunk okulni az eseményekből, a legtöbb problémát idővel le lehet majd győzni.

A jellem sokkal fontosabb, a jellembeli hiányosságok végzetesek lehetnek. Ha valaki nem képes tanulni a hibákból, annak oka inkább jellembeli fogyatékosságban, mint az intelligencia hiányában keresendő.

De a jellem nem fejlődik vagy változik meg egyik pillanatról a másikra. A válsághelyzetek nem mindig fejlesztik, csak napfényre hozzák amár meglévő jellemet.

Ezért az, hogy meg tudok-e bízni az adott személyben, ugyanannyira függ jellemének ismeretétől, mint a képességeibe vetett hitemtől.

Képességei meggyőzhetnek ugyan engem arról, hogy egy adott helyzetben tudni fogja, mit kell tennie, de csak a jelleme fogja megadni nekem azt a bizalmat, hogy valóban azt fogja tenni, amit helyesnek tart.

Mit jelent Isten jelenlétében lenni 2011 -ben? - Tóthné K. Klaudia

Szeretnélek bátorítani Benneteket Pál imája által. Úgy érzem, hogy nagyon aktuális lehet mindannyiunk számára. Persze csak akkor, ha használjuk a hitünket, amit kaptunk.Ösztönzök mindenkit, hogy a 2011-es esztendőben legyen felírva a szívetekbe többek között ez az ima is. Azt gondolom MINDEN benne van, ami a hitre, a szeretetre, a Szent Szellemmel való közösségre, az uralkodásra sőt a belső gyógyulásra alkalmazható.


A célunk a belső ember megerősödése. Azt gondolom, ha ez megtörténik, nagyon sok kérdésre választ kaphatunk. A fókusz az Úron lesz egész biztosan és az érzelmek lecsillapodnak. Azt egészen biztosan tudom, hogy az ördög célja az ige tekintélyének aláásása. A „mi haszna Isten szolgálatának” negatív vízió, pokolból feltört zaj lesz csupán. Nem engedhetjük az elménkbe ezt a zörejt 2011-ben, épp ellenkezőleg, ellene kell állnunk a hittől való elszakadás (aposztaszia) szellemének!

“Istennek először munkálkodnia kell az emberben, mielőtt munkálkodna az ember által.” Leonard Rawenhill

Efezusbeliekhez írt levél 3. fejezetéből 14-21 versek
Károli Gáspár
"Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt,
Akiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön,
Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;
A szeretetben meggyökerezvén és alapot lerakva, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága [az Isten jóvoltának],
És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.
Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik feljebb, mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,
Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!"

Csia Lajos
"14 Ez okból meghajtom térdemet az Atya előtt,
15 akiről a mennyekben és földön minden atyafiság a nevét kapta,
16 s kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok,
17 hogy a Felkent a hiten át szívetekben lakozhassak, és ti szeretetben úgy meggyökerezzetek és megalapozódjatok,
18 hogy az összes szentekkel együtt erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a szeretetben mennyi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység,
19 és megismerhessétek a Felkentnek ismeretet felülmúló szeretetét is, hogy így az Istennek egész teljességéig betelhessetek.
20 Annak pedig, aki az ő bennünk ható hatalma szerint mindannál, amit kérünk, vagy gondolunk sokkal-sokkal többet képes cselekedni,
21 legyen része a dicsőség az eklézsiában és Felkent Jézusban a korszakok korszakának minden nemzedékéig. Ámen."

Megtörtség
A térdünk arra való, hogy megalázkodjunk Isten előtt. Így kezdődik minden helyes motívumból való ima, így tudunk közeledni Isten felé. A meghajtás azt jelenti, hogy elismerjük az Ő abszolút tekintélyét, és az Ő akaratát akarjuk meghallani sőt megcselekedni. Mikor Jézus elé mentek az emberek, sokukról mondja az ige, hogy térde estek ő előtte.

Az alázat, az Istennek féleleme levisz minket a térdeinkre, ahogy Simon Péter is mikor meglátta, hogy Jézus csodát tesz, leesett a térdeire és csak azt tudta mondani, hogy "eredj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram". Péter vagy Pál is térdre esve imádkozott, de maga Jézus is a Getsemáné kertben. De ez nem csak a test hozásállása, hanem a szívnek a hozzáállása kell, hogy legyen.

