Szabadsággal élni s nem visszaélni...

Azusa utcai ébredést, ahol is, Isten jelenlétének megnyilvánulását óriási módon érzékelték, a keresztény egyháztörténelem legkiemelkedőbb szellemi történései között tartjuk számon. Azonban, nem csak Los Angelesben volt szellemi megújulás. Isten Szelleme az ottani eseményekkel egy időben, a világ más részein is kiáradt. Ébredés söpört végig Európa több részén, közöttük Walesben is.

Azusa utca hatása közvetett módon százmilliókat ért el, s az un. 'új nyelvekenszólás' nagyon fontos szerepet játszott. Ma több mint 500 millió pünkösdi és karizmatikus hívő él a világon A XX. században létrejött szellemi manifesztációk a pünkösdi karizmatikus mozgalomban központi helyet töltöttek be. A karizmák működése, nagy hatást eredményeztek sok-sok keresztényre.

Azonban posztmodern világunkban, - Pál intései ellenére, - újjászületett hívők tömegei tudatlanok a szellemi dolgokkal kapcsolatban. Európában mára, mindössze történelmi anekdoták keringnek Isten erődemonstrációiról.

Ajándékok, integritás és a bölcsesség

1. rész

A korinthosi gyülekezet volt az a hely, amelyről Pál azt írja, hogy mindenben meg volt gazdagodva, semmiféle ajándék nélkül nem szűkölködött. Mennyire vágyunk mi is egy ilyen gyülekezetre. Mégis ennek ellenére a gyülekezetben káosz és romlottság uralkodott.

Pál apostoli tekintélyét sokan megkérdőjelezték Korinthosban, ezért folyamatosan meg kellett védenie egyrészt az apostoli tekintélyét, másrészt a Korinthosi gyülekezetben való alapítói jogát. Ezért szinte minden levelét úgy kezdi, hogy Ő Jézus Krisztus apostola Isten akaratából.

Pálnak körülbelül négy éven át, - az első korinthosi és a második levél írása között körülbelül, ennyi időt vehetünk -, mély erkölcsi problémáikat kellett elszenvednie.

Hozzáteszem, minimum három levelet írt Pál a korinthosi híveknek. Az első levélből látható az, hogy így, a második és nem első levél volt, Pál utal az előző levelére ebben: „Levélben megírtam nektek, hogy nem szabad paráznákkal kapcsolatban lennetek… Most azonban azt írom nektek…”(1Kor 5:9, 11)

Tehát a gyülekezet szellemi állapota odáig süllyedt, hogy az atyai helyreállítás felé való tudatos ellenszegüléssel és olyan belső megosztottsággal kellett szembenéznie, amelyet szerintem Pál apostol álmában sem gondolt volna.

Titusz helyreállító munkája révén sikerül jobb belátásra bírnia saját gyülekezetét, hozzáteszem csak a második útja után. Ekkor már az egész gyülekezet egységben bánkódik, és megváltoztatja gyülekezetük szellemi lejtmenetét

„Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:
Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de amint ti néktek mindent igazán szóltam, azonképpen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.” 2Kor 7:13-14

Amit fontos leszögezni, először:

1. Ezekre az ajándékokra szükség van, a test építése szempontjából és Isten nem akarja, hogy tudatlanok legyünk ezek felől.
2. Másodszor, ezek természetfeletti ajándékok a Szent Szellem osztogatja úgy, ahogy Ő akarja.
3. Harmadszor ezek helytelen használata az ajándékok meg nem értése káros hatással van a gyülekezetre. Pál hosszan taglalja, hogy különböző ajándékokat ad Isten a test számára, és egyik sem lebecsülendő, mindegyikre szükség van.

Ha az egyház megértené az itt leírt tagok szerepét, nem lenne helye a pozíció harcoknak, az irigységeknek. Miután részletesen ír nekik az ajándékokról, a 13. ejezetben a helyes egyensúly érdekében a szeretetről beszél, mint kiváltképpen való útról. Ha szeretet motiválja a hívőket, és először követik a szeretetet, ami maga Isten, és így kívánják buzgón (mohón) az ajándékokat (14:1) ez adhat igazi helyes alapot ebben a témában.

