Nochta Pál Attila - Hatalom

www.istenkereso.hu

„Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. Ananiás főpap pedig megparancsolta azoknak, kik ő mellette állanak vala, hogy üssék őt szájon. Akkor Pál monda neki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal és te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek? A következő éjszakán pedig melléállván neki az Úr, monda: Bízzál Pál! Mert miképpen bizonyságot tettél az én felőlem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképpen kell neked Rómában is bizonyságot tenned.” Apcs 23:1-3;11

Itt vagyunk egy országban, egy olyan országban, amely mára szinte megrohadt a korrupciótól. Politikusaink nagyrészt korrupt emberek és ebből a szempontból tökéletesen mindegy, hogy éppen kormányon vagy ellenzékben vannak e.

A társadalmunk pontosan ugyan ilyen, sőt, igazából szerintem egy társadalmat nem lehet elválasztani a korrupt politikusaitól, mert ahol korrupt a társadalom, ott a politikusok is szükségszerűen korruptak.

Vagyis azt a rohadást, amit látunk Magyarországon, saját magunknak köszönhetjük, mi szültük magunknak, ez a mi keserű gyermekünk.

Gondoljunk csak bele, szüleink egy olyan rendszerben éltek, amelyben meg kellett tanulniuk az ügyeskedést, az emberek fusiztak és mindenféle második-harmadik tevékenységet folytattak feketén azért, hogy az adott körülmények között valamilyen szintű anyagi előre lépést tapasztalhassanak.

Mi ezt láttuk tőlük, megspékelve még egy nagy adag materializmussal is, amely azt sugalmazta, hogy csak az anyag van és ahhoz, hogy ’túléld’ a rendszert, meg kell szakadnod a munkában vagy ügyeskedned kell.

Aztán jött a rendszerváltás, én akkor voltam tinédzser és egyszer csak az én generációm azt vette észre, hogy egy új, de legalábbis számunkra eddig ismeretlen világba csöppentünk bele, egy olyan világba, amelyben csak az számít valamit, akinek pénze és kapcsolatai vannak, aki ezekkel nem rendelkezik, az már tényleg csak Istenben bízhat.

Na és akkor itt van az Isten kérdése

A 90-es évek elején volt ugyan egy ébredés, létre jött néhány új gyülekezet is, de ez gyorsan elkopott, az elmúlt 20 évben nagyon sokan csalódtak a kereszténységben, mert azt kellett meglátniuk, hogy a magukat keresztényeknek nevezők is korrupt emberek, semmiben sem különböznek a nem keresztényektől, csak abban, hogy tudnak ájtatoskodó kánaáni szövegeket mondani és igéket idézni a Bibliából.

Sok gyülekezetben nem az igéből, hanem az igéről prédikálnak, az internet tele van hamis próféciákkal, vannak olyan gyülekezetek, amelyek szinte minden héten megjelentetnek olyan próféciákat, amelyek nagy csodákról, nagy ébredésről, nagy áldásokról szólnak, megtérésre való felhívás nélkül.

Itt aztán mindenkinek van látása vagy igéje, mikor, kinek és mit kellene tenni. Semmilyen felelősséget vagy megítélést nem vállalnak fel.

A kisegyházak jelentős többsége elkötelezte magát a jobb oldal ideológiája mellett és ez már egy olyan szintű megtévesztésnek a következménye, amelyből ezek a felekezetek szerintem már nem fognak tudni kiszabadulni „egykönnyen”.

A kereszténység a mai napig sem értette meg, hogy nem pártok, hanem az igazság mellett kell elköteleznie magát. Fogalmuk sincs, hogy ilyenkor az ige tükrében mit kell és lehet tenni. Erre látásra lenne szüksége a kisegyházban szocializálódott testvéreknek. Nem értik a próféták tetteit, Pál jogainak érvényesítését. Egy szűk és bezárt világban élnek, ahol saját szerepeket alakítanak ki.

A 2011 -es évben, amikor megszavazta az új egyháztörvényt az Országgyűlés, akkor az állam által befogadott egyházak tapsoltak örömükben és nem álltak ki a kívül maradottak mellett.

A kívül maradottak jelentős része pedig lapított, a vezetőik nem tűnődtek el azon, hogy az ő kívül maradásuk esetleg lehet egy Istentől származó figyelmeztetés is.

Nem, ők lapítottak és mindenki megpróbálta a maga kis külön kapcsolatait felhasználni (tisztelet a kivételeknek), hogy megköthesse a maga kis külön alkuját a kormánnyal.

Név nélkül említést teszek egy olyan (nagyobb) felekezetről is, amelyik a parlamenti szavazás előtt még az alapszabályzatát is módosította azért, hogy az új egyháztörvény megszavazása után ők gyorsan magukba szippanthassák azokat, akik kiestek a pikszisből és esetleg szeretnének vissza kerülni és persze akkor ez által ez a bizonyos felekezet létszámbeli növekedést élhetett volna át, ez pedig valószínűleg több pénzt is jelenthetett volna számukra az államtól.

Nos, ez a felekezet arcra esett, mert nem került be a tizennégybe. Ez után is tovább lapítottak, nem emelték fel a szavukat sem a többiek mellett, sem az egyéb jogi visszásságok ellen, hanem tovább keresték a kormány kegyeit, 2012-ben azt valószínűleg el is fogják nyerni, amikor további bővítésről dönt majd a Parlament.

Tudok olyan gyülekezetről is, ahol a gyülekezeti tagok nagy többsége a Jobbikra szavazott és a gyülekezet vezetősége ezt tudta, de nem tette szóvá. A kisegyházak akkor sem emelték fel a szavukat, amikor a Parlament megszavazta azt az Alaptörvényt, amely nyilvánvalóan ellentétben áll az egész Szentírással és annak szellemiségével.

Keresztényként kell azt mondanom, hogy a magyarországi kereszténység dagonyázik az erkölcstelenségben, jellemtelenségben. A vezetőknél megfigyelhető egy korrupt hozzáállás és sok helyen már az Igét sem veszik komolyan. (Tisztelet a kivételnek.)

Egy vidéki kis városban lakom és azt tapasztalom, hogy erősödik a rasszizmus, az antiszemitizmus, az utóbbi hónapokban is tapasztaltam, hogy az emberek fröcsögnek a gyűlölettől, sokan örülnek a kormány intézkedéseinek és teljes gyűlölettel mondják, hogy 'dögöljenek meg' a zsidók, a kisegyházak, a rokkant nyugdíjasok, a magánpénztárak...

A kormány vegye csak el a pénzüket, mert nekünk miattuk rossz az életünk, ezért ki kell irtani mindenkit, a zsidókat, a cigányokat, a szektásokat, stb.

A kisegyházak többsége már annyira elkötelezte magát a jobb oldal mellett, hogy a vezetőik még az ilyen hangok ellen sem emelik fel a szavukat. Nem hogy az átlag magyar, de még az átlag magyar keresztények többségének sincs halvány fogalma se arról, hogy mi folyik itt, Magyarországon.

Keresztények és nem keresztények egyaránt tompaságban, szellemi alvásban vannak, sokunkat lekötnek a megélhetésnek a gondjai (hitelek), így ezek után persze, hogy nincs erőnk már semmilyen értelmes dologra, akár protestálás a regnáló hatalom ellen vagy csak egy kiáltás a jövő generációjáért.

Azért tartottam fontosnak leírni ezeket a körülményeket, mert ennek fényében kell értékelni minden kicsi lépést, amit egyáltalán képesek voltunk megtenni, mi, vagyis az a néhány keresztény, aki mégis felemelte a szavát, Iványi Gáborral az élen, aztán néhány kisebb keresztény gyülekezet, aztán Izsák Bács Jeremiás valamint Soós Péter és most a BPA, akik meghirdették a december 30-dikai demonstrációt.

A jelenlegi nehéz körülmények fényében, a mai Magyarországon ez valami, én tisztelem ezért a BPA és tisztelem azokat az egyszerű hősöket is, akik bátrabbak voltak, mint én és az elmúlt időkben felemelték a szavukat a jogtalanság és az igazságtalanság ellen:

1./ A januártól élessé váló, de máris működő és sokakat megfélemlítő, valamint egzisztenciálisan ellehetetlenítő Új média törvénnyel a sajtószabadság (így lényegében a szólásszabadság, a szabad vélemény nyilvánítási jog) súlyos korlátozása lép életbe.

2./ Új alaptörvény, az Alkotmány helyett:

2.1. Megszünteti az államhatalom ideológiai semlegességének elvét;

2.2. „Sarkalatos törvényekkel” lényegében megteremti a diktatúra jogalapját;

2.3. Nemzeti ideológia elveire cseréli a polgári demokratikus jogállami normákat,

2.4. Demokrácia-, és alkotmányellenesen bebetonozza a jelenlegi kormánypárt hatalmát,

saját győzelmét előre biztosító választási törvénnyel, véglegesen korlátozva ezzel az

esetleg későbbi másik kormányzat mozgásterét.

2.5. Bevezetik a kollektív bűnösség elvét, boszorkányüldözést folytatva a legnagyobb ellenzéki (szocialista) párt ellen, hogy a következő választáson megnehezítse indulásukat.

2.6. A munkavállalók jogaival ellentétesen, a sztrájkhoz való jogot korlátozza.

3./ Szintén diktatórikus visszaélés a sarkalatos törvényekkel

3.1. Az új egyházi törvény :

- Alkotmányellenesen elvették több mint 100 törvényesen működő egyház státuszát.

- Az „egyház” megjelölés erőszakos módon, egyesületi jogállásra változtatása súlyosan hátráltatja a szabad vallásgyakorlás jogát,

- A hátrányos megkülönböztetéssel elvették a törvény előtti egyenlőség jogát,

- Azzal, hogy a bíróság helyett a parlament kétharmada dönt róla, ki minősül egyháznak és ki nem, elvették a törvényes eljárás lefolytatásához való jogot, és elvették a fellebbezés jogát az újra regisztrálási kérelem elutasítása esetén (ráadásul avval fenyegetik a majdan „nem regisztráltakat”, hogy elkobozzák vagyonukat és intézményeiket)

3.2. Alkotmánybírósági törvény :

- Alkotmánybíróság jogkörének drasztikus csökkentése,

- A bírói testület pártsemlegességének megszüntetése, pártbefolyás érvényesítése,

- Jelenleg folyamatban lévő 1584 beadvány teljes jogon kívül helyezése január 1.-től

3.3. A Munka törvénykönyve :

- Munkavállalók jogainak drasztikus csökkentése,

- Szociális jogok elvonása,

- Sztrájkjog drasztikus csökkentése,

3.4. Választási törvény :

- Egyoldalú, antidemokratikus szabályozás, ami csak a jelenleg hatalmon

lévő pártnak kedvez, (pl.: jelöltállítási feltételek drasztikus szigorítása,

választókerületek teljes átalakítása saját érdekek alapján, stb.,)

4./ Egyéb törvények : (társadalmi ellentétek szítása, szolidaritás elutasítása, a szegénység

kriminalizálása, hajléktalanok, büntetése vagy bebörtönzése.)

