Mit várunk a jövőtől?

"Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét,
és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap."
(Jakab 5:4)

A pünkösdi-karizmatikus keresztény egyházban, sok-sok idő óta az okozta a megrekedést, hogy nem sikerült megtalálnia a legkisebb közös többszöröst. Azt a közös gondolatot, egységet amiben mindannyian megegyezhettek volna, ami biztos alapul, ugródeszkául szolgálhatott volna a további fejlődésükhöz. Úgy is mondhatnám, a vetők nem tudtak az aratókkal együtt örülni. Isten létrehozta a különböző hullámokat: a pünkösdi-, hit-, karizmatikus-, apostoli-prófétai mozgalmat stb., azonban a legtöbb szolgáló nem tudott örülni, a következő megmozdulásnak. Nagyon értékes munkát végeztek mindannyian, de nemhogy segítették Isten tervét, inkább hátráltatták...

Az okokat - rész szerinti megértés, hatalmi harc, érdek-összefonódások, versengések - nem érdemes hosszasan boncolgatni elkötelezettségtől függetlenül. Nem is jutottak sokszor egyről a kettőre, csupán a gyűlölet mélyült el. Úgy érzem, ma már ennél jóval többre volna szükség. Mindazok, akik az árokásásban találják legfőbb örömüket, általában, azok tartják alkalmasnak magukat arra, hogy vezessék a népet. Bízom benne, eljött az idő arra, hogy egy új generáció színre lépjen, és valóságos klímaváltást eredményezzen. Egészen bizonyos, hogy az ébredés hamarosan tovább terjeszkedik, de ez már az utolsó és egyben rendkívüli is lesz, hisz beletorkol a Millennium dicsőséges királyságába. Isten nem igazságtalan, hűséges hozzánk, és ha mi vetünk a királyságáért, akkor egészen biztosan aratni is fogunk abban....

Ideje korán
Péter apostol a pünkösdnapi kiáradást, a Joel profétánál megírtak beteljesedésével azonosította Az ígéret Jézus második eljövetele előtt, ismét befog teljesedni. Az "utolsó napok" kifejezés egy hosszabb eseménysorozatot jelent a Szentírásban. Egyik értelemben a döntő győzelmet jelentő golgotai áldozat utáni időszakokat nevezték így az apostolok és Jézus. A másik értelemben viszont, a Millenium idejét közvetlenül megelőző, második eljövetel előtti apokaliptikus időt határozza meg. Az "Úr nagy és rettenetes napja" előtt meg kell valósulnia a Szent Szellem nagy kiáradásának, Joel próféta szerint is. Ez azt jelenti, hogy fogalmi tartalma szerint a királyság megnyílvánulása, egyre nagyobb fokú lesz. Ez a terminus, nem csak egy vészterhes időszak, hanem benne foglaltatik Isten királyságának látható manifesztálódása, eklézsiáján keresztül.

"Ti is, Sionnak fiai, örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt igazság szerint: korai és kései esőt hullat néktek, mint hajdanán… És lészen azután, hogy kiöntöm Lelkemet minden testre. Prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak. Csodajeleket mutatok az égen és a földön. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. Akkor mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak között lesznek azok, akiket elhív az Úr!" (Jóel 2,23-32)

A profetai ígéret kettős beteljesedésre utal, amikor a "korai és késői eső" kifejezést használja A szövegösszefüggés nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a szimbólum, Isten Szellemének kitöltésére vonatkozik. A korai és késői eső két bőségesen esős időszak volt Palesztinában. A korai eső a magvetés után hullott, a késői eső az aratás előtt, és még bőségesebb volt, mint a korai eső. Isten a Szent Szellemét, korai esőként való kiárasztását ígérte az evangéliumi magvetés után, és be is teljesítette ígéretét. Továbbá ugyanennek az áldásnak a megismétlődését ígéri az aratás, Jézus visszajövetelét megelőzően, még nagyobb mértékben. "Az aratás a világ vége" meghatározást, Jézus használta a búza és a konkoly példázatában.

„A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten Királyságának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.” Mt. 13:38-39
A búza és konkoly példázatában, Jézus kétféle magot említ. A világkorszak lezárásának szemlélete egészen apokaliptikus. Az aratás képével jelzett végső ítéletet, és végrehajtóit az angyalok szerepét is kiemeli. Az elvetett mag, kétféle embert jelöl. Pontosan kifejti, hogy a gonosznak fiai az egyik mag, aki végzi a Királyság ellen irányuló munkáját, a magvetését. Ezért szükségesnek látom, hogy Isten számára elválasszuk magunkat az aratás gyümölcstermésére. Mivel papok vagyunk, feladatunk, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól, a tisztát a tisztátalantól. A gyülekezetben „új szántást” szeretne megvalósítani Isten Szelleme.

A szántási időszak egy erőteljesebb folyamat, sokkal nehezebb, és nyilván nem annyira örömteli, mint az aratás. Verejtékes munka. De hogy jó vetés legyen a földünkben, előtte szántani kell, hogy egyenletes legyen a föld. A szántóföld megmunkálásának a rendjét Palesztinában befolyásolja az az ismert körülmény, hogy a száraz nyári időszakban egészen októberig a kiszáradt földet művelni nem lehet. A föld megmunkálása csak az őszi esők, beköszöntésével kezdődhetett.

Transzformálódás a vetésben Dávid sátora alatt
A vetést megelőzően a földet felszántották. De mint látjuk, a vetést meg kell, hogy előzze a szántás. Az aratás a gabona érésekor, tehát áprilisban kezdődött. Először az árpát, azután a búzát aratták s ez az aratási idő tulajdonképpen két ünnep közé esett: a páska idején kezdődött s a „hetek ünnepével”, a mai szóval pünkösdkor végződött. Lassú, hosszú ideig tartó, de vidáman végzett munka volt ez.

"Ímé napok jönnek, ezt mondja az Úr, és ott éri(nyomon követi) a szántó az Aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, A halmok pedig mind megáradnak. És hazahozom a fogságból az én Népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak Bennük. Szőlőket plántálnak és isszák azok borát, és kerteket Csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét." (Ámos 9:13-15)

Az Ámos 9:11-ben, éppen ezelőtt pedig a Szent Szellem azt mondja, hogy „azon a napon felemelem Dávid leomlott sátorát és kijavítom repedezéseit, és felemelem az omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.” Egyértelmű változás!

A prófétai szó úgy esik ránk, mint eső a földre. Az angolban még szerepel, az „új” szó a „bor” kifejezés előtt. Ámos 9:13-15, prófétai ígéret, az édeni állapotra utal, amikor az évszakok egybeesnek, a vetés és aratás szünet nélkül folyik, soha nem fogynak ki a friss termények. Isten új időszakot és klímaváltást fog létrehozni. A Noé időszakában létrehozott aratás-vetés elvet, az aratás érdekében és a szellemi javak megjelenése miatt, felgyorsítva fogjuk szemlélni. „És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.”Mk.13:20. Szőlőket fogunk plántálni és mi isszuk az új bort! Lehetséges lesz, hogy vetünk és aratunk egyszerre! Létezik egy olyan állapot is, amikor egyszerre vetők és aratók is vagyunk, ez egészen fantasztikus lesz!

- N.I.V. fordítás: „The days are coming, declares the Lord, when the reaper will be overtaken by the plowman, and the planter by the one treading grapes.” - Napok jönnek, mikor a szántó megelőzi, lehagyja az aratót, és a szőlőtaposó a vetőt.
- New Jerusalem fordítás: "The days are coming- declares Yahweh- when the ploughman will tread on the heels of the reaper." - Aratáskor, földműves az arató nyomába fog lépni.

"És a hegyek musttal csepegnek (naba)...A halmok pedig mind megáradnak (nataf) ..." Naba = felbugyog (a víz a forrásból) Nataf = lehull valamire (mint eső a földre).

Ezt jelenti a prófétai Ige mint víz, ami felfakad, mint forrásból. Az aratás időszaka fel is gerjesztheti a kitörést. Eddig nem lett volna működésképes az egyház "elosztó-kútjai", de most kezd bugyogni. A dávidi sátor fel gerjeszti és beindítja a sátor rég várt manifesztálódásait. A sátor alatt levő forrásokból, vízáradat fog előtörni. A kenet úgy esik, mint eső a földre. Isten jelenlétében elkezd csöpögni a mennyből az aratás. Dávid Sátorában elkezdenek „csepegni” a hegyek. Ez a Szent Szellem bora, amely ránk kezd csöpögni. „A föld rengett, egek is csepegtek Isten előtt, ez a Sínai hegy is Isten előtt, Izráel Istene előtt. Bő záport hintesz, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod.”Zsolt.68:9-10

A mag karaktere
Az ószöv.-i törvény, amely minden felemás megoldástól idegenkedett (pl. tiltotta kétféle növénynek egy szántóföldbe vetését, Lev 19:19), nem engedte, hogy egy járomba kétféle állatot, pl. egy szarvasmarhát és egy öszvért fogjanak. Átvitt értelemben ez a felemás iga, amelyre Pál apostol a 2Kor 6:14-ben hivatkozik. A szántás munkáját gondos figyelemmel kellett végezni, hogy az egyenletes legyen, az állatok félre ne rántsák az ekét

"És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten királyságára."(Lk.9:62)

A szántási folyamat az Atya helyreállító munkája, amely kizárólag az engedelmesség útján veszi érvényét. Isten Igéje felszántja a szívünket. De nem vethetünk kétféle magot egy földbe. Isten jó magot akart a földükbe adni, de ki kellett kerülnie a rossz magnak, a rossz vetéseknek szívünkből. Aki az eke szarvára tette a kezét, az nem tekintgethetett másfelé.

