C. Jacobs Isten hangja - részlet

Az Isten akarata abszolút dolog. Mint Isten szolgálói, először szükségünk van arra, hogy találkozzunk az egyházban lévő tekintéllyel és hatalommal, mielőtt, Isten munkáját végeznénk. Istennel való kapcsolatunk lehet szabályszerű azáltal, hogy találkozunk a tekintéllyel. Ha ez megtörténik, akkor Isten által leszünk „fogva tartva” és Isten elkezd bennünket használni. Az Úr elsősorban nem a keresztel törődött, hanem Isten akaratának megismerésével...

Hogy megértsük a rendet, elkerülhetetlen, hogy felfogjuk, megértsük a szellemi tekintély fogalmát. Megfelelő szellemi tekintély nélkül, anarchia (bomlás) fog történni. Ahol a vezetőségben vákuum keletkezik, valaki be fogja tölteni az ürességet! Ez lehet egy olyan személy, aki testből cselekszik, vagy egy olyan személy, akit a sátán küld, hogy bomlasszon, szétszakítson. Gyülekezeteknek, akik megértik ezt a témát, ritkán vannak problémáik azzal, hogy bolondos emberekkel foglalkozzanak. A felelősségteljes vezető tudja, hogy kik ők Krisztusban és nincsenek megfélemlítve erős, néha kontrollal teljes személyek által. Ők bíznak a Szent Szellem vezetésében, és biztonságban érzik magukat a vezetői helyükön, amit Isten adott nekik.

Az én vezetői tréningemnek része volt, hogy tanulmányozzam a szellemi tekintély fogalmát. Rengetegszer voltam a helyi keresztény könyvesboltokban, és egyszer a könyvesbolt vezetője ajánlott nekem egy könyvet Watchmann Nee-től, a címe: „A szellemi hatalom” volt. A könyvet Kínában adták ki 1948-ban. Amikor megkaptam a szolgálatra való elhívásomat az Úrtól, a tekintély témája nagyon erősen a szívemben volt. Egy nap imádság közben a Szent Szellem figyelmeztetett:

„ ...ha tekintéllyel akarsz működni, akkor alá kell vetned magad mások tekintélyének. A keneted azzal arányosan fog növekedni, hogy megérted a szellemi alávetettséget. Emlékezz a századosra, aki Jézushoz jött és kérte Őt, hogy gyógyítsa meg a szolgáját. Egy nagy csoda történt, mivel megértette a tekintélyt, a hatalmat...”

Mérlegeltem ezt, tanulmányoztam is a Máté 8:7-10-ig terjedő részt:
„És Jézus mondta: megyek és meggyógyítom őt! De az így felelt: Uram, nem vagyok én arra méltó, hogy átlépd a küszöbömet, hanem csak mondd szóval, és meggyógyul az én szolgám. Én is felsőbbség (hatalmasság) alá vetett ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. És ha egyiknek azt mondom: Menj! Elmegy, ha a másiknak: Jöjj! Idejön. És ha a szolgámnak szólok: Tedd ezt! Megteszi. Mikor Jézus ezt hallotta elcsodálkozott, és azt mondta a követőinek: Bizony mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet egész Izraelben ,,

ISTEN AKARATA
Az Isten tekintélyének való alávetettséget Jézus Krisztus példáján keresztül látjuk a Getshemáné kertben. Néhányan azt gondolják, hogy az Úr imájában a Getshemáné kertben, amikor vércseppek jöttek ki a testéből, az a testének erőtlensége és a félelme miatt volt, mert nem akarta kiírni a poharat. Egyáltalán nem. A Getsehmáné kertben elmondott ima ugyanaz az alapelv, amiről az I. Sámuel 15: 22-ben van írva. Ez a legmagasabb ima, amelyben az Úr kifejezte engedelmességét, alávetettségét Isten tekintélyének.

A mi Urunk először Isten tekintélyének, hatalmának engedelmeskedett. Ő azért imádkozott buzgón, hogy megtudja Isten akaratát. Nem azt mondta: ”Meg akarom, hogy feszítsenek, ki akarom inni a poharat.” Ő csupán kitartott az engedelmességben. Ezt mondta: „Ha lehetséges, hogy ne menjek a keresztre” de ne az Ő akarata legyen meg. És folytatta: de legyen meg a Te akaratod”. Az Isten akarata abszolút dolog. Mint Isten szolgálói, először szükségünk van arra, hogy találkozzunk az egyházban lévő tekintéllyel és hatalommal. Mielőtt, Isten munkáját végeznénk, Istennel való kapcsolatunk lehet szabályszerű azáltal, hogy találkozunk a tekintéllyel. Ha ez megtörténik, akkor Isten által leszünk „fogva tartva” és Isten elkezd bennünket használni. Az Úr elsősorban nem a keresztel törődött, hanem Isten akaratának megismerésével.

Watchman Nee így ír erről: Sokan készek a megszentelődésre a szenvedésre a munkára de nekünk Isten akaratával kell közvetlen kapcsolatban lennünk. Egyesek amikor szolgálatukkal vannak elfoglalva, semmi másra nem alkalmasak. Annyira ragaszkodnak a szolgálatukhoz, hogy belefulladnak." (Szellemi hatalom c. könyvében a 127 o).

ALÁVETETTSÉG
Szeretem az Amplified verziót, ezt írja:
„Engedelmeskedj a szellemi vezetőidnek és vesd alá magad nekik, folyamatosan ismerd fel a hatalmukat, tekintélyüket feletted, mert ők folyamatosan vigyáznak a lelkedre és védik, őrzik a szellemi jólétedet, úgy hogy a te részed, hogy ezt örömmel tegyék és engedd, hogy ezt örömmel tegyék és ne sóhajtozással és nyögéssel, mert ez neked nem használ. (Zsidó: 13: 17)

Amikor csatlakozol egy gyülekezethez, szövetséget köt nemcsak a Krisztus helyi testével, de Istennel is, hogy engedelmeskedsz a vezetőségnek. Talán ezt most nem érted, de egyik követi a másikat. Kölcsönösen, a vezetőségnek a gyülekezet fölött felelőssége van Isten előtt, hogy vigyázzon a lelkekre. Bármelyik pásztor, aki igazán megérti ezt a szerepet, követelményt a gyülekezetében, akkor a nyáj feletti felügyeletét nagyon komolyan fogja végezni. Nagyon sok gyülekezeti tag nem látja a mélységét annak, hogy a pásztorukon milyen nehéz súlyok vannak. Fájdalmas a gyülekezeti vezetőknek, ha a fiatalabb profetikus emberek, vagy más gyülekezeti tagok elutasítják a tanácsadásukat, bölcsességüket, amit a helyi gyülekezeten keresztül kapnak.

HELYI GYÜLEKEZET
Az évek alatt megtanultam megkülönböztetni azokat a profetikus személyeket, akik alá vannak vetve a helyi gyülekezetnek. Az ilyen személyek békességben vannak, és érzik, hogy védve vannak. Sajnos nem minden gyülekezet érti azt, hogyan kell megvédeni a profetikus személyt, és ez szomorú. Tudom, hogy beszéltek már erről korábban sokan és sokszor, de hiszem, hogy nem lehet eléggé ismételgetni: Ne légy magányos prófétikus szolgáló. Imádkozz és keres egy gyülekezetet, amire szükséged van. Lehet, hogy el kell költöznöd egy másik térségbe, lehet, hogy egy másik város gyülekezetében kell szövetséget kötnöd.

MEGKÜLÖNBÖZTETÉS
Azt gondolom, hogy neked szükséges, hogy mindenben, amit a pásztorod mondd engedelmeskedned kell tekintet nélkül arra, mi lehet ez? Természetesen nem. Nagyon aggódom egy-két gyülekezetért, akik magukat „prófétai gyülekezetnek” hívják, de tulajdonképpen a régi u.n „shepherding movement” őrző, irányító mozgalom ez, és a „profetikus-pásztori” látszat, álruha alatt ez húzódik.

Azoknak, akik nem ismerik ezt a mozgalmat, ez egy magasan diszfunkcionális és megmondják a tagjaiknak, hogy kivel randevúzzanak, kivel házasodjanak, mire költsék el a pénzüket és így tovább. Néhány gyülekezet nem engedi meg, hogy a tagjaik a gyülekezetükön kívül házasodjanak. Sőt, a párok nem házasodhatnak össze kivéve akkor, ha a prófétáik „az Úr Igéjét” kapják a házasság létrejöttéhez, különben nem házasodhatnak össze. Az ilyenfajta „közreműködés” nagyon közel jár a vallásos istentisztelethez, vagy már annak is nevezhetjük. A valódi profetikus szolgálatok nagyon nagy áldást jelentenek viszont Krisztus testében.

