A helyes indíttatású emberek

„Mert az Úr szemei forognak az egész földön,
hogy hatalmát megmutassa azokhoz,
a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak.”
(2 Krónikák 16,9.)

Az Úr teljes mértékben támogatni fogja a helyes indíttatású embereket. Isten Szelleme kirendeli és felállítja az Úr hadseregét, amely megragadja a Királyságot, tudván, hogy nagyobb az, aki bennünk van, mint aki e világban van. A beteljesedésre váró dolgok nem a mi erőnk vagy emberi buzgóságunk által fognak megtörténni, hanem Isten Szellemének ereje által.

„Az Úrnak beszéde ez (Zorobábelhez), mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én szellememmel! azt mondja a Seregeknek Ura.” (Zakariás 4,6.)

Le kell győzzük azt a kísértést, amely arra indít minket, hogy testben fejezzük be azt, amit Isten a Szellemben kezdett el. Ha igazán felelősségteljessé válunk, akkor még több valódi hatalmat lehet ránk bízni. Krisztus Jézus talál hűséges sáfárokat, akikre még többet bíz majd. Ezek az emberek békességben és tisztaságban járó becsületes emberek lesznek.

Nekünk a hitért tusakodó és a hitet védelmező embereknek kell lennünk, hogy ne az aposztaták cselekedeteit lássuk meg, hanem az Apostolok Cselekedeteit.

„Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.”(Júd 1:3)

I. Ne fogadj el utánzatokat!
II. Ne tarts a korlátoktól!
III. Ragadd meg az óriási lehetőségeket!

Ahogy törekszünk ezt a három területet az életünk élő valóságává tenni, Isten elindítja az Egyházat a hitnek és az erőnek egy sokkal magasabb szintjére.

I. NE FOGADJ EL UTÁNZATOKAT!

A „mesterséges”, „hamis”, „szintetikus” kifejezések segítenek minket abban, hogy jobban meg tudjuk ragadni az „utánzat” kifejezés értelmét.

Egyszer megkérdeztem egy vezető bank elnökét: „Hogyan fedez fel egy hamis bankjegyet?” Ő azt válaszolta: „Úgy, hogy megtapintatom olyasvalakivel, aki már járatos az eredeti kezelésében.”

Ez az amiért Krisztus Testének valódi bensőséges viszonyban kell lennie Krisztussal. Annyira hozzá kell szokjunk a hangjához, hogy idegenek hitető hangja ne tudjon mozgatni minket. Miért? Mert nem pazarolhatjuk továbbra is az életünket olyanért, ami értéktelen fa, széna és pozdorja.

„Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.” (János 10,3-5.)

Az Igazság Szellemének célja az, hogy mindegyikünket az igazságban alapozzon meg, amely az egyedüli mód számunkra a megszentelődésre. Ideje kiállni a jogosságért és a szentségért. A kegyelem nem jelent engedélyt a laza életmódra.

- A politikai korrektség látszata kedvéért messzire sodródtál az igazságért és a jogosságért való kiállásra vonatkozó elhívástól?

Tisztesség és becsület

Engedjük azokat, akik a tisztesség edényei lennének, hogy visszatérjenek a szív valódi szentségéhez. Ez lehetőséget biztosít számunkra az igazságban való megszentelődésre és arra, hogy az Úr előtt megszentelt edényekként jelenhessünk meg. Ahhoz, hogy a valódi szabadság uralkodhasson, az igazságot, valamint a szent és a világi, a tiszta és a tisztátalan közötti különbséget kell tanítanunk.

„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, amelynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.” (II.Tim.2:19-21)

Mi a különbség a világi és a szent között?

Emlékszel Jézus szavaira, amikor azt mondta: „Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők”? Ő azoknak mondta ezeket a szavakat, akik anélkül merültek bele vallásos tevékenységbe, hogy igazán Krisztusban bíztak volna. (Máté 13,27.) Krisztus Jézus azt kérte, hogy „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.” (János 17,17.)

A hívőknek a hit eredeti, hiteles életmódjával fémjelzett, becsületes életet kell élniük. „Úgy éljünk, ahogy beszélünk”, ha azt akarjuk, hogy olyan üzenetet hordozzunk, amely igazából megváltoztat életeket.

A Sádók papságának alapvető célja az volt, hogy az Úrnak az Ezékiel 44-ben leírtaknak megfelelően szolgáljanak. A hűségük jutalmaként megengedtetett számukra, hogy közelebb kerüljenek Istenhez.

A FEDDÉS ELVISELÉSE

Sok keresztény ezekben a napokban a „Fazekas” korongján eltöltött időszak eredményeként megzavarodást érzékel. Átmeneti időszakban vagyunk, amely átalakulást eredményez. A Fazekas keze megformálja az agyagot. A mi felelősségünk az, hogy megformálhatóak maradjunk a Mester korongján. Ha te próbálod magadat formálni, szárazzá, törékennyé fogsz válni, végképp összetörsz és deformálódsz. Maradj alázatos.

A felemelkedő vezetők és szolgálataik állva maradnak a megrostálás és a megmetszés időszakában is. A tisztítómester tüze kikovácsolja a jellemüket ennek az egyedülálló kenetnek a hordozására, hogy a kenet ne vesszen el, és az edények se sérüljenek meg, vagy törjenek össze jellembeli hiányosságok miatt. Ők azok a vezetők és tanácsadók lesznek, akik nem a szemük látása vagy a fülük hallása után ítélnek, hanem valódi igazságosság alapján jogosságot és igazságot eredményező döntéseket hoznak.

„…Akin az Úrnak lelke megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. s gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehelletével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.”(Ézs 11:2-5)

Az Úr vezetésének /vezetőinek/ szelleme és lelke valósággal részesedni fog az isteni természetből és a szent jellemből. Emlékezz Isten ígéretére: „Ha találok tiszta embereket, mérték nélkül kiöntöm az erőmet.” Ragadd meg a tisztaságot, ami az Isten gyermekének az azonosító jele.

Az Igazság Szelleme, a Szent Szellem minden egyes keresztényt arra hív, hogy úgy járjon, mint egy igazi Sádók papja. Ezek a papok bemutatták és megőrizték az erkölcsösség, az önuralom és az önmegtagadás legmagasabb fokát. Az ő életmódjuk megtanította az embereket arra, hogyan tegyenek különbséget az isteni és az istentelen között (lásd Ezékiel 44,15-23.).

A mai időkben sokan valójában tévelyegnek, mert nem tudják, hogy az igazság valódi ösvényéről letértek. Néhányan még tudatában is vannak tévelygésüknek, de inkább letagadják azt a tényt, hogy elfordultak Jézustól, az első szerelmüktől /az első szeretettől/.

Szembe kell nézzünk a Krisztushoz való hamis elkötelezettségünkkel és a Krisztussal való járásunkban hitelessé és tisztává kell, hogy váljunk!

NE TARTS A KORLÁTOKTÓL!

„Avagy az ÚRNAK lehetetlen-é valami?” (1 Mózes 18,14.) Jeremiás próféta a következő állítással válaszolja meg ezt a kérdést:

„Ah, ah, Uram ISTEN! Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!” (Jeremiás 32,17.)

Úgy kellene kiáltanunk: „Isten, veled semmi sem lehetetlen!” (Lukács 1,37.) Ha többet várunk, Isten többet fog adni. Imádkozzunk olyan hitért, amely megmozdítja Isten kezét. (Márk 11,21-24.) Most van itt az ideje, hogy nagyot gondoljunk, mert Isten bármit képes megtenni. Ideje, hogy többet várjunk, többet higgyünk /többre legyen hitünk/ és többet kérjünk. Pál apostol emlékeztetett minket arra, hogy:

„Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint.” ( Efézus 3,20-21.)

„Kathryn Kuhlman azt mondta, hogy: Isten erejének a határát egyedül az egyén szabja meg… Ez akkor történik, amikor az aktív hit mer hinni Istenben (dacol minden gáttal) egészen addig a cselekvési pontig, hogy valaminek történnie kell.”

RAGADD MEG AZ ÓRIÁSI LEHETŐSÉGEKET!

Ahhoz, hogy megragadjunk valamit, szükséges, hogy kinyújtsuk utána a kezünket, megfogjuk és közel hozzuk azt. Nem lehet valamit a távolban megragadni. Istennek ezt a közelgő megmozdulását sem lehet a távolban megragadni. Isten mindannyiunkat hív, hogy húzódjunk közelebb Őhozzá, menjünk oda Őmellé, hogy megismerjük az Ő szívét, hogy csendesedjünk el és ismerjük el, hogy Ő az Úr.