"Az engedelmeskedni szó csak jelen időben létezik."
Charles H. Spurgeon

A vetés a bibliai korban természetesen kézzel történt. A gazda gondosan megtisztította a vetőmagot (Mt.13:24.27), aztán a szántóföldön elhintette és alászántotta. A továbbiakban aztán a magvak kikelését és növénnyé fejlődését rá kellett bízni az időre. Az Istentől jövő esők kellő időben való jövetelétől függ főként, hogy milyen termést ad a „magától” növő gabona (Mk. 4:26).

„Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, Szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen Rajtad”. (III.Móz. 19:19)
„Ne vess a te szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész, A mag, amelyet elvetsz és a szőlőnek termése.Ne szánts ökrön és szamáron együtt.” (V.Móz. 22:9-10)
„Vessetek magatoknak igazságra, arassatok kegyelem szerint! Szántsatok Magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy Igazság esőjét adjon néktek.”(Hós.10:12)

Az igazságnak meg kell előznie a vetést. Ez a szántás. Kiküldetik Isten Igéje a Szent Szellemmel s az Ő igazságával, majd meg akar minket tisztítani. Később pedig, jön az Ő esőjével, ha buzgók vagyunk, és éhezzük Isten jelenlétét. A körültekintő, alapos szántás és a valódi szenvedélyes istenkeresés, ami elhozza az esőt. Látnunk szükséges a tavaszt Jézus szemeivel! Izgalommal kell várnunk az aratási időt a gyülekezet életében! Vidáman, örömtelien kell várnunk ezt az időszakot! Isten megint le fogja fantasztikusan önteni az Ő esőjét.

Hagyd, hogy felszántson, vessen beléd,
ami jó földbe kerül, az kihajt,
és jöhet az ARATÁS!

A szántás után, jött a vetés, és ezután csak az esőzési időzésre vártak. Nem tudtak mit tenni csak várták az esőt. Nekünk is várnunk kell. De kiszámítható az eső, ha hagyjuk, hogy Isten szántson az életünkben, akkor esőt fog adni.

„Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, És azokat megcselekszitek, esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az Ő termését a mező fája is megtermi gyümölcsét. A ti cséplések ott éri a szüretet, És a szüret ott éri a vetést és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan Lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor Lefeküztök, senki fel ne rettentsen, és kipusztítom az ártalmas vadat arról A földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken. Sőt elűzitek ellenségeiteket, És elhullnak előttetek fegyver által. És közületek öten százat elűznek, és Közületek százan elűznek tízezret, és elhullnak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által.” (III.Móz. 26:3-8)

Amikor kiáltunk az Úrhoz országunkért, tudnunk kell már előre, hogy a „sűrű fellegek megtelnek”, vagyis az imáink feljutnak Istenhez. Sok-sok imának kell feljutnia, hogy „besűrűsödjön a menny”, és ebből hirtelen egy nagy esőzés legyen.

„Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájuk beszédem. Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.” Jób.29:21-23

Ki hallja meg a kürtszót? - Ros Hasana

„Fújjátok meg a kürtöt a Sionon,
fújjatok riadót szent hegyemen!
Reszkessen az ország minden lakosa,
mert jön az Úr napja, bizony, közel van már!
Fújjátok meg a kürtöt a Sionon!
Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz. ”
Joel 2:1;15

Közelegnek a zsidó hit legnagyobb ünnepei, amelyek szept. 29-én hétfő este kezdődnek. Tisri hónapban ünneplik a ros hasanat (újév - 5769), a jom kipurt (engesztelőnap), és szukotot (sátoros ünnep). Üzenete komoly, hiszen ez a két nap vezeti be a tíz bűnbánó napot, amikor az Isten elé járulónak kötelessége megbánnia vétkeit, bocsánatot kérnie, és megbocsátania. A zsinagógákban megfújják a kos szarvából készített sófárt, ezzel hívják fel a gyülekezet figyelmét a bűnbánat fontosságára. Különleges ételeket esznek, kifejezve azt a kívánságukat, hogy édes és sikerekben gazdag év köszöntsön rájuk

A zsidó naptár holdhónapokkal és napévekkel számol, hónapjai eltérnek tehát a nap alapú polgári naptár hónapjaitól. Tisri hónapban ünneplik a ros hásánát (újév), a jom kipurt (engesztelőnap), és szukotot (sátoros ünnep).

– ros hasana – újév (szó szerint: az év feje)
Kétnapos, tórai eredetű ünnep. Üzenete komoly, hiszen ez a két nap vezeti be a tíz bűnbánó napot, amikor az embernek kötelessége megbánnia vétkeit, bocsánatot kérnie, és megbocsátania. A zsinagógákban megfújják a kos szarvából készített sófárt, ezzel hívják fel a gyülekezet figyelmét a bűnbánat fontosságára. Különleges ételeket esznek, kifejezve azt a kívánságukat, hogy édes és sikerekben gazdag év köszöntsön rájuk
– jom kipur – az engesztelés napja
Ez a zsidó év legszentebb napja, melyen bűnbocsánat reményében a zsidók tórai előírás szerint sanyargatják a testüket: huszonöt órán keresztül nem esznek, nem isznak, nem dolgoznak, nem utaznak, nem hordanak ékszereket és bőr lábbelit. A nap legnagyobb része imádkozással telik: azért könyörögnek Istenhez, hogy bocsássa meg a vétkeiket, és írja be őket a jó élet könyvébe. A böjt végét a sófár hangja jelzi, és ezzel végződik a tíz bűnbánó nap is.
– szukot – sátoros ünnep (szó szerint: sátorok)
A jom kipurt követő héten kezdődik szukot hét (a diaszpórában nyolc) napos, vidám ünnepe. A zsidók sátrakban étkeznek, és alszanak. A sátrak tetejét növényekkel borítják úgy, hogy rajtuk keresztül látni lehessen a csillagokat, és emlékeztesse az embereket a pusztai vándorlásra. Az ünnep másik jellegzetessége a négy növényből – pálma-, mirtusz- és fűzfaágból, valamint a citromhoz hasonló etrogból álló csokor. Szukot a három zarándokünnep egyike. A jeruzsálemi Szentély fennállása idejében ilyenkor minden évben elzarándokoltak a zsidók Jeruzsálembe, hogy áldozzanak az Örökkévalónak. Szukothoz szorosan kapcsolódik smini áceret és szimhát tóra napja (Izraelben a kettőt ugyanazon a napon ünneplik).
–szimhát torá – a Tóra örömünnepe
A szukotot közvetlenül követő nap szimhát tóra ünnepe. Ezen a napon fejezik be és kezdik meg újra a Tóra felolvasásának éves ciklusát, mutatva ezzel, hogy a Tóra örök, és tanulmányozása egyetlen percre sem szünetelhet. A tekercseket előveszik a tóraszekrényből, és dallal, tánccal, körmenettel ünnepelnek.

A kűrt, azaz a sófár nagyon fontos volt Izrael életében. Amikor Ábrahám fel akarta áldozni Izsákot, egy kos a szarvánál fogva megakadt egy bokorban, akit utána megáldozott a fia helyett. Ez nem véletlen volt, Isten küldte oda ezt a kost. Ez az első megjelenési hely a Bibliában a kosszarvnak.

A sófár a legősibb zsidó hangszer. Nagyon egyszerű elkészíteni, egy tehénnek a szarvát mindkét oldalán levágták és megtisztították és máris fújhatóvá vált. Borjúszarv nem lehetett, mert ez az aranyborjúra emlékeztette volna őket. Régen minden családnak volt sófárja. Eredetileg a nyáj egybegyűjtésére szolgált, de már a pusztai vándorlás idején is ez szólalt meg, és jelezte, hogy meg kell állni, vagy tovább kell indulni.

Mózes kürtjei
Amikor Isten megjelenik a Sinai hegyen -Tízparancsolt átadását megelőzően-, kürtzengések hangáradata között fedi fel önmagát.. Az volt a parancsolat, hogy miután megszentelték magukat Mózesék, nem volt szabad felmenniük a hegyre, csak amikor a kürt hosszan hangzik. És így is történt.

„Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg honap és hogy mossák ki az ő ruháikat, és legyenek készek hasrmadnapra, mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre…Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre…És lőn harmadnapon virradakor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés: és megrémüle mind az egész táborbeli nép…És a kürt szava mindinkább erősödik vala, Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.” (II. Móz:19:10-19)

Az Istenfélő közelebb megy, ha meghallja a kürtöt,
az Istentől félő pedig elretten.