4.1. Hatalmi ágak szétválasztása elvének felszámolása:

- Bírósági függetlenség megszüntetése,

- Ügyészség függetlenségének megszüntetése,

- Köztársasági elnöki hivatal pártbefolyás alá vonása,

-Alkotmánybíróság függetlenségének és jogkörének drasztikus csökkentése,

4.2. Elhibázott gazdasági és adótörvények :

- Az egy kulcsos adó hatása: gazdagok támogatása, szegények megsarcolása,

- Alkalmazottak jogainak súlyos csökkentése,

- Társadalmi elégedetlenség (instabilitás) okainak megteremtése,

- Magánnyugdíj Pénztári vagyon (10,9 Billió Euro) államosítása, ellopása, ezzel

megvalósult a magántulajdonhoz való emberi jog durva megsértése is !

4.3. NIBEK (új titkosrendőrségről szóló) törvény :

- Adatvédelmi és emberi jogok semmibe vétele,

- A politikai üldözés és a totális diktatúra lehetőségének megteremtetése.

Az, amit valójában szeretnénk, hogy az emberek majd hirtelen felébrednek, hogy mi folyik itt, ezt pillanatnyilag valószínűtlennek tartom. Egyesek hálákat adva imádkoznak a kormányért, mondván így kell, ez van a logos-ban. El se gondolkodnak arról, mit üzen a Szentírás ebben a helyzetben nemzetünknek.

Ehhez egy új generációnak kellene felemelkednie a kereszténységben és a társadalom többi részében is (ez minimum 20-40 év) vagy pedig egy természetfeletti csodáknak kellene történnie, amiért viszont érdemes imádkozni, mert azt nekünk keresztényeknek, meg kell tudnunk, hogy Istennek mi a konkrét válasza, kijelentése (rhémája) erre a jelenlegi helyzetre.

Szóval, amit mondani akarok, a jelenlegi nehézségek közepette értékelnünk kell minden pici kezdeményezést is, még ha ez nem teljesen egyezik véleményünkkel, mi nem így csinálnánk.

Azt pedig biztatásul akarom mondani, hogy vagyunk azért néhányan akik sokat, nagyon sokat imádkozunk a magyarországi helyzet miatt, néhányan már a januári hónapot is imával fogjuk elkezdeni.

Igen, ahol Jézabel munkálkodik, ott előbb-utóbb Illés szelleme is aktivizálódik, megjelenik és ez konfrontálódást eredményez, de ezt a konfrontálódást a keresztények nem vállalhatják fel a Szent Szellem vezetése nélkül, mert különben nem azt az eredményt fogja hozni, amit várnánk.

Hiszem, hogy ezt a konfrontálódást senki, aki Krisztust követi nem kerülheti el, tudom, hogy egyikünk sem, én sem, és én bátor akarok lenni, de nem vakmerő, lázadó!

Én ki akarok állni az igazság mellett, nem a szocialisták mellett, akik nyolc év alatt szétlopták és eladósították az országot, nem is az LMP-sek mellett, akik számomra még mindig nem tudták bebizonyítani, hogy valóban lehet más a politika.

Én Jézus Krisztus mellett akarok kiállni, amellett akarok kiállni, amit teljes jó lelkiismerettel fel tudok vállalni, ezért én biztosan nem fogok együtt tüntetni azzal a Gyurcsánnyal, akit én szintén felelősnek tartok azért, hogy Magyarországon a dolgok idáig fajultak.

Ezen túl pedig, ha sikerülne is valamilyen úton leváltani a kormányt a magyarok akkor is olyanok maradnak, amilyenek eddig voltak.

Továbbra is hinni fognak a hazugságnak, ezért a jelenlegi helyett jön majd más valaki, aki még nagyobb hazugsággal fog traktálni minket és mi magyarok annak is hinni fogunk, mert annyira, de annyira messze állunk már az igazságtól.

Amire viszont lehetőséget ad nekem Isten az elkövetkező időkben, azt meg fogom tenni.

Bízom az Úrban, aki a megfelelő időben fel fog ruházni az ő erejével, amikor erre szükségem lesz, amikor konfrontálódnom kell Jézabellel, de addig a magam szakállára semmit nem akarok tenni, mert egy olyan csatában, amelybe nem az Úr Szelleme vezet bele, csak elbukhatok és még a győzelem esélye sincs meg…

www.istenkereso.hu

NPA

A szocializmus – antiszemitizmus – árvaság (bezárt szív)

A következő Istentiszteletek központosított témákból lesznek felépítve. A sátán tervei az egész földön lévő kultúrát áthatják, hiszen tudjuk, hogy a világ a gonoszságban vesztegel.

Főbb stratégiái közül három területet fogunk érinteni:

A szocializmus – antiszemitizmus – árvaság

Az országunkban lévő izmusok különböző szellemi eredetű struktúrákat (magaslatokat) alakítottak ki nem csak a közéletben, hanem sajnos az emberi szívekben is. Családokat és minden egyént behálózott és tett foglyokká értelmi területen.

Ezek az erősségek átszövik a keleti blokk politikai berendezkedését és az egyház spirituális szerepére hatással van. Az örökség hozadéka a férfiak, családfők, atyák nehezen tudnak a szellemi intuíció területén mozogni vagy képtelenné teszi a bensőséges közösséget Isten jelenlétével. Úgy is mondhatnánk, szinte gúzsba kötik a szellemük működését.

Az erősségek egy bezárt szívű egyházakat eredményeznek.

1Ján 3:17 "Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?"

Amíg az árvaság szellemének munkája le nem lepleződik és a gátakat el nem távolítjuk, az egyes hívők nem tudnak túllépni a meg nem bánt, meg nem vallott bálványimádás, meg nem bocsátás és ítélkezés alkotta kötelékeken. Szinte egy eltorlaszoló láthatatlan üvegfalat képezve ezzel ember és Isten közé. Így korlátozzák Krisztus uralmának, azaz királyságának növekedését a Testben.

Első lépcső

A múlt évszázadban felnövekedett egy (mindössze 2 évtizede volt nálunk rendszerváltás) társadalmi-politikai mozgalom, amelyet marx-, lenin-, szocial-, vagy kommunizmusnak nevezetek. Ezt a zsarnoki rendszert átitatta az ateizmus és a bálványimádás. Ennek a hamis vallási hitrendszerét és hatásait és un. "szellemi DNS" -ét szeretnénk lerombolni, kiiktatni. Célunk, hogy átéljük a múlt befolyásából való kitörést, szabadulást.

Második lépcső

A gyűlölet már gyilkosságnak számít az Újszövetségben (Mt. 5:21–26; 1Jn 3:15). Külön érdemes megemlíteni mindenféle fajgyűlöletet, ezek között is a legrosszabbat az antiszemitizmust: ez súlyos bűn is egyúttal, mivel Isten választott népe és Isten rajtuk elvégzendő terve ellen van.

Minél erőteljesebben ragaszkodnak a nemzetek, népek hamis (diabolikus) hitrendszerhez, annál inkább meghatározzák az emberek életkörülményeit, valamint a földjüket (térségüket) uraló prosperitást.

5Móz 1:35 "E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom."

Minél nagyobb a hamis vallások által közvetített szellemi erők jelenléte az emberek életében, a szociális különbségek a társadalomban annál kirívóbbak. A sátáni hatalmasságok egyre növekvő társadalmi befolyására utal például az antiszemitizmus vagy a tényleges kereszténységgel való szembehelyezkedés, annak működésének ellehetetlenítése progresszív folyamatokon keresztül.

Vezető európai lapok is egyre többször írják: vallási gyökerű kultúrharc (un. rekatolizáció) vette kezdetét Európa szívében, s ez a kelet-közép-európai országok csatlakozásával erősödött föl.

Harmadik lépcső

Újjászületésünk egyik jellemzője Atyánk kezdeti ismerete. Aztán hitünket éljük, idővel fokozatos növekedés történhet, így kapcsolatukban kiépül az Atyával való közösség bensőségessége. Már nem bizonytalankodunk olyan dolgokról, mint örök élet. Ezen a szinten valódi és élő kapcsolatba lépünk az Atyával.

Úgy lépünk be a Királyságba, hogy elfogadjuk Krisztust Mesterünknek, de továbbvisz az Úr, hogy fiúként éljük meg az Atyjával való ismeretet. Ez a Krisztusban való érlelődés természetes folyamata lenne. Itt kezdünk el megszabadulni az árvaság szemléletétől, az elutasítottság mély fájdalmaiból, és elkezdünk fiúként élni.

Jak 1:27 "Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, [és] szeplő nélkül megtartani magát e világtól."

Ám a legveszélyesebb dolog, ami egy kapcsolattal (Isten v. embertárs) tehető, hogy ha valaki egy falat épít, vagy bezárja a szívét. Ha bezárjuk és falat emelünk, megengedjük a keserűségnek (ami lázadás) és a haragnak, hogy érlelődjön, és túllépjen önmagunk korlátain…

Péld 27:4 "A búsulásban kegyetlenség [van], és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irigység előtt?"

Ha hagyjuk a bezárt, árva életérzést (ami szellemi befolyás) felépülni és fenntartani ez bezárt szívet fog eredményezni. Nagyon fontos, hogy megértsük, hogy ez igaz lesz gyermekeinkkel, házastársunkkal és barátainkkal való kapcsolatunkban is.

Kérjük Istent, hogy ne csak tájékoztasson, hanem fel is tudjon tárni bennünket!

Igazság oszlopa?

"Ha pedig késnék, hogy tudd, hogyan kell Isten házában forgolódnod, amely az élő Istennek (kihívott) gyülekezete (eklézsiája) a való(igaz)ság oszlopa és szilárd támasza. (1Tim.3:15)"Vida

Az egyik legkomolyabb dolog az Úr saját népére befolyást gyakorolni! Legyünk nagyon óvatosak abban, hogy miként teszünk rá szert, és hogyan használjuk azt.

Pál a 2 Korinthus 10,14-18-ban arról beszélt, hogy nem akar a rábízott hatáskörön, vagy tekintélykörön túllépni.

Felismerte, hogy Isten mindegyikünknek a kegyelem és a tekintély meghatározott mértékét adta és figyelnünk kell arra, hogy ezt ne lépjük túl.

„14 Mert mi nem ok nélkül dicsekszünk! Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét elvitték nektek!

15 Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk. Nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjeszkedjen.

16 Mert az a szándékunk, hogy a Korinthus városán túli vidékeken is elmondjuk az örömhírt az embereknek. De semmiképpen nem akarunk olyan munkával dicsekedni, amit valaki más végzett a maga területén. (2 Korinthus 10,14-18.)”

