Pál apostol véleménye a húsvéti kormányváltásról

"Vannak emberek, akik szeretik a hatalmat,
másoknak pedig hatalmuk van szeretni."

A fiú elhagyta az Isten-i formáját önként, hogy emberi képet (kharakter) vegyen fel. A fénylő világosság emberi arcot öltött. Így az örökkévaló visszatükröződése, belépett a földi létbe, a tér-idő korlátok közé, hogy megvalósítsa Isten tökéletes projektjét. Ez az exportálás természetfeletti. A megalázkodásának célja a bűn testének hasonlatosságába való felöltözés, amely nem jelentett mást, mint az utolsó Ádámot.

"Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló (üres, haszontalan) ne legyen.
Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje." 1Kor 1:17-18

Látható és láthatatlan export
Az evangélium, Isten Királyságának diadalhíre. Ez azért van, mert a mennyben lévő hatalom, egy győztes tekintély kozmoszunkban. A názáreti Jézus Krisztus golgotai kereszthalála, majd három nap múlva bekövetkezett feltámadása legyőzte a sötétség uralkodóját, annak minden hordalékával. Az evangélium ezért kormányváltás és egyben új fennhatóság kiépítésének kezdete lett: un. királysági autoritás.

Pál apostol Korinthus városában, tudatosan (1Kor.2,2) középpontba teszi prédikációjában a kereszt üzenetét. Szinte két részre bontja üzenetének hatását a földi létben, akik szerint bolondság és azokra, akiken keresztül üdvösség és életadó erő dinamója lehet. (Az eredetiben az erő: dünamis, amiből származik a dinamó szó)

Leszögezi, hogy teljesen meghiúsítja a királysági autoritás előrenyomulását, mind a szolgáló ill. a hallgatók életében az erő nélküli feltámadás bemutatása. A Királyság stabilitásának jellemzője, hogy erőben áll. Athénben történt szolgálata miatt, figyelemfelhívása arra teszi a hangsúlyt mintaként, hogy a metodikájának alapja nem emberi bölcsesség üzenet lesz a következőkben.

Az erő dinamitként szét akar terjedni a királysági evangélium szolgálatában, ezzel aktív és növekvő energiát kifejtve hatni. Pál apostol példája mintaként szolgál ebben. Ő odafeszül célként, - eredetiben: mint egy őr feszülten figyel -, s igyekszik teljesen részesülni a feltámadás erejében, szilárd meggyőződéssel. Nem ad, más alternatívát.

Három alap
I. Az Atya feltámasztotta Jézust, ezzel igazolta, hogy a Megváltó valóban Isten Fia volt, van alapja a bűnbocsánatnak, és elfogadta az ő áldozatát. Krisztus bűntelen életet élt ezen a földön, mert különben nem támadhatott volna fel..(1 Kor. 15.13-17). Ha Isten elfogadta volna Krisztus áldozatát, de nem támasztja fel, akkor is hiábavaló lenne a hitünk. Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek azaz életet kapnak, élővé tétetnek, feltámadnak.

II. Krisztus nem "csak" feltámadt, hanem a mi megigazulásunkért, igaz életünkért támadt fel, ez is jelentős része a feltámadásnak. Ezt olvashatjuk Róma 4.25-ben Jézusról:"…feltámasztatott a mi megigazulásunkért." Ha Krisztus feltámadt, én is feltámadtam vele, Isten belefoglalt engem Krisztus feltámadásába. A bűnnek való meghalásunk is Krisztussal együtt történik, és az új életre való feltámadásunk is vele együtt. (Gal. 2.20).

Róm. 6.5-6 szerint "Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára (bizonyosan) feltámadásáé szerint is azok leszünk."

Isten úgy beszél rólam, mint aki mindezt már megnyerte. Nem jövő, hanem múlt időben szól, amelyet az ő jelenléte tesz valósággá, jobban mondva részesít engem ebben a valóságban. Nem a feltámadás hasonlóságában, hanem: Mi leszünk az Ő feltámadása. Aztán folytatja, hogy félre kerülünk (eredetiben: elpusztít, eltűnt) soha nem lesz probléma az ádámi természettel, az új ember funkcionál.

III. Együtt feltámasztott és együtt ültetett az Ef. 2.5-9 szerint. Ahogy meghaltunk Krisztussal és feltámadtunk egy új életre, együtt is ültetett minket a mennyekben, a magasságba Krisztusban. Isten közvetlen jelenlétében vagyunk, mint oda tartozók, mennyei polgárok, és eszerint mi is együtt ülünk vele, azaz: részesülünk a hatalmában. Isten létrehozta, mi pedig ülünk, és élvezzük annak a gyümölcsét, amit Ő tett meg

Hatás

A hatalom felelősség nélkül olyan, akár az elharapódzó tűz.. A Királyság hatalmának terhe az, hogy felelősséggel tartozol a hatalmat nyújtó felé. Amikor felelősséget ruháznak ránk, a következő lesz a felelősségünk vállalása s ha valaki felelősen cselekszik, elszámoltatóhatóvá válik a kormányzásban.

