Igazság oszlopa?

"Ha pedig késnék, hogy tudd, hogyan kell Isten házában forgolódnod, amely az élő Istennek (kihívott) gyülekezete (eklézsiája) a való(igaz)ság oszlopa és szilárd támasza. (1Tim.3:15)"Vida

Az egyik legkomolyabb dolog az Úr saját népére befolyást gyakorolni! Legyünk nagyon óvatosak abban, hogy miként teszünk rá szert, és hogyan használjuk azt.

Pál a 2 Korinthus 10,14-18-ban arról beszélt, hogy nem akar a rábízott hatáskörön, vagy tekintélykörön túllépni.

Felismerte, hogy Isten mindegyikünknek a kegyelem és a tekintély meghatározott mértékét adta és figyelnünk kell arra, hogy ezt ne lépjük túl.

„14 Mert mi nem ok nélkül dicsekszünk! Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét elvitték nektek!

15 Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk. Nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjeszkedjen.

16 Mert az a szándékunk, hogy a Korinthus városán túli vidékeken is elmondjuk az örömhírt az embereknek. De semmiképpen nem akarunk olyan munkával dicsekedni, amit valaki más végzett a maga területén. (2 Korinthus 10,14-18.)”

A „vén” (preszbüterosz) szó igazi jelentése utalt arra, hogy az általa jelölt személy az egyházért hűségesen teljesített szolgálatban a kitartó igazságszeretet meghatározott mértékét tanúsította, mielőtt ez a befolyás adatott volna neki. A vén pozíciója a bibliai egyházban a legmagasabb és legnagyobb tiszteletben tartott hivatal volt, városonként.

Tit 1:5 Amiatt hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként véneket/presbitereket, amiképpen én neked meghagytam;

Másrészről a keresztények vagy szolgálatok manapság senkinek sem tartoznak elszámoltathatósággal helyi szinten. Így az egyházvezetéssel szemben felállított alapvető bibliai követelmények egyikének sem kell megfelelniük, érdekes módon mégis nagyobb befolyást tudnak gyakorolni a modern technikán vagy akár divatos konferenciákon keresztül, mint akár a ’legjellemesebb, legfelkentebb’, igaz vének.

A 'prófécia-cunamikat' már meg sem említem...

A legtöbbje ezeknek a dominanciára törekvő szolgálatoknak démonizálódása egyértelmű, uralkodó szellemek és hamis megítélés forrásait képezik. Jézus erős embernek nevezi ezt a tevékenységet. Nem tényleges felkenetésen, hanem más eszközökkel szerzett befolyás alapján állnak. A korai egyházban még pincérként sem szolgálhattak volna.

Az egyház arra hívatott el, hogy az igazság védelmezője és oszlopa legyen. Az igazság a legértékesebb "portéka" számunkra, és nem engedhetjük, hogy kompromittálódjon, ellenkező esetben megkapjuk az ilyen tévelygésért megígért ítéletet.

A világ módszerei az igazság keresésére nagyon különböznek attól, ahogy a valódi igazságot meg lehet találni.

“Az ember időnként belebotlik az igazságba,
de legtöbbször feltápászkodik és továbbmegy.”
(Winston Churchill)

A kijelentésre több egymáshoz kapcsolható görög szót is találunk az újszövetségben. Az egyik szó az igazságra az 'alétheia' amely a 'pszeüdosz' azaz valótlan ellentéte és a lényegi jelentése a leplezetlen valóság. Ez Isten természetéből fakad, amely kinyilatkoztatásakor szubjektív elkülönült részünké válik.

Az igaz-való-ságot akkor lehet megtalálni Krisztusban, ha a Szent Szellem informál és kalauzol minket. "De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. (Ján 16:13)"

Hasonlóképpen sok olyan eset van, amikor őszintén kísérletet tesznek arra, hogy az igazság és a tisztesség legmagasabb szintjén éljék, de gyakran ezt olyan alapon próbálják megvalósítani, amely egyszerűen nem az igaz-való-ságban gyökerezik. Ezért van az, hogy a legmélyebb alapok rázkódnak, hogy csak a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.

„Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak, mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.” (Zsidó 12,28.)

Hamarosan belépünk abba az időszakba, amikor a keresztény folyóiratok, hírlevelek, felekezetek, egyházak, 'ministry-k', missziók, szeretet szolgálatok, civil összefogások a nemes tettekért egytől egyig az eddig tapasztalt legintenzívebb nyomás és legmélyrehatóbb vizsgálat alanyai lesznek.

El lehet kerülni ezt az ítéletet? - Az Írások egyértelműen azt tanítják, hogy az ítélet őszinte megtéréssel elkerülhető. Ahogy Pál mondta a korinthusbelieknek: „Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.” (1 Korinthus 11,31.)

A megtérés több, mint a hibánkért, rossz cselekedeteinkért történő bocsánatkérés – a megtérés azt jelenti, hogy visszatérünk oda, ahol eltévesztettük az irányt és ráállunk a helyes útra. Ez gyakran a mások sérelmét okozó hibák orvoslását is magában foglalja.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az aratáskor azt aratjuk, amit elvetettünk, és „amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” (Máté 7,2.).

Ha igazságtalan ítéleteket vetettünk, hamar ránk tör az ítélet. Ha mégis kegyelmet akarunk aratni, akkor ki kellene használnunk minden lehetőséget arra, hogy kegyelmet vessünk. Ha irgalmat akarunk aratni, akkor pedig ki kellene használnunk minden lehetőséget arra, hogy irgalmat vessünk.

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.” (Galata 6,7.)

Az Újszövetségben sok példa bizonyítja, hogy vannak olyan idők, amikor bizonyos mozgalmak tévedéseire rá kell mutatni. Az Úr maga figyelmeztette a tanítványait, mondván: „Őrizkedjetek a farizeusok kovászától” (Máté 16,6.).

A Galata levélben és más apostoli levelekben is több rész szól a doktrinális vagy gyakorlati hibák korrigálásáról.

A fő különbség az említett szellemi példák és aközött, ami manapság annyira gyakran előfordul, az, hogy a bibliai íróknak megvolt a felhatalmazásuk a szükséges korrekció és ítélet (megítélés, szétválasztás) elvégzésére.

A szeretetet soha nem választja el az igazságosság és az igaz ítélet érvényre juttatásától. Jézus, azt mondta: „ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”, és láss csodát, mégis a farizeusokat azért feddte meg, mert elhagyták, : „ami nehezebb (súlyosabb) a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget”.

Az oly sok téves ítélet (próféciák, szolgálatok gyümölcsei) amit azonban hamis szellemből vagy negatív indítékból v. módon fogalmaztak meg, főleg abból a vákuumból fakadt, mert akiknek Isten valóban felelősséget és tekintélyt adott, tartózkodtak gyakorlásától.

Pál panasza a korinthusbeliek ellen a mai egyházzal szemben is érvényes:

„Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?”(1 Korinthus 6,2-3.)

Hozzáteszem még értékelhetjük is némelyek bátorságát olyan ügyek felmutatásában, amelyekről senki más nem mer beszélni, de ettől még ez nem biztos, hogy helyes lesz. Az emberi tényezőtől nagyban függ.

Sőt rosszabb is lehet, mert ez végül abba a veszélybe sodorhatja ezeket a bátor embereket, hogy maguk is akadályozó tényezővé válnak Isten munkájának. Lsd Jónás. "Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja." Jakab levele

Ez nem igazolhatja a tekintély helytelen használatát, illetve azoknak az elbizakodottságát, akik átruházott tekintély nélkül próbálnak korrekciót gyakorolni az egyházban.

A Máté 18-ban (...mondd meg a gyülekezetnek) a bűnre történő rámutatásra vonatkozó eljárást azért kaptuk, hogy megőrizzen bennünket. Az ettől eltérő eljárás követése bármi másnál több akadályt állíthatott fel a kapcsolatokban az Úr gyermekei előtt, mint akármi más.

Lehetnek olyan események egy gyülekezetben, amelyet fel kell tudni dolgozni és nem minden úgy történik, ahogy nekünk tetszik, nem kap elégtételt az igazságunk, sőt lehet, hogy nem értünk egyet azzal, esetleg több tényezőt, máshogy értékelünk, ítélünk meg.

Az Úr véneket (prófétai véneket) emel ki az egyházban, hogy megvédje és irányíthassa az egyházát. Azon vének felé, akiknek ilyen hatalmat, tekintélyt és követelményeket támasztott a kérdés ilyenkor az lehet:

• Ki adta nekik ezt a hatalmat?
• Ez csupán a kifejezőkészségből, múltjából, forgolódásából ered vagy Isten elhívásából és kiküldéséből (egyébként ez nem ugyan az)?
• Vajon van-e jogunk arra, hogy az egyházban befolyást gyakoroljunk csak azért, mert emberi v. marketing képességeket használunk tanításaink, programjaink, felekezetünk terjesztéséhez?

A legfőbb oka annak, hogy az egyház tele van igazságtalan ítéletekkel, valószínűleg az, hogy nincs példa az igazságos ítéletre az egyházban.

Amíg az igazi vének el nem foglalják a helyüket a kapukban, addig az egyház továbbra is a világi média és a keresztény ítélkezésének tárgya lesz, akik – lehetnek bármennyire is jószándékúak – megosztást és igazságtalan ítéletet vetnek, ami nagyobb sérülést okoz Krisztus testének, mint a hibák, melyekre fényt próbálnak deríteni.

Az Úr megbízásokat adott az egyháznak, amelyeket nem tudunk egység nélkül véghezvinni. Az igazságos ítélkezés ezek egyike.

Erre a pontra az egyházi vezetőknek kell minden szinten rámutatni, ha be akarjuk tölteni a mostani korra vonatkozó megbízatásunkat. A világban a legtöbb konfliktus forrása az igazságtalanság és abból jövő ítélkezés. Hamis mérce."Vajon jóváhagyom-e a hamis mértéket?"(Mik.6:11)

Tekintettel a sok múltban elkövetett túlkapásra, illetve arra a tendenciára, mely szerint némelyek azt feltételezték, hogy a kijelölt hatáskörön túl is rendelkeznek tekintéllyel, érthető, hogy miért hátrálunk meg ettől a nehéz kérdéstől.

Mivel az egyház hivatott a világ világossága lenni, tudnunk kellene válaszolni a világ problémáira. Hogyan segítsünk a világnak igazságos ítéletet hozni, ha még magunkat sem tudjuk megítélni? Azon pedig senki ne csodálkozzék, ha M.O. klímája egyre nagyobb problémákat hoz...

Parlament a sarkalatos törvények egész sorát fogadja el anélkül, hogy egyeztetne az ellenzékkel vagy a civil társadalom képviselőivel.

A nemrég elfogadott egyházügyi törvényt, amely 14 egyházon kívül minden más vallási csoportot új regisztrációra kötelez, sértve ezzel a vallásszabadságot Magyarországon.

Pünkösd folytonossága

A pünkösdi-karizmatikus keresztény egyházban sok-sok idő óta az okozta a megrekedést, hogy nem sikerült megtalálnia a legkisebb közös többszöröst. Azt a közös gondolatot, egységet amiben mindannyian megegyezhettek volna, ami biztos alapul, ugródeszkául szolgálhatott volna a további fejlődésükhöz.

Úgy is mondhatnám, a vetők nem tudtak az aratókkal együtt örülni. Isten létrehozta a különböző hullámokat: a pünkösdi-, hit-, karizmatikus-, apostoli-prófétai mozgalmat stb., azonban a legtöbb szolgáló nem tudott örülni, a következő megmozdulásnak. Nagyon értékes munkát végeztek mindannyian, de nemhogy segítették Isten tervét, inkább hátráltatták.