Az Istenfélelem nem egyenlő az Istentől való rettegéssel. Ha definiálni szeretnénk röviden és tömören, Istenben való hitünk alapja, amelyben respektáljuk és tiszteletbe tartjuk mindazt, amelyet életvezetésünkre tanácsol. Amikor megértjük, egy csodálatos, meggyőző és szilárd képet kapunk Istenről, méghozzá a mindennapokban való boldogulásunkra. Igazából a kivonuló nép tragédiája lett ez, nem értették meg az Istenfélelem szellemi törvényszerűségeit életükre illetve generációjuk jövőjét tekintve.

Kicsoda az, a ki féli az Urat? - kérdezi Dávid a zsoltárok 25. fejezetében, majd leírja az Istenfélelem manifesztálódását:
1. megmutatja annak az útat, amelyet válaszszon,
2. annak lelke (psuche) megmarad a prosperitásban,
3. magzatja örökli a földet,
4. konzultál az őt félőkkkel,
5. szövetségét megismerteti velük.

Isten parancsolatot adott Mózesnek a IV. Mózes 10-ben, hogy készíttessen két kürtöt ezüstből, és a gyülekezet összegyűjtésére használja azokat és az indulásra vagy a megállásra vagy riadó fújására, vagy az örömük és ünnepeik során fújták meg, illetve a harcok alatt.

"Nincs hatásosabb gyógyszer az emberfélelemre,
mint az Istenfélelem."
Charles H. Spurgeon

Egyébként három fajta hangot lehet kiadni:
- az első hang, a „tekia”, a fúvás vagy a riadó hangja,
- a második a „sevarim”, ez három lefelé konyuló hang, ez az emlékezés hangja
- harmadik pedig a „teruia”, ez hét rövid egymás utáni hangocska, amely biztató hang.

Az volt a célja ennek a harmadik hét egymás utáni hangnak, hogy ha a nép háborúban volt, vagy más problémák miatt csüggedni látszott, megfújták, hogy lelkesedjenek és bízzanak a jövőben. A kürtzengés ünnepét egyébként erről a sófár-hangról nevezték el. A zsidó hagyomány szerint az ember megítélésének is a napja a kürtzengés ünnepe. A sófár hangja, mintegy a sírást és a jajgatás utánozva a szívekig hatol és megtérésre szólít fel, és az emberek közelebb kerülnek Istenhez. Ami számunkra fontos:

• egybegyűjtésre szolgál, azaz egységre hív minket
• riadó megfújására a harcban, figyelmeztetés a csatára
• fellelkesítésre, csüggedés, reménytelenség esetén
• megtérésre hív a bűnökből, vétkekből
  

Úgy hiszem, hogy felettünk is meg van fújva a 'mennyei sófár ', hívja eklézsiáját Isten, hogy mind a négy területre figyelmezzünk!

Jerikó
Hálásak vagyunk az előző generációért, ugyanis munkájuk nélkül nem jutottunk volna el az építkezésben mindeddig. Az egyháznak szükséges megértenie a jelenlegi korszakát, szellemi szintjét és mindazt, amit eddig megvalósíthatott Istennek kegyelméből. Most új szint fog jönni, a harcok szintje a városainkért. Az ígéreteink elfoglalásában az egyik kijelentést Józsué - a honfoglaló, akiben ’más’ szellem volt - története mutatja be a mi generációnk és gyülekezeteink számára.

Jerikó bevételekor, tehát ment a kürtölés minden nap. A hetedik napon pedig a legutolsó napon az volt a parancs, hogy hétszer kerüljék meg a várost, és ahogy a nép meghallja a kürt hangját, kiáltaniuk kellett:

„Vegyétek hát körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer a várost. Így tégy hat napon át! Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, és a papok fújják meg a kürtöket. És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban törjön ki az egész nép. Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre. Józsué, Nún fia tehát hívatta a papokat, és így szólt hozzájuk: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét kosszarvból készült kürtöt az Úr ládája előtt.” Jos.6:3-6

Hiszem, hogy az ördög utálja a sófárt és retteg a hangjától, mert ismeri a szellemi tartalmát! Joel próféta könyvében a második fejezetben, az „Úr napjáról” van szó, ami ugyancsak kürt fújásával kezdődik!

Isten össze akarja hívni az Ő népét a csatára! A kürt egységet, megszentelődést és csatára hívást jelent. Hiszem, hogy fenn a Mennyben sófárokat és kürtöket használnak Isten teremtményei. Amikor Isten népe a földön érzelmi és szellemi konfrontációban áll az ellenséggel, az angyalok megfújják a kürtöt, amelyet, ha szellemben vagyunk, érzékelnünk és erőt kölcsönöz, hisz a diadalt vetíti elő... Nagyon érdekes Zakariás próféta szerinti beszámoló, hogy Isten maga is belefúj a saját kürtjébe! „És megjelenik felettük az Úr, és nyila repül, mint a villámlás, az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő.” (Zak:9:14)

Visszatérve a Józsué 6. fejezetére figyeljük a harc előtti csatasort:

• hadakozók, a harcosok, utána
• papok, utána jött a
• frigyláda, és végül a
• nép (utócsapat, hátvédek)
  

A frigyládát megelőzték a harcosok és a papok, akik „védték” Isten ládáját, de a frigyláda is ott volt a harcban! Enélkül ugyanis nem lehet harcolni, Isten védelmét, tekintélyét, jelenlétét jelentette. A mi életünkben ugyanígy van: ha nincs velünk a „frigyláda”, s annak természetfeletti tekintélye, harcunk hiábavaló. Izrael népe egészen biztosan elvesztette volna a csatát. A kürt, Isten egyik kedvenc hangszere, Isten prófétai hangszere. Isten szelleme kiárad, ha megfújjuk a kürtöket.

Fontos megérteni, hogy először a Mennyből fújják meg a sófárt,
ezt fogjuk meghallani a földön.

A felelős
Az Őrállóknak, a közbenjáróknak is hallaniuk kell, másképpen miként tudnának vigyázni, közbenjárni? Az „őrálló” kifejezés az Ószövetségből származik, és azokra a személyeket hívták így, akiket ma őrnek, vagy őrszemnek hívunk. Ezek az őrszemek vagy a termésre figyeltek tornyokból, vagy magas sziklákon, vagy az ellenséget és a futárokat figyelték.

„Emberfia! Szólj népedhez, és ezt mondd nekik: Ha fegyveres ellenséget hozok egy ország ellen, és az ország népe választ a maga köréből egy férfit, és őrállóvá teszi, az pedig látja jönni a fegyveres ellenséget az ország ellen, és megfújja a kürtöt, hogy figyelmeztesse a népet, akkor ha valaki hallja a kürtszót, de nem törődik a figyelmeztetéssel, a fegyveres ellenség pedig eljön, és levágja, úgy a vére a saját fejére száll. Hallotta a kürtszót, de nem törődött a figyelmeztetéssel: a vére saját magára száll, mert ha törődött volna a figyelmeztetéssel, megmenthette volna az életét. Ha ellenben az őrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, azután eljön a fegyveres ellenség, és levág közülük valakit, akkor azt a maga bűne érte utol, de vérét az őrállótól kérem számon. Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” Ez.33:2-9

Az őrálló szóra három héber szó van: a nácár, sámár és a cáfáh. E szavak jelentése: „valamit őrködve védeni, őrizni, körülkeríteni valamit” „előre dől, és a távolba mered.” E szavak első megjelenési helye az I.Mózes 2:15-ben szerepel, ahol meg van írva, hogy Isten az Éden Kertjébe helyezte az embert, hogy az művelje és őrizze. És hogy kitől kellett védenie? A kigyótól, a sátántól! Az őrálló tehát előre néz, előre lát, tudnia kell a sátán fondorlatait leleplezni, ugyanakkor Isten friss kijelentéseit, üzeneteit tudni. Az Őrállóknak feladatuk, hogy figyeljenek a kürt szavára: „Őrállókat is rendeltem föléjük, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk! Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet, azt, mi következik rájuk.”(Jer:6:17) Valami történik a Mennyben, amikor meghallják itt lenn, hogy egy gyülekezet megfújja a kürtöt, és tudatában van a szellemi tartalmának. Micsoda erő szabadulhat fel! Isten megjelenik!