Az alávetettség a megbízott tekintélynek, hatalomnak nem mindig könnyű, mert talán az a tekintély, aki föléd, van rendelve, nem az a személy, akit Te választanál ki. Ez akkor történik meg általában, amikor a főpásztor kijelöl egy másik vezetőt, akivel te nem igazán jössz ki. Nagyon sokszor ez egy teszt számodra, mert úgy gondolhatod, hogy a te vezetési képességed felülhaladja annak a személynek a képességét, aki ki lett választva.

ELŐLÉPTETÉS
Frank Damazio a könyvében, amelynek címe: „The making of a Leader” (A vezető készítés) ír egy kitűnő fejezetet, aminek a címe: „Az előléptetés példázata". Ez a rész kiemel egy szakaszt, a Bírák: 9:6-24, 50-57-ben. Ahol a „promotion” szó (előléptetés) háromszor szerepel. A példázat négy fáról szól, az olajfáról, a fügefáról, a szőlőtőkéről és a galagonyabokorról. Elmentek, hogy királyt válasszanak maguk fölött. Mindegyik fa, kivéve a galagonyabokor, aki nem tudta a tekintély, hatalom helyét…

Ez a példázat azt a szellemi alapelvet is demonstrálja, hogy minden vezetőnek tudnia kell az ő saját szolgálati helyét és meg kell maradnia benne! Jótham példázata körülírja, hogy az összes közül csak egy fa tudta a helyét, azt a helyet, amit Isten adott neki, és meg is kell, hogy elégedniük azzal a hellyel, hogy ott maradjanak jobb nélkül. A galagonyabokor, kifejezte a vágyát, hogy feljebb kerüljön a királyságban. Túl akart menni azon a határon, amit Isten adott neki. Akarta, hogy előléptessék a több fa fölött, feljebbvalóvá akart válni a környezeténél, hogy felborítsa a természet rendjét maga körül és szomorú volt.

Alkalmazva ezt a példázatot a vezetésre és az előléptetésre, láthatjuk, hogy minden vezetőnek alkalmaznia kell a szolgálati magatartás elfogadását, amit az olajfa, a fügefa és a szőlőtöke kifejezett. Minden vezetőnek el kell fogadnia a szolgálat helyét, amit Isten adott neki az Ő kertjében. Sok küszködés, féltékenység, sérült érzések elkerülhetőek lennének, ha Isten vezetői megtalálnák a szolgálati helyüket és megmaradnának az adott határaikon belül. Egy híres evangélista, - a „nagy evangélista”, amikor megpróbált próféta lenni, kettétört sok szolgálatot és nagy zűrzavart okozott. Egy másik dicsőítő-evangélista szintén megpróbált próféta és vezető lenni, meghalt emiatt.

BÁTYUS
Hogy megtanuljuk alárendelni magunkat a megbízott hatalomnak, a személyes büszkeség kérdéseit nevén kell neveznünk.m Az egyik legnehezebb szituáció az, amikor egy vezető, aki fiatalabb, mint te, kerül pozícióba, vagy amikor hamarabb kerül a pozícióba, szolgálatba, mint amibe te szeretnél. Ez gyakran feltárja azt, amit én „idősebb testvér” szindrómának nevezek. (A tékozló fiú story). A Lukács 15 szerint az idősebb testvér dühös, mérges lett a fiatalabbik testvérére, aki áldást kapott az atyja kezéből. A féltékenység, irigység csúnya dolog. Isten felemel embereket az Ő szelleme által és ez nem, attól függ, hogy milyen fizikai korban van, vagy hogy mennyi a Királyságban eltöltött ideje. Fizikailag fiatal lenni egy vezetőségben nagy kihívás.

A jó része annak, amikor kritizálnak - néhányan kérdezitek: van jó része? Alázatban tart téged és lágyan tart téged azok felé is, akiket lenézhetnénk! Soha ne kritizáld az embereket. Isten kegyelme az, hogy az lehetsz, aki vagy!” Az egyik imám ez: „Uram, amikor elérem azt a helyet, amikor szükséges, hogy visszalépjek, vagy amikor új generációt akarsz, hadd tegyem ezt kegyelemmel, és áldás legyen másoknak”. Nagyon hálás vagyok azokért a személyekért, akik előttem voltak, akik imádkoztak és kikövezték az ösvényt az én generációm számára. Tudom, hogy az ő kemény munkájukat aratjuk, és áldás, hogy követhetjük az ő lábnyomaikat.

DÁVID
Az egyik legnagyobb példa a Bibliában, hogy megértsük a megbízott hatalom, tekintély fogalmát, az Dávid és Saul története. (I. Sám: 18-19) Saul nagyon irigy, féltékeny lett Dávidra, mikor Dávid figyelmet kapott az emberektől, miután győzött a csatában. Szenvedéllyel teli megszállott lett addig a pontig, hogy folyamatosan meg akarta ölni Dávidot. De Dávid ezek alatt megőrizte a szívét. Dávidnak lehetősége lett volna, hogy megölje Sault, de ezt visszautasította azzal, hogy Isten felkentjét nem érinti. Dávidnak nagy hatalma, tekintélye lett, mert megértette a hatalmat. Habár Dávid védte az életét, de nyíltan nem támadta meg a királyt, mert Saul Istentől felkent volt. Ha visszanézünk, lehetett tanulni a fájdalmas szituációinkból is, nem csak a jókból. A legtöbb közülük próba volt, de amit az ördög gonoszra akart fordítani, azt Isten jóra fordította.

Néhány esetben Isten felkentjeinek tisztelete és megbecsülése valóságos kihívás lehet. Arra gondolok, amikor a vezetőségben egy személy „Saul”, vagy éppen a Saullá válás folyamatában van. A legtöbb vezető nem Saulként kezdi. Tulajdonképpen, Istennek a nagy szolgálói voltak. De valami történt velük, ami megmérgezte a kenetet: lehet, hogy egy személyes tragédia, vagy a büszkeség lett erősségé az életükben. Ed Silvoso azt mondja, hogy: a büszkeség olyan, mint a rossz lélegzet – Te vagy az utolsó, aki megtudja!

A fiatal vezetők hajlama, különösen a fiatal profetikus típusú vezetők hajlama, hogy megintik, aki Saullá vált. De ez nem a bibliai minta. I. Timótheus 5:1 ezt mondja: „Ne dorgálj meg idősebb embert, hanem tanácsold, buzdítsd, figyelmeztesd, mint apádat.” A King James verzió az „idősebb” személyre, a „vén” szót használja. A „ne dorgáld, intsd meg” kifejezésre pedig „ne szidd, meg vagy ne fenyítsd meg.”

Az egyik kevésbé érthető fogalom a gyülekezetekben, napjainkban, azoknak a személyeknek a tisztelete, akik tekintélyek fölöttünk. A Webster szótár ezt mondja a tiszteletről:
1.Valaminek a becsült értéke vagy ára, magas értékelés, nagyrabecsülés, hódolat,
2.Nagyrabecsülés bizonyítéka, bizonysága, vagy jele,
A tisztelet bármi jele, vagy a nagyra értékelés jele, ami szavakkal vagy tettekkel, mint pl. katonai vagy polgári elismeréssel van kifejezve
3.Méltóság, magas rang vagy hely

Természetesen nem kell hódolnunk a vezetőinknek, akik fölöttünk vannak, de meg kell értenünk, hogyan kell értékelni, becsülni és tisztelni őket. Tiszteljük őket, nemcsak mint emberek, hanem a pozíciójuk miatt is, amit az Úr adott nekik. Ahogy utazom a világon, és számos gyülekezetben szolgálok, mély benyomást kapok arról, hogy hogyan tisztelik a vezetőiket. Nagyon sok afrikai-amerikai gyülekezetben tűnik úgy, hogy működik. Buenos Airesben, Argentínában: Vision de Futuro gyülekezetet Omar Cabrera pásztorolja feleségével, tisztelik azokat, akik tekintélyek felettük, és azokat is, akik szolgálnak a gyülekezetükben.

Még amikor Pál fizikailag is a börtönben volt, bemutatta a tiszteletet, amikor a szanhedrin elé vonszolták az Ap.Csel.23:1-5-ben.
,,Mikor pedig a Tanácsra vetette szemét Pál, mondta: Atyámfiai férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind a mai napig. Anániás főpap pedig megparancsolta azoknak, kik őmellette állnak, üssék Őt szájon. Akkor Pál mondta nekik: Megver az Isten Téged, te kimeszelt fal! Te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen parancsolod, hogy engem megverjenek? Az ott állók pedig azt mondták: Az Istennek főpapját szidalmazod? Nem tudtam, hogy Ő főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd! II.Mózes:22:28

Tudatlanságáért bocsánatot kért a Főpaptól. Gondolkozz el ezen. Először Pál ütött a szájával, és ösztönösen reagált, vitatkozott. Mikor megtudta, hogy főpap, akkor azonnal alázatos lett a szellemében, de nem a durva bánásmódra, hanem a pozícióra. Ez volt az, amit Dávid is megértett Saullal kapcsolatban. Ő nem vetette alá magát a durva bánásmódnak, és nekünk sem kell, de a magatartása, hozzáállása helyes volt.