Az okokat - rész szerinti megértés, hatalmi harc, érdek-összefonódások, versengések - nem érdemes hosszasan boncolgatni elkötelezettségtől függetlenül. Nem is jutottak sokszor egyről a kettőre, csupán a gyűlölet mélyült el. Úgy érzem, ma már ennél jóval többre volna szükség.
Bízom benne, eljött az idő arra, hogy egy új generáció színre lépjen, és valóságos klímaváltást eredményezzen. Egészen bizonyos, hogy az ébredés hamarosan tovább terjeszkedik, de ez már az utolsó és egyben rendkívüli is lesz, hisz beletorkol a Millennium dicsőséges királyságába. Isten nem igazságtalan, hűséges hozzánk, és ha mi vetünk a királyságáért, akkor egészen biztosan aratni is fogunk abban....

Ideje korán
Péter apostol a pünkösdnapi kiáradást, a Joel profétánál megírtak beteljesedésével azonosította Az ígéret Jézus második eljövetele előtt, ismét befog teljesedni. Az "utolsó napok" kifejezés egy hosszabb eseménysorozatot jelent a Szentírásban. Egyik értelemben a döntő győzelmet jelentő golgotai áldozat utáni időszakokat nevezték így az apostolok és Jézus. A másik értelemben viszont, a Millenium idejét közvetlenül megelőző, második eljövetel előtti apokaliptikus időt határozza meg. Az "Úr nagy és rettenetes napja" előtt meg kell valósulnia a Szent Szellem nagy kiáradásának, Joel próféta szerint is. Ez azt jelenti, hogy fogalmi tartalma szerint a királyság megnyílvánulása, egyre nagyobb fokú lesz. Ez a terminus, nem csak egy vészterhes időszak, hanem benne foglaltatik Isten királyságának látható manifesztálódása, eklézsiáján keresztül.

"Ti is, Sionnak fiai, örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt igazság szerint: korai és kései esőt hullat néktek, mint hajdanán… És lészen azután, hogy kiöntöm Lelkemet minden testre. Prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak. Csodajeleket mutatok az égen és a földön. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. Akkor mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak között lesznek azok, akiket elhív az Úr!" (Jóel 2,23-32)

A profetai ígéret kettős beteljesedésre utal, amikor a "korai és késői eső" kifejezést használja A szövegösszefüggés nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a szimbólum, Isten Szellemének kitöltésére vonatkozik. A korai és késői eső két bőségesen esős időszak volt Palesztinában. A korai eső a magvetés után hullott, a késői eső az aratás előtt, és még bőségesebb volt, mint a korai eső. Isten a Szent Szellemét, korai esőként való kiárasztását ígérte az evangéliumi magvetés után, és be is teljesítette ígéretét. Továbbá ugyanennek az áldásnak a megismétlődését ígéri az aratás, Jézus visszajövetelét megelőzően, még nagyobb mértékben. "Az aratás a világ vége" meghatározást, Jézus használta a búza és a konkoly példázatában.

„A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten Királyságának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.” Mt. 13:38-39

A búza és konkoly példázatában, Jézus kétféle magot említ. A világkorszak lezárásának szemlélete egészen apokaliptikus. Az aratás képével jelzett végső ítéletet, és végrehajtóit az angyalok szerepét is kiemeli. Az elvetett mag, kétféle embert jelöl. Pontosan kifejti, hogy a gonosznak fiai az egyik mag, aki végzi a Királyság ellen irányuló munkáját, a magvetését. Ezért szükségesnek látom, hogy Isten számára elválasszuk magunkat az aratás gyümölcstermésére. Mivel papok vagyunk, feladatunk, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól, a tisztát a tisztátalantól. A gyülekezetben „új szántást” szeretne megvalósítani Isten Szelleme.

A szántási időszak egy erőteljesebb folyamat, sokkal nehezebb, és nyilván nem annyira örömteli, mint az aratás. Verejtékes munka. De hogy jó vetés legyen a földünkben, előtte szántani kell, hogy egyenletes legyen a föld. A szántóföld megmunkálásának a rendjét Palesztinában befolyásolja az az ismert körülmény, hogy a száraz nyári időszakban egészen októberig a kiszáradt földet művelni nem lehet. A föld megmunkálása csak az őszi esők, beköszöntésével kezdődhetett.

Transzformálódás a vetésben Dávid sátora alatt
A vetést megelőzően a földet felszántották. De mint látjuk, a vetést meg kell, hogy előzze a szántás. Az aratás a gabona érésekor, tehát áprilisban kezdődött. Először az árpát, azután a búzát aratták s ez az aratási idő tulajdonképpen két ünnep közé esett: a páska idején kezdődött s a „hetek ünnepével”, a mai szóval pünkösdkor végződött. Lassú, hosszú ideig tartó, de vidáman végzett munka volt ez.

"Ímé napok jönnek, ezt mondja az Úr, és ott éri(nyomon követi) a szántó az Aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, A halmok pedig mind megáradnak. És hazahozom a fogságból az én Népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak Bennük. Szőlőket plántálnak és isszák azok borát, és kerteket Csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét." (Ámos 9:13-15)

Az Ámos 9:11-ben, éppen ezelőtt pedig a Szent Szellem azt mondja, hogy „azon a napon felemelem Dávid leomlott sátorát és kijavítom repedezéseit, és felemelem az omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.” Egyértelmű változás!

A prófétai szó úgy esik ránk, mint eső a földre. Ámos 9:13-15 –ben szereplő prófétai ígéret, az édeni állapotra utal, amikor az évszakok egybeesnek, a vetés és aratás szünet nélkül folyik, soha nem fogynak ki a friss termények. Isten új időszakot és klímaváltást fog létrehozni. A Noé időszakában létrehozott aratás-vetés elvet, az aratás érdekében és a szellemi javak megjelenése miatt, felgyorsítva fogjuk szemlélni. „És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.”Mk.13:20. Szőlőket fogunk plántálni és mi isszuk az új bort! Lehetséges lesz, hogy vetünk és aratunk egyszerre! Létezik egy olyan állapot is, amikor egyszerre vetők és aratók is vagyunk, ez egészen fantasztikus lesz!

- N.I.V. fordítás: „The days are coming, declares the Lord, when the reaper will be overtaken by the plowman, and the planter by the one treading grapes.” - Napok jönnek, mikor a szántó megelőzi, lehagyja az aratót, és a szőlőtaposó a vetőt.
- New Jerusalem fordítás: "The days are coming- declares Yahweh- when the ploughman will tread on the heels of the reaper." - Aratáskor, földműves az arató nyomába fog lépni.

"És a hegyek musttal csepegnek (naba)...A halmok pedig mind megáradnak (nataf) ..." Naba = felbugyog (a víz a forrásból) Nataf = lehull valamire (mint eső a földre).

Ezt jelenti a prófétai Ige mint víz, ami felfakad, mint forrásból. Az aratás időszaka fel is gerjesztheti a kitörést. Eddig nem lett volna működésképes az egyház "elosztó-kútjai", de most kezd bugyogni. A dávidi sátor fel gerjeszti és beindítja a sátor rég várt manifesztálódásait. A sátor alatt levő forrásokból, vízáradat fog előtörni. A kenet úgy esik, mint eső a földre. Isten jelenlétében elkezd csöpögni a mennyből az aratás. Dávid Sátorában elkezdenek „csepegni” a hegyek. Ez a Szent Szellem bora, amely ránk kezd csöpögni.

„A föld rengett, egek is csepegtek Isten előtt, ez a Sínai hegy is Isten előtt, Izráel Istene előtt. Bő záport hintesz, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod.”Zsolt.68:9-10

A mag karaktere
Az ószöv.-i törvény, amely minden felemás megoldástól idegenkedett (pl. tiltotta kétféle növénynek egy szántóföldbe vetését, Lev 19:19), nem engedte, hogy egy járomba kétféle állatot, pl. egy szarvasmarhát és egy öszvért fogjanak. Átvitt értelemben ez a felemás iga, amelyre Pál apostol a 2Kor 6:14-ben hivatkozik. A szántás munkáját gondos figyelemmel kellett végezni, hogy az egyenletes legyen, az állatok félre ne rántsák az ekét
"És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten királyságára."(Lk.9:62)

A szántási folyamat az Atya helyreállító munkája, amely kizárólag az engedelmesség útján veszi érvényét. Isten Igéje felszántja a szívünket. De nem vethetünk kétféle magot egy földbe. Isten jó magot akart a földükbe adni, de ki kellett kerülnie a rossz magnak, a rossz vetéseknek szívünkből. Aki az eke szarvára tette a kezét, az nem tekintgethetett másfelé.

"Az engedelmeskedni szó csak jelen időben létezik."
Charles H. Spurgeon

A vetés a bibliai korban természetesen kézzel történt. A gazda gondosan megtisztította a vetőmagot (Mt.13:24.27), aztán a szántóföldön elhintette és alászántotta. A továbbiakban aztán a magvak kikelését és növénnyé fejlődését rá kellett bízni az időre. Az Istentől jövő esők kellő időben való jövetelétől függ főként, hogy milyen termést ad a „magától” növő gabona (Mk. 4:26).

„Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, Szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen Rajtad”. (III.Móz. 19:19)
„Ne vess a te szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész, A mag, amelyet elvetsz és a szőlőnek termése.Ne szánts ökrön és szamáron együtt.” (V.Móz. 22:9-10)
„Vessetek magatoknak igazságra, arassatok kegyelem szerint! Szántsatok Magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy Igazság esőjét adjon néktek.”(Hós.10:12)

Az igazságnak meg kell előznie a vetést. Ez a szántás. Kiküldetik Isten Igéje a Szent Szellemmel s az Ő igazságával, majd meg akar minket tisztítani. Később pedig, jön az Ő esőjével, ha buzgók vagyunk, és éhezzük Isten jelenlétét. A körültekintő, alapos szántás és a valódi szenvedélyes istenkeresés, ami elhozza az esőt. Látnunk szükséges a tavaszt Jézus szemeivel! Izgalommal kell várnunk az aratási időt a gyülekezet életében! Vidáman, örömtelien kell várnunk ezt az időszakot! Isten megint le fogja fantasztikusan önteni az Ő esőjét.

A szántás után, jött a vetés, és ezután csak az esőzési időzésre vártak. Nem tudtak mit tenni csak várták az esőt. Nekünk is várnunk kell. De kiszámítható az eső, ha hagyjuk, hogy Isten szántson az életünkben, akkor esőt fog adni.

„Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, És azokat megcselekszitek,esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az Ő termését a mező fája is megtermi gyümölcsét. A ti cséplések ott éri a szüretet, És a szüret ott éri a vetést és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan Lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor Lefeküztök, senki fel ne rettentsen, és kipusztítom az ártalmas vadat arról A földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken. Sőt elűzitek ellenségeiteket, És elhullnak előttetek fegyver által. És közületek öten százat elűznek, és Közületek százan elűznek tízezret, és elhullnak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által.” (III.Móz. 26:3-8)

Amikor kiáltunk az Úrhoz országunkért, tudnunk kell már előre, hogy a „sűrű fellegek megtelnek”, vagyis az imáink feljutnak Istenhez. Sok-sok imának kell feljutnia, hogy „besűrűsödjön a menny”, és ebből hirtelen egy nagy esőzés legyen.

„Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájuk beszédem. Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.” Jób.29:21-23

Az álom prioritásai 2.

“Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget.”

(C. H. Spurgeon)

A kinyilatkoztatás az emberi szellemhez gyakran csak egy megvilágosító villanásként érkezik. “Meglátunk” valamit Istenben. Gyakran azonban még magunknak is nehéznek tűnik elmagyarázni azt, amit így “látunk”, és ez kifejezetten közölhetetlen is lehet. Álmainkat, az Istennel való mély közösség tudja csak fenntartani a szellemünkben.

Mostanság egyre több kereszténynek, közösségnek vannak un. profetikus és élménydús átélései. Ezt általában úgy magyarázzuk, beteljesedik és folytatódik mindaz, amit Péter apostol, Jóel prófétát megértve, Pünkösd napján kihirdetett.