"Felvonul az Ő népe között! Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr. "(Zsolt:47:6)

Mózesnek Isten parancsolta a kürtök használatát, és azt mondta, hogy Ő oda fog figyelni, ha használják azt:
"És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt,a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől. A ti vigasságotoknak napján,és a ti ünnepeiteken és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égőáldozataitokra, és a ti hálaáldozatatokra, és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek". (IV.Móz:10:9-10)

Az Ő arcánál, azaz az Ő jelenlétében élők ismerik fel a kürt szavát! Izrael népe nem értette meg a kürt szavát, megijedtek, és ahelyett, hogy közelebb mentek volna Istenhez, el akartak távolodni tőle.
„Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémült, és hátrább álla. És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk, de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk. Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, mert azért jött az Isten, hogy titeket megkisértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek. Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb ment a felhőhöz, melyben az Isten vala. (II.Móz:20:18-21)

Isten akarata, hogy megértsük a kürtnek a szavát, hangját. Így fogjuk tudni értelmezni, hogy Isten mit akar, amikor megfújja fenn a kürtöt. Tisztán szükséges hallanunk, hogy vajon riadó fúvása történik-e, vagy egységre hív össze Isten, vagy megtérést, megszentelődést akar az életünkben, vagy felbátorít, fellelkesít minket, hogy el ne csüggedjünk. Ha megtanuljuk meghallani az Ő hangját, akkor megértjük a kürtnek a szavát is, és Isten a kürt megfújása által is kommunikálni szeretne velünk.
A dávidi istentiszteleteken sem hiányozhatott a kürt! Salamon is tudatába volt a kürt szellemi erejének! Amikor a salamoni templomot felszentelték, mi történt? Aszáf, Hémán és Jedutun és a többi dicsőítők mellett ott voltak a papok kürtökkel a kezükben, és Isten kenete hatalmasan rájuk szállt:
„Mert a kürtölőknek és éneklőknek tisztük vala egyenlőképpen zengeni az Úrnak dicséretére és tiszteletére. És mikor nagy felszóval énekelnének kürtökkel, cimbalmokkal és mindenféle zengő szerszámokkal, dícsérvén az Urat, hogy Ő igen jó, és örökkévaló az Ő irgalmassága, akkor a ház, az Úrnak háza megtelék köddel, annyira, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjukban a köd miatt, mert az Úr dicsősége töltötte be az Istennek házát.”(2Krón:5:12-14)

Joel könyve kiáltásra szólít fel minket. Nem azt mondja, hogy suttogjunk, vagy imádkozzunk, vagy csak könyörögjünk, hanem kiáltsunk Istenhez és közben használjuk a kürtzengést....
”Öltsetek gyászt és sirjatok, ti papok! Jajgassatok ti oltár szolgái. Szenteljetek böjtöt hirdessetek gyűlést, gyűjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz. Fújjátok a kürtöt Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen. Rémüljenek meg e föld minden lakói, mert eljő az Úrnak napja, mert közel van az. Fújjatok kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést! Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet..”(Jol. 2:12-16)

A lehetőségek és az új kezdetek Istene bevisz bennünket a tejjel és mézzel folyó földre. Mielőtt belépnénk az ígéreteinkbe, áldásainkba, arra a területre, ahol az Úr szeretne látni bennünket, ő megszólít, és arra kér, szenteljük meg magunkat. Igen, ő adja az ígéretet, de a feltétel minden esetben a megszentelődésre való odaszánásunk.

“Áldott az a nép, amely érti/ismeri a sófár bíztató hangját:

Örökkévaló, a Te fényedben járnak ők" Zsolt 89:16

És ha te előttem jársz, amint járt Dávid...

Az egyház felkészítés alatt áll, az isteni üdvterv szerint. Cél a „nyugodalomba” való bemenetel. Mindig is voltak - és lesznek is - sorsfordító személyek, akik az adott időszak üzenetét megértik, majd Isten akaratába tudják áthelyezni, a mennyei királyság perspektívái érdekében. Pál kifejezésével élve, a ’magasság áldásait’ letöltik.
Példaként erre, két személyt említek. Ők mindketten kiemelkedtek generációjuk közül, azzal, hogy újszövetségi kijelentésekkel rendelkeztek: Ábrahám és Dávid. Ábrahám távolról szemlélte illetve várta, az erős alapokkal bíró nyugodalmat. Dávid pedig előre látta, a hatalom trónjára ült Krisztust és az ő egyházát, a nyugodalomban. Mindkettőjük szellemi DNS-ét örökíti a Szent Szellem az egyháznak…

„Ismét meghatároz egy napot: "Ma" – mondja Dávidnál, annyi idő elmúltával, ahogy előbb már mondottam: "Ma, ha szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket.
Ha ugyanis Józsué nyugalomba vitte volna őket, azok után az Írás nem beszélne más napról.”

Dávidot tekintve más volt, mint Saul, aki kortársa és szellemi Atyja lett. Amiben azonosak voltak, mindkettőjüket Isten kente fel. Azonban az Ő mássága nem abból származott, hogy jobb király vagy sikeresebb lett volna népe előtt. Az Ő kiválósága abban állt, hogy használni tudta kormányzásában, az Isten akaratának megismeréséhez való kulcsokat. Sok hibát is elkövetett, azonban láthattuk, Isten az ő Szellemét, mégsem vonta vissza tőle. Tisztában volt azzal is - királysági próféta lévén -, hogy mi az, ami kiváltja Isten szívének jóindulatát népe felé.

A Jelenések könyve alapján, láthatjuk Dávid kulcsait működésben is, mégpedig a filadelfiai eklézsiában. Jézus meghatározza azt a három erős pillért, amelyet a ’dávidi sátor’ szellemi törvényszerűségének megértése után rakott le a filadelfiai közösség.

Jel.: 3:8 „Tudom a te dolgaidat (adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.”

A három terület, amelyben jól látható filadelfiai közösség életében a dávidi szív attitűdje:

Hűség. A kevés erőn is (micro erő) hűségesek voltak…
Kipróbáltság. A viszonyulásuk Isten írott szavához kipróbált volt…
Ragaszkodás. Isten kijelentett és megszentelő nevében éltek…

Nézzük most meg a ’dávidi sátor’ szellemi törvényszerűségeit, amelyről kijelentést tesz az újszövetségben Jakab Apostol is. (ApCsel 15. fejezete) A Szent Szellem kijelentette Jakabnak, hogy az egyház új útiránya ez lesz, mégpedig a nagy Isteni beavatkozás prototípusaként.

„Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt”. Apcs. 15:16

I. A dávidi szív értékei
„És mondta az Úr: Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, amellyel könyörögtél előttem: Megszenteltem e házat, a melyet építettél, abba helyezem az én nevemet mindörökké, és ott lesznek az én szemeim, és az én szívem mindenkor. És ha te előttem (arc, jelenlét) jársz, a mint járt Dávid, a te atyád, egyenes (tisztességes, megszentelt) és tökéletes (igazságos) szívvel, úgy cselekedvén mindenekben, a mint néked megparancsoltam, az én rendeléseimet és végzéseimet megtartod”. 1Kir 9:3-4

Amikor felismerjük, hogy engednünk kell, hogy Dávid Sátra felépítése elkezdődjön bennünk, egy ’új’ valóság nyílik meg szellemi közegünkben. Csak azok előtt nyílik meg, akik olyanná szeretnének válni, mint Dávid. Az összes olyan építkezés, ami ezt a hozzáállást, attitűdöt nélkülözi, e nélkül próbál felépülni, nehéz sorsra juthat, ugyanis mindössze egy új Istentiszteleti formát hoz létre…tartalom nélkül. A forma lehet új, a tartalomnak viszont elengedhetetlenül, egyenes és tökéletes szívet kell tartalmaznia.
„És felöltsétek az új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságosságban és valóságos szentségben.” Ef. 4:24.

II. Isten szolgái megszentelődve
„Minthogy kezdettől fogva nem tették ezt, az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük Őt rendtartás szerint.”

Isten által elfogadott és reformált Istenkeresésben akkor jöhet létret megtévesztés, amikor figyelmen kívül hagyják Isten igéjének tiszta és nem mixelt igazságát. Igen, a dávidi istentisztelet első szakaszában látszatra az működött, amely megegyezőnek tűnik, de csak a külső forma szerint. Lehetett játszani, táncolni, síppal, dobbal, és lanttal dicsérni Istent, de amikor imádás csak szórakozás vagy szórakoztatás szintjére süllyed, akkor közel kerül a bálványimádáshoz. Nem mindegy, hogy az Isten dicsérete a lélekre van csak hatással, vagy az egész lényünkre szellemünket is beleértve eléri. Nincs annál szomorúbb és keserűbb, ha Krisztus egyháza abban a feltételezésbe ringatózik, hogy ébredés van közöttük, s eközben Isten még csak a kisujját sem mozdítja feléjük.
„Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem, a megtörtek szívét.” Ézs 57:15

„Hivatá akkor Dávid Sádók és Abjátár papokat, a Léviták közül pedig Urielt, Asáját, Jóelt, Sémáját, Elielt és Amminádábot. És monda nékik: Ti vagytok a Léviták családfői. Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátokfiait, és vigyétek az Úrnak, Izráel Istenének ládáját [arra a helyre, a melyet] készítettem számára. Minthogy kezdettől fogva nem tették ezt, az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük őt a rendtartás szerint. Megszentelék azért magokat a papok és a Léviták, hogy vigyék az Úrnak, Izráel Istenének ládáját. És felvevék a Léviták fiai az Isten ládáját, úgy, a mint Mózes meghagyta volt az Úrnak beszéde szerint, a rudakkal vállaikra. És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az ő atyjokfiai közül éneklőket, éneklőszerszámokkal, lantokkal, cziterákkal és czimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömme.”. 1Krón 15:11-16

„Egyetlen ébredés sem történt úgy, hogy összefogtak kedves szolgálók és készítettek valamit. Elbizakodottságban azt mondjuk: tartunk egy ébredés összejövetelt. Ennyi erővel egy hurrikánt is tudnál formálni. Tejszínes prédikáció és összejövetel sorozat, ember formájú konyakmeggyel a tetején…” Tommy Tenny

III. Odaszánt imádat
„Teljes erejéből táncolt az Úr előtt…”

Az imádat egyik része az, hogy Istent örömmel, teljes erővel imádjuk. Azt mondta Jézus, hogy teljes szívből imádjuk Őt…teljes lelkünkből, teljes akaratunkból! Akkor tud igazán áttörni a Szent Szellem jelenléte az életedben, amikor megalázkodsz az Úrért, és elkezded Istent dicsérni, tapssal, tánccal, imádattal!