Érdekes, hogy elsőként a nyelveken szólás ajándékát említi meg Pál, s teszi helyre ezen a területen a korinthosi hívőket.

Ha rosszul használjuk eme ajándékot, akkor megbotránkozást kelthet a hitetlenekben egy istentiszteleten. (23.vers), ha pedig nincs magyarázó, akkor nem hasznos a gyülekezeti istentisztelet számára.

A prófétálás ugyancsak zavarokat okozhatott Korinthosban, valószínűleg nagyon sokan prófétálhattak, és nem ítélték meg helyesen ezek eredetét. Nagyon fontos igehely a 32-es vers, hogy meg tudjuk ítélni Istentől van-e egy prófécia.

Nagyon fontos a megítélés, ugyanis a gyülekezet nem fogadhat el hamis próféciát, nem vehet más szellemet. Sajnos ez valóságos lehet, a II.Kor. 11:4-ben beszél erről Pál. Más Jézus, más szellem, más evangélium eltévelyedést okoz.

Prófétálás ajándéka nagyon építő tud lenni, és hasznosabb Pál szerint, mint a nyelveken szólás egy istentiszteleten. Ugyancsak a helyes használatot szögezi le Pál a 3-as verssel is, hogy tanít arról, hogy az Istentől jövő prófécia épít, int és vigasztal egyaránt.

Ahogy meglátható a 14. fejezetben a fő cél Pál véleménye szerint, hogy a gyülekezet épüljön, hatszor említi ezt meg konkrétan a 14. fejezetben. Annak ellenére, hogy meg vannak a veszélyei a prófétálás ajándékának, mégis kéri Pál, hogy kívánjuk ezt az ajándékot és a nyelveken szólást sem tiltsuk meg.


Megoldás: az egység a szívben és a bátorságban

2. rész

„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.”(I. Kor.1:10)

Pál nem 'köntörfalaz', a köszöntések után azonnal rátér a korinthosi gyülekezet egyik legfőbb problémájára, az egységtelenségre. Ne legyen közöttük szakadások, megosztások (gr.szkizma: hasadék, vagy rés).

A. A vélemény szó görögül azt jelenti: gondolat, ítélet, vélemény, nézet, elhatározás, döntés, beleegyezés, lelkület, érzület, kívánság, szándék, terv.
Ez a fajta teljes tartalmi hasonulás a szívekben akkor tud megvalósulni egy adott helyen és időben, amikor a szív egy Istentől jövő megértésre jut. Közöttük ez nem tudott diadalra jutni, s így lett látható, a szívek szándékában lévő törés közöttük.

B. A „nusz-uk” azaz a szellemi felfogóképességük nem jól működött, s emiatt a véleményük, látásuk megosztott lett. Károli egyébként sokszor elmének nevezi a 'nusz-t,' ami a szívünk/szellemünk intuitív felfogóképessége, amelyet legfőképpen a természetfeletti felé való nyitottságunkban van szerepe az Ef. 4:23. szerint, tehát nem az agyunk értelméről van itt szó.

A szellemünk és az értelmünk többek között abban különbözik egymástól, hogy a szellemünk közvetlenül természetfeletti eredetű részünk, míg elménk lelkünk része, s az természetes eredetű.

A lelkünk tulajdonképpen a szellemünknek az éntudattá való megnyilvánulása. Szétválaszthatatlan alkotóelemünk. Az újjászületésünkkor részesedünk a helyreállítással először, szellemünk és lelkünk részében, később testünk is átváltozik. Ekkor fizikai szinten is megvalósul a megváltási program.

Amikor szellemben nem vagyunk egyek egymással, ez okozza a szellemi konfliktusokat. Versengések, a görög szerint: „eris”, azaz pereskedések, harcok, viták történtek a gyülekezetben. A büszkeség versengést eredményezett, ki kinek rendeli alá magát, kinek van a legjobb vezetője.

