"Ha pedig késnék, hogy tudd, hogyan kell Isten házában forgolódnod, amely az élő Istennek (kihívott) gyülekezete (eklézsiája) a való(igaz)ság oszlopa és szilárd támasza. (1Tim.3:15)"Vida
Az egyik legkomolyabb dolog az Úr saját népére befolyást gyakorolni! Legyünk nagyon óvatosak abban, hogy miként teszünk rá szert, és hogyan használjuk azt.
Pál a 2 Korinthus 10,14-18-ban arról beszélt, hogy nem akar a rábízott hatáskörön, vagy tekintélykörön túllépni.
Felismerte, hogy Isten mindegyikünknek a kegyelem és a tekintély meghatározott mértékét adta és figyelnünk kell arra, hogy ezt ne lépjük túl.
„14 Mert mi nem ok nélkül dicsekszünk! Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét elvitték nektek!
15 Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk. Nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjeszkedjen.
16 Mert az a szándékunk, hogy a Korinthus városán túli vidékeken is elmondjuk az örömhírt az embereknek. De semmiképpen nem akarunk olyan munkával dicsekedni, amit valaki más végzett a maga területén. (2 Korinthus 10,14-18.)”
A „vén” (preszbüterosz) szó igazi jelentése utalt arra, hogy az általa jelölt személy az egyházért hűségesen teljesített szolgálatban a kitartó igazságszeretet meghatározott mértékét tanúsította, mielőtt ez a befolyás adatott volna neki. A vén pozíciója a bibliai egyházban a legmagasabb és legnagyobb tiszteletben tartott hivatal volt, városonként.
Tit 1:5 Amiatt hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként véneket/presbitereket, amiképpen én neked meghagytam;
Másrészről a keresztények vagy szolgálatok manapság senkinek sem tartoznak elszámoltathatósággal helyi szinten. Így az egyházvezetéssel szemben felállított alapvető bibliai követelmények egyikének sem kell megfelelniük, érdekes módon mégis nagyobb befolyást tudnak gyakorolni a modern technikán vagy akár divatos konferenciákon keresztül, mint akár a ’legjellemesebb, legfelkentebb’, igaz vének.
A 'prófécia-cunamikat' már meg sem említem...
A legtöbbje ezeknek a dominanciára törekvő szolgálatoknak démonizálódása egyértelmű, uralkodó szellemek és hamis megítélés forrásait képezik. Jézus erős embernek nevezi ezt a tevékenységet. Nem tényleges felkenetésen, hanem más eszközökkel szerzett befolyás alapján állnak. A korai egyházban még pincérként sem szolgálhattak volna.
Az egyház arra hívatott el, hogy az igazság védelmezője és oszlopa legyen. Az igazság a legértékesebb "portéka" számunkra, és nem engedhetjük, hogy kompromittálódjon, ellenkező esetben megkapjuk az ilyen tévelygésért megígért ítéletet.
A világ módszerei az igazság keresésére nagyon különböznek attól, ahogy a valódi igazságot meg lehet találni.
“Az ember időnként belebotlik az igazságba,
de legtöbbször feltápászkodik és továbbmegy.”
(Winston Churchill)
A kijelentésre több egymáshoz kapcsolható görög szót is találunk az újszövetségben. Az egyik szó az igazságra az 'alétheia' amely a 'pszeüdosz' azaz valótlan ellentéte és a lényegi jelentése a leplezetlen valóság. Ez Isten természetéből fakad, amely kinyilatkoztatásakor szubjektív elkülönült részünké válik.
Az igaz-való-ságot akkor lehet megtalálni Krisztusban, ha a Szent Szellem informál és kalauzol minket. "De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. (Ján 16:13)"
Hasonlóképpen sok olyan eset van, amikor őszintén kísérletet tesznek arra, hogy az igazság és a tisztesség legmagasabb szintjén éljék, de gyakran ezt olyan alapon próbálják megvalósítani, amely egyszerűen nem az igaz-való-ságban gyökerezik. Ezért van az, hogy a legmélyebb alapok rázkódnak, hogy csak a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
„Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak, mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.” (Zsidó 12,28.)
Hamarosan belépünk abba az időszakba, amikor a keresztény folyóiratok, hírlevelek, felekezetek, egyházak, 'ministry-k', missziók, szeretet szolgálatok, civil összefogások a nemes tettekért egytől egyig az eddig tapasztalt legintenzívebb nyomás és legmélyrehatóbb vizsgálat alanyai lesznek.
El lehet kerülni ezt az ítéletet? - Az Írások egyértelműen azt tanítják, hogy az ítélet őszinte megtéréssel elkerülhető. Ahogy Pál mondta a korinthusbelieknek: „Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.” (1 Korinthus 11,31.)
A megtérés több, mint a hibánkért, rossz cselekedeteinkért történő bocsánatkérés – a megtérés azt jelenti, hogy visszatérünk oda, ahol eltévesztettük az irányt és ráállunk a helyes útra. Ez gyakran a mások sérelmét okozó hibák orvoslását is magában foglalja.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az aratáskor azt aratjuk, amit elvetettünk, és „amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” (Máté 7,2.).
Ha igazságtalan ítéleteket vetettünk, hamar ránk tör az ítélet. Ha mégis kegyelmet akarunk aratni, akkor ki kellene használnunk minden lehetőséget arra, hogy kegyelmet vessünk. Ha irgalmat akarunk aratni, akkor pedig ki kellene használnunk minden lehetőséget arra, hogy irgalmat vessünk.