"…És elmenvén Dávid, elvivé az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába vígassággal…”.

A Zsolt 50, 14-15 szerint, szabadulásért könyörgő imához - nyomorúság idején - a hálaadó áldozattal szerzünk érvényt szabadulásunkért. Isten oly sokat tett már értünk, amiért nem voltunk eléggé hálásak, úgyhogy a buzgó magasztalás felmelegíti Isten szívét, és utat készít a gyors válasznak. Ahogy magasztalni kezded az Urat, figyelmed fókusza a probléma egészéről az isteni erőforrásokra irányul, súlyos bajodról az Úr erejére, mellyel hiányodat kielégíti. Ahogy magasztalod Őt, elkezdesz emlékezni rá, hogyan segített neked más esetekben, és hited várakozó reménnyé növekszik, Belekapaszkodsz, hogy számíthatsz rá, hogy kész azonnal segíteni neked. Minél többet magasztalod Istent, nagyságának fényében annál kisebbnek tűnik a hegy, amellyel szembe kell nézned.

IV. Áldozatkészség
„Mikor pedig [azok], a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozott [ott egy] ökröt és hízott borjút”
Ha megújulásról beszélünk, szükséges megérteni, hogy az Isten felé való közeledésben ÁLDOZATOT teszünk az oltárra. Pál Apostol leírja ezt a folyamatot a Rómabeliekhez írt levelében. Nincs megújulás a test odaszánása nélkül. Ez indítja el az egész személyiségünk elváltozását Isten akaratára.

Ez már a tragédia után történt, a reformáció bukását követően. Az áldozat nélkül nincs bűnbocsánat, de Jézus Krisztus golgotai áldozata által meg lehet változni. Egyetlen egy lépéssel, egy hit általi lépéssel. Elfogadom, hogy Jézus vére engem teljesen szabaddá tett a bűnömtől! Abban a pillanatban Te részévé váltál az engesztelés művének. Ha Jézus vére megtisztít téged, akkor ’dávidi szívű’ emberré kezdesz elváltozni, felépül benned a sátor! Lényeges dolog tehát, hogy Isten az áldozatunk bemutatásakor jelenik meg.

„Esengek hozzátok, testvéreim, hogy testeteket az isteni irgalmasságon keresztül állítsátok oda élő, szent, Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti istentiszteleti szolgálatotok, mely az igének megfelel. Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem a szívetekben megújult felfogó képességgel alakuljatok át, hogy azt próbáljátok megvizsgálni, mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. A nekem adott kegyelmen át azt mondom tehát mindenkinek, aki köztetek, van, hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul, kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta.” Rom. 12:1-3

Összefoglalva a szellemi megújulás lépései:
A TEST áldozata
Átváltozatásra való döntés (világkorszakunkból hozott, gondolkozási szokásaink mechanizmusai)
A hallás és megértés utáni készség
Istennek akaratának három megnyilvánulásának feltárulkozása
A Szellemünk felfogóképességének növekedése

V. Papság szolgálata
„…gyolcs efódot övezett fel magára Dávid.”

Ha nem jelentette ki a szívedbe Isten, hogy a Melkishedek rendje szerinti főpapunk vére által szellemi emberré váltál és pap vagy, akkor nem fogod tudni, felépíteni a ’dávidi sátrat’ önmagad és az egyház életében.

Jel 1:6 „És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen”

Az egyház és a hívők papsági szerepkörét legitimálja, Krisztus főpapi áldozata. A papság pozíciója, nem csak az által töltetik be, hogy: létrejöttek egyházak. Istennek egész újszövetségi népe pap és szent nemzet. A papság működése azonban, nem csak a hívek összejöveteleinek helye és annak előjoga, hanem a keresztények egész életéé, reggeltől estig és nem egy bizonyos napnak elválasztott része: pl. istentiszteleti alkalom.

Ez a papság, nem korlátozódik a gyülekezetek falai közé. Isten átformálja az u.n „doboz-kereszténységet”. Minden valóban megváltott ember el van hívva a papságra a Názáreti Jézus Krisztus engesztelő vére által. Így szellemi hatalma van arra, hogy papként bármikor bemehet Isten jelenlétébe. Ha Te pap vagy, akkor meg fogod változtatni a nemzetednek az értékrendjét, mert Isten figyeli szavaidat.

Az új, melkizedek-i papság feladatai:
Szellemi áldozat bemutatása
Imádkozás
Közbenjárás
Pásztorlás
Tanítás
Adás és Áldás örökítése

VI. Amivel számolnod kell: a „sauli örökség” reakciója
„Sőt minél inkább megalázom magam, és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók előtt”

Alázatnak a koronáját vette fel, nem a királyi koronát Dávid a királyi próféta! Ha önmagát helyezi középpontba, akkor a sikereit csomagolhatta volna azon nyomban, mert a felfuvalkodás után jön a vízözön. A sauli örökséget nem lehet legyőzni sauli eszközökkel, hús-testi módszerekkel. Dávid a pusztában már tisztában volt mindezzel. Az alázat és a hatalom közötti összefüggés szellemi alapelveit hozta működésbe a sauli terror évei alatt, üzenve ezzel a Krisztusban eljövendő új típusú, királysági papságnak…

„Az igazak útja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útját. A megromlás előtt kevélység [jár], és az eset előtt felfuvalkodottság. Jobb alázatos Szellemmel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.” Péld 16:17-19

Stratégiai út a győzelemhez!

„Elfáradnak az ifjak és meglankadnak,
megtántorodnak a legkülönbek is,
de akik az Urat várják....„
Ézs 40:30-31a

A dicséret és hálaadás, stratégiai út a győzelemhez! Isten dicsérete sokszor még az imánál is hatékonyabban felfrissíthet, megeleveníthet és segíthet a jogaid érvényesítésében. A Szent Szellem jelenlétében való időzés, a rá való várakozás szellemileg, de sokszor testileg is megújít. Minden hitében kitartó keresztény tapasztalat már, egy bizonyos értelemben vett szellemi kifáradást. Valamely szellemi küzdelem után természetszerűen jelentkezik értelmi és érzelmi kimerültség. Ilyenkor ismételten szükségünk van a Szent Szellem kiáradására.

Eddig arra használtuk a hálaadást, hogy imádjuk az Urat; kezdjük el arra is használni, hogy elűzzük a gonosz jelenlétét. A dicséret a keresztyének nehéztüzérsége; a hálaadás hatékonyabb fegyver a lelki és egyben szellemi hadviselésben, mint a bomba a földi háborúban.

Ha őszintén bensőnkből magasztaljuk Istent, akkor a hálaadás által megerősödünk szellemileg. Amikor az Úrral való hétköznapi életbe beépítjük a hálaadást illetve az Úr dicséretét, életünk a Szent Szellem friss, megújító erejének részévé válik. Ahogy magasztalod az Urat, elszáll az aggodalom. A dicséret elűzi a csalódottság, feszültség és levertség érzéseit. A hálaadással eloszlik a sötétség és fellobog Isten tisztító tüze. A dicséret megtisztítja a légkört a gonoszság sugallta kétségektől, az ítélkezéstől, az ingerültségtől. Mennyei „vérátömlesztést” hoz. Beindul, a napi növekedés szellemi erőben, ha rendszeres gyakorlattá válik a hálaadás. Az újjászületett ember személyiségének mindhárom része ilyenkor erőt vesz , majd újból és újból kitörő öröm erejével tud feltöltődni. "...mert az Úrnak öröme,a ti erősségetek..."Neh.8:10

1.A dicséret megváltoztatja a lélek (értelem,érzelem,akarat) állapotát
2.Megnyitja a hit és az öröm artézi kútjait szívünk kamráiban
3.Az Úr egyik eszköze a szellemünk azaz belső lényünk megújítására

A dicséret tisztítja látásodat. A világ megpróbálja észrevétlenül elmédbe oltani saját nézőpontját. A bolhából elefántot csinál, szomorúsággal homályosítja el az eget, és a nehézséget megoldhatatlannak tünteti fel. Azt akarja, hogy rosszul értékeld magadat. Azzal vádol, hogy nem vagy fontos Istennek, hogy túl gyenge vagy ahhoz, hogy felhasználjon. Kezdd el Istent dicsérni, és megszabadulhatsz Sátán sugdosásától. Adj hálát Istennek, és a Szent Szellem megtisztítja látásodat. Adj hálát az Úrnak, és a Szent Szellem megláttatja veled a mennyei perspektívát. A hálaadás leszállítja a gonosz nagynak tűnő értékét, és segít felismerni hetvenkedésének hamisságát, ürességét. Hálaadás által elnyerheted a Szent Szellem látását arról, amit Isten munkált, és ahogy válasza közeleg. A dicséret felemel a csata porából, és lehetővé teszi, hogy Jézus szemszögéből tekints le onnan, ahol Ő ül - az Atya jobbján, megkoronázva!
„Fókuszáljunk a hitnek úttörőjére és beteljesítőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm érdekében, a gyalázattal nem törődve, keresztet szenvedett, és az Isten királyi székének jobbjára ült.” Zsid 12:2