Négy párt volt, az egyik Pálra, Apollósra, Péterre ill. Jézusra voksolt. Példát hagy a gyülekezetnek, hogy Krisztushoz kell hűnek lenniük, s nem magát helyezi előtérbe.

Megoldásként a gyülekezetet a korinthosi levelében tanítja az alázatról, hogy Krisztus a világ megvetettjeit, nemteleneit választotta ki, hogy senki sem dicsekedhessen ő előtte.

A keresztet helyezi előtérbe kimenekedésként, válaszként, egyedül Krisztus az, akiről tudnunk kell, mégpedig mint megfeszítettről.

A görögök alapján véve civakodó, bölcselkedő, versengő nép voltak, Pálnak tanítania kellett őket a szellemi bölcsességről, ami teljesen más, mint az emberi bölcsesség, ami hitető, rábeszélő, és nincs benne a dunamis.

Bizonyítékokat szolgáltat nekik az I. Kor. 2 fejezete alapján mi a különbség a szellemi, lelki(Károli az érzékit használja itt) és a testi között. Korinthosiakat testieknek nevezi: „mert még testiek vagytok, mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon ne testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?”

Nem tudta őket komolyabb témákról tanítani, csak tejjel etetni, mivel nem szellemi emberek voltak, hanem testiek. Ezek után leteszi az alapot: Krisztus az alap, a fundamentum, és mindenkinek azt a szolgálatot kell betöltenie, ami a feladata, nem kisebb az egyik a másiknál. Ezt bontja ki még részletesebben az I.Korinthus 12-ben is, amikor a testről és a tagokról beszél Pál.

Úgy hiszem, hogy ezt az egész zűrzavaros állapotban való gyülekezetet a hamis tanítások is megnyomták, aminek a befogadása már kizárta, a tiszta evangélium, a szentség, a szabadság tanításait.

Pál azt mondja magáról, hogy Ő is munkatársa Istennek, bölcs építőmester is egyben, aki alapot épített a Korinthusi gyülekezet életében, krisztusi indulattal volt saját gyülekezete felé.

Tanította őket, hogyan építsék szellemi házaikat. Mint építőmester megmutatta, hogy mit használjanak fel az építkezéshez, és tudta, hogy melyik anyag mennyit ér.

A hogyan tekintetében instrukciót adott, de nem ő építi fel a házukat, ez is egy jellemző hozzáállása Pálnak a gyülekezethez. Fel akarta őket nevelni, nem kiskorúságban tartani. A szellemi atyjuk volt, ezért tudott úgy tekinteni rájuk, mint szerelmes gyermekeire. (1Kor:4:14-15) Éppen ezért azokat az eszközöket is alkalmazta a nevelésük érdekében, amiket egy atya: szelíd beszéd, vessző, tanítás, dicséret, elismerés stb.)

Isten szolgája és szabad egyben és ez a kettősség tökéletesen megvalósult az életében. Mindenkivel szemben szabad, de magát mindenki szolgájává tette, hogy a többséget megtartsa. Felfogta, hogyan tekint Krisztus az egyházra, és példát is vett róla, hogy amint Krisztus is mindvégig szerette az övéit, úgy neki is el kell viselnie mindent a választottakért. Először a saját életével példát állít, hogy ő hogyan él, hogy tanulni tudjanak tőle, ezért is mondja, hogy legyenek az ő követői, amint ő a Krisztusé.

Tudta jól, hogy akkor kezdhet el tanítani másokat, ha már a saját életében példát tud felmutatni, ha a mindennapi életében is úgy él, ahogyan várja, hogy mások Isten igéje alapján éljenek. Isteni buzgósággal buzgok értetek, hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, úgy, mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. (2Kor:11:2)

Úgy gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb jellemzője Pálnak, mint apostolnak. Nem a maga hasznát kereste, hanem az ő javukra akart munkálkodni. Azt mondja, hogy mindenkinek a kedvében jár, a sokaság javát keresi, hogy megtartassanak. Tudja a lehetőségeit, mint alapító apostol, de nem használta ki azokat, bemutatva ezzel a XXI. század emberének is, a szeretet hatalmának használatát.