A „vén” (preszbüterosz) szó igazi jelentése utalt arra, hogy az általa jelölt személy az egyházért hűségesen teljesített szolgálatban a kitartó igazságszeretet meghatározott mértékét tanúsította, mielőtt ez a befolyás adatott volna neki. A vén pozíciója a bibliai egyházban a legmagasabb és legnagyobb tiszteletben tartott hivatal volt, városonként.

Tit 1:5 Amiatt hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként véneket/presbitereket, amiképpen én neked meghagytam;

Másrészről a keresztények vagy szolgálatok manapság senkinek sem tartoznak elszámoltathatósággal helyi szinten. Így az egyházvezetéssel szemben felállított alapvető bibliai követelmények egyikének sem kell megfelelniük, érdekes módon mégis nagyobb befolyást tudnak gyakorolni a modern technikán vagy akár divatos konferenciákon keresztül, mint akár a ’legjellemesebb, legfelkentebb’, igaz vének.

A 'prófécia-cunamikat' már meg sem említem...

A legtöbbje ezeknek a dominanciára törekvő szolgálatoknak démonizálódása egyértelmű, uralkodó szellemek és hamis megítélés forrásait képezik. Jézus erős embernek nevezi ezt a tevékenységet. Nem tényleges felkenetésen, hanem más eszközökkel szerzett befolyás alapján állnak. A korai egyházban még pincérként sem szolgálhattak volna.

Az egyház arra hívatott el, hogy az igazság védelmezője és oszlopa legyen. Az igazság a legértékesebb "portéka" számunkra, és nem engedhetjük, hogy kompromittálódjon, ellenkező esetben megkapjuk az ilyen tévelygésért megígért ítéletet.

A világ módszerei az igazság keresésére nagyon különböznek attól, ahogy a valódi igazságot meg lehet találni.

“Az ember időnként belebotlik az igazságba,
de legtöbbször feltápászkodik és továbbmegy.”
(Winston Churchill)

A kijelentésre több egymáshoz kapcsolható görög szót is találunk az újszövetségben. Az egyik szó az igazságra az 'alétheia' amely a 'pszeüdosz' azaz valótlan ellentéte és a lényegi jelentése a leplezetlen valóság. Ez Isten természetéből fakad, amely kinyilatkoztatásakor szubjektív elkülönült részünké válik.

Az igaz-való-ságot akkor lehet megtalálni Krisztusban, ha a Szent Szellem informál és kalauzol minket. "De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. (Ján 16:13)"

Hasonlóképpen sok olyan eset van, amikor őszintén kísérletet tesznek arra, hogy az igazság és a tisztesség legmagasabb szintjén éljék, de gyakran ezt olyan alapon próbálják megvalósítani, amely egyszerűen nem az igaz-való-ságban gyökerezik. Ezért van az, hogy a legmélyebb alapok rázkódnak, hogy csak a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.

„Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak, mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.” (Zsidó 12,28.)

Hamarosan belépünk abba az időszakba, amikor a keresztény folyóiratok, hírlevelek, felekezetek, egyházak, 'ministry-k', missziók, szeretet szolgálatok, civil összefogások a nemes tettekért egytől egyig az eddig tapasztalt legintenzívebb nyomás és legmélyrehatóbb vizsgálat alanyai lesznek.

El lehet kerülni ezt az ítéletet? - Az Írások egyértelműen azt tanítják, hogy az ítélet őszinte megtéréssel elkerülhető. Ahogy Pál mondta a korinthusbelieknek: „Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.” (1 Korinthus 11,31.)

A megtérés több, mint a hibánkért, rossz cselekedeteinkért történő bocsánatkérés – a megtérés azt jelenti, hogy visszatérünk oda, ahol eltévesztettük az irányt és ráállunk a helyes útra. Ez gyakran a mások sérelmét okozó hibák orvoslását is magában foglalja.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az aratáskor azt aratjuk, amit elvetettünk, és „amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” (Máté 7,2.).

Ha igazságtalan ítéleteket vetettünk, hamar ránk tör az ítélet. Ha mégis kegyelmet akarunk aratni, akkor ki kellene használnunk minden lehetőséget arra, hogy kegyelmet vessünk. Ha irgalmat akarunk aratni, akkor pedig ki kellene használnunk minden lehetőséget arra, hogy irgalmat vessünk.

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.” (Galata 6,7.)

Az Újszövetségben sok példa bizonyítja, hogy vannak olyan idők, amikor bizonyos mozgalmak tévedéseire rá kell mutatni. Az Úr maga figyelmeztette a tanítványait, mondván: „Őrizkedjetek a farizeusok kovászától” (Máté 16,6.).

A Galata levélben és más apostoli levelekben is több rész szól a doktrinális vagy gyakorlati hibák korrigálásáról.

A fő különbség az említett szellemi példák és aközött, ami manapság annyira gyakran előfordul, az, hogy a bibliai íróknak megvolt a felhatalmazásuk a szükséges korrekció és ítélet (megítélés, szétválasztás) elvégzésére.

A szeretetet soha nem választja el az igazságosság és az igaz ítélet érvényre juttatásától. Jézus, azt mondta: „ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”, és láss csodát, mégis a farizeusokat azért feddte meg, mert elhagyták, : „ami nehezebb (súlyosabb) a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget”.

Az oly sok téves ítélet (próféciák, szolgálatok gyümölcsei) amit azonban hamis szellemből vagy negatív indítékból v. módon fogalmaztak meg, főleg abból a vákuumból fakadt, mert akiknek Isten valóban felelősséget és tekintélyt adott, tartózkodtak gyakorlásától.

Pál panasza a korinthusbeliek ellen a mai egyházzal szemben is érvényes:

„Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?”(1 Korinthus 6,2-3.)

Hozzáteszem még értékelhetjük is némelyek bátorságát olyan ügyek felmutatásában, amelyekről senki más nem mer beszélni, de ettől még ez nem biztos, hogy helyes lesz. Az emberi tényezőtől nagyban függ.

Sőt rosszabb is lehet, mert ez végül abba a veszélybe sodorhatja ezeket a bátor embereket, hogy maguk is akadályozó tényezővé válnak Isten munkájának. Lsd Jónás. "Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja." Jakab levele

Ez nem igazolhatja a tekintély helytelen használatát, illetve azoknak az elbizakodottságát, akik átruházott tekintély nélkül próbálnak korrekciót gyakorolni az egyházban.

A Máté 18-ban (...mondd meg a gyülekezetnek) a bűnre történő rámutatásra vonatkozó eljárást azért kaptuk, hogy megőrizzen bennünket. Az ettől eltérő eljárás követése bármi másnál több akadályt állíthatott fel a kapcsolatokban az Úr gyermekei előtt, mint akármi más.

Lehetnek olyan események egy gyülekezetben, amelyet fel kell tudni dolgozni és nem minden úgy történik, ahogy nekünk tetszik, nem kap elégtételt az igazságunk, sőt lehet, hogy nem értünk egyet azzal, esetleg több tényezőt, máshogy értékelünk, ítélünk meg.

Az Úr véneket (prófétai véneket) emel ki az egyházban, hogy megvédje és irányíthassa az egyházát. Azon vének felé, akiknek ilyen hatalmat, tekintélyt és követelményeket támasztott a kérdés ilyenkor az lehet:

• Ki adta nekik ezt a hatalmat?
• Ez csupán a kifejezőkészségből, múltjából, forgolódásából ered vagy Isten elhívásából és kiküldéséből (egyébként ez nem ugyan az)?
• Vajon van-e jogunk arra, hogy az egyházban befolyást gyakoroljunk csak azért, mert emberi v. marketing képességeket használunk tanításaink, programjaink, felekezetünk terjesztéséhez?

A legfőbb oka annak, hogy az egyház tele van igazságtalan ítéletekkel, valószínűleg az, hogy nincs példa az igazságos ítéletre az egyházban.

Amíg az igazi vének el nem foglalják a helyüket a kapukban, addig az egyház továbbra is a világi média és a keresztény ítélkezésének tárgya lesz, akik – lehetnek bármennyire is jószándékúak – megosztást és igazságtalan ítéletet vetnek, ami nagyobb sérülést okoz Krisztus testének, mint a hibák, melyekre fényt próbálnak deríteni.

Az Úr megbízásokat adott az egyháznak, amelyeket nem tudunk egység nélkül véghezvinni. Az igazságos ítélkezés ezek egyike.

Erre a pontra az egyházi vezetőknek kell minden szinten rámutatni, ha be akarjuk tölteni a mostani korra vonatkozó megbízatásunkat. A világban a legtöbb konfliktus forrása az igazságtalanság és abból jövő ítélkezés. Hamis mérce."Vajon jóváhagyom-e a hamis mértéket?"(Mik.6:11)

Tekintettel a sok múltban elkövetett túlkapásra, illetve arra a tendenciára, mely szerint némelyek azt feltételezték, hogy a kijelölt hatáskörön túl is rendelkeznek tekintéllyel, érthető, hogy miért hátrálunk meg ettől a nehéz kérdéstől.

Mivel az egyház hivatott a világ világossága lenni, tudnunk kellene válaszolni a világ problémáira. Hogyan segítsünk a világnak igazságos ítéletet hozni, ha még magunkat sem tudjuk megítélni? Azon pedig senki ne csodálkozzék, ha M.O. klímája egyre nagyobb problémákat hoz...

Parlament a sarkalatos törvények egész sorát fogadja el anélkül, hogy egyeztetne az ellenzékkel vagy a civil társadalom képviselőivel.

A nemrég elfogadott egyházügyi törvényt, amely 14 egyházon kívül minden más vallási csoportot új regisztrációra kötelez, sértve ezzel a vallásszabadságot Magyarországon.

Pünkösd folytonossága

A pünkösdi-karizmatikus keresztény egyházban sok-sok idő óta az okozta a megrekedést, hogy nem sikerült megtalálnia a legkisebb közös többszöröst. Azt a közös gondolatot, egységet amiben mindannyian megegyezhettek volna, ami biztos alapul, ugródeszkául szolgálhatott volna a további fejlődésükhöz.

Úgy is mondhatnám, a vetők nem tudtak az aratókkal együtt örülni. Isten létrehozta a különböző hullámokat: a pünkösdi-, hit-, karizmatikus-, apostoli-prófétai mozgalmat stb., azonban a legtöbb szolgáló nem tudott örülni, a következő megmozdulásnak. Nagyon értékes munkát végeztek mindannyian, de nemhogy segítették Isten tervét, inkább hátráltatták.

Az okokat - rész szerinti megértés, hatalmi harc, érdek-összefonódások, versengések - nem érdemes hosszasan boncolgatni elkötelezettségtől függetlenül. Nem is jutottak sokszor egyről a kettőre, csupán a gyűlölet mélyült el. Úgy érzem, ma már ennél jóval többre volna szükség.
Bízom benne, eljött az idő arra, hogy egy új generáció színre lépjen, és valóságos klímaváltást eredményezzen. Egészen bizonyos, hogy az ébredés hamarosan tovább terjeszkedik, de ez már az utolsó és egyben rendkívüli is lesz, hisz beletorkol a Millennium dicsőséges királyságába. Isten nem igazságtalan, hűséges hozzánk, és ha mi vetünk a királyságáért, akkor egészen biztosan aratni is fogunk abban....

