Juhokként küldettünk a farkasok közé...

"Lupus est homo homini" - Ember embernek farkasa

A Szentírás arra használ bizonyos állatokat metaforákként, hogy lefessenek több, bizonyos fajta népet a Királyságban. Lelkipásztoroknak és a szervezetek vezetőinek szükséges megkülönböztetni, legalább két fajta népet életterükben, hogy jól vezessenek.

Bár előfordulhat az is, hogy mindkét jellemvonás egyfajta keveréke alakul ki egy keresztényben. Ezt úgy nevezem, 'hibrid keresztény'. Rajta múlik viszont, hogy az újjászületés után, karakterének valódi változása érdekében, a királysági mentalitás, személyiségében transzformálást eredményezzen.

Ahhoz, hogy a különbséget meglássuk juh és farkas mentalitás között, az Isten Királyságának fénye szükséges.

Jézus azt felelte nekik: "A világosság még egy kis ideig köztetek van. Úgy járjatok, ahogy világosságotok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket. Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Minthogy világosságotok van, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiaivá lehessetek." Ezeket mondta Jézus, azután elment és elrejtőzött előlük..Jn.12:35-36

Elkerülhetetlen lesz egyszer, hogy minden növekvő szervezet vagy egyház, vonzani fog sokakat, s ezek közül e kettő jellemrajz, sajnos egyidejűleg fog megjelenni ill. benépesülni.

Názáreti Jézus miután felhatalmazta tanítványait, kiküldte a szolgálatra őket és elmondta tennivalóikat. Nyíltan szólt nekik a rájuk váró nehézségekről, a szolgálatukkal együtt járó veszélyekről, és korrajzról.

Mondanivalójának ezt a részét így kezdte: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé...” (Mt 10,16)

Lukács evangélista „bárányokat” ír, amikor erről tudósít (Lk 10,3). A magyarban a „juh” többnyire a kifejlett, felnőtt egyedet jelöli, míg a „bárány” annak kicsinyét, a kis juhot, a „juhocskát”.

A juh vagy birka az ember által egyik legrégebben háziasított állatfaj, melynek gyapja, teje és húsa is felhasználható.A juh kérődző állat és szinte a füvön is megél – ezért lett a gyengébb legelők első számú hasznosítója. Természetes körülmények között is könnyen szaporodik.

Az Újszövetség eredeti görög nyelvében is több kifejezést találunk ennek a szelíd állatnak a megjelölésére, amelyek között szintén van árnyalati különbség; az evangélisták vegyesen használják őket, olykor egymás szinonimájaként is. Tehát Jézus így szólt az övéihez: elküldelek titeket, mint juhokat (Mt), illetve mint bárányokat (Lk) a farkasok közé.

Az Újszövetségi írások szerint, a farkas jellemű álkeresztények tevékenységének célpontja, új keresztény gyülekezetek vagy prófétai jövőképpel rendelkező szolgálatok. Jézus Krisztus lefesti a farkasok működési módszereit, amely a hamis prófétaság. A hamis prófétákat farkasoknak nevezi, akik Károli fordítás szerint: "fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják"

A hamis próféták tevékenységét destruktív vallásos hatás fémjelzi a fenti szövegösszefüggésben, amely démoni szellemek által, megragadja a juh akaratát, érzelemvilágát, és kiszakítja :

• Istennel való közösségéből
• Krisztus eklézsiájából
• és az Istentől rendelt szövetségi kapcsolataikból

Amikor az eklézsiában helyi szinten, a farkasok vezetői szerephez jutnak, a közösség meglévő szellemi értékeinek eltékozlása és szellemi visszaélések sorozatai történnek A keresztények ekkor elkezdenek egyfajta klikkesedésbe orientálódni intrikák hatására és az utolsó folyamat egyike lesz, szembefordulni vagy ellene állni azokkal a szolgálatokkal, amelyeket Isten rendelt és nevezett ki az eklézsia építésére, szolgálatára.

Nézzük meg a Bibliában lévő igerészeket, a farkasokról:

• Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó (1Kor.5:10, 6:10) farkasok. (Máté 7:15)
• Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak (Mt.7:24, 24:45) mint a kígyók, és szelídek mint a galambok. (Máté 10:16)
• Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. (Luk 10:3)
• A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. (Ján 10:12)
• Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz (nehéz, súlyos, erős, félelmetes, erőszakos, tekintélyes) farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek ( eltérít, eltévelygő, eltántorít, megzavar, elferdít, eltorzít), hogy a tanítványokat magok után vonják (erőszakkal elhúz; elrabol, elszakít; eltérít).(Apcs 20:28-29)

Az általam felvázolt néhány kérdésben megtalálható a helyes direktíva, juhok számára a fejlődéshez. A kérdések olyan válaszokat takarnak, amelyek elősegítik a szellemi látásunk kiigazítását gyülekezetünkben betöltött szerepünket illetően.Gondolkozz el ezeken a kérdések válaszán.

- Módszereket vagy szolgálati stílusokat használunk, amelyek "állottak" és hatástalanok?
- Kiképeztek bennünket illetve kiképezzük a fiatalabb juhokat, hogy vezessék a következő nemzedéket?
- Hajlandóak vagyunk, arra, hogy bármilyen szent teheneket és "háziállat doktrínákat" félreállítsunk, amelyek segítségnyújtást, megújulást és növekedést gátolnak?

Összefoglalnám a farkas és a bárány tulajdonságait, mai mondanivalóját, a testben való helyes forgolódás megértéséhez:

De ha késném, hogy tudd meg, mimódon kell forgolódni (valamilyen magatartást tanúsít, viselkedik) az Isten házában, mely az élő Istennek egyháza, az igazságnak oszlopa és erőssége (alapzata). 1 Tim.3:15







FARKAS

1. Szervezeti működési álcaként embereket használnak ki illetve használják őket akaratuk végrehajtása érdekében
2. Nem vezetnek, de ha távol van a pásztor, hajtja őket egy erő, amely által megpróbálják módszeresen megsemmisíteni a pásztort, hogy így felemésztődjenek a juhok
   
3. Van kialakult saját meggyőződéses látásuk (irracionális fantazmagóriák, kinyilatkoztatás köntösében)
4. Előkészíti a tevékenységét, hogy legyenek közeliek a vezetéshez, hatalomvágyból
5. Szellemi tekintélynek, igent mond külsőleg de szívében tudatosan nemet mond
6. Szolgálati felelősséget és elszámoltathatóságot nem lehet rájuk bízni
7. A 'sötétben' hiteles, mert megpróbálnak úgy kinézni, mint juhok
8. Önkéntes áldozatként, soha nem fizeti ki az árat
9. Nem fiak, ezért a ház vérszívói
10. A haszon vezeti őket

JUH SZOPTATÓS

1. Visszatükrözik a főpásztornak és a pásztorának ill. testületi vezetésnek látását
2. A juhok külsőleg és belsőleg megpróbálják követni a szellemi tekintélyüket
3. Vágyakoznak arra, hogy biztonságban legyenek, egy helyi gyülekezetben
4. Sebezhető a farkasokkal szemben, mert éjjel vadászik rájuk
5. Számít a pásztorokra, hogy táplálja őket és vezesse őket
6. Szereteti a nyájat és az igaz pásztorokat
7. A látásában felelősek kívánnak lenni

JUH (FELNŐTT - ELVÁLASZTOTT)

1. Átlátszóvá teszi magát és személy szerint felelős azokhoz , akik kibocsátják és edzik őket
2. Nem ijed meg a farkasok mellett, el fogják riasztani a farkasokat és le fogják hagyni őket
   
3. Igent fognak mondani a Szellemi tekintélynek, amint értik a célokat
4. Egyedülálló vezetői képességekkel rendelkeznek az egyházban
5. Vissza fogja tükrözni a látást, ha a „látó” befektet beléjük
6. Teljesítésre és jelentőségre vágyakoznak, nem titulusra
7. Átfogják vinni a látást a következő szintre is
8. Hasznosítja a képességüket lojalitásban
9. Ők a potenciálisan a „látó” utódai

Nekünk az a küldetésünk, hogy a farkas lelkületű emberek között is bárányok mentalitásával éljünk. Ne engedjük, hogy a farkasok szempontjai szabják meg számunkra, mi a helyes és helytelen. Az ő szerepük a farkas-törvényt létrehozni közegükben.

A szív kitárása

Előszóként szeretnék Derek Prince egyik könyvéből idézni néhány gondolatot. Ezen sorok nyíltan és egyben prófétai kicsengéssel mutatják be a következő korszak metamorfózisát a karizmatikus mozgalomban. Jelenleg a mozgalom kifulladás szélén áll. Az etikus és egyben a Szent Szellem jelenlétét közvetítő szolgálati ajándékok hiánya illetve az eklézsiák szellemi és lelki diagnózisa kétségbeejtő, emberi szemszögből. Persze tudjuk, hogy Isten egy dicsőséges eklézsiáért jön el.