Amikor igazán megalázkodunk előtte, akkor tudjuk csak észrevenni a saját hibáinkat is. Ez segít abban, hogy tisztán tudjuk látni önmagunkat is és ne másokat okoljunk esetleg a problémákért, sebekért stb. A térdelést nevezem "üresjáratnak"...így kezdődhet csak az őszinte ima. A szív és a test megalázkodik! A térdre esés az imádás!

“Sok keresztény imádkozik hogy áldott legyen, kevés imádkozik azért, hogy megtört legyen.” L.R.

Pál nem kevesebbet említ itt, minthogy HATALMASAN meg tudunk erősödni a belső emberben. Ez az isteni erő, amely görögül dünamisz (valamire való képesség, erő megnyilvánulás) a 20. versben is szerepel, vagyis az ember képes - bármennyire is most nem ezt érzed, és mást sugallnak a gondolataid – megerősödni és megújulni! Ez az IGAZSÁG. Nem az, amit érzünk, hanem amit az Isten mond.

Ezért kezdtem az alázattal az egész üzenetemet. Az alázat az, hogy elfogadjuk, amit Isten mond, és nem a magunk gondolataira támaszkodunk. Itt kell sajnos kezdenünk. Nem tudunk tovább lépni alázat nélkül. Álljatok most meg tehát egy picit, kérlek!

Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből és a magad értelmére pedig NE TÁMASZKODJÁL. Ne légy bölcs, a te magad ítélete szerint, féld az Urat, és távozzál el a gonosztól. (Példa.3:5-7)

Nem fog működni a hitünk, ha a magunk gondolatait, érzéseit tartjuk irányadónak Isten gondolatai előtt! Nem fog működni a dünamisz, ha nem határozzuk el, hogy az igének adunk abszolút tekintélyt és elsőbbséget! Ha ezt megtesszük, és ragaszkodunk hozzá, ezt a hitbeli döntést és lépést meg fogja jutalmazni Isten VALÓSÁGOS megtapasztalásokkal, de először az igében való hit szükséges.

Nos, a magunk értelmére fogunk támaszkodni és bölcsek leszünk, magunkban vagy inkább megalázkodunk és az Úrban lesz a bizodalmunk 2011 -ben? Ez itt a kérdés, válasszunk!

Soha nem látom azt az igében egyébként, hogy Isten azt mondaná annak, aki gyenge, vagy fájdalmakkal küzd, hogy az ő életükre ez és ez nem vonatkozik. Mint ahogy az erős is gyengévé válhat majd a próbája alatt. Mindenkinek van próbája, és a próba pedig jön. A hit ugye hallásból jön, a próba meg csak jön…

Mindig jön, úgyhogy ne másokkal törődjünk, hanem magunkkal. Elérkezik mindenki életében a teszt, de nem úgy, ahogy mi szeretnénk látni a testvéreinknél, hanem ahogy Isten akarja szuverénül mindenki életében. Két dolog fontos, hogy ne emeljük soha az ige fölé az állapotunkat és alul se értékeljük magunkat pláne a többiek alá sem szellemi értelemben.

Ragadd meg
Tehát a dünamisz görög szó 116 -szor fordul elő az Újszövetségben, legtöbbször mint hatalom, csoda, erők, erősségek magyar szóval helyettesítve. A dünamisz az isteni erő, ami kiáradt és árad jelenleg is Jézus Krisztusból, ha hittel megragadjuk Őt, mint ahogy a vérfolyásos asszony tette. Úgy ragadta meg, mint amikor egy kutya nem akarja elengedni a csontját. Ez a megragadás!

Azt szeretném hinni, hogy ehhez hasonló dolgok megtörténhetnek, amikor HATALMASAN MEGERŐSÖDÜNK A BELSŐ EMBERBEN A SZENT SZELLEM ÁLTAL. Ez a dünamisz az, amelyet Lukács az orvos (Luk:4:14) leír, amikor a puszta után Jézus megtért a Szellem EREJÉVEL. "

Isten kimeríthetetlen, ezért a "dünamisz" -a is kimeríthetetlen!

Belső jelenlét
Kezdjük elhinni, imádkozzunk azért, hogy igen, meg tudok erősödni hatalmasan a belső emberben! Isten képes rá és én is képes vagyok rá! A megerősödés az erőre kapás ugyanis így lehetséges. Ez nem lehet távoli számunkra! Nem lehetünk cinikusak és keserűek annyira, hogy elvetjük a lehetőségét annak, hogy meg tudjunk újulni. Akármilyen messzinek is tűnik a megerősödés, ne dobjuk el a bizalmunkat, oké?