Ideje korán
Péter apostol a pünkösdnapi kiáradást, a Joel profétánál megírtak beteljesedésével azonosította Az ígéret Jézus második eljövetele előtt, ismét befog teljesedni. Az "utolsó napok" kifejezés egy hosszabb eseménysorozatot jelent a Szentírásban. Egyik értelemben a döntő győzelmet jelentő golgotai áldozat utáni időszakokat nevezték így az apostolok és Jézus. A másik értelemben viszont, a Millenium idejét közvetlenül megelőző, második eljövetel előtti apokaliptikus időt határozza meg. Az "Úr nagy és rettenetes napja" előtt meg kell valósulnia a Szent Szellem nagy kiáradásának, Joel próféta szerint is. Ez azt jelenti, hogy fogalmi tartalma szerint a királyság megnyílvánulása, egyre nagyobb fokú lesz. Ez a terminus, nem csak egy vészterhes időszak, hanem benne foglaltatik Isten királyságának látható manifesztálódása, eklézsiáján keresztül.

"Ti is, Sionnak fiai, örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt igazság szerint: korai és kései esőt hullat néktek, mint hajdanán… És lészen azután, hogy kiöntöm Lelkemet minden testre. Prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak. Csodajeleket mutatok az égen és a földön. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. Akkor mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak között lesznek azok, akiket elhív az Úr!" (Jóel 2,23-32)

A profetai ígéret kettős beteljesedésre utal, amikor a "korai és késői eső" kifejezést használja A szövegösszefüggés nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a szimbólum, Isten Szellemének kitöltésére vonatkozik. A korai és késői eső két bőségesen esős időszak volt Palesztinában. A korai eső a magvetés után hullott, a késői eső az aratás előtt, és még bőségesebb volt, mint a korai eső. Isten a Szent Szellemét, korai esőként való kiárasztását ígérte az evangéliumi magvetés után, és be is teljesítette ígéretét. Továbbá ugyanennek az áldásnak a megismétlődését ígéri az aratás, Jézus visszajövetelét megelőzően, még nagyobb mértékben. "Az aratás a világ vége" meghatározást, Jézus használta a búza és a konkoly példázatában.

„A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten Királyságának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.” Mt. 13:38-39

A búza és konkoly példázatában, Jézus kétféle magot említ. A világkorszak lezárásának szemlélete egészen apokaliptikus. Az aratás képével jelzett végső ítéletet, és végrehajtóit az angyalok szerepét is kiemeli. Az elvetett mag, kétféle embert jelöl. Pontosan kifejti, hogy a gonosznak fiai az egyik mag, aki végzi a Királyság ellen irányuló munkáját, a magvetését. Ezért szükségesnek látom, hogy Isten számára elválasszuk magunkat az aratás gyümölcstermésére. Mivel papok vagyunk, feladatunk, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól, a tisztát a tisztátalantól. A gyülekezetben „új szántást” szeretne megvalósítani Isten Szelleme.

A szántási időszak egy erőteljesebb folyamat, sokkal nehezebb, és nyilván nem annyira örömteli, mint az aratás. Verejtékes munka. De hogy jó vetés legyen a földünkben, előtte szántani kell, hogy egyenletes legyen a föld. A szántóföld megmunkálásának a rendjét Palesztinában befolyásolja az az ismert körülmény, hogy a száraz nyári időszakban egészen októberig a kiszáradt földet művelni nem lehet. A föld megmunkálása csak az őszi esők, beköszöntésével kezdődhetett.

Transzformálódás a vetésben Dávid sátora alatt
A vetést megelőzően a földet felszántották. De mint látjuk, a vetést meg kell, hogy előzze a szántás. Az aratás a gabona érésekor, tehát áprilisban kezdődött. Először az árpát, azután a búzát aratták s ez az aratási idő tulajdonképpen két ünnep közé esett: a páska idején kezdődött s a „hetek ünnepével”, a mai szóval pünkösdkor végződött. Lassú, hosszú ideig tartó, de vidáman végzett munka volt ez.

"Ímé napok jönnek, ezt mondja az Úr, és ott éri(nyomon követi) a szántó az Aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, A halmok pedig mind megáradnak. És hazahozom a fogságból az én Népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak Bennük. Szőlőket plántálnak és isszák azok borát, és kerteket Csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét." (Ámos 9:13-15)

Az Ámos 9:11-ben, éppen ezelőtt pedig a Szent Szellem azt mondja, hogy „azon a napon felemelem Dávid leomlott sátorát és kijavítom repedezéseit, és felemelem az omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.” Egyértelmű változás!

A prófétai szó úgy esik ránk, mint eső a földre. Ámos 9:13-15 –ben szereplő prófétai ígéret, az édeni állapotra utal, amikor az évszakok egybeesnek, a vetés és aratás szünet nélkül folyik, soha nem fogynak ki a friss termények. Isten új időszakot és klímaváltást fog létrehozni. A Noé időszakában létrehozott aratás-vetés elvet, az aratás érdekében és a szellemi javak megjelenése miatt, felgyorsítva fogjuk szemlélni. „És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.”Mk.13:20. Szőlőket fogunk plántálni és mi isszuk az új bort! Lehetséges lesz, hogy vetünk és aratunk egyszerre! Létezik egy olyan állapot is, amikor egyszerre vetők és aratók is vagyunk, ez egészen fantasztikus lesz!

- N.I.V. fordítás: „The days are coming, declares the Lord, when the reaper will be overtaken by the plowman, and the planter by the one treading grapes.” - Napok jönnek, mikor a szántó megelőzi, lehagyja az aratót, és a szőlőtaposó a vetőt.
- New Jerusalem fordítás: "The days are coming- declares Yahweh- when the ploughman will tread on the heels of the reaper." - Aratáskor, földműves az arató nyomába fog lépni.

"És a hegyek musttal csepegnek (naba)...A halmok pedig mind megáradnak (nataf) ..." Naba = felbugyog (a víz a forrásból) Nataf = lehull valamire (mint eső a földre).

Ezt jelenti a prófétai Ige mint víz, ami felfakad, mint forrásból. Az aratás időszaka fel is gerjesztheti a kitörést. Eddig nem lett volna működésképes az egyház "elosztó-kútjai", de most kezd bugyogni. A dávidi sátor fel gerjeszti és beindítja a sátor rég várt manifesztálódásait. A sátor alatt levő forrásokból, vízáradat fog előtörni. A kenet úgy esik, mint eső a földre. Isten jelenlétében elkezd csöpögni a mennyből az aratás. Dávid Sátorában elkezdenek „csepegni” a hegyek. Ez a Szent Szellem bora, amely ránk kezd csöpögni.

„A föld rengett, egek is csepegtek Isten előtt, ez a Sínai hegy is Isten előtt, Izráel Istene előtt. Bő záport hintesz, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod.”Zsolt.68:9-10

A mag karaktere
Az ószöv.-i törvény, amely minden felemás megoldástól idegenkedett (pl. tiltotta kétféle növénynek egy szántóföldbe vetését, Lev 19:19), nem engedte, hogy egy járomba kétféle állatot, pl. egy szarvasmarhát és egy öszvért fogjanak. Átvitt értelemben ez a felemás iga, amelyre Pál apostol a 2Kor 6:14-ben hivatkozik. A szántás munkáját gondos figyelemmel kellett végezni, hogy az egyenletes legyen, az állatok félre ne rántsák az ekét
"És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten királyságára."(Lk.9:62)

A szántási folyamat az Atya helyreállító munkája, amely kizárólag az engedelmesség útján veszi érvényét. Isten Igéje felszántja a szívünket. De nem vethetünk kétféle magot egy földbe. Isten jó magot akart a földükbe adni, de ki kellett kerülnie a rossz magnak, a rossz vetéseknek szívünkből. Aki az eke szarvára tette a kezét, az nem tekintgethetett másfelé.

"Az engedelmeskedni szó csak jelen időben létezik."
Charles H. Spurgeon

A vetés a bibliai korban természetesen kézzel történt. A gazda gondosan megtisztította a vetőmagot (Mt.13:24.27), aztán a szántóföldön elhintette és alászántotta. A továbbiakban aztán a magvak kikelését és növénnyé fejlődését rá kellett bízni az időre. Az Istentől jövő esők kellő időben való jövetelétől függ főként, hogy milyen termést ad a „magától” növő gabona (Mk. 4:26).

„Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, Szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen Rajtad”. (III.Móz. 19:19)
„Ne vess a te szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész, A mag, amelyet elvetsz és a szőlőnek termése.Ne szánts ökrön és szamáron együtt.” (V.Móz. 22:9-10)
„Vessetek magatoknak igazságra, arassatok kegyelem szerint! Szántsatok Magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy Igazság esőjét adjon néktek.”(Hós.10:12)

Az igazságnak meg kell előznie a vetést. Ez a szántás. Kiküldetik Isten Igéje a Szent Szellemmel s az Ő igazságával, majd meg akar minket tisztítani. Később pedig, jön az Ő esőjével, ha buzgók vagyunk, és éhezzük Isten jelenlétét. A körültekintő, alapos szántás és a valódi szenvedélyes istenkeresés, ami elhozza az esőt. Látnunk szükséges a tavaszt Jézus szemeivel! Izgalommal kell várnunk az aratási időt a gyülekezet életében! Vidáman, örömtelien kell várnunk ezt az időszakot! Isten megint le fogja fantasztikusan önteni az Ő esőjét.

A szántás után, jött a vetés, és ezután csak az esőzési időzésre vártak. Nem tudtak mit tenni csak várták az esőt. Nekünk is várnunk kell. De kiszámítható az eső, ha hagyjuk, hogy Isten szántson az életünkben, akkor esőt fog adni.

„Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, És azokat megcselekszitek,esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az Ő termését a mező fája is megtermi gyümölcsét. A ti cséplések ott éri a szüretet, És a szüret ott éri a vetést és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan Lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor Lefeküztök, senki fel ne rettentsen, és kipusztítom az ártalmas vadat arról A földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken. Sőt elűzitek ellenségeiteket, És elhullnak előttetek fegyver által. És közületek öten százat elűznek, és Közületek százan elűznek tízezret, és elhullnak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által.” (III.Móz. 26:3-8)

Amikor kiáltunk az Úrhoz országunkért, tudnunk kell már előre, hogy a „sűrű fellegek megtelnek”, vagyis az imáink feljutnak Istenhez. Sok-sok imának kell feljutnia, hogy „besűrűsödjön a menny”, és ebből hirtelen egy nagy esőzés legyen.

„Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájuk beszédem. Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.” Jób.29:21-23

Az álom prioritásai 2.

“Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget.”