A prófétai szó nem csak jövőre mutat, hanem leveszi a leplet a jelenünkben szellemünkről, hogy látva lássunk. A jövő szemlélése - prófétai vízió által - megváltoztat. Az Istentől újonnan teremtett értelmünk, amely Isten beszédének megvilágosítása után kirajzolja, hogy természetünkben, eklézsiánkban és a körülöttünk lévő világ eseményeiben milyen drámai változások fognak beállni.

A változáshoz vezető utak kijelölésére kiáltó s egyben prófétai szó hallatszik a pusztában, amint Keresztelő Jánosnál. A mi feladatunk meghallani, megértve megcselekedni azt. A jövőbeli Istentől lefestett prófétai képek azok az irányok, amelyeket Ő adott elénk, mint elérendő célt. A jelenbeli állapotok pedig, ott állnak a múlt és a jövő között.

Itt tehát három szellemi kép áll az eklézsiáról egymás mellett, egymás ellen vagy egymásért. A múltbeli történések, amelyet magunk építettünk ki, eddigi rossz gondolkozásunkkal (Jézus ezt gonosz gondolatoknak nevezi) illetve életirányzatunkkal.

A beszédünk, kommunikációnk, a gondolataink továbbításának legfontosabb eszköze. Ezzel építjük vagy romboljuk, mind életpályánkat, eklézsiánkat és társadalmunkat. Az ember beszédének, szavainak tartalmát a szívünknek állapota határozza meg Jézus szerint. „Mert a szívnek teljességéből szól a száj..."Mt.12:35

Az Isten által megtisztított szívből nagy tettek származhatnak. Nincs hatalma senkinek, hogy az eklézsiában pozitív változást tudjon létrehozni, azonban Istennek van terve és szándéka elsősorban a szívekben és ezáltal a szájban elkezdődjön a változás. A Szent Szellem üzenete és prófétai manifesztációja képesíti az eklézsiát arra, hogy kifejezze beszédén keresztül Isten akaratát, amely a prófétai proklamáció.

Ha Istentől kapott profetikus látásból kezd el beszélni a Krisztus teste, és nem a gonosz szív kincsiből, akkor tudhatjuk, eljött a változás szele!

Sok hívőben a Szellem vigasztaló és erősítő munkája le van kontrollálva és nem tudja őket a prófétai pályára állítani, hiába lettek újjászületve, akár nyelveken is szólhatnak. Jóel próféta azt mondja, hogy

"És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből, és prófétálnak.”Apcs 2:17-18

Folytatásként, közeli jövőnket úgy mutatja be, hogy látni fognak, álmodni (látomás álom közben) és prófétálni (ezt 2x említi). Három manifesztációra teszi a hangsúlyt Joel prófétán keresztül a Szent Szellem.

Tehát Isten egy új jövőképekkel ruházza fel gyermekeit, mégpedig személyiségünk központjában, szívükben. Így a Szellem képes lesz megértetni az emberekkel Isten akaratát, s a szellemi felfogó képességeinket egyre élesebbé fogja tenni.. Ez természetfölötti, ezért vagy megérti valaki vagy nem. Igazából ez fog új reformációt szülni, és erővel feltölteni a kereszténységet. A juhok ezáltal egyenként meghallják majd, az Ő valódi hangját, majd belekiáltják a pusztába...ahogy János tette utat készítve ezzel a várva várt Messiásnak.

Derek Prince
"A karizmatikus mozgalom csak egy szünet két hullám között. Az egyik hullám már-már megszűnt és a másik hullám közeledik. Közötte van egy zűrzavar, fölkavarodás, ahol sok minden poros, sáros és zavaros. Zűrzavar érezhető a két ellentétes irányba mozgó erő között. Ez a karizmatikus mozgalom. Ez nem a legfőbb dolog Istentől.

Már közeledik valami más, ami rendes, fegyelmezett, Krisztust tisztelő dolog lesz, és az magával fogja hozni

• az alázatosságot,
• a testvéri szeretetet és azt,
• hogy a másikat mindenki különbnek tartsa magánál.

Az az időszak, hogy Istennek egyéni hit- és erőemberei vannak, már múlóban van. Ezt mindenféle kritikai célzás nélkül mondom azok felé, akik ezt a címet valaha is elnyerték. Rá kell jöjjünk: a különböző időszakokban Isten különböző módon működik. Ő nem csinálja mindig ugyanúgy a dolgokat.

Néhány keresztény nincs arra felkészülve, hogy ezt elfogadja. Ők egy sikerformulát találnak, ami beválik és azt addig használják, míg el nem jutnak a végkimerülésig. Pál az Ap.csel 17,30-ban a sok évszázados bálványimádásukról szól az athéni férfiaknak:

„Az értelmetlenségben eltöltött időket tehát elnézve (elnéz vmit, szemet huny, figyelmen kívül hagy) most azt parancsolja Isten mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek ('metanoeó'- megváltoztatja a szándékát, meggondolja magát)”

Az elnézés azt jelenti, hogy rövid időre becsukjuk a szemünket. Egy rövid időre Isten szándékosan túlnézett ezen a tudatlanságon.
- Sokan vitatkoznak: „Ha Isten hagyta, hogy én ezzel így legyek tíz évig, akkor továbbra is folytathatom így.”
- Nem, nem folytathatod!
Isten elnézte egy ideig, átnézett rajta. De most kinyitotta mindkét szemét, egyenesen Rád néz, és azt mondja:
- Meg kell változnod! Ez az Én tanácsom: Változz meg, mert ha nem teszed, Istennek megvan a módja rá, hogy megtedd...






Szívünk kitárása

Nos Derek Prince, változásra buzdított. Meglehet, hogy imádkozunk a múlt egy emlékműve körül, azonban engedjük meg, hogy megtaláljuk merre megy a dicsőségfelhő.és kövessük azt. Ne harcolj azokkal a változásokkal, amelyeket Isten akar hozni az életedben. Ahogy a változhatatlan szeretetébe kapaszkodsz, megengeded neki, hogy elkezdje az újrakezdést. De hogyan is induljunk el. Mit tegyünk a Szentírás alapján. A kulcs Jézusnál található:

És odahagyva Názáretet, elment és lakozott a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain; hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, amely sötétségben ül vala, lát nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támad. Ettől fogva kezdte Jézus prédikálni, és ezt mondani:

- Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek Királysága. Máté 4:14-17

A megtérés jelentése a görögben, megbánja, megérti, felfogja, ezáltal megváltoztatja a szándékát, meggondolja magát legbenső részében, a szívében. A változás célja Isten Királyságának megértése. Nem csak visszatérni Istenben való meggyőződésünkhöz, hanem részévé is válni, Isten akaratának. Amikor a Királyság fogalmát használja Jézus, nem egy elvont szellemi dologról beszél, hanem egy nagyon is valóságos, és egyben aktív természetfeletti közegre helyezi fókuszunkat: Isten birodalmára és ezzel az Ő kormányzására.

Ha Isten Királyságában illetve kormányzásában szeretnénk maradni, szeretnénk valódi szentségben lenni, és nem eltévelyedni az igazságtól, akkor egy területre szeretnék most rámutatni, amely a visszaforduláshoz elengedhetetlen lesz:

megismerjük saját szívünket Krisztus világosságában

I. Hárítás
A változás gyakran fájdalmas.Nyilvánvalóan ahhoz, hogy meglássuk a bennünk lévő vétkeket, gonoszságokat, ahhoz tudnunk szükséges, mi a gonoszság isten szemében, mi az, ami nem kedves számára. Az ember szereti felmenteni magát, mint ahogy az Édenkertben is azt láthatjuk, hogy a bukás után Ádám és Éva eltakarta magát egy fügefalevéllel, és Ádám Évára fogta a bűn eredetét, majd Éva a kígyóra.

Az ember tehát automatice hárít! Ennek kell lennie a legfontosabb dolognak, amit szem előtt kell tartanunk ahhoz, hogy valódi őszinte szentségben és megtérésben járjunk. Ha megértjük amit az ó-emberünk rejt, takar, szégyell, akkor tudunk csak őszintén szembe nézni az igazsággal.

Amikor pedig szembe merünk nézni a vétkeinkkel és nevén tudjuk nevezni őket, bármennyire is fáj kimondani, innentől kezdődik a helyreállásunk. Ha a Biblia nyíltan beszél és nyíltan nevezi meg az érzelmi bűnök kategóriáit, nekünk is így szükséges eljárnunk.

II. A titkos, alattomos bűnök leleplezése
Dávid azt imádkozza a 139-es zsoltárban, hogy vizsgálja meg Őt Isten és ismerje meg a szívét, majd próbálja meg. Lásd meg, hogy van-e az életemben fájdalom! Hogy lehet ez, Dávid nem tudta? Létezhet ez? Igen, mint ahogy a 19-es zsoltárban ezt mondja:

Ki veheti észre(megkülönböztetni) a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól ('zed' öntelt, gőgös, beképzelt,büszke,szemtelen, sértő) ne uralkodjanak rajtam, akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek sok vétektől. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek oh uram, kősziklám és megváltóm.