A hatalom gyakorlása nem teljesíthető evangelizáció nélkül. Ezt nevezem én, kormányváltás exportálásának. Annak ellenére, hogy a nagy küldetés apostoli küldetés, azt az evangelizáció nélkül nem lehet teljesíteni. Pál apostol elhívásában mérföldkő volt Anthiokia városa. Itt állt bele az exportálásába, azaz kiküldött lett.

Antiókhiában a próféták és a tanítók engedelmeskedtek a Szent Szellemnek, és apostoli csapatként kiküldték Barnabást és Pált. Az antiókhiai gyülekezet egy küldő (evangelizációs) gyülekezetté formálódott. Ez az a természetes fejlődés útvonala a Királyságnak.

A Királyságban lévő helyi gyülekezetek az apostoli (kiküldöttek) csapatok által nyerik el azt a hatalmat és a hozzá tartozó képességet, hogy a saját régiójukon túlmenően más régiókat és nemzeteket is elérjenek. Ezt látjuk a Királyság kiterjesztési módszerének.

Antóniában volt a vezetés megértésének kulcsa, ami szükséges a korinthusi, efézusi, thesszalonikai és filippibeli stratégiai gyülekezetek megalapításához. Ezek a gyülekezetek szép sorban Királyság szerint kormányozni képes gyülekezetek lettek, amelyek hatással voltak más régiókra és térségekre. Látható az a prototípus ami a 'királysági kormányváltáshoz' elengedhetetlenül szükséges.

Egy gyülekezet sikerét nemcsak abban kell mérni, hogy hány ember csatlakozik hozzá, hanem abban:

1. megértik-e a királysági megbízást illetve autoritást
2. ki tud-e küldeni követeket, a kormányváltás megvalósulásáért.

"És az Isten Királyságának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég." Máté 24:14

Babits Mihály Ninive - részlet III.rész

És méne a pusztába, hol a sáskák
a gyér fű szomjas zöldjét mind levásták,
hol aki a forró homokra lépett
jó saru nélkül, a talpa megégett;
ott megfogadta, harmincnyolc napig
böjtölve s imádkozva ott lakik
s nem mozdul, mígnem messze kénköves
lángoktól lenne lenn az ég veres
s hallanék, hogy a föld egyszerre szörnyet
dördül, s a nagy vár tornyai ledőlnek
s úgy elpusztul minden ninivei,
maga és apja s anyja, fiai
s lányai, húga-öccse nénje-bátyja,
mint hajdan a Jeroboám családja.

S azontúl, harmincnyolcból visszamenve,
a napokat számlálja vala rendre,
kiáltozván az Úrhoz: "Halld, Hatalmas!
Híres Bosszúálló, szavamra hallgass!

Elküldtél engem, férgekhez a férget,
kik ellenedre s fricskád nélkül éltek.

Én inkább ültem volna itt a pusztán,
sorvadva, mint ma, gyökéren és sáskán.

De böjt s jámborság néked mint a *pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma.

Atyjafiáért számot ad a testvér:
nincs mód nem menni ahova te küldtél.
Csakhogy a gonosz fittyet hány a jóra.
Lám, megcsúfoltak, Egek Alkotója!

Szolgádat pellengérre állították,
mert gyönge fegyver szózat és igazság.

Nincs is itt haszna szép szónak s imának,
csak harcnak és a hatalom nyilának.

Én Jónás, ki csak a Békét szerettem,
harc és pusztulás prófétája lettem.
Harcolj velük hát, Uram, sújtsd le őket!

Irtsd ki a korcs fajt s gonosz nemzedéket,
mert nem lesz addig igazság, se béke,
míg gőgös Ninive lángja nem csap az égre."

S elmúlt egy hét, és kettő, három, négy, öt,
és már a harmincnyolcadik nap eljött.
Jött a reggel és a dél és az este:

Jónás egész nap az ég alját leste.
S már a láthatár elmerült az éjben,
s egy árva ház sem égett Ninivében.


*pélva = pelyva
A gabonaszemeket borító hártyás burok, ami csépléskor nagy tömegben válik le, a régi cséplési eljárásoknál (CSÉP, NYOMTATÓ LÓ)
a pelyvát SZELELÉS-sel távolították el a gabonából. Tágabb értelemben: értéktelen hulladék, holmi. Annyi van belőle, mint a pelyva.
Szláv eredetű szó, polyva, péva, pélva alakjai is vannak a nyelvjárásokban,  az utóbbi használja Babits a Jónás könyvében.

Újra(re)formál - Tartalom

"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az];
a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden." 2 Kor. 5:17

A TARTALOM

Mindent az Isten, a teremtő (kreátor) hozott létre. Isten az az Isten, aki újjátesz, újjáalakít minket! Gondoljunk csak bele: aki ilyen nagy gonddal, aprólékosan megteremtette, kreálta az embert, a teremtés legfontosabb személyét, minket, cserbenhagyna. Soha!