Lester Sumrall: A vágyak szorításában vergődve részlet

Valójában a szabaduláshoz radikális szakításra van szükség a bűnnel, mert Isten senkit sem szabadít meg az ellenségétől, amíg egy úton kíván járni vele. Másfelől a démonűzés önmagában nem hoz teljes megoldást, Jézus a Máté evangélium 12. fejezetében figyelmeztet rá, hogy a sikeres szolgálat is kritikus állapotban hagyja az embert: elindulhat a lelki gyógyulás folyamata, ám a nemtörődöm viszonyulás akár még sokkal súlyosabb kötelékbe is visszavetheti. Magát a gyógyulási folyamatot Sumrall az elme megújításának bibliai elvével írja le: a rossz, bűnös reflexeket, gondolkodási sémákat a Szentírásban közölt isteni gondolatokra kell cserélni, majd az értelmet azokkal folyamatosan kell táplálni.

1988 februárjában az ismert tévéevangélista, Jimmy Swaggart beismerte, hogy szexuális kapcsolatba került egy prostituálttal, és mint később fény derült rá, ez a bűnös viszony megszokott életgyakorlatává vált. Amikor felekezetének vezetői a fegyelmi eljárás részeként arra utasították, hogy maradjon távol a pulpitustól - hosszabb ideig, mint szerette volna -, ő ezt visszautasította, és túl korán visszaállt a szolgálatba. Vajon mi lehet az oka annak, hogy Istennek egy embere, aki ezreket vezetett Krisztushoz, ekként tette kockára jó hírét és szolgálatát?

Egy évvel korábban Jim Bakkernek, a PTL hálózat vezetőjének szolgálata is összeomlott, amikor nyilvánosságra jutott, hogy szexuális bűnöket és anyagi visszaéléseket követett el. Ezt megelőzően ő és a felesége sok ezer dollárt költött ruhákra, autókra és ékszerekre - még akkoriban is, amikor az adásokban már rendszeresen gyűjtött a csőd szélén álló szolgálatának megmentésére. 1989 végén rábizonyították, hogy a szolgálat pénzügyi alapjának megteremtésében és felhasználásában gazdasági bűncselekmények sorozatát követte el. Hogyan művelhetett egy Jim Bakker ilyen dolgokat?

Gordon MacDonald, az Inter-Varsity Christian Fellowship népszerű elnöke is 1987-ben mondott le posztjáról, amikor házasságon kívüli viszonya kitudódott. Vajon mi késztette arra, hogy fájdalmat okozzon a feleségének, és sebet üssön Jézus Krisztus Egyházán?

1988-ban Gary Hart elnökjelöltsége is gyorsan véget ért, miután házasságtörő kapcsolata nyilvánosságra jutott. Abban az időben ő számított a demokrata párt legesélyesebb jelöltjének. Miért tette tönkre országunk legmagasabb hivatalának betöltésére szóló esélyeit néhány órányi bűnös élvezetért?

1986 vége felé Ivan Boesky befektető elismerte, hogy illegálisan szerzett információk alapján folytatott kereskedést a tőzsdén. Elítélték, büntetése az lett, hogy százmillió dolláros bírságot fizessen a kormánynak, és soha többé ne folytasson tőzsdei tranzakciókat. Vajon mi késztethetett törvénytelen lépésekre egy már igen sikeres embert - aki olyan vagyont halmozott fel, amilyenről mások csak álmodnak - csupán azért, hogy gazdagságát még jobban gyarapítsa?

Az újságcikkek címei a hozzájuk hasonló híres emberekről szólnak, ám távolról sem csupán rájuk jellemző, hogy bűnös kívánságoknak engedve tehetségük legjavát vesztegetik el. Ott van például az a kanadai hölgy, aki a Decision magazin 1988. januári számában mondja el történetét: hogyan lett egyre erősebb a vonzódása egy Doug nevű férfihoz a munkahelyén. Ez a hölgy boldog házasságban élt, és mint írja: "A hűtlenség állt a legtávolabb tőlem, amire csak gondolhattam."

Ennek ellenére élvezettel hallgatta Doug hiúságát legyezgető bókjait, mígnem "hamarosan már a személyes problémáimról is beszéltem neki, és olyan bizalmas dolgokat tártam fel előtte, amiket egyedül a férjemmel lett volna szabad megosztanom. Mielőtt észbe kaphattam volna, a gondolataimon mind erősebb képzelődés lett úrrá. Eleinte csak néha fantáziáltam, de azután odáig jutottam, hogy szinte minden gondolatom e körül a férfi körül forgott. Képzeletben újra és újra felidéztem, milyen lenne Douggal együtt lenni. A férjem iránti hűség olyan színtelennek tűnt már a rám váró, hívogató kapcsolathoz képest. Hogy nagyobb legyen a kísértés, Doug ajánlatot tett: találkozzunk munkaidőn kívül."

Szerencsére (vagy inkább azt kell mondanunk: a gondviselés folytán) ez a hölgy megszakította a kapcsolatot, mielőtt még Doug ágyában kötött volna ki. Később még visszatérünk rá, hogyan szabadult a kényszerítő vágy karmaiból, amely romlással fenyegette az életét. Most csak annyit szeretnék hangsúlyozni: mindannyian sebezhetőek vagyunk az elemi erejű kívánságokkal szemben - az ehhez az asszonyhoz hasonló átlagkeresztényeket is beleértve.

Szomorú tény, hogy Amerikában évente nyolcmilliárd dollárt költenek pornográfiára, és minden héten száz új pornóvideó kerül forgalomba. Úgy becsülik, az alkoholizmus következtében minden esztendőben hatmilliárd munkaóra vész kárba az Egyesült Államokban. 1985-ben ez a nemzet egyedül az állami lottózókban mintegy huszonkétmilliárd dollárt kótyavetyélt el; ehhez az összeghez még hozzáadhatjuk a törvényesen működő kaszinókban és a különböző illegális fogadások folytán elszórt milliárdokat.

Ráadásul - sajnos ezt kell mondanunk - ezek az adatok csak a jéghegy csúcsát jelentik. Sok más kimutatást közölhetnénk az elterjedt kokain- (és más tiltott, illetve legális kábítószerek okozta) függőséggel kapcsolatban is; nem beszélve a szükségtelen kacatok vásárlásáról, arról, hogy egyre nagyobb adósságba verjük magunkat, csak hogy a hőn óhajtott dolgokat azonnal megvehessük magunknak; az elhízáshoz vezető és egészségünket veszélyeztető féktelen étvágyról - és így tovább. Úgy gondolom, túlzás nélkül állíthatjuk: olyan társadalomban élünk, ahol az embereket ellenállhatatlan kívánságok uralják.

Egy ősrégi probléma
Ám hibát követnénk el, ha úgy vélnénk, a bűnös vágyaknak való behódolás csak modern korunkra jellemző. A Szentírásban sok világos példát találunk ugyanezzel kapcsolatban. Ott van Sámson, aki az erejéről és végső soron az életéről mondott le, amikor fellobbant benne a szenvedély egy pogány nő iránt. Noha Delila botrányosan nyilvánvaló szándékkal törekedett arra, hogy Sámsont ellenségei, a filiszteusok kezébe adja, hősünket megvakította testi gerjedelme és önteltsége, és mészárszékre vont birkaként tette sorsát a nő kezébe.

A vagyonos nemesifjú azért fordított hátat az üdvösségnek, mert jobban szerette a pénzt Krisztusnál, aki arra kérte, hogy ossza szét a javait, és legyen a tanítványa. Ugyan érezte magában a fennkölt késztetést az Úr követésére, de a materializmus visszatartó ereje nagyobb volt. A magvető példázatában Jézus tökéletes leírást adott az ilyenfajta kényszeres kívánságról: "Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az igét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcsöt nem terem." (Mt 13:22)

Az ostoba Nábál eldobta magától az életet, a családjáét és szolgáiét is kockára tette, mert ez a részeges és kapzsi ember megtagadta a segítséget Dávidtól - a királytól, akit Isten kent fel. Dávid és emberei megoltalmazták a gazdag Nábál nyájait és munkásait, ő mégis otromba módon elutasította, hogy ételt adjon Dávidnak, sőt sértéseket vágott a fejéhez. Miközben pedig Dávid arra készült, hogy elégtételt vegyen a tisztességén ejtett gyalázatért, Nábál királyi lakomát csapott, és úgy berúgott, mint az albán szamár. Egész háztartását csakis a felesége, Abigail bölcs közbenjárása mentette meg a pusztulástól.

