A pünkösdi-karizmatikus keresztény egyházban sok-sok idő óta az okozta a megrekedést, hogy nem sikerült megtalálnia a legkisebb közös többszöröst. Azt a közös gondolatot, egységet amiben mindannyian megegyezhettek volna, ami biztos alapul, ugródeszkául szolgálhatott volna a további fejlődésükhöz.Úgy is mondhatnám, a vetők nem tudtak az aratókkal együtt örülni. Isten létrehozta a különböző hullámokat: a pünkösdi-, hit-, karizmatikus-, apostoli-prófétai mozgalmat stb., azonban a legtöbb szolgáló nem tudott örülni, a következő megmozdulásnak. Nagyon értékes munkát végeztek mindannyian, de nemhogy segítették Isten tervét, inkább hátráltatták.
Az okokat - rész szerinti megértés, hatalmi harc, érdek-összefonódások, versengések - nem érdemes hosszasan boncolgatni elkötelezettségtől függetlenül. Nem is jutottak sokszor egyről a kettőre, csupán a gyűlölet mélyült el. Úgy érzem, ma már ennél jóval többre volna szükség.
Bízom benne, eljött az idő arra, hogy egy új generáció színre lépjen, és valóságos klímaváltást eredményezzen. Egészen bizonyos, hogy az ébredés hamarosan tovább terjeszkedik, de ez már az utolsó és egyben rendkívüli is lesz, hisz beletorkol a Millennium dicsőséges királyságába. Isten nem igazságtalan, hűséges hozzánk, és ha mi vetünk a királyságáért, akkor egészen biztosan aratni is fogunk abban....
Ideje korán
Péter apostol a pünkösdnapi kiáradást, a Joel profétánál megírtak beteljesedésével azonosította Az ígéret Jézus második eljövetele előtt, ismét befog teljesedni. Az "utolsó napok" kifejezés egy hosszabb eseménysorozatot jelent a Szentírásban. Egyik értelemben a döntő győzelmet jelentő golgotai áldozat utáni időszakokat nevezték így az apostolok és Jézus. A másik értelemben viszont, a Millenium idejét közvetlenül megelőző, második eljövetel előtti apokaliptikus időt határozza meg. Az "Úr nagy és rettenetes napja" előtt meg kell valósulnia a Szent Szellem nagy kiáradásának, Joel próféta szerint is. Ez azt jelenti, hogy fogalmi tartalma szerint a királyság megnyílvánulása, egyre nagyobb fokú lesz. Ez a terminus, nem csak egy vészterhes időszak, hanem benne foglaltatik Isten királyságának látható manifesztálódása, eklézsiáján keresztül.
"Ti is, Sionnak fiai, örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt igazság szerint: korai és kései esőt hullat néktek, mint hajdanán… És lészen azután, hogy kiöntöm Lelkemet minden testre. Prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak. Csodajeleket mutatok az égen és a földön. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. Akkor mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak között lesznek azok, akiket elhív az Úr!" (Jóel 2,23-32)
A profetai ígéret kettős beteljesedésre utal, amikor a "korai és késői eső" kifejezést használja A szövegösszefüggés nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a szimbólum, Isten Szellemének kitöltésére vonatkozik. A korai és késői eső két bőségesen esős időszak volt Palesztinában. A korai eső a magvetés után hullott, a késői eső az aratás előtt, és még bőségesebb volt, mint a korai eső. Isten a Szent Szellemét, korai esőként való kiárasztását ígérte az evangéliumi magvetés után, és be is teljesítette ígéretét. Továbbá ugyanennek az áldásnak a megismétlődését ígéri az aratás, Jézus visszajövetelét megelőzően, még nagyobb mértékben. "Az aratás a világ vége" meghatározást, Jézus használta a búza és a konkoly példázatában.
