Isten nem a zűrzavar (rendetlenség), hanem a békességnek Istene...minden szép külső renddel történjék...
Pál apostolnak ez az intelme a korinthusi gyülekezet Istentiszteletéről szól. (1 Kor.14:33;40) Tisztában kell lennünk, hogy a rend és a fegyelem nem lényegi vonása az egyháznak. Célja inkább az, hogy ne az a rendetlenség érvényesüljön, amely a feje tetejére állt világból és a megingott gyülekezeti életből hozzánk is beáramlik, hanem az Úr hozzon Istenfélelemből kialakult fegyelmezettséget. Krisztus királyi jelenléte ezt kívánja és üzeni személy szerint, és mint közösségtől, kollektívan is.
Az, hogy az egyház Feje jelenvaló Úrként regnál a lokális összegyülekezésben, vagy sem, az ige illetve más szolgálatokokkal való viszonyulásban és együttműködésben is látszik az Istentiszteleten.
Hallás
Isten személyének való tudatos függőségi viszony és egyben alávetettség az Istentisztelet alapja. Ebből érjük el, szellemi javainkat. Az ördög munkájának legfontosabb célja viszont Isten és ember közötti kapcsolat leértékelése, mégpedig egyházi, közösségi szinten. Magunk csinálta Istenkereséssel akarja a gyülekezeteket megfertőzni, s az így létrejött helytelen Istentisztelettel és imádással érvényesülni.
Ezek a jelenségek mögött démonok állnak, akik elterelik sok hívő figyelmét Isten Igéjéről. Lefesti ennek a jelenségnek valóságát Jézus Krisztus amikor azt mondja „...az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az igét az ő szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek...” és ez megtörténhet, akár pont a gyülekezetben is. Hol máshol, hisz ott halljuk sokszor először.
Odaszánás
A fegyelmezetlen élet felszámolása belső döntéssel, odaszánással kezdődik. Akik csak passzívan várják a megszentelődést és a változást, azok nem tudnak előrébb jutni Istenkeresésükben. Nagy ellensége Isten népének a passzivitás, lustaság.A Szentírás alapján elmondható, hogy csak összeszedett, fegyelmezett Istenkeresők tudják Isten Királyságát, bárhol előbbre vinni.
"Ha ezeket a testvérek elé tárod, a Krisztus Jézusnak hasznos kiszolgálója leszel, akiről látszik, hogy a hitnek és a hasznos tanításnak beszédein nőtt fel, mely tanításnak te is követője voltál. A közönséges és vénasszonyos meséket azonban utasítsd el.
A mózesi Istentisztelet, a valóságos előképe, 'copy' volt. A mózesi Szent sátor, Istentiszteleti rendtartása és berendezései a mennyeinek teljes másolatára készült el. Ma már viszont, ha akarnánk se lehetne megtartani a mózesi Istentisztelet módszereit.
Mivel a reformáció az igehirdetés megújulásából nőtt ki, és nem a mózesi rendtartás megújításából, ezért első látható eredménye éppen az Istentisztelet sikeres átalakítása volt. Abban az istentiszteleti rendben, amelyben az Istentisztelet egyik hangsúlyos része a tanítás.
Istentiszteletünk egész lefolyása az ige hallásának központi eleméhez igazodik, s az a célja, hogy a hívők kövessék az üdvösség rendjét, hitükben bátorítva legyenek és folytassanak megszentelt életet, stb. Ez mára sajnos egyszerű közhellyé lett több felekezetben, a dicséretről és a prédikált ige tiszteletéről fogalmaik lettek a juhoknak.
Áldozatok
Az Istentiszteletnek nem a programjait tiszteljük, hanem szellemi áldozatokkal: hálaadó imával, dicsérettel, adakozással, stb., szükséges szolgálnunk a mennyei, eredeti mintára. Ugye mindegyik a maga helyén, s egymás közötti összefüggésben.
"Azért Ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét, a jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten." Zsid. 13:15-16
Hangsúlyozom, hogy Jézus, a Fiú jobb szövetség közbenjárója és az általa vezetett fönti Istentisztelet tökéletes, szemben a földi létben zajlóval, amelyben csak törekvése van a tökéletességre. Ezért minden szombaton szinte átrendeződünk összehangolt közös működésünkkel, a szellemi áldozatokra, amelyek középpontjában Jézus Krisztus engesztelő áldozata áll. A figyelemnek most a mennyei Királyra kell irányulnia.
Mindenkinek meg van a maga helye, ahova a Szellem őt helyezni akarja. Nem úgy tervezte Isten a Testet, hogy külön-külön kapcsolódjon önérvényesítésben. Az egyének azaz a juhok, nem a külön kis világa alapján funkcionálnak, ahogyan testünk tagjai sem önállóak élnek, függetlenül.
"Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban; akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben." Ef. 4:16-17
Ennek a gyümölcse lehet az, hogy egy Istentiszteleten a hívők felszabadultan élvezik Isten jelenlétét, nevetnek, tapsolnak vagy éppen táncolnak. Amikor fellapozzuk Dávid zsoltárait, mindezeknek a legtermészetesebb Istentiszteleti megnyilvánulásoknak kell lennie..