Titkos bűnök, amelyek nem láthatóak mások előtt sem, de sokszor még előfordul, hogy mi sem látjuk azokat. Biblia beszél csalárd szívről, kettős szívről, álnok szívről is...

Nézzünk egy pár példát ezzel kapcsolatban Dávid próféta szájából:

• Hamisságot szól az egyik a másiknak, hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak. Vágja ki az Úr mind a hízelkedő ajkakat, a nyelvet, amelyik nagyokat mond. (Zsolt:2:3-4)
• Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre, megszegte az ő szövetségét. A vajnál simább az ú szája, pedig szívében háborúság van, lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. (Zsolt:55:21-22)
• ...szeretik a hazugságot, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak.(Zsolt:62:5)
• Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát, irányozzák nyilukat, keserű beszédüket, hogy lövöldözzék titkon az ártatlant, nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek. Megátalkodottak gonosz szándékukban, megegyeztek, hogy tört vetnek titkon, mondják: ki látja őket, Álnokságot koholnak, a kikoholt tervet végrehajtják, mindenikük keble és szíve kikutathatatlan. De meglövi őket az Isten..(Zsolt:64)
• A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek. Aki titkon ('cether': befedezés, rejtekhely, óvóhely,védelem) rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt, a nagyralátót, és a kevélyszívűt, az el nem szenvedem. Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak, a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel, aki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt. (Zsolt:101:4-7)

Arra a kérdésre, hogyan érthetjük meg a szívünket, a gőg burkától kell megszabadítani szívünk szemeit. Dávid azt mondta, hogy tartsa őt távol Isten a büszkeségtől, a gőgtől, az önhittségtől, így tiszta tud maradni szívének indulatai, látásai. A gondolatot elűzte, nem vállalt vele közösséget, és az Isten igéjét mondta ki, és így vigyázott a helyes ösvényre. Csalárd (alattomos, ármányos) a szív mindennél, és gonosz( 'anash': gyenge,beteg gyarló, törékeny) az, kicsoda ismerhetné azt? Én az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ú utai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. (Jer:17:9-20)

Dávid így sóhajt fel Istene felé őszinte lelkülettel: Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel: próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat, ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon (Zsolt:17)

III. Test és a szellem harca
Ha meghaltunk Krisztussal együtt és eltemettetett a mi ó emberünk, akkor életre kelt bennünk az új teremtés, vagyis szellemi lényekké váltunk. Isten Szent Szelleme szült újjá minket. Csak az új teremtés, a szellemi ember képes arra, hogy a halálban tartsa és kontrollálja, azaz uralkodjon a teste felett. Csak a szellemi ember előtt hasad meg a kárpit, mely elválasztja a Szent helyet a Szentek Szentjétől és ezáltal feltárulkozik Isten dicsősége, a szívekről pedig lehull a lepel.

A szellemben és igazságban járók lehetnek kedvesek egyedül Ő előtte. Csak a szellemi ember, az új teremtés képes Istennel élő kapcsolatban maradni. A keresztény élet állandó, sorsdöntő és legkeményebb harca, hogy szellemben járjunk, a testet pedig megfeszítsük, vagyis a halálban tartsuk és kívánságait ne vigyük véghez.

A test mindig a szellem ellen törekszik, a szellem pedig a test ellen, ez a harc az egész életünket itt a földön végig fogja kísérni. A szellemünk Isten után vágyódik, az Ő törvényében gyönyörködik, Neki feltétel nélkül engedelmeskedni akar. A test a bűn uralma alatt áll, nem képes a jót véghez vinni, ezáltal nem tud Istennek engedelmeskedni, sem Isten akaratát megcselekedni.(Rm7:14-25)

A testben, illetve a szellemben járás megtermi a maga gyümölcseit és ezáltal leleplezi az embert. A szellemi ember jó gyümölcsöket terem Isten Neve dicsőségére, melyek ezek: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (önuralom, önfegyelem), az ilyenek ellen nincs törvény – mondja Pál.

A test cselekedetei pedig: házasságtörés, paráznaság, kicsapongás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, nézeteltérések, szakadások, irigykedések, gyilkosság, részegeskedések, dőzsölések. Akik pedig ezeket teszik, Isten Királyságából nem részesülnek – figyelmeztet a Szent Szellem Pálon keresztül. (Gal:5:19-21)

Pál testieknek nevezi a korinthusi keresztényeket, akik a következő bűnökben élnek: (1Kor 3:3). Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés ('dzélosz'), versengés ( 'eris' csia: civakodás;) és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?

A szellemben járás teszi lehetővé, hogy felöltőzzük Krisztust és Ő éljen mi bennünk, mi pedig egyre inkább alábbszálljunk, hogy Ő növekedni tudjon bennünk. Az Ő jelleme, az Ő természete, szeretete, indulata, engedelmessége, bölcsessége és ereje váljon láthatóvá bennünk.

Akiben ezek folyamatosan növekednek és egyre inkább nyilvánvalóvá válnak, azok valóban felöltőzték az új embert és levetkőzték az ó embert, azok valóban szellemben járnak és az igazság ösvényén, azok bátran mondhatják Pállal együtt: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal. 2:20).

Először le kell vetnünk az óembert, hogy felöltözzük az újat, s ezek után történhet meg a szellemben járás, és így tud az ember megváltozni az Efézus 4:22-27 és a Róma 12:1-2 szerint, amit majd a későbbiekben részletesen tanulmányozunk.

IV. Érzelmi kihágások
A testi cselekedetek közel felét az érzelmi bűnök teszik ki, melyek talán a legtöbb és a legnagyobb küzdelmet okozzák a választottak között. Az érzelmi bűnök alattomosak, mert a szívben elrejtve fejlődnek ki és elég sokáig leplezni lehet őket.

Egyszer azonban, amikor a szívben lévő gyökér szárba szökken és elburjánzik, megfertőzteti nem csak az adott személyt, de a környezetében is nagy károkat tud okozni mérgező gyümölcseivel.

A legpusztítóbb és leggyakoribb érzelmi bűnök az irigység, féltékenység, versengés (rivalizálás), viszály, harag, ami a nyelv bűneivel párosul. Elég, ha csak a tömérdek igehelyek közül kiemeljük az I.Tim:6:4, 1Pét:2:1, Jak:3:14-16-ot, láthatjuk, hogy az irigység, féltékenység táplálja az érzelmi bűneinket.

Bölcs Salamon megállapítása ez a Préd. 4:4-ben, ami elgondolkodtató annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy keserű szájíze van:

És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!

Derek Prince: "Ha a földbe esett gabonamag nem hal el" részlet

"...hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen..."
Jn. 4:35-38

Előszó

Nagy dilemma a hatásfokok és a stabilitás módjainak megtartása, illetve annak növekedése. Egyre többen keresik és kutatják azt a szolgálati vagy életvezetési sikert, hogy feltöltőnek, motiválónak, megújítónak feltüntessék magukat, mások számára.

Az Istentől jövő változtatás lehet csakis, az önmagunk megerősítésének és megőrzésének egyetlen módja. A felülről kapott direktívák és motivációk óriási lökést tudnak adni, a vezetés vagy az egyéni élet irányelveinek megújításaiban. Derek Prince életének egy szakaszából szeretném szemléltetni ezt. Neki sikerült...



"...ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." János 12, 24b.

A legtöbb prédikátor túlságosan elfoglalt. Én is elfoglalt vagyok, de nem vagyok túl elfoglalt. Tudtátok, hogy nem szellemi, túlságosan elfoglaltnak lenni? Ez nagy benyomást tesz az emberekre, de ez nem szellemi. Isten egy személlyé tett Téged és soha nem fogod tudni két személy munkáját kielégítően elvégezni, bármilyen keményen is dolgozol érte.

Olvastam egy rövid cikket J. Buckingamtől, arról az elhatározásáról, hogy fel fogja adni a sürgős dolgokat azért, hogy meg tudja tenni a fontos dolgokat. A legtöbb prédikátor annyira belemerül a sürgős dolgok intézésébe, hogy soha nem jutnak el a fontoshoz. Egyik leghasznosabb ima a Bibliában a 90.Zsoltárban van:

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”

Taníts engem, hogy hogyan használjam az időmet! Ez egyike azoknak a dolgoknak, amelyeket mindig csodáltam Jézusban. Ő soha nem volt nyugtalanságban. Ő soha nem sietett. Soha nem volt túl elfoglalt. Valójában az énem kiterjedése az, hogyha én nélkülözhetetlenné teszem magamat. A legtöbb ember valójában nem akar nélkülözhető lenni. Ami engem illet, a legnagyobb győzelmem az, ha nélkülözni tudnak engem. Akkor sikert értem el.