Amikor gyúr, alakít minket, pontosan úgy, mint a teremtéskor, küldi az Ő Szellemét, amitől élővé (dzaó) válunk. Úgy is mondhatnám: életre keltünk. Szellemétől vagyunk élők, ahogy Jób is mondja és tudja: "Az Istennek Szelleme teremtett engem, és a Mindenhatónak lehelete adott nékem életet."(Jób.33)

Kreátor Krisztus

Krisztus a megtestesülése előtt már élt. Ez a fiú jelentette ki az Atyát az időben. Atya egyedülállóságából, örökkévalóságából, természetéből részesült és létezik.
"Kezdetben volt az Ige (logosz), és az Ige az Istennél (vagyis: az Atyánál) volt, és Isten volt (vagyis: isteni természettel bírt - névelő nélküli theosz mint állítmány) az Ige.'' (Jn 1,1--2) Tudatosítanunk kell, hogy az idő előtt már létezett az örökkévalóságban Krisztus. Isten segítője a teremtésben Krisztus volt.

János apostolnál, Krisztus egyedülállóságát bizonyítja az egyszülötti kifejezés: "Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött (monogenész) Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa."1Ján 4:9 Jn. 1:14;18
Akiről Pál apostol azt írja:"Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. Róm 8:29"...az elsőszülött (prótotokosz) az egész teremtés fölött." Kol. 1:15

• A monogenész jelentése: egyszülött, egyedüli gyermek, fiú. Ez a kifejezés nem időbeli kapcsolatra utal, hanem a két isteni személy között fennálló örökkévaló dimenzióban létező kapcsolatra. A szó előtagja a „mono” Krisztus egyedülállóságát szeretné kihangsúlyozni. Egyedül Ő az Isten Fia. Szentírás szerint, ezen kifejezés Krisztus egyedülálló szellemi pozíciójára is mutat, mind a földön és az egész szellemvilágban korokon át.
  
• A prótotokosz jelentése: elsőszülött, először született. A Szentírás szerint itt, a rangbeli elsőbbség értelmében kell értelmezni az Eklézsiában betöltött szerepéval kapcsolatban, az Ó.Sz.-i családi jogok értelmében. Így a Messias, elsőszülöttség jogaival rendelkezik az egész teremtésben.

Örökös aki minden előtt volt, minden felett van, mindenkit mindenben megelőz és benne lett az eklézsia öröksége.
A teremtett szó (ktidzó) jelentése létrehoz, épít, alkot, teremt. Pál szerint a Kolossebeliekhez írt levélben (Kol.. 1:16):

"Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek" Kol 1:16

Figyeljük meg, hogy Pál lefekteti a teremtés tartalmát:

1. "Ő benne" vagy "ővele" teremtetett,
2. "Ő általa", tehát ő maga volt a teremtő,
3. "Ő rá nézve" lett teremtve.

Pál itt Krisztus létéről, mint Isten képmása, a teremtés szerepéről és az első szülötti, örökös rangjáról beszél. Ő teremtett mindent, és nélküle semmi sem jött létre. "Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett." Ján 1:3
Krisztus beszéde egyenlő Isten beszédével, hordozza a világmindenség összetartó és fenntartó erejét. A Fiú az Atyától származik. Ezért, amikor az Ige testté lesz, vagyis a Fiú egy emberi természettel egyesül, akkor valósul meg az, hogy az Atya egyszülött Fiát küldte a világba. A Szent Szellem is az Atyától és a Fiútól származik. Az Atya senkitől sem származik, és ezért őt nem küldi senki. Az Atya.,,jön'' (Jn14,23).

A teremtés folyamata 'kezdeteben', tudjuk teljesen Isten műve volt. Isten azonban három személy is és így, együtt kreáltak: Atya, a Fiú és a Szellem. Az Atya mindent fia által az Ige által teremtett (1,3). Ez az Ige testté (halandó emberré) lett (1,14).

Istennek ez az önátadása az egyházáért, először is a Fiú küldetésében, megtestesülésében valósult meg. Az a Fiú, aki örökké,,van'', valóban emberré ,,lesz''. A cél, hogy a feltámadt úr Jézus jelenlétét és tevékenységét már nem korlátozza az idő és a tér, azokat az embereket, akik a Szent Szellem ösztönzésére hisznek benne, és nevében megkeresztelkednek, egyesíti, mint testének "tagjait''.

Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem számára közös az, hogy teremtetlenek, és Istenségük közös. A Fiú és a Szent Szellem számára közös az, hogy mindkettő az Atyától származik. Az Atya sajátossága az, hogy senkitől sem születik; a Fiú sajátossága az, hogy született; a Szent Szellem sajátossága az, hogy származik.

A HIT kreátori ereje
A zsidókhoz írt levél írója szerint (Zsid. 11:1-3) a hit tárgya „a nem látott dolgok”, azaz olyan valóság, amelyeket sem érzékszerveinkkel, sem értelmünkkel megragadni nem tudunk. Itt, a világok (aion) teremtése egy minden eseményt megelőző isteni kreáció. Ő a kreátor (ho ktisztész)!

Hit nélkül megoldhatatlan és felfoghatatlan talány és rejtély az emberi lélek előtt mindezen isteni kreációk. Csak is a hit bizonysága által foghatjuk fel (noeó) szellemünkben, hisz a látható és érzékeinkkel felfogható világ mögött, egy láthatatlan hatalom áll. Az újra(re)formálás kezdete a megújulás (anakainószisz) és átalakulás (metamorphoó) útján kezdődik, a teremtő erő beavatkozása által, mégpedig benső lényünkbe (núsz).