A dicséret megtisztítja szellemedet. Csodálkoznál, ha tudnád, mennyi imát meghiúsít a keresztények életvitele vagy habitusa. A Szentírás gyakran beszél olyanokról, akik imádkoztak, és Isten nem figyelt szavukra. Jakab szerint (Jak 4, 6-10) az Úrhoz fűződő viszonyunknak igaznak, indítékunknak tisztának kell lennie, hogy meghallgasson bennünket. "Ha hamisságra néztem volna az én szívemben, meg nem hallgatott volna az Úr" Zsolt 66, 18. A bűnös gondolatok, érzéki magatartás és önzés lerombolják az ima erejét. Bezárják Isten fülét szavaink és kívánságaink előtt. A gőg sok imát érvénytelenített már. A bíráló magatartás, engesztelhetetlenség és a szívben rejlő keserűség, egy blokkoló hatást gyakorol pozíciónk érvényesítésében. Ha könyörgésedre választ szeretnél kapni, engedd, hogy a Szent Szellem megtisztítsa szíved benső indítékait.

"Őrizd gondolataidat, mivel szavakká válhatnak. Figyelmezz szavaidra, mivel tettekké válhatnak. Vizsgáld tetteidet, mivel szokásokká válhatnak. Nézd a szokásaidat, mivel karakterré válhatnak. Teszteld karakteredet, mivel ez a végzeteddé válhat." Joyce Meyer

Hálaadó szellem által megőrizheted tisztaságodat. Amikor Sátán elmédben valamire ösztökél, tisztítsd meg gondolataidat dicsérettel. A dicséret elmossa a szkepticizmust, az önsajnálatot, az énközpontúságot és letöri az önimádat csíráit. Az imádkozással kapcsolatban Pál Apostol felhívja a szentek figyelmét arra, hogy kitartóan és folyamatosan tegyék azt, illetve ébren őrködjenek abban, hálaadás által:
„Tartsatok ki az imádkozásban s tanúsítsatok benne éberséget háládatossággal.” Kol 4:2

A hálaadás felhatalmazást kölcsönöz imádnak!

A Zsolt 50, 14-15 szerint, szabadulásért könyörgő imához - nyomorúság idején - a hálaadó áldozattal szerzünk érvényt szabadulásunkért. Isten oly sokat tett már értünk kegyelme által, amiért nem tudunk eléggé hálásnak lenni, úgyhogy a buzgó magasztalás felmelegíti Isten szívét, és utat készít a gyors válasznak.

"Folyton hálát érzek korábbi nyomorúságaimért,
harcaimért, ha az azokból fakadt eredményekre nézek."
C.H.Spurgeon

A hálaadás megsokszorozza a hitedet. Ahogy magasztalni kezded az Urat, figyelmed fókusza a probléma egészéről az isteni erőforrásokra irányul, súlyos bajodról az Úr erejére, mellyel hiányodat kielégíti. Ahogy magasztalod Őt, elkezdesz emlékezni rá, hogyan segített neked más esetekben, és hited várakozó reménnyé növekszik, Belekapaszkodsz, hogy számíthatsz rá, hogy kész azonnal segíteni neked. Minél többet magasztalod Istent, nagyságának fényében annál kisebbnek tűnik a hegy, amellyel szembe kell nézned. A hálaadás Jézusra emeli tekintetedet, és szinte öntudatlanul átrakod terhedet az Úr vállára:
„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” Zsolt 55, 23

A hálaadás segít felismerni, hogy a gonosz, mennyire jelentéktelen démoni segítőivel együtt, akiket a golgotai válság legyőzött, elriasztott. A dicséret bátorságot ad ahhoz, hogy Jézus nevében megállj, és elutasítsd őket.
„Nos hát, ahogy a Krisztus Jézust, az Urat elfogadtátok, úgy járjatok is most benne, belé gyökerezve, rá épülve, hittől megszilárdítva, ahogy tanítottalak titeket, és túláradó hálaadással. ” Kol 2:6-7

A dicséret nemcsak hited megsokszorozásának egyik módja,
hanem hited bizonyítékává is válik.

A hálaadás szellemi kapcsolatot létesít az angyalokkal. A szellemi csaták kétféleképpen nyerhetők meg: imádkozással és Isten angyalainak beavatkozásával (Zsid. 1, 14). Gábriel azt mondta Dánielnek, hogy neki és Mihálynak le kellett győzniük a szembeszegülő gonosz szellemeket, mielőtt a választ elhozhatták Dániel imájára (Dán 10, 12-13). Az angyaloknak nagy örömére szolgál Jézus dicsérete és imádása. Amikor elkezded Istent magasztalni, az angyalok köréd gyűlnek, csatlakoznak hálaadásodhoz és örömödhöz. Te nem látod őket, de ők ott vannak. A menny mindig közelinek tűnik, amikor dicséretbe kezdesz. Isten és angyalai figyelnek és örvendeznek. Amikor a gonoszság ellen vívott küzdelem végtelennek és szinte reménytelennek tűnik, kezdd magasztalni Istent, és azt látod, serege elfut előled.

„Ámen! Az áldás, a dicsőség, a bölcsesség, a hálaadás, a tisztesség, a hatalom és az erő Istenünket illeti az örök korok korain keresztül. Ámen. ”Jel 7:12

Nochta Pál Attila – A jövő elkezdődött c. írása

Részlet...

"Sok keresztényről, sőt nagyon sok nem keresztényről is elmondhatjuk, hogy nagy keresésben van. Van aki erőt akar, van aki bölcsességet, pontosan úgy, mint Pál apostol idejében, és persze mindezeket azért keresik az emberek, hogy valamilyen módon érvényesüljenek a világban (a karizmatikus mozgalomban ezt úgy mondják, szeretnének áldottak lenni). Ezek a célok önmagukban nem rosszak. A kérdés itt inkább az, hogy mi milyen indítékokból keressük ezeket a célokat? Ha erre a kérdésre helyesen válaszolunk, akkor könnyen rájövünk arra is, hogy a legtöbb esetben az, amit mi célnak tekintünk, valójában csak eszköz, hiszen a legfontosabb cél: Isten megismerése. Hiszem, hogy nem lehet ennél fontosabb célunk sem ebben a földi létezésben, sem az örökkévalóságban. Fontos, hogy mindig a megfelelő célra fókuszáljunk, mert a megfelelő cél, helyes irányban tart bennünket.

Ha Isten megismerése a legfőbb célunk, akkor ez arra késztet minket, hogy belülről megváltozzunk, de ha csak bölcsességet, erőt, természetfeletti átéléseket kívánunk, akkor semmilyen változás nem fog történni bennünk, sőt, általános tapasztalatok alapján mondhatom, hogy sokan a természetfeletti átéléseik után gyakran rosszabb állapotba kerülnek, mint amilyenben előtte voltak. Bátran kimondhatjuk, hogy a szellemi átélések * nem változtatnak meg minket, legfeljebb felfuvalkodottak leszünk, ez viszont pontosan az a negatív tulajdonság, ami miatt Lucifer is kiűzetett a paradicsomból.

A pünkösdi, karizmatikus mozgalom annak ellenére, hogy az elmúlt 100 év alatt óriási számbeli növekedésen ment át, az elmúlt évek során olyan válságba sodródott, amely sokakban egy nagy csalódást, és bizonyos kérdések újragondolását eredményezte. Ez a mozgalom az elmúlt évtizedekben (különösen az Egyesült Államokban) erkölcsileg nagyot zuhant, néhány nagyon híres, televíziós prédikátor különböző szexuális és pénzügyi botrányai miatt. Ehhez aztán még hozzájárultak egyes karizmatikus lelkészek és gyülekezeti elöljárók olyan visszaélései, amelyek gyakran tömegeket botránkoztattak meg."

(*önmagában nem garancia lsd. Salamon élete... "Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, a ki megjelent volt néki kétszer is" 1Kir.11:9 a szerk.megj. )

A teljes tanítás itt olvasható el!

Egymásnak engedelmeskedve...

"A hit lényege, hogy megbízol valakiben,
amikor nem tudod, hová vezet."
Jesse Duplantis


Az autoritásnak való feltétel nélküli engedelmeskedés és a konformizmus mágikus gondolkozáshoz vezethet. Az autoritásnak megfelelő gondolkodásmódban a tekintélynek való engedelmeskedés és az érveletlen vélemények elfogadása uralkodik. A helyes az lenne, hogy a keresztények közötti engedelmességgel, párhuzamosan jelenik meg a vélemények ütköztetése, és ennek megfelelően a konszenzuson és az egyezkedésen alapuló koherencia. Ezt tartom a saját perspektívámból igazán racionálisnak és logikusnak.

„Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedve, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.”1Pét 5:5

A következőkben, néhány kérdésre szeretnék több kevesebb sikerrel választ találni:
Az ÖT fő szolgálati ajándék célja, az Egyházban betöltött helyük? Kiknek kell szolgálnia az Egyházban (és azon kívül is)? Alávetettség kérdése ki, kinek, hogyan? Kapcsolódás a vezetőknek a szentekkel is?

A Krisztus egész teste rázkódik. A pünkösdi-evangéliumi egyházak között többen megújulni és helyreállni szeretnének, viszont sokan ragaszkodnak még mindazokhoz a tradicionális felekezeti hagyományokhoz, struktúrákhoz, amelyeket biztosnak és konformnak gondolnak. Ők a keretekben gondolkodó ’nyáj konformizmus’*. Jézus azt üzente, - a színre lépő új apostoli vezetés bevezetése előtt - aki az óbort megkóstolta, nem annyíra vágyik az újhoz. Ezt a kialakult vákuumot szükséges a Szent Szellemnek átváltoztatnia, hogy a Királyság szellemi alapelveibe bevezesse egyházát, mégpedig a győzelemért. Az evangéliumi egyházakban kialakult az egyházvezetésről mára több helyes bibliai látás, de ennek gyakorlati alkalmazását még több probléma megnehezíti. A bibliai vezetés megvalósulásának előfeltétele három terület:

1.apostoli-prófétai szolgálati ajándékok működésének megértése az adott földrajzi területen,
2.ezek kapcsolódása a helyi gyülekezet szolgálati ajándékaihoz és a vénekhez,
3.végül a helyi testben lévő szolgálati ajándékok munkája a vénekkel ill. kapcsolódása a testhez.

"Ahhoz, hogy olyan gyülekezetet plántáljuk és neveljünk fel, amely, struktúrájában, szolgálatában például az antiókhiai típushoz hasonlít, apostoli-prófétai bölcsesség szükséges. A legtöbb pásztor azt gondolja több évtizede, hogy antiókhiai típusú gyülekezetet épít, azonban nem ez az építkezés modell valósult meg szolgálata nyomán, hanem az előző generációk öröksége szerinti rossz minta." **(Jonathan David)

Ő adta
A szolgálati ajándékok elosztása Isten abszolút szuverenitása. Az egyháztagok attitűdjében, kifejezésre kell juttatnia, hogy Isten akaratát elfogadják, amelyen a kiválasztás alapul. Az elhívás és a kiválasztás alapja a szolgálati ajándékokkal kapcsolatban, sohasem az emberekben lévő érték, alkalmasság, érdem, hanem csakis Isten szuverén végzése alapján valósul meg. "...Ő adott némelyeket..."(Róm 9:11; Ef. 4:1-11) Az egyházban Isten gyermekei eltérő mértékben részesednek a kegyelmi ajándékokból, valamint a különböző szolgálatokból. (1Kor 12:4–6). A szolgálati ajándék működésének sikerét, jellegét és szellemi értékét a kialakult Krisztusi karaktere határozza meg döntően. Több évtized kitartó munkája után lehet megvizsgálni egy ajándék súlyát, eredményességét.

A Szellem ajándékai minden hívő által működhetnek, amelyre Pál nagyon erőteljesen buzdított, még egy visszásságokkal és a kormányzásban sérült gondolkozással teli, pártos (sajnos 4 pártra oszlott) korinthusi közegben is. Minden újjászületett hívőn lévő kegyelemi manifesztációknak lehetőségei azonosak az Atyától, (pl. pneumatikus élmények, kharismák működése) és több lehetőség adott a segítő, "jól forgolódó/fáradozó", presbiteri vagy diakónusi tisztségekre is.

A szolgálati ajándékok nem kormányzói testületbe, hanem személyekbe vannak belehelyezve. Véleményem szerint, azonban Isten nem „pozíciókat”, hanem „funkciókat” akar működésbe hozni."…némelyeket rendelt Isten az anyaszentegyházban először apostolokul…" (1Kor 12:28). "…adott ajándékokat az embereknek…" (Ef 4:8,11). Jézus Krisztus adja az ajándékokat, amely egy adott személy is egyben, és nem testület.

Ahol elutasítják Krisztus ajándékait, vagy tévesen ismerik fel azokat, ott szellemi meddőség alakulhat ki, a Királyság delegáló, átruházó kormányzása, nem tud kiterjedni és megvalósulni. Az ilyen szolgálatok a megrekedésük mellett ki vannak téve manipulálásainak, amely a hamis ajándék tekintélyén keresztül érvényesül. Mt. 7.22; Jud.1:10-15 (u.n. egyszerre két behatás érvényesül a szolgálatában. pl. Saul története aki prófétál és közben jóshoz jár, Júdás a 82 tanítvány között aki démonokat űzött)

Mivel, Jézus Krisztus főségének felépítésének megvalósulási egyik módja az egyházban, a szolgálati ajándékok munkája révén történik, a félreértelmezett látás, destruktív szemléletet hozhat az egyházba, majd szakadást eredményezhet. A vezetők (lehet szolg. ajándék vagy kinevezett vén) feladata a gyülekezet vezetéséhez, irányzásához való jogosultság.

Ki, kit javasol?
A presbitereket és más szolgálattevőket a gyülekezet egyetértésével, a szolgálati ajándékokkal rendelkezőknek kell beiktatniuk. A Szentírásban bármely helyreállító ügyekkel kapcsolatosan a szolgálati ajándékok rendelkeztek, de ahol ez nem tudott létrejönni, ott a megbízott véneknek volt feladata vagy egy delegált személy.

Annak kell a nagyobb tekintélyt átruházni, aki a nagyobb felelősséget hordoz és több szolgálatot végez. Ma az egyházban összemosódik a vén és a szolgálati ajándék fogalma, funkciója és egyenlővé válik vele. Sokszor átveszik az irányítást olyan vezetők, akikben nincs belehelyezve az ajándék (doma) Krisztustól.

„Azokat a véneket, akik jó elöljárók voltak, kétszeres megbecsülésre kell méltatni, kiváltképpen azokat, akik az igével és tanítással fáradoztak.”1Tim 5:17.

Nagy fejtörést okozhat az is, amikor nem értik meg a presbiterek, Isten azért rendelte őket egy helyi testbe, hogy a szolgálati ajándékok munkatársaiként, segítségek legyenek és nem biztos, hogy kimondottan a kormányzás céljából. Azonban megemlítem, a legmegfelelőbb az lenne, ha a presbitériumban szolgálati ajándékok is lennének, hisz például követelmény a presbiteri jellemhez a tanításra alkalmatosság alapból.

Ez az idealisztikus állapot sajnos M.O.-on szerény véleményem szerint nem sok helyi gyülekezetben valósult eddig meg. Szóval csak elméleti képekről lehet szó. Az egyház vezetésében keletkező feszültségek jó része ebből adódik, a megbízott vezetők elkezdik önmagukat szuverén ajándékként feltüntetni, majd saját uralkodási teret alakítanak ki, általában versengésből vagy elutasítottságból látván és felbuzdulván egyes szolgálók sikerén.

A másik problematika, amikor a vezető összenyomja tudatosan vagy szellemi ambíciókból a mellette szolgáló értékes ajándékokat vagy fejlődő szolgálókat. Van úgy, hogy egyszerűen a karizmatikus egyénisége előtérbe helyezi őt, pozíciójából vagy elfogadottságából adódóan egy helyi közösségen belül. (pl. Apollós ékesszólása V.S Pál szolgálati stílusa Kor.-ban).

A Szentírás alapján, ajándékként felruházott apostoli-prófétai szolgálati ajándék (hozzáteszem, akik teamben dolgoztak mindig, Pál körül kb. 2 tucat) vannak felruházva szolgálati területtel egy adott földrajzi helyen. Pál apostol munkája során ő maga, valamint munkatársai (apostoli teamjéhez tartozó!) jelölték ki csak presbitereket nagyon figyelmesen nem kapkodva. 1 Tim. 5:22. Tehát a szolgálati ajándék felismerését, mindig apostoli-prófétai szolgálatok legitimálják, egyedül ez autentikus. Itt fontos megjegyezni, hogy nem minden teljes időben szolgálatot végző pásztor, tanító, szolgálati ajándék az egyház számára. (Rm. 12:5-10)

Működésben
Az Apostolok cselekedeteinek könyve alapján látható, hogy döntően az öt szolgálati ajándék működése és a megértett, belső attitűd (nem külső nyomás hatása!) következtében fejlődött az egyház, mégpedig hat-hét szinten. (Ef. 4:12-13)

1.Minden szentnek helyreigazítására,
2.diakónia munkájára,
3.Krisztus egész testének felépítésére,
4.a hitnek
5.és az Isten Fia megismerésének egységére,
6.érett férfikorra,
7.s a Krisztus felnőtt korának mértékéig.