Elmondok egy kis történetet, aztán befejezzük. Annyira személyes, hogy óvatosnak kell lennem, de az eredménye még most is munkálkodik az életemben. 1971 júniusában Seattle-be mentem, Washington államba, hogy részt vegyek egy közösségi csendességen, amelyet szolgáló testvérek számára tartottunk. Ott voltak Bob Mumford, Charles Simpson, Larry Cristenson, David Wilkerson, David du Plessis, Denis Bennet, Bexter és sok más ismert tanító is. Kb. öt napig tartott.

Minden reggel és délután közösségben voltunk egymással és ez sok tapasztalatot jelentett mindegyikőnk számára. Másfél napot azzal töltöttünk, hogy démonokról beszélgettünk, két napot a vízkeresztségről. Mikor az ember ezt a két akadályt sikeresen vette, akkor már előbbre jutott.

De ilyen sok tanítót az Egyesült Államoknak eme távoli sarkába eljuttatni drága volt. Nem volt alap, amiből ezt ki tudták volna fizetni. így a konferencia szervezői azt mondták: „Testvérek, mi nem ígérünk nektek semmit. De megpróbálunk pénzt gyűjteni a költségekre.” E célból szolgálatokat szerveztek a hét minden estéjén, öt prédikáló-központban, Seattle-ben és körülötte. Két-három prédikátor volt egy-egy helyen minden este. A helyek zsúfolásig megteltek. Mielőtt a találkozó elkezdődött volna, az emberek reagálása hatalmas volt.

Mikor a csendesség befejeződött, én tovább maradtam Seattle-ben, hogy a hétvégén még szolgáljak Isten gyülekezetében. Így volt még lehetőségem a helyi testvérektől hallani ezekről a szolgálatokról. Minthogy korábban egy seattlei gyülekezet pásztora voltam, sokakat ismertem közülük és tudtam, hogy az igazi véleményüket mondják. A lényege ez volt: emlékezetük szerint, eddig még egyetlen egy találkozónak sem volt ilyen óriási hatása Seattle városára, mint ezeknek. De a komikus ezekben a találkozókban az volt, - emberi oldalát nézve – hogy nem azért szervezték őket, hogy nagy hatással legyenek Seattle városára, hanem hogy a prédikátorok útiköltségét összegyűjtsék.

Hétfőn reggel már repülőgépen ültem. Seattle-ből Atlantába repültem, ahol a következő találkozóimat kellett tartanom. A repülőgép egyike a legjobb elmélkedő helyeknek. Telefonon nem tudnak elérni, senki nem tud zavarni. Csak ülsz a helyeden és elmerülhetsz gondolataidban. Ahogy így ültem, elkezdem magamnak mondani: Nem furcsa ez? Azok a találkozók, amelyek nem arra voltak rendezve, hogy a városra benyomást tegyenek, nagyobb hatást tettek rá, mint azok, amelyeket ezért terveztek.” Abban a pillanatban az Úr elkezdett szólni hozzám – nem hallhatóan, csendesen és nagyon világosan, határozottan, és ezt mondta:

„Most mond meg nekem, kivel volt több probléma, Jónással vagy Ninivével?
„Egy pillanatig gondolkodtam és válaszoltam: „Uram, mivel Te Jónást egyenesbe hoztad, már nem volt több problémád Ninivével.”
S akkor Ő azt mondta: „Amikor Én a prédikátorokat rendbe hozom, már nincs problémám az emberekkel.”

Azért mondtam el ezt a történetet, mert én is prédikátor vagyok. Az Úr nem azt mondta, hogy amikor a többi prédikátort egyenesbe hozom, hanem azt mondta: „amikor a prédikátorokat egyenesbe hozom” Akkor én is benne voltam a többiekkel együtt. Miután Atlantába értem, az Úr továbbfolytatta ezt velem. Találkozóimat egy szállodában tartottam. Két találkozó között pihentem a szobámban az ágyamon és az agyam többé-kevésbé passzív volt. Úgy gondolom, hogy mikor az agyunk nem túl aktív, akkor Isten könnyebben tudja felkelteni a figyelmünket.

Ahogy ott feküdtem az ágyon, szavak sora jött elém, legtöbbjük helységnév. Olyan világosak és olyan élénkek voltak, mintha egy papírra nyomtatták volna a szemem előtt. A következő szavak voltak: Kérith-ből Sareptába, Sareptából Kármelre, Kármelről Hórebre és a Hórebről sok életre. Eléggé ismerem a Bibliát ahhoz, hogy rájöjjek: e szavak Illés pályafutásának vázlatai voltak. A helységnevek pedig az állomáshelyek, ahol az ő szolgálatai voltak. Kérith-ből Sareptába, Sareptából Kármelre, Kármelről a Hórebre – kezdtem betölteni ezeket a részleteket az elmémben. És nagyon világosan láttam, hogy Illés szolgálatának tetőpontja a Kármel hegyen volt.
Ezen a helyen gyűjtötte össze az egész Izraelt. Itt hívott ki 850 hamis prófétát. Itt hívott le tüzet az égből. És itt látta az egész Izrael, amint azok az arcukra esnek és így kiáltanak: „Az ÚR az Isten!” Ha volt valaki ember, - akinek egyéni, személyes diadala volt, akkor az Illés volt a Kármel hegyén. Aztán az Úr mutatta, hogy néhány napon belül Illés menekült Jézabel elől, a varázslónő elől, és kérte Istent, vegye el az életét. Ilyen rövid a Kármel-hegyi diadal.

A következő gondolatom ez volt: Ha Isten meghallgatta volna Illés kérését és elvette volna az életét, Illés úgy halt volna meg, hogy a hivatását nem töltötte volna be és nem lett volna szellemi örököse. Nem lett volna senki, aki befejezze és továbbvigye az ő munkáját. De mikor végül a Hórebhez jutott és Istennel szemtől szembe került, akkor meghallotta Isten tervét. És az nagyon más volt, mint az Illés terve. Isten megkérdezte: „Mit csinálsz itt, Illés?” Azt válaszolta: „Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért!” Aztán elsorolta mindezeket a cselekedeteket és eredményeket. Az Úr azt mondta: „Ezt tudom Illés, de mit csinálsz te itt?” S mikor Illés elmondta az úrnak mindazt, amit tett, az Úr megmondta neki, hogy mit akar, hogy tegyen legközelebb.

„... kend királlyá Hazáélt Szíriában, és Jéhut, a Nimsi fiát kend fel királlyá Izraelben, és Elizeust, az Ábelméhollabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává magad helyébe.”

Ha elolvassátok még a következő fejezeteket a Királyok könyvében, akkor azt fogjátok látni, hogy ez a három ember, aki Isten és Illés Hóreb-hegyi beszélgetésének a gyümölcse, fejezett be minden munkát, amelyet Isten Illésnek jelölt ki. Nem maradt semmi befejezetlenül. Illés nem fejezhette be saját maga a munkát, de megtalálhatta az ő örököseit és átadhatta azt nekik.

Ahogy ez átvillant az agyamon, rájöttem, hogy Isten nagyon közvetlenül szól hozzám. Megmutatta nekem, hogy két választás van előttem.

• Egyrészt, hogy továbbmehetek és csinálhatom a saját dolgaimat, továbbfolytatva saját szolgálatomat, használva a hitet és a hatalmat, amelyet Isten adott nekem, addig a mértékig, ameddig én képes vagyok eljutni – és elérhetek valami személyes diadalt. De örökös nélkül fejezem be és nem lesz tartós gyümölcse a szolgálatomnak.
• De Isten megmutatta a másik lehetőséget is. Ne légy törekvő a magad számára! Ne munkáld a saját szolgálatodat! Ne csináld a saját dolgodat! Fektess be mások életébe! Hagyd, hogy az övék legyen a hitel!

Hagyd, hogy átvegyék, amit Te otthagysz! Engedd, hogy ők sikeresebbek legyenek, mint Te!

Bizonyos értelemben mindig sikeres ember voltam. Nem dicsekvésből mondom, de visszatekintve, mikor pl. 12 éves voltam, akkor iskolakapitány, diákvezető, aztán legfiatalabb professzor voltam és így tovább.

És ez belevésődött a gondolkodásmódomba, hogy azt várjam, hogy sikeres leszek. De Isten megmutatta nekem, hogy van egy magasabb szintű siker.

Hagyd, hogy az a kis gabonamag, amit a kezedben tartasz, beleessen a földbe és elhaljon. Isten majd gondoskodik a következményekről.

És mondom ma nektek, hogy valószínűleg a legszabadabb személy vagyok, mert én hagytam, hogy Isten munkálkodjon és nem érdekel a többi. Nem űzök ki egyetlen démont sem. Ha Isten nem akarja, hogy tegyem, akkor a legkevésbé sem érdekel. Nem érdekel, ha többé nem vezetek egyetlen szemináriumot sem, ha nem írok egy könyvet sem.