Az I.Korinthus 9. fejezetében is erről tesz említést Pál apostol:
„Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal.”

Rembrandt - Pál

Meditáció

"Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanem az embernek szelleme amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanem az Istennek Szelleme. Mi pedig nem e világnak (a látható világ) szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük (lát, meglát, észrevesz, észlel) azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk. 1Kor 2:11-12"

Az újjá(felülről)születésünk után, hitéletünk egyik fő célja, hogy közvetlenül Isten szellemével legyünk képesek kommunikatív közösséget kialakítani. Isten láthatatlan szellemi javait, saját pszichénkkel képtelenek vagyunk felismerni, felfogni.

Értelmünk vagy gondolkodási dinamikánk szűk korlátaira nem tudunk támaszkodni Istenkeresésünkben, hanem egy olyan lehetőségre, amelyet Isten hozott létre még Ádámnál, szívünk felfogóképességét.

Ezért legnagyobb feladatunk szellemben való életünkben, nem rátámaszkodni tapasztalatainkra, vagy egyéni intellektusunkra.

Így azok felé kezdjünk haladni, amelyekről még csak rész szerinti ismeretünk van, azonban Isten Szellemének ihletésétől, teljesen tisztában vagyunk Az inspiratív szellemi élet legfontosabb része ez, jelenünk és jövőnket beleértve.

Sorsunk vagy fogalmazhatok így, szellemi életünk alakulása szempontjából a természetes életből a természetfeletti, láthatatlan Királyságba lettünk beleszerkesztve.

Ajánlom elolvasásra eme rövidke írást, a Királyságban létrejött szellemi javak elfogadásának segítségére, amelyet Isten készített el, kedvét keresve ezáltal, a krisztusi ember számára.

Campbell McAlpine
Részlet „bibliai elmélkedés gyakorlata” c. művéből

Dániel öntötte szavakba Istennek azon szavait, melyek a történelmet alakító és megváltoztató erős népre és gyülekezetre vonatkoznak:

„… de az Istenét ismerő nép erős lesz (kitart) és cselekszik. A nép értelmesei sokakat belátásra (a szívben, belső kijelentésen alapuló és megértett bölcsességet jelent) bírnak (meggyőznek)…” (Dániel 11,32-33)

Isten Igéjén való elmélkedés az egyik legfontosabb út ennek az ismeretnek és megértésnek megszerzéséhez.

Az 1830-as évek elején az angliai Bristol városában Isten George Mullert (magyarosítva: Müller György) használta fel, hogy megszervezze az árvákról való gondoskodás programját. George Muller Istentől várta, hogy minden szükségét betöltse. Nem emberre tekintett, hanem Istenre. .., és a George Muller „Otthonok” története Isten hűségének élő bizonysága lett. Élete, szolgálata és munkája ezrek számára jelentett buzdítást és áldást.
George Muller „Lelki eledel” című bizonyságtételében tanúskodott arról, hogy saját életében milyen nagy jelentősége van a bibliai elmélkedésnek. Ezt írja:

„Személyes csendességem ideje alatt elkalandozó gondolataim zaklattak. Isten megtanított arra az igazságra, hogy minden reggel elsődleges felelősségem az legyen, hogy a lelkem örvendezzen az Úrban. Elkezdtem elmélkedni az Igén, nem azért, hogy nyilvános szolgálatom, vagy az árvák számára üzenetet kapjak, hanem azért, hogy a saját lelkem táplálékhoz jusson… Azelőtt az volt a gyakorlatom, hogy reggelente az imádságnak adtam át magam. Most azonban beláttam, hogy a legfontosabb tennivalóm az, hogy Isten Igéje olvasásnak adjam át magamat, és hogy elmélkedjem rajta.
Ezáltal a szívem megvigasztalódhat, felbátorodhat, figyelmeztetést, útmutatást kaphat, és így az Isten Igéjének segítségével megtapasztalhatom, hogy a szívem bensőséges kapcsolatba kerül az Úrral. Az eredmény mindig a következő: Néhány perc után lelkem bűnvallásra, hálaadásra, közbenjáró imádságra, vagy könyörgésre buzdul fel, vagy hálaadás után, amint a vers következő szakaszához jutok, mindent az Ige vezetése szerinti imává fordítok magamért és másokért. Még ekkor is azt tartom azonban folyamatosan a szemem előtt, hogy elmélkedésem célja saját lelkem táplálása.”