Isten beszéde (réma) hívta életre a látható világot. Ezért a HIT teremtő munkája az élő Isten személyéhez köt. Az újjászületés szellemi élménye, hasonló szellemi elvek alapján történik, mint a föld teremtése. Az Isten teremtő beszédének hatásai, végigkísérik a belső rejtett életünket, földi pályánkon. Növekedésünknek kulcsa lett a teremtő HIT befogadása és aktív közlése szívünkben és szánk használatával. Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnék, utánozói leszünk Isten módszereinek.

„Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.” (2Kor 4:6–7)

Pál apostol szerint az embereket tisztességre vagy gyalázatra való edények. Az edény belső értékét a tartalom határozza meg, s a látható kincset csak ezen edények tartalmazzák. A kincsünk a világosság, amely Isten ismeretét jelenti. A világosságunk az élet erejéből árad. Ezt a kincset helyezi az Úr a benne hívők szívébe.

Szentírás szerint Isten jelenlétét csak természetéhez hasonló képes közvetíteni. A bűnbeesés után az ádámi faj ezt a képességét veszítette el, és elszakadt az isteni jelenléttől, de Krisztusban újraf(re)ormált minket. Miután pedig átalakulunk az Ő keze alatt, belső változás és növekedés kezdődik, az Ő teremtő igéjének fénye által.

Újra(re)formál - Az összetört edény

"Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak,
következőképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek."1Kor 15:22

Az összetört edény

Ádám és Éva tudjuk, hogy elbukott, annak ellenére, hogy a legnagyszerűbb mester, művész, alkotó, teremtő, fazekas formálta őket. Összetört az edény! A Mindenható Teremtő előtt lévő világ megromlott, az egyedüli Istennel szembefordult. A Teremtőnek terve emberi oldalról (alulról) meghiúsulni látszik, mégpedig Ádám bukása következtében. Azonban Jézus Krisztus halála és föltámadása előre jelzi az ádámi természet újraformázását.


"Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván: Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet! Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon. és elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.
Vajon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza! Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem: De megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam. "(Jer:18)

Jeremiásnak el kellett mennie Isten akarata szerint a fazekashoz, hogy saját szemével lássa, hogyan folyik a fazekas munka, Isten látást szeretett volna neki adni az edények készítéséről. Mik azok a fontos tények, amit leszögezhetünk?

Az edény a fazekas keze alatt volt, és éppen formázás alatt állt. Nem írja az ige, hogy a fazekas rontotta volna el az agyagot, hanem csak tényként közli, hogy elromlott. Egyszerűen nem engedelmeskedett a fazekas kezének, nem simult úgy oda, hogy megformálhatóvá vált volna.

De mit látunk? Nem dobta el, hanem, újraformázta! Ha pedig az ember megtér, bűnbánatra jut, dehogy törli el! Ezzel Isten ezt üzeni: Újraformázlak! Bármikor képes vagyok újra formálni Téged! Ha el is romlasz, el is esel, én képes vagyok arra, hogy ha újból a kezeim alá jössz, és elismered, hogy én vagyok a Te alkotód, a Te teremtőd.

Újraformáz
Szükséges megértenünk, hogy amikor bűnösként az Úrhoz jövünk, nem kerül sor az egész személyiségünk eltörlésére!!! Isten nem teljesen újat hoz létre ilyen módon! Igen, azt mondja Pál, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az...A Krisztusban való új teremtés is helyreállítási beavatkozás.

Nagyon sokan tudat alatt Istent vádolják a saját maguk állapota miatt, akár mint Jób:
"Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod: Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem? Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?" (Jób.10)

Az első lépés az újraformázásban, abban kezdjük gyakorolni a hitünket, hogy az Ő kezében vagyunk, mint agyag, majd átengedjünk teljes személyiségünket neki. Istent nem csak cselekedeteink, hanem indítékaink is érdeklik. A Királyság igazsága, amelynek meg kell haladnia az írástudók és farizeusok igazságát, a szándék és indítékból jövő igazságosságok.

Ezért, miután Isten újjáteremtett minket, s Isten gyermekeivé lettünk, a Szent Szellem elkezdi személyiségünk mélységeit kutatni, hogy indítékaink rejtett részeivel foglalkozzon.

Sokan mondják, hogy az emberi önzés problémája a kertben, az Éden kertjében kezdődött és a megoldás pedig egy másik kertben született meg - a Gecsemáné kertjében. Gecsemáné kertjében Jézus az emberi nem önakaratával küzdött. A Kereszt lehetővé tette, hogy az emberi szeretet az éntől elszakadjon. Ennek a kötődésnek a hatalma és tekintélye véget ér a keresztnél.

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek, pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Galata 2:20.)

Amikor a Golgota alapján megtagadjuk énünk irányítási jogát - nem önmagában énünket -, akkor leszakadunk az ént megkötöző hatalmától. Az énnek tehát nem azért kell a Keresztre mennie, hogy elpusztuljon, hanem azért, hogy feladja kormányzási szerepét vagy igényét.