Ha Isten úgy vezet, hogy eltűnjek a nyilvánosság elől, akkor ez számomra teljesen rendben van, mivel ez az én befektetésem. Ahol befektettem, tudom, hogy jól fog gyümölcsözni. Azt sem tudom, hogy mennyim van, de nem is kell tudnom. De amim van, azt át kell adnom, hogy beessen a földbe. Akarom, hogy beessen. Ennek eredményeként boldog vagyok, valóban szabad vagyok. Tudom, mit jelent szabadon cselekedni; tudom, mit jelent szabadságot prédikálni, de a legjobb dolog szabadnak lenni.

Ma elmondhatom teljes őszinteséggel Isten előtt: Szabad vagyok!

Részlet Derek P. Önátadás kegyelme c. könyvéből

Szabadsággal élni s nem visszaélni...

Azusa utcai ébredést, ahol is, Isten jelenlétének megnyilvánulását óriási módon érzékelték, a keresztény egyháztörténelem legkiemelkedőbb szellemi történései között tartjuk számon. Azonban, nem csak Los Angelesben volt szellemi megújulás. Isten Szelleme az ottani eseményekkel egy időben, a világ más részein is kiáradt. Ébredés söpört végig Európa több részén, közöttük Walesben is.

Azusa utca hatása közvetett módon százmilliókat ért el, s az un. 'új nyelvekenszólás' nagyon fontos szerepet játszott. Ma több mint 500 millió pünkösdi és karizmatikus hívő él a világon A XX. században létrejött szellemi manifesztációk a pünkösdi karizmatikus mozgalomban központi helyet töltöttek be. A karizmák működése, nagy hatást eredményeztek sok-sok keresztényre.

Azonban posztmodern világunkban, - Pál intései ellenére, - újjászületett hívők tömegei tudatlanok a szellemi dolgokkal kapcsolatban. Európában mára, mindössze történelmi anekdoták keringnek Isten erődemonstrációiról.

Ajándékok, integritás és a bölcsesség

1. rész

A korinthosi gyülekezet volt az a hely, amelyről Pál azt írja, hogy mindenben meg volt gazdagodva, semmiféle ajándék nélkül nem szűkölködött. Mennyire vágyunk mi is egy ilyen gyülekezetre. Mégis ennek ellenére a gyülekezetben káosz és romlottság uralkodott.

Pál apostoli tekintélyét sokan megkérdőjelezték Korinthosban, ezért folyamatosan meg kellett védenie egyrészt az apostoli tekintélyét, másrészt a Korinthosi gyülekezetben való alapítói jogát. Ezért szinte minden levelét úgy kezdi, hogy Ő Jézus Krisztus apostola Isten akaratából.

Pálnak körülbelül négy éven át, - az első korinthosi és a második levél írása között körülbelül, ennyi időt vehetünk -, mély erkölcsi problémáikat kellett elszenvednie.

Hozzáteszem, minimum három levelet írt Pál a korinthosi híveknek. Az első levélből látható az, hogy így, a második és nem első levél volt, Pál utal az előző levelére ebben: „Levélben megírtam nektek, hogy nem szabad paráznákkal kapcsolatban lennetek… Most azonban azt írom nektek…”(1Kor 5:9, 11)

Tehát a gyülekezet szellemi állapota odáig süllyedt, hogy az atyai helyreállítás felé való tudatos ellenszegüléssel és olyan belső megosztottsággal kellett szembenéznie, amelyet szerintem Pál apostol álmában sem gondolt volna.

Titusz helyreállító munkája révén sikerül jobb belátásra bírnia saját gyülekezetét, hozzáteszem csak a második útja után. Ekkor már az egész gyülekezet egységben bánkódik, és megváltoztatja gyülekezetük szellemi lejtmenetét

„Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:
Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de amint ti néktek mindent igazán szóltam, azonképpen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.” 2Kor 7:13-14

Amit fontos leszögezni, először:

1. Ezekre az ajándékokra szükség van, a test építése szempontjából és Isten nem akarja, hogy tudatlanok legyünk ezek felől.
2. Másodszor, ezek természetfeletti ajándékok a Szent Szellem osztogatja úgy, ahogy Ő akarja.
3. Harmadszor ezek helytelen használata az ajándékok meg nem értése káros hatással van a gyülekezetre. Pál hosszan taglalja, hogy különböző ajándékokat ad Isten a test számára, és egyik sem lebecsülendő, mindegyikre szükség van.

Ha az egyház megértené az itt leírt tagok szerepét, nem lenne helye a pozíció harcoknak, az irigységeknek. Miután részletesen ír nekik az ajándékokról, a 13. ejezetben a helyes egyensúly érdekében a szeretetről beszél, mint kiváltképpen való útról. Ha szeretet motiválja a hívőket, és először követik a szeretetet, ami maga Isten, és így kívánják buzgón (mohón) az ajándékokat (14:1) ez adhat igazi helyes alapot ebben a témában.

Érdekes, hogy elsőként a nyelveken szólás ajándékát említi meg Pál, s teszi helyre ezen a területen a korinthosi hívőket.

Ha rosszul használjuk eme ajándékot, akkor megbotránkozást kelthet a hitetlenekben egy istentiszteleten. (23.vers), ha pedig nincs magyarázó, akkor nem hasznos a gyülekezeti istentisztelet számára.

A prófétálás ugyancsak zavarokat okozhatott Korinthosban, valószínűleg nagyon sokan prófétálhattak, és nem ítélték meg helyesen ezek eredetét. Nagyon fontos igehely a 32-es vers, hogy meg tudjuk ítélni Istentől van-e egy prófécia.

Nagyon fontos a megítélés, ugyanis a gyülekezet nem fogadhat el hamis próféciát, nem vehet más szellemet. Sajnos ez valóságos lehet, a II.Kor. 11:4-ben beszél erről Pál. Más Jézus, más szellem, más evangélium eltévelyedést okoz.

Prófétálás ajándéka nagyon építő tud lenni, és hasznosabb Pál szerint, mint a nyelveken szólás egy istentiszteleten. Ugyancsak a helyes használatot szögezi le Pál a 3-as verssel is, hogy tanít arról, hogy az Istentől jövő prófécia épít, int és vigasztal egyaránt.

Ahogy meglátható a 14. fejezetben a fő cél Pál véleménye szerint, hogy a gyülekezet épüljön, hatszor említi ezt meg konkrétan a 14. fejezetben. Annak ellenére, hogy meg vannak a veszélyei a prófétálás ajándékának, mégis kéri Pál, hogy kívánjuk ezt az ajándékot és a nyelveken szólást sem tiltsuk meg.


Megoldás: az egység a szívben és a bátorságban

2. rész

„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.”(I. Kor.1:10)

Pál nem 'köntörfalaz', a köszöntések után azonnal rátér a korinthosi gyülekezet egyik legfőbb problémájára, az egységtelenségre. Ne legyen közöttük szakadások, megosztások (gr.szkizma: hasadék, vagy rés).

A. A vélemény szó görögül azt jelenti: gondolat, ítélet, vélemény, nézet, elhatározás, döntés, beleegyezés, lelkület, érzület, kívánság, szándék, terv.
Ez a fajta teljes tartalmi hasonulás a szívekben akkor tud megvalósulni egy adott helyen és időben, amikor a szív egy Istentől jövő megértésre jut. Közöttük ez nem tudott diadalra jutni, s így lett látható, a szívek szándékában lévő törés közöttük.

B. A „nusz-uk” azaz a szellemi felfogóképességük nem jól működött, s emiatt a véleményük, látásuk megosztott lett. Károli egyébként sokszor elmének nevezi a 'nusz-t,' ami a szívünk/szellemünk intuitív felfogóképessége, amelyet legfőképpen a természetfeletti felé való nyitottságunkban van szerepe az Ef. 4:23. szerint, tehát nem az agyunk értelméről van itt szó.

A szellemünk és az értelmünk többek között abban különbözik egymástól, hogy a szellemünk közvetlenül természetfeletti eredetű részünk, míg elménk lelkünk része, s az természetes eredetű.

A lelkünk tulajdonképpen a szellemünknek az éntudattá való megnyilvánulása. Szétválaszthatatlan alkotóelemünk. Az újjászületésünkkor részesedünk a helyreállítással először, szellemünk és lelkünk részében, később testünk is átváltozik. Ekkor fizikai szinten is megvalósul a megváltási program.

Amikor szellemben nem vagyunk egyek egymással, ez okozza a szellemi konfliktusokat. Versengések, a görög szerint: „eris”, azaz pereskedések, harcok, viták történtek a gyülekezetben. A büszkeség versengést eredményezett, ki kinek rendeli alá magát, kinek van a legjobb vezetője.

Négy párt volt, az egyik Pálra, Apollósra, Péterre ill. Jézusra voksolt. Példát hagy a gyülekezetnek, hogy Krisztushoz kell hűnek lenniük, s nem magát helyezi előtérbe.

Megoldásként a gyülekezetet a korinthosi levelében tanítja az alázatról, hogy Krisztus a világ megvetettjeit, nemteleneit választotta ki, hogy senki sem dicsekedhessen ő előtte.

A keresztet helyezi előtérbe kimenekedésként, válaszként, egyedül Krisztus az, akiről tudnunk kell, mégpedig mint megfeszítettről.