Rendkívül érdekes, ahogy a Zsoltárok Könyve kezdődik:
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1,1-3)

Már az első fejezetben láthatjuk a legfontosabb okát annak, hogy Dávid miért tudott olyan sokat befogadni Istentől. Imádata, istenismeretének mélysége és Isten útjainak megértése mind azt a vitathatatlan tényt bizonyítják, hogy Dávid megtanult elmélkedni Isten Igéjén.

Dávid feljegyzi, mi Isten biztosítéka azok számára, akik „elválasztják magukat a gonosztól”, és „Isten törvényében gyönyörködnek”. Ők boldogságot, termékenységet, jólétet nyernek, és annak bizonyosságát, hogy soha el nem múlnak.”

Még ha az elmélkedés a leggyümölcsözőbb módja is annak, hogy Istent megismerjük Igéje által, nem az egyetlen. Tévedés lenne azt mondani, hogy „Megvan a válasz…, az elmélkedés az!” A válasz lényeges része ugyan, de az is fontos, hogy hallgassuk, olvassuk, memorizáljuk, tanulmányozzuk, írjuk, énekeljük és mondjuk Isten Igéjét.

• Elérkeztünk végül is a kérdéshez: Mi az elmélkedés?

Az elmélkedés az az odaszánt gyakorlat, melynek során a Szentírás egyik versének, vagy verseinek szavain tűnődünk befogadó szívvel, és hagyjuk, hogy a Szent Szellem az írott Igét használja, és élő Igeként alkalmazza belső lényünk számára.

Az eredmény az isteni igazságban való részesülés, mely Istennek szóló válaszadáshoz vezet. Valaki „a szív emésztőképességeként” ábrázolta az elmélkedést.

Jeremiás próféta ezt írat: „Ha eljutott hozzám igéd, én megettem őket (eledelemmé vált), és igéd vidámsággá és szívbeli örömömmé vált bennem,...” (Jer. 15,16)

Úr Jézus azt mondta: „… azok a beszédek (rhéma), amelyeket nektek mondok, szellem és élet.” (János 6,63)

Tételezzük fel, hogy egy templomi szolgálat – gyülekezeti alkalom során jöttél Krisztushoz. Isten Szelleme meggyőzött arról, hogy bűnös vagy, és hallottad a nagyszerű hírt, hogy Isten szeret és Jézus meghalt érted. Egy „igen nagy és becses ígéret” (2. Péter 1,4) jelent meg előtted, mely lehet, hogy a János 3,36 volt: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van.”

- Mi történt, amikor elhitted és bensődbe fogadtad ezt az Igét?
Örök életet kaptál. Az örök élet része az isteni természetnek. Magából Istenből fogadtál el valamit. Nemcsak élet van az igazságban, hanem világosság is.

„ Igéid megértése világosságot ad (világít), és értelmessé teszi az együgyűeket.” (Zsoltárok 119,130)

Dávid azt mondja, hogy az Ige „megértése az, ami világosságot ad”. Ez nem csupán az igazságra történő rátekintés, az igazság csodálata, vagy az igazsággal való egyetértés, hanem annak befogadása.
Jézus mondta: „Ti vagytok a világ világossága”. (Máté 5,14) Egyre fényesebben és ragyogóbban sugározzuk a világosságot amint engedjük, hogy az Ige szava belépjen a szívünkbe, megvilágosítsa utunkat és legyen „mécses a lábunknak és ösvényünk világossága”. (Zsoltárok 119,105)

Az elmélkedés az Igén keresztül kapott kijelentés befogadása. Az életünket alapvetően megváltoztató és befolyásoló igazság, nem egyszerűen magyarázat, hanem olyan szellemi valóság, ami kijelentés alapján lesz a mienk.