Joel próféta szerint látomásokon, álmokon és próféciákon keresztül kapott kijelentések gyakoriak lesznek az utolsó időkben. Napjainkban a hívek által kapott kijelentések nagymértékben megszaporodtak, s jelnek tekintik arra nézve, hogy az "utolsó napokban" élünk.

Az egyház jelenlegi vészterhes korszaka, arra sarkalljon bennünket, hogy még nagyobb elszántsággal keressük a kijelentés forrását, Jézust, a Krisztust. Jézus az Isten legfőbb titka, akiben a mennyei bölcsesség, ismeret van elrejtve, amitl meg akar ismertetni az Őt szerető, szenvedélyes imádókkal. Pál így imádkozik a Kolossebeliekért és a Laodicedabeliekért:

"Hogy vigasztalást vegyen az Ő szívük, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére, amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve. Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel. (Kol:2:2-4)
"Hogy szívük megbátorodjék, hogy szeretet kösse őket össze, hogy eljussanak a teljességre fejlett belátás gazdagságára, az Isten titkának, a Felkentnek megismerésére, akiben a bölcsességnek és ismeretnek kincsei rejtve vannak."(CSIA)

Ha nem akarjuk, hogy a hamissal becsapjanak bennünket, nem az a megoldás, hogy minden kijelentést elutasítunk, hanem hogy világos látásunk lesz az igaziról. Akik nem tanulják meg az valóságosat a hamistól megkülönböztetni, egyre jobban ki lesznek téve a megtévesztésnek, azonban az Úr juhai ismerik az ő hangját.

A Biblia világosan beszél a látomásokról, álmokról és próféciákról, amelyek által Isten a saját népéhez szól, ezért szükségünk van arra, hogy megtanuljuk az Istentől származó kijelentést feldolgozni, s így tanúsíthassuk a helyesen értelmezett és bölcsességgel alkalmazott isteni üzeneteket.

A kereszténység tulajdonképpen tanúságtétel, a láthatatlan Isten ajándékáról. Minden hívő magasabb szellemi szintre emelkedhet a kegyelemben arra, hogy Jézus Krisztus erejéből, ismeretéből egyre nagyobb mértékben részesüljön. Ez az együttműködés, együttlét, egymással való közösség szélesedhet, növekedhet. A teljes személyiségünket elérheti, és már nem csak a lélek, hanem a szellemünk epicentrumát, szívünket is befolyásolhatja. Következménye, pedig a látás és hallás lesz..

Az Úrral való közösségünkben ez a folyamat, a Szellemben való élet szilárdságát, szellemünk látó, halló képességeinek a működése jelentős mértékben befolyásolja, mert ez által vagyunk képesek Krisztussal kapcsolatban maradni.

Isten azt akarja, hogy kívánjuk a prófétálást, ne pedig megvessük; ezért viszont azt is a feladatul kaptuk, hogy vizsgáljuk a prófétai kommunikációt.

„A prófétálást meg ne vessétek, mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!” (1 Thessz. 5,20-21.)

Vigyáznunk kell arra, hogy ne szűrjük meg Isten beszédét a mi önmegvalósító kultúránk bűnein keresztül sem, ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy beszennyezzük az értékes ajándékot. A prófétálással vagy a kijelentésekkel nem a jövőbelátás iránti kíváncsiság kielégítésére, vagy a megkopott önképünknek való hízelgésre szolgál. Az állítólagos „prófétai kijelentésekkel” történő visszaélésekből fakadó, kiábrándulásról és teljes csalódásról szóló történetek száma igen nagy. Egy próféta szolgálata könnyen belecsúszhat az „így szólt az Úr”-jelenségbe.

Az álmok, a látomások, kinyilatkoztatások a „láthatatlan” világból származnak, éppen ezért a Szent Szellemnek, aki ugyancsak a láthatatlan világból származik, tudja beteljesítenie azokat. A Szent Szellem pedig elsősorban a szellemünkkel akar kommunikálni, és csak azon keresztül a lelkünkkel. Éppen ezért a szellemünket kell, hogy megragadja az álom, a kinyilatkoztatás. Isten az Ő Szelleme által ad kijelentést, álmot a mi szellemünkbe. Ha viszont be vagyunk zárva a lelkünk kontrolljában, akkor nem tudunk kinyilatkoztatást venni.

A szentírás buzdít a Szent Szellem vezetésének való alárendelődésre, így mindenkinek szabadsága van arra, hogy az Úrnak engedelmeskedhessen önálló felelősséggel, másrészt szükséges az is, hogy megfelelően alárendelje magát annak a kormányzásnak, amelyet Isten a Krisztus testében működtet. Ezt a folyamatot a karizmatikus mozgalomban, kevesen tudták használni, hisz ez lenne logikus, az Eklézsia egészséges növekedésének szempontjából.

A kijelentéseknek különböző megnyilvánulási formái történhetnek. Többfajta álmot vagy kinyilatkoztatást különböztetünk meg a Szentírás alapján. Amikor szellemi élmény vagy lkinyilatkozás, feltárulkozás élményét adja valakinek Isten Szelleme, fontos tudatosítani magunkban, egy rész szerinti élmény átadás történik. Mindez tükör által, és homályosan látjuk. Amit felfogunk, azt közvetítjük, tudván, hogy a megértésünk és kinyilatkoztatásunk tartalma korlátozott.

Formái LÁTOMÁS - ÁLOM - ELRAGADTATÁS

Amikor olyan mennyei kijelentést történik, amely valamely keresztény igei fundamentum változtatását erőlteti, akkor is a mintapélda az apostoli hozzáállás az élményhez. Látjuk, hogy Péter apostol az élményanyagot kontrollra, a Jeruzsálemi apostoli vezetőség elé tárta, hogy megerősítést nyerjen a szolgálati ajándékoktól (Apostolok) a Szentírás alapján.

A jó magatartás tehát az, hogy változzunk el az álmunkhoz!

Mikor az álmot megkapjuk, azok sokkal nagyobbak, mint mi magunk. Azért hívjuk álomnak, mert „csak” egy álom még, szinte ’kicsomagolatlanul’! Hosszú évek, évtizedek elmúlhatnak, míg az Úrtól jövő álmaink beteljesedhetnek, és ezek alatt a hosszú évek alatt, sokszor úgy tűnik, hogy nemhogy közelebb kerülnénk az álom megvalósulásához, hanem egyre távolabb. (Ábrahám 25 évet várt.)

Néha persze mi magunk okozzuk ezt akár mulasztásokkal, vétkeinkkel és mindezek azt okozzák, hogy nem tud időben beteljesedni az álom. Nem akarunk az álmunkhoz felnőni. Vannak, akik ragaszkodnak az álmaikhoz, viszont a saját maguk állapotához is (tudattalanul) ragaszkodnak. Az ajándéknak utat kell készítenie, de jellem is szükséges lesz hozzá. Az álmainkat magunkhoz kell ölelnünk úgy, hogy közben folyamatosan változunk.

• Nem lehetséges, hogy az volt a baj, hogy eddig a jellemünket nem akartuk az álom feltételeihez igazítani, s nem lett ezért valóságos változás bennünk?
• Lehet, hogy az álom ellenére nem történt minőségi változás az istenkeresésünkben?

Fel kell fognunk, hogy még nem vagyunk azok a személyek, akik az álomban, a látásban szerepelnek, hanem csak megvan a lehetőségünk, ha betöltjük a feltételeket. Fontos megérteni, hogy maga az álom is változtatni akar minket.

A türelem korszakában látható szinten, távolinak tűnik a beteljesedés. Tudatosítani szükséges magunkban, hogy az Úr időzítésében vagyunk. Ezek alatt az időszakok alatt, Isten formál, alakít, hogy „felnőjünk” az álmainkhoz, amely sokkal de sokkal nagyobb, mint a mi elképzelésünk!

„Annak pedig, a ki bennünk munkálkodik a kenet által, képes sokkal túláradóbban tevékenykedni, mint ahogyan kérjük, sóvárgunk, vágyakozunk, illetve megfontolnánk, érzékelnénk, elgondolnánk, megértenénk” (Ef. 3:20)

József nem cselekedett gonoszat, amikor meggyűlölték őt a testvérei annyira, hogy kútba dobták és eladták rabszolgának. Nem a bűnei, vétkei miatt került ilyen nyomorúságos helyzetekbe. Biztos vagyok benne, hogy Józsefnek rengetegszer eszébe jutott, hogy miért is kellett elmondania az álmait. Vannak, akik azt mondják, hogy nem kellett volna elmondania az álmait, maga okozta a bajt, önmagának, a titkok kibeszélésével.

„Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, aki rabul adatott vala el; A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala, mindezideig, amíg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.” Zsolt.105:18-19

Józsefnél az álmainak elmondása, megvallása indított be egy folyamatot, amely az álom beteljesedése felé terelte sorsát, élethelyzetét, miután ragaszkodott az ígérethez!

- Honnan tudhatjuk, hogy egy álom Istentől van-e vagy saját magunk képzelgéseiből származik?

1.Tudnunk kell, hogy mindig Isten a kezdeményező

József egyáltalán nem gondolkodott azon, hogy mennyire hatalmas lesz, és felemelkedik a bátyjai fölé, sőt a szülei fölé. Ő csak egyszerűn megálmodta a jövőt. Nem ő akart álmodni, álmodozni, nem ő szövögette a terveit. Egyáltalán nem tudta, hogy milyen folyamatokat fog elindítani az életében ez a két álom. József elmondta a bátyjainak, hogy „más álmot is álmodtam”...

• Ha Istentől van egy álom, akkor nem Te fogod üldözni az álmodat, hanem az álom fog üldözni téged!
• Ha jön egy álom Istentől, azt fogjuk érezni, hogy mennyire nincsenek meg hozzá az emberi erőforrásaink.
• Az Istentől jövő álom gondoskodni fog arról, hogy a jellemünkben is változzunk, megszentelődjünk, persze ha engedjük.

2. Az álom beteljesedéséig le fogunk teszteltetni, több területen

• Az álom meg fog minket próbálni, mint ahogy Józsefet is.
• Kiállta a gyűlölet, üldözés próbáját (I.Móz:37:5)
• Kiállta a keserűség próbáját a testvérei miatt (37:18)
• A becsületesség próbáját, amikor nem engedett Potifár feleségének, ez szexuális kísértés is volt egyben (39:9)
• Az igazságtalanság próbáját, hiszen József ártatlanul került börtönbe (39:20)
• Az önzőség próbáját, ugyanis a börtönben is a fáraó főembereivel foglalkozott saját maga helyett (40:7)
• Elfelejtették őt az álmának a magyarázata után még két évig. A ’nagyon fontos vagyok’ büszke attitűddel is foglakozott Isten. (40:23)
• Kiállta a büszkeség próbáját, Istennek adta a dicsőséget a fáraó álmának megfejtése után is (41:16)
• Kiállta a meg nem bocsátás próbáját, mert a testvérei miatt sok gonoszságon és gyűlöleten ment keresztül, mégis megsegítette fennmaradásukat (45. fej.)
• Nem szédítette el a hatalom és az anyagi javak, annak ellenére sem, hogy magas pozícióba került.

3. Úgy hiszem, hogy mi magunk okozhatjuk azt, hogy nem válnak valóra az álmaink, látásaink, mert nem értjük meg, a felkészülési időszakot

• Nem értjük meg, hogy annak ellenére, hogy látásokat, álmokat kapunk, nem vagyunk nagyobbak, mint mások, hanem éppen fordítva. Az álom következtében, jobban alá kell szállnunk, mert maga az Isten bíz meg minket.
• A feladat célja, nem önmagunkért van, hanem: a barátainkért, testvérünkért, a városunkért, országunkért.
• A látás érdekében, szükséges odaszentelnünk lelkünket, hisz a beteljesedéshez Ő fogja adni az instrukciókat.
• Tudnunk kell azt, hogy az álom, amit kapunk, az Isten szívéből származik, ezért azzal a hozzáállással kell lennünk az álomhoz, hogy Isten hozta létre és nem mi.