Az Istentiszteletből a hívő ember elindul arra az útra, amely őt, a szombattal kezdődő hét, minden napján az úgynevezett világban való forgolódásában segíti. Az Istentisztelet tehát nem ér véget. Nekünk ezért az Istentisztelet nem a hívő élet befejező pontja, hanem kezdete. Nem csak csúcspont, hanem kiinduló pont is egyben. Az Istentisztelet átterjed az említett életbe: a családi élet, munka, polgári életbe.
"Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek, hogy a kívül valók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek." 1 Thessz. 4:11-12
Dicsőítés
A dicsőítés két oldalú Isten igéje alapján, azaz nem mindig független a hallgatók aktuális, Istennel való kapcsolatától.
"Ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata: Meg ne részegedjetek bortól, amiben kicsapongás van, hanem :
Valódi gyümölcs az, amikor a juhok nem egymásnak, hanem Istennek jönnek szolgálni, önmagáért tulajdonságaiért. A legfontosabb a hívő ember életében az imádás szellemének megtartása. Ez nem csak a dicsérő zenekarra érvényes.
A dicséretnek okainak megértése nélkül, megint nem tud szerepet vállalni a közösség. Ha nem értik az ige kijelentéséből az Isten dicséret lényegét, hangsúlytévesztés történhet, majd félremegy az egész gyülekezet, élmény centrikussá válik, célja ilyenkor a feloldódás, jó és kellemes érzelmek létrehozása.
A legveszélyesebb az, amikor kiszolgálóvá válik a gyülekezet a juhok érzelmének és elvárásainak. Ekkor kerül be igazán egy vákuumba bármely szolgálati tevékenység.
Egy szint után természetesen, nem lehet fejlődni, csak akkor, ha együtt tud működni a gyülekezet és a dicséretzenekar a Szellemmel egységben. Erről pedig igei kijelentés szükségeltetik, un. királysági kulcsok.
Amíg nem fejeződik ki az Isten felé való hálaadás fizikai módon is, érdek nélkül, - amikor is az áldás tudat megszűnik és Isten kerül fókuszban -, addig nem is lehet azt mondani bármely gyülekezettről: szívükben értik Isten elvárását a dicséretről.
"Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme." Zsolt. 106:1
A dicséret is tudomány, Istentől szükséges hallani erről, foglalkozni ezzel újra és újra. Megismerve a forrásait, miből táplálkozik, hogyan marad Isten Szellemének kedves.
Az, hogy az egyház Feje jelenvaló Úrként regnál a lokális összegyülekezésben, vagy sem, az ige illetve más szolgálatokokkal való viszonyulásban és együttműködésben is látszik az Istentiszteleten.
Hallás
Isten személyének való tudatos függőségi viszony és egyben alávetettség az Istentisztelet alapja. Ebből érjük el, szellemi javainkat. Az ördög munkájának legfontosabb célja viszont Isten és ember közötti kapcsolat leértékelése, mégpedig egyházi, közösségi szinten. Magunk csinálta Istenkereséssel akarja a gyülekezeteket megfertőzni, s az így létrejött helytelen Istentisztelettel és imádással érvényesülni.
Ezek a jelenségek mögött démonok állnak, akik elterelik sok hívő figyelmét Isten Igéjéről. Lefesti ennek a jelenségnek valóságát Jézus Krisztus amikor azt mondja „...az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az igét az ő szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek...” és ez megtörténhet, akár pont a gyülekezetben is. Hol máshol, hisz ott halljuk sokszor először.
Odaszánás
A fegyelmezetlen élet felszámolása belső döntéssel, odaszánással kezdődik. Akik csak passzívan várják a megszentelődést és a változást, azok nem tudnak előrébb jutni Istenkeresésükben. Nagy ellensége Isten népének a passzivitás, lustaság.A Szentírás alapján elmondható, hogy csak összeszedett, fegyelmezett Istenkeresők tudják Isten Királyságát, bárhol előbbre vinni.
"Ha ezeket a testvérek elé tárod, a Krisztus Jézusnak hasznos kiszolgálója leszel, akiről látszik, hogy a hitnek és a hasznos tanításnak beszédein nőtt fel, mely tanításnak te is követője voltál. A közönséges és vénasszonyos meséket azonban utasítsd el.
Ellenben fegyelmezd magad az istenfélelem elérésében!Mert a testtel folytatott gyakorlásnak kevés a haszna, az istenfélelem ellenben mindenre hasznos, mert mind a mostani, mind a következő élet ígérete benne van. Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert reménységünk az élő Istenben van, aki minden ember megmentője, leginkább a hívőknek. Parancsold meg és tanítsd ezeket!" 1 Tim 4:6-11
A mózesi Istentisztelet, a valóságos előképe, 'copy' volt. A mózesi Szent sátor, Istentiszteleti rendtartása és berendezései a mennyeinek teljes másolatára készült el. Ma már viszont, ha akarnánk se lehetne megtartani a mózesi Istentisztelet módszereit.