Legtöbben emlékszünk azokra az igazságokra, amelyeket olvastunk vagy hallottunk egy szolgálatban és tudatában voltunk azok igazságának, mert a Bibliában vannak, de nem értettük meg őket a szívünkben. Aztán egy nap rácsodálkoztunk: „Most már értem!”

Mi történt? Az intelligencia hányadosunk nőtt meg hirtelen? Nem. Kijelentésben volt részünk, és a felismert igazság jelentőségteljessé vált számunkra, életünk részévé lett.

A Szentírás verse vagy versei gyakran olyanok, mint a naplementekor bezáruló virágszirmok. Ránézel a virágra és megcsodálod, mert Isten csodálatos világának része, de sok szépség van még ott, amit nem látsz. Reggel, amikor felkel a nap, a virág nyílni kezd a fény felé, és akkor megpillanthatod teljes pompájában a színeit és a szirmok minden részletét.

Ugyanígy rátekinthetünk a Szentírásra és tudjuk, hogy jó, mert Isten a szerzője, de nem vesszük észre a szépségeit és a részleteit. Amikor Isten megvilágosítására hagyatkozva elmélkedsz miközben az Igét, mint az „igazságosság napját” használod, fényénél kijelentést és szellemi látást nyersz, ami Teremtőd mélyebb megismerésére vezet, és olyan ismereteket közöl veled, amelyre megbízást kaptál. Emlékeztesd magadat arra, hogy ilyen kijelentés megnyeréséért teljesen a Szent Szellemre kell hagyatkoznod! Ne támaszkodj a saját gondolataidra, megértésedre, intellektuális képességeidre!

Salamon király életének egyik epizódja mutatja be a kijelentés befogadásához szükséges helyes hozzáállást.
„És most URam, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. És a te szolgád választott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni; nem számlálható meg a sokasága miatt. Adj azért szolgádnak értelmes és bölcs (halló) szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?!” (1. Királyok 3,7-9)

Ugyanennek a résznek 3. verse mondja: „Salamon pedig szerette az Urat, és parancsolataiban járt.”

A folyamatos kijelentés tehát Isten Igéje iránti folyamatos engedelmességtől függ. Úgy jövünk, mint szolgák, akik nem akarnak diktálni, hanem akik parancsra várnak. Gyermeki lelkülettel jövünk az Úrhoz. Istentől Jézus Krisztusban nyert új identitásunkat fel kell ismernünk.

• Az elmélkedés megvalósítása a gyakorlatban:

1, Hogyan kezdjem az elmélkedést?
Isten ismeri szükségleteinket, vannak elképzelései arra vonatkozólag, mit is szeretne nekünk megtanítani. Ezért hagyjuk, hogy Ő mutassa meg, melyik könyvvel, igeszakasszal kezdjük az elmélkedést. A leghatékonyabb módszer, ha rendszeresen, versről versre haladva elmélkedsz az Isten által neked mutatott könyv első részének első versétől kezdve.

2, Mennyi ideig elmélkedjem?
Addig elmélkedjél, ameddig képes vagy elfogadni valamit az Úrtól. Kezdetben tanácsos legalább 15 percet szánni az elmélkedésre. A legfontosabb, hogy fogj bele, aztán folytasd abban az ütemben, ahogyan Isten iránti éhséged és szomjúságod növekszik.
Mikor elmélkedsz…
Be kell mennünk Isten jelenlétébe, és le kell ülnünk az Úr elé, ahogyan Dávid tette. (2. Sámuel 7,18)

3, Legyen tiszta a szíved Isten előtt!
Adj időt Isten számára, hogy rámutathasson bármilyen vétekre, bűnre az életedben, amit korábban még nem ismertél fel vagy nem vallottál be.
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orcádnak világa elé. Zsolt 90:8
Forrás: Lídia Nemzetközi Imaközösség