Az álom prioritásai 1.

“Az emberben rejlő képességek
nagyobbak, mint ahogy azt ő tudja,
és a képességek, amelyeket Isten neki adhat,
nagyobbak, mint azt álmodná.”
(Spurgeon)

„Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.” (Gal:4:26) Nagyszerű az Isten hangját meghallani és ha jövőképet kapunk, az még becsesebb. Azonban készüljünk fel, nem lesz egy „leány-álom”, amíg odaérünk a beteljesedésig. Szükséges tudnunk azonban: nagy felelősség lesz rajtunk a kinyilatkoztatásokat megkapni, kihordani, majd megvalósítani...Az álom ott kezdődik, amikor nincs meg a forrásod. Ennek a megvalósulása, sokszor egy nehéz ponton fog elkezdődni.

Bevezetés
Úgy tűnik, hogy az új vagy nem a megszokott egyházi beidegződéshez igazodó tanítások vagy pneumatikus manifesztációkkal kapcsolatosan, az egyház nagy része nem tudja használni a kijelentés és megkülönböztetés ajándékát. Így abba a hibába esik, hogy nem tesz különbséget, illetve összességükben fogad el vagy vet el szellemi összefüggéseket és megnyilvánulásokat.

Akik egy dologról általában nagy elismeréssel szólnak, nem tudják elviselni, hogy ha valamilyen hibát találnak abban; akiket pedig nagyon leköt valami hiányosság vagy olyan részlet, amivel nem tudnak egyetérteni, rögtön elvetik az egészet. Mindkét tévedés akkor jelentkezik gyakran, amikor egy egyház nem ismeri kellőképpen a Szentírást illetve a Szent Szellem munkájából igen keveset tapasztaltak meg. Elhamarkodottan és igazságtalanul fogunk cselekedni, ha ily módon ítélkezünk akár egy ember vagy gyülekezet felett.

Minden keresztény, akin keresztül manifesztálódnak a kijelentés ajándékai, igen intenzív kísértéseknek és próbáknak lehet kitéve. Ezért folyamatosan ügyelnie kell saját szellemi kondíciójára, hogy ne a rutin kezdje irányítani.

Ha nem figyel a szellemi ajándékok használatakor, a következő lépés az lehet, hogy a már nem működő szellemi ajándékok helyett pszichikai és később un. diabolikus erő kezdheti meg tevékenységét. Ezért van annyi karizmatikus jósnő illetve férfi guru, és semmit látó tudományos munkatárs Krisztus testében. Amikor pedig a bűnbánat nélkül újra használni akarja beindítani a szellemi ajándékokat, már csak tisztátalan szellemtől kaphatott hozzá szellemi intenzitást és információt.

Amikor bármilyen szellemi kijelentés vagy megnyilvánulás történik, de nem tartjuk a teljes Szent Írást ítéletalkotásunk önmagában elégséges alapjának, a megtévesztésnek nyithatunk kaput. Akik következetesen a Szentírás kijelentett biztos szellemi szabálya szerint ítélnek meg bizonyos eseményeket, egészséges bibliai következtetésekre jutnak el.

Azok viszont, akik több tucat eltérő szabályt követnek, ahelyett hogy igaz és helyes döntéseket hoznának, zavarba és sötétségbe juttatják önmagukat és másokat. Az említettek valóban mérceként használják a Szentírást, de csak addig, amíg úgy vélik, hogy céljuknak megfelel, viszont nem használják egyedüli mérce gyanánt, amely önmagában elégséges, hanem sok egyéb, az Írástól eltérő tapasztalatokhoz folyamodnak, hogy annak alapján ítéljék meg e munkát.

Amikor Isten megteremtette a földet a semmiből hozott létre szemmel láthatóakat. A Szent Szellem lebegett a vizek felett, bejött az élettelen, meddő helyzetbe. „A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” (1Móz 1:2) A „rahaf” a héber megfelelő, ami lebegést, valami felett való kotlást jelent Amikor a Szent Szellem ezt a kifejezést használja, akkor a szüléssel hoz párhuzamot. Életet hoz elő. Egyébként ma a „rahaf” szót a szaporodásra is használják.(lsd.5Móz 32:11)

Ki a forrás?
Az Isten Szellemének a feladata ebben a korszakban, létrehozni az álmot és beteljesíteni az életünkben, akár a meddő és élettelen helyzetekben, körülmények közepette. Ez a specialitása! „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami a látható, a láthatatlanból állott elő.”(Zsidó.11:3)

Isten Szelleme bejön a meddő helyekre és ott cselekszi meg akaratát!

Az álmok, a látomások, kinyilatkoztatások a „láthatatlan” világból származnak, éppen ezért a Szent Szellemnek, aki ugyancsak a láthatatlan világból származik, tudja beteljesítenie azokat. A Szent Szellem pedig elsősorban a szellemünkkel akar kommunikálni, és csak azon keresztül a lelkünkkel. Éppen ezért a szellemünket kell, hogy megragadja az álom, a kinyilatkoztatás. Isten az Ő Szelleme által ad kijelentést, álmot a mi szellemünkbe. Ha viszont be vagyunk zárva a lelkünk kontrolljában, akkor nem tudunk kinyilatkoztatást venni.
“...Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a Mennyeknek Királyságába.” (Máté 18:3.)

Ha nem vagyunk hajlandóak bízni a szellemünkben kapott isteni tudásban, mint a kis gyermekek, akkor sosem fogjuk megérteni Isten Királyságának útjait. Ezt jelenti a Szellemben járást lélek területén is. Ha kapunk egy nagy álmot, látást akkor az a Szellem birodalmából származik, Pál apostol is erre irányítja figyelmünket:

"Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek. Nekünk azonban Isten kijelentette az Ő Szelleme által, mert a Szellem* mindent vizsgál, még az Istennek mélységeit is. (1Kor:2:9-10)

Itt az emberi szellemről van szó több tanító szerint, és nem kellene nagybetűvel írni a „szellem” szót. Ugyanis a Szent Szellemnek nincs szüksége arra, hogy Isten dolgait kutassa, mert Ő már ismeri Isten mélységeit. Az emberi szellem kutatja Isten mélységeit. De a következő vers azt mondja: „Mert kicsoda tudja az emberek közül az emberek dolgait, ha nem az ember szelleme, amely benne van? (1Kor:2:11)

A mi szellemünk mindent tud rólunk, Isten Szelleme pedig tud mindent Istenről, és ha Isten Szelleme kapcsolatba kerül a mi szellemünkkel, akkor történnek az Úrtól jövő kijelentések. Ami pedig látható már az életünkben ( például a kegyelem munkája), az a láthatatlanból állott elő. A hitünk és a Szent Szellem véghez viszi, hogy láthatóvá váljanak a földön a dolgok. A hitünknek cselekedetei is vannak, amit a szánkkal meg kell vallanunk. Ahhoz, hogy az álmaink, látásaink megvalósulhassanak, meg kell vallanunk, ki kell proklamálnunk, ahogy Isten is előszólította a világosságot, a napot, a csillagokat.

Józsefek
Józsefnek is meg kellett vallania az álmait, hogy elinduljon a megvalósulása! A kérdés csak az, hogy mikor és kinek és hol tesszük ezt. Az álmot az Istennel való mély közösség tudja csak fenntartani a szellemünkben. A kinyilatkoztatás az emberi szellemhez gyakran csak egy hirtelen pillanatként érkezik. “Meglátunk” valamit Istenben. Gyakran azonban még magunknak is nehéznek tűnik elmagyarázni azt, amit így “látunk”, és ez kifejezetten közölhetetlen is lehet.

“Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemi gondolatokhoz szellemi szavakat szabván.” (1Korintus 2:13.)

Ha álmodunk valamit, megtapasztalhatjuk, hogy nagyon gyakran elfelejtjük őket, sok esetben már aznap kimegy a fejünkből, vagy pár nap múlva. De az Úrtól jövő álmok megragadnak minket, és a mi felelősségünk, hogy megtartsuk a szellemünkben ezeket és imádkozzunk értük. Ha nem törődünk velük, elhalnak. A próféciák beteljesedéséért is harcolnunk kell, így az álmokért is.

„Ezt a parancsolatot adom neked, fiam Timótheus, a rólad való korábbi jövendőlések (próféciák) szerint, hogy vitézkedjél azokban, ama jó vitézséggel. Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet.” (1Tim:1:18-19)

Egy angol fordítás szerint: „a próféciák által harcold meg a jó harcot.” A „harcold” görög szó jelentése: „katonai hadjáratot előkészíteni, katonákat harcba vezetni, aktívan benne lenni a katonai szolgálatban, harcolni.”

Ez tehát nem egy passzív várakozást jelent, hogy nem kell semmit tennünk, és Isten úgyis megszüli az álmot. Harc! A próféciák általi harc, vitézkedés nem azt jelenti, hogy emberek előtt kell bizonygatnunk, hogy mit kaptunk az Úrtól, hanem a szellemvilág előtt, és Isten előtt is meg kell vallanunk a hitünket.

Mária
Isten Szelleme tehát kotlik felettünk, és megtermékenyít, és szaporodást akar hozni. Amikor Máriának megjelent Gábriel, és bejelentette neki, hogy kegyelmet talált Isten előtt, hogy Jézus meg fog foganni a méhében, Mária nem hitetlenkedett, hanem csak megkérdezte, hogy hogyan fog ez megtörténni? Az angyal ezt válaszolta neki:

A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért a mi születik is szentnek hívatik, Isten fiának.” (Luk.1:35)

Itt az „ereje”, a dunamis eredetiben. Hatalommal teli erő, valamire való képesség, erő-megnyilvánulás. Isten Szellemének a dunamis ereje az álmokat, látomásokat valóra akarja váltani. Mária „álma” így teljesedett be, rászállt Isten dunamis ereje. Gábriel Isten igéjét szólta Máriához ezek után: „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen”. Ezek után Mária pedig válaszolt az igére hittel: „Legyen nékem a te beszéded szerint.” Ebben a pillanatban elindult a megfoganás a méhében.

1.Isten akarata, álma
2.Szent Szellem „dunamis” ereje
3.Hit
4.Megvallás



A HIT szerepe

Az Istentől jövő álom sokkal nagyobb, mint mi!

Ne korlátozzuk be magunkat! Ne engedjük, hogy az álmunk elhaljon! Senki nem tudja megakadályozni az Úrtól jövő álmokat, látásokat, csak mi magunk, ha hitetlenséggel, kételkedéssel válaszolunk rájuk. A hit tudja mozgásban tartani a látásainkat.

Ha Istentől jön egy álom, látás, akkor a Szent Szellem száll ránk, és hozza Létre azt. Amikor ezt az ismeretet szellemünkben beleérző módon megkapjuk, létrejön a hit lehetősége. Az elmét a szellemmel a hit köti össze. Ha pedig ki is mondjuk a szánkkal, elkezdődik a manifesztáció. Azt azonban meg kell értenünk, hogy az az ismeret, melyen a hit nyugszik, a tudás egy különleges fajtája. Az a közvetlen, beleérző tudás, ismeret, ami Istentől jön a szellemünkbe.

“Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait; mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg.” (1Korintus 2:14.)

Ezért, amikor isteni ismeret jön szellemünkbe, döntenünk kell, hogy bízunk-e ebben az ismeretben - ami a hit gyakorlása - vagy nem - ami a hitetlenség. Amikor hit a válaszunk, a Szent Szellem ereje felszabadul a szellemünkből az elménkbe és azon túl is. Bizonyos értelemben nem a hit mennyisége az alapvető tényező. A hit lehet nagyon kicsi. Végül is, egy biztosíték vagy egy kapcsoló is nagyon kicsi, mégis nagyon fontos a kapcsolódásban betöltött feladata. Ezért mondja Jézus, hogy ha akkora hitünk van, “mint a mustármag”, drámai eredményeket láthatunk.