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.” (Zsolt 46:11-12)

Ahogy meglátjuk az Ő arcát, Ő elváltoztat minket az Ő isteni ábrázatára

„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” (2 Korinthus 3,18.)

Gondolkodj tehát ezeken az ígéreteken. Ha nem fogadunk el utánzatokat és tiszta egységben járunk Krisztussal, akkor nem kell tartanunk a korlátoktól. Most van itt az ideje annak, hogy ezeket, az óriási lehetőségeket megragadjuk.

c. Bobby Conner

Tisri a böjt és bűnbánatnak időszaka

Őszi ünnepek előszobájában

A tavaszi ünnepek már beteljesedtek Jézus, a Messiás eljövetelével és a Szent Szellem eljövetelével. A tavaszi ünnepek után nyári szünet jön, majd követik egymás után a hetedik héber hónapban a három utolsó ünnep: Ezek héber elnevezései: Rós hasaná, Jóm kippur, Szukkót.

Az újévtől az engesztelőnapig, héber nevén Jóm kippurig eltelő időszakot a tíz bűnbánó napnak nevezik. A bűnbánat napjainak csúcspontja anno a népért bemutatott engesztelő áldozat volt, ma a Jóm kippur középpontjában a megalázkodás és a bűntől való elfordulás áll, amelyben az Isten felé való odafordulás és a bizalom megerősítése is létrejön. Az őszi ünnepek bezárása a kilencnapos Sátorok ünnepe.

Aratás előtt

A böjt gyakorlatával, több dolgot tudsz egyszerre megvalósítani. Egyrészt feltárod Isten előtt azokat a vágyaidat, kéréseidet, melyek helyes irányba állíthatják a szellemi irányelveidet, másrészt pedig, kapsz egy rövidtávú cselekvési tervet, melynek segítségével lezárhatod a jelenleg égető problémáidat vagy feladataidat, így utat nyitva Isten tervének, illetve a valós fejlődés irányába tudsz reménységgel nézni.

Azt is látjuk, hogy a jelenlegi Istenkeresési projektjeink, amelynek része a kollektív testületi böjtünk, már túlmutat rövidtávú céljainkon, jövőképet épít s továbbemel az emberi tényezők határain. Így összekapcsolja az emberi szükségleteket, Isten Királyságának megnyílvánulásaival.

A látásnak/kijelentésnek van három pillére:

1. CÉL
2. TERV a kivitelezéshez
3. IDŐ és időbeosztás

A böjt igazából nem a meggyőzése Istennek, céljaink megvalósulásával kapcsolatosan. Az életvitelünknek, egy mélyebb kommunikációja Isten szellemével.

A böjt alaptényezője: Isten akaratának összhangja, szívünk szándékával.

Ez egy mély odaszánás a taníthatósági motivációval s nem pedig Isten akaratának győzködése manipulatív ráhatással. Tulajdonképpen az alázatnak elkötelezettséget és gyakorlatot igénylő kifejeződése.

Szentírásban, az igazán sikeres hithősök mindegyike felkészült és előkészült a számára bemutatott spirituális tervel kapcsolatosan. Ha megnézzük ezeket az embereket, annak ellenére, hogy számtalan kihívással és gonddal néztek szembe, nyugodtak és kiegyensúlyozottak tudtak maradni. Sőt szolgálatuk folyamatosan újabb és újabb tervet foganatosított meg. Tudjuk nem azért, mert minden hétvégét egy 5 csillagos wellness szállodában töltöttek, hanem egy összeszedett szellemi életet éltek közösségben, böjtel és imádkozással erősítve hitük hatalmát.

Személyes oldalon és közösségi oldalon egységben szükséges céljaink megvalósítását létrehozni. A látás alapelemeinek meghatározása, elengedhetetlen a böjtben. Jelenlegi közösségi böjtünk célja, elérni a kitűzött céljainkat, egymás segítségével. Tudom, hogy képesek leszünk elérni, hogy közösségünk tagjai, elkötelezetten együttműködjenek a közös cél elérése érdekében, képességeik, tehetségük, energiáik felhasználásával.

Hiszem, hogy őszi Istenkeresésünk a 2010-es esztendőre is erőteljesen fog hatni, több vonatkozásban is:

- Ösztönzés lesz, Istennel való mélyebb közösségre

- Egységre való odaszánás megerősítése, közösségünk életében

- Szeretet kifejeződése valóságban

- A jövőd elképzelése tekintetében látásformálódás

- Az eredetiségek és kreatív elemek kialakítása a juhok életében

- Szokásaid kereteiből való kilépés

- Istenfélelem látható eredménye lesz, az önkontroll és mértékletesség gyümölcsének megjelenésében

Mi a böjt bibliai meghatározása?

A Szentírás többször említi a böjt fogalmát. Azt nevezzük böjtnek, amikor egy keresztyén ember szellemi-lelki célok érdekében, önként tartózkodik az ételtől.

A böjt keresztyén cselekedet mivel indítékainak és céljainak középpontjában Isten áll. Van egy tágabb értelmezés is: Egy megszokott tevékenységről való lemondás intenzív szellemi-lelki tevékenység érdekében.

Amikor böjtölünk, Isten válaszol. a bensőnk őszinte odafordulásakor, amellyel tudatosan megalázzuk magunkat ő előtte. Izrael életében látjuk, Isten akkor harcolt Izraelért, amikor megalázta magát böjtben.

A prófétai kenet győzelemre visz. Josafátnak, Júda királyának esetében ezt láttuk, amikor is, körülvették ellenséges (Moáb, Ammon) seregek. Josafát szellemi eszközként a böjtöt használta, mégpedig testületileg. A testületi együttműködés, felfakasztotta a prófétai iránymutatást (dicséret), amellyel az ellenséget megzavarva, kudarcra kényszerítette őket Isten Szelleme. (2 Kron. 20:1-30)

A böjtöt kedveli Isten Szelleme. Ézsaiás próféta szerint, Isten tökéletes akarata az, hogy: "az igazak köteleit megoldjuk". Akár melyik területen történhet ez:

- Családi
- Közösségi
- Nemzeti

"Hát nem ez-é a bőjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit". Ézs 58:6

Úgy is fogalmazhatok, ez egy szellemi beavatkozás, mások életében a szabadság létrehozásáért. A cél a királyság szabadságának érvényesítése és proklamációja. Belépés a természetfelettibe Isten szellemétől, másokért, hogy megváltoztass és megfordíts minden olyan életvitelt vagy sorsot, amelyet az ördög munkája súlyt.

Mi lehet ez a megszokott tevékenységről való lemondás?

Lehet például: szappanoperák nézése, politika, bulvár, média, telefonálgatás, fölösleges és bőbeszédű kommunikáció, alvás, megszokásaink, reggeli kávé, - ezekről lemondunk azért, hogy jobban elmélyedhessünk az Isten jövőnkre vonatkozó céljainak megértésében.

A Biblia csak az elsődleges értelemben beszél a böjtről, vagyis az ételtől és italtól való tartózkodásra utal. Nézzük meg ezt egy kicsit részletesebben!

A Szentírás beszámol, több böjtről:

1.Közönséges böjt: ételt nem, de italt lehet magunkhoz venni. Jézusról írják (Máté 4:2 ): „ Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett”. Az, hogy megszomjazott az nincs említve! Tudjuk, hogy kb. 3 napot bír ki az ember folyadék nélkül, tehát nagyon valószínű, hogy Jézus ivott vizet ebben az időszakban.

2.Részleges böjt: korlátozzuk az étrendet, de nincs teljes lemondás az ételről. Például Dániel és három fiatal zsidó társa (Dániel 1:12 ) csak „ zöldségféléket evett és vizet ivott”. A történelem folyamán a keresztyének ezt a böjtöt gyakorolták is. Egy adott időszakban vagy a szokásosnál lényegesen kevesebbet ettek vagy csak néhány egyszerű ételt fogyasztottak.

3.Abszolút böjt: minden ételről és folyadékról való lemondás. Miután Pál megtért a damaszkuszi úton „három napig nem látott, nem evett és nem ivott” (ApCsel 9:9).

4.Természetfeletti böjt: Illés futása jezabel elől, vagy Mózes elhívása egy intim közösségbe, amikor a Sinai hegyen találkozott Istennel s ezt mondta: „A hegyen maradtam 40 nap és 40 éjjel: kenyeret nem ettem és vizet nem ittam” (5 Mózes 9:9). Ebben az esetben Isten avatkozott be, hogy Mózes ezt megtehesse.