„A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten Királyságának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.” Mt. 13:38-39
A búza és konkoly példázatában, Jézus kétféle magot említ. A világkorszak lezárásának szemlélete egészen apokaliptikus. Az aratás képével jelzett végső ítéletet, és végrehajtóit az angyalok szerepét is kiemeli. Az elvetett mag, kétféle embert jelöl. Pontosan kifejti, hogy a gonosznak fiai az egyik mag, aki végzi a Királyság ellen irányuló munkáját, a magvetését. Ezért szükségesnek látom, hogy Isten számára elválasszuk magunkat az aratás gyümölcstermésére. Mivel papok vagyunk, feladatunk, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól, a tisztát a tisztátalantól. A gyülekezetben „új szántást” szeretne megvalósítani Isten Szelleme.
A szántási időszak egy erőteljesebb folyamat, sokkal nehezebb, és nyilván nem annyira örömteli, mint az aratás. Verejtékes munka. De hogy jó vetés legyen a földünkben, előtte szántani kell, hogy egyenletes legyen a föld. A szántóföld megmunkálásának a rendjét Palesztinában befolyásolja az az ismert körülmény, hogy a száraz nyári időszakban egészen októberig a kiszáradt földet művelni nem lehet. A föld megmunkálása csak az őszi esők, beköszöntésével kezdődhetett.
Transzformálódás a vetésben Dávid sátora alatt
A vetést megelőzően a földet felszántották. De mint látjuk, a vetést meg kell, hogy előzze a szántás. Az aratás a gabona érésekor, tehát áprilisban kezdődött. Először az árpát, azután a búzát aratták s ez az aratási idő tulajdonképpen két ünnep közé esett: a páska idején kezdődött s a „hetek ünnepével”, a mai szóval pünkösdkor végződött. Lassú, hosszú ideig tartó, de vidáman végzett munka volt ez.
"Ímé napok jönnek, ezt mondja az Úr, és ott éri(nyomon követi) a szántó az Aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, A halmok pedig mind megáradnak. És hazahozom a fogságból az én Népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak Bennük. Szőlőket plántálnak és isszák azok borát, és kerteket Csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét." (Ámos 9:13-15)
Az Ámos 9:11-ben, éppen ezelőtt pedig a Szent Szellem azt mondja, hogy „azon a napon felemelem Dávid leomlott sátorát és kijavítom repedezéseit, és felemelem az omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.” Egyértelmű változás!
A prófétai szó úgy esik ránk, mint eső a földre. Ámos 9:13-15 –ben szereplő prófétai ígéret, az édeni állapotra utal, amikor az évszakok egybeesnek, a vetés és aratás szünet nélkül folyik, soha nem fogynak ki a friss termények. Isten új időszakot és klímaváltást fog létrehozni. A Noé időszakában létrehozott aratás-vetés elvet, az aratás érdekében és a szellemi javak megjelenése miatt, felgyorsítva fogjuk szemlélni. „És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.”Mk.13:20. Szőlőket fogunk plántálni és mi isszuk az új bort! Lehetséges lesz, hogy vetünk és aratunk egyszerre! Létezik egy olyan állapot is, amikor egyszerre vetők és aratók is vagyunk, ez egészen fantasztikus lesz!
- N.I.V. fordítás: „The days are coming, declares the Lord, when the reaper will be overtaken by the plowman, and the planter by the one treading grapes.” - Napok jönnek, mikor a szántó megelőzi, lehagyja az aratót, és a szőlőtaposó a vetőt.
- New Jerusalem fordítás: "The days are coming- declares Yahweh- when the ploughman will tread on the heels of the reaper." - Aratáskor, földműves az arató nyomába fog lépni.
"És a hegyek musttal csepegnek (naba)...A halmok pedig mind megáradnak (nataf) ..." Naba = felbugyog (a víz a forrásból) Nataf = lehull valamire (mint eső a földre).
Ezt jelenti a prófétai Ige mint víz, ami felfakad, mint forrásból. Az aratás időszaka fel is gerjesztheti a kitörést. Eddig nem lett volna működésképes az egyház "elosztó-kútjai", de most kezd bugyogni. A dávidi sátor fel gerjeszti és beindítja a sátor rég várt manifesztálódásait. A sátor alatt levő forrásokból, vízáradat fog előtörni. A kenet úgy esik, mint eső a földre. Isten jelenlétében elkezd csöpögni a mennyből az aratás. Dávid Sátorában elkezdenek „csepegni” a hegyek. Ez a Szent Szellem bora, amely ránk kezd csöpögni.