(C. H. Spurgeon)

A kinyilatkoztatás az emberi szellemhez gyakran csak egy megvilágosító villanásként érkezik. “Meglátunk” valamit Istenben. Gyakran azonban még magunknak is nehéznek tűnik elmagyarázni azt, amit így “látunk”, és ez kifejezetten közölhetetlen is lehet. Álmainkat, az Istennel való mély közösség tudja csak fenntartani a szellemünkben.

Mostanság egyre több kereszténynek, közösségnek vannak un. profetikus és élménydús átélései. Ezt általában úgy magyarázzuk, beteljesedik és folytatódik mindaz, amit Péter apostol, Jóel prófétát megértve, Pünkösd napján kihirdetett.

Joel próféta szerint látomásokon, álmokon és próféciákon keresztül kapott kijelentések gyakoriak lesznek az utolsó időkben. Napjainkban a hívek által kapott kijelentések nagymértékben megszaporodtak, s jelnek tekintik arra nézve, hogy az "utolsó napokban" élünk.

Az egyház jelenlegi vészterhes korszaka, arra sarkalljon bennünket, hogy még nagyobb elszántsággal keressük a kijelentés forrását, Jézust, a Krisztust. Jézus az Isten legfőbb titka, akiben a mennyei bölcsesség, ismeret van elrejtve, amitl meg akar ismertetni az Őt szerető, szenvedélyes imádókkal. Pál így imádkozik a Kolossebeliekért és a Laodicedabeliekért:

"Hogy vigasztalást vegyen az Ő szívük, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére, amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve. Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel. (Kol:2:2-4)
"Hogy szívük megbátorodjék, hogy szeretet kösse őket össze, hogy eljussanak a teljességre fejlett belátás gazdagságára, az Isten titkának, a Felkentnek megismerésére, akiben a bölcsességnek és ismeretnek kincsei rejtve vannak."(CSIA)

Ha nem akarjuk, hogy a hamissal becsapjanak bennünket, nem az a megoldás, hogy minden kijelentést elutasítunk, hanem hogy világos látásunk lesz az igaziról. Akik nem tanulják meg az valóságosat a hamistól megkülönböztetni, egyre jobban ki lesznek téve a megtévesztésnek, azonban az Úr juhai ismerik az ő hangját.

A Biblia világosan beszél a látomásokról, álmokról és próféciákról, amelyek által Isten a saját népéhez szól, ezért szükségünk van arra, hogy megtanuljuk az Istentől származó kijelentést feldolgozni, s így tanúsíthassuk a helyesen értelmezett és bölcsességgel alkalmazott isteni üzeneteket.

A kereszténység tulajdonképpen tanúságtétel, a láthatatlan Isten ajándékáról. Minden hívő magasabb szellemi szintre emelkedhet a kegyelemben arra, hogy Jézus Krisztus erejéből, ismeretéből egyre nagyobb mértékben részesüljön. Ez az együttműködés, együttlét, egymással való közösség szélesedhet, növekedhet. A teljes személyiségünket elérheti, és már nem csak a lélek, hanem a szellemünk epicentrumát, szívünket is befolyásolhatja. Következménye, pedig a látás és hallás lesz..

Az Úrral való közösségünkben ez a folyamat, a Szellemben való élet szilárdságát, szellemünk látó, halló képességeinek a működése jelentős mértékben befolyásolja, mert ez által vagyunk képesek Krisztussal kapcsolatban maradni.

Isten azt akarja, hogy kívánjuk a prófétálást, ne pedig megvessük; ezért viszont azt is a feladatul kaptuk, hogy vizsgáljuk a prófétai kommunikációt.

„A prófétálást meg ne vessétek, mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!” (1 Thessz. 5,20-21.)

Vigyáznunk kell arra, hogy ne szűrjük meg Isten beszédét a mi önmegvalósító kultúránk bűnein keresztül sem, ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy beszennyezzük az értékes ajándékot. A prófétálással vagy a kijelentésekkel nem a jövőbelátás iránti kíváncsiság kielégítésére, vagy a megkopott önképünknek való hízelgésre szolgál. Az állítólagos „prófétai kijelentésekkel” történő visszaélésekből fakadó, kiábrándulásról és teljes csalódásról szóló történetek száma igen nagy. Egy próféta szolgálata könnyen belecsúszhat az „így szólt az Úr”-jelenségbe.

Az álmok, a látomások, kinyilatkoztatások a „láthatatlan” világból származnak, éppen ezért a Szent Szellemnek, aki ugyancsak a láthatatlan világból származik, tudja beteljesítenie azokat. A Szent Szellem pedig elsősorban a szellemünkkel akar kommunikálni, és csak azon keresztül a lelkünkkel. Éppen ezért a szellemünket kell, hogy megragadja az álom, a kinyilatkoztatás. Isten az Ő Szelleme által ad kijelentést, álmot a mi szellemünkbe. Ha viszont be vagyunk zárva a lelkünk kontrolljában, akkor nem tudunk kinyilatkoztatást venni.

A szentírás buzdít a Szent Szellem vezetésének való alárendelődésre, így mindenkinek szabadsága van arra, hogy az Úrnak engedelmeskedhessen önálló felelősséggel, másrészt szükséges az is, hogy megfelelően alárendelje magát annak a kormányzásnak, amelyet Isten a Krisztus testében működtet. Ezt a folyamatot a karizmatikus mozgalomban, kevesen tudták használni, hisz ez lenne logikus, az Eklézsia egészséges növekedésének szempontjából.

A kijelentéseknek különböző megnyilvánulási formái történhetnek. Többfajta álmot vagy kinyilatkoztatást különböztetünk meg a Szentírás alapján. Amikor szellemi élmény vagy lkinyilatkozás, feltárulkozás élményét adja valakinek Isten Szelleme, fontos tudatosítani magunkban, egy rész szerinti élmény átadás történik. Mindez tükör által, és homályosan látjuk. Amit felfogunk, azt közvetítjük, tudván, hogy a megértésünk és kinyilatkoztatásunk tartalma korlátozott.

Formái LÁTOMÁS - ÁLOM - ELRAGADTATÁS

Amikor olyan mennyei kijelentést történik, amely valamely keresztény igei fundamentum változtatását erőlteti, akkor is a mintapélda az apostoli hozzáállás az élményhez. Látjuk, hogy Péter apostol az élményanyagot kontrollra, a Jeruzsálemi apostoli vezetőség elé tárta, hogy megerősítést nyerjen a szolgálati ajándékoktól (Apostolok) a Szentírás alapján.

A jó magatartás tehát az, hogy változzunk el az álmunkhoz!

Mikor az álmot megkapjuk, azok sokkal nagyobbak, mint mi magunk. Azért hívjuk álomnak, mert „csak” egy álom még, szinte ’kicsomagolatlanul’! Hosszú évek, évtizedek elmúlhatnak, míg az Úrtól jövő álmaink beteljesedhetnek, és ezek alatt a hosszú évek alatt, sokszor úgy tűnik, hogy nemhogy közelebb kerülnénk az álom megvalósulásához, hanem egyre távolabb. (Ábrahám 25 évet várt.)

Néha persze mi magunk okozzuk ezt akár mulasztásokkal, vétkeinkkel és mindezek azt okozzák, hogy nem tud időben beteljesedni az álom. Nem akarunk az álmunkhoz felnőni. Vannak, akik ragaszkodnak az álmaikhoz, viszont a saját maguk állapotához is (tudattalanul) ragaszkodnak. Az ajándéknak utat kell készítenie, de jellem is szükséges lesz hozzá. Az álmainkat magunkhoz kell ölelnünk úgy, hogy közben folyamatosan változunk.

• Nem lehetséges, hogy az volt a baj, hogy eddig a jellemünket nem akartuk az álom feltételeihez igazítani, s nem lett ezért valóságos változás bennünk?
• Lehet, hogy az álom ellenére nem történt minőségi változás az istenkeresésünkben?

Fel kell fognunk, hogy még nem vagyunk azok a személyek, akik az álomban, a látásban szerepelnek, hanem csak megvan a lehetőségünk, ha betöltjük a feltételeket. Fontos megérteni, hogy maga az álom is változtatni akar minket.

A türelem korszakában látható szinten, távolinak tűnik a beteljesedés. Tudatosítani szükséges magunkban, hogy az Úr időzítésében vagyunk. Ezek alatt az időszakok alatt, Isten formál, alakít, hogy „felnőjünk” az álmainkhoz, amely sokkal de sokkal nagyobb, mint a mi elképzelésünk!

„Annak pedig, a ki bennünk munkálkodik a kenet által, képes sokkal túláradóbban tevékenykedni, mint ahogyan kérjük, sóvárgunk, vágyakozunk, illetve megfontolnánk, érzékelnénk, elgondolnánk, megértenénk” (Ef. 3:20)

József nem cselekedett gonoszat, amikor meggyűlölték őt a testvérei annyira, hogy kútba dobták és eladták rabszolgának. Nem a bűnei, vétkei miatt került ilyen nyomorúságos helyzetekbe. Biztos vagyok benne, hogy Józsefnek rengetegszer eszébe jutott, hogy miért is kellett elmondania az álmait. Vannak, akik azt mondják, hogy nem kellett volna elmondania az álmait, maga okozta a bajt, önmagának, a titkok kibeszélésével.

„Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, aki rabul adatott vala el; A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala, mindezideig, amíg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.” Zsolt.105:18-19

Józsefnél az álmainak elmondása, megvallása indított be egy folyamatot, amely az álom beteljesedése felé terelte sorsát, élethelyzetét, miután ragaszkodott az ígérethez!

- Honnan tudhatjuk, hogy egy álom Istentől van-e vagy saját magunk képzelgéseiből származik?

1.Tudnunk kell, hogy mindig Isten a kezdeményező

József egyáltalán nem gondolkodott azon, hogy mennyire hatalmas lesz, és felemelkedik a bátyjai fölé, sőt a szülei fölé. Ő csak egyszerűn megálmodta a jövőt. Nem ő akart álmodni, álmodozni, nem ő szövögette a terveit. Egyáltalán nem tudta, hogy milyen folyamatokat fog elindítani az életében ez a két álom. József elmondta a bátyjainak, hogy „más álmot is álmodtam”...

• Ha Istentől van egy álom, akkor nem Te fogod üldözni az álmodat, hanem az álom fog üldözni téged!
• Ha jön egy álom Istentől, azt fogjuk érezni, hogy mennyire nincsenek meg hozzá az emberi erőforrásaink.
• Az Istentől jövő álom gondoskodni fog arról, hogy a jellemünkben is változzunk, megszentelődjünk, persze ha engedjük.