Az emberek életét uraló bűnös, kontrollálhatatlan vágyak végkifejlete a Róma levél 1. Részében tárul fel. Pál apostol itt olyan emberekről ír, akik

"...bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett... Annakokáért adta is őket az Isten szívök kívánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék... Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel..." (Róm 1:21, 24, 29)

És a sor folytatódik, világosan mutatva, milyen hitványságokra képes a mindent leuraló kívánságoktól vezérelt ember.

A legtöbb esetben az emberek nem tudják, hogy rosszat tesznek, amikor teret adnak helytelen késztetéseiknek. Amint a Róma levél rámutat: "bár az Istent megismerték..." - valahogy mégis a bűnt választják.
- Miért?
- A válasz egyszerű: a bűn kívánsága erősebb bennük, mint az a vágy, hogy engedelmeskedjenek Istennek, és az Ő tetszését keressék. Mihelyt pedig valaki behódol a kísértésnek, és úgy dönt, áthágja Isten törvényét, legközelebb és azután ezt még könnyebb lesz megtenni.

Nem kell sok idő hozzá, és a bűn szokássá válik, majd elkezdi őt irányítani. A végeredmény pedig: zsarnoki erejű, ellenállhatatlan kívánság - és egy szellemi vereségre kárhoztatott élet.

A Biblia ezt a folyamatot így jellemzi a Jakab levélben: "Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül" - szokássá váló, folyamatosan elkövetett bűnt -, "a bűn pedig teljességre jutván" - amikor már emésztő erejűvé nőtte ki magát - "halált nemz" (Jak 1:14-15-ben).

Nagyjából ugyanezt egy bölcs ember ezekkel a szavakkal fejezte ki: "Először kialakítjuk a szokásainkat, majd a szokások formálnak bennünket." A lelkész és író, A. W. Tozer pedig így fogalmazott:

"Mindannyian annak végtermékei vagyunk, ami után sóvárgunk."

Azok pedig, akiknek szokásait és kívánságait a bűnös szükség uralja, biztos úton haladnak a szellemi pusztulás felé.

Következzen a jó hír
A probléma azonosítása után most itt az idő, hogy elmondjam a jó hírt is. Habár a kísértés folyton ott ólálkodik körülöttünk, hogy vétekbe ejtsen és körülfonjon kényszerítő vágyakkal, nem szükségszerű a vereség. Van esély a győzelemre! Isten, aki szeret bennünket, és gyermekeinek csak a legjobbat akarja, gondoskodott a megoldásról, hogy a nyomasztó erejű, leuraló kívánságoktól mentes, szabad életet éljünk, és kizárólag Neki vessük alá magunkat. E könyv lapjain a győzelemnek és szabadságnak ezt a tervét akarom megosztani veletek.

A terv föltárásában egyszerű utat követünk. A könyv első részében megvizsgáljuk, miért is vagyunk olyan sebezhetőek a kényszeres vágyakat illetően, azok hogyan irányítanak bennünket, miért nem szabadít meg tőlük Isten azonnal, és az egészben milyen szerepet játszanak az érzelmeink. A második részben azokat a lépéseket fogjuk tanulmányozni, amelyek által Isten a szabadsághoz vezető útról gondoskodott. Meglátjuk majd: nem könnyű ez az út, de a Szent Szellem segítségével célba érhetünk.

Erre pedig nemcsak lehetőségünk van, hanem ez Isten akarata a számunkra. Amit viszont Ő akar az életünkben, annak megtételéhez vezetést és erőt is ad nekünk. Amint az 1Korinthusi levélben olvassuk:

"Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés [megpróbáltatás] esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb [erőtökön felül] kísértetni [megpróbálni] , mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést [szabadulás lehetőségét, kivezető utat] s megadja majd [el fogja készíteni], hogy elszenvedhessétek [kitartóan tudjátok tűrni]." (1Kor 10:13)

A teljes könyv:
http://mek.oszk.hu/03100/03190/03190.htm

A hit felelőssége

"Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, és azt mondja nékik valaki tiközületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek, mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt õ magában." Jakab levele

Az Újszövetség szerint az üdvösséget egyedül hit által - Krisztusnak a kereszten elvégzett engesztelésébe vetett hit által - lehet elnyerni, bármiféle emberi cselekedet nélkül. Ez az üdvözítő hit viszont a továbbiakban mindig megnyilvánul megfelelő cselekedetekben is: olyan tettekben, amelyek összhangban vannak a megvallott hittel. Az a hit, amely nem termi meg ezeket a megfelelő cselekedeteket, nem több, mint üres vallásosság; halott hit, amely nem képes elvezetni az üdvösség valóságos megtapasztalásához ill. ha már élő hitről van szó, amikor nem működtetjük, halott hitté válik. A hit és a cselekedetek kapcsolatára vonatkozó, fenti következtetés természetszerűleg egy újabb kérdést vet fel:

- Melyek azok a cselekedetek, amelyeknek ott kell lenniük minden olyan ember életében, aki vallja, hogy hisz a Jézus Krisztus általi üdvözülésben?

Ez egy olyan téma, amelyről a keresztények sokszor tévesen gondolkodnak, és zavarosan nyilatkoznak. Ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos zavart eloszlassuk, legelőször is tisztáznunk kell bizonyos alapvető tényeket a hit felelősségével kapcsolatban. A hiteles keresztyén életnek megvan a saját elsőbbségi rendje az életünkben: az első helyen van Isten, a második helyen mások, a harmadik helyen mi.

Helyénvaló tehát, hogy amikor az életünk harmadik csoportjáról beszélünk(mi), akkor figyelmünket a belső emberre összpontosítsuk. A Szellem bennünk munkálkodik, hogy rajtunk keresztül is működhessen. Amikor azonban arra törekszünk - segítséget kérve Isten Szellemétől -, amiknek lennünk kell, akkor kezdünk gyümölcsöt teremni, egyre többet, aztán meg sokat. Ez a végső cél lebegett Pál apostol szeme előtt, mikor ezt írta: "Mert Isten az, aki ébreszti bennetek az akarást és a cselekvést is az ő tetszésének megfelelően" (Fil 2,13). Azt is mondja: "Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Fil 1,6).A szellemi gyümölcs a bensőnkben terem. "De a Szellemnek a gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség." Gal 5:22

Az ő bennünk "léte" sokkal fontosabb, mint a "cselekvése".

Az érzelmi éretlenség egyik jele az egymásért való felelősség vállalásának teljes visszautasítása, vagy kifejezésének hiánya a TEST felé, szeretetben. Egy fiatal a felnőttség minden kiváltságát magának akarná, de visszautasítja a felelősség vállalását. Ez szellemileg is így igaz. Isten ránk tett - mint érett keresztyénekre -, bizonyos kötelezettségeket is. Amikor engedetlenkedünk és visszautasítjuk ezeket a kötelezettségeket, hűtlenek vagyunk. Másrészt amikor hűségesek vagyunk, az azt jelenti, hogy elfogadtuk az Istentől nekünk adott kötelezettségeket. "Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat."1Kor 13:11

Legtöbbünk bizonyára lassabban fejlődik, mint kellene, mert nem engedi, hogy a Szellem irányítsa élete minden területét. Ez mesterségesen lelassított folyamat a TEST-ben az egyének életében.
"És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talált. És monda a vincellérnek: Ímé, három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, [jó]; ha pedig nem, azután vágd ki" Lk.13:6-9

Ekkor jön a kegyelem által működő hit munkája. Inkább a hit hűségének engedelmességével engedjük, hogy az Isten minden rossz szokást és káros befolyást eltávolíthasson belőlünk. Türelmetlenné válhatunk, mikor felfedezzük, hogy oly hosszú időbe telik, míg olyanok leszünk, mint Ő. De mégis türelmeseknek és hűségeseknek kell lennünk, mert azt, hogy hasonlók legyünk őhozzá, megéri kivárni.

Ki állíthatná azt magáról ebben az életben, hogy elérte volna a teljesen tökéletességet? Azt azonban tudjuk, hogy mikor majd előtte fogunk állni az örökkévalóságban, vele együtt megdicsőülünk. Isten a tervének egyre mélyülő munkáját kezdi véghezvinni az életünkben, mihelyt készek vagyunk hűségesen "igen"-t mondani az ő akaratára: felelősséggel akarj szeretni.