Másrészt, látjuk, milyen súlyos dolog a hitetlenség. Nem csak egy elnézhető, minden keresztényt sújtó gyengeség, hanem a kinyilatkoztatási ismeret elutasítása, a Szent Szellem áramlásának áthatolhatatlan gátja életünkben. A Zsidó levél írója felhívja figyelmünket Izraelnek arra a nemzedékére, amely ígéretet kapott a Kánaán földjére való bemenetelre, mégis meghalt a pusztában. Az író figyelmeztet, hogy önmagában nem elég egy ígéretet megkapni.

“Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak; de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották.” (Zsidók 4:2.)

Ha hitetlenséggel elutasítjuk Isten Igéjét, noha az igaz, az sosem fog gyümölcsözni életünkben így van a kinyilatkoztatás/álom sikerességében is. Mária ezek után elment Erzsébethez és neki is elmondta mi történt. Az első Úrtól jövő álmot, látást pedig követi a másik, ahogy korábban mondtam!

A Máté evangéliuma első részében olvashatjuk, hogy Józsefnek is megjelent az Úrnak angyala álmában és kijelentette neki, hogy ne féljen, vegye feleségül Máriát, mert Isten Szellemétől fogant benne a gyermek. Ha jön az álom, követi a többi is! Isten Szelleme hozza utána a többi megerősítést is!József másodszor is kapott egy álmot, Jézus megszületése után, hogy menjenek vele Egyiptomba, mert Heródes meg akarja ölni a gyermeket. Jött a harmadik álom is Heródes halála után Józsefhez, hogy menjen vissza Izraelbe! (Mt.2)

Ábrahám magja („álomból született nép")
Azt kell tudnunk, hogy az Úr álmait, vágyait kell látnunk, hogy megvalósulhassanak, nem pedig a saját magunk vágyait! Ezt követően, vezetést fog hozni az életünkre nézve, sorsunkat fogja megváltoztatni. Így kezdődik a kapcsolat ember és Isten között. Ő megszólít, kér bizonyos dolgokat tőlünk, engedelmességet vár el tőlünk. Ez az első szintje a kapcsolatnak. Itt még nem vagyunk szoros intim kapcsolatban vele. Itt még Ő utasít. Amikor Isten elhívta Ábrahámot és kihozta őt a nemzetsége közül, megkapta Isten nagy álmát, ami sokkal nagyobb volt, mint ő maga!

De megfigyelhetjük Ábrahám életében, hogy az engedelmesség következtében, az Úrral való kapcsolat szintje növekedik, emiatt az álom, az ígéret többször megerősíttetik és kiterjed. Végül Isten barátjává válik (1Móz:18) akinek az Úr el akarja mondani a titkait, és Ábrahám egyezkedik a mindenható Istennel, Szodomával és Gomorával kapcsolatban. Mi ez, ha nem növekedés?

Az első kijelentés így hangzott: „Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.(1Móz:12:2-3)
„Mikor kimentek és eljutottak Kánaán földjére, a Móré tölgyeséig, megjelent neki az Úr:” A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrahám oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent vala néki.”(1Móz:12:7)

Elindult az álom, látás útján és Isten tovább bátorította őt. „Móré” jelentése: „tanár”. (Móré tölgyese: híres szentély volt Sikemben, Kánaán közepén. Az ilyen szent helyeket sokszor nagy fa jelezte szembetűnő módon. Ábrahám azonban az Urat imádta ott., a kijelentőt!) Amikor megkapjuk az Úr álmát, ami az Ő szívéből származik, akkor oktatás, tanácsot is kapunk mellé, úgy is fogalmazhatnék 'használati útmutató' hisz Ő egy előrelátó Atya.

Ilyenkor kezdi áttváltoztatni bennünket az Úrtól jövő álom, kinyilatkoztatás. Hatni fog a gondolkodásunkra. Az álom, a látás formál minket, és elveszi a kicsinyhitűséget, a hitetlenséget és kiterjeszti a látásunkat.

Másodszor, akkor szólt hozzá az Úr, amikor Lót és a pásztorai versengeni kezdtek a földért. Ábrahám alázatos volt, nem volt testi ambíciója, nem lelki módon látott, mint Lót. Engedte, hogy Lót válasszon. Lót önző, sóvár szemekkel nézett fel. „Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá... (1Móz:13:10)

Ábrahám prioritásai, teljesen más felé orientálódtak:

„Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy...”
(1Móz:13:14-18)

Amikor Melkhisédek megáldja Ábrahámot, Szodoma királyától nem fogad el semmilyen ajándékot. Ismét tesztelés! Ábrahám itt már kommunikál Istennel Melkhisedeken keresztül. Isten szólít meg minket először egy paranccsal, egy utasítással, és ha követjük Őt, engedelmesek vagyunk ahogy Ábrahám, amikor kijött Háránból, akkor Isten vezet tovább bennünket.

Ábrahám, aki a „nagyobb” volt, az Úrban bízott, mert bízott az Úrtól jövő álomban annak valóráválásában. Mindig ott leselkednek az Úrtól jövő álmok, látások mellett annak a veszélyei, hogy mi magunk, testi erőből, vagy megtévesztésből létrehozzuk az álmunkat, hogy „besegítsünk” Istennek idő előtt.

Graham Powell: A hit kulcsai 1. rész

Két világ létezik. Az egyik az anyagi világ, amelyik látható, de ideig való. A másik a szellemi világ, ami láthatatlan, de örökkévaló. Ugyanúgy, ahogyan fizikai születés által lépünk be az ideigvaló világ valóságába, hasonló módon Isten királysága szellemi világának valóságába szellemi születés által lépünk be.

Jézus mondta: „Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát” (János 3:3.). Ezt is mondta: „Ami testtől született, test az és ami szellemtől született, szellem az” (János 3:6.). Amikor valaki Jézus Krisztushoz jön megtéréssel és hittel, és aláveti magát Jézus Krisztus úr voltának, egy belső csoda történik. A Szent Szellem új életet ad: életre kelti az ember szellemét Isten számára.

Tagja lesz Isten családjának és megkapja az örök élet ajándékát. Belépést nyer Isten jelenlétébe és kapcsolatra lép Istennel. Ez az újjászületés a hit cselekedete által történik meg. A hitet azért kapjuk, hogy beléphessünk Isten királyságába. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által” (Efézus 2:8.). A hit, amelyet nyerünk, a hitnek egy bizonyos mértéke. Ennek növekednie kell, hogy képessé tegyen minket arra, hogy egyre jobban és jobban értékeljük magát az Urat és az Ő királyságának hatalmát.

Az újjászületés előtt hozzá vagyunk kötözve az anyagi világhoz, amelyhez érzékeinken keresztül kapcsolódunk: látás, tapintás, ízlelés, hallás és szaglás. Látás által szerzett ismeretben járunk, nem kijelentésben. Az újjászületés után kijelentésben részesülünk, amint a Szent Szellem megvilágosítja Isten igéjét. Így a láthatatlan világ valósággá válik a számunkra. Szellemi képességeink által elkezdjük látni (avagy érzékelni) ezt az új világot. Elkezdünk hitben járni. Hit által menekültünk meg, és hitben járunk.

A hit meghatározása

„A hit pedig a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsidók 11:1.). Az „Amplified New Testament”-ben (Kibővített Újszövetség) ez a vers így hangzik:

„A hit azoknak a dolgoknak a bizonyossága (jóváhagyása, birtoklevele), amiket remélünk, azoknak a dolgoknak a bizonyítéka, amiket nem látunk és az ezek valóságáról való meggyőződés - a hit valós tényként való érzékelése annak, ami nincs leleplezve az érzékszervek számára.”

A „hit” és a „hinni” szavak ugyanabból a görög gyökérből származnak. A hit szava a „pistis” (főnév) a hinni szó görög megfelelője a „pisteuo” (ige). Ezért mondhatjuk azt, hogy a hit gyakorlása az, hogy hiszünk, és ha hiszünk, akkor ezzel a hitet gyakoroljuk. Hívő az, akinek van hite. Akinek van hite, az hívő. Egyszóval: hívő az, aki bízik Isten igéjében. Hit által részesülünk Isten királyságának áldásaiból. Az áldások elnyerésével való összefüggésben a hit:

- egy cselekedet: kilépni Isten Szava alapján,

- az a hatalom, amely Isten ígéretét kézzelfogható tulajdonoddá teszi,

- az a bizonyosság, hogy amiben reménykedtél, az már a tiéd,

- az a meggyőződés, hogy a láthatatlan áldások a te birtokodban vannak,

- a hálaadás megvallása a teljesített ígéretekért,

- a reménység ezt mondja: meg fogom kapni. A hit ezt mondja: megkaptam.

Az elhívás a hitben való járásra

Te és én arra kaptunk elhívást, hogy hitben járjunk. Keresztény életünk azzal kezdődött, hogy hitben átadtuk magunkat az Úr Jézus Krisztusnak. Istentől mindent hit által nyerünk. Megbocsátás, gyógyulás, szabadulás, vezetés, védelem, stb. mindezt hit által kapjuk.

Egész életedben érzékszerveiden keresztül voltál kapcsolatban az ideigvaló világgal. Most talán, hogy Krisztushoz jöttél, megpróbálsz érzékszerveiden keresztül kapcsolódni a szellemi világhoz. Ez nem fog működni! Érzékszerveidnek szellemed uralma alá kell kerülniük. Szellemednek, ahonnan a hit származik, felül kell kerekednie. El kell kezdened a kijelentés által szerzett ismeret világosságában járni, az igazság Isten igéje által jön. Szellemed kapcsolódik az igéhez és Isten királyságához, nem érzékszerveid.

Istennek tetsző élet hit által

„Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:5-6.). Énók Istennel járt és tetszett Istennek. - Miért? A hite miatt. - Akarsz tetszeni Istennek? Akkor Isten igéje szerint kell járnod! Milyen kemény szavak ezek: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” Lehetetlen!

A hit hatalma

A hit annyira erőteljes, hogy lehetőségei korlátlanok. Amikor a tanítványok megfogalmazták aggodalmukat azzal kapcsolatban, hogy egy gazdag embernek mennyire nehéz belépnie Isten királyságába, Jézus így válaszolt: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26.).

A Márk 9:17-29-ben arról olvasunk, hogy a tanítványok képtelenek voltak kiűzni egy szellemet egy epilepsziás fiúból, aki süketnéma volt. Az édesapának oda kellett vinnie a fiút Jézushoz, és amikor Jézus meghallotta, hogy mi történt, ezt mondta: „Ó, hitetlen nemzetség, meddig szenvedlek még titeket?” Csalódott volt hitük hiánya miatt. Ezután a démon rángatni kezdte a fiút, és az édesapa így esedezett Jézusnak: „Ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk!” Jézus így válaszolt: „Minden lehetséges a hívőnek.” A Máté 19:26-ban Jézus azt mondta, hogy Istennél minden lehetséges. Most azt mondja, hogy azoknak, akik hisznek, minden lehetséges. Ez azt jelenti, hogy azok, akik hisznek, Isten igéje által korlátlan lehetőségekkel rendelkeznek.

Mivel a hit ilyen erőt szabadít fel, gondosan ügyelnünk kell arra, hogy megfelelő módon használjuk. Vannak hívők, akik elsősorban saját előbbrejutásuk érdekében használják ezt az anyagi világban: többet ebből, többet abból, nagyobbat ebből, nagyobbat abból. Ha csak arra használjuk hitünket, hogy anyagi és pénzügyi természetű áldásokat szabadítsunk fel, ez nem feltétlenül rossz, de ha túlságosan lefoglal minket és azt gondoljuk, hogy Isten áldásai kizárólag ilyen dolgokat jelentenek a számunkra, akkor helytelen célokra helyezzük a hangsúlyt. Ebben a könyvben úgy beszélünk a hitről, mint ami felszabadítja Isten áldásait a szellem, a lélek és a test számára. Az ige nem hagy kétséget afelől, hogy Istennek az az akarata, hogy szabadságban és egészségben éljünk.