„A föld rengett, egek is csepegtek Isten előtt, ez a Sínai hegy is Isten előtt, Izráel Istene előtt. Bő záport hintesz, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod.”Zsolt.68:9-10
A mag karaktere
Az ószöv.-i törvény, amely minden felemás megoldástól idegenkedett (pl. tiltotta kétféle növénynek egy szántóföldbe vetését, Lev 19:19), nem engedte, hogy egy járomba kétféle állatot, pl. egy szarvasmarhát és egy öszvért fogjanak. Átvitt értelemben ez a felemás iga, amelyre Pál apostol a 2Kor 6:14-ben hivatkozik. A szántás munkáját gondos figyelemmel kellett végezni, hogy az egyenletes legyen, az állatok félre ne rántsák az ekét
"És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten királyságára."(Lk.9:62)
A szántási folyamat az Atya helyreállító munkája, amely kizárólag az engedelmesség útján veszi érvényét. Isten Igéje felszántja a szívünket. De nem vethetünk kétféle magot egy földbe. Isten jó magot akart a földükbe adni, de ki kellett kerülnie a rossz magnak, a rossz vetéseknek szívünkből. Aki az eke szarvára tette a kezét, az nem tekintgethetett másfelé.
"Az engedelmeskedni szó csak jelen időben létezik."
Charles H. Spurgeon
A vetés a bibliai korban természetesen kézzel történt. A gazda gondosan megtisztította a vetőmagot (Mt.13:24.27), aztán a szántóföldön elhintette és alászántotta. A továbbiakban aztán a magvak kikelését és növénnyé fejlődését rá kellett bízni az időre. Az Istentől jövő esők kellő időben való jövetelétől függ főként, hogy milyen termést ad a „magától” növő gabona (Mk. 4:26).
„Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, Szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen Rajtad”. (III.Móz. 19:19)
„Ne vess a te szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész, A mag, amelyet elvetsz és a szőlőnek termése.Ne szánts ökrön és szamáron együtt.” (V.Móz. 22:9-10)
„Vessetek magatoknak igazságra, arassatok kegyelem szerint! Szántsatok Magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy Igazság esőjét adjon néktek.”(Hós.10:12)
Az igazságnak meg kell előznie a vetést. Ez a szántás. Kiküldetik Isten Igéje a Szent Szellemmel s az Ő igazságával, majd meg akar minket tisztítani. Később pedig, jön az Ő esőjével, ha buzgók vagyunk, és éhezzük Isten jelenlétét. A körültekintő, alapos szántás és a valódi szenvedélyes istenkeresés, ami elhozza az esőt. Látnunk szükséges a tavaszt Jézus szemeivel! Izgalommal kell várnunk az aratási időt a gyülekezet életében! Vidáman, örömtelien kell várnunk ezt az időszakot! Isten megint le fogja fantasztikusan önteni az Ő esőjét.
A szántás után, jött a vetés, és ezután csak az esőzési időzésre vártak. Nem tudtak mit tenni csak várták az esőt. Nekünk is várnunk kell. De kiszámítható az eső, ha hagyjuk, hogy Isten szántson az életünkben, akkor esőt fog adni.
„Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, És azokat megcselekszitek,esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az Ő termését a mező fája is megtermi gyümölcsét. A ti cséplések ott éri a szüretet, És a szüret ott éri a vetést és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan Lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor Lefeküztök, senki fel ne rettentsen, és kipusztítom az ártalmas vadat arról A földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken. Sőt elűzitek ellenségeiteket, És elhullnak előttetek fegyver által. És közületek öten százat elűznek, és Közületek százan elűznek tízezret, és elhullnak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által.” (III.Móz. 26:3-8)
Amikor kiáltunk az Úrhoz országunkért, tudnunk kell már előre, hogy a „sűrű fellegek megtelnek”, vagyis az imáink feljutnak Istenhez. Sok-sok imának kell feljutnia, hogy „besűrűsödjön a menny”, és ebből hirtelen egy nagy esőzés legyen.
„Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájuk beszédem. Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.” Jób.29:21-23