A második az, hogy az ént nekünk kell megfosztani trónjától, mert mi adtuk neki az uralmat. Akaratunk hozzájárulása nélkül azonban a Golgota győzelme ránk vonatkozóan hatástalan marad. Amikor bűnünkkel és bűnösségünkkel a Kereszthez jövünk, felismerjük, hogy mi teljesen képtelenek vagyunk azzal elbánni, de azt is felismerjük, hogy Jézus a kereszten valójában már bűnösségünkkel és bűnünkkel is elbánt.

Egyszerű bizalommal elfogadjuk Jézus bocsánatát és tisztító munkáját. A Kereszt tiszta lelkiismeretet ad. Felszabadultam a kárhoztatás alól és a bűn szolgaságba döntő hatalma összetört az életemben. Kereszt elbánik a bűn gyökerével is, az alapvető önzéssel. Nem szakíthatom ki magamat az énközpontúságból. A Kereszt szabadít meg engem. Ugyanúgy fogadom el ezt a szabadságot, ahogyan a bűn és bűnösség alóli felszabadulást is elfogadtam.

A harmadik lépés pedig, hogy a Szent Szellem munkája elkezdődik, hiszen Ő képesít minket arra, hogy Jézust Urunkká tegyük testünk, lelkünk és szellemünk felett. Ezt egyedül Isten Szelleme végezheti el, mert az Ő szolgálatának központja Jézus dicsőítése és annak kijelentése az Úr volta. Szívemben ekkor Úr lett Jézus a Krisztus.

"Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, aki Istennek Szelleme által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szelleme által."1Kor 12:3

Újra(re)formál - Forma

"Most pedig, Uram,
Te Atyánk vagy,
mi sár vagyunk,
Te a mi alkotónk,
s kezed munkája vagyunk,
mi mindnyájan..."Ézs. 64:8


A FORMA

A Fazekas. Ez egy Isteni mesterség, vallhatjuk a legősibbnek, hiszen az Isten is sárból gyúrta meg az első embert, Ádámot. Isten, a teremtő Isten, aki megteremtette a világot, a Mennyet és a Földet, megteremtette az embert az Ő képére és hasonlatosságra. Mivel az Ő alkotása vagyunk, ezért hozzá tartozunk és minden vágya, hogy mindig az Ő keze alatt legyünk, hogy tudjon formálni, alakítani képére.

Az újjászületésben nyert új emberünk megformálásán, együtt kell működnünk Isten Szellemével, hogy elváltozzunk Krisztus hasonlatosságára s ekkor, hajlandóságot mutatnunk az alakíthatóságra. Olyan anyaggá változunk, amely Isten, a Fazekas kezében, létrehozza belőlünk mesterművét.

Alkotó
Az „alkotása” szó a görög „poiema”, ami a poem szóból ered, azaz mi vagyunk az Ő költeménye, a mesternek, a művésznek az alkotása, remekműve. Így néz ránk az Úr. Amikor az embert megteremtette, eleve eltervezte, hogy Krisztus Jézusban fog minket elhívni, az Ő Fiában. Ha felfogjuk, hogy az Ő alkotása vagyunk, akkor többé már nem akarunk magunknak élni, saját magunk által döntéseket hozni, hanem mindig az Ő keze alatt akarunk lenni. Nézzük meg, hogyan teremtette az embert: ...mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban (Ef. 2)

"Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesít é a föld egész színét. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké."(1.Móz. 2)

Itt már megjelenik az Úr szó az Isten előtt, azaz személy teremtette a személyt, az embert. Isten lenyúlt a földre, a porba, a sárba és készített egy agyagedényt az ujjaival. Ez volt a legmesteribb munka, amit elkészített a Teremtő, az Alkotó.

Eltervezte először az ember létrejöttét, a létrejövésének az okát, majd a kinézetét. S miután megformázta az ujjaival, még mindig élettelen volt ez az agyag, egészen addig, amíg bele nem lehelt az orrába. Ádám orrába az életek (hajjim) leheletét lehelte bele. Ez a szó többes számban van, azaz az életnek minden formáját belelehelte Ádámba. Teljesen egyedülálló módon teremtette, nem úgy, mint a világot, a napot, a holdat, a csillagokat, sem nem úgy, mint az állatokat, hanem közvetlenül, szemtől szembe belefújt az emberbe. Hihetetlen! Először csak egy kis sárdarab volt az Úr kezében, aztán megformázta, meggyúrta az alakot, a formát, szemet készített neki, orrot, fület, lábat, kart stb.

A „kép” szó, a „celem”, ami a külső formát jelenti. Ez a szó van használva az árny, árnyék, illúzió kifejezésekre is. Érdekes, hogy a modern héberben, azt jelenti, hogy „valakit lefényképezni”! A „hasonlatosságára” (demut) a belsőt jelenti, belső hasonlóságot. Szó szerint azt jelenti: összehasonlítani. Amikor Ádámra néztek, azt látták a teremtett lények, hogy Isten az, csak mikor jobban szemügyre vették, akkor vették csak észre, hogy Ádám.