2. Az álom beteljesedéséig le fogunk teszteltetni, több területen

• Az álom meg fog minket próbálni, mint ahogy Józsefet is.
• Kiállta a gyűlölet, üldözés próbáját (I.Móz:37:5)
• Kiállta a keserűség próbáját a testvérei miatt (37:18)
• A becsületesség próbáját, amikor nem engedett Potifár feleségének, ez szexuális kísértés is volt egyben (39:9)
• Az igazságtalanság próbáját, hiszen József ártatlanul került börtönbe (39:20)
• Az önzőség próbáját, ugyanis a börtönben is a fáraó főembereivel foglalkozott saját maga helyett (40:7)
• Elfelejtették őt az álmának a magyarázata után még két évig. A ’nagyon fontos vagyok’ büszke attitűddel is foglakozott Isten. (40:23)
• Kiállta a büszkeség próbáját, Istennek adta a dicsőséget a fáraó álmának megfejtése után is (41:16)
• Kiállta a meg nem bocsátás próbáját, mert a testvérei miatt sok gonoszságon és gyűlöleten ment keresztül, mégis megsegítette fennmaradásukat (45. fej.)
• Nem szédítette el a hatalom és az anyagi javak, annak ellenére sem, hogy magas pozícióba került.

3. Úgy hiszem, hogy mi magunk okozhatjuk azt, hogy nem válnak valóra az álmaink, látásaink, mert nem értjük meg, a felkészülési időszakot

• Nem értjük meg, hogy annak ellenére, hogy látásokat, álmokat kapunk, nem vagyunk nagyobbak, mint mások, hanem éppen fordítva. Az álom következtében, jobban alá kell szállnunk, mert maga az Isten bíz meg minket.
• A feladat célja, nem önmagunkért van, hanem: a barátainkért, testvérünkért, a városunkért, országunkért.
• A látás érdekében, szükséges odaszentelnünk lelkünket, hisz a beteljesedéshez Ő fogja adni az instrukciókat.
• Tudnunk kell azt, hogy az álom, amit kapunk, az Isten szívéből származik, ezért azzal a hozzáállással kell lennünk az álomhoz, hogy Isten hozta létre és nem mi.

Az álom prioritásai 1.

“Az emberben rejlő képességek
nagyobbak, mint ahogy azt ő tudja,
és a képességek, amelyeket Isten neki adhat,
nagyobbak, mint azt álmodná.”
(Spurgeon)

„Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.” (Gal:4:26) Nagyszerű az Isten hangját meghallani és ha jövőképet kapunk, az még becsesebb. Azonban készüljünk fel, nem lesz egy „leány-álom”, amíg odaérünk a beteljesedésig. Szükséges tudnunk azonban: nagy felelősség lesz rajtunk a kinyilatkoztatásokat megkapni, kihordani, majd megvalósítani...Az álom ott kezdődik, amikor nincs meg a forrásod. Ennek a megvalósulása, sokszor egy nehéz ponton fog elkezdődni.

Bevezetés
Úgy tűnik, hogy az új vagy nem a megszokott egyházi beidegződéshez igazodó tanítások vagy pneumatikus manifesztációkkal kapcsolatosan, az egyház nagy része nem tudja használni a kijelentés és megkülönböztetés ajándékát. Így abba a hibába esik, hogy nem tesz különbséget, illetve összességükben fogad el vagy vet el szellemi összefüggéseket és megnyilvánulásokat.

Akik egy dologról általában nagy elismeréssel szólnak, nem tudják elviselni, hogy ha valamilyen hibát találnak abban; akiket pedig nagyon leköt valami hiányosság vagy olyan részlet, amivel nem tudnak egyetérteni, rögtön elvetik az egészet. Mindkét tévedés akkor jelentkezik gyakran, amikor egy egyház nem ismeri kellőképpen a Szentírást illetve a Szent Szellem munkájából igen keveset tapasztaltak meg. Elhamarkodottan és igazságtalanul fogunk cselekedni, ha ily módon ítélkezünk akár egy ember vagy gyülekezet felett.

Minden keresztény, akin keresztül manifesztálódnak a kijelentés ajándékai, igen intenzív kísértéseknek és próbáknak lehet kitéve. Ezért folyamatosan ügyelnie kell saját szellemi kondíciójára, hogy ne a rutin kezdje irányítani.

Ha nem figyel a szellemi ajándékok használatakor, a következő lépés az lehet, hogy a már nem működő szellemi ajándékok helyett pszichikai és később un. diabolikus erő kezdheti meg tevékenységét. Ezért van annyi karizmatikus jósnő illetve férfi guru, és semmit látó tudományos munkatárs Krisztus testében. Amikor pedig a bűnbánat nélkül újra használni akarja beindítani a szellemi ajándékokat, már csak tisztátalan szellemtől kaphatott hozzá szellemi intenzitást és információt.

Amikor bármilyen szellemi kijelentés vagy megnyilvánulás történik, de nem tartjuk a teljes Szent Írást ítéletalkotásunk önmagában elégséges alapjának, a megtévesztésnek nyithatunk kaput. Akik következetesen a Szentírás kijelentett biztos szellemi szabálya szerint ítélnek meg bizonyos eseményeket, egészséges bibliai következtetésekre jutnak el.

Azok viszont, akik több tucat eltérő szabályt követnek, ahelyett hogy igaz és helyes döntéseket hoznának, zavarba és sötétségbe juttatják önmagukat és másokat. Az említettek valóban mérceként használják a Szentírást, de csak addig, amíg úgy vélik, hogy céljuknak megfelel, viszont nem használják egyedüli mérce gyanánt, amely önmagában elégséges, hanem sok egyéb, az Írástól eltérő tapasztalatokhoz folyamodnak, hogy annak alapján ítéljék meg e munkát.

Amikor Isten megteremtette a földet a semmiből hozott létre szemmel láthatóakat. A Szent Szellem lebegett a vizek felett, bejött az élettelen, meddő helyzetbe. „A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” (1Móz 1:2) A „rahaf” a héber megfelelő, ami lebegést, valami felett való kotlást jelent Amikor a Szent Szellem ezt a kifejezést használja, akkor a szüléssel hoz párhuzamot. Életet hoz elő. Egyébként ma a „rahaf” szót a szaporodásra is használják.(lsd.5Móz 32:11)

Ki a forrás?
Az Isten Szellemének a feladata ebben a korszakban, létrehozni az álmot és beteljesíteni az életünkben, akár a meddő és élettelen helyzetekben, körülmények közepette. Ez a specialitása! „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami a látható, a láthatatlanból állott elő.”(Zsidó.11:3)

Isten Szelleme bejön a meddő helyekre és ott cselekszi meg akaratát!

Az álmok, a látomások, kinyilatkoztatások a „láthatatlan” világból származnak, éppen ezért a Szent Szellemnek, aki ugyancsak a láthatatlan világból származik, tudja beteljesítenie azokat. A Szent Szellem pedig elsősorban a szellemünkkel akar kommunikálni, és csak azon keresztül a lelkünkkel. Éppen ezért a szellemünket kell, hogy megragadja az álom, a kinyilatkoztatás. Isten az Ő Szelleme által ad kijelentést, álmot a mi szellemünkbe. Ha viszont be vagyunk zárva a lelkünk kontrolljában, akkor nem tudunk kinyilatkoztatást venni.
“...Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a Mennyeknek Királyságába.” (Máté 18:3.)

Ha nem vagyunk hajlandóak bízni a szellemünkben kapott isteni tudásban, mint a kis gyermekek, akkor sosem fogjuk megérteni Isten Királyságának útjait. Ezt jelenti a Szellemben járást lélek területén is. Ha kapunk egy nagy álmot, látást akkor az a Szellem birodalmából származik, Pál apostol is erre irányítja figyelmünket:

"Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek. Nekünk azonban Isten kijelentette az Ő Szelleme által, mert a Szellem* mindent vizsgál, még az Istennek mélységeit is. (1Kor:2:9-10)

Itt az emberi szellemről van szó több tanító szerint, és nem kellene nagybetűvel írni a „szellem” szót. Ugyanis a Szent Szellemnek nincs szüksége arra, hogy Isten dolgait kutassa, mert Ő már ismeri Isten mélységeit. Az emberi szellem kutatja Isten mélységeit. De a következő vers azt mondja: „Mert kicsoda tudja az emberek közül az emberek dolgait, ha nem az ember szelleme, amely benne van? (1Kor:2:11)

A mi szellemünk mindent tud rólunk, Isten Szelleme pedig tud mindent Istenről, és ha Isten Szelleme kapcsolatba kerül a mi szellemünkkel, akkor történnek az Úrtól jövő kijelentések. Ami pedig látható már az életünkben ( például a kegyelem munkája), az a láthatatlanból állott elő. A hitünk és a Szent Szellem véghez viszi, hogy láthatóvá váljanak a földön a dolgok. A hitünknek cselekedetei is vannak, amit a szánkkal meg kell vallanunk. Ahhoz, hogy az álmaink, látásaink megvalósulhassanak, meg kell vallanunk, ki kell proklamálnunk, ahogy Isten is előszólította a világosságot, a napot, a csillagokat.

Józsefek
Józsefnek is meg kellett vallania az álmait, hogy elinduljon a megvalósulása! A kérdés csak az, hogy mikor és kinek és hol tesszük ezt. Az álmot az Istennel való mély közösség tudja csak fenntartani a szellemünkben. A kinyilatkoztatás az emberi szellemhez gyakran csak egy hirtelen pillanatként érkezik. “Meglátunk” valamit Istenben. Gyakran azonban még magunknak is nehéznek tűnik elmagyarázni azt, amit így “látunk”, és ez kifejezetten közölhetetlen is lehet.

“Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemi gondolatokhoz szellemi szavakat szabván.” (1Korintus 2:13.)

Ha álmodunk valamit, megtapasztalhatjuk, hogy nagyon gyakran elfelejtjük őket, sok esetben már aznap kimegy a fejünkből, vagy pár nap múlva. De az Úrtól jövő álmok megragadnak minket, és a mi felelősségünk, hogy megtartsuk a szellemünkben ezeket és imádkozzunk értük. Ha nem törődünk velük, elhalnak. A próféciák beteljesedéséért is harcolnunk kell, így az álmokért is.

„Ezt a parancsolatot adom neked, fiam Timótheus, a rólad való korábbi jövendőlések (próféciák) szerint, hogy vitézkedjél azokban, ama jó vitézséggel. Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet.” (1Tim:1:18-19)

Egy angol fordítás szerint: „a próféciák által harcold meg a jó harcot.” A „harcold” görög szó jelentése: „katonai hadjáratot előkészíteni, katonákat harcba vezetni, aktívan benne lenni a katonai szolgálatban, harcolni.”

Ez tehát nem egy passzív várakozást jelent, hogy nem kell semmit tennünk, és Isten úgyis megszüli az álmot. Harc! A próféciák általi harc, vitézkedés nem azt jelenti, hogy emberek előtt kell bizonygatnunk, hogy mit kaptunk az Úrtól, hanem a szellemvilág előtt, és Isten előtt is meg kell vallanunk a hitünket.