A görögök alapján véve civakodó, bölcselkedő, versengő nép voltak, Pálnak tanítania kellett őket a szellemi bölcsességről, ami teljesen más, mint az emberi bölcsesség, ami hitető, rábeszélő, és nincs benne a dunamis.

Bizonyítékokat szolgáltat nekik az I. Kor. 2 fejezete alapján mi a különbség a szellemi, lelki(Károli az érzékit használja itt) és a testi között. Korinthosiakat testieknek nevezi: „mert még testiek vagytok, mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon ne testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?”

Nem tudta őket komolyabb témákról tanítani, csak tejjel etetni, mivel nem szellemi emberek voltak, hanem testiek. Ezek után leteszi az alapot: Krisztus az alap, a fundamentum, és mindenkinek azt a szolgálatot kell betöltenie, ami a feladata, nem kisebb az egyik a másiknál. Ezt bontja ki még részletesebben az I.Korinthus 12-ben is, amikor a testről és a tagokról beszél Pál.

Úgy hiszem, hogy ezt az egész zűrzavaros állapotban való gyülekezetet a hamis tanítások is megnyomták, aminek a befogadása már kizárta, a tiszta evangélium, a szentség, a szabadság tanításait.

Pál azt mondja magáról, hogy Ő is munkatársa Istennek, bölcs építőmester is egyben, aki alapot épített a Korinthusi gyülekezet életében, krisztusi indulattal volt saját gyülekezete felé.

Tanította őket, hogyan építsék szellemi házaikat. Mint építőmester megmutatta, hogy mit használjanak fel az építkezéshez, és tudta, hogy melyik anyag mennyit ér.

A hogyan tekintetében instrukciót adott, de nem ő építi fel a házukat, ez is egy jellemző hozzáállása Pálnak a gyülekezethez. Fel akarta őket nevelni, nem kiskorúságban tartani. A szellemi atyjuk volt, ezért tudott úgy tekinteni rájuk, mint szerelmes gyermekeire. (1Kor:4:14-15) Éppen ezért azokat az eszközöket is alkalmazta a nevelésük érdekében, amiket egy atya: szelíd beszéd, vessző, tanítás, dicséret, elismerés stb.)

Isten szolgája és szabad egyben és ez a kettősség tökéletesen megvalósult az életében. Mindenkivel szemben szabad, de magát mindenki szolgájává tette, hogy a többséget megtartsa. Felfogta, hogyan tekint Krisztus az egyházra, és példát is vett róla, hogy amint Krisztus is mindvégig szerette az övéit, úgy neki is el kell viselnie mindent a választottakért. Először a saját életével példát állít, hogy ő hogyan él, hogy tanulni tudjanak tőle, ezért is mondja, hogy legyenek az ő követői, amint ő a Krisztusé.

Tudta jól, hogy akkor kezdhet el tanítani másokat, ha már a saját életében példát tud felmutatni, ha a mindennapi életében is úgy él, ahogyan várja, hogy mások Isten igéje alapján éljenek. Isteni buzgósággal buzgok értetek, hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, úgy, mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. (2Kor:11:2)

Úgy gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb jellemzője Pálnak, mint apostolnak. Nem a maga hasznát kereste, hanem az ő javukra akart munkálkodni. Azt mondja, hogy mindenkinek a kedvében jár, a sokaság javát keresi, hogy megtartassanak. Tudja a lehetőségeit, mint alapító apostol, de nem használta ki azokat, bemutatva ezzel a XXI. század emberének is, a szeretet hatalmának használatát.

Az I.Korinthus 9. fejezetében is erről tesz említést Pál apostol:
„Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal.”

Rembrandt - Pál

Meditáció

"Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanem az embernek szelleme amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanem az Istennek Szelleme. Mi pedig nem e világnak (a látható világ) szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük (lát, meglát, észrevesz, észlel) azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk. 1Kor 2:11-12"

Az újjá(felülről)születésünk után, hitéletünk egyik fő célja, hogy közvetlenül Isten szellemével legyünk képesek kommunikatív közösséget kialakítani. Isten láthatatlan szellemi javait, saját pszichénkkel képtelenek vagyunk felismerni, felfogni.

Értelmünk vagy gondolkodási dinamikánk szűk korlátaira nem tudunk támaszkodni Istenkeresésünkben, hanem egy olyan lehetőségre, amelyet Isten hozott létre még Ádámnál, szívünk felfogóképességét.

Ezért legnagyobb feladatunk szellemben való életünkben, nem rátámaszkodni tapasztalatainkra, vagy egyéni intellektusunkra.

Így azok felé kezdjünk haladni, amelyekről még csak rész szerinti ismeretünk van, azonban Isten Szellemének ihletésétől, teljesen tisztában vagyunk Az inspiratív szellemi élet legfontosabb része ez, jelenünk és jövőnket beleértve.

Sorsunk vagy fogalmazhatok így, szellemi életünk alakulása szempontjából a természetes életből a természetfeletti, láthatatlan Királyságba lettünk beleszerkesztve.

Ajánlom elolvasásra eme rövidke írást, a Királyságban létrejött szellemi javak elfogadásának segítségére, amelyet Isten készített el, kedvét keresve ezáltal, a krisztusi ember számára.

Campbell McAlpine
Részlet „bibliai elmélkedés gyakorlata” c. művéből

Dániel öntötte szavakba Istennek azon szavait, melyek a történelmet alakító és megváltoztató erős népre és gyülekezetre vonatkoznak:

„… de az Istenét ismerő nép erős lesz (kitart) és cselekszik. A nép értelmesei sokakat belátásra (a szívben, belső kijelentésen alapuló és megértett bölcsességet jelent) bírnak (meggyőznek)…” (Dániel 11,32-33)

Isten Igéjén való elmélkedés az egyik legfontosabb út ennek az ismeretnek és megértésnek megszerzéséhez.

Az 1830-as évek elején az angliai Bristol városában Isten George Mullert (magyarosítva: Müller György) használta fel, hogy megszervezze az árvákról való gondoskodás programját. George Muller Istentől várta, hogy minden szükségét betöltse. Nem emberre tekintett, hanem Istenre. .., és a George Muller „Otthonok” története Isten hűségének élő bizonysága lett. Élete, szolgálata és munkája ezrek számára jelentett buzdítást és áldást.
George Muller „Lelki eledel” című bizonyságtételében tanúskodott arról, hogy saját életében milyen nagy jelentősége van a bibliai elmélkedésnek. Ezt írja:

„Személyes csendességem ideje alatt elkalandozó gondolataim zaklattak. Isten megtanított arra az igazságra, hogy minden reggel elsődleges felelősségem az legyen, hogy a lelkem örvendezzen az Úrban. Elkezdtem elmélkedni az Igén, nem azért, hogy nyilvános szolgálatom, vagy az árvák számára üzenetet kapjak, hanem azért, hogy a saját lelkem táplálékhoz jusson… Azelőtt az volt a gyakorlatom, hogy reggelente az imádságnak adtam át magam. Most azonban beláttam, hogy a legfontosabb tennivalóm az, hogy Isten Igéje olvasásnak adjam át magamat, és hogy elmélkedjem rajta.
Ezáltal a szívem megvigasztalódhat, felbátorodhat, figyelmeztetést, útmutatást kaphat, és így az Isten Igéjének segítségével megtapasztalhatom, hogy a szívem bensőséges kapcsolatba kerül az Úrral. Az eredmény mindig a következő: Néhány perc után lelkem bűnvallásra, hálaadásra, közbenjáró imádságra, vagy könyörgésre buzdul fel, vagy hálaadás után, amint a vers következő szakaszához jutok, mindent az Ige vezetése szerinti imává fordítok magamért és másokért. Még ekkor is azt tartom azonban folyamatosan a szemem előtt, hogy elmélkedésem célja saját lelkem táplálása.”

Rendkívül érdekes, ahogy a Zsoltárok Könyve kezdődik:
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1,1-3)

Már az első fejezetben láthatjuk a legfontosabb okát annak, hogy Dávid miért tudott olyan sokat befogadni Istentől. Imádata, istenismeretének mélysége és Isten útjainak megértése mind azt a vitathatatlan tényt bizonyítják, hogy Dávid megtanult elmélkedni Isten Igéjén.

Dávid feljegyzi, mi Isten biztosítéka azok számára, akik „elválasztják magukat a gonosztól”, és „Isten törvényében gyönyörködnek”. Ők boldogságot, termékenységet, jólétet nyernek, és annak bizonyosságát, hogy soha el nem múlnak.”

Még ha az elmélkedés a leggyümölcsözőbb módja is annak, hogy Istent megismerjük Igéje által, nem az egyetlen. Tévedés lenne azt mondani, hogy „Megvan a válasz…, az elmélkedés az!” A válasz lényeges része ugyan, de az is fontos, hogy hallgassuk, olvassuk, memorizáljuk, tanulmányozzuk, írjuk, énekeljük és mondjuk Isten Igéjét.