Az ember teljes személyiségére utal ez a „demut” szó. A Zsoltárok 8. fejezetében azt mondja a Szent Szellem, hogy „kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!” Az ember ráadásul Isten dicsősége! („Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel Ő az istennek képe és dicsősége.”I.Kor:11:7)

Az 1 Mózes 1:27-ben tehát azt olvassuk, hogy Isten a semmiből teremtette az embert. Továbbá a saját képére és hasonlatosságára teremtette őt. Amikor Isten megteremtette az embert, mit alkotott a semmiből, ami Saját Szellem Lényének képmása és hasonlósága Az 1. Mózes első fejezete az emberi szellem isteni teremtését írja le.
Amikor az 1Mózes 2:7-hez lapozunk, valami egészen mást olvasunk.
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába élettnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” A „formálta” héber szava nem a bara, hanem a jastar, ami „már létező anyagból való teremtést” jelent. Tehát Isten a porból alkotta az ember testét.

Mit lehelt be Isten a megformált testbe. Héberül ugyanaz a szó jelent „lélegzet”-et és „szellem”-et is. Tehát az 1Mózes 2:7. azt mondja, hogy Isten az ember testét már létező anyagból formálta és belelehelte abba az emberi szellemet, amit a semmiből teremtett.

Végül ebből az igerészből megtudjuk, hogy amikor az ember szelleme bekerült a testébe, létrejött az ember lelki élete. Ádám „élő lélekkel rendelkező emberré” vált. A testnek a szellem nemcsak hogy életet ad - mert a test szellem nélkül halott (Jakab 2:26.) -, hanem a szellem és test közötti kapcsolat megteremti a lelket, azaz az ember értelmi, érzelmi és akarati képességeit: elméjét, érzelmeit és akaratát. Az ember szelleme és lelke tehát kezdettől fogva lényegileg különbözik egymástól természetében és működésében is. A különbség alapvetően fontos. Az emberben az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberi szellemnek kettős feladatot kell betöltenie.

Az emberi szellem szerepe volt, hogy
* az embert Istennel közösségre hozza
* és így képessé tegye az embert arra, hogy Istenből életet és bölcsességet kapjon a földi lét sikeréhez

A lélek feladata az emberben az, amint azt az 1Mózes 2:7-ben láttuk, hogy az ember belső, szellemi lényét az ember külső, hús-vér lényéhez kapcsolja. Más szóval, a lélek az ember szellemi életét testi formába önti és testi kifejezést ad neki. Az én feladata ekkor kerül a saját helyére.

Miért teremtett?
Isten célja velünk az, hogy az Ő Fiának képmására alakuljunk át. A megváltott lélek, Isten szelleme által, az énben végzi el a feladatot. Hitünk célja a lélek üdvössége. Isten nem csak életünk célját választotta meg, hanem megteremtette az ént is, amely képes az Ő célját megvalósítani. Ehhez az az szükséges, hogy folyamatosan Jézusra nézzünk. "Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra... "Zsid 12:2

Más szóval, az embernek azért van énje (személyisége), mert Isten ilyennek alkotta. Amikor Isten megalkotta az énünket születésünkkor (öntudatot teremtett), akkor nem fogja eltörölni vagy megsemmisíteni, hanem megváltania és megújítania, de nem fogja megsemmisíteni. A Teremtő rendkívülit tett azért, hogy mindnyájunkat „egyedi”, meg nem ismétlődő remekké alkosson. A személyiség (énünk) tisztelete és figyelembe tartása elengedhetetlen részéről, mivel az individuális ember közösségi, alkot, illetve szellemi ereje a közösségi tevékenységekben bontakozik ki.

Ebben a teremtő munkában, a világ teremtésében és az ember teremtésében Jézus Krisztus is közreműködött! „Teremtsünk”, azaz többes számban:
"Mikor készíté az eget, ott valék, mikor felveté a mélységek színén a kerekséget, mikor felveté a tengernek határait, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentumait: Mellete valék, mint kézmíves (műszerész, építész), és gyönyörűsége valék minden nap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az Ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban." (Péld. 8)

A „játszva” héber szó mind a két esetben a „sachaq”, aminek jelentése: nevetni, játszani, tehát mind a két szót jelenti. Az angolban egyébként mindkét esetben az „örvendezve” szó van és nem a „játszva”. Isten ma is gyönyörűségét leli az emberek fiaiban, szereti az embert, más kérdés, hogy meg fogja őket ítélni a gonoszságuk miatt.

Nem érhetett véget a teremtés, amíg maga Isten elő nem állította saját hasonlatosságát. Pontosan így, Krisztusban megvalósuló újjáteremtésben is az a célja, hogy teljesen átalakítson minket a saját hasonlatosságára. "És felöltőztétek amaz új embert, melynek újulása van annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt." (Kol:3:10)

A Szellemet maga a Teremtő lehelte bele az emberbe, a testét pedig a föld agyagjából formálta. Mivel az Övéi vagyunk, Ő féltékeny Isten, és vágyik velünk lenni, az Ő teremtményeivel, ahogy Jób is mondja: "Szólítanál és én felelnék néked, kívánkoznál a te kezednek alkotása után."(Jób:14)

Reformáció hatásai...