5.Egyéni böjt: Jézus erről beszélt (Máté 6:6-18) mikor azt mondta, hogy böjtölésünket mások ne vegyék észre.

6.Gyülekezeti böjt: Lukács szavai szerint az antiókhiai gyülekezetnek egy része együtt böjtölt: „amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek” (ApCsel 13:2).

7.Nemzeti böjt: A 2 Krónikák 20:3 –ban Jósáfát király egy támadás hírére reagálva nemzeti böjtre hívja népét: „megijedt Jósáfát, az Urat kezdte keresni és böjtöt hirdetett egész Júdában”.

8.Rendszeres böjt: Isten rendelte el az Ószövetség idején. Az engesztelés idején minden zsidónak böjtölnie kellett (3 Mózes 16:29-31). A zsidó vezetők a babilóniai tartózkodás alatt 4 további évenkénti böjtöt vezettek be (Zakariás 8:19 ).

9.Alkalmi böjt: különleges alkalmak esetén, szükségletek felmerülésekor.

Ma a keresztyének legtöbbször a közönséges, az egyéni és az alkalmi böjtöt gyakorolják.

Jézus elvárta tanítványaitól a böjtöt. Jézus utasításokat is ad, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk böjtölés során (Máté 6:16-17) „Amikor pedig böjtöltök” és „Amikor pedig te böjtölsz” s ezáltal feltételezi, hogy böjtölni fogunk. Szól a Szentírás ehhez hasonlóan az imádkozásról és az adakozásról is. Mivel az imádkozást és az adakozást is elvárja tőlünk, elvárja a böjtöt is. Nincs sehol olyan rész, ami azt mondaná, hogy nekünk már nem kell böjtölni.

Jézus nem ad parancsot arra, hogy milyen gyakran és mennyi ideig böjtöljünk. A böjtölésnek nem szabad törvényeskedő megszokásnak lennie. A böjt egy olyan kiváltság és lehetőség Isten kegyelmének keresésére, amely olyan gyakran áll nyitva előttünk, ahogy kívánjuk.

Mennyi ideig böjtöljünk?

A Bibliában van példa egynapos, háromnapos, egyéjszakás, hétnapos, 14 napos, 21 napos, 40 napos és meghatározatlan hosszúságú böjtökre is. Nincs általános szabály, de ne a 40 napossal kezdjük! :)

A böjtölés célja

1, Ha nincs a böjtnek spirituális azaz szellemi-lelki célja, akkor az csak egy fogyókúrás böjt. Ha nincs célja, akkor csak azt tudjuk figyelni, hogy mennyi idő telt el és már milyen éhesek vagyunk. Többféle célt tűzhetünk ki, de egyik cél sem azonos:

* Isten jóindulatának kiérdemlésével
* Böjttel nem lehet „jó pontokat szerezni ” és jó hatást gyakorolni Istenre

A böjt célja lehet például az imádság megerősítése. Valahányszor valamely nagy dologért kell Istenhez könyörögni célszerű volna böjtöt rendelni az imádsággal együtt. Természetesen a böjt nem egy pszichológiai éhségsztrájk, ami a követelésünk teljesítésére kötelezi Istent. Ha valamit Isten nem akar, akkor ez sem segít. A böjt inkább az imádkozás komolyságát fejezi ki.

2, Másik cél lehet Isten vezetésének keresése, hogy világosabban lássuk Isten akaratát. Pál és Barnabás imádkozva és böjtölve keresték Isten vezetését, mielőtt elöljárókat választottak volna az általuk alapított gyülekezeteknek (ApCsel 14:23). A böjtölés nem garantálja, hogy világos vezetést kapunk Istentől, de fogékonnyá tesz minket.

3,További cél lehet bánatunk kifejezése. Az izraeliek azért sírtak és böjtöltek, mert így fejezték ki bánatukat az Úr előtt a harcban elveszített negyvenezer testvérük miatt (Bírák 20:26 ).

Böjtölni lehet problémáink megértéséért és feldolgozásáért:
* tragédia miatt
* bűnbánat miatt
* mások bűnei miatt

A bibliai időkben a böjt leggyakoribb célja a szabadulás és védelem keresése volt, hogy az emberek megszabadulhassanak ellenségeiktől vagy körülményeiktől. Imádkozással és böjttel mi is Istenhez fordulhatunk védelemért és szabadulásért.

Imádkozással és böjttel többek között kifejezhetjük még:

* Istenhez való visszatérésünket (megtérésünket)
* Isten iránti szeretetünket
* Isten előtti alázatunkat
* vágyunkat Isten munkálkodásáért ott, ahol valamilyen tragédia, csalódás következett be

Mielőtt tehát böjtölnénk, ki kell tűznünk a célt, és ennek a célnak Isten-központúnak kell lennie. Ha böjtölésünk helyes indítékból fakad, akkor biztosak lehetünk benne, hogy Isten megáld minket, de nem feltétlenül úgy, ahogy szerettük volna...


Meglátod Aratás jön!
SHALOM!

Juhokként küldettünk a farkasok közé...

"Lupus est homo homini" - Ember embernek farkasa

A Szentírás arra használ bizonyos állatokat metaforákként, hogy lefessenek több, bizonyos fajta népet a Királyságban. Lelkipásztoroknak és a szervezetek vezetőinek szükséges megkülönböztetni, legalább két fajta népet életterükben, hogy jól vezessenek.

Bár előfordulhat az is, hogy mindkét jellemvonás egyfajta keveréke alakul ki egy keresztényben. Ezt úgy nevezem, 'hibrid keresztény'. Rajta múlik viszont, hogy az újjászületés után, karakterének valódi változása érdekében, a királysági mentalitás, személyiségében transzformálást eredményezzen.

Ahhoz, hogy a különbséget meglássuk juh és farkas mentalitás között, az Isten Királyságának fénye szükséges.

Jézus azt felelte nekik: "A világosság még egy kis ideig köztetek van. Úgy járjatok, ahogy világosságotok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket. Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Minthogy világosságotok van, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiaivá lehessetek." Ezeket mondta Jézus, azután elment és elrejtőzött előlük..Jn.12:35-36

Elkerülhetetlen lesz egyszer, hogy minden növekvő szervezet vagy egyház, vonzani fog sokakat, s ezek közül e kettő jellemrajz, sajnos egyidejűleg fog megjelenni ill. benépesülni.

Názáreti Jézus miután felhatalmazta tanítványait, kiküldte a szolgálatra őket és elmondta tennivalóikat. Nyíltan szólt nekik a rájuk váró nehézségekről, a szolgálatukkal együtt járó veszélyekről, és korrajzról.

Mondanivalójának ezt a részét így kezdte: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé...” (Mt 10,16)

Lukács evangélista „bárányokat” ír, amikor erről tudósít (Lk 10,3). A magyarban a „juh” többnyire a kifejlett, felnőtt egyedet jelöli, míg a „bárány” annak kicsinyét, a kis juhot, a „juhocskát”.

A juh vagy birka az ember által egyik legrégebben háziasított állatfaj, melynek gyapja, teje és húsa is felhasználható.A juh kérődző állat és szinte a füvön is megél – ezért lett a gyengébb legelők első számú hasznosítója. Természetes körülmények között is könnyen szaporodik.

Az Újszövetség eredeti görög nyelvében is több kifejezést találunk ennek a szelíd állatnak a megjelölésére, amelyek között szintén van árnyalati különbség; az evangélisták vegyesen használják őket, olykor egymás szinonimájaként is. Tehát Jézus így szólt az övéihez: elküldelek titeket, mint juhokat (Mt), illetve mint bárányokat (Lk) a farkasok közé.

Az Újszövetségi írások szerint, a farkas jellemű álkeresztények tevékenységének célpontja, új keresztény gyülekezetek vagy prófétai jövőképpel rendelkező szolgálatok. Jézus Krisztus lefesti a farkasok működési módszereit, amely a hamis prófétaság. A hamis prófétákat farkasoknak nevezi, akik Károli fordítás szerint: "fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják"

A hamis próféták tevékenységét destruktív vallásos hatás fémjelzi a fenti szövegösszefüggésben, amely démoni szellemek által, megragadja a juh akaratát, érzelemvilágát, és kiszakítja :

• Istennel való közösségéből
• Krisztus eklézsiájából
• és az Istentől rendelt szövetségi kapcsolataikból

Amikor az eklézsiában helyi szinten, a farkasok vezetői szerephez jutnak, a közösség meglévő szellemi értékeinek eltékozlása és szellemi visszaélések sorozatai történnek A keresztények ekkor elkezdenek egyfajta klikkesedésbe orientálódni intrikák hatására és az utolsó folyamat egyike lesz, szembefordulni vagy ellene állni azokkal a szolgálatokkal, amelyeket Isten rendelt és nevezett ki az eklézsia építésére, szolgálatára.