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.” (Galata 6,7.)
Az Újszövetségben sok példa bizonyítja, hogy vannak olyan idők, amikor bizonyos mozgalmak tévedéseire rá kell mutatni. Az Úr maga figyelmeztette a tanítványait, mondván: „Őrizkedjetek a farizeusok kovászától” (Máté 16,6.).
A Galata levélben és más apostoli levelekben is több rész szól a doktrinális vagy gyakorlati hibák korrigálásáról.
A fő különbség az említett szellemi példák és aközött, ami manapság annyira gyakran előfordul, az, hogy a bibliai íróknak megvolt a felhatalmazásuk a szükséges korrekció és ítélet (megítélés, szétválasztás) elvégzésére.
A szeretetet soha nem választja el az igazságosság és az igaz ítélet érvényre juttatásától. Jézus, azt mondta: „ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”, és láss csodát, mégis a farizeusokat azért feddte meg, mert elhagyták, : „ami nehezebb (súlyosabb) a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget”.
Az oly sok téves ítélet (próféciák, szolgálatok gyümölcsei) amit azonban hamis szellemből vagy negatív indítékból v. módon fogalmaztak meg, főleg abból a vákuumból fakadt, mert akiknek Isten valóban felelősséget és tekintélyt adott, tartózkodtak gyakorlásától.
Pál panasza a korinthusbeliek ellen a mai egyházzal szemben is érvényes:
„Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?”(1 Korinthus 6,2-3.)
Hozzáteszem még értékelhetjük is némelyek bátorságát olyan ügyek felmutatásában, amelyekről senki más nem mer beszélni, de ettől még ez nem biztos, hogy helyes lesz. Az emberi tényezőtől nagyban függ.
Sőt rosszabb is lehet, mert ez végül abba a veszélybe sodorhatja ezeket a bátor embereket, hogy maguk is akadályozó tényezővé válnak Isten munkájának. Lsd Jónás. "Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja." Jakab levele
Ez nem igazolhatja a tekintély helytelen használatát, illetve azoknak az elbizakodottságát, akik átruházott tekintély nélkül próbálnak korrekciót gyakorolni az egyházban.
A Máté 18-ban (...mondd meg a gyülekezetnek) a bűnre történő rámutatásra vonatkozó eljárást azért kaptuk, hogy megőrizzen bennünket. Az ettől eltérő eljárás követése bármi másnál több akadályt állíthatott fel a kapcsolatokban az Úr gyermekei előtt, mint akármi más.
Lehetnek olyan események egy gyülekezetben, amelyet fel kell tudni dolgozni és nem minden úgy történik, ahogy nekünk tetszik, nem kap elégtételt az igazságunk, sőt lehet, hogy nem értünk egyet azzal, esetleg több tényezőt, máshogy értékelünk, ítélünk meg.
Az Úr véneket (prófétai véneket) emel ki az egyházban, hogy megvédje és irányíthassa az egyházát. Azon vének felé, akiknek ilyen hatalmat, tekintélyt és követelményeket támasztott a kérdés ilyenkor az lehet:
- Ki adta nekik ezt a hatalmat?
- Ez csupán a kifejezőkészségből, múltjából, forgolódásából ered vagy Isten elhívásából és kiküldéséből (egyébként ez nem ugyan az)?
- Vajon van-e jogunk arra, hogy az egyházban befolyást gyakoroljunk csak azért, mert emberi v. marketing képességeket használunk tanításaink, programjaink, felekezetünk terjesztéséhez?
A legfőbb oka annak, hogy az egyház tele van igazságtalan ítéletekkel, valószínűleg az, hogy nincs példa az igazságos ítéletre az egyházban.
Amíg az igazi vének el nem foglalják a helyüket a kapukban, addig az egyház továbbra is a világi média és a keresztény ítélkezésének tárgya lesz, akik – lehetnek bármennyire is jószándékúak – megosztást és igazságtalan ítéletet vetnek, ami nagyobb sérülést okoz Krisztus testének, mint a hibák, melyekre fényt próbálnak deríteni.
Az Úr megbízásokat adott az egyháznak, amelyeket nem tudunk egység nélkül véghezvinni. Az igazságos ítélkezés ezek egyike.
Erre a pontra az egyházi vezetőknek kell minden szinten rámutatni, ha be akarjuk tölteni a mostani korra vonatkozó megbízatásunkat. A világban a legtöbb konfliktus forrása az igazságtalanság és abból jövő ítélkezés. Hamis mérce."Vajon jóváhagyom-e a hamis mértéket?"(Mik.6:11)
Tekintettel a sok múltban elkövetett túlkapásra, illetve arra a tendenciára, mely szerint némelyek azt feltételezték, hogy a kijelölt hatáskörön túl is rendelkeznek tekintéllyel, érthető, hogy miért hátrálunk meg ettől a nehéz kérdéstől.
Mivel az egyház hivatott a világ világossága lenni, tudnunk kellene válaszolni a világ problémáira. Hogyan segítsünk a világnak igazságos ítéletet hozni, ha még magunkat sem tudjuk megítélni? Azon pedig senki ne csodálkozzék, ha M.O. klímája egyre nagyobb problémákat hoz...
A nemrég elfogadott egyházügyi törvényt, amely 14 egyházon kívül minden más vallási csoportot új regisztrációra kötelez, sértve ezzel a vallásszabadságot Magyarországon.