"Azt meg tudjátok, hogy a ház gazdája, ha tudná, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren maradna, és nem engedné, hogy házát keresztülvájja. Ezért legyetek ti is készen, mert az ember Fia abban az órában jő el, melyben nem is gondoljátok(vél, jónak látszik)!" Mt.24:43-44

- Mi a helyes hozzáállás a jelenlegi politikai és gazdasági rengésekhez?

A kérdéssel kapcsolatban, őszintén szólva, nem tudom mi Isten akarata, nem értek a politikához. Egy biztos, hogy a politikát nem csak emberek irányítják Pál szerint, és a hívőknek imáikon keresztül behatást kell gyakorolniuk. Ha megtérnek a társadalom széles rétegéből hívők, akkor beindul egy olyan folyamat, amelyet nevezhetünk un. küldetésnek, missziónak a foglalkozások szerinti területeken való Királyság követeinek munkája által.

"Mindenekelőtt kérlellek hát titeket, hogy tartsatok könyörgéseket, imádkozásokat, Istennel való társalgásokat és hálaadásokat minden emberért, királyokért és minden felettesért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ezt látja nemesnek, ezt fogadja szívesen a mi Megmentőnk, az Isten, aki minden embert meg akar menteni, és az igazság ismeretére eljuttatni."1 Tim.2:1-4

Egyébként a jelenlegi 'karizmatikus apostoli mozgalomnak' magabiztos látásuk van a társadalom átváltoztatásáról. Azonban én itt megtorpantam 2008-ban és megállt a felfogó, ítélő megértő képességem. Nem értem szellememben a globális városátformáló Királyságot képviselő küldötteket, hogyan alakítják át a városokat beleértve a szociális, gazdasági, politikai szférát. Például a republikánusokról rengeteg negatív infót kaphatunk, pedig ők úgymond keresztényi erkölcs alapokkal politizálnak.

Azt látom, hogy a Bush kabinet új keresztesháborút indított, de milyen háttér indítékokkal. A hit (vallás) kezd a globális politika, a nemzetközi biztonságpolitika az amerikai külpolitika egyik legdöntőbb részévé válni. Biztonsági külpolitikai szakértőknek fogalmuk sem volt a XX. században a vallási tényezőket számításba venni, az új helyzet (9/11) azonban egyre jobban látható a hit szerepe a nemzetközi helyzetekben. Ma már arról gondolkodnak, hogy paradigmaváltás zajlik. (lásd. Huntington történész apokaliptikus és víziós írásai)

Huntington így fogalmaz: „Ahogy a világ kimozdul nyugati szakaszából, a nyugati civilizáció jellegzetes ideológiái hanyatlanak, helyüket átveszik a vallások!, az identitás az elkötelezettség más, kulturális alapokon nyugvó formái. A vallás a nemzetközi politika vesztfáliai különválasztása, azaz a nyugati civilizáció nem szokványos terméke a végéhez közeledik, a vallás, amint Edward Mortimer rámutat, 'egyre nagyobb valószínűséggel benyomul a nemzetközi eseményekbe is'”. (Samuel Huntington: A civilizációk összecsapása a világrend átalakulása.)

Azt is látom, hogy USA, EU vagy M.O-i felekezetektől mentesen a nagyegyházak számára az lett a törekvés, hogy az államról le akarja választani s az egyénre bízza erkölcsi kérdések eldöntését (pl. abortusz, családmodell, nők egyenlősége, erkölcsi rend.) s az aktuális politikai vezetés, mind jogi és politikai állásfoglalásait pedig kettéválasztja, megítél sőt diabolikusan is értelmezheti.

Ma a vallás Európában s mindenhol (Afrika, USA) jobban össze van fonódva a politikával mint a közelmúltban bármikor. Több szocioguru, és biztonságpolitikai elemző szerint, a vallás (gondolok itt a tradicionális nagy egyházi kereszténységre) fog-e a világ döntő részének vezető politikai ideológiájává válni. Így a keresztény államok új korszakát képzelhetjük el, melyekben a politikai élet elválaszthatatlanul összefonódik a vallási hittel. Tehát magával ragad a politikai változás bennünket globálisan.

- Hogy ezt a Királyság hírnökei, hogyan tudják feldolgozni?

Kérdés kérdés hátán s az antikrisztusi globalizáció milyen módon fog lérejönni, talán úgy, hogy kereszténység újra uralkodik, mint a reformációban, reneszánszkor, középkorban vagy egy globális válságkor?

A jelenlegi pénzügyi válságot nem lehet pénzzel kezelni, mint ahogyan a környezeti és társadalmi problémákat sem lehet pénzzel orvosolni, hiszen ezeket a problémákat nem maga a pénz hozta létre. A pénz szeretete folyamatosan átrendezte a társadalmi értékrendet, és kisajátította az anyagi javak számára. Az anyagi javak értékéért meginduló verseny ezután folyamatosan degenerálta a társadalmakat.

A szociális elégedetlenség pedig, jogot formál az erőszak megjelenéséhez. Igaza van mindenkinek, aki a gazdasági válság és az államok uralmi pozícióinak megerősítésében a jelenlegi helyzetet: máris, az antikrisztusi gazdasági kötelékében értelmezi.

A túlköltekezés erkölcsi kérdés, felelősség kérdése. Ez igaz minden háztartásra, intézményre, és minden államra is. Miután az emberek megszokták, hogy mindig van valaki, aki kihúzza őket a mocsárból ezért nem ismerik a helyes mértéket, és alacsony a felelősség érzésük. Végül már akkor is nyújtják a kezüket, amikor egyébként nincsenek a mocsárban, csak még többet szeretnének kapni a közösből. (pl. állami hiteltámogatás mindenkinek). Ha ez a folyamat beindul az EU-ban, előkészíti a terepet az Új megoldásnak, amelyet Babiloni rendszernek nevez a Szentírás.

De napjainkban a kereszténységen belül exponenciálisan terjeszkedik a karizmatikus pünkösdi mozgalom is. Tudjuk, hogy Kína, Afrika, Latin Amerika egy u.n "transzcendens szellemi innovációs bummban" van benne, ahol is a kereszténység (karizmatikus, pünkösdi) benyomulása történik a nemzetközi eseményekbe, önkéntelenül is. (...bár tudjuk ez nem önmagától van).

Ez a kereszténység ugyanis erőteljesen Szentírás irányultságú, emellett pedig a természetfeletti erők beavatkozását a földi létünkbe, a mindennapi élet szerves részének tartja. Az antikrisztus és prófétai mozgalmának megjelenése előtt elkerülhetetlen lesz, u.n spirituális léthez szokott vagy spirituális eszközök után sóvárgó társadalom vagy civilizáció létrejövetele.

Lehet, hogy egy felvirágzás jön újból (reformáció) és ez egy gazdasági megtisztuláshoz vezet majd, mégpedig a pénz- és anyagi javak szerepének eltorzulásának megértése által, a társadalom széles részéről.

Hogyan is volt a reformáció után?
Nézzük például Angliát, ahol igazi morális és spirituális ébredések jöttek.Először kiváló emberek egyengették a reformáció útját Angliában. Többek között William Tyndale lelkész hozta Wittenbergből a reformáció hírét, majd 1525-ben kalandos és szorongatott körülmények között kiadta az angolra fordított Újszövetséget.

Az országban sok olyan lelkész munkálkodott, akik a reformáció tanát elfogadták, és vártak az alkalmas pillanatra, amikor ezeket a nagyközönség előtt is népszerűsíthetik. Végül egy érdekes politikai döntés vezetett oda, hogy a reformációs folyamatok beinduljanak. VIII. Henrik elszakadt Rómától.

Igaz egy zsarnok intézkedése volt ez a folyamat, és a reformáció belső értékei még nem hatották át az egyházi életet. Változás akkor történt, amikor Henrik után a kiskorú VI. Edward került a trónra, mert ezáltal új lendületet vett a reformáció. Thomas Cranmer állt a mozgalom élére, akinek vezetésével kiadták a teljes Bibliát angolul, majd az un. Book of Common Prayer-t - az Általános Imádságoskönyvet, és a Book of Homilies - az Istentisztelet könyvét, majd egészen a reformációra épülő 39 hitcikkelyt, ami az anglikán egyház fő hitvallása lett.

A következő 200 év alatt az angol egyházban sok harc dúlt a katolikus és protestáns erők között, a királyok hol egyik, hol másik irányba indulva foglaltak állást, úgy, hogy a másik tábornak is engedményeket adtak. A reformált egyház közben elveszítette az embereket, akik belefáradtak ebbe a sok küzdelembe és az egyház felé közömbösekké váltak.

Közben Anglia a XVIII. század elejére a világ legfejlettebb országa lett. Kivívta a vitathatatlan tengeri uralmat, és ez lehetővé tette, hogy hatalmát az egész világon megerősítse. Az ipari forradalom kibontakozása, a tengeri kereskedelem, a felfedezések révén Anglia egy csapásra elhagyta versenytársait.

A legszabadabb ország volt a világon. Szabadon beszélhettek és publikálhattak az állampolgárok, amit éppen akartak. A vallásos szekták virágoztak, még ha az akkori szabadegyházak tagjait és a katolikusokat sok tekintetben másodosztályú állampolgároknak tekintették is. A politikai életben a demokrácia bontakozott ki.

De Anglia a ragyogó felszín alatt betegséget hordozott. Az erkölcsi züllöttség jellemzője volt, hogy a politikusok megvesztegethetők, a papok hanyagok voltak, a középosztály csak a pénzszerzésre gondoltak, a néptömeg féktelen, iszákos és durva volt. A társadalmi élet legvisszataszítóbb vonása a szívtelenség volt. Az ország egyre terebélyesedő rabszolga kereskedelmében alapvető tényező lett a rabszolga-kereskedelem, valamint az iparban a gyermekmunka.

Egy szellemiséget csak egy nála erősebb szellemiség űzhet el. Sokféle mozgalom indult el, ami megpróbált a helyzeten változtatni, de ezek között egyetlen tudott alapvető változást hozni, és ez a vezető John Wesley volt.