Nézzük meg a Bibliában lévő igerészeket, a farkasokról:

• Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó (1Kor.5:10, 6:10) farkasok. (Máté 7:15)
• Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak (Mt.7:24, 24:45) mint a kígyók, és szelídek mint a galambok. (Máté 10:16)
• Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. (Luk 10:3)
• A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. (Ján 10:12)
• Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz (nehéz, súlyos, erős, félelmetes, erőszakos, tekintélyes) farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek ( eltérít, eltévelygő, eltántorít, megzavar, elferdít, eltorzít), hogy a tanítványokat magok után vonják (erőszakkal elhúz; elrabol, elszakít; eltérít).(Apcs 20:28-29)

Az általam felvázolt néhány kérdésben megtalálható a helyes direktíva, juhok számára a fejlődéshez. A kérdések olyan válaszokat takarnak, amelyek elősegítik a szellemi látásunk kiigazítását gyülekezetünkben betöltött szerepünket illetően.Gondolkozz el ezeken a kérdések válaszán.

- Módszereket vagy szolgálati stílusokat használunk, amelyek "állottak" és hatástalanok?
- Kiképeztek bennünket illetve kiképezzük a fiatalabb juhokat, hogy vezessék a következő nemzedéket?
- Hajlandóak vagyunk, arra, hogy bármilyen szent teheneket és "háziállat doktrínákat" félreállítsunk, amelyek segítségnyújtást, megújulást és növekedést gátolnak?

Összefoglalnám a farkas és a bárány tulajdonságait, mai mondanivalóját, a testben való helyes forgolódás megértéséhez:

De ha késném, hogy tudd meg, mimódon kell forgolódni (valamilyen magatartást tanúsít, viselkedik) az Isten házában, mely az élő Istennek egyháza, az igazságnak oszlopa és erőssége (alapzata). 1 Tim.3:15







FARKAS

1. Szervezeti működési álcaként embereket használnak ki illetve használják őket akaratuk végrehajtása érdekében
2. Nem vezetnek, de ha távol van a pásztor, hajtja őket egy erő, amely által megpróbálják módszeresen megsemmisíteni a pásztort, hogy így felemésztődjenek a juhok
   
3. Van kialakult saját meggyőződéses látásuk (irracionális fantazmagóriák, kinyilatkoztatás köntösében)
4. Előkészíti a tevékenységét, hogy legyenek közeliek a vezetéshez, hatalomvágyból
5. Szellemi tekintélynek, igent mond külsőleg de szívében tudatosan nemet mond
6. Szolgálati felelősséget és elszámoltathatóságot nem lehet rájuk bízni
7. A 'sötétben' hiteles, mert megpróbálnak úgy kinézni, mint juhok
8. Önkéntes áldozatként, soha nem fizeti ki az árat
9. Nem fiak, ezért a ház vérszívói
10. A haszon vezeti őket

JUH SZOPTATÓS

1. Visszatükrözik a főpásztornak és a pásztorának ill. testületi vezetésnek látását
2. A juhok külsőleg és belsőleg megpróbálják követni a szellemi tekintélyüket
3. Vágyakoznak arra, hogy biztonságban legyenek, egy helyi gyülekezetben
4. Sebezhető a farkasokkal szemben, mert éjjel vadászik rájuk
5. Számít a pásztorokra, hogy táplálja őket és vezesse őket
6. Szereteti a nyájat és az igaz pásztorokat
7. A látásában felelősek kívánnak lenni

JUH (FELNŐTT - ELVÁLASZTOTT)

1. Átlátszóvá teszi magát és személy szerint felelős azokhoz , akik kibocsátják és edzik őket
2. Nem ijed meg a farkasok mellett, el fogják riasztani a farkasokat és le fogják hagyni őket
   
3. Igent fognak mondani a Szellemi tekintélynek, amint értik a célokat
4. Egyedülálló vezetői képességekkel rendelkeznek az egyházban
5. Vissza fogja tükrözni a látást, ha a „látó” befektet beléjük
6. Teljesítésre és jelentőségre vágyakoznak, nem titulusra
7. Átfogják vinni a látást a következő szintre is
8. Hasznosítja a képességüket lojalitásban
9. Ők a potenciálisan a „látó” utódai

Nekünk az a küldetésünk, hogy a farkas lelkületű emberek között is bárányok mentalitásával éljünk. Ne engedjük, hogy a farkasok szempontjai szabják meg számunkra, mi a helyes és helytelen. Az ő szerepük a farkas-törvényt létrehozni közegükben.

A szív kitárása

Előszóként szeretnék Derek Prince egyik könyvéből idézni néhány gondolatot. Ezen sorok nyíltan és egyben prófétai kicsengéssel mutatják be a következő korszak metamorfózisát a karizmatikus mozgalomban. Jelenleg a mozgalom kifulladás szélén áll. Az etikus és egyben a Szent Szellem jelenlétét közvetítő szolgálati ajándékok hiánya illetve az eklézsiák szellemi és lelki diagnózisa kétségbeejtő, emberi szemszögből. Persze tudjuk, hogy Isten egy dicsőséges eklézsiáért jön el.

A prófétai szó nem csak jövőre mutat, hanem leveszi a leplet a jelenünkben szellemünkről, hogy látva lássunk. A jövő szemlélése - prófétai vízió által - megváltoztat. Az Istentől újonnan teremtett értelmünk, amely Isten beszédének megvilágosítása után kirajzolja, hogy természetünkben, eklézsiánkban és a körülöttünk lévő világ eseményeiben milyen drámai változások fognak beállni.

A változáshoz vezető utak kijelölésére kiáltó s egyben prófétai szó hallatszik a pusztában, amint Keresztelő Jánosnál. A mi feladatunk meghallani, megértve megcselekedni azt. A jövőbeli Istentől lefestett prófétai képek azok az irányok, amelyeket Ő adott elénk, mint elérendő célt. A jelenbeli állapotok pedig, ott állnak a múlt és a jövő között.

Itt tehát három szellemi kép áll az eklézsiáról egymás mellett, egymás ellen vagy egymásért. A múltbeli történések, amelyet magunk építettünk ki, eddigi rossz gondolkozásunkkal (Jézus ezt gonosz gondolatoknak nevezi) illetve életirányzatunkkal.

A beszédünk, kommunikációnk, a gondolataink továbbításának legfontosabb eszköze. Ezzel építjük vagy romboljuk, mind életpályánkat, eklézsiánkat és társadalmunkat. Az ember beszédének, szavainak tartalmát a szívünknek állapota határozza meg Jézus szerint. „Mert a szívnek teljességéből szól a száj..."Mt.12:35

Az Isten által megtisztított szívből nagy tettek származhatnak. Nincs hatalma senkinek, hogy az eklézsiában pozitív változást tudjon létrehozni, azonban Istennek van terve és szándéka elsősorban a szívekben és ezáltal a szájban elkezdődjön a változás. A Szent Szellem üzenete és prófétai manifesztációja képesíti az eklézsiát arra, hogy kifejezze beszédén keresztül Isten akaratát, amely a prófétai proklamáció.

Ha Istentől kapott profetikus látásból kezd el beszélni a Krisztus teste, és nem a gonosz szív kincsiből, akkor tudhatjuk, eljött a változás szele!

Sok hívőben a Szellem vigasztaló és erősítő munkája le van kontrollálva és nem tudja őket a prófétai pályára állítani, hiába lettek újjászületve, akár nyelveken is szólhatnak. Jóel próféta azt mondja, hogy

"És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből, és prófétálnak.”Apcs 2:17-18

Folytatásként, közeli jövőnket úgy mutatja be, hogy látni fognak, álmodni (látomás álom közben) és prófétálni (ezt 2x említi). Három manifesztációra teszi a hangsúlyt Joel prófétán keresztül a Szent Szellem.

Tehát Isten egy új jövőképekkel ruházza fel gyermekeit, mégpedig személyiségünk központjában, szívükben. Így a Szellem képes lesz megértetni az emberekkel Isten akaratát, s a szellemi felfogó képességeinket egyre élesebbé fogja tenni.. Ez természetfölötti, ezért vagy megérti valaki vagy nem. Igazából ez fog új reformációt szülni, és erővel feltölteni a kereszténységet. A juhok ezáltal egyenként meghallják majd, az Ő valódi hangját, majd belekiáltják a pusztába...ahogy János tette utat készítve ezzel a várva várt Messiásnak.