Mária
Isten Szelleme tehát kotlik felettünk, és megtermékenyít, és szaporodást akar hozni. Amikor Máriának megjelent Gábriel, és bejelentette neki, hogy kegyelmet talált Isten előtt, hogy Jézus meg fog foganni a méhében, Mária nem hitetlenkedett, hanem csak megkérdezte, hogy hogyan fog ez megtörténni? Az angyal ezt válaszolta neki:

A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért a mi születik is szentnek hívatik, Isten fiának.” (Luk.1:35)

Itt az „ereje”, a dunamis eredetiben. Hatalommal teli erő, valamire való képesség, erő-megnyilvánulás. Isten Szellemének a dunamis ereje az álmokat, látomásokat valóra akarja váltani. Mária „álma” így teljesedett be, rászállt Isten dunamis ereje. Gábriel Isten igéjét szólta Máriához ezek után: „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen”. Ezek után Mária pedig válaszolt az igére hittel: „Legyen nékem a te beszéded szerint.” Ebben a pillanatban elindult a megfoganás a méhében.

1.Isten akarata, álma
2.Szent Szellem „dunamis” ereje
3.Hit
4.Megvallás



A HIT szerepe

Az Istentől jövő álom sokkal nagyobb, mint mi!

Ne korlátozzuk be magunkat! Ne engedjük, hogy az álmunk elhaljon! Senki nem tudja megakadályozni az Úrtól jövő álmokat, látásokat, csak mi magunk, ha hitetlenséggel, kételkedéssel válaszolunk rájuk. A hit tudja mozgásban tartani a látásainkat.

Ha Istentől jön egy álom, látás, akkor a Szent Szellem száll ránk, és hozza Létre azt. Amikor ezt az ismeretet szellemünkben beleérző módon megkapjuk, létrejön a hit lehetősége. Az elmét a szellemmel a hit köti össze. Ha pedig ki is mondjuk a szánkkal, elkezdődik a manifesztáció. Azt azonban meg kell értenünk, hogy az az ismeret, melyen a hit nyugszik, a tudás egy különleges fajtája. Az a közvetlen, beleérző tudás, ismeret, ami Istentől jön a szellemünkbe.

“Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait; mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg.” (1Korintus 2:14.)

Ezért, amikor isteni ismeret jön szellemünkbe, döntenünk kell, hogy bízunk-e ebben az ismeretben - ami a hit gyakorlása - vagy nem - ami a hitetlenség. Amikor hit a válaszunk, a Szent Szellem ereje felszabadul a szellemünkből az elménkbe és azon túl is. Bizonyos értelemben nem a hit mennyisége az alapvető tényező. A hit lehet nagyon kicsi. Végül is, egy biztosíték vagy egy kapcsoló is nagyon kicsi, mégis nagyon fontos a kapcsolódásban betöltött feladata. Ezért mondja Jézus, hogy ha akkora hitünk van, “mint a mustármag”, drámai eredményeket láthatunk.

Másrészt, látjuk, milyen súlyos dolog a hitetlenség. Nem csak egy elnézhető, minden keresztényt sújtó gyengeség, hanem a kinyilatkoztatási ismeret elutasítása, a Szent Szellem áramlásának áthatolhatatlan gátja életünkben. A Zsidó levél írója felhívja figyelmünket Izraelnek arra a nemzedékére, amely ígéretet kapott a Kánaán földjére való bemenetelre, mégis meghalt a pusztában. Az író figyelmeztet, hogy önmagában nem elég egy ígéretet megkapni.

“Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak; de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották.” (Zsidók 4:2.)

Ha hitetlenséggel elutasítjuk Isten Igéjét, noha az igaz, az sosem fog gyümölcsözni életünkben így van a kinyilatkoztatás/álom sikerességében is. Mária ezek után elment Erzsébethez és neki is elmondta mi történt. Az első Úrtól jövő álmot, látást pedig követi a másik, ahogy korábban mondtam!

A Máté evangéliuma első részében olvashatjuk, hogy Józsefnek is megjelent az Úrnak angyala álmában és kijelentette neki, hogy ne féljen, vegye feleségül Máriát, mert Isten Szellemétől fogant benne a gyermek. Ha jön az álom, követi a többi is! Isten Szelleme hozza utána a többi megerősítést is!József másodszor is kapott egy álmot, Jézus megszületése után, hogy menjenek vele Egyiptomba, mert Heródes meg akarja ölni a gyermeket. Jött a harmadik álom is Heródes halála után Józsefhez, hogy menjen vissza Izraelbe! (Mt.2)

Ábrahám magja („álomból született nép")
Azt kell tudnunk, hogy az Úr álmait, vágyait kell látnunk, hogy megvalósulhassanak, nem pedig a saját magunk vágyait! Ezt követően, vezetést fog hozni az életünkre nézve, sorsunkat fogja megváltoztatni. Így kezdődik a kapcsolat ember és Isten között. Ő megszólít, kér bizonyos dolgokat tőlünk, engedelmességet vár el tőlünk. Ez az első szintje a kapcsolatnak. Itt még nem vagyunk szoros intim kapcsolatban vele. Itt még Ő utasít. Amikor Isten elhívta Ábrahámot és kihozta őt a nemzetsége közül, megkapta Isten nagy álmát, ami sokkal nagyobb volt, mint ő maga!

De megfigyelhetjük Ábrahám életében, hogy az engedelmesség következtében, az Úrral való kapcsolat szintje növekedik, emiatt az álom, az ígéret többször megerősíttetik és kiterjed. Végül Isten barátjává válik (1Móz:18) akinek az Úr el akarja mondani a titkait, és Ábrahám egyezkedik a mindenható Istennel, Szodomával és Gomorával kapcsolatban. Mi ez, ha nem növekedés?

Az első kijelentés így hangzott: „Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.(1Móz:12:2-3)
„Mikor kimentek és eljutottak Kánaán földjére, a Móré tölgyeséig, megjelent neki az Úr:” A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrahám oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent vala néki.”(1Móz:12:7)

Elindult az álom, látás útján és Isten tovább bátorította őt. „Móré” jelentése: „tanár”. (Móré tölgyese: híres szentély volt Sikemben, Kánaán közepén. Az ilyen szent helyeket sokszor nagy fa jelezte szembetűnő módon. Ábrahám azonban az Urat imádta ott., a kijelentőt!) Amikor megkapjuk az Úr álmát, ami az Ő szívéből származik, akkor oktatás, tanácsot is kapunk mellé, úgy is fogalmazhatnék 'használati útmutató' hisz Ő egy előrelátó Atya.

Ilyenkor kezdi áttváltoztatni bennünket az Úrtól jövő álom, kinyilatkoztatás. Hatni fog a gondolkodásunkra. Az álom, a látás formál minket, és elveszi a kicsinyhitűséget, a hitetlenséget és kiterjeszti a látásunkat.

Másodszor, akkor szólt hozzá az Úr, amikor Lót és a pásztorai versengeni kezdtek a földért. Ábrahám alázatos volt, nem volt testi ambíciója, nem lelki módon látott, mint Lót. Engedte, hogy Lót válasszon. Lót önző, sóvár szemekkel nézett fel. „Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá... (1Móz:13:10)

Ábrahám prioritásai, teljesen más felé orientálódtak:

„Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy...”
(1Móz:13:14-18)

Amikor Melkhisédek megáldja Ábrahámot, Szodoma királyától nem fogad el semmilyen ajándékot. Ismét tesztelés! Ábrahám itt már kommunikál Istennel Melkhisedeken keresztül. Isten szólít meg minket először egy paranccsal, egy utasítással, és ha követjük Őt, engedelmesek vagyunk ahogy Ábrahám, amikor kijött Háránból, akkor Isten vezet tovább bennünket.

Ábrahám, aki a „nagyobb” volt, az Úrban bízott, mert bízott az Úrtól jövő álomban annak valóráválásában. Mindig ott leselkednek az Úrtól jövő álmok, látások mellett annak a veszélyei, hogy mi magunk, testi erőből, vagy megtévesztésből létrehozzuk az álmunkat, hogy „besegítsünk” Istennek idő előtt.

Graham Powell: A hit kulcsai 1. rész

Két világ létezik. Az egyik az anyagi világ, amelyik látható, de ideig való. A másik a szellemi világ, ami láthatatlan, de örökkévaló. Ugyanúgy, ahogyan fizikai születés által lépünk be az ideigvaló világ valóságába, hasonló módon Isten királysága szellemi világának valóságába szellemi születés által lépünk be.

Jézus mondta: „Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát” (János 3:3.). Ezt is mondta: „Ami testtől született, test az és ami szellemtől született, szellem az” (János 3:6.). Amikor valaki Jézus Krisztushoz jön megtéréssel és hittel, és aláveti magát Jézus Krisztus úr voltának, egy belső csoda történik. A Szent Szellem új életet ad: életre kelti az ember szellemét Isten számára.

Tagja lesz Isten családjának és megkapja az örök élet ajándékát. Belépést nyer Isten jelenlétébe és kapcsolatra lép Istennel. Ez az újjászületés a hit cselekedete által történik meg. A hitet azért kapjuk, hogy beléphessünk Isten királyságába. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által” (Efézus 2:8.). A hit, amelyet nyerünk, a hitnek egy bizonyos mértéke. Ennek növekednie kell, hogy képessé tegyen minket arra, hogy egyre jobban és jobban értékeljük magát az Urat és az Ő királyságának hatalmát.

Az újjászületés előtt hozzá vagyunk kötözve az anyagi világhoz, amelyhez érzékeinken keresztül kapcsolódunk: látás, tapintás, ízlelés, hallás és szaglás. Látás által szerzett ismeretben járunk, nem kijelentésben. Az újjászületés után kijelentésben részesülünk, amint a Szent Szellem megvilágosítja Isten igéjét. Így a láthatatlan világ valósággá válik a számunkra. Szellemi képességeink által elkezdjük látni (avagy érzékelni) ezt az új világot. Elkezdünk hitben járni. Hit által menekültünk meg, és hitben járunk.

A hit meghatározása

„A hit pedig a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsidók 11:1.). Az „Amplified New Testament”-ben (Kibővített Újszövetség) ez a vers így hangzik:

„A hit azoknak a dolgoknak a bizonyossága (jóváhagyása, birtoklevele), amiket remélünk, azoknak a dolgoknak a bizonyítéka, amiket nem látunk és az ezek valóságáról való meggyőződés - a hit valós tényként való érzékelése annak, ami nincs leleplezve az érzékszervek számára.”

A „hit” és a „hinni” szavak ugyanabból a görög gyökérből származnak. A hit szava a „pistis” (főnév) a hinni szó görög megfelelője a „pisteuo” (ige). Ezért mondhatjuk azt, hogy a hit gyakorlása az, hogy hiszünk, és ha hiszünk, akkor ezzel a hitet gyakoroljuk. Hívő az, akinek van hite. Akinek van hite, az hívő. Egyszóval: hívő az, aki bízik Isten igéjében. Hit által részesülünk Isten királyságának áldásaiból. Az áldások elnyerésével való összefüggésben a hit:

- egy cselekedet: kilépni Isten Szava alapján,

- az a hatalom, amely Isten ígéretét kézzelfogható tulajdonoddá teszi,

- az a bizonyosság, hogy amiben reménykedtél, az már a tiéd,

- az a meggyőződés, hogy a láthatatlan áldások a te birtokodban vannak,

- a hálaadás megvallása a teljesített ígéretekért,

- a reménység ezt mondja: meg fogom kapni. A hit ezt mondja: megkaptam.

