A belső emberünk győzelme
Ha meghaltunk Krisztussal együtt és eltemettetett a mi ó emberünk, akkor életre kelt bennünk az új teremtés, vagyis szellemi lényekké váltunk. Isten Szent Szelleme szült újjá minket. Az új teremtés, a szellemi ember képes arra, hogy a halálban tartsa és kontrollálja, azaz uralkodjon a teste felett. A szellemi ember előtt hasad meg a kárpit, mely elválasztja a Szent helyet a Szentek Szentjétől és ezáltal feltárulkozik Isten dicsősége, a szívekről pedig lehull a lepel.
A szellemben és a való-igazságban járók lehetnek kedvesek egyedül Ő előtte. A szellemi ember, új teremtés képes Istennel élő kapcsolatban maradni. A keresztény élet állandó, sorsdöntő harca, hogy szellemben járjunk, a testet pedig megfeszítsük, vagyis a halálban tartsuk és kívánságait ne vigyük véghez.
A szellemünk Isten után vágyódik, az Ő törvényében gyönyörködik. A test mindig a szellem ellen törekszik, a szellem pedig a test ellen, ez a harc az egész életünket itt a földön végig fogja kísérni. Neki feltétel nélkül engedelmeskedni akar. A test a bűn uralma alatt áll, nem képes a jót véghez vinni, ezáltal nem tud Istennek engedelmeskedni, sem Isten akaratát megcselekedni. (Rom.7:14-25)
A testben, illetve a szellemben járás megtermi a maga gyümölcseit és ezáltal leleplezi az embert. A szellemi ember jó gyümölcsöket terem Isten Neve dicsőségére, melyek ezek:
szeretet, öröm, békesség, bosszútűrés, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (önuralom, önfegyelem), az ilyenek ellen nincs törvény – mondja Pál.
A test cselekedetei pedig: házasságtörés, paráznaság, kicsapongás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, nézeteltérések, szakadások, irigykedések, gyilkosság, részegeskedések, dőzsölések. Akik pedig ezeket teszik, Isten Királyságából nem részesülnek – figyelmeztet a Szent Szellem Pálon keresztül. (Gal:5:19-21)
Pál apostol testieknek nevezi a korinthusi keresztényeket:
Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés(dzélosz), versengés(Csia:civakodás; gr.eris) és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? (1Kor 3:3).
A szellemben járás teszi lehetővé, hogy felöltözzük Krisztust és Ő éljen mi bennünk, mi pedig egyre inkább alábbszálljunk, hogy Ő növekedni tudjon bennünk. Az Ő jelleme, az Ő természete, szeretete, indulata, engedelmessége, bölcsessége és ereje váljon láthatóvá bennünk.
Akiben ezek folyamatosan növekednek és egyre inkább nyilvánvalóvá válnak, azok valóban felöltözték az új embert és levetkezték az ó embert, azok valóban szellemben járnak és az igazság ösvényén, azok bátran mondhatják Pállal együtt: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal. 2:20). Először le kell vetnünk az óembert, hogy felöltözzük az újat, s ezek után történhet meg a szellemben járás, és így tud az ember megváltozni az Efézus:4:22-27 és a Róma 12:1-2 szerint, amit majd a későbbiekben részletesen tanulmányozunk.
A testi cselekedetek közel felét az érzelmi bűnök teszik ki, melyek talán a legtöbb és a legnagyobb küzdelmet okozzák a választottak között. Az érzelmi bűnök alattomosak, mert a szívben elrejtve fejlődnek ki és elég sokáig leplezni lehet őket.
Egyszer azonban, amikor a szívben lévő gyökér szárba szökken és elburjánzik, megfertőzteti nem csak az adott személyt, de a környezetében is nagy károkat tud okozni mérgező gyümölcseivel.
A legpusztítóbb és leggyakoribb érzelmi bűnök a varázslás, irigység, féltékenység, versengés (rivalizálás), viszály, harag, ami a nyelv bűneivel párosul. Elég, ha csak a tömérdek igehelyek közül kiemeljük az I.Tim:6:4, 1Pét:2:1, Jak:3:14-16-ot, láthatjuk, hogy az irigység, féltékenység táplálja az érzelmi bűneinket.
Bölcs Salamon megállapítása ez a Préd:4:4-ben, ami elgondolkodtató annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy keserű szájíze van: És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!
A tízparancsolat egyik bűne az irigység (Ne kívánd!) és az említett Galatákhoz írt levél 5. fejezetében, Pál apostol úgy említi meg, hogy nem örökölheti Isten Királyságát senki, aki irigységben él. Ezért szeretném részletesen tárgyalni e bűn vizsgálatát, és először három történettel megvilágítva. Felismerhetjük, hogyan párosul az irigység, vagy féltékenység a haraggal, vádlással, rágalmazással, gonoszsággal.