• Elérkeztünk végül is a kérdéshez: Mi az elmélkedés?

Az elmélkedés az az odaszánt gyakorlat, melynek során a Szentírás egyik versének, vagy verseinek szavain tűnődünk befogadó szívvel, és hagyjuk, hogy a Szent Szellem az írott Igét használja, és élő Igeként alkalmazza belső lényünk számára.

Az eredmény az isteni igazságban való részesülés, mely Istennek szóló válaszadáshoz vezet. Valaki „a szív emésztőképességeként” ábrázolta az elmélkedést.

Jeremiás próféta ezt írat: „Ha eljutott hozzám igéd, én megettem őket (eledelemmé vált), és igéd vidámsággá és szívbeli örömömmé vált bennem,...” (Jer. 15,16)

Úr Jézus azt mondta: „… azok a beszédek (rhéma), amelyeket nektek mondok, szellem és élet.” (János 6,63)

Tételezzük fel, hogy egy templomi szolgálat – gyülekezeti alkalom során jöttél Krisztushoz. Isten Szelleme meggyőzött arról, hogy bűnös vagy, és hallottad a nagyszerű hírt, hogy Isten szeret és Jézus meghalt érted. Egy „igen nagy és becses ígéret” (2. Péter 1,4) jelent meg előtted, mely lehet, hogy a János 3,36 volt: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van.”

- Mi történt, amikor elhitted és bensődbe fogadtad ezt az Igét?
Örök életet kaptál. Az örök élet része az isteni természetnek. Magából Istenből fogadtál el valamit. Nemcsak élet van az igazságban, hanem világosság is.

„ Igéid megértése világosságot ad (világít), és értelmessé teszi az együgyűeket.” (Zsoltárok 119,130)

Dávid azt mondja, hogy az Ige „megértése az, ami világosságot ad”. Ez nem csupán az igazságra történő rátekintés, az igazság csodálata, vagy az igazsággal való egyetértés, hanem annak befogadása.
Jézus mondta: „Ti vagytok a világ világossága”. (Máté 5,14) Egyre fényesebben és ragyogóbban sugározzuk a világosságot amint engedjük, hogy az Ige szava belépjen a szívünkbe, megvilágosítsa utunkat és legyen „mécses a lábunknak és ösvényünk világossága”. (Zsoltárok 119,105)

Az elmélkedés az Igén keresztül kapott kijelentés befogadása. Az életünket alapvetően megváltoztató és befolyásoló igazság, nem egyszerűen magyarázat, hanem olyan szellemi valóság, ami kijelentés alapján lesz a mienk.

Legtöbben emlékszünk azokra az igazságokra, amelyeket olvastunk vagy hallottunk egy szolgálatban és tudatában voltunk azok igazságának, mert a Bibliában vannak, de nem értettük meg őket a szívünkben. Aztán egy nap rácsodálkoztunk: „Most már értem!”

Mi történt? Az intelligencia hányadosunk nőtt meg hirtelen? Nem. Kijelentésben volt részünk, és a felismert igazság jelentőségteljessé vált számunkra, életünk részévé lett.

A Szentírás verse vagy versei gyakran olyanok, mint a naplementekor bezáruló virágszirmok. Ránézel a virágra és megcsodálod, mert Isten csodálatos világának része, de sok szépség van még ott, amit nem látsz. Reggel, amikor felkel a nap, a virág nyílni kezd a fény felé, és akkor megpillanthatod teljes pompájában a színeit és a szirmok minden részletét.

Ugyanígy rátekinthetünk a Szentírásra és tudjuk, hogy jó, mert Isten a szerzője, de nem vesszük észre a szépségeit és a részleteit. Amikor Isten megvilágosítására hagyatkozva elmélkedsz miközben az Igét, mint az „igazságosság napját” használod, fényénél kijelentést és szellemi látást nyersz, ami Teremtőd mélyebb megismerésére vezet, és olyan ismereteket közöl veled, amelyre megbízást kaptál. Emlékeztesd magadat arra, hogy ilyen kijelentés megnyeréséért teljesen a Szent Szellemre kell hagyatkoznod! Ne támaszkodj a saját gondolataidra, megértésedre, intellektuális képességeidre!

Salamon király életének egyik epizódja mutatja be a kijelentés befogadásához szükséges helyes hozzáállást.
„És most URam, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. És a te szolgád választott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni; nem számlálható meg a sokasága miatt. Adj azért szolgádnak értelmes és bölcs (halló) szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?!” (1. Királyok 3,7-9)

Ugyanennek a résznek 3. verse mondja: „Salamon pedig szerette az Urat, és parancsolataiban járt.”

A folyamatos kijelentés tehát Isten Igéje iránti folyamatos engedelmességtől függ. Úgy jövünk, mint szolgák, akik nem akarnak diktálni, hanem akik parancsra várnak. Gyermeki lelkülettel jövünk az Úrhoz. Istentől Jézus Krisztusban nyert új identitásunkat fel kell ismernünk.

• Az elmélkedés megvalósítása a gyakorlatban:

1, Hogyan kezdjem az elmélkedést?
Isten ismeri szükségleteinket, vannak elképzelései arra vonatkozólag, mit is szeretne nekünk megtanítani. Ezért hagyjuk, hogy Ő mutassa meg, melyik könyvvel, igeszakasszal kezdjük az elmélkedést. A leghatékonyabb módszer, ha rendszeresen, versről versre haladva elmélkedsz az Isten által neked mutatott könyv első részének első versétől kezdve.

2, Mennyi ideig elmélkedjem?
Addig elmélkedjél, ameddig képes vagy elfogadni valamit az Úrtól. Kezdetben tanácsos legalább 15 percet szánni az elmélkedésre. A legfontosabb, hogy fogj bele, aztán folytasd abban az ütemben, ahogyan Isten iránti éhséged és szomjúságod növekszik.
Mikor elmélkedsz…
Be kell mennünk Isten jelenlétébe, és le kell ülnünk az Úr elé, ahogyan Dávid tette. (2. Sámuel 7,18)

3, Legyen tiszta a szíved Isten előtt!
Adj időt Isten számára, hogy rámutathasson bármilyen vétekre, bűnre az életedben, amit korábban még nem ismertél fel vagy nem vallottál be.
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orcádnak világa elé. Zsolt 90:8
Forrás: Lídia Nemzetközi Imaközösség

Ki mehet be a Királyhoz? Bevezetés

A belső emberünk győzelme

Ha meghaltunk Krisztussal együtt és eltemettetett a mi ó emberünk, akkor életre kelt bennünk az új teremtés, vagyis szellemi lényekké váltunk. Isten Szent Szelleme szült újjá minket. Az új teremtés, a szellemi ember képes arra, hogy a halálban tartsa és kontrollálja, azaz uralkodjon a teste felett. A szellemi ember előtt hasad meg a kárpit, mely elválasztja a Szent helyet a Szentek Szentjétől és ezáltal feltárulkozik Isten dicsősége, a szívekről pedig lehull a lepel.

A szellemben és a való-igazságban járók lehetnek kedvesek egyedül Ő előtte. A szellemi ember, új teremtés képes Istennel élő kapcsolatban maradni. A keresztény élet állandó, sorsdöntő harca, hogy szellemben járjunk, a testet pedig megfeszítsük, vagyis a halálban tartsuk és kívánságait ne vigyük véghez.

A szellemünk Isten után vágyódik, az Ő törvényében gyönyörködik. A test mindig a szellem ellen törekszik, a szellem pedig a test ellen, ez a harc az egész életünket itt a földön végig fogja kísérni. Neki feltétel nélkül engedelmeskedni akar. A test a bűn uralma alatt áll, nem képes a jót véghez vinni, ezáltal nem tud Istennek engedelmeskedni, sem Isten akaratát megcselekedni. (Rom.7:14-25)

A testben, illetve a szellemben járás megtermi a maga gyümölcseit és ezáltal leleplezi az embert. A szellemi ember jó gyümölcsöket terem Isten Neve dicsőségére, melyek ezek:
szeretet, öröm, békesség, bosszútűrés, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (önuralom, önfegyelem), az ilyenek ellen nincs törvény – mondja Pál.

A test cselekedetei pedig: házasságtörés, paráznaság, kicsapongás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, nézeteltérések, szakadások, irigykedések, gyilkosság, részegeskedések, dőzsölések. Akik pedig ezeket teszik, Isten Királyságából nem részesülnek – figyelmeztet a Szent Szellem Pálon keresztül. (Gal:5:19-21)

Pál apostol testieknek nevezi a korinthusi keresztényeket:
Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés(dzélosz), versengés(Csia:civakodás; gr.eris) és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? (1Kor 3:3).

A szellemben járás teszi lehetővé, hogy felöltözzük Krisztust és Ő éljen mi bennünk, mi pedig egyre inkább alábbszálljunk, hogy Ő növekedni tudjon bennünk. Az Ő jelleme, az Ő természete, szeretete, indulata, engedelmessége, bölcsessége és ereje váljon láthatóvá bennünk.