A Szentírás azt mondja: "De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny, megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete" (Jak 1,25). Újból és újból hangzik a figyelmeztetés, hogy legyünk hűségesek az Ő szavának megcselekvésében. A Bibliában számos, e korszak végére vonatkozó ítéletről olvasunk. Köztük az egyiket a Krisztus ítélőszékének hívják. Egy napon valamennyi keresztyén ott fog állni Krisztus előtt, hogy számot adjon arról a munkáról, amit megtérése óta véghezvitt. Mi nem a világ szemében elért sikerek alapján leszünk megítélve, hanem, hogy milyen hűségesek voltunk azon a helyen, ahova Isten állított minket.

Pál apostol 1Kor 3,9- 16-ban arra utal, hogy Isten a hűség alapján fog megítélni minket. Valamikor hűségünknek az a legnagyobb próbája, hogy mennyi időt töltünk el Biblia-olvasással, imádkozással, és megmaradunk-e az igazságosság elve mellett, máskor viszont a szeretet kifejezésében kell odaszántan kitartani. E világ gondjai és terhei sokszor megzavarnak minket abban, hogy az Úr előtt hűségesen a testvérek között pedig szeretetben járjunk. A virágzó anyagiasság közepette vigyáznunk kell, nehogy mi is ugyanabba a kelepcébe ne essünk, mint a Laodiceaiak. Ők Isten haragját és nemtetszését vonták magukra, mivel úgy érezték, hogy nekik nincs szükségük semmire, mert anyagilag gazdagok (Jel 3,17).

Pál apostol szolgálatának végén, kulcsot ad át az Egyháznak: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája. amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon" (2Tim 4,7-8).

Akármi kudarc érte is Pált, és bármennyire is elmaradt a tökéletesség mértékétől, azt tudta, hogy neki az Úrhoz és az Ő testéhez mindhalálig hűségesnek kell lennie. Ez a csodálatos bemutatása a szellem gyümölcsének gerezdjéből azt teszi: hűség a bizonyságtételünkben, hűség az odaszentelésünkben, elhívásunkban, és hűség Krisztus szeretet parancsához.

Pál a szeretet himnuszában az első definícióban, azt említi a szeretet lényegéről, valóságáról: "A szeretet hosszútűrő (türelmes, állhatatos, kitartó)"1Kor 13:4a A hűség nem csak a keresztyén által gyakorolt hit (a görögben a hűség szó u.a, mint a hit szó), hanem inkább a kipróbált hitet jelenti, azt a becsületet, tiszta lelkiismeretet vagy megbízhatóságot, amely a Szellem által terem, mégpedig egy Ő neki átadott életben. Ugyanez a szó fordul elő Tit 2,10-ben, ahol a King James Version "megbízhatóság"-gal fordítja. Pál apostol azt tanítja, hogy a hit titka nem mindenkinél található tiszta lelkiismerettel. "Hasonlóképpen a diakónusok tisztességesek legyenek, nem kétnyelvűek, nem sok borivásba merültek, nem rút nyereségre vágyók; Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel."1Tim 3:8-9

A kis dolgokban való hűség az egyik legbiztosabb jellempróba, amint Urunk ezt a talentumokról mondott példázatában jelzi: "A kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután" (Mt 25,21). A jó erkölcs nem annyira mennyiség, inkább a minőség kérdése. A jó az jó, a rossz az meg rossz a kicsi dolgokban éppúgy, mint a nagyokban. És a hűség végső jutalma adva van Jel 2,10- ben: "Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."

Ma a keresztény társadalomban három akadályt látok a hit prosperálásának útjában, s ez az u.n kijelentés nélküli, informatív hit a magányosság és az önzés.

- A hit gyakorlása, csak szeretet által életképes. Pál apostol rávilágít arra, hogyha elfeledkezünk a szeretetről (agapé) és leszükül a hit gyakorlása önmagában az ismereteinkre, nem fogják elérni a a hit céljait. A szeretet nélküli, információn alapuló tudás problémája, hogy öncsalásba visz. A megszerezett ismeret lelkünket elégülté teheti, de nem képes megváltoztatnia az ember belső természetét.

- Az egyedül lét magánya pedig, meggátolja az egyént a kitartásban, a szeretet által működő hit érvényesítésében és az ember kreatív, alkotó munkájában. A Szentírás alapján Isten megmutatott több gyógyszert erre a problémára, s az egyik ezek közül a szeretet vetése. Isten legfensőbb parancsában is azt tudatosítja Egyházával, hogy szeressük őt, mert ő előbb lépett felénk, mint mi.

- A szeretet adása, kifejeződése és nem csak befogadása idézhet elő változást. A szeretet az a szellemi erő, amely legyőzheti a magányt vagy az önzést. Ne feledjük, hogy a szeretet nem csak egy érzelem viszony, hanem Isten maga. Ennek megértése és befogadása olyan cselekvésbe vezethet, amely legyőzi az önközpontúságot azzal, hogy az én-t, én feletti célok felé fordítja. Ez tulajdonképpen egy kifelé haladó isteni valóság.

Az önzés egyeduralkodásával szembesülünk napjainkaban. Ez nem hat újdonságként, hisz a Szentírás előre jelezi e jelenvaló világkorszak degenerálódásának alapproblematikájában. Pál apostol próféciájának előrejelzése, egyértelműen meghatározza ezzel kapcsolatban, napjaink szellemi meteorológiáját :

"Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz* idők állanak be, tudniillik lesznek az emberek: magukat és a pénzt kedvelők, kérkedők, fennhéjázók, káromlók, szüleik iráni engedetlenek, hálátlanok, elvetemültek, szeretetlenek, engesztelhetetlenek, vádaskodók, mértéktelenek, fékezhetetlenek, a jót nem kedvelők, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább kéjkedvelők, mint Isten kedvelői. Olyanok, akiknél megvan az istenfélelem külsõ látszata, de annak hatalmát megtagadják. Fordulj el tőlük." 2Tim.3:1-5

A szeretet másik munkája teljesen akarati oldal, amely a döntésünkel tud aktivizálódni bennünk. A szeretet második kifejeződésének értelmi működése ez, a megértés általi szeretet. A teremtésben, az embernek van tudata és értelme, és ezt a szeretet irányítására lehet felhasználni. Ez a felfogóképesség segíteni képes a „tudatos szeretési mód” meghatározásában és megcselekvésében.

"És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne." 1Jn.4:16

Pál buzdítja ezzel kapcsolatban a Galatabelieket. Ha figyelmesen olvassuk láthatjuk miként ad tanácsot az elmozdulásban vertikálisan az Istenből merített, horizontális közösségből:
"Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti Szellemiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek szellemével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg. Minden ember pedig az o maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve."Gal.6.

Itt az ige nem azt jelenti, hogy mi hordozzuk, cipeljük egymás terhét sanyarúan, soha meg nem szabadulva tőle. Az ima feladata az, megszabadulni a tehertől. Krisztus hordozta el, bűneinket és terheinket. (Ó.sz.-ben 2 állatot használtak az engesztelés napján: áldozat & bűnbak)

- Akkor, miért szükséges fölvennünk más problémáit?

A választ Pál apostoltól idézem. "Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részérol betöltöm ami híja (hiány; szükség) van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az O testéért, ami az egyház" Kol.1:24

Tehát képviselői feladatunk van, amely a közbenjárás, közvetítés, érvényesítés. Jogorvoslatot szerzünk és egyben érvényesítjük azt, amelyet Krisztus a kereszten már megszerzett 2000 éve. Nem u.a tesszük, mint Krisztus a golgotai kereszten, hanem bemutatjuk újra ill. szolgáljuk a TESTÉT, amely az egyház. Ez jelenti hordozni az imaterhet, - Isten Királyságának érvényesítéséért - amelyet Krisztus tesz ránk, hisz Ő is ezt teszi a mennyben. Az utolsó idők veszélyes korszakában, élet-halál kérdése a szüntelen könyörgés:

"Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért" Ef. 6:18




*nehéz szó jelentése = nehezen elviselhető; fárasztó; veszélyes, ártalmas; szigorú, zord, veszedelmes. A szó a Szentírásban két helyen jelenik meg, érdekes módon egy sátáni megszállottra van használva. "És amikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngös ment eléje, a sírboltokból kijővén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton." Mt. 8:28

A pneumatikus pátriárka hite

Ábrahám a pátriárka, közeli kapcsolatban volt az Úrral. Isten maga írja le ezt a kapcsolatot, a barátság kifejezéssel. A kozmosz megalkotója egy embert barátjának nevezzen, a racionalista elme számára, felfoghatatlannak tűnhet. Milyen hihetetlennek hangzó állítás és egyben dicséret az, hogy valaki Isten barátjának volt nevezve. A Szentírás üzenni akar a HIT titkáról. Ábrahám a pátriárkának közösségét és igazi értelmét akarja érzékeltetni velünk, bemutatva ezzel bármely földi halandónak a HIT perspektíváinak lehetőségét. A héber szó a barátra Ézsaiás próféta írásában, egy bensőséges közelséget fejez ki. A görögben, Jakab kifejezése a barátra egy közeli társ; bizalmas embert jelent. Mindkét fordításban egy mély, megosztozott kapcsolatot tesz láthatóvá Isten.(Ézs.41:8;Jak.2:23)

„Valóban, aki a Szellemet szolgáltatja nektek, és hatalmas (erőmegnyilvánulás) dolgokat munkál bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a HIT hallásából cselekszi? Ugyanúgy, Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul. Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.” Gal 3:5-7

A szellem szolgálatának és a szabadság törvényének ígérete Ábrahámnak adatott négyszázharminc évvel a mózesi törvény létrejötte előtt. Csodálatos ez, hogy Istennél már előbb tervben volt még mielőtt a kárhoztatás erőtlen törvénye hatályba lépett volna.(Gal.3:17)

- Vajon mi volt a célja Istennek ezzel?
- Vajon miért léptette életbe előbb a cselekedetek általi megigazulás törvényét?