Nem azt kérem, hogy magatoktól erősödjetek meg! Hát akkor én is cinikus lennék:-) De nem is ezt mondja Pál, hanem ezt: hatalmasan megerősödjetek a belső emberben a Szent Szellem által."

Drága testvéreim! Nem erővel, nem hatalommal, hanem az Ő Szelleme által! Most rögtön valami szent izgalomért imádkozom értetek és magamért, hogy megértsem, hogy a Szent Szellemmel való kapcsolat által valami csodálatos dolog történhet az életünkben! A Magasságos nem kézzel csinált templomban lakik már, hanem bennünk!

A hit pedig arra kell, hogy valóban el hidd, hogy benned lakozik: hogy lakozzék Krisztus hit által a szívetekben. Úgy tűnik, ha elszakadunk a hittől, akkor ez a lakozás már távolinak tűnik.

A hit az, ami az érzelmeinket helyes vágányra tudja tenni. Hit által lakozik bennünk Isten. Amikor rosszul vagyunk, nem tudunk a legtöbbször hitben látni és járni. Viszont ha a belső emberünk megerősödik a Szent Szellem által, akkor igen. Még egyszer idézem, nem szégyellem:

Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben, hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben

Azt jelenti ez az egész, hogy ha megerősödünk a szellemünkben az erő és a Szent Szellem által, akkor a hitünk erős lesz. Ha a hitünk erős, akkor a belső emberünk is erős. Ha a hitünk erős, akkor nem az érzelmeink lesznek erősek.

S van még egy csodálatos dolog: a szeretet is megjelenik! Minél jobban megerősödünk a belső emberben és a hitben a Szent szellem által, úgy fog erősödni bennünk a szeretet. Én így hiszem. A legtöbb gond azért van, mert a meggyökerezés nem történik meg vagy az alapvetés. Meggyökerezzetek és alapot vegyetek, ezt tanácsolja Pál.

Fundamentum
Emellett ne menjünk el. Imádkozzunk a meggyökerezésért és a fundamentumért! Lehetséges, hogy sokunk azért szenved, mert bár hirtelen megújul, de aztán megint visszaesik, hisz nincs rendben az alap, vagy nincs alul meggyökerezés. Ezért nem tud mélyre hatni Isten.

A meggyökerezést hogy történhet? Az elmélkedés által. Biztos vagyok benne, hogy ez eléri a célt, amikor „forgatjuk” az igét a szívünkben, mint ahogy Mária tette. Ha ez a forgatás elmarad, és csak olvasás van, akkor nem vagy alap sem gyökér. Ebben biztos vagyok.

Luk 2:19 Mária pedig mind ez igéket (gr. réma) megtartja (megóv, megőriz) és szívében forgatja (összevet, következtet, mérlegel, megfontol).

Tegyétek a szívetekre a kezeteket (így szokták mondani...) kb. hány órát töltöttetek el ebben az évben elmélkedéssel? Mármint az igén való elmélkedéssel. Én bevallom őszintén kevesebbet, mint tavaly előtt. Nem lehet, hogy azért vagyok tele másféle gondolatokkal, hitetlenséggel, mert a szívemet pótlékokkal töltöttem meg? A kérdés: min tűnődik a szívünk?

Ef 3:18 A szeretetben meggyökerezvén és alapot vegyetek, hogy megérthessétek (gr. katalambanó - megragad, elnyer, hatalmába kerít, elfoglal, birtokol, megért, felfog)minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága [az Isten jóvoltának]

Ef. 3:19 És megismerjétek (gr. ginoszkó: megismer, megért, véleményt alkot, szexuálisan ismer) a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ezáltal beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.

Azért szükséges még imádkoznunk, hogy tapasztalati keresztényekké váljunk, akik nemcsak olvassák az igét, hanem felfogják, megértik Isten Igéjét és a Szent Szellem munkáját. Ha ez megtörténik, akkor tudjuk csak megragadni Istent, a szellemi dolgokat, szeretetet, erőket stb.

Az, hogy „megérthessétek” az nem elméleti tudás, hanem megragadást, birtoklást jelent. Ez sokkal több, minthogy ismerem az igét, a betűt és van fogalmam róla. Úgy tűnik, hogy ez az efézusbeliekhez írt levél 3. fejezete teljesen egymásra van épülve. Ahhoz, hogy eljussunk a szeretetben való "megragadásig, birtoklásig ill. beteljesedésig," három fundamentumra mindenképpen szükség van:

1. a hit,
2. a Szent Szellem,
3. és a belső emberünk.

Akkor tudunk igazán megragadni valamit, ha értjük is. Egyébként iszonyú fárasztó minden. „Megismerni”, Isten szerinti tapasztalatot is jelent, mély tapasztalatot ami több, minthogy nagy az információnk. A szeretet megismerése, adása és elfogadása a teljes megépülés.

Tehát e folyamatok által, amit leírtam, ahogy Pál mondja, elmélyülhetünk a szeretetben és megismerhetjük valóságosan Istent. Azt hiszem, az efézusbeliekhez írt levél 3. fejezete alapján megérthetjük azt is, mit jelent az a szlogen, hogy „legyél Isten jelenlétében.”

Pál gondolat menetét egy kiakasztó mondattal zárja még: Isten mindent megcselekedhet és ezt a munkafolyamatot a bennünk munkálkodó erő szerint teszi. Feljebb, hogy nem elgondoljuk! Ezért mondom, hogy az emberi gondolatainkat hagyjuk valahogy elveszni, elhalni…

Még egy dolgot megemlítenék. Néha nem tudjuk, hogy mi az, ami hiányzik az életünkből, érezzük, hogy valami nem stimmel…a legtöbbször tudjátok mi hiányzik? Isten! Még mielőtt bárki félreértené, nem arra gondolok, amikor is alapvető életszükségleteink hiányoznak…

Arra gondolok így a végén, biztos vagyok abban, hogy ha az Istennel való kapcsolatunk megerősödik egy olyan biztonságot, szilárdságot tud adni az érzelmeinknek, hogy tényleg azt érezhetjük, hogy be vagyunk telve, és ezek után már helyesek lesznek a vágyaink is, céljaink is.

A Szent Szellemmel való beteljesedés számomra azt jelenti, hogy be vagyok telve Istennel. Isten túlárad bennem. Tehát tegyük fel a kérdést? Be vagyok teljesedve Istennel? Ha erre a kérdésre a válasz az, hogy nem, sőt, akkor egész biztosan egyre több más fajta vágy kezdi eltölteni a szívünket, ezért az egyensúlyra figyeljünk. Ha megvan az Úrral való beteljesedés, akkor rendben lesznek szerintem a vágyaink is.

Összefoglalva
Imádkozni fogok tehát a következő pontokért különösen:

1. Alázat az életemben, Istenhez való megfelelő közeledés
2. Teljesen hinni szeretném, hogy Ő hatalmas, dicsőséges, és kimeríthetetlen a gazdagsága annak ellenére, hogy e jelenvaló korszakban pont ezt szeretné aláásni az ellenség. S ha tényleg ilyen hatalmas, akkor van rám is ereje. Az ő dicsőségének gazdagságának mértéke szerint akar megérinteni, megáldani nem az én elgondolásom szerint. Csia Lajos fordítása azt mondja Krisztus helyett, hogy: „Felkent”…
3. A dünamisz megismerése, ezért való imádkozás, kutatás a Szentírás fényében. A bennem munkálkodó erő erősödjön…(20-vers)
4. A Szent Szellem erősítse meg a belső emberemet, hogy éljek többé nem én, hanem éljem bennem a Krisztus, hogy így a belső emberem sokkal valóságosabb legyen, mint a külső. Az érzelmeim szentelődjenek meg, legyenek érzelmeim „isteniek”...
5. Állandóan tudatosítsam magamban, hogy Isten bennem lakozik, és gyakoroljam a hitemet, hogy emiatt minden megtörténhet, és imádkozni is fogok, hogy a hittől ne szakadjak el 2011-ben sem…
6. Utolsó idők üzenete a Szentírás szerint (1 Tim.4:1): „…némelyek elszakadnak a hittől, hitető szellemekre figyelvén…” Timóteusnak és vele együtt nekünk is üzeni Urunk ill. pontosabban prófétálja…
7. Az igéket, amiket kapok, vagy kaptam, egészen a gyökeréig megértsem. A módszer az igének a szívben való forgatása, elmélkedés által…
S így jön el a szeretet, a Szeretet valóságos megismerése. Ahogy a szellemünk erősödik, erősödnie kell a szeretetnek is Isten felé és emberek felé is. Beteljesedés, ha úgy tetszik „betöltekezés, feltölt; teljessé tesz; jóllakat; kielégít” (gr. pléroó).

Ugyanaz a szó van egyébként itt, amit a Szent Szellemmel való betöltekezésre használ több helyen a Szentírás. Túláradjunk a szeretetben is! Ez legyen a cél, hogy az irányunk is helyes legyen!