A hit forrása

A hit Isten igéjéből származik: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róma 10:17.). Ha hithez akarunk jutni, hallgatnunk kell Isten igéjét. A hitet nem kérnünk kell. Nincs értelme így imádkoznunk: „Uram, nincs hitem. Kérlek, adj nekem valamennyit!” Ha azt akarjuk, hogy legyen hitünk, olvasnunk kell az igét és elmélkednünk kell felette. Nem önmagában az igeszakaszok (logosz) olvasása fogja eredményezni a hitet: szívünket az igére és az Úrra kell helyeznünk.

Ezután a Szent Szellem képes lesz arra, hogy a „logosz”-nak, az írott igének egy-egy részét szellemünkbe helyezze. Amint ezek megelevenednek - „rémává” válnak a számunkra - a hit felszabadul.

Hagyd abba a hitért való könyörgést, ehelyett legyél Isten előtt az Ő igéje mellett. Válassz ki olyan igeszakaszokat, amelyek a hitről szólnak, olvasd azokat a részeket, amelyek elmondják neked, ki vagy te Krisztusban. Ne küszködj az elméddel, hogy megpróbáld megérteni, hanem az elméd legyen nyitott! Ahogy telnek a hetek és a hónapok, az ige el fogja végezni a maga munkáját benned, és a Szent Szellem, a mi tanítónk, részesíteni fog téged adományaiból.

Lehetséges, hogy nem fogod látni hited növekedését egyik napról a másikra, de hetek, hónapok, évek elteltével bizonyosan látni fogod a különbséget. Ez olyan mint egy mag, amit ha elültetnek, az növekszik, érik és végül learatják, bár lehetséges, hogy növekedése nem észlelhető egy rövid idő eltelte után (Márk 4:26-29.).

A hit mértéke

Minden keresztény rendelkezik a hitnek egy mértékével: „Isten adta kinek-kinek a hit mértékét” (Róma 12:3.). Ez a mérték személyenként változik, de mindenkié növekszik. Pál azt mondta a thessalonikai hívőknek, hogy hitük nagyon megnövekedett (II. Tessz. 1:3.). Nem szabad összehasonlítgatnod hitedet másokéval, vagy féltékenynek lenned mások hitére, hanem használnod kell hitednek azt a mértékét, amellyel rendelkezel. Azt fogod tapasztalni, hogy a használat során hited növekszik. Amint megtanulod felszabadítani a hitedet, az eredmények felbátorítanak majd téged. Végül fel fogod fedezni, hogy az Úr munkálkodik rajtad keresztül, már nem látod Őt távolinak, vagy olyannak, mint Aki nem törődik veled, hanem Ő veled van. Ő be fogja tölteni különféle szükségleteidet. Izgatott leszel, bár lehet, hogy lesznek harcaid, amelyek megpróbálnak téged. Kezdj el hálát adni Istennek, hogy rendelkezel a hitnek egy mértékével!

A hit a láthatatlan dolgokra vonatkozik

„A hit ...a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsidók 11:1.). Bizonyítékok alapján tudhatunk valaminek a létezéséről. Lehetetlen, hogy egy olyan dolognak bizonyítéka legyen, ami nem létezik. Szellemi dolgokban a hit a mi bizonyítékunk. A természetes szem nem látja Isten királyságát és annak roppant nagy lehetőségeit, amelyek elérhetőek a mi számukra is a Golgota által. Az Efézus 1:3. azt mondja, hogy Isten „megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben a Krisztusban”. Ha nem látjuk ezt a világot vagy annak áldásait, nem jelenti azt, hogy ez nem is létezik. Valójában a láthatatlan világ sokkal valóságosabb, mint a látható, abban az értelemben, hogy örökkévaló. A mi világunknak volt kezdete és lesz vége. A láthatatlan világ örökkévaló, és ezt a világot hit által tudjuk megérinteni.

Ha egy érmét tartanék a nyitott kezemben, és azt mondanám néhány embernek: „Nézzétek, egy érme van a kezemben”, akkor mivel ők látnák az érmét, nem lenne szükségük hitre, hogy elfogadják azt, amit mondok. De ha ezt az érmét a hátam mögé teszem és ezt mondom: „A kezemben van egy érme”, akkor nekik el kell dönteniük, hogy elfogadják-e szavamat, vagy sem.

Az a tény, hogy ők nem látják az érmét, nem bizonyítja azt, hogy az nincs is ott. Az ott van, de nekik el kell hinniük a szavamat ahhoz, hogy ezt tudják. Az óriási láthatatlan világban az Úr Jézus Krisztus által elérhetővé vált a lehetőség minden szükséglet betöltésére. Isten igéje beszél nekünk erről. El kell döntenünk, hogy elhisszük-e Isten szavát, vagy sem. Az a tény, hogy nem látjuk ezeket a lehetőségeket, nem jelenti azt, hogy ezek nem is léteznek. Ezek valóságosak, és ezeket nekünk meg kell ragadnunk. A mi hitünk a bizonyítéka ezek létezésének, valóságának. A hit a nem látott dolgok bizonyítéka. Isten igéje igazság. Isten nem hazudik. Ő nem tud hazudni (Titus 1:2.). Az Ő szava megbízható.

A hit az Ő szavából származik

A II. Királyok 6. elmondja nekünk azt a történetet, amikor Szíria királya elküldött egy nagy hadsereget lovakkal és harci szekerekkel, hogy fogják el Elizeus prófétát. A sereg eljött egy

éjjel, és körülvette a várost. Elizeus szolgája korán reggel felkelt, és megrémült attól, amit látott. Azonban Elizeus nem nyugtalankodott, mert nemcsak természetes szinten látott, hanem betekintést nyert a szellemi dimenzióba is. Ezt mondta szolgájának: „Ne félj, mert többen vannak, aki velünk vannak, mint akik ővelük. És imádkozott Elizeus és monda: Ó Uram, nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson” (16-17. vers). Különös ez az imádság? Nem.

Elizeus azért imádkozott, hogy szolgájának legyen szellemi látása. Volt egy másik világ, amely láthatatlan volt az ő számára. Egy valóságos világ! Az, hogy a szolga nem látta, nem jelentette azt, hogy az nem is létezett. Az ott volt, de addig, amíg szellemi szemei nem nyíltak meg, nem látta. „És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül” (17. vers). Elizeus a hit embere volt. Hite a láthatatlan világra vonatkozott. Ez a hit tetszett Istennek, és angyalai által szabadításról gondoskodott a számára.

A hit az a csatorna, amelyen keresztül kapunk

„A hit a reménylett dolgok valósága...” (Zsidók 11:1.). A hit az a csatorna, amelyen keresztül megkapjuk azt, amiben reménykedünk. A remény és a hit együtt működik, de hit által nyerjük el Isten ígéreteit, nem reménység által. Sok keresztény azt gondolja, hogy hite van, pedig valójában csak reménysége van.

A reménység a jövőre vonatkozik. A hit pedig a jelenre. A reménység ezt mondja: „Meg fogok szabadulni”. A hit ezt mondja: „Megszabadultam!”

Ez nem a reménység aláaknázása. A reménységet úgy lehetne meghatározni, mint egy jó dologra való bizonyos várakozás és ez rendkívül fontos. Soha nem lesz hited, ha nincs reménységed (bár lehet reménységed hit nélkül.).

Graham Powell: A hit kulcsai 2. rész

Ahhoz, hogy hitünk működjön, és el tudjuk venni Isten áldásait, vannak olyan alapelvek, amelyeket ismernünk és követnünk kell. Magától értetődik, hogy Isten iráni engedelmesség által áldások szállnak ránk akkor is, ha nem kérjük ezt, de bizonyos testi, lelki és szellemi problémákra csak akkor találjuk meg a megoldást, ha kitartóan könyörgünk Istenhez, és elfogadjuk ezt hit által.

Egész egyszerűen kifejezve a hit működésének alapelvei:

a) elvenni imádság által

b) megalapozni beszédünkkel.

A Márk 11-ben egy terméketlen fügefa megátkozásával Jézus arra tanította követőit, hogyan kell a hitet működtetni. Tanulmányozzuk át gondosan ezt a szakaszt: „És másnap, amikor Bethániából kimentek vala, megéhezék. És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta, de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála, mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus monda a fügefának:

Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai” (Márk 11:12-14.). „És amikor beesteledik, kiment a városból. Reggel pedig, amikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott. És Péter visszaemlékezvén monda néki: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott. És Jézus felelvén monda néki: Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki ezt mondja ennek a hegynek: Kel fel és ugorjál a tengerbe!

És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgésekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek és meg lészen néktek” (19-24. vers).

A Márk 11-ből idézett igeszakaszban Jézus ezt mondta: „Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek és meglesz nektek”.

A folyamat lépcsőfokai tehát:

1. Imádságban kérni

2. Hinni

3. Megnyerni

4. Megalapozni beszéddel

1. Imádságban kérni:

Ha tudjuk, hogy Isten akarata számunkra az, hogy szabadok legyünk, és tudjuk, hogy az Úr

Jézus Krisztus teljes megváltásról gondoskodott a számunkra a Golgota által, akkor kérnünk

kell az Atyát Jézus nevében végleges szabadulásunkért.

2. Hinni:

Jézus azt mondta, hogy miután kértünk valamit, „higyjétek, hogy mindazt megnyeritek”* . A

hit azt jelenti, hogy „most”. Hiszem, hogy megkaptam. Bár még nem látom azt amit kértem,

bár még nem érzem magam másnak, mégis hiszem, hogy megkaptam. Az én hitem a bizonyíték

arra, hogy az áldás az enyém, az a hit, ami az igéből ered.

3. Megnyerni:

Megnyeritek: Ez jövő időben van. Hit által már a miénk az, amit kértünk, de egy későbbi

időpontban vesszük azt majd birtokba. Már a miénk a láthatatlan világban, de még nem a

miénk a láthatóban.

Mivel már megkaptad a választ hit által, már nem kell folytatod a könyörgést. Ha tovább imádkozol ugyanazért a dologért, az azt bizonyítja, hogy nem nyerted meg azt hit által. Már ne könyörögj, hanem adj hálát és dicsérd Istent azért, mert amit kértél Tőle, az már a tiéd.

A hit a te bizonyítékod. A hit a láthatatlan világhoz kapcsolódik és „látja” az áldást, mint ami már a tiéd - most! Ezután a Szent Szellem a te saját tapasztalatoddá fogja tenni azt, amit megnyertél, amikor imádkoztál. De gyakran szerepel az idő-tényező ebben a kérdésben, talán órák, napok, hónapok és néha évek. A várakozás és próba időszakában a dicséret és hálaadás által tartsd meg annak megvallását, hogy a kért dolgot megkaptad.

Ha csak alapelveket szajkózol, akkor csalódni fogsz, de ha ezt az igazságot a szellemed működteti benned, akkor meg fogod azt kapni, függetlenül attól, mennyi ideig tart a késlekedés.

Az, hogy megértettem a hitnek ezt az alapelvét, fordulópontot jelentett a számomra. Ezer meg ezer alkalommal kértem az Úrtól gyógyulást és szabadulást, de soha nem hittem, hogy megkaptam a választ.

De ekkor odamentem az Úrhoz, hogy utoljára elmondjam kérésem. Amikor elkezdtem imádkozni, képzeletem megelevenedett. Láttam a mennyekben egy hatalmas „bankot”, ahol ott volt a kereszt minden áldása az emberi faj számára, és láttam egy kis számlát, amelyen az én nevem állt. Amint könyörögtem és elhittem, hogy megkaptam a választ, elképzeltem az Urat, amint hatalmas bankjából kivesz egy kis adag áldást, ami válasz volt az én kis problémáimra, és elhelyezi azt az én személyes számlámon. Enyém volt a megoldás!

Gyógyulás, szabadulás, mindez az enyém! Még nem volt enyém a földi tapasztalataimban, de az enyém volt a mennyei helyeken. Miért? Azért, mert elhittem, hogy megkaptam, amikor imádkoztam. Mi volt erre a bizonyítékom? A szívemben lévő hit.

Hit, amelynek növekednie kellett, amint folytattam az elmélkedést Márk evangéliumának 11. részéről, és naponta hálát adtam az Úrnak (már nem kértem) azért, amit kaptam hit által. Imádságom valahogy így hangzott:

„Mennyei Atyám, már olyan sokszor kértelek, hogy változtass meg engem, és hogy szabadíts meg. De most már látom, hogy nem szabadítottam fel a hitemet. Rád helyeztem annak felelősségét, hogy engem megváltoztass, mialatt Te végig arra vártál, hogy használjam a hitemet, hogy részesülhessek abból, amit Jézus megszerzett számomra a Golgotán. Uram, most utoljára jövök hozzád ezzel a kéréssel. Kérlek, szabadíts meg engem az ellenség kötelékeiből! Jézus nevében kérem Tőled ezt. Uram, én most elfogadom szabadulásomat. Elfogadom a teljes megváltást, lényem minden részére nézve. A Te igéd ezt mondja: Amit könyörgésekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek... Én hiszek, és most elfogadom, amit kértem. Az áldás most már az enyém a mennyei számlámon. Soha nincs szükségem arra, hogy ezt újra kérjem. Dicsérlek Téged! Köszönöm Néked! Hit által teljesen szabad vagyok. A sötétség kötelékei kioldódtak. Szabad vagyok! Jézus, Szabadítóm! Köszönöm!”

Amikor ilyen értelemben elmondtam ezt az imát, valami történt bennem. Az a győzelem, amim mindig valahol előttem volt, belépett a szellemembe. Mélyen belül tudtam, hogy a győzelem az enyém, bár még ugyanannyira meg voltam kötözve. Most a Sátán démonai ellen kell majd harcolnom, nem a győzelemért, hanem a győzelem helyzetéből. Soha többé nem kértem Istentől szabadulást. Csak kitartóan hálát adtam Neki azért, ami már az enyém volt. Amikor ez a fordulópont eljött, nagyon rosszul éreztem magam, és eltekintve attól, hogy szellememben ott volt a győzelem tudata, rossz lelkiállapotom megmaradt. Három héten keresztül kitartóan hálát adtam Istennek a győzelemért, mire valamennyi változást érzékeltem.

Amikor ez eljött, nagyon-nagyon kicsi volt, de mégis változás volt, csak egy percnyi érzékelése annak, hogy valamivel szabadabb voltam. Ez bátorított engem arra, hogy továbbra is hitben járjak. Elnyertem valamit imádság által, és Jézus azt mondta, ha ezt megtettem, akkor enyém lesz az áldás. „Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket” (Zsidók 6:12.).

4. Megalapozni beszéddel

Teltek a hetek és a hónapok. Lassan kezdtem erősebbnek érezni magam, de még nem voltam sokkal szabadabb. Akkor történt, hogy az Úr megtanított engem arra, hogy ha értelmes módon folytatok szellemi hadviselést, akkor együttműködhetem Vele válaszának gyorsabb megvalósulásában.

Biztos, hogy hit által megnyertem mindazt, amiről a Golgota gondoskodott a számomra, mégis még mindig súlyosan meg voltam kötözve. Öt évvel korábban szellemek jöttek nagyon nyilvánvaló módon a felszínre, mert sírtam és testem rángatózott, de néhány alkalomtól eltekintve nyugalmi állapotban voltak. Elrejtőztek, és alkalmanként még azt is próbálták mondani nekem - gondolataimon keresztül -, hogy nincsenek is ott.

Most megvallásom kibővült. Ahelyett, hogy egyszerűen hálát adtam volna az Úrnak szabadságomért, szembeszálltam a rejtett erősségekkel. Megneveztem a kötelék területeit, és kihirdettem vereségüket. Megparancsoltam a sötétség szellemeinek, hogy hagyjanak el engem, és kijelentettem, hogy már nincs törvényes joguk az életemre nézve. Néhány hónapon keresztül folytattam ilyen módon a hadviselést, külső megnyilvánulások nélkül, de észrevettem, hogy szabadságom fokozatosan növekszik.

Majd eljött egy következő fordulópont, amelyben az Úr még világosabb betekintést adott nekem arról, hogyan kell lerontani démoni erődítményeket. Amint folytattam hitem megvallását és annak kinyilvánítását, hogy a Sátán munkáinak nincs helye bennem, elkezdtem „látni” azt, ami belül történt.

Felismertem azoknak a szellemeknek a nevét, amelyekkel Isten foglalkozott, míg én imádkoztam. „Láttam” reakcióikat, ellenállásukat, gyengülésüket, és amikor erejük megtört. Amint szellemek emelkedtek fel és távoztak el tőlem, „láttam” őket elmenni. Nem sokkal később tudatára ébredtem annak, hogy a szellemek megkülönböztetésének ajándéka kezdett működni az életemben. Ezeken keresztül az Úr személyes tapasztalatomból tanított meg arra, hogyan kell sikeresen legyőzni a sátáni kötelékeket. Az egyik fontos dolog, amit megtanultam, az volt, hogy milyen hatalmat jelent a kötelékek területeihez való beszéd, és amikor Jézus nevében szabadulást parancsolunk. Láttam, hogyan reagáltak ezek a szellemek azokra a szavakra, amelyeket mondtam.

Hatalmas erő van a kimondott szavakban. Isten úgy teremtette meg a világot, hogy egyszerűen szavakat mondott. Szavának ereje által uralkodik az egész univerzum fölött. Ha úgy döntene, egyetlen szó kimondásával eltörölhetné az egész világegyetemet. Jézus beszélt a szélhez és a viharhoz, és azok azonnal engedelmeskedtek Neki. Szavaival gyógyított és szabadított. Szellemi fegyvereinket beszédünkkel tudjuk működésbe hozni.

Abban az igeszakaszban, amelyet itt elemzünk, a fügefa kiszáradt és elhalt, mert Jézus beszélt hozzá. Hitünknek szavakban és cselekedetekben kell felszabadulnia. Jézus ezt mondta: „Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.” Miért? Azért, mert Jézus beszélt.

Másnap, amikor újból elmentek a fügefa mellett, Péter hangot adott meghökkenésének, amiért az kiszáradt és elhalt. Jézus ezekkel az erőteljes szavakkal válaszolt: „Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és

ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik (szó szerint: hiszi, hogy amit mondott, az történik, folyamatban van), meg lesz néki, amit mondott” (Márk 11:22-23.).

Valószínű, hogy Jézus, amint beszélt, odafordult egy közeli hegyhez, nem azért, mintha azt várná tőlünk, hogy szó szerint hegyeket mozdítsunk el, hanem arra a tényre világított rá, hogy bármi - bármilyen akadály - eltávolítható a hit szavával.

Annak ellenére, hogy a betegség vagy kötelék olyan mozdíthatatlannak tűnik, akár egy szilárd hegy, amikor valaki az Úr Jézus Krisztus nevében szól a „hegyhez” úgy, hogy nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, amint mondja, az el fog mozdulni onnan. Amit az ember mond, az valóban megtörténik!

Amiről itt szó van, az az egyik legfontosabb dolog ebben a könyvben: Amikor démoni kötelékekkel szállsz szembe, az Úr Jézus Krisztus nevében beszélsz és használod hadviselésed fegyvereit, hinned kell, hogy amit mondasz az megtörténik. Megtörténik amint kimondod. A hit azt jelenti, hogy m o s t !

Gondolj a hit mértékére! Hitünk mértéke különböző. Lehet, hogy a tied nagyobb, mint az enyém, de mindketten használhatjuk azt, amink van. Mivel Jézus mérték nélkül kapta a Szent Szellemet (János 3:34.), mérték nélkül rendelkezett a hit ajándékával is. Egyetlen szóval el

tudott mozdítani egy hegyet.

Lehet, hogy te és én nem vagyunk képesek arra, hogy olyan gyorsan elmozdítsunk hegyeket, mint ahogyan Jézus tette, de elérhetjük ugyanezt az eredményt úgy, hogy apránként távolítjuk el azt, a hitnek azt a mértékét használva, amellyel rendelkezünk.

Amint hittel beszélsz a démoni erődítményekhez, talán úgy találod magad, mint aki egy buldózerrel akar eltávolítani egy hegyet, vagy ha hited mértéke nem elég nagy ehhez, akkor lásd magad úgy, mint aki egy csákánnyal és lapáttal távolítja azt el.

A kulcs: hidd, hogy amit mondasz, az megtörténik. Ez felszabadítja hitedet. Így tudsz tetszeni Istennek. Ilyen módon az erődítmények elgyengülnek és összeomlanak. Nem kell nagyon erősnek vagy szörnyen szelleminek érezned magad. Az érzelmek nem számítanak! A hit az, ami által győzünk.

Ha értelmes módon szállsz szembe problémáid forrásával (a te hegyeddel), használva a hadviselés fegyvereit, és hiszed, hogy a Szent Szellem által parancsaid erőteljesek lesznek, hiszed, hogy amit mondasz, az megtörténik, amint mondod, és nap mint nap folytatod a szembeszegülést és a hegy eltávolítását, akkor az apránként leomlik. Hited lassan, de biztosan síksággá változtatja a nagy hegyet. Testvéreim, el tudtok mozdítani hegyeket!

Tom Marshall Bizalom (részlet)

A bizalom meghatározása

Mi a bizalom? Mik a feltételei? Hogyan kell felépíteni? Mi történik akkor, ha megsérül, vagy elvész? Ezek olyan elemi, mégis megkerülhetetlen kérdések, így az ezekre adott válaszok nem épülhetnek feltételezésekre, és nem tekinthetjük ezeket magától értetődőknek.

"A bizalom, olyan állapot, amelyben önként függő helyzetbe hozod magad valakivel szemben, valamilyen közös cél elérése érdekében." Tom Marshall

„… Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elő. Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben… Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz…” ( Zsoltárok 55.)

Kezdjük azzal, hogy megpróbálunk megfogalmazni egy egyszerű meghatározást a bizalomról! A bizalom, olyan állapot, amelyben önként függő helyzetbe hozod magad valakivel szemben, valamilyen közös cél elérése érdekében. Figyeljük meg a bizalomként meghatározott állapot néhány fontos jellemvonását!

1. A bizalom olyan döntés, amelyet neked kell meghoznod

Nem lehet senkit bizalomra kényszeríteni. Ha megbízol valakiben, vagy beléveted a hitedet, azt csak önkéntesen teheted meg.

2. A bizalom hozzáállást jelent

Azokat a dolgokat, amelyek meghatározzák életünket és viselkedésünket, attitűdöknek nevezzük. Az attitűd nem egyszerűen hitet jelent, mivel a hit tisztán felfogásbeli kérdés, és a legtöbb ember nem a hitének megfelelően él. A bizalom, mint attitűd, három részből áll:

a) Van egy kognitív (tudati) eleme, ami azt jelenti, hogy a bizalom hit. Meg van győződve arról, hogy a másik ember megbízható. Például Ábrahám teljesen elhitte, hogy amit ő (Isten) ígért, meg is cselekedheti.

b) Van egy érzelmi része. Amikor megbízol a másik emberben, bizonyosságot érzel. A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

c) Végül van egy viselkedésbeli része. Meggyőződésed szerint cselekszel. A hit cselekedetek nélkül halott.