Úgy vélem Isten szembesíteni akart bennünket azzal a ténnyel, hogy cselekedetek által nem vagyunk képesek megigazulni, a törvény betartása a test számára Szellem nélkül lehetetlen! Ellenben az újszövetség Szellem által adatott Krisztusban, de csak is kizárólag hit által. Miért? Azért, hogy senki ne kérkedjen a tettei nagyságával, hanem ismerjük el, hogy Isten nélkül semmire sem vagyunk képesek, vagyis egészen rászorulunk az Ő irgalmára kegyelmére és szeretetére. Mivel tudjuk, hogy mindnyájan vétkeztünk és önerőből képtelenek vagyunk bűntelen szent életet élni és jól ismerjük a bűn zsoldját, átkát, következményeit sokkal nagyobb a hála a szívünkben Isten felé mivel Ő a mi megmenekedésünk, üdvösségünk, áldásunk záloga.

Az újszövetség vagyis a szellem szolgálata, tehát előbb volt, még ha később is lépett érvényre. Ez volt az alfa s ez lett az omega, mivel nem másban teljesedett be ez az ígéret, mint Krisztusban a felkent Messiásban ezért olyan dicsőséges e szolgálat mert az Ő dicsősége minden dicsőséget felülmúl. A mózesi törvény a cselekedeteken alapuló megigazulást hirdette, amire viszont a törvény erőtlen volt mivel cselekedetek által senki sem igazulhatott meg.(Rom.3:20, Gal. 2:16)

A szabadság törvénye a hit általi megigazuláson alapszik, sőt maga Ábrahám is hit által nyerte el az ígéretet s nem cselekedetekből. Ha az első szövetség a halálnak, betűkkel kövekbe vésett szolgálata, amely a Szentírás definíciója szerint, mégis dicsőséges volt, mennyivel dicsőségesebb az újszövetség. Az élet és a Szellem szolgálata, a szívek hústábláira van bevésve, az előbbi öl, mert betű által adatott, az utóbbi elevenít, hiszen Szellem által jött létre. (2Kor.3:6-7)

Az újszövetség dicsőséges főpap által adatott, aki egyetlen egy áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket és megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől.(Zsid.10:14) Erről a szövetségről prófétáltak a próféták is, miszerint Isten már nem kézzel csinált templomba helyezi az Ő dicsőségét, hanem Szelleme által lakozást vesz a mi szívünkbe. Ebbe vágyakoztak beletekinteni még az angyalok is. A szabadság törvényét csak a Szent Szellem kinyilatkoztatása által tudjuk megismerni, megérteni és megtartani. Ő az erő, józanság, szeretet és igazság Szelleme. Erővel felruház, hogy minden gonosz támadással szembe tudjunk szállni, erőt ad hogy a bűn csalárdságának, kísértéseinek ellen tudjunk állni. Józanságot(egészséges gondolkodás mód) ad, hogy minden időben készen és éberen vigyázzunk, mert ellenségünk mint ordító oroszlán lesben áll hogy sokakat elveszítsen.(1Pét.5:8).

A szeretet nem más mint maga Isten. Ez egy egyszerű definíciója Isten lételeméről. A szeretet által munkálkodó hittel tudjuk tökéletesen betölteni a szabadság törvényét. Ebben is újat hozott e törvény, mert a kárhoztatás törvénye azt mondja szemet szemért, fogat fogért, életet életért! De mit mond Jézus: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Mt.5:43-44) A szabadság törvénye, a szellem és igazság szolgálata, a szereteten alapszik ez a mozgató rugója, míg a mózesi törvény félelmen alapult, mivel annak megrontásáért a vétkes két vagy három tanúbizonyság mellet irgalom nélkül halállal lakolt.

"Vagy hinned kell, vagy pedig ismerned kell az okát annak, amiért nem hiszel" C.H. Spurgeon

A szabadság szolgálata hit által lép hatályba. Ahol Isten Szelleme ott a szabadság! (2Kor.3:17). Mivel kitöltetett a szívünkbe Isten szerelme Szent Szelleme által(Rom.5:5) e szerelem az amely visszatart bennünket attól hogy bűnt cselekedjünk. Többé már nem félelemből nem cselekszünk bűnt, hanem azért mert az ő szerelme szorongat bennünket. Szabadok vagyunk a bűntől, nem uralkodik már rajtunk, mint a mózesi törvény idején (1Kor.15:56)

„A halál fullánkja pedig a bűn a bűn ereje pedig a törvény” Miután megismertük Istent és megértettük az Ő kibeszélhetetlen szeretetét, még mikor bűnösök voltunk. Ennek következményeképpen, az Atya szeretetet hatására, megváltoztattuk a gondolkodásunkat mindarról amit e világ szelleme nyújthat, így kárnak és szemétnek ítéltük a bűnt, mivel tudjuk hogy ez az egyetlen dolog ami elválaszthat Tőle!

„Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott”(Ézs 59:2)

Szabad rabszolgák vagyunk, szabadok a bűntől és annak minden átkától, de rabszolgái Istennek, hogy cselekedjük az Ő jó és kedves akaratát ami élet és békesség. (Rom.8:6) A szabadság törvényét megvetők sokkal súlyosabb ítélet alá esnek (Zsid 10:28-29) hiszen ez az első és egyetlen olyan törvény amelyben Isten az Ő Szellemét adta nekünk zálogként, mintegy garanciaként. A cél, hogy hit által az Ő Szellemének ereje által, képesek legyünk ellenállni, minden gonoszságnak és képesek legyünk megőrizni magunkat e világ szellemétől. „Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.”Jak.2:12. A szabadság törvénye célba visz! A hitünk célja pedig nem más mint a lélek üdvössége. (1Pét1:9) Aki figyelmesen hallgatja, kutatja és megtartja Isten beszédét az valóságosan szereti Őt. Ennek megnyilatkozása lesz a Benne maradás, gyümölcs termés és a reményteljes boldogság,..

”Aki pedig figyelmesen beletekint a szabadság célba vivő törvényébe és megmarad benne, nem feledékeny hallgató lett, hanem a munka tettre váltója, ez boldog lesz abban, amit megtesz.”( Jak1:25,Vida)

Rekonstrukció

"Nincs, aki megértse,
nincs aki keresse az Istent."
Róm 3:11

A kijelentés szellemi szabályának manifesztálódása azt jelenti, hogy Isten egy objektív igazságot közvetít, amely az Egyház, mint befogadó vélekedésétől függetlenül érvényes mindenkire, aki a hatálya alá tartozik, mind területileg és testületileg. Az aktuális kijelentés időzítésének tudatosításával és kihirdetésével érvényesíthetővé válik Isten terve. Akadályt jelenthet és jelentősége csökken az alkalmazott mennyei üzenetnek, ha a közlés értelmezése az emberi racionalizmus, materialista világkép, szabados vélekedés körébe tartozik, vagy ha nincs szükség és igény az Egyházban hiteles közvetítésre.

"Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít (visszahelyez); De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték (felismer, rájön) meg őt, hanem azt tették vele, amit akarnak, ezért az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük." Mt.17:11-12

A jövőt tekintve, minden reformációban vagy feléledésben, a kirendelt kormányzói vezetésnél van a kulcs a hosszú távú kiterjesztésre. A kijelentést átadó, maga is képes nyilatkozni, hogy az adott helyzetre miként kell a kijelentését alkalmazni. A kijelentés által az azt fogadó szellemi tudatában, egy természetfölötti tartalom jön létre. A hit működésének szellemi törvénye esetében, a Szentírás szellemi elveinek erejét Isten tekintélye adja, akinek a kijelentései a hívő ember számára a gondolkodásában, etikájában és cselekvésében mértékadóak.