Akiben ezek folyamatosan növekednek és egyre inkább nyilvánvalóvá válnak, azok valóban felöltözték az új embert és levetkezték az ó embert, azok valóban szellemben járnak és az igazság ösvényén, azok bátran mondhatják Pállal együtt: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal. 2:20). Először le kell vetnünk az óembert, hogy felöltözzük az újat, s ezek után történhet meg a szellemben járás, és így tud az ember megváltozni az Efézus:4:22-27 és a Róma 12:1-2 szerint, amit majd a későbbiekben részletesen tanulmányozunk.

A testi cselekedetek közel felét az érzelmi bűnök teszik ki, melyek talán a legtöbb és a legnagyobb küzdelmet okozzák a választottak között. Az érzelmi bűnök alattomosak, mert a szívben elrejtve fejlődnek ki és elég sokáig leplezni lehet őket.

Egyszer azonban, amikor a szívben lévő gyökér szárba szökken és elburjánzik, megfertőzteti nem csak az adott személyt, de a környezetében is nagy károkat tud okozni mérgező gyümölcseivel.

A legpusztítóbb és leggyakoribb érzelmi bűnök a varázslás, irigység, féltékenység, versengés (rivalizálás), viszály, harag, ami a nyelv bűneivel párosul. Elég, ha csak a tömérdek igehelyek közül kiemeljük az I.Tim:6:4, 1Pét:2:1, Jak:3:14-16-ot, láthatjuk, hogy az irigység, féltékenység táplálja az érzelmi bűneinket.

Bölcs Salamon megállapítása ez a Préd:4:4-ben, ami elgondolkodtató annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy keserű szájíze van: És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!

A tízparancsolat egyik bűne az irigység (Ne kívánd!) és az említett Galatákhoz írt levél 5. fejezetében, Pál apostol úgy említi meg, hogy nem örökölheti Isten Királyságát senki, aki irigységben él. Ezért szeretném részletesen tárgyalni e bűn vizsgálatát, és először három történettel megvilágítva. Felismerhetjük, hogyan párosul az irigység, vagy féltékenység a haraggal, vádlással, rágalmazással, gonoszsággal.

Pál apostol véleménye a húsvéti kormányváltásról

"Vannak emberek, akik szeretik a hatalmat,
másoknak pedig hatalmuk van szeretni."

A fiú elhagyta az Isten-i formáját önként, hogy emberi képet (kharakter) vegyen fel. A fénylő világosság emberi arcot öltött. Így az örökkévaló visszatükröződése, belépett a földi létbe, a tér-idő korlátok közé, hogy megvalósítsa Isten tökéletes projektjét. Ez az exportálás természetfeletti. A megalázkodásának célja a bűn testének hasonlatosságába való felöltözés, amely nem jelentett mást, mint az utolsó Ádámot.

"Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló (üres, haszontalan) ne legyen.
Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje." 1Kor 1:17-18

Látható és láthatatlan export
Az evangélium, Isten Királyságának diadalhíre. Ez azért van, mert a mennyben lévő hatalom, egy győztes tekintély kozmoszunkban. A názáreti Jézus Krisztus golgotai kereszthalála, majd három nap múlva bekövetkezett feltámadása legyőzte a sötétség uralkodóját, annak minden hordalékával. Az evangélium ezért kormányváltás és egyben új fennhatóság kiépítésének kezdete lett: un. királysági autoritás.

Pál apostol Korinthus városában, tudatosan (1Kor.2,2) középpontba teszi prédikációjában a kereszt üzenetét. Szinte két részre bontja üzenetének hatását a földi létben, akik szerint bolondság és azokra, akiken keresztül üdvösség és életadó erő dinamója lehet. (Az eredetiben az erő: dünamis, amiből származik a dinamó szó)

Leszögezi, hogy teljesen meghiúsítja a királysági autoritás előrenyomulását, mind a szolgáló ill. a hallgatók életében az erő nélküli feltámadás bemutatása. A Királyság stabilitásának jellemzője, hogy erőben áll. Athénben történt szolgálata miatt, figyelemfelhívása arra teszi a hangsúlyt mintaként, hogy a metodikájának alapja nem emberi bölcsesség üzenet lesz a következőkben.

Az erő dinamitként szét akar terjedni a királysági evangélium szolgálatában, ezzel aktív és növekvő energiát kifejtve hatni. Pál apostol példája mintaként szolgál ebben. Ő odafeszül célként, - eredetiben: mint egy őr feszülten figyel -, s igyekszik teljesen részesülni a feltámadás erejében, szilárd meggyőződéssel. Nem ad, más alternatívát.

Három alap
I. Az Atya feltámasztotta Jézust, ezzel igazolta, hogy a Megváltó valóban Isten Fia volt, van alapja a bűnbocsánatnak, és elfogadta az ő áldozatát. Krisztus bűntelen életet élt ezen a földön, mert különben nem támadhatott volna fel..(1 Kor. 15.13-17). Ha Isten elfogadta volna Krisztus áldozatát, de nem támasztja fel, akkor is hiábavaló lenne a hitünk. Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek azaz életet kapnak, élővé tétetnek, feltámadnak.

II. Krisztus nem "csak" feltámadt, hanem a mi megigazulásunkért, igaz életünkért támadt fel, ez is jelentős része a feltámadásnak. Ezt olvashatjuk Róma 4.25-ben Jézusról:"…feltámasztatott a mi megigazulásunkért." Ha Krisztus feltámadt, én is feltámadtam vele, Isten belefoglalt engem Krisztus feltámadásába. A bűnnek való meghalásunk is Krisztussal együtt történik, és az új életre való feltámadásunk is vele együtt. (Gal. 2.20).

Róm. 6.5-6 szerint "Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára (bizonyosan) feltámadásáé szerint is azok leszünk."

Isten úgy beszél rólam, mint aki mindezt már megnyerte. Nem jövő, hanem múlt időben szól, amelyet az ő jelenléte tesz valósággá, jobban mondva részesít engem ebben a valóságban. Nem a feltámadás hasonlóságában, hanem: Mi leszünk az Ő feltámadása. Aztán folytatja, hogy félre kerülünk (eredetiben: elpusztít, eltűnt) soha nem lesz probléma az ádámi természettel, az új ember funkcionál.

III. Együtt feltámasztott és együtt ültetett az Ef. 2.5-9 szerint. Ahogy meghaltunk Krisztussal és feltámadtunk egy új életre, együtt is ültetett minket a mennyekben, a magasságba Krisztusban. Isten közvetlen jelenlétében vagyunk, mint oda tartozók, mennyei polgárok, és eszerint mi is együtt ülünk vele, azaz: részesülünk a hatalmában. Isten létrehozta, mi pedig ülünk, és élvezzük annak a gyümölcsét, amit Ő tett meg

Hatás

A hatalom felelősség nélkül olyan, akár az elharapódzó tűz.. A Királyság hatalmának terhe az, hogy felelősséggel tartozol a hatalmat nyújtó felé. Amikor felelősséget ruháznak ránk, a következő lesz a felelősségünk vállalása s ha valaki felelősen cselekszik, elszámoltatóhatóvá válik a kormányzásban.

A hatalom gyakorlása nem teljesíthető evangelizáció nélkül. Ezt nevezem én, kormányváltás exportálásának. Annak ellenére, hogy a nagy küldetés apostoli küldetés, azt az evangelizáció nélkül nem lehet teljesíteni. Pál apostol elhívásában mérföldkő volt Anthiokia városa. Itt állt bele az exportálásába, azaz kiküldött lett.

Antiókhiában a próféták és a tanítók engedelmeskedtek a Szent Szellemnek, és apostoli csapatként kiküldték Barnabást és Pált. Az antiókhiai gyülekezet egy küldő (evangelizációs) gyülekezetté formálódott. Ez az a természetes fejlődés útvonala a Királyságnak.

A Királyságban lévő helyi gyülekezetek az apostoli (kiküldöttek) csapatok által nyerik el azt a hatalmat és a hozzá tartozó képességet, hogy a saját régiójukon túlmenően más régiókat és nemzeteket is elérjenek. Ezt látjuk a Királyság kiterjesztési módszerének.

Antóniában volt a vezetés megértésének kulcsa, ami szükséges a korinthusi, efézusi, thesszalonikai és filippibeli stratégiai gyülekezetek megalapításához. Ezek a gyülekezetek szép sorban Királyság szerint kormányozni képes gyülekezetek lettek, amelyek hatással voltak más régiókra és térségekre. Látható az a prototípus ami a 'királysági kormányváltáshoz' elengedhetetlenül szükséges.

Egy gyülekezet sikerét nemcsak abban kell mérni, hogy hány ember csatlakozik hozzá, hanem abban:

1. megértik-e a királysági megbízást illetve autoritást
2. ki tud-e küldeni követeket, a kormányváltás megvalósulásáért.

"És az Isten Királyságának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég." Máté 24:14