Derek Prince
"A karizmatikus mozgalom csak egy szünet két hullám között. Az egyik hullám már-már megszűnt és a másik hullám közeledik. Közötte van egy zűrzavar, fölkavarodás, ahol sok minden poros, sáros és zavaros. Zűrzavar érezhető a két ellentétes irányba mozgó erő között. Ez a karizmatikus mozgalom. Ez nem a legfőbb dolog Istentől.

Már közeledik valami más, ami rendes, fegyelmezett, Krisztust tisztelő dolog lesz, és az magával fogja hozni

• az alázatosságot,
• a testvéri szeretetet és azt,
• hogy a másikat mindenki különbnek tartsa magánál.

Az az időszak, hogy Istennek egyéni hit- és erőemberei vannak, már múlóban van. Ezt mindenféle kritikai célzás nélkül mondom azok felé, akik ezt a címet valaha is elnyerték. Rá kell jöjjünk: a különböző időszakokban Isten különböző módon működik. Ő nem csinálja mindig ugyanúgy a dolgokat.

Néhány keresztény nincs arra felkészülve, hogy ezt elfogadja. Ők egy sikerformulát találnak, ami beválik és azt addig használják, míg el nem jutnak a végkimerülésig. Pál az Ap.csel 17,30-ban a sok évszázados bálványimádásukról szól az athéni férfiaknak:

„Az értelmetlenségben eltöltött időket tehát elnézve (elnéz vmit, szemet huny, figyelmen kívül hagy) most azt parancsolja Isten mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek ('metanoeó'- megváltoztatja a szándékát, meggondolja magát)”

Az elnézés azt jelenti, hogy rövid időre becsukjuk a szemünket. Egy rövid időre Isten szándékosan túlnézett ezen a tudatlanságon.
- Sokan vitatkoznak: „Ha Isten hagyta, hogy én ezzel így legyek tíz évig, akkor továbbra is folytathatom így.”
- Nem, nem folytathatod!
Isten elnézte egy ideig, átnézett rajta. De most kinyitotta mindkét szemét, egyenesen Rád néz, és azt mondja:
- Meg kell változnod! Ez az Én tanácsom: Változz meg, mert ha nem teszed, Istennek megvan a módja rá, hogy megtedd...






Szívünk kitárása

Nos Derek Prince, változásra buzdított. Meglehet, hogy imádkozunk a múlt egy emlékműve körül, azonban engedjük meg, hogy megtaláljuk merre megy a dicsőségfelhő.és kövessük azt. Ne harcolj azokkal a változásokkal, amelyeket Isten akar hozni az életedben. Ahogy a változhatatlan szeretetébe kapaszkodsz, megengeded neki, hogy elkezdje az újrakezdést. De hogyan is induljunk el. Mit tegyünk a Szentírás alapján. A kulcs Jézusnál található:

És odahagyva Názáretet, elment és lakozott a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain; hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, amely sötétségben ül vala, lát nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támad. Ettől fogva kezdte Jézus prédikálni, és ezt mondani:

- Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek Királysága. Máté 4:14-17

A megtérés jelentése a görögben, megbánja, megérti, felfogja, ezáltal megváltoztatja a szándékát, meggondolja magát legbenső részében, a szívében. A változás célja Isten Királyságának megértése. Nem csak visszatérni Istenben való meggyőződésünkhöz, hanem részévé is válni, Isten akaratának. Amikor a Királyság fogalmát használja Jézus, nem egy elvont szellemi dologról beszél, hanem egy nagyon is valóságos, és egyben aktív természetfeletti közegre helyezi fókuszunkat: Isten birodalmára és ezzel az Ő kormányzására.

Ha Isten Királyságában illetve kormányzásában szeretnénk maradni, szeretnénk valódi szentségben lenni, és nem eltévelyedni az igazságtól, akkor egy területre szeretnék most rámutatni, amely a visszaforduláshoz elengedhetetlen lesz:

megismerjük saját szívünket Krisztus világosságában

I. Hárítás
A változás gyakran fájdalmas.Nyilvánvalóan ahhoz, hogy meglássuk a bennünk lévő vétkeket, gonoszságokat, ahhoz tudnunk szükséges, mi a gonoszság isten szemében, mi az, ami nem kedves számára. Az ember szereti felmenteni magát, mint ahogy az Édenkertben is azt láthatjuk, hogy a bukás után Ádám és Éva eltakarta magát egy fügefalevéllel, és Ádám Évára fogta a bűn eredetét, majd Éva a kígyóra.

Az ember tehát automatice hárít! Ennek kell lennie a legfontosabb dolognak, amit szem előtt kell tartanunk ahhoz, hogy valódi őszinte szentségben és megtérésben járjunk. Ha megértjük amit az ó-emberünk rejt, takar, szégyell, akkor tudunk csak őszintén szembe nézni az igazsággal.

Amikor pedig szembe merünk nézni a vétkeinkkel és nevén tudjuk nevezni őket, bármennyire is fáj kimondani, innentől kezdődik a helyreállásunk. Ha a Biblia nyíltan beszél és nyíltan nevezi meg az érzelmi bűnök kategóriáit, nekünk is így szükséges eljárnunk.

II. A titkos, alattomos bűnök leleplezése
Dávid azt imádkozza a 139-es zsoltárban, hogy vizsgálja meg Őt Isten és ismerje meg a szívét, majd próbálja meg. Lásd meg, hogy van-e az életemben fájdalom! Hogy lehet ez, Dávid nem tudta? Létezhet ez? Igen, mint ahogy a 19-es zsoltárban ezt mondja:

Ki veheti észre(megkülönböztetni) a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól ('zed' öntelt, gőgös, beképzelt,büszke,szemtelen, sértő) ne uralkodjanak rajtam, akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek sok vétektől. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek oh uram, kősziklám és megváltóm.

Titkos bűnök, amelyek nem láthatóak mások előtt sem, de sokszor még előfordul, hogy mi sem látjuk azokat. Biblia beszél csalárd szívről, kettős szívről, álnok szívről is...

Nézzünk egy pár példát ezzel kapcsolatban Dávid próféta szájából:

• Hamisságot szól az egyik a másiknak, hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak. Vágja ki az Úr mind a hízelkedő ajkakat, a nyelvet, amelyik nagyokat mond. (Zsolt:2:3-4)
• Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre, megszegte az ő szövetségét. A vajnál simább az ú szája, pedig szívében háborúság van, lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. (Zsolt:55:21-22)
• ...szeretik a hazugságot, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak.(Zsolt:62:5)
• Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát, irányozzák nyilukat, keserű beszédüket, hogy lövöldözzék titkon az ártatlant, nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek. Megátalkodottak gonosz szándékukban, megegyeztek, hogy tört vetnek titkon, mondják: ki látja őket, Álnokságot koholnak, a kikoholt tervet végrehajtják, mindenikük keble és szíve kikutathatatlan. De meglövi őket az Isten..(Zsolt:64)
• A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek. Aki titkon ('cether': befedezés, rejtekhely, óvóhely,védelem) rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt, a nagyralátót, és a kevélyszívűt, az el nem szenvedem. Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak, a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel, aki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt. (Zsolt:101:4-7)

Arra a kérdésre, hogyan érthetjük meg a szívünket, a gőg burkától kell megszabadítani szívünk szemeit. Dávid azt mondta, hogy tartsa őt távol Isten a büszkeségtől, a gőgtől, az önhittségtől, így tiszta tud maradni szívének indulatai, látásai. A gondolatot elűzte, nem vállalt vele közösséget, és az Isten igéjét mondta ki, és így vigyázott a helyes ösvényre. Csalárd (alattomos, ármányos) a szív mindennél, és gonosz( 'anash': gyenge,beteg gyarló, törékeny) az, kicsoda ismerhetné azt? Én az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ú utai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. (Jer:17:9-20)

Dávid így sóhajt fel Istene felé őszinte lelkülettel: Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel: próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat, ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon (Zsolt:17)

III. Test és a szellem harca
Ha meghaltunk Krisztussal együtt és eltemettetett a mi ó emberünk, akkor életre kelt bennünk az új teremtés, vagyis szellemi lényekké váltunk. Isten Szent Szelleme szült újjá minket. Csak az új teremtés, a szellemi ember képes arra, hogy a halálban tartsa és kontrollálja, azaz uralkodjon a teste felett. Csak a szellemi ember előtt hasad meg a kárpit, mely elválasztja a Szent helyet a Szentek Szentjétől és ezáltal feltárulkozik Isten dicsősége, a szívekről pedig lehull a lepel.