A jelentés ennek megfelelően két oldal között jön létre: az egyik egy tőlünk független, objektív tényező (a logos), amely a kijelentés hozza létre, a másik a szöveget olvasó, hallgató szubjektum, aki a jelentést értelmezi analizálja szívében, majd aktualizálja. A Szentírás értelmezésére ma főként két kifejezést alkalmazunk: az egzegézist inkább a szövegek magyarázatára, a hermeneutikát (vagy interpretációt) inkább a szövegek személyes megértésére, ill. értelmük tolmácsolására értjük. A két kifejezés azonban sokszor átfedi egymást, az egyéni szóhasználatban váltakozva alkalmazzák.

"És ha valaki hallja az én beszédeimet (rhéma) és nem hiszi, én nem kárhoztatom azt:, mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam (szódzó: megment, kiszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; üdvözít) a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet (rhéma) van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, (logos) amelyet szóltam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek." Ján 12:49

A fent idézett evangéliumi részben Jézus a kinyilatkoztatás felelősségére mutat rá. A probléma alapja napjainkban, hogy az egyház csupán intellektuális jellegű vallási ismeretanyagot közöl Jézus Krisztusról. Minden pneumatikus (pneumatikosz) élményanyagot, tartalmat nélkülöző informatív tudás, nem képes szívbeli hiten alapuló személyes közösséget inspirálni az Úrral. A szellemi szabályok megértését Jézus „hallásnak” nevez, amely egyben megtapasztalás is. Döntően a személyes kinyilatkoztatás hozza létre a szívben, így a hallással rendelkező, kijelentésből létrejövő ismeretet kap Isten Királyságáról. A szellemi ismeretet tehát, nem önmagában a befogadó hozza létre, hanem elsősorban szellemi transzferencia (hallás) történik, amit a Szent Szellem és a kijelentés (rhéma) determinál a hallgató szívében.

"Mert kívánlak titeket látni, hogy valami szellemi (pneumatikosz) ajándékot (khariszma) közölhessek (részesít vkit vmiből, átad) veletek a ti megerősítésetekre." Róm.1:11

Ezért az írás (logos) megértése és értelmezése kulcsfontosságú az Egyház részére adatott szolgálatok munkájában, kiváltképpen az első (próton) ajándéknál, az apostolnál. Egyre erőteljesebben visszatükrözi a befogadó személyiség attitűdje a jelentés átadását, egészen addig, hogy az ún. értelmezés felfogásában, a szövegbefogadó aktualizálása (értem ezalatt a kijelentés megértése az intuitív képesség által a szívben) nélkül nem jelent semmit, sőt valójában a befogadó ad üzenetet, tartalmat és valóságot a szövegnek, tehát a jelentést a hallgató, vagy befogadó szerkeszti, és hozza létre. Lényegében rekonstrukciója történik az előző generációk ortodoxiájának (igaz hit) továbbadásában. A létrehozott megrekedt, vagy emberi szabályrendszerré alakított szövegértelmezés közlésében fellépő kérdőjelek feltárása a cél.

"Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük (összetettük) Uram. Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, aki a Mennyeknek Királysága felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, aki ót és újat hoz elő az ő éléstárából." Mt. 13:51-52

A szöveg (logos) a befogadótól függetlenül is igazságot közölhet, de a legoptimálisabb, ha ennek a befogadóban életre kel és egyfajta útirányt közöl a szellemi életére nézve. A szöveg azaz a logos nem az övé, de a sajátjává teheti Isten Szelleme. Az írásmagyarázatnak tehát kényes egyensúlyt kell fenntartania: ha csak a szöveg objektív valóságát hangsúlyozná, azzal gyöngítené az érvényességét, tekintélyét ha viszont a szubjektív pólust emelné ki jobban, akkor a tartalmi érintetlenségét és sértetlenségét kezdené ki. Egyházi írásmagyarázat a két pólus egységét a Szent Szellem munkálkodásában látja. A jelentés objektív oldalának integritását a Szent Szellem teremti meg és tartja fenn, szinte őrködve a szöveg igazsága fölött.

Az értelmezőt pedig a kegyelem (kharis) által működő hit szelleme segíti a jelentés megértésében és annak aktualizálásában. Ő bontja ki úgy, hogy a szöveg jelentse azt, ami. A szöveg igazságára a Szent Szellem vezet el, szellemihez szellemit told. A Szent Szellem e kettős szerepe nélkül a jelentés két pólusának egységét nem lehet biztosítani, s ha nem lehet biztosítani, a szöveg normativitása, irányt adó zsinórmértéke sérül.

"Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemiekhez szellemit szabván."1Kor 2:13

A helyes írásértelmezés egyik fő üzenete az adott generációnak, hogy megteremtse a logos üzenetének gondolati, érzelmi és spirituális gazdagságát, érvényesítve ezzel küldetését. Ennek eszköze a magyarázat, amely a Szent Szellem kijelentésén kívül, a megújult elme felhasználásával a nyelvi, irodalmi, történelmi elemzés alapján a fogalmak körülírással, felszínre hozásával, ill. tudatosításával történik. Így azt igyekszik elérni, hogy a befogadó megértse, mit jelent a szöveg tartalma a maga nyelvi valóságában, illetve mit jelentett a szöveg a maga eredeti közléshelyzetében és ezen túl az inspirált szövegértelmezés által, a mának. Pál apostolnál láthatjuk azt, hogy az utolsó időkre nézve olyan kijelentéssel rendelkezett, amely az Ószövetségi prófétáknál nem található meg (1Thessz..4,15-17; 1Kor.15:51), vagy az evangélium szolgálatában betöltött üdvtörténeti kijelentését nézve pedig, egy un. 'hit titok' közlésével ismertette meg vele az Atya.

"Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által." Gal 1:12 "Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért; Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben; hogy tudniillikkijelentés útján ismertette meg velem a titkot, aszerint, amint az elébb megírám röviden, melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől; Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szllem által." (Ef.3:1-7) "Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva" Róm.16:25

Nyilvánvaló, hogy a Biblia csak a hívő olvasás számára „szent” írás, a hívő olvasás pedig abból indul ki, hogy a Bibliából Isten szól hozzá, Őt kell a szövegből meghallania és megértenie, ezért a szöveg értelme eleve igaz. Ezt a tételt az Egyház a ihletettség fogalmával fejezi ki. A Szentírás közlésekor, akik a kinyilatkoztatás eseményeit és igéit leírták, illetve a különböző írásokat szerkesztették, azok Isten kegyelméből képesek voltak azok értelmét tévedés és torzítás nélkül közölni. Ez tehát biztosíték arra, hogy a kinyilatkoztatás és a Szentírás teljes összhangban állnak egymással. Ez az összhang Isten kinyilatkoztató akaratára vonatkozik, így nem feltétlenül foglalja magában a szószerintiséget vagy a részlethűséget. A Szentírás sugalmazottságát az Egyház ismeri fel és nyilvánítja ki.

"A teljes írás Istentől ihletett(inspirált, belelehelt) és hasznos a tanításra, a feddésre (meggyőzés), a megjobbításra, (helyreállításra) az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes (hajlandó) legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." 2Tim 3:16-17

A reformáció a saját kora Egyházában lévő szellemi válság miatt megkérdőjelezte, illetve egyes esetekben elutasította a Szentírás több területén lévő szövegértemezést. Ezzel a kölcsönösség felborult: „sola Scriptura”, vagyis csak a Szentírás határozhatja meg az Egyház hitét, de az Egyház hite nem határozhatja meg a Szentírás értelmét. Az értelmezés itt lényegében a szövegben megkövült közlési szándék rekonstrukciója volt. Az Egyház hite magában a Szentírásban van, amely természetfeletti módon, önmagát tudja értelmezni.

A hitelvek helyreállításakor azonban, mindezzel együtt is meg akarta őrizni az egzegézis szoros kapcsolatát az Egyházzal. A hit alapvető szabályai között szerepel, hogy a Szentírás interpretálja önmagát. Semmilyen értelmezés nem fogadható el, ha ellentétbe keveredik ugyan azon témában más igerészekkel. Azonban nem csak a Biblia egészének eddig megismert értelmét, vagyis a hit által megértett egyes bibliai helyek magyarázatánál, hanem az egyes helyek magyarázatából adódó új ismereteket azonnal felhasználom.

Szentírás egészéből kell magyaráznunk a részt, a részből viszont az egészet. Biblia egészéről alkotott addigi képem teljesebbé tételére, sőt helyesbítésére is. Amikor szó szerinti jelentésben próbálják megérteni, hamar az egyén képzeletvilága érvényesülhet keretek nélkül.