Az Egyháznak a szolgálatra és az Atyának való engedelmességre kell épülnie. Egy hívőt nem az magasztal fel, hogy mások pozícióba helyezik, hanem az, hogy Isten állítja be arra a helyre, ahová az illető való. Ennek módja, pedig az, ahogyan a Máté 20:25-ben Jézus azt megfogalmazta. Tömören: a hívő élet Isten imádása elsősorban, majd mások szolgálata.

"...az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj..."Lk. 4:8

Minden kereszténynek Krisztus testében, valamilyen szolgálatra van felruházva megváltójától. Ez abból adódik, hogy:

- Jézus mindenkinek adott kenetet (1Jn. 2:20,27)
- királysági papsághoz tartozunk.(2Pt.2.)

Minden papnak kötelessége képességei által szolgálni az Urat.

"Mert a test egy és sok tagja van, az egy test tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is."1 Kor.12:12

Jézus akkor is úr maradt, amikor megalázta magát a tanítványai előtt. Azért mutatott példát, hogy megértsék: nem az emberek között betöltött pozíció, hanem a funkció, azaz isteni rendnek való engedelmesség az, ami képes elhozni az életünkbe a tényleges boldogságot. Jézus azt is kiemeli, hogy nem attól leszünk boldogok, hogy tudjuk ezeket az elveket, hanem attól, ha ezeket a gyakorlatban is megvalósítjuk. A hit ugyanis cselekedet, ami az igazság megismeréséből fakad. A Szentírás szerint az elöljáróknak való engedelmesség fontos követelmény.

"Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók, hogy ezt örömmel tegyék, és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ." (Zsid 13:17)

Egy vezető felé való engedelmesség nem korlátlan, hanem korlátozott. Személyes életérbe való bármely tanácsadás, korrigálás egy bizonyos egészséges szintig történhet. Ha a bármilyen szintű vezetők egyértelműen Isten akaratával ellentétes szándékot, életmódot képviselnek, akkor az "inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint embernek" elv érvényes. Jézus arra bátorította hallgatóit, hogy a rabbik és a farizeusok tanításait fogadják el, de a vallási kormányzásukban és a cselekedeteikben lévő kificamodásaikat ne kövessék, mert ezen a szinten nem Isten akaratát képviselik a nép előtt. Hasonló helyzettel találkozunk napjainkban is, az u.n. reformált egyházakban.

"Akkor van szó szellemi visszaélésről, ha Isten nevében olyan határokat lépnek át, melyeket maga az Úr állított fel az ember számára, s ezek átlépése az érintett beleegyezése nélkül történik, vagy a szelleminek álcázott kontroll, manipuláció, vagy gondolati befolyásolás következtében maga az érintett egyezik bele. E határokat olyan emberek lépik át, akiknek hatalmuk van az érintett életébe való beleszólásra, úgy, hogy a befolyásoló a saját, nemritkán tudat alatti szükségleteit elégítse ki. Eközben kihasználják a segítségre való rászorultságot, vagy az önátadásra való készséget. Ezek következményei szellemi sérülések lesznek. A szellemi „visszaélés/kihasználás" jelensége a keresztény közegben változó intenzitással fordul elő, és széles skálán mozog: a kevés kárt okozó időnkénti visszaéléstől kezdve, egészen a folyamatos és módszeres visszaélésig. A fogalmakra gondosan oda kell figyelni, hogy a „visszaélés” szót csak tényleges előfordulása esetén alkalmazzuk. Ha ugyanis a szellemi pozícióban lévő személy minden egyes helytelen cselekedetére ráhúzzuk, és összefüggésbe hozzuk minden tekintéllyel, kapcsolatos konfliktussal, még ha azok valóságosak is, akkor a tényleges problémákról elterelődik a figyelem. Emellett súlyos károkat is okozhatunk annak a személynek, akit alaptalanul vádolunk meg visszaéléssel." Inge Tempelmann (A szellemi visszaélésről ITT bővebben)

Péter apostol levelében, a vének felé való figyelmeztetésében azt olvashatjuk, hogy "sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeten" (1Pt 5:3). Jézus korrigálja tanítványait, amikor szemlélteti a királyságán belüli vezetéstechnikáról őket, illetve a kormányzás gyakorlati megvalósításához nyújt, biztos alapokat tanítványainak. Megjegyzem, hogy tanítványai utána - valószínűsítem a döbbenettől - egy árva szót sem tudnak hozzá szólni a témához... (Mt. 20:25; Mk. 10:45.)

Ha nem értettük meg a normális funkciót és a vezetés kóros elváltozásának természetét, nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy bármilyen helyreállító beavatkozás sikeres lehessen. Egy keresztény és környezete illetve felekezete, kölcsönösen meghatározzák egymást. Az egyik változása szükségszerűen magával vonja a másik változását is. A személyiség ebben a folyamatban integrált egészként vesz részt: ha valamelyik részében valami történik, e változás hatásai a személyiség egészében jelentkeznek.

A tekintélyelvű csoportszervezésnek a konformizmus és az egocentrizmus együttese felel meg. Összetartozás alapulhat azon, hogy "a főnöknek mindig igaza van", de alapulhat a vélemények ütköztetésén és egyeztetésén is. Az autoritásnak való feltétel nélküli engedelmeskedés és a konformizmus mágikus gondolkozáshoz vezethet. Az autoritásnak megfelelő gondolkodásmódban a tekintélynek való engedelmeskedés és az érveletlen vélemények elfogadása uralkodik. A helyes az lenne, hogy a keresztények közötti, fiúsági szerepegyenlőséggel párhuzamosan jelenik meg a vélemények ütköztetése, és ennek megfelelően a konszenzuson és az egyezkedésen alapuló koherencia. Ezt tartom a saját perspektívámból igazán racionálisnak és logikusnak.

"Nincs olyan erős mágia a világon,
amely boldogságot adna az embernek."
Blaise Pascal

Ha a keresztény vezetők kiszakadnak a Szentírás által kinyilatkoztatott vezetéstől szolgálatukban - majd megszeretnék tartani, akár erővel tekintélyüket - akkor szükségképpen kontroll alakul ki szolgálatukban és később, akár okkult démonok által tarthatják fenn a már egyáltalán nem autentikus kormányzásukat. A hamis tanítók és próféták ezt a lépcsőzetes leépülést élik át. (pl. Saul, Diotrefes, Himenéus, Alexander). Mindezek az apostoli-prófétai hivatal elutasításából vagy hiányából adódnak, szinte minden térségben.

Az apostoli-prófétai szolgálat az első (protos; 1 Kor 12:28) amelyen az Egyház összes többi szolgálata alapul. Mégis, azok az emberek, akiknek ez az ajándék adatott, a mennyei rendben legalul vannak: ők az alapkövek, akikre minden felépül. Egy épület alapja nem látszik, mégis az egész ház stabilitása múlik rajta. Pont úgy, ahogy a világon sem látszik, hogy mi tartja össze, de mégis Jézus hatalmának szava az, ami a földi világ épségét is biztosítja. (Zsid. 1.3)

Az I. Kor. 4:9 - ben is az látszik, hogy azok, akik a tényleges előmozdítói a dolgoknak – az apostolok – nem fejedelemként uralkodnak, működtetve a szolgálati ajándékaikat, hanem még a megaláztatást is vállalják azért, hogy másokat fölemelhessenek. Egy másik embert szellemi-lelki értelemben csak akkor tudunk magunk fölé emelni, ha mi vagyunk az erősebbek, és Isten pontosan ezt akarja látni az Egyházban.

Az apostoli-prófétai szellemi kormányok most állnak fel a harmadik eget képviselve, hogy a mennyei trónon ülő igazságát és tekintélyét képviseljék és gyakorolják a földön. Isten jelenre vonatkozó célja az apostoli-prófétai egyházi kormányzás felállítása földön lévő gyülekezetében.

Ahhoz, hogy a korai egyház működési elveit megértsük, és gyakorlati sikereket tapasztaljunk meg (pl. valóságos: tanítványság, szellemi manifesztációk, prosperitás..) elengedhetetlen lenne, az apostoli - prófétai szolgálati ajándékok jelenléte és tanítása a M.O-i eklézsia életében is, átvéve a vének vagy pásztori tanítások, illetve a nem szolgálati ajándékok dominanciáját, melynek alternatíváit az elmúlt 3 évtizedben láttuk, és jelenleg érzékelünk...

„Ahol nincs világos, előremutató látás, kijelentés (prófétai), ott az emberek gondatlanul élnek, nemtörődöm módon ledobják magukról a korlátokat, lázadókká válnak, más szóval elpusztulnak, de áldott lesz, ha befogadja a tanítást.” (Pld. 29:18; bővített)


*nyáj-konformizmus - a keresztény szocializációra gondolok: amikor egy közösséghez, egyházhoz való tartozás egyenlő a pásztor bármely véleményével való elfogadással. Ilyenkor behódolás történik meg, cserébe nyújtotta u.n. ’pásztor befedezésért’ vagy védelemért. Ez egy bevált manipuláció lehet
**régi-minta – pünkösdi vagy evangéliumi minta a 70-es évektől a 90-es évekig: pásztor típusú u.n. ’piramis-managment’ vezetés, apostoli alapok nélkül