A szellemben és igazságban járók lehetnek kedvesek egyedül Ő előtte. Csak a szellemi ember, az új teremtés képes Istennel élő kapcsolatban maradni. A keresztény élet állandó, sorsdöntő és legkeményebb harca, hogy szellemben járjunk, a testet pedig megfeszítsük, vagyis a halálban tartsuk és kívánságait ne vigyük véghez.

A test mindig a szellem ellen törekszik, a szellem pedig a test ellen, ez a harc az egész életünket itt a földön végig fogja kísérni. A szellemünk Isten után vágyódik, az Ő törvényében gyönyörködik, Neki feltétel nélkül engedelmeskedni akar. A test a bűn uralma alatt áll, nem képes a jót véghez vinni, ezáltal nem tud Istennek engedelmeskedni, sem Isten akaratát megcselekedni.(Rm7:14-25)

A testben, illetve a szellemben járás megtermi a maga gyümölcseit és ezáltal leleplezi az embert. A szellemi ember jó gyümölcsöket terem Isten Neve dicsőségére, melyek ezek: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (önuralom, önfegyelem), az ilyenek ellen nincs törvény – mondja Pál.

A test cselekedetei pedig: házasságtörés, paráznaság, kicsapongás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, nézeteltérések, szakadások, irigykedések, gyilkosság, részegeskedések, dőzsölések. Akik pedig ezeket teszik, Isten Királyságából nem részesülnek – figyelmeztet a Szent Szellem Pálon keresztül. (Gal:5:19-21)

Pál testieknek nevezi a korinthusi keresztényeket, akik a következő bűnökben élnek: (1Kor 3:3). Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés ('dzélosz'), versengés ( 'eris' csia: civakodás;) és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?

A szellemben járás teszi lehetővé, hogy felöltőzzük Krisztust és Ő éljen mi bennünk, mi pedig egyre inkább alábbszálljunk, hogy Ő növekedni tudjon bennünk. Az Ő jelleme, az Ő természete, szeretete, indulata, engedelmessége, bölcsessége és ereje váljon láthatóvá bennünk.

Akiben ezek folyamatosan növekednek és egyre inkább nyilvánvalóvá válnak, azok valóban felöltőzték az új embert és levetkőzték az ó embert, azok valóban szellemben járnak és az igazság ösvényén, azok bátran mondhatják Pállal együtt: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal. 2:20).

Először le kell vetnünk az óembert, hogy felöltözzük az újat, s ezek után történhet meg a szellemben járás, és így tud az ember megváltozni az Efézus 4:22-27 és a Róma 12:1-2 szerint, amit majd a későbbiekben részletesen tanulmányozunk.

IV. Érzelmi kihágások
A testi cselekedetek közel felét az érzelmi bűnök teszik ki, melyek talán a legtöbb és a legnagyobb küzdelmet okozzák a választottak között. Az érzelmi bűnök alattomosak, mert a szívben elrejtve fejlődnek ki és elég sokáig leplezni lehet őket.

Egyszer azonban, amikor a szívben lévő gyökér szárba szökken és elburjánzik, megfertőzteti nem csak az adott személyt, de a környezetében is nagy károkat tud okozni mérgező gyümölcseivel.

A legpusztítóbb és leggyakoribb érzelmi bűnök az irigység, féltékenység, versengés (rivalizálás), viszály, harag, ami a nyelv bűneivel párosul. Elég, ha csak a tömérdek igehelyek közül kiemeljük az I.Tim:6:4, 1Pét:2:1, Jak:3:14-16-ot, láthatjuk, hogy az irigység, féltékenység táplálja az érzelmi bűneinket.

Bölcs Salamon megállapítása ez a Préd. 4:4-ben, ami elgondolkodtató annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy keserű szájíze van:

És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!

Derek Prince: "Ha a földbe esett gabonamag nem hal el" részlet

"...hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen..."
Jn. 4:35-38

Előszó

Nagy dilemma a hatásfokok és a stabilitás módjainak megtartása, illetve annak növekedése. Egyre többen keresik és kutatják azt a szolgálati vagy életvezetési sikert, hogy feltöltőnek, motiválónak, megújítónak feltüntessék magukat, mások számára.

Az Istentől jövő változtatás lehet csakis, az önmagunk megerősítésének és megőrzésének egyetlen módja. A felülről kapott direktívák és motivációk óriási lökést tudnak adni, a vezetés vagy az egyéni élet irányelveinek megújításaiban. Derek Prince életének egy szakaszából szeretném szemléltetni ezt. Neki sikerült...



"...ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." János 12, 24b.

A legtöbb prédikátor túlságosan elfoglalt. Én is elfoglalt vagyok, de nem vagyok túl elfoglalt. Tudtátok, hogy nem szellemi, túlságosan elfoglaltnak lenni? Ez nagy benyomást tesz az emberekre, de ez nem szellemi. Isten egy személlyé tett Téged és soha nem fogod tudni két személy munkáját kielégítően elvégezni, bármilyen keményen is dolgozol érte.

Olvastam egy rövid cikket J. Buckingamtől, arról az elhatározásáról, hogy fel fogja adni a sürgős dolgokat azért, hogy meg tudja tenni a fontos dolgokat. A legtöbb prédikátor annyira belemerül a sürgős dolgok intézésébe, hogy soha nem jutnak el a fontoshoz. Egyik leghasznosabb ima a Bibliában a 90.Zsoltárban van:

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”

Taníts engem, hogy hogyan használjam az időmet! Ez egyike azoknak a dolgoknak, amelyeket mindig csodáltam Jézusban. Ő soha nem volt nyugtalanságban. Ő soha nem sietett. Soha nem volt túl elfoglalt. Valójában az énem kiterjedése az, hogyha én nélkülözhetetlenné teszem magamat. A legtöbb ember valójában nem akar nélkülözhető lenni. Ami engem illet, a legnagyobb győzelmem az, ha nélkülözni tudnak engem. Akkor sikert értem el.

Elmondok egy kis történetet, aztán befejezzük. Annyira személyes, hogy óvatosnak kell lennem, de az eredménye még most is munkálkodik az életemben. 1971 júniusában Seattle-be mentem, Washington államba, hogy részt vegyek egy közösségi csendességen, amelyet szolgáló testvérek számára tartottunk. Ott voltak Bob Mumford, Charles Simpson, Larry Cristenson, David Wilkerson, David du Plessis, Denis Bennet, Bexter és sok más ismert tanító is. Kb. öt napig tartott.

Minden reggel és délután közösségben voltunk egymással és ez sok tapasztalatot jelentett mindegyikőnk számára. Másfél napot azzal töltöttünk, hogy démonokról beszélgettünk, két napot a vízkeresztségről. Mikor az ember ezt a két akadályt sikeresen vette, akkor már előbbre jutott.

De ilyen sok tanítót az Egyesült Államoknak eme távoli sarkába eljuttatni drága volt. Nem volt alap, amiből ezt ki tudták volna fizetni. így a konferencia szervezői azt mondták: „Testvérek, mi nem ígérünk nektek semmit. De megpróbálunk pénzt gyűjteni a költségekre.” E célból szolgálatokat szerveztek a hét minden estéjén, öt prédikáló-központban, Seattle-ben és körülötte. Két-három prédikátor volt egy-egy helyen minden este. A helyek zsúfolásig megteltek. Mielőtt a találkozó elkezdődött volna, az emberek reagálása hatalmas volt.

Mikor a csendesség befejeződött, én tovább maradtam Seattle-ben, hogy a hétvégén még szolgáljak Isten gyülekezetében. Így volt még lehetőségem a helyi testvérektől hallani ezekről a szolgálatokról. Minthogy korábban egy seattlei gyülekezet pásztora voltam, sokakat ismertem közülük és tudtam, hogy az igazi véleményüket mondják. A lényege ez volt: emlékezetük szerint, eddig még egyetlen egy találkozónak sem volt ilyen óriási hatása Seattle városára, mint ezeknek. De a komikus ezekben a találkozókban az volt, - emberi oldalát nézve – hogy nem azért szervezték őket, hogy nagy hatással legyenek Seattle városára, hanem hogy a prédikátorok útiköltségét összegyűjtsék.