A felvilágosodás létre hozta az Isten intellektuális megismerésére való törekvést. A racionalizmustól fogva azonban az írásmagyarázat elszakadt bármilyen transzcendens vonatkozásától, és a hiteles megértés egyedüli mértéke az objektív és racionális megismerés, azaz a tudomány lett. Napjainkban is hatalmas erőt képvisel a deizmus, a materializmus. Jelen világkorszakunkat leginkább meghatározza, az ész- és értelemközpontú racionalista gondolkodásmód. A felvilágosodás etikai követelménye az ésszerű erkölcsön alapuló kereszténység amely a természetfölötti dimenziójától megfosztva, csupán társadalmi hasznosságú erkölcsiséggel azonosítja. A teológiai racionalizmus a hit ésszerű megalapozását hirdeti, csak azt tartja értelmes igazságnak, ami az erkölcsös élethez szükséges. Ez a szekularizált gondolkodás erősen hatott a kor vallási életére: azóta mind a judaizmusban, mind a kereszténységen belül több Egyházban, értetlenül és elutasítva kezelik a természetfölöttivel való közvetlen kapcsolaton alapuló hitéleti gyakorlatot, beleértve az írások értelmezését és annak hirdetését.

"Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét, ezeket kerüld." 2Tim 3:5

Az írás kutatásának célja: feltárni, miért és hogyan lehetséges a kijelentéssel rendelkezők által mondottakat, hitelesen megérteni és közvetíteni. Itt magyarázatról és annak alkalmazásáról van szó. A hívő olvasása pedig abból indul ki, hogy a Bibliából Isten szól hozzá, Őt kell a szövegből meghallania és megértenie, ezért a szöveg értelme eleve igaz. A hiteles megértése súlyos kérdés, értelmének tolmácsolása pedig roppant felelősség.

- Ki vagy mi vállalhatja magára ezt a nagy felelősséget?
- Mit tekintsünk Istenről szóló ismereteink és személyes cselekedeteink normájának?

Nem arról van szó, hogy a Szentírás gondolkodik helyettünk, megmondja helyettünk, miről mi legyen a véleményünk, adott helyzetben mit tegyünk. Indokolt tisztázni, hogy a normativitás nem kényszerítést jelent. Jelenti azt, hogy a hívő ember folyamatos benső párbeszédben él Istennel: vele "beszéli meg" a kérdéseit, figyel rá, mert Isten számára feltétlen tekintély, akiben megbízik, akire hallgatni akar – adott esetben a személyes vágyai, törekvései ellenében is. Isten szava számára, a hit működésének fundamentuma, hisz Isten először kommunikál, azután közli hitét. A Szent Szellem szerepe nélkül, a kijelentés értelmezésének, magyarázatának egységét nem lehet biztosítani, s ha nem lehet biztosítani, a szöveg helyes üzenete sérül az adott generációnak. A Szentírás, mint zsinórmértéket adó, szabályozó ereje csorbul.

Évszázadokig nem volt az Egyház erre képes. Ilyen mértékadó szerepet csak a Szent Szellem által megújult Egyház és a felülről azaz a mennyből adatott szolgálati ajándékok feladata. Alapvető volt a meggyőződés, hogy a Biblia értelme és az Egyház hite mindig megegyezik egymással. Az egzegéta (a görög exegéta, ekszégeiszthai elbeszél, értelmez szóból) magyarázatában az Egyház hitét akarta kifejteni, az Egyház egésze pedig minden magyarázatot a maga hitének tükrében olvasott. A Szentírás értelmének meghamisításaként elutasított minden olyan véleményt, kijelentést vagy interpretációt, amely az Egyház hitével ellenkezett.

"Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet...De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván (látván) kitől tanultad, és hogy gyermekségedtől fogva tudod a Szent Írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az üdvességre a Krisztus Jézusban való hit által." 2Tim. 3:10,14-15

A reformáció, amely a római katolikus egyház teológiai félrecsúszásait diagnosztizálta, mára erejét vesztette a főbb keresztény egyházakban. A hitvallások a századok során óriási szolgálatot tettek a hívők tiszta hitéletéért. Ugyanakkor tökéletlenek voltak, mint minden emberi eszköz, amely Isten dolgait próbálta kifejezni, és sajnos tanítóik sem mindig a megfelelő lelkülettel adták őket tovább. A szent ügy, a tan tisztaságának védelme érdekében sajnos nem egyszer az indulatok kerekedtek felül, és a vita, egymás kölcsönös átkozásáig is fajult.

"Vajha az egyházkormányzat oly irányban vétkezett volna, hogy akik élén állanak, csak magukra nézve követtek volna el bűnt, s másnak egyébbel ne ártottak volna, csak rossz példájukkal!" Kálvin János

Az írásértelmezésében, senki sem mondhatja, hogy tökéletes, teljes az ismerete. Van helye a teológiai párbeszédnek, van helye az Írás közös kutatásának. A zsinatok határozataiban, nem egy tévedésüket látva, utólag nyilvánvaló, hogy a Szent Szellem nem látott mindent jónak abban, amit ők jónak láttak. Ez azonban nem a hitvallások elvetése mellett szól, hanem amellett, hogy az Írást jobban tiszteljük, és megértéséért közösen harcoljunk. Sajnos eljutottunk odáig, hogy egy nagyobb réteg vallja azt az elképzelést, hogy a Szent Szellem minden témában minden kor minden kereszténye számára egyértelműen felismerhető, minden részletre vonatkozó, tiszta és egységes tanítást ad – és ez természetesen, csak náluk található meg.

"A Szellem pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető szellemekre és démonok tanításaira figyelmezvén."1Tim.4:1 "A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén. 2Tim. 3:13

"A visszaélés nem zárja ki a helyes használatot - abusus non tollit usuma"

Nehémiás könyvében olvashatunk arról, hogy a fogságból visszatért zsidóság vezetői elkezdték felolvasni, világosan értelmezni a szentírást, és ez volt az elindítója annak, hogy különféle ún. értelmezési iskolák alakuljanak ki. Az írástudók a tanítványaikkal együtt életformaszerűen tanulmányozták és élték meg a Tórát. Az első értelmezési iskola - a literális, azaz a szó szerinti -, a törvényt szó szerint értették. A második, a rabbinikus hermeneutika, amelyeknek a hívei a Tórához különféle magyarázatokat fűztek, amit midrásnak neveztek.(tanulmányozni, kutatni, nyomozni). Két írásmagyarázatot különböztettek meg, a halakát és a haggadát. Az előző a különböző élethelyzetekre alkalmazott Tóra, az utóbbi pedig azok a részek, amit nem lehet életkörülményekre alkalmazni.

"Olvasának pedig a könyvből, Isten törvényéből világosan, s azután magyarázának, és a nép megérté az olvasottakat. Ekkor Nehémiás, a király helytartója és Ezsdrás, a pap, az írástudó és a Léviták, akik magyaráznak vala a népnek, így szólának az egész néphez:..." Neh 8:8-9

A korai zsidó iskolák hangsúlyozták a szöveg tartalmának fókuszát, hogy Istennel közösségbe tudjanak maradni. Ezt célul tűzték ki az antiókhiaiak is és az utolsó időkben számunkra is, csak ez hozhat eredményt. A reformáció hatása nagyszerű volt, amely visszahozta a Szentírás alaptekintélyét. Az írásmagyarázatnak, több ezer éves hagyománya van. Mi e hagyomány folytatói vagyunk s tanulságos reánk nézve az eddigi magyarázati módok ismerete. A történelem és benne az Egyháztörténelem kiemelkedő személyiségeket produkált. A probléma akkor kezdődik, amikor a Szentíráshoz egy hibás hozzáállás történik. Felfoghatatlan azt látni, hogy egyes egyházak, milyen állásponton vannak az írások ihletettségével kapcsolatban.

A protestáns Egyházak, akik a reformok érvényesítésében nagy szerepet játszottak, jelenleg a liberalizmus fekélyét élik át. A szentírás háttérbe szorítása, rossz értelmezése és alkalmazásának hiánya, hatásosan létrehozott különböző egyházi felekezeteket, és azon belül gondolkodási szisztémákat az írott igéről.

A Biblia szándékának és üzenetének befogadása, az üdvtörténetbe való illeszkedést jelenti, azt a megújult Szentírás alapján álló spirituális és egyben kijelentésen alapuló bibliaszemléletet, világnézetet, amely a keresztyén életet Isten népe körében a gyülekezetben, a gyülekezetet pedig, Urunk Királyságban látja.

"És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába. Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten Királyságába bemennünk." Apcs 14:21-22