Mivel a reformáció az igehirdetés megújulásából nőtt ki, és nem a mózesi rendtartás megújításából, ezért első látható eredménye éppen az Istentisztelet sikeres átalakítása volt. Abban az istentiszteleti rendben, amelyben az Istentisztelet egyik hangsúlyos része a tanítás.
Istentiszteletünk egész lefolyása az ige hallásának központi eleméhez igazodik, s az a célja, hogy a hívők kövessék az üdvösség rendjét, hitükben bátorítva legyenek és folytassanak megszentelt életet, stb. Ez mára sajnos egyszerű közhellyé lett több felekezetben, a dicséretről és a prédikált ige tiszteletéről fogalmaik lettek a juhoknak.
Áldozatok
Az Istentiszteletnek nem a programjait tiszteljük, hanem szellemi áldozatokkal: hálaadó imával, dicsérettel, adakozással, stb., szükséges szolgálnunk a mennyei, eredeti mintára. Ugye mindegyik a maga helyén, s egymás közötti összefüggésben.
"Azért Ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét, a jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten." Zsid. 13:15-16
Hangsúlyozom, hogy Jézus, a Fiú jobb szövetség közbenjárója és az általa vezetett fönti Istentisztelet tökéletes, szemben a földi létben zajlóval, amelyben csak törekvése van a tökéletességre. Ezért minden szombaton szinte átrendeződünk összehangolt közös működésünkkel, a szellemi áldozatokra, amelyek középpontjában Jézus Krisztus engesztelő áldozata áll. A figyelemnek most a mennyei Királyra kell irányulnia.
Mindenkinek meg van a maga helye, ahova a Szellem őt helyezni akarja. Nem úgy tervezte Isten a Testet, hogy külön-külön kapcsolódjon önérvényesítésben. Az egyének azaz a juhok, nem a külön kis világa alapján funkcionálnak, ahogyan testünk tagjai sem önállóak élnek, függetlenül.
"Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban; akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben." Ef. 4:16-17
Ennek a gyümölcse lehet az, hogy egy Istentiszteleten a hívők felszabadultan élvezik Isten jelenlétét, nevetnek, tapsolnak vagy éppen táncolnak. Amikor fellapozzuk Dávid zsoltárait, mindezeknek a legtermészetesebb Istentiszteleti megnyilvánulásoknak kell lennie..
Az Istentiszteletből a hívő ember elindul arra az útra, amely őt, a szombattal kezdődő hét, minden napján az úgynevezett világban való forgolódásában segíti. Az Istentisztelet tehát nem ér véget. Nekünk ezért az Istentisztelet nem a hívő élet befejező pontja, hanem kezdete. Nem csak csúcspont, hanem kiinduló pont is egyben. Az Istentisztelet átterjed az említett életbe: a családi élet, munka, polgári életbe.
"Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek, hogy a kívül valók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek." 1 Thessz. 4:11-12
Dicsőítés
A dicsőítés két oldalú Isten igéje alapján, azaz nem mindig független a hallgatók aktuális, Istennel való kapcsolatától.
"Ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata: Meg ne részegedjetek bortól, amiben kicsapongás van, hanem :
- teljesedjetek be Szent Szellemmel,
- beszélgetvén egymás között zsoltárokban és
- dicséretekben és
- Szellemi énekekben,
- énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak
- hálákat adván mindenkor mindenekért
- a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának."
Valódi gyümölcs az, amikor a juhok nem egymásnak, hanem Istennek jönnek szolgálni, önmagáért tulajdonságaiért. A legfontosabb a hívő ember életében az imádás szellemének megtartása. Ez nem csak a dicsérő zenekarra érvényes.
A dicséretnek okainak megértése nélkül, megint nem tud szerepet vállalni a közösség. Ha nem értik az ige kijelentéséből az Isten dicséret lényegét, hangsúlytévesztés történhet, majd félremegy az egész gyülekezet, élmény centrikussá válik, célja ilyenkor a feloldódás, jó és kellemes érzelmek létrehozása.
A legveszélyesebb az, amikor kiszolgálóvá válik a gyülekezet a juhok érzelmének és elvárásainak. Ekkor kerül be igazán egy vákuumba bármely szolgálati tevékenység.
Egy szint után természetesen, nem lehet fejlődni, csak akkor, ha együtt tud működni a gyülekezet és a dicséretzenekar a Szellemmel egységben. Erről pedig igei kijelentés szükségeltetik, un. királysági kulcsok.
Amíg nem fejeződik ki az Isten felé való hálaadás fizikai módon is, érdek nélkül, - amikor is az áldás tudat megszűnik és Isten kerül fókuszban -, addig nem is lehet azt mondani bármely gyülekezettről: szívükben értik Isten elvárását a dicséretről.
"Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme." Zsolt. 106:1
A dicséret is tudomány, Istentől szükséges hallani erről, foglalkozni ezzel újra és újra. Megismerve a forrásait, miből táplálkozik, hogyan marad Isten Szellemének kedves.