Hétfőn reggel már repülőgépen ültem. Seattle-ből Atlantába repültem, ahol a következő találkozóimat kellett tartanom. A repülőgép egyike a legjobb elmélkedő helyeknek. Telefonon nem tudnak elérni, senki nem tud zavarni. Csak ülsz a helyeden és elmerülhetsz gondolataidban. Ahogy így ültem, elkezdem magamnak mondani: Nem furcsa ez? Azok a találkozók, amelyek nem arra voltak rendezve, hogy a városra benyomást tegyenek, nagyobb hatást tettek rá, mint azok, amelyeket ezért terveztek.” Abban a pillanatban az Úr elkezdett szólni hozzám – nem hallhatóan, csendesen és nagyon világosan, határozottan, és ezt mondta:

„Most mond meg nekem, kivel volt több probléma, Jónással vagy Ninivével?
„Egy pillanatig gondolkodtam és válaszoltam: „Uram, mivel Te Jónást egyenesbe hoztad, már nem volt több problémád Ninivével.”
S akkor Ő azt mondta: „Amikor Én a prédikátorokat rendbe hozom, már nincs problémám az emberekkel.”

Azért mondtam el ezt a történetet, mert én is prédikátor vagyok. Az Úr nem azt mondta, hogy amikor a többi prédikátort egyenesbe hozom, hanem azt mondta: „amikor a prédikátorokat egyenesbe hozom” Akkor én is benne voltam a többiekkel együtt. Miután Atlantába értem, az Úr továbbfolytatta ezt velem. Találkozóimat egy szállodában tartottam. Két találkozó között pihentem a szobámban az ágyamon és az agyam többé-kevésbé passzív volt. Úgy gondolom, hogy mikor az agyunk nem túl aktív, akkor Isten könnyebben tudja felkelteni a figyelmünket.

Ahogy ott feküdtem az ágyon, szavak sora jött elém, legtöbbjük helységnév. Olyan világosak és olyan élénkek voltak, mintha egy papírra nyomtatták volna a szemem előtt. A következő szavak voltak: Kérith-ből Sareptába, Sareptából Kármelre, Kármelről Hórebre és a Hórebről sok életre. Eléggé ismerem a Bibliát ahhoz, hogy rájöjjek: e szavak Illés pályafutásának vázlatai voltak. A helységnevek pedig az állomáshelyek, ahol az ő szolgálatai voltak. Kérith-ből Sareptába, Sareptából Kármelre, Kármelről a Hórebre – kezdtem betölteni ezeket a részleteket az elmémben. És nagyon világosan láttam, hogy Illés szolgálatának tetőpontja a Kármel hegyen volt.
Ezen a helyen gyűjtötte össze az egész Izraelt. Itt hívott ki 850 hamis prófétát. Itt hívott le tüzet az égből. És itt látta az egész Izrael, amint azok az arcukra esnek és így kiáltanak: „Az ÚR az Isten!” Ha volt valaki ember, - akinek egyéni, személyes diadala volt, akkor az Illés volt a Kármel hegyén. Aztán az Úr mutatta, hogy néhány napon belül Illés menekült Jézabel elől, a varázslónő elől, és kérte Istent, vegye el az életét. Ilyen rövid a Kármel-hegyi diadal.

A következő gondolatom ez volt: Ha Isten meghallgatta volna Illés kérését és elvette volna az életét, Illés úgy halt volna meg, hogy a hivatását nem töltötte volna be és nem lett volna szellemi örököse. Nem lett volna senki, aki befejezze és továbbvigye az ő munkáját. De mikor végül a Hórebhez jutott és Istennel szemtől szembe került, akkor meghallotta Isten tervét. És az nagyon más volt, mint az Illés terve. Isten megkérdezte: „Mit csinálsz itt, Illés?” Azt válaszolta: „Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért!” Aztán elsorolta mindezeket a cselekedeteket és eredményeket. Az Úr azt mondta: „Ezt tudom Illés, de mit csinálsz te itt?” S mikor Illés elmondta az úrnak mindazt, amit tett, az Úr megmondta neki, hogy mit akar, hogy tegyen legközelebb.

„... kend királlyá Hazáélt Szíriában, és Jéhut, a Nimsi fiát kend fel királlyá Izraelben, és Elizeust, az Ábelméhollabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává magad helyébe.”

Ha elolvassátok még a következő fejezeteket a Királyok könyvében, akkor azt fogjátok látni, hogy ez a három ember, aki Isten és Illés Hóreb-hegyi beszélgetésének a gyümölcse, fejezett be minden munkát, amelyet Isten Illésnek jelölt ki. Nem maradt semmi befejezetlenül. Illés nem fejezhette be saját maga a munkát, de megtalálhatta az ő örököseit és átadhatta azt nekik.

Ahogy ez átvillant az agyamon, rájöttem, hogy Isten nagyon közvetlenül szól hozzám. Megmutatta nekem, hogy két választás van előttem.

• Egyrészt, hogy továbbmehetek és csinálhatom a saját dolgaimat, továbbfolytatva saját szolgálatomat, használva a hitet és a hatalmat, amelyet Isten adott nekem, addig a mértékig, ameddig én képes vagyok eljutni – és elérhetek valami személyes diadalt. De örökös nélkül fejezem be és nem lesz tartós gyümölcse a szolgálatomnak.
• De Isten megmutatta a másik lehetőséget is. Ne légy törekvő a magad számára! Ne munkáld a saját szolgálatodat! Ne csináld a saját dolgodat! Fektess be mások életébe! Hagyd, hogy az övék legyen a hitel!

Hagyd, hogy átvegyék, amit Te otthagysz! Engedd, hogy ők sikeresebbek legyenek, mint Te!

Bizonyos értelemben mindig sikeres ember voltam. Nem dicsekvésből mondom, de visszatekintve, mikor pl. 12 éves voltam, akkor iskolakapitány, diákvezető, aztán legfiatalabb professzor voltam és így tovább.

És ez belevésődött a gondolkodásmódomba, hogy azt várjam, hogy sikeres leszek. De Isten megmutatta nekem, hogy van egy magasabb szintű siker.

Hagyd, hogy az a kis gabonamag, amit a kezedben tartasz, beleessen a földbe és elhaljon. Isten majd gondoskodik a következményekről.

És mondom ma nektek, hogy valószínűleg a legszabadabb személy vagyok, mert én hagytam, hogy Isten munkálkodjon és nem érdekel a többi. Nem űzök ki egyetlen démont sem. Ha Isten nem akarja, hogy tegyem, akkor a legkevésbé sem érdekel. Nem érdekel, ha többé nem vezetek egyetlen szemináriumot sem, ha nem írok egy könyvet sem.

Ha Isten úgy vezet, hogy eltűnjek a nyilvánosság elől, akkor ez számomra teljesen rendben van, mivel ez az én befektetésem. Ahol befektettem, tudom, hogy jól fog gyümölcsözni. Azt sem tudom, hogy mennyim van, de nem is kell tudnom. De amim van, azt át kell adnom, hogy beessen a földbe. Akarom, hogy beessen. Ennek eredményeként boldog vagyok, valóban szabad vagyok. Tudom, mit jelent szabadon cselekedni; tudom, mit jelent szabadságot prédikálni, de a legjobb dolog szabadnak lenni.

Ma elmondhatom teljes őszinteséggel Isten előtt: Szabad vagyok!

Részlet Derek P. Önátadás kegyelme c. könyvéből

Szabadsággal élni s nem visszaélni...

Azusa utcai ébredést, ahol is, Isten jelenlétének megnyilvánulását óriási módon érzékelték, a keresztény egyháztörténelem legkiemelkedőbb szellemi történései között tartjuk számon. Azonban, nem csak Los Angelesben volt szellemi megújulás. Isten Szelleme az ottani eseményekkel egy időben, a világ más részein is kiáradt. Ébredés söpört végig Európa több részén, közöttük Walesben is.

Azusa utca hatása közvetett módon százmilliókat ért el, s az un. 'új nyelvekenszólás' nagyon fontos szerepet játszott. Ma több mint 500 millió pünkösdi és karizmatikus hívő él a világon A XX. században létrejött szellemi manifesztációk a pünkösdi karizmatikus mozgalomban központi helyet töltöttek be. A karizmák működése, nagy hatást eredményeztek sok-sok keresztényre.

Azonban posztmodern világunkban, - Pál intései ellenére, - újjászületett hívők tömegei tudatlanok a szellemi dolgokkal kapcsolatban. Európában mára, mindössze történelmi anekdoták keringnek Isten erődemonstrációiról.

Ajándékok, integritás és a bölcsesség

1. rész

A korinthosi gyülekezet volt az a hely, amelyről Pál azt írja, hogy mindenben meg volt gazdagodva, semmiféle ajándék nélkül nem szűkölködött. Mennyire vágyunk mi is egy ilyen gyülekezetre. Mégis ennek ellenére a gyülekezetben káosz és romlottság uralkodott.

