Derek Prince: "Ha a földbe esett gabonamag nem hal el" részlet

"...hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen..."
Jn. 4:35-38

Előszó

Nagy dilemma a hatásfokok és a stabilitás módjainak megtartása, illetve annak növekedése. Egyre többen keresik és kutatják azt a szolgálati vagy életvezetési sikert, hogy feltöltőnek, motiválónak, megújítónak feltüntessék magukat, mások számára.

Az Istentől jövő változtatás lehet csakis, az önmagunk megerősítésének és megőrzésének egyetlen módja. A felülről kapott direktívák és motivációk óriási lökést tudnak adni, a vezetés vagy az egyéni élet irányelveinek megújításaiban. Derek Prince életének egy szakaszából szeretném szemléltetni ezt. Neki sikerült...



"...ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." János 12, 24b.

A legtöbb prédikátor túlságosan elfoglalt. Én is elfoglalt vagyok, de nem vagyok túl elfoglalt. Tudtátok, hogy nem szellemi, túlságosan elfoglaltnak lenni? Ez nagy benyomást tesz az emberekre, de ez nem szellemi. Isten egy személlyé tett Téged és soha nem fogod tudni két személy munkáját kielégítően elvégezni, bármilyen keményen is dolgozol érte.

Olvastam egy rövid cikket J. Buckingamtől, arról az elhatározásáról, hogy fel fogja adni a sürgős dolgokat azért, hogy meg tudja tenni a fontos dolgokat. A legtöbb prédikátor annyira belemerül a sürgős dolgok intézésébe, hogy soha nem jutnak el a fontoshoz. Egyik leghasznosabb ima a Bibliában a 90.Zsoltárban van:

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”

Taníts engem, hogy hogyan használjam az időmet! Ez egyike azoknak a dolgoknak, amelyeket mindig csodáltam Jézusban. Ő soha nem volt nyugtalanságban. Ő soha nem sietett. Soha nem volt túl elfoglalt. Valójában az énem kiterjedése az, hogyha én nélkülözhetetlenné teszem magamat. A legtöbb ember valójában nem akar nélkülözhető lenni. Ami engem illet, a legnagyobb győzelmem az, ha nélkülözni tudnak engem. Akkor sikert értem el.

Elmondok egy kis történetet, aztán befejezzük. Annyira személyes, hogy óvatosnak kell lennem, de az eredménye még most is munkálkodik az életemben. 1971 júniusában Seattle-be mentem, Washington államba, hogy részt vegyek egy közösségi csendességen, amelyet szolgáló testvérek számára tartottunk. Ott voltak Bob Mumford, Charles Simpson, Larry Cristenson, David Wilkerson, David du Plessis, Denis Bennet, Bexter és sok más ismert tanító is. Kb. öt napig tartott.

Minden reggel és délután közösségben voltunk egymással és ez sok tapasztalatot jelentett mindegyikőnk számára. Másfél napot azzal töltöttünk, hogy démonokról beszélgettünk, két napot a vízkeresztségről. Mikor az ember ezt a két akadályt sikeresen vette, akkor már előbbre jutott.

De ilyen sok tanítót az Egyesült Államoknak eme távoli sarkába eljuttatni drága volt. Nem volt alap, amiből ezt ki tudták volna fizetni. így a konferencia szervezői azt mondták: „Testvérek, mi nem ígérünk nektek semmit. De megpróbálunk pénzt gyűjteni a költségekre.” E célból szolgálatokat szerveztek a hét minden estéjén, öt prédikáló-központban, Seattle-ben és körülötte. Két-három prédikátor volt egy-egy helyen minden este. A helyek zsúfolásig megteltek. Mielőtt a találkozó elkezdődött volna, az emberek reagálása hatalmas volt.

Mikor a csendesség befejeződött, én tovább maradtam Seattle-ben, hogy a hétvégén még szolgáljak Isten gyülekezetében. Így volt még lehetőségem a helyi testvérektől hallani ezekről a szolgálatokról. Minthogy korábban egy seattlei gyülekezet pásztora voltam, sokakat ismertem közülük és tudtam, hogy az igazi véleményüket mondják. A lényege ez volt: emlékezetük szerint, eddig még egyetlen egy találkozónak sem volt ilyen óriási hatása Seattle városára, mint ezeknek. De a komikus ezekben a találkozókban az volt, - emberi oldalát nézve – hogy nem azért szervezték őket, hogy nagy hatással legyenek Seattle városára, hanem hogy a prédikátorok útiköltségét összegyűjtsék.

Hétfőn reggel már repülőgépen ültem. Seattle-ből Atlantába repültem, ahol a következő találkozóimat kellett tartanom. A repülőgép egyike a legjobb elmélkedő helyeknek. Telefonon nem tudnak elérni, senki nem tud zavarni. Csak ülsz a helyeden és elmerülhetsz gondolataidban. Ahogy így ültem, elkezdem magamnak mondani: Nem furcsa ez? Azok a találkozók, amelyek nem arra voltak rendezve, hogy a városra benyomást tegyenek, nagyobb hatást tettek rá, mint azok, amelyeket ezért terveztek.” Abban a pillanatban az Úr elkezdett szólni hozzám – nem hallhatóan, csendesen és nagyon világosan, határozottan, és ezt mondta:

„Most mond meg nekem, kivel volt több probléma, Jónással vagy Ninivével?
„Egy pillanatig gondolkodtam és válaszoltam: „Uram, mivel Te Jónást egyenesbe hoztad, már nem volt több problémád Ninivével.”
S akkor Ő azt mondta: „Amikor Én a prédikátorokat rendbe hozom, már nincs problémám az emberekkel.”

Azért mondtam el ezt a történetet, mert én is prédikátor vagyok. Az Úr nem azt mondta, hogy amikor a többi prédikátort egyenesbe hozom, hanem azt mondta: „amikor a prédikátorokat egyenesbe hozom” Akkor én is benne voltam a többiekkel együtt. Miután Atlantába értem, az Úr továbbfolytatta ezt velem. Találkozóimat egy szállodában tartottam. Két találkozó között pihentem a szobámban az ágyamon és az agyam többé-kevésbé passzív volt. Úgy gondolom, hogy mikor az agyunk nem túl aktív, akkor Isten könnyebben tudja felkelteni a figyelmünket.

Ahogy ott feküdtem az ágyon, szavak sora jött elém, legtöbbjük helységnév. Olyan világosak és olyan élénkek voltak, mintha egy papírra nyomtatták volna a szemem előtt. A következő szavak voltak: Kérith-ből Sareptába, Sareptából Kármelre, Kármelről Hórebre és a Hórebről sok életre. Eléggé ismerem a Bibliát ahhoz, hogy rájöjjek: e szavak Illés pályafutásának vázlatai voltak. A helységnevek pedig az állomáshelyek, ahol az ő szolgálatai voltak. Kérith-ből Sareptába, Sareptából Kármelre, Kármelről a Hórebre – kezdtem betölteni ezeket a részleteket az elmémben. És nagyon világosan láttam, hogy Illés szolgálatának tetőpontja a Kármel hegyen volt.
Ezen a helyen gyűjtötte össze az egész Izraelt. Itt hívott ki 850 hamis prófétát. Itt hívott le tüzet az égből. És itt látta az egész Izrael, amint azok az arcukra esnek és így kiáltanak: „Az ÚR az Isten!” Ha volt valaki ember, - akinek egyéni, személyes diadala volt, akkor az Illés volt a Kármel hegyén. Aztán az Úr mutatta, hogy néhány napon belül Illés menekült Jézabel elől, a varázslónő elől, és kérte Istent, vegye el az életét. Ilyen rövid a Kármel-hegyi diadal.

A következő gondolatom ez volt: Ha Isten meghallgatta volna Illés kérését és elvette volna az életét, Illés úgy halt volna meg, hogy a hivatását nem töltötte volna be és nem lett volna szellemi örököse. Nem lett volna senki, aki befejezze és továbbvigye az ő munkáját. De mikor végül a Hórebhez jutott és Istennel szemtől szembe került, akkor meghallotta Isten tervét. És az nagyon más volt, mint az Illés terve. Isten megkérdezte: „Mit csinálsz itt, Illés?” Azt válaszolta: „Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért!” Aztán elsorolta mindezeket a cselekedeteket és eredményeket. Az Úr azt mondta: „Ezt tudom Illés, de mit csinálsz te itt?” S mikor Illés elmondta az úrnak mindazt, amit tett, az Úr megmondta neki, hogy mit akar, hogy tegyen legközelebb.

„... kend királlyá Hazáélt Szíriában, és Jéhut, a Nimsi fiát kend fel királlyá Izraelben, és Elizeust, az Ábelméhollabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává magad helyébe.”

Ha elolvassátok még a következő fejezeteket a Királyok könyvében, akkor azt fogjátok látni, hogy ez a három ember, aki Isten és Illés Hóreb-hegyi beszélgetésének a gyümölcse, fejezett be minden munkát, amelyet Isten Illésnek jelölt ki. Nem maradt semmi befejezetlenül. Illés nem fejezhette be saját maga a munkát, de megtalálhatta az ő örököseit és átadhatta azt nekik.

Ahogy ez átvillant az agyamon, rájöttem, hogy Isten nagyon közvetlenül szól hozzám. Megmutatta nekem, hogy két választás van előttem.

• Egyrészt, hogy továbbmehetek és csinálhatom a saját dolgaimat, továbbfolytatva saját szolgálatomat, használva a hitet és a hatalmat, amelyet Isten adott nekem, addig a mértékig, ameddig én képes vagyok eljutni – és elérhetek valami személyes diadalt. De örökös nélkül fejezem be és nem lesz tartós gyümölcse a szolgálatomnak.
• De Isten megmutatta a másik lehetőséget is. Ne légy törekvő a magad számára! Ne munkáld a saját szolgálatodat! Ne csináld a saját dolgodat! Fektess be mások életébe! Hagyd, hogy az övék legyen a hitel!

Hagyd, hogy átvegyék, amit Te otthagysz! Engedd, hogy ők sikeresebbek legyenek, mint Te!

Bizonyos értelemben mindig sikeres ember voltam. Nem dicsekvésből mondom, de visszatekintve, mikor pl. 12 éves voltam, akkor iskolakapitány, diákvezető, aztán legfiatalabb professzor voltam és így tovább.

És ez belevésődött a gondolkodásmódomba, hogy azt várjam, hogy sikeres leszek. De Isten megmutatta nekem, hogy van egy magasabb szintű siker.

Hagyd, hogy az a kis gabonamag, amit a kezedben tartasz, beleessen a földbe és elhaljon. Isten majd gondoskodik a következményekről.

És mondom ma nektek, hogy valószínűleg a legszabadabb személy vagyok, mert én hagytam, hogy Isten munkálkodjon és nem érdekel a többi. Nem űzök ki egyetlen démont sem. Ha Isten nem akarja, hogy tegyem, akkor a legkevésbé sem érdekel. Nem érdekel, ha többé nem vezetek egyetlen szemináriumot sem, ha nem írok egy könyvet sem.

Ha Isten úgy vezet, hogy eltűnjek a nyilvánosság elől, akkor ez számomra teljesen rendben van, mivel ez az én befektetésem. Ahol befektettem, tudom, hogy jól fog gyümölcsözni. Azt sem tudom, hogy mennyim van, de nem is kell tudnom. De amim van, azt át kell adnom, hogy beessen a földbe. Akarom, hogy beessen. Ennek eredményeként boldog vagyok, valóban szabad vagyok. Tudom, mit jelent szabadon cselekedni; tudom, mit jelent szabadságot prédikálni, de a legjobb dolog szabadnak lenni.

Ma elmondhatom teljes őszinteséggel Isten előtt: Szabad vagyok!

Részlet Derek P. Önátadás kegyelme c. könyvéből

Szabadsággal élni s nem visszaélni...

Azusa utcai ébredést, ahol is, Isten jelenlétének megnyilvánulását óriási módon érzékelték, a keresztény egyháztörténelem legkiemelkedőbb szellemi történései között tartjuk számon. Azonban, nem csak Los Angelesben volt szellemi megújulás. Isten Szelleme az ottani eseményekkel egy időben, a világ más részein is kiáradt. Ébredés söpört végig Európa több részén, közöttük Walesben is.

Azusa utca hatása közvetett módon százmilliókat ért el, s az un. 'új nyelvekenszólás' nagyon fontos szerepet játszott. Ma több mint 500 millió pünkösdi és karizmatikus hívő él a világon A XX. században létrejött szellemi manifesztációk a pünkösdi karizmatikus mozgalomban központi helyet töltöttek be. A karizmák működése, nagy hatást eredményeztek sok-sok keresztényre.

Azonban posztmodern világunkban, - Pál intései ellenére, - újjászületett hívők tömegei tudatlanok a szellemi dolgokkal kapcsolatban. Európában mára, mindössze történelmi anekdoták keringnek Isten erődemonstrációiról.

Ajándékok, integritás és a bölcsesség

1. rész

A korinthosi gyülekezet volt az a hely, amelyről Pál azt írja, hogy mindenben meg volt gazdagodva, semmiféle ajándék nélkül nem szűkölködött. Mennyire vágyunk mi is egy ilyen gyülekezetre. Mégis ennek ellenére a gyülekezetben káosz és romlottság uralkodott.

Pál apostoli tekintélyét sokan megkérdőjelezték Korinthosban, ezért folyamatosan meg kellett védenie egyrészt az apostoli tekintélyét, másrészt a Korinthosi gyülekezetben való alapítói jogát. Ezért szinte minden levelét úgy kezdi, hogy Ő Jézus Krisztus apostola Isten akaratából.

Pálnak körülbelül négy éven át, - az első korinthosi és a második levél írása között körülbelül, ennyi időt vehetünk -, mély erkölcsi problémáikat kellett elszenvednie.

Hozzáteszem, minimum három levelet írt Pál a korinthosi híveknek. Az első levélből látható az, hogy így, a második és nem első levél volt, Pál utal az előző levelére ebben: „Levélben megírtam nektek, hogy nem szabad paráznákkal kapcsolatban lennetek… Most azonban azt írom nektek…”(1Kor 5:9, 11)

Tehát a gyülekezet szellemi állapota odáig süllyedt, hogy az atyai helyreállítás felé való tudatos ellenszegüléssel és olyan belső megosztottsággal kellett szembenéznie, amelyet szerintem Pál apostol álmában sem gondolt volna.

Titusz helyreállító munkája révén sikerül jobb belátásra bírnia saját gyülekezetét, hozzáteszem csak a második útja után. Ekkor már az egész gyülekezet egységben bánkódik, és megváltoztatja gyülekezetük szellemi lejtmenetét

„Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:
Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de amint ti néktek mindent igazán szóltam, azonképpen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.” 2Kor 7:13-14

Amit fontos leszögezni, először:

1. Ezekre az ajándékokra szükség van, a test építése szempontjából és Isten nem akarja, hogy tudatlanok legyünk ezek felől.
2. Másodszor, ezek természetfeletti ajándékok a Szent Szellem osztogatja úgy, ahogy Ő akarja.
3. Harmadszor ezek helytelen használata az ajándékok meg nem értése káros hatással van a gyülekezetre. Pál hosszan taglalja, hogy különböző ajándékokat ad Isten a test számára, és egyik sem lebecsülendő, mindegyikre szükség van.

Ha az egyház megértené az itt leírt tagok szerepét, nem lenne helye a pozíció harcoknak, az irigységeknek. Miután részletesen ír nekik az ajándékokról, a 13. ejezetben a helyes egyensúly érdekében a szeretetről beszél, mint kiváltképpen való útról. Ha szeretet motiválja a hívőket, és először követik a szeretetet, ami maga Isten, és így kívánják buzgón (mohón) az ajándékokat (14:1) ez adhat igazi helyes alapot ebben a témában.

Érdekes, hogy elsőként a nyelveken szólás ajándékát említi meg Pál, s teszi helyre ezen a területen a korinthosi hívőket.

Ha rosszul használjuk eme ajándékot, akkor megbotránkozást kelthet a hitetlenekben egy istentiszteleten. (23.vers), ha pedig nincs magyarázó, akkor nem hasznos a gyülekezeti istentisztelet számára.

A prófétálás ugyancsak zavarokat okozhatott Korinthosban, valószínűleg nagyon sokan prófétálhattak, és nem ítélték meg helyesen ezek eredetét. Nagyon fontos igehely a 32-es vers, hogy meg tudjuk ítélni Istentől van-e egy prófécia.

Nagyon fontos a megítélés, ugyanis a gyülekezet nem fogadhat el hamis próféciát, nem vehet más szellemet. Sajnos ez valóságos lehet, a II.Kor. 11:4-ben beszél erről Pál. Más Jézus, más szellem, más evangélium eltévelyedést okoz.

Prófétálás ajándéka nagyon építő tud lenni, és hasznosabb Pál szerint, mint a nyelveken szólás egy istentiszteleten. Ugyancsak a helyes használatot szögezi le Pál a 3-as verssel is, hogy tanít arról, hogy az Istentől jövő prófécia épít, int és vigasztal egyaránt.

Ahogy meglátható a 14. fejezetben a fő cél Pál véleménye szerint, hogy a gyülekezet épüljön, hatszor említi ezt meg konkrétan a 14. fejezetben. Annak ellenére, hogy meg vannak a veszélyei a prófétálás ajándékának, mégis kéri Pál, hogy kívánjuk ezt az ajándékot és a nyelveken szólást sem tiltsuk meg.


Megoldás: az egység a szívben és a bátorságban

2. rész

„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.”(I. Kor.1:10)

Pál nem 'köntörfalaz', a köszöntések után azonnal rátér a korinthosi gyülekezet egyik legfőbb problémájára, az egységtelenségre. Ne legyen közöttük szakadások, megosztások (gr.szkizma: hasadék, vagy rés).

A. A vélemény szó görögül azt jelenti: gondolat, ítélet, vélemény, nézet, elhatározás, döntés, beleegyezés, lelkület, érzület, kívánság, szándék, terv.
Ez a fajta teljes tartalmi hasonulás a szívekben akkor tud megvalósulni egy adott helyen és időben, amikor a szív egy Istentől jövő megértésre jut. Közöttük ez nem tudott diadalra jutni, s így lett látható, a szívek szándékában lévő törés közöttük.

B. A „nusz-uk” azaz a szellemi felfogóképességük nem jól működött, s emiatt a véleményük, látásuk megosztott lett. Károli egyébként sokszor elmének nevezi a 'nusz-t,' ami a szívünk/szellemünk intuitív felfogóképessége, amelyet legfőképpen a természetfeletti felé való nyitottságunkban van szerepe az Ef. 4:23. szerint, tehát nem az agyunk értelméről van itt szó.

A szellemünk és az értelmünk többek között abban különbözik egymástól, hogy a szellemünk közvetlenül természetfeletti eredetű részünk, míg elménk lelkünk része, s az természetes eredetű.

A lelkünk tulajdonképpen a szellemünknek az éntudattá való megnyilvánulása. Szétválaszthatatlan alkotóelemünk. Az újjászületésünkkor részesedünk a helyreállítással először, szellemünk és lelkünk részében, később testünk is átváltozik. Ekkor fizikai szinten is megvalósul a megváltási program.

Amikor szellemben nem vagyunk egyek egymással, ez okozza a szellemi konfliktusokat. Versengések, a görög szerint: „eris”, azaz pereskedések, harcok, viták történtek a gyülekezetben. A büszkeség versengést eredményezett, ki kinek rendeli alá magát, kinek van a legjobb vezetője.

Négy párt volt, az egyik Pálra, Apollósra, Péterre ill. Jézusra voksolt. Példát hagy a gyülekezetnek, hogy Krisztushoz kell hűnek lenniük, s nem magát helyezi előtérbe.

Megoldásként a gyülekezetet a korinthosi levelében tanítja az alázatról, hogy Krisztus a világ megvetettjeit, nemteleneit választotta ki, hogy senki sem dicsekedhessen ő előtte.

A keresztet helyezi előtérbe kimenekedésként, válaszként, egyedül Krisztus az, akiről tudnunk kell, mégpedig mint megfeszítettről.

A görögök alapján véve civakodó, bölcselkedő, versengő nép voltak, Pálnak tanítania kellett őket a szellemi bölcsességről, ami teljesen más, mint az emberi bölcsesség, ami hitető, rábeszélő, és nincs benne a dunamis.

Bizonyítékokat szolgáltat nekik az I. Kor. 2 fejezete alapján mi a különbség a szellemi, lelki(Károli az érzékit használja itt) és a testi között. Korinthosiakat testieknek nevezi: „mert még testiek vagytok, mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon ne testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?”

Nem tudta őket komolyabb témákról tanítani, csak tejjel etetni, mivel nem szellemi emberek voltak, hanem testiek. Ezek után leteszi az alapot: Krisztus az alap, a fundamentum, és mindenkinek azt a szolgálatot kell betöltenie, ami a feladata, nem kisebb az egyik a másiknál. Ezt bontja ki még részletesebben az I.Korinthus 12-ben is, amikor a testről és a tagokról beszél Pál.

Úgy hiszem, hogy ezt az egész zűrzavaros állapotban való gyülekezetet a hamis tanítások is megnyomták, aminek a befogadása már kizárta, a tiszta evangélium, a szentség, a szabadság tanításait.

Pál azt mondja magáról, hogy Ő is munkatársa Istennek, bölcs építőmester is egyben, aki alapot épített a Korinthusi gyülekezet életében, krisztusi indulattal volt saját gyülekezete felé.

Tanította őket, hogyan építsék szellemi házaikat. Mint építőmester megmutatta, hogy mit használjanak fel az építkezéshez, és tudta, hogy melyik anyag mennyit ér.

A hogyan tekintetében instrukciót adott, de nem ő építi fel a házukat, ez is egy jellemző hozzáállása Pálnak a gyülekezethez. Fel akarta őket nevelni, nem kiskorúságban tartani. A szellemi atyjuk volt, ezért tudott úgy tekinteni rájuk, mint szerelmes gyermekeire. (1Kor:4:14-15) Éppen ezért azokat az eszközöket is alkalmazta a nevelésük érdekében, amiket egy atya: szelíd beszéd, vessző, tanítás, dicséret, elismerés stb.)

Isten szolgája és szabad egyben és ez a kettősség tökéletesen megvalósult az életében. Mindenkivel szemben szabad, de magát mindenki szolgájává tette, hogy a többséget megtartsa. Felfogta, hogyan tekint Krisztus az egyházra, és példát is vett róla, hogy amint Krisztus is mindvégig szerette az övéit, úgy neki is el kell viselnie mindent a választottakért. Először a saját életével példát állít, hogy ő hogyan él, hogy tanulni tudjanak tőle, ezért is mondja, hogy legyenek az ő követői, amint ő a Krisztusé.

Tudta jól, hogy akkor kezdhet el tanítani másokat, ha már a saját életében példát tud felmutatni, ha a mindennapi életében is úgy él, ahogyan várja, hogy mások Isten igéje alapján éljenek. Isteni buzgósággal buzgok értetek, hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, úgy, mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. (2Kor:11:2)

Úgy gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb jellemzője Pálnak, mint apostolnak. Nem a maga hasznát kereste, hanem az ő javukra akart munkálkodni. Azt mondja, hogy mindenkinek a kedvében jár, a sokaság javát keresi, hogy megtartassanak. Tudja a lehetőségeit, mint alapító apostol, de nem használta ki azokat, bemutatva ezzel a XXI. század emberének is, a szeretet hatalmának használatát.

Az I.Korinthus 9. fejezetében is erről tesz említést Pál apostol:
„Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal.”

Rembrandt - Pál

Meditáció

"Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanem az embernek szelleme amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanem az Istennek Szelleme. Mi pedig nem e világnak (a látható világ) szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük (lát, meglát, észrevesz, észlel) azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk. 1Kor 2:11-12"

Az újjá(felülről)születésünk után, hitéletünk egyik fő célja, hogy közvetlenül Isten szellemével legyünk képesek kommunikatív közösséget kialakítani. Isten láthatatlan szellemi javait, saját pszichénkkel képtelenek vagyunk felismerni, felfogni.

Értelmünk vagy gondolkodási dinamikánk szűk korlátaira nem tudunk támaszkodni Istenkeresésünkben, hanem egy olyan lehetőségre, amelyet Isten hozott létre még Ádámnál, szívünk felfogóképességét.

Ezért legnagyobb feladatunk szellemben való életünkben, nem rátámaszkodni tapasztalatainkra, vagy egyéni intellektusunkra.

Így azok felé kezdjünk haladni, amelyekről még csak rész szerinti ismeretünk van, azonban Isten Szellemének ihletésétől, teljesen tisztában vagyunk Az inspiratív szellemi élet legfontosabb része ez, jelenünk és jövőnket beleértve.

Sorsunk vagy fogalmazhatok így, szellemi életünk alakulása szempontjából a természetes életből a természetfeletti, láthatatlan Királyságba lettünk beleszerkesztve.

Ajánlom elolvasásra eme rövidke írást, a Királyságban létrejött szellemi javak elfogadásának segítségére, amelyet Isten készített el, kedvét keresve ezáltal, a krisztusi ember számára.

Campbell McAlpine
Részlet „bibliai elmélkedés gyakorlata” c. művéből

Dániel öntötte szavakba Istennek azon szavait, melyek a történelmet alakító és megváltoztató erős népre és gyülekezetre vonatkoznak:

„… de az Istenét ismerő nép erős lesz (kitart) és cselekszik. A nép értelmesei sokakat belátásra (a szívben, belső kijelentésen alapuló és megértett bölcsességet jelent) bírnak (meggyőznek)…” (Dániel 11,32-33)

Isten Igéjén való elmélkedés az egyik legfontosabb út ennek az ismeretnek és megértésnek megszerzéséhez.

Az 1830-as évek elején az angliai Bristol városában Isten George Mullert (magyarosítva: Müller György) használta fel, hogy megszervezze az árvákról való gondoskodás programját. George Muller Istentől várta, hogy minden szükségét betöltse. Nem emberre tekintett, hanem Istenre. .., és a George Muller „Otthonok” története Isten hűségének élő bizonysága lett. Élete, szolgálata és munkája ezrek számára jelentett buzdítást és áldást.
George Muller „Lelki eledel” című bizonyságtételében tanúskodott arról, hogy saját életében milyen nagy jelentősége van a bibliai elmélkedésnek. Ezt írja:

„Személyes csendességem ideje alatt elkalandozó gondolataim zaklattak. Isten megtanított arra az igazságra, hogy minden reggel elsődleges felelősségem az legyen, hogy a lelkem örvendezzen az Úrban. Elkezdtem elmélkedni az Igén, nem azért, hogy nyilvános szolgálatom, vagy az árvák számára üzenetet kapjak, hanem azért, hogy a saját lelkem táplálékhoz jusson… Azelőtt az volt a gyakorlatom, hogy reggelente az imádságnak adtam át magam. Most azonban beláttam, hogy a legfontosabb tennivalóm az, hogy Isten Igéje olvasásnak adjam át magamat, és hogy elmélkedjem rajta.
Ezáltal a szívem megvigasztalódhat, felbátorodhat, figyelmeztetést, útmutatást kaphat, és így az Isten Igéjének segítségével megtapasztalhatom, hogy a szívem bensőséges kapcsolatba kerül az Úrral. Az eredmény mindig a következő: Néhány perc után lelkem bűnvallásra, hálaadásra, közbenjáró imádságra, vagy könyörgésre buzdul fel, vagy hálaadás után, amint a vers következő szakaszához jutok, mindent az Ige vezetése szerinti imává fordítok magamért és másokért. Még ekkor is azt tartom azonban folyamatosan a szemem előtt, hogy elmélkedésem célja saját lelkem táplálása.”

Rendkívül érdekes, ahogy a Zsoltárok Könyve kezdődik:
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1,1-3)

Már az első fejezetben láthatjuk a legfontosabb okát annak, hogy Dávid miért tudott olyan sokat befogadni Istentől. Imádata, istenismeretének mélysége és Isten útjainak megértése mind azt a vitathatatlan tényt bizonyítják, hogy Dávid megtanult elmélkedni Isten Igéjén.

Dávid feljegyzi, mi Isten biztosítéka azok számára, akik „elválasztják magukat a gonosztól”, és „Isten törvényében gyönyörködnek”. Ők boldogságot, termékenységet, jólétet nyernek, és annak bizonyosságát, hogy soha el nem múlnak.”

Még ha az elmélkedés a leggyümölcsözőbb módja is annak, hogy Istent megismerjük Igéje által, nem az egyetlen. Tévedés lenne azt mondani, hogy „Megvan a válasz…, az elmélkedés az!” A válasz lényeges része ugyan, de az is fontos, hogy hallgassuk, olvassuk, memorizáljuk, tanulmányozzuk, írjuk, énekeljük és mondjuk Isten Igéjét.

• Elérkeztünk végül is a kérdéshez: Mi az elmélkedés?

Az elmélkedés az az odaszánt gyakorlat, melynek során a Szentírás egyik versének, vagy verseinek szavain tűnődünk befogadó szívvel, és hagyjuk, hogy a Szent Szellem az írott Igét használja, és élő Igeként alkalmazza belső lényünk számára.

Az eredmény az isteni igazságban való részesülés, mely Istennek szóló válaszadáshoz vezet. Valaki „a szív emésztőképességeként” ábrázolta az elmélkedést.

Jeremiás próféta ezt írat: „Ha eljutott hozzám igéd, én megettem őket (eledelemmé vált), és igéd vidámsággá és szívbeli örömömmé vált bennem,...” (Jer. 15,16)

Úr Jézus azt mondta: „… azok a beszédek (rhéma), amelyeket nektek mondok, szellem és élet.” (János 6,63)

Tételezzük fel, hogy egy templomi szolgálat – gyülekezeti alkalom során jöttél Krisztushoz. Isten Szelleme meggyőzött arról, hogy bűnös vagy, és hallottad a nagyszerű hírt, hogy Isten szeret és Jézus meghalt érted. Egy „igen nagy és becses ígéret” (2. Péter 1,4) jelent meg előtted, mely lehet, hogy a János 3,36 volt: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van.”

- Mi történt, amikor elhitted és bensődbe fogadtad ezt az Igét?
Örök életet kaptál. Az örök élet része az isteni természetnek. Magából Istenből fogadtál el valamit. Nemcsak élet van az igazságban, hanem világosság is.

„ Igéid megértése világosságot ad (világít), és értelmessé teszi az együgyűeket.” (Zsoltárok 119,130)

Dávid azt mondja, hogy az Ige „megértése az, ami világosságot ad”. Ez nem csupán az igazságra történő rátekintés, az igazság csodálata, vagy az igazsággal való egyetértés, hanem annak befogadása.
Jézus mondta: „Ti vagytok a világ világossága”. (Máté 5,14) Egyre fényesebben és ragyogóbban sugározzuk a világosságot amint engedjük, hogy az Ige szava belépjen a szívünkbe, megvilágosítsa utunkat és legyen „mécses a lábunknak és ösvényünk világossága”. (Zsoltárok 119,105)

Az elmélkedés az Igén keresztül kapott kijelentés befogadása. Az életünket alapvetően megváltoztató és befolyásoló igazság, nem egyszerűen magyarázat, hanem olyan szellemi valóság, ami kijelentés alapján lesz a mienk.

Legtöbben emlékszünk azokra az igazságokra, amelyeket olvastunk vagy hallottunk egy szolgálatban és tudatában voltunk azok igazságának, mert a Bibliában vannak, de nem értettük meg őket a szívünkben. Aztán egy nap rácsodálkoztunk: „Most már értem!”

Mi történt? Az intelligencia hányadosunk nőtt meg hirtelen? Nem. Kijelentésben volt részünk, és a felismert igazság jelentőségteljessé vált számunkra, életünk részévé lett.

A Szentírás verse vagy versei gyakran olyanok, mint a naplementekor bezáruló virágszirmok. Ránézel a virágra és megcsodálod, mert Isten csodálatos világának része, de sok szépség van még ott, amit nem látsz. Reggel, amikor felkel a nap, a virág nyílni kezd a fény felé, és akkor megpillanthatod teljes pompájában a színeit és a szirmok minden részletét.

Ugyanígy rátekinthetünk a Szentírásra és tudjuk, hogy jó, mert Isten a szerzője, de nem vesszük észre a szépségeit és a részleteit. Amikor Isten megvilágosítására hagyatkozva elmélkedsz miközben az Igét, mint az „igazságosság napját” használod, fényénél kijelentést és szellemi látást nyersz, ami Teremtőd mélyebb megismerésére vezet, és olyan ismereteket közöl veled, amelyre megbízást kaptál. Emlékeztesd magadat arra, hogy ilyen kijelentés megnyeréséért teljesen a Szent Szellemre kell hagyatkoznod! Ne támaszkodj a saját gondolataidra, megértésedre, intellektuális képességeidre!

Salamon király életének egyik epizódja mutatja be a kijelentés befogadásához szükséges helyes hozzáállást.
„És most URam, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. És a te szolgád választott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni; nem számlálható meg a sokasága miatt. Adj azért szolgádnak értelmes és bölcs (halló) szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?!” (1. Királyok 3,7-9)

Ugyanennek a résznek 3. verse mondja: „Salamon pedig szerette az Urat, és parancsolataiban járt.”

A folyamatos kijelentés tehát Isten Igéje iránti folyamatos engedelmességtől függ. Úgy jövünk, mint szolgák, akik nem akarnak diktálni, hanem akik parancsra várnak. Gyermeki lelkülettel jövünk az Úrhoz. Istentől Jézus Krisztusban nyert új identitásunkat fel kell ismernünk.

• Az elmélkedés megvalósítása a gyakorlatban:

1, Hogyan kezdjem az elmélkedést?
Isten ismeri szükségleteinket, vannak elképzelései arra vonatkozólag, mit is szeretne nekünk megtanítani. Ezért hagyjuk, hogy Ő mutassa meg, melyik könyvvel, igeszakasszal kezdjük az elmélkedést. A leghatékonyabb módszer, ha rendszeresen, versről versre haladva elmélkedsz az Isten által neked mutatott könyv első részének első versétől kezdve.

2, Mennyi ideig elmélkedjem?
Addig elmélkedjél, ameddig képes vagy elfogadni valamit az Úrtól. Kezdetben tanácsos legalább 15 percet szánni az elmélkedésre. A legfontosabb, hogy fogj bele, aztán folytasd abban az ütemben, ahogyan Isten iránti éhséged és szomjúságod növekszik.
Mikor elmélkedsz…
Be kell mennünk Isten jelenlétébe, és le kell ülnünk az Úr elé, ahogyan Dávid tette. (2. Sámuel 7,18)

3, Legyen tiszta a szíved Isten előtt!
Adj időt Isten számára, hogy rámutathasson bármilyen vétekre, bűnre az életedben, amit korábban még nem ismertél fel vagy nem vallottál be.
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orcádnak világa elé. Zsolt 90:8
Forrás: Lídia Nemzetközi Imaközösség

Ki mehet be a Királyhoz? Bevezetés

A belső emberünk győzelme

Ha meghaltunk Krisztussal együtt és eltemettetett a mi ó emberünk, akkor életre kelt bennünk az új teremtés, vagyis szellemi lényekké váltunk. Isten Szent Szelleme szült újjá minket. Az új teremtés, a szellemi ember képes arra, hogy a halálban tartsa és kontrollálja, azaz uralkodjon a teste felett. A szellemi ember előtt hasad meg a kárpit, mely elválasztja a Szent helyet a Szentek Szentjétől és ezáltal feltárulkozik Isten dicsősége, a szívekről pedig lehull a lepel.

A szellemben és a való-igazságban járók lehetnek kedvesek egyedül Ő előtte. A szellemi ember, új teremtés képes Istennel élő kapcsolatban maradni. A keresztény élet állandó, sorsdöntő harca, hogy szellemben járjunk, a testet pedig megfeszítsük, vagyis a halálban tartsuk és kívánságait ne vigyük véghez.

A szellemünk Isten után vágyódik, az Ő törvényében gyönyörködik. A test mindig a szellem ellen törekszik, a szellem pedig a test ellen, ez a harc az egész életünket itt a földön végig fogja kísérni. Neki feltétel nélkül engedelmeskedni akar. A test a bűn uralma alatt áll, nem képes a jót véghez vinni, ezáltal nem tud Istennek engedelmeskedni, sem Isten akaratát megcselekedni. (Rom.7:14-25)

A testben, illetve a szellemben járás megtermi a maga gyümölcseit és ezáltal leleplezi az embert. A szellemi ember jó gyümölcsöket terem Isten Neve dicsőségére, melyek ezek:
szeretet, öröm, békesség, bosszútűrés, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (önuralom, önfegyelem), az ilyenek ellen nincs törvény – mondja Pál.

A test cselekedetei pedig: házasságtörés, paráznaság, kicsapongás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, nézeteltérések, szakadások, irigykedések, gyilkosság, részegeskedések, dőzsölések. Akik pedig ezeket teszik, Isten Királyságából nem részesülnek – figyelmeztet a Szent Szellem Pálon keresztül. (Gal:5:19-21)

Pál apostol testieknek nevezi a korinthusi keresztényeket:
Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés(dzélosz), versengés(Csia:civakodás; gr.eris) és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? (1Kor 3:3).

A szellemben járás teszi lehetővé, hogy felöltözzük Krisztust és Ő éljen mi bennünk, mi pedig egyre inkább alábbszálljunk, hogy Ő növekedni tudjon bennünk. Az Ő jelleme, az Ő természete, szeretete, indulata, engedelmessége, bölcsessége és ereje váljon láthatóvá bennünk.

Akiben ezek folyamatosan növekednek és egyre inkább nyilvánvalóvá válnak, azok valóban felöltözték az új embert és levetkezték az ó embert, azok valóban szellemben járnak és az igazság ösvényén, azok bátran mondhatják Pállal együtt: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal. 2:20). Először le kell vetnünk az óembert, hogy felöltözzük az újat, s ezek után történhet meg a szellemben járás, és így tud az ember megváltozni az Efézus:4:22-27 és a Róma 12:1-2 szerint, amit majd a későbbiekben részletesen tanulmányozunk.

A testi cselekedetek közel felét az érzelmi bűnök teszik ki, melyek talán a legtöbb és a legnagyobb küzdelmet okozzák a választottak között. Az érzelmi bűnök alattomosak, mert a szívben elrejtve fejlődnek ki és elég sokáig leplezni lehet őket.

Egyszer azonban, amikor a szívben lévő gyökér szárba szökken és elburjánzik, megfertőzteti nem csak az adott személyt, de a környezetében is nagy károkat tud okozni mérgező gyümölcseivel.

A legpusztítóbb és leggyakoribb érzelmi bűnök a varázslás, irigység, féltékenység, versengés (rivalizálás), viszály, harag, ami a nyelv bűneivel párosul. Elég, ha csak a tömérdek igehelyek közül kiemeljük az I.Tim:6:4, 1Pét:2:1, Jak:3:14-16-ot, láthatjuk, hogy az irigység, féltékenység táplálja az érzelmi bűneinket.

Bölcs Salamon megállapítása ez a Préd:4:4-ben, ami elgondolkodtató annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy keserű szájíze van: És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!

A tízparancsolat egyik bűne az irigység (Ne kívánd!) és az említett Galatákhoz írt levél 5. fejezetében, Pál apostol úgy említi meg, hogy nem örökölheti Isten Királyságát senki, aki irigységben él. Ezért szeretném részletesen tárgyalni e bűn vizsgálatát, és először három történettel megvilágítva. Felismerhetjük, hogyan párosul az irigység, vagy féltékenység a haraggal, vádlással, rágalmazással, gonoszsággal.

Pál apostol véleménye a húsvéti kormányváltásról

"Vannak emberek, akik szeretik a hatalmat,
másoknak pedig hatalmuk van szeretni."

A fiú elhagyta az Isten-i formáját önként, hogy emberi képet (kharakter) vegyen fel. A fénylő világosság emberi arcot öltött. Így az örökkévaló visszatükröződése, belépett a földi létbe, a tér-idő korlátok közé, hogy megvalósítsa Isten tökéletes projektjét. Ez az exportálás természetfeletti. A megalázkodásának célja a bűn testének hasonlatosságába való felöltözés, amely nem jelentett mást, mint az utolsó Ádámot.

"Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló (üres, haszontalan) ne legyen.
Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje." 1Kor 1:17-18

Látható és láthatatlan export
Az evangélium, Isten Királyságának diadalhíre. Ez azért van, mert a mennyben lévő hatalom, egy győztes tekintély kozmoszunkban. A názáreti Jézus Krisztus golgotai kereszthalála, majd három nap múlva bekövetkezett feltámadása legyőzte a sötétség uralkodóját, annak minden hordalékával. Az evangélium ezért kormányváltás és egyben új fennhatóság kiépítésének kezdete lett: un. királysági autoritás.

Pál apostol Korinthus városában, tudatosan (1Kor.2,2) középpontba teszi prédikációjában a kereszt üzenetét. Szinte két részre bontja üzenetének hatását a földi létben, akik szerint bolondság és azokra, akiken keresztül üdvösség és életadó erő dinamója lehet. (Az eredetiben az erő: dünamis, amiből származik a dinamó szó)

Leszögezi, hogy teljesen meghiúsítja a királysági autoritás előrenyomulását, mind a szolgáló ill. a hallgatók életében az erő nélküli feltámadás bemutatása. A Királyság stabilitásának jellemzője, hogy erőben áll. Athénben történt szolgálata miatt, figyelemfelhívása arra teszi a hangsúlyt mintaként, hogy a metodikájának alapja nem emberi bölcsesség üzenet lesz a következőkben.

Az erő dinamitként szét akar terjedni a királysági evangélium szolgálatában, ezzel aktív és növekvő energiát kifejtve hatni. Pál apostol példája mintaként szolgál ebben. Ő odafeszül célként, - eredetiben: mint egy őr feszülten figyel -, s igyekszik teljesen részesülni a feltámadás erejében, szilárd meggyőződéssel. Nem ad, más alternatívát.

Három alap
I. Az Atya feltámasztotta Jézust, ezzel igazolta, hogy a Megváltó valóban Isten Fia volt, van alapja a bűnbocsánatnak, és elfogadta az ő áldozatát. Krisztus bűntelen életet élt ezen a földön, mert különben nem támadhatott volna fel..(1 Kor. 15.13-17). Ha Isten elfogadta volna Krisztus áldozatát, de nem támasztja fel, akkor is hiábavaló lenne a hitünk. Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek azaz életet kapnak, élővé tétetnek, feltámadnak.

II. Krisztus nem "csak" feltámadt, hanem a mi megigazulásunkért, igaz életünkért támadt fel, ez is jelentős része a feltámadásnak. Ezt olvashatjuk Róma 4.25-ben Jézusról:"…feltámasztatott a mi megigazulásunkért." Ha Krisztus feltámadt, én is feltámadtam vele, Isten belefoglalt engem Krisztus feltámadásába. A bűnnek való meghalásunk is Krisztussal együtt történik, és az új életre való feltámadásunk is vele együtt. (Gal. 2.20).

Róm. 6.5-6 szerint "Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára (bizonyosan) feltámadásáé szerint is azok leszünk."

Isten úgy beszél rólam, mint aki mindezt már megnyerte. Nem jövő, hanem múlt időben szól, amelyet az ő jelenléte tesz valósággá, jobban mondva részesít engem ebben a valóságban. Nem a feltámadás hasonlóságában, hanem: Mi leszünk az Ő feltámadása. Aztán folytatja, hogy félre kerülünk (eredetiben: elpusztít, eltűnt) soha nem lesz probléma az ádámi természettel, az új ember funkcionál.

III. Együtt feltámasztott és együtt ültetett az Ef. 2.5-9 szerint. Ahogy meghaltunk Krisztussal és feltámadtunk egy új életre, együtt is ültetett minket a mennyekben, a magasságba Krisztusban. Isten közvetlen jelenlétében vagyunk, mint oda tartozók, mennyei polgárok, és eszerint mi is együtt ülünk vele, azaz: részesülünk a hatalmában. Isten létrehozta, mi pedig ülünk, és élvezzük annak a gyümölcsét, amit Ő tett meg

Hatás

A hatalom felelősség nélkül olyan, akár az elharapódzó tűz.. A Királyság hatalmának terhe az, hogy felelősséggel tartozol a hatalmat nyújtó felé. Amikor felelősséget ruháznak ránk, a következő lesz a felelősségünk vállalása s ha valaki felelősen cselekszik, elszámoltatóhatóvá válik a kormányzásban.

A hatalom gyakorlása nem teljesíthető evangelizáció nélkül. Ezt nevezem én, kormányváltás exportálásának. Annak ellenére, hogy a nagy küldetés apostoli küldetés, azt az evangelizáció nélkül nem lehet teljesíteni. Pál apostol elhívásában mérföldkő volt Anthiokia városa. Itt állt bele az exportálásába, azaz kiküldött lett.

Antiókhiában a próféták és a tanítók engedelmeskedtek a Szent Szellemnek, és apostoli csapatként kiküldték Barnabást és Pált. Az antiókhiai gyülekezet egy küldő (evangelizációs) gyülekezetté formálódott. Ez az a természetes fejlődés útvonala a Királyságnak.

A Királyságban lévő helyi gyülekezetek az apostoli (kiküldöttek) csapatok által nyerik el azt a hatalmat és a hozzá tartozó képességet, hogy a saját régiójukon túlmenően más régiókat és nemzeteket is elérjenek. Ezt látjuk a Királyság kiterjesztési módszerének.

Antóniában volt a vezetés megértésének kulcsa, ami szükséges a korinthusi, efézusi, thesszalonikai és filippibeli stratégiai gyülekezetek megalapításához. Ezek a gyülekezetek szép sorban Királyság szerint kormányozni képes gyülekezetek lettek, amelyek hatással voltak más régiókra és térségekre. Látható az a prototípus ami a 'királysági kormányváltáshoz' elengedhetetlenül szükséges.

Egy gyülekezet sikerét nemcsak abban kell mérni, hogy hány ember csatlakozik hozzá, hanem abban:

1. megértik-e a királysági megbízást illetve autoritást
2. ki tud-e küldeni követeket, a kormányváltás megvalósulásáért.

"És az Isten Királyságának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég." Máté 24:14

Babits Mihály Ninive - részlet III.rész

És méne a pusztába, hol a sáskák
a gyér fű szomjas zöldjét mind levásták,
hol aki a forró homokra lépett
jó saru nélkül, a talpa megégett;
ott megfogadta, harmincnyolc napig
böjtölve s imádkozva ott lakik
s nem mozdul, mígnem messze kénköves
lángoktól lenne lenn az ég veres
s hallanék, hogy a föld egyszerre szörnyet
dördül, s a nagy vár tornyai ledőlnek
s úgy elpusztul minden ninivei,
maga és apja s anyja, fiai
s lányai, húga-öccse nénje-bátyja,
mint hajdan a Jeroboám családja.

S azontúl, harmincnyolcból visszamenve,
a napokat számlálja vala rendre,
kiáltozván az Úrhoz: "Halld, Hatalmas!
Híres Bosszúálló, szavamra hallgass!

Elküldtél engem, férgekhez a férget,
kik ellenedre s fricskád nélkül éltek.

Én inkább ültem volna itt a pusztán,
sorvadva, mint ma, gyökéren és sáskán.

De böjt s jámborság néked mint a *pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma.

Atyjafiáért számot ad a testvér:
nincs mód nem menni ahova te küldtél.
Csakhogy a gonosz fittyet hány a jóra.
Lám, megcsúfoltak, Egek Alkotója!

Szolgádat pellengérre állították,
mert gyönge fegyver szózat és igazság.

Nincs is itt haszna szép szónak s imának,
csak harcnak és a hatalom nyilának.

Én Jónás, ki csak a Békét szerettem,
harc és pusztulás prófétája lettem.
Harcolj velük hát, Uram, sújtsd le őket!

Irtsd ki a korcs fajt s gonosz nemzedéket,
mert nem lesz addig igazság, se béke,
míg gőgös Ninive lángja nem csap az égre."

S elmúlt egy hét, és kettő, három, négy, öt,
és már a harmincnyolcadik nap eljött.
Jött a reggel és a dél és az este:

Jónás egész nap az ég alját leste.
S már a láthatár elmerült az éjben,
s egy árva ház sem égett Ninivében.


*pélva = pelyva
A gabonaszemeket borító hártyás burok, ami csépléskor nagy tömegben válik le, a régi cséplési eljárásoknál (CSÉP, NYOMTATÓ LÓ)
a pelyvát SZELELÉS-sel távolították el a gabonából. Tágabb értelemben: értéktelen hulladék, holmi. Annyi van belőle, mint a pelyva.
Szláv eredetű szó, polyva, péva, pélva alakjai is vannak a nyelvjárásokban,  az utóbbi használja Babits a Jónás könyvében.

Újra(re)formál - Tartalom

"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az];
a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden." 2 Kor. 5:17

A TARTALOM

Mindent az Isten, a teremtő (kreátor) hozott létre. Isten az az Isten, aki újjátesz, újjáalakít minket! Gondoljunk csak bele: aki ilyen nagy gonddal, aprólékosan megteremtette, kreálta az embert, a teremtés legfontosabb személyét, minket, cserbenhagyna. Soha!

Amikor gyúr, alakít minket, pontosan úgy, mint a teremtéskor, küldi az Ő Szellemét, amitől élővé (dzaó) válunk. Úgy is mondhatnám: életre keltünk. Szellemétől vagyunk élők, ahogy Jób is mondja és tudja: "Az Istennek Szelleme teremtett engem, és a Mindenhatónak lehelete adott nékem életet."(Jób.33)

Kreátor Krisztus

Krisztus a megtestesülése előtt már élt. Ez a fiú jelentette ki az Atyát az időben. Atya egyedülállóságából, örökkévalóságából, természetéből részesült és létezik.
"Kezdetben volt az Ige (logosz), és az Ige az Istennél (vagyis: az Atyánál) volt, és Isten volt (vagyis: isteni természettel bírt - névelő nélküli theosz mint állítmány) az Ige.'' (Jn 1,1--2) Tudatosítanunk kell, hogy az idő előtt már létezett az örökkévalóságban Krisztus. Isten segítője a teremtésben Krisztus volt.

János apostolnál, Krisztus egyedülállóságát bizonyítja az egyszülötti kifejezés: "Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött (monogenész) Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa."1Ján 4:9 Jn. 1:14;18
Akiről Pál apostol azt írja:"Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. Róm 8:29"...az elsőszülött (prótotokosz) az egész teremtés fölött." Kol. 1:15

• A monogenész jelentése: egyszülött, egyedüli gyermek, fiú. Ez a kifejezés nem időbeli kapcsolatra utal, hanem a két isteni személy között fennálló örökkévaló dimenzióban létező kapcsolatra. A szó előtagja a „mono” Krisztus egyedülállóságát szeretné kihangsúlyozni. Egyedül Ő az Isten Fia. Szentírás szerint, ezen kifejezés Krisztus egyedülálló szellemi pozíciójára is mutat, mind a földön és az egész szellemvilágban korokon át.
  
• A prótotokosz jelentése: elsőszülött, először született. A Szentírás szerint itt, a rangbeli elsőbbség értelmében kell értelmezni az Eklézsiában betöltött szerepéval kapcsolatban, az Ó.Sz.-i családi jogok értelmében. Így a Messias, elsőszülöttség jogaival rendelkezik az egész teremtésben.

Örökös aki minden előtt volt, minden felett van, mindenkit mindenben megelőz és benne lett az eklézsia öröksége.
A teremtett szó (ktidzó) jelentése létrehoz, épít, alkot, teremt. Pál szerint a Kolossebeliekhez írt levélben (Kol.. 1:16):

"Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek" Kol 1:16

Figyeljük meg, hogy Pál lefekteti a teremtés tartalmát:

1. "Ő benne" vagy "ővele" teremtetett,
2. "Ő általa", tehát ő maga volt a teremtő,
3. "Ő rá nézve" lett teremtve.

Pál itt Krisztus létéről, mint Isten képmása, a teremtés szerepéről és az első szülötti, örökös rangjáról beszél. Ő teremtett mindent, és nélküle semmi sem jött létre. "Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett." Ján 1:3
Krisztus beszéde egyenlő Isten beszédével, hordozza a világmindenség összetartó és fenntartó erejét. A Fiú az Atyától származik. Ezért, amikor az Ige testté lesz, vagyis a Fiú egy emberi természettel egyesül, akkor valósul meg az, hogy az Atya egyszülött Fiát küldte a világba. A Szent Szellem is az Atyától és a Fiútól származik. Az Atya senkitől sem származik, és ezért őt nem küldi senki. Az Atya.,,jön'' (Jn14,23).

A teremtés folyamata 'kezdeteben', tudjuk teljesen Isten műve volt. Isten azonban három személy is és így, együtt kreáltak: Atya, a Fiú és a Szellem. Az Atya mindent fia által az Ige által teremtett (1,3). Ez az Ige testté (halandó emberré) lett (1,14).

Istennek ez az önátadása az egyházáért, először is a Fiú küldetésében, megtestesülésében valósult meg. Az a Fiú, aki örökké,,van'', valóban emberré ,,lesz''. A cél, hogy a feltámadt úr Jézus jelenlétét és tevékenységét már nem korlátozza az idő és a tér, azokat az embereket, akik a Szent Szellem ösztönzésére hisznek benne, és nevében megkeresztelkednek, egyesíti, mint testének "tagjait''.

Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem számára közös az, hogy teremtetlenek, és Istenségük közös. A Fiú és a Szent Szellem számára közös az, hogy mindkettő az Atyától származik. Az Atya sajátossága az, hogy senkitől sem születik; a Fiú sajátossága az, hogy született; a Szent Szellem sajátossága az, hogy származik.

A HIT kreátori ereje
A zsidókhoz írt levél írója szerint (Zsid. 11:1-3) a hit tárgya „a nem látott dolgok”, azaz olyan valóság, amelyeket sem érzékszerveinkkel, sem értelmünkkel megragadni nem tudunk. Itt, a világok (aion) teremtése egy minden eseményt megelőző isteni kreáció. Ő a kreátor (ho ktisztész)!

Hit nélkül megoldhatatlan és felfoghatatlan talány és rejtély az emberi lélek előtt mindezen isteni kreációk. Csak is a hit bizonysága által foghatjuk fel (noeó) szellemünkben, hisz a látható és érzékeinkkel felfogható világ mögött, egy láthatatlan hatalom áll. Az újra(re)formálás kezdete a megújulás (anakainószisz) és átalakulás (metamorphoó) útján kezdődik, a teremtő erő beavatkozása által, mégpedig benső lényünkbe (núsz).

Isten beszéde (réma) hívta életre a látható világot. Ezért a HIT teremtő munkája az élő Isten személyéhez köt. Az újjászületés szellemi élménye, hasonló szellemi elvek alapján történik, mint a föld teremtése. Az Isten teremtő beszédének hatásai, végigkísérik a belső rejtett életünket, földi pályánkon. Növekedésünknek kulcsa lett a teremtő HIT befogadása és aktív közlése szívünkben és szánk használatával. Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnék, utánozói leszünk Isten módszereinek.

„Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.” (2Kor 4:6–7)

Pál apostol szerint az embereket tisztességre vagy gyalázatra való edények. Az edény belső értékét a tartalom határozza meg, s a látható kincset csak ezen edények tartalmazzák. A kincsünk a világosság, amely Isten ismeretét jelenti. A világosságunk az élet erejéből árad. Ezt a kincset helyezi az Úr a benne hívők szívébe.

Szentírás szerint Isten jelenlétét csak természetéhez hasonló képes közvetíteni. A bűnbeesés után az ádámi faj ezt a képességét veszítette el, és elszakadt az isteni jelenléttől, de Krisztusban újraf(re)ormált minket. Miután pedig átalakulunk az Ő keze alatt, belső változás és növekedés kezdődik, az Ő teremtő igéjének fénye által.