3. A bizalom kockázatot jelent, amit vállalnod kell

A bizalom azzal a kockázattal jár, hogy bizonyos dolgok kimenetelét kiengeded a kezedből és átadod annak, vagy azoknak az embereknek, akikre képességeik és megbízhatóságuk alapján rábíztad magad.

Ha azt mondod, hogy rábízol valakire egy feladatot, aztán megcsinálod magad, vagy személyesen ellenőrzöd, mit csinál, akkor a munka elkészül ugyan, de értelmetlenné válik az állításod, hogy te megbízol abban az emberben.

4. Azzal bizonyítod, hogy megbízol valakiben, hogy nem készítesz terveket arra az esetre, ha esetleg mégis cserbenhagyna.

Ha védekező helyzetet foglalsz el, vagy felkészülsz arra, hogy mented, a menthetőt, hogy így védekezz az esetleges cserbenhagyás ellen, az csodálatra méltó körültekintés lehet ugyan, de egészen biztosan megkérdőjelezi bizalmad mértékét. Ha a másik ember tudomást szerez terveidről, melyeket előre nem látható helyzetekre készítettél, akkor nagyon gyorsan arra a meggyőződésre jut, hogy egyáltalán nem is bízol benne.

5. A bizalom ára a sebezhetőség

A bizalom azzal jár, hogy sebezhetővé válunk, mivel a dolgok végkifejlete kicsúszik a közvetlen irányításunk alól, és egy másik ember kezébe kerül, akinek képességeiben, vagy megbízhatóságában kénytelenek vagyunk megbízni. Ezt a függő helyzetet a bizalom hozza létre, és ezzel tudunk a legnehezebben megbirkózni.

Bukott állapotunk lényege az, hogy nem vagyunk hajlandók Istentől való függőségben élni. Tudatosan úgy döntöttünk, hogy függetlenek leszünk, a magunk javát keressük, és a saját kezünkbe vesszük sorsunk irányítását.

A bizalom gyökereiben támadja meg mindezeket a dolgokat. De itt van egy paradoxon. Erre akkor jöttem rá, amikor azt fejtegettem, milyen nehéz meggyőző etikai érveket felsorolni a szerencsejátékok ellen.

Ekkor hirtelen megláttam mi a szerencsejátékok lényege. Az világos, hogy a társadalmi életnek egy gonosz betegsége, de ezen kívül egyfajta szekularizált hit szerepét is betölti.

Választ ad az embernek arra a szükségletére, hogy vállaljon valamilyen kockázatot. Mivel az Istentől való függőség kockázatát nem hajlandó vállalni, mindenféle nem megfelelő és káros úton kénytelen megszerezni ezt az izgalmat. Úgy tűnik, hogy Isten két nagy szükséglettel teremtett bennünket: a biztonság és a bizonytalanság szükségletével.

A biztonságérzet iránti szükségletünket az az Isten tölti be, Aki mindig ugyanaz, és Akinek szeretete és szava teljesen megbízható és változhatatlan.

A bizonytalanság iránti szükségeltünket pedig az az Isten tölti be, Aki mindig új dolgokat tesz: …Ímé, újat cselekszem Állandóan, kihív minket a megszokott dolgokból, hogy a hit útján járjunk, és egy bizalomra épülő függőséget jelentő személyes kapcsolatban éljünk Vele.

Szinte akaratunk ellenére újra meg újra felszínre tör bennünk az az igény, hogy hitben járjunk, hogy bízzunk, bizonytalan helyzeteket éljünk át és kockázatokat vállaljunk. Ez megmagyarázza, mire gondol Pál, amikor ezt írja:

"…Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatik az őnéki igazságul…"Rm.4:3 (A megigazultság egyik jelentése a normáknak és elvárásoknak való megfelelés)

Amikor Ábrahám megbízott Istenben, amikor vállalta azt a kockázatot, hogy hisz az ígéretekben, pedig még egyetlen fia sem volt aki az ő nevét viselte volna (ez aztán a furcsa helyzet!) akkor töltötte be azt, hogy Istenben bízó lény legyen.

Az Ádám által keresett függetlenség soha nem volt és nem is lesz lehetséges, ezért életünk minden egyes napján rákényszerülünk arra, hogy megbízzunk valakiben, vagy valamiben.

Ez még az olyan egyszerű dolgokra nézve is igaz, mint mikor megvásárolunk egy csomag gabonapelyhet, felszállunk az autóbuszra, vagy belépünk egy telefonfülkébe, hogy elintézzünk egy hívást.

Ami pedig ezekben a meglehetősen hétköznapi jellegű dolgokban igaz, az még inkább vonatkozik a személyes kapcsolatokra.

A helyzet az, hogy minél fontosabb egy kapcsolat, annál alapvetőbb szerepet játszik benne a bizalom, és minél intimebb, annál fontosabb benne a bizalom, és annál magasabb lesz a valódi bizalom elkötelezettségének ára.

Nem meglepő tehát, hogy a bizalom a legfontosabb feltétele az olyan kritikus kapcsolatoknak, mint például a vezetőkkel, a közhivatalokat betöltő emberekkel való érintkezés, vagy az olyan intim kapcsolatoknak, mint a házasság vagy a lelkigondozás.

6. A bizalom olyan felelősség, amit önként kell vállalnunk

Csak akkor számíthatsz valakinek a megbízhatóságára egy adott helyzetben, ha az az ember ismeri és elfogadja a bizalom feltételeit, és magára vállalja ezeknek a felelősségét.

A tudatos és megfontolt bizalomnak tudatos és megfontolt megbízhatósággal kell találkoznia; a tudatos és megfontolt hitnek tudatos és megfontolt hűséggel kell találkoznia. Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassák.

7. Annak az embernek, aki bízni akar, magának is megbízhatónak kell lennie.

Először is: ha meg akarok bízni valakiben, ahhoz szükség van arra, hogy ő is komolyan vegye azt a kötelezettségét, hogy megbízhatónak és hűségesnek kell lennie.

De nem valószínű, hogy magára fog venni egy ilyen meglehetősen terhes kötelezettséget velem szemben, ha azt látja, hogy én a magam részéről egyáltalán nem veszem komolyan az ilyen kötelezettségeimet.

Másodszor: ha én magam nem veszem komolyan a megbízhatóság kérdését, nagyon nehezen tudom majd elhinni másokról, hogy ők komolyan veszik, ezért nagy nehézségeim lesznek majd, ha valakiben meg akarok bízni.

Ezért a hitben való növekedés elhanyagolt kulcsa az, hogy növekednünk kell a hűségben. Ha kínosan ügyelünk arra, hogy betartsuk adott szavunkat, akkor sokkal könnyebb lesz elhinnünk, hogy Isten sem feledkezik meg ígéreteiről.

8. A bizalom elfogadása felelősséggel jár

Ha valaki megbízik bennem, és én elfogadom ezt a bizalmat, akkor felelősséggel tartozom, ami azt jelenti, hogy a dolgok kimeneteléért és egy esetleges kudarcért felelős vagyok.

A vezetés bizalmi pozíció, mivel az emberek vezetőikbe vetik bizalmukat. A kérdés csak az, hogy a vezetők kinek tartoznak számadással.

A válasz: mindenkinek, aki megbízott bennük, köztük követőiknek is. Sok keresztény vezető nem ismeri fel ezt a tényt, mások nem hajlandók tudomásul venni, de a bizalom mindig felelősséggel jár.

9. Ha a bizalom egyszer megsérül, nagyon nehéz helyreállítani

A bizalom abban különbözik a kapcsolatok többi aspektusától, hogy rendkívül törékeny. Ha egyszer megsérül, nehéz helyreállítani, és ehhez mindig időre van szükség.

A megbocsátás lehet egy pillanat műve, de a bizalom és a bizalomra való készség helyreállítása nem megy egyik pillanatról a másikra, hanem türelmes újjáépítésre lehet szükség.

Ennek egyik oka a bizalom mindent vagy semmit jellegű természetével kapcsolatos. Ha csak egy kicsit is megsérül, akkor idő kérdése, hogy teljes egészében megromoljon.

Megtörténhet, hogy valaki egyszer szeretetlenül viselkedik velünk, mégis hiszünk abban, hogy alapjában véve szeretetteljes.

Előfordulhat, hogy valaki egyszer durván bánik velünk, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy alapjában véve kedves ember. De ha megbízunk valakiben, aki aztán cserben hagy bennünket, akkor valószínű, hogy hosszú időn keresztül megkérdőjelezzük majd megbízhatóságát.

Vagy megbízol valakiben, vagy nem, nem bízhatsz benne részlegesen. Ha mégis ezt teszed, az egy rendkívül kellemetlen bizonytalanságérzést fog benned létrehozni.

A másik ok az, hogy, ha megbízunk valakiben, akkor sebezhetővé válunk, ha más területen nem is, de érzelmileg és pszichikailag feltétlenül.

Ha a bizalom megsérül, akkor kapcsolatunk/kommunikációnk, melyről azt feltételeztük, hogy kiszámítható, hirtelen megbízhatatlanná, kiszámíthatatlanná válik.

Ez félelmet, szorongást okoz, ami viszont védekező érzésként haragot eredményezhet a kiváltó okkal szemben.

Összefoglalás

Hogyan építsük fel újra a bizalmat?

A megbízhatóság tudata szinte észrevétlenül, minden látványosság nélkül épül fel, ezért bizonyos vérmérsékletű emberek számára több problémát okoz, mint másoknak, nem is annyira azért, mert nehéz dolog, hanem azért mert nagy gondosságot igényel.

1. Teremtsd meg magad körül a megbízhatóság légkörét!

• Légy megbízható és lelkiismeretes kötelezettségeid teljesítésében és feladataid elvégzésében!

• Akkor is tartsd meg ígéreteidet, ha az kényelmetlen, kellemetlen, vagy sokba kerül neked!

• Légy következetes, ne pillanatnyi szeszélyeid szerint viselkedj!

• Őrizd meg megbízhatóságodat, de soha ne ígérj semmit, amíg meg nem ismered a részleteket!

• Légy őszinte, mondd el a teljes igazságot, ne csak egy részét és gondolataid mellett érzelmeidet is oszd meg másokkal!

• Biztosítsd őket arról, hogy a maguk valójában mondod el a dolgokat, és nincs szükségük következtetésekre, hátsó gondolatokra, és nem kell gyanakodniuk.

2. Csiszold saját jellemedet! Ne felejtsd el, hogy a válsághelyzetek nem mindig fejlesztik jellemedet, lehetséges, hogy csak leleplezik, mi van a szívedben.

• Ismerd meg magadat és gyenge pontjaidat, amelyekkel szemben védekezned kell, vagy amiben meg kell erősödnöd!

• Ne engedd meg magadnak, hogy a könnyebb utat válaszd!

• Soha ne add fel a HIT etikai elveit nyomások alatt!

Így tehát a bizalom feltételei két dologra szűkülnek le: A képességre és a jellemre.

A kettő közül a jellem a fontosabb. Kevés olyan hibát lehet elkövetni, amely végzetes következményekkel jár, de ha hajlandóak vagyunk okulni az eseményekből, a legtöbb problémát idővel le lehet majd győzni.

A jellem sokkal fontosabb, a jellembeli hiányosságok végzetesek lehetnek. Ha valaki nem képes tanulni a hibákból, annak oka inkább jellembeli fogyatékosságban, mint az intelligencia hiányában keresendő.

De a jellem nem fejlődik vagy változik meg egyik pillanatról a másikra. A válsághelyzetek nem mindig fejlesztik, csak napfényre hozzák amár meglévő jellemet.

Ezért az, hogy meg tudok-e bízni az adott személyben, ugyanannyira függ jellemének ismeretétől, mint a képességeibe vetett hitemtől.

Képességei meggyőzhetnek ugyan engem arról, hogy egy adott helyzetben tudni fogja, mit kell tennie, de csak a jelleme fogja megadni nekem azt a bizalmat, hogy valóban azt fogja tenni, amit helyesnek tart.