Pál apostoli tekintélyét sokan megkérdőjelezték Korinthosban, ezért folyamatosan meg kellett védenie egyrészt az apostoli tekintélyét, másrészt a Korinthosi gyülekezetben való alapítói jogát. Ezért szinte minden levelét úgy kezdi, hogy Ő Jézus Krisztus apostola Isten akaratából.

Pálnak körülbelül négy éven át, - az első korinthosi és a második levél írása között körülbelül, ennyi időt vehetünk -, mély erkölcsi problémáikat kellett elszenvednie.

Hozzáteszem, minimum három levelet írt Pál a korinthosi híveknek. Az első levélből látható az, hogy így, a második és nem első levél volt, Pál utal az előző levelére ebben: „Levélben megírtam nektek, hogy nem szabad paráznákkal kapcsolatban lennetek… Most azonban azt írom nektek…”(1Kor 5:9, 11)

Tehát a gyülekezet szellemi állapota odáig süllyedt, hogy az atyai helyreállítás felé való tudatos ellenszegüléssel és olyan belső megosztottsággal kellett szembenéznie, amelyet szerintem Pál apostol álmában sem gondolt volna.

Titusz helyreállító munkája révén sikerül jobb belátásra bírnia saját gyülekezetét, hozzáteszem csak a második útja után. Ekkor már az egész gyülekezet egységben bánkódik, és megváltoztatja gyülekezetük szellemi lejtmenetét

„Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:
Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de amint ti néktek mindent igazán szóltam, azonképpen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.” 2Kor 7:13-14

Amit fontos leszögezni, először:

1. Ezekre az ajándékokra szükség van, a test építése szempontjából és Isten nem akarja, hogy tudatlanok legyünk ezek felől.
2. Másodszor, ezek természetfeletti ajándékok a Szent Szellem osztogatja úgy, ahogy Ő akarja.
3. Harmadszor ezek helytelen használata az ajándékok meg nem értése káros hatással van a gyülekezetre. Pál hosszan taglalja, hogy különböző ajándékokat ad Isten a test számára, és egyik sem lebecsülendő, mindegyikre szükség van.

Ha az egyház megértené az itt leírt tagok szerepét, nem lenne helye a pozíció harcoknak, az irigységeknek. Miután részletesen ír nekik az ajándékokról, a 13. ejezetben a helyes egyensúly érdekében a szeretetről beszél, mint kiváltképpen való útról. Ha szeretet motiválja a hívőket, és először követik a szeretetet, ami maga Isten, és így kívánják buzgón (mohón) az ajándékokat (14:1) ez adhat igazi helyes alapot ebben a témában.

Érdekes, hogy elsőként a nyelveken szólás ajándékát említi meg Pál, s teszi helyre ezen a területen a korinthosi hívőket.

Ha rosszul használjuk eme ajándékot, akkor megbotránkozást kelthet a hitetlenekben egy istentiszteleten. (23.vers), ha pedig nincs magyarázó, akkor nem hasznos a gyülekezeti istentisztelet számára.

A prófétálás ugyancsak zavarokat okozhatott Korinthosban, valószínűleg nagyon sokan prófétálhattak, és nem ítélték meg helyesen ezek eredetét. Nagyon fontos igehely a 32-es vers, hogy meg tudjuk ítélni Istentől van-e egy prófécia.

Nagyon fontos a megítélés, ugyanis a gyülekezet nem fogadhat el hamis próféciát, nem vehet más szellemet. Sajnos ez valóságos lehet, a II.Kor. 11:4-ben beszél erről Pál. Más Jézus, más szellem, más evangélium eltévelyedést okoz.

Prófétálás ajándéka nagyon építő tud lenni, és hasznosabb Pál szerint, mint a nyelveken szólás egy istentiszteleten. Ugyancsak a helyes használatot szögezi le Pál a 3-as verssel is, hogy tanít arról, hogy az Istentől jövő prófécia épít, int és vigasztal egyaránt.

Ahogy meglátható a 14. fejezetben a fő cél Pál véleménye szerint, hogy a gyülekezet épüljön, hatszor említi ezt meg konkrétan a 14. fejezetben. Annak ellenére, hogy meg vannak a veszélyei a prófétálás ajándékának, mégis kéri Pál, hogy kívánjuk ezt az ajándékot és a nyelveken szólást sem tiltsuk meg.


Megoldás: az egység a szívben és a bátorságban

2. rész

„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.”(I. Kor.1:10)

Pál nem 'köntörfalaz', a köszöntések után azonnal rátér a korinthosi gyülekezet egyik legfőbb problémájára, az egységtelenségre. Ne legyen közöttük szakadások, megosztások (gr.szkizma: hasadék, vagy rés).

A. A vélemény szó görögül azt jelenti: gondolat, ítélet, vélemény, nézet, elhatározás, döntés, beleegyezés, lelkület, érzület, kívánság, szándék, terv.
Ez a fajta teljes tartalmi hasonulás a szívekben akkor tud megvalósulni egy adott helyen és időben, amikor a szív egy Istentől jövő megértésre jut. Közöttük ez nem tudott diadalra jutni, s így lett látható, a szívek szándékában lévő törés közöttük.

B. A „nusz-uk” azaz a szellemi felfogóképességük nem jól működött, s emiatt a véleményük, látásuk megosztott lett. Károli egyébként sokszor elmének nevezi a 'nusz-t,' ami a szívünk/szellemünk intuitív felfogóképessége, amelyet legfőképpen a természetfeletti felé való nyitottságunkban van szerepe az Ef. 4:23. szerint, tehát nem az agyunk értelméről van itt szó.

A szellemünk és az értelmünk többek között abban különbözik egymástól, hogy a szellemünk közvetlenül természetfeletti eredetű részünk, míg elménk lelkünk része, s az természetes eredetű.

A lelkünk tulajdonképpen a szellemünknek az éntudattá való megnyilvánulása. Szétválaszthatatlan alkotóelemünk. Az újjászületésünkkor részesedünk a helyreállítással először, szellemünk és lelkünk részében, később testünk is átváltozik. Ekkor fizikai szinten is megvalósul a megváltási program.

Amikor szellemben nem vagyunk egyek egymással, ez okozza a szellemi konfliktusokat. Versengések, a görög szerint: „eris”, azaz pereskedések, harcok, viták történtek a gyülekezetben. A büszkeség versengést eredményezett, ki kinek rendeli alá magát, kinek van a legjobb vezetője.

Négy párt volt, az egyik Pálra, Apollósra, Péterre ill. Jézusra voksolt. Példát hagy a gyülekezetnek, hogy Krisztushoz kell hűnek lenniük, s nem magát helyezi előtérbe.

Megoldásként a gyülekezetet a korinthosi levelében tanítja az alázatról, hogy Krisztus a világ megvetettjeit, nemteleneit választotta ki, hogy senki sem dicsekedhessen ő előtte.

A keresztet helyezi előtérbe kimenekedésként, válaszként, egyedül Krisztus az, akiről tudnunk kell, mégpedig mint megfeszítettről.

A görögök alapján véve civakodó, bölcselkedő, versengő nép voltak, Pálnak tanítania kellett őket a szellemi bölcsességről, ami teljesen más, mint az emberi bölcsesség, ami hitető, rábeszélő, és nincs benne a dunamis.

Bizonyítékokat szolgáltat nekik az I. Kor. 2 fejezete alapján mi a különbség a szellemi, lelki(Károli az érzékit használja itt) és a testi között. Korinthosiakat testieknek nevezi: „mert még testiek vagytok, mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon ne testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?”

Nem tudta őket komolyabb témákról tanítani, csak tejjel etetni, mivel nem szellemi emberek voltak, hanem testiek. Ezek után leteszi az alapot: Krisztus az alap, a fundamentum, és mindenkinek azt a szolgálatot kell betöltenie, ami a feladata, nem kisebb az egyik a másiknál. Ezt bontja ki még részletesebben az I.Korinthus 12-ben is, amikor a testről és a tagokról beszél Pál.

Úgy hiszem, hogy ezt az egész zűrzavaros állapotban való gyülekezetet a hamis tanítások is megnyomták, aminek a befogadása már kizárta, a tiszta evangélium, a szentség, a szabadság tanításait.

Pál azt mondja magáról, hogy Ő is munkatársa Istennek, bölcs építőmester is egyben, aki alapot épített a Korinthusi gyülekezet életében, krisztusi indulattal volt saját gyülekezete felé.

Tanította őket, hogyan építsék szellemi házaikat. Mint építőmester megmutatta, hogy mit használjanak fