Egy körülbelül tízéves kisfiú egy cipőbolt előtt állt az utcán. Mezítláb volt, a kirakatot nézte és rázta őt a hideg. Egy hölgy odament hozzá és azt kérdezte:
- „Miért nézed olyan komolyan azt a kirakatot, fiam?"
A kisfiú válasza
- „Kértem Istent, hogy adjon nekem egy pár cipőt."
A hölgy kézen fogta a gyereket, bement vele a boltba, és megkérte az eladót, hogy adjon neki hat pár zoknit. Aztán megkérdezte, hogy tudna-e adni neki egy kis vizet egy lavórban meg egy törölközőt. Gyorsan hátravitte a kisfiút, levette a kesztyűjét, megmosta a kis lábacskákat, megtörölte.
Addigra az eladó is megjött a zoknikkal. Felhúzott egyet a lábára és vett neki egy pár cipőt. Összepakolta a többi zoknit, odaadta neki és megsimogatta a fejét.
Mielőtt elment volna, így szólt hozzá:
- „Most biztos jobban érzed magad, kisfiú."
A megdöbbent gyerek megragadta a kezét, és ahogy felnézett az arcára, könnyek ültek a szemében. Azt kérdezte tőle:
- „Te vagy Isten felesége?"
Tanulság:
ha neked lehetőséged van azt megadni neki!
"Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és igaz valósággal."1Ján 3:17