Az elhívás a hitben való járásra

Te és én arra kaptunk elhívást, hogy hitben járjunk. Keresztény életünk azzal kezdődött, hogy hitben átadtuk magunkat az Úr Jézus Krisztusnak. Istentől mindent hit által nyerünk. Megbocsátás, gyógyulás, szabadulás, vezetés, védelem, stb. mindezt hit által kapjuk.

Egész életedben érzékszerveiden keresztül voltál kapcsolatban az ideigvaló világgal. Most talán, hogy Krisztushoz jöttél, megpróbálsz érzékszerveiden keresztül kapcsolódni a szellemi világhoz. Ez nem fog működni! Érzékszerveidnek szellemed uralma alá kell kerülniük. Szellemednek, ahonnan a hit származik, felül kell kerekednie. El kell kezdened a kijelentés által szerzett ismeret világosságában járni, az igazság Isten igéje által jön. Szellemed kapcsolódik az igéhez és Isten királyságához, nem érzékszerveid.

Istennek tetsző élet hit által

„Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:5-6.). Énók Istennel járt és tetszett Istennek. - Miért? A hite miatt. - Akarsz tetszeni Istennek? Akkor Isten igéje szerint kell járnod! Milyen kemény szavak ezek: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” Lehetetlen!

A hit hatalma

A hit annyira erőteljes, hogy lehetőségei korlátlanok. Amikor a tanítványok megfogalmazták aggodalmukat azzal kapcsolatban, hogy egy gazdag embernek mennyire nehéz belépnie Isten királyságába, Jézus így válaszolt: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26.).

A Márk 9:17-29-ben arról olvasunk, hogy a tanítványok képtelenek voltak kiűzni egy szellemet egy epilepsziás fiúból, aki süketnéma volt. Az édesapának oda kellett vinnie a fiút Jézushoz, és amikor Jézus meghallotta, hogy mi történt, ezt mondta: „Ó, hitetlen nemzetség, meddig szenvedlek még titeket?” Csalódott volt hitük hiánya miatt. Ezután a démon rángatni kezdte a fiút, és az édesapa így esedezett Jézusnak: „Ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk!” Jézus így válaszolt: „Minden lehetséges a hívőnek.” A Máté 19:26-ban Jézus azt mondta, hogy Istennél minden lehetséges. Most azt mondja, hogy azoknak, akik hisznek, minden lehetséges. Ez azt jelenti, hogy azok, akik hisznek, Isten igéje által korlátlan lehetőségekkel rendelkeznek.

Mivel a hit ilyen erőt szabadít fel, gondosan ügyelnünk kell arra, hogy megfelelő módon használjuk. Vannak hívők, akik elsősorban saját előbbrejutásuk érdekében használják ezt az anyagi világban: többet ebből, többet abból, nagyobbat ebből, nagyobbat abból. Ha csak arra használjuk hitünket, hogy anyagi és pénzügyi természetű áldásokat szabadítsunk fel, ez nem feltétlenül rossz, de ha túlságosan lefoglal minket és azt gondoljuk, hogy Isten áldásai kizárólag ilyen dolgokat jelentenek a számunkra, akkor helytelen célokra helyezzük a hangsúlyt. Ebben a könyvben úgy beszélünk a hitről, mint ami felszabadítja Isten áldásait a szellem, a lélek és a test számára. Az ige nem hagy kétséget afelől, hogy Istennek az az akarata, hogy szabadságban és egészségben éljünk.

A hit forrása

A hit Isten igéjéből származik: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róma 10:17.). Ha hithez akarunk jutni, hallgatnunk kell Isten igéjét. A hitet nem kérnünk kell. Nincs értelme így imádkoznunk: „Uram, nincs hitem. Kérlek, adj nekem valamennyit!” Ha azt akarjuk, hogy legyen hitünk, olvasnunk kell az igét és elmélkednünk kell felette. Nem önmagában az igeszakaszok (logosz) olvasása fogja eredményezni a hitet: szívünket az igére és az Úrra kell helyeznünk.

Ezután a Szent Szellem képes lesz arra, hogy a „logosz”-nak, az írott igének egy-egy részét szellemünkbe helyezze. Amint ezek megelevenednek - „rémává” válnak a számunkra - a hit felszabadul.

Hagyd abba a hitért való könyörgést, ehelyett legyél Isten előtt az Ő igéje mellett. Válassz ki olyan igeszakaszokat, amelyek a hitről szólnak, olvasd azokat a részeket, amelyek elmondják neked, ki vagy te Krisztusban. Ne küszködj az elméddel, hogy megpróbáld megérteni, hanem az elméd legyen nyitott! Ahogy telnek a hetek és a hónapok, az ige el fogja végezni a maga munkáját benned, és a Szent Szellem, a mi tanítónk, részesíteni fog téged adományaiból.

Lehetséges, hogy nem fogod látni hited növekedését egyik napról a másikra, de hetek, hónapok, évek elteltével bizonyosan látni fogod a különbséget. Ez olyan mint egy mag, amit ha elültetnek, az növekszik, érik és végül learatják, bár lehetséges, hogy növekedése nem észlelhető egy rövid idő eltelte után (Márk 4:26-29.).

A hit mértéke

Minden keresztény rendelkezik a hitnek egy mértékével: „Isten adta kinek-kinek a hit mértékét” (Róma 12:3.). Ez a mérték személyenként változik, de mindenkié növekszik. Pál azt mondta a thessalonikai hívőknek, hogy hitük nagyon megnövekedett (II. Tessz. 1:3.). Nem szabad összehasonlítgatnod hitedet másokéval, vagy féltékenynek lenned mások hitére, hanem használnod kell hitednek azt a mértékét, amellyel rendelkezel. Azt fogod tapasztalni, hogy a használat során hited növekszik. Amint megtanulod felszabadítani a hitedet, az eredmények felbátorítanak majd téged. Végül fel fogod fedezni, hogy az Úr munkálkodik rajtad keresztül, már nem látod Őt távolinak, vagy olyannak, mint Aki nem törődik veled, hanem Ő veled van. Ő be fogja tölteni különféle szükségleteidet. Izgatott leszel, bár lehet, hogy lesznek harcaid, amelyek megpróbálnak téged. Kezdj el hálát adni Istennek, hogy rendelkezel a hitnek egy mértékével!

A hit a láthatatlan dolgokra vonatkozik

„A hit ...a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsidók 11:1.). Bizonyítékok alapján tudhatunk valaminek a létezéséről. Lehetetlen, hogy egy olyan dolognak bizonyítéka legyen, ami nem létezik. Szellemi dolgokban a hit a mi bizonyítékunk. A természetes szem nem látja Isten királyságát és annak roppant nagy lehetőségeit, amelyek elérhetőek a mi számukra is a Golgota által. Az Efézus 1:3. azt mondja, hogy Isten „megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben a Krisztusban”. Ha nem látjuk ezt a világot vagy annak áldásait, nem jelenti azt, hogy ez nem is létezik. Valójában a láthatatlan világ sokkal valóságosabb, mint a látható, abban az értelemben, hogy örökkévaló. A mi világunknak volt kezdete és lesz vége. A láthatatlan világ örökkévaló, és ezt a világot hit által tudjuk megérinteni.

Ha egy érmét tartanék a nyitott kezemben, és azt mondanám néhány embernek: „Nézzétek, egy érme van a kezemben”, akkor mivel ők látnák az érmét, nem lenne szükségük hitre, hogy elfogadják azt, amit mondok. De ha ezt az érmét a hátam mögé teszem és ezt mondom: „A kezemben van egy érme”, akkor nekik el kell dönteniük, hogy elfogadják-e szavamat, vagy sem.

Az a tény, hogy ők nem látják az érmét, nem bizonyítja azt, hogy az nincs is ott. Az ott van, de nekik el kell hinniük a szavamat ahhoz, hogy ezt tudják. Az óriási láthatatlan világban az Úr Jézus Krisztus által elérhetővé vált a lehetőség minden szükséglet betöltésére. Isten igéje beszél nekünk erről. El kell döntenünk, hogy elhisszük-e Isten szavát, vagy sem. Az a tény, hogy nem látjuk ezeket a lehetőségeket, nem jelenti azt, hogy ezek nem is léteznek. Ezek valóságosak, és ezeket nekünk meg kell ragadnunk. A mi hitünk a bizonyítéka ezek létezésének, valóságának. A hit a nem látott dolgok bizonyítéka. Isten igéje igazság. Isten nem hazudik. Ő nem tud hazudni (Titus 1:2.). Az Ő szava megbízható.

A hit az Ő szavából származik

A II. Királyok 6. elmondja nekünk azt a történetet, amikor Szíria királya elküldött egy nagy hadsereget lovakkal és harci szekerekkel, hogy fogják el Elizeus prófétát. A sereg eljött egy

éjjel, és körülvette a várost. Elizeus szolgája korán reggel felkelt, és megrémült attól, amit látott. Azonban Elizeus nem nyugtalankodott, mert nemcsak természetes szinten látott, hanem betekintést nyert a szellemi dimenzióba is. Ezt mondta szolgájának: „Ne félj, mert többen vannak, aki velünk vannak, mint akik ővelük. És imádkozott Elizeus és monda: Ó Uram, nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson” (16-17. vers). Különös ez az imádság? Nem.

Elizeus azért imádkozott, hogy szolgájának legyen szellemi látása. Volt egy másik világ, amely láthatatlan volt az ő számára. Egy valóságos világ! Az, hogy a szolga nem látta, nem jelentette azt, hogy az nem is létezett. Az ott volt, de addig, amíg szellemi szemei nem nyíltak meg, nem látta. „És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül” (17. vers). Elizeus a hit embere volt. Hite a láthatatlan világra vonatkozott. Ez a hit tetszett Istennek, és angyalai által szabadításról gondoskodott a számára.

A hit az a csatorna, amelyen keresztül kapunk

„A hit a reménylett dolgok valósága...” (Zsidók 11:1.). A hit az a csatorna, amelyen keresztül megkapjuk azt, amiben reménykedünk. A remény és a hit együtt működik, de hit által nyerjük el Isten ígéreteit, nem reménység által. Sok keresztény azt gondolja, hogy hite van, pedig valójában csak reménysége van.

A reménység a jövőre vonatkozik. A hit pedig a jelenre. A reménység ezt mondja: „Meg fogok szabadulni”. A hit ezt mondja: „Megszabadultam!”

Ez nem a reménység aláaknázása. A reménységet úgy lehetne meghatározni, mint egy jó dologra való bizonyos várakozás és ez rendkívül fontos. Soha nem lesz hited, ha nincs reménységed (bár lehet reménységed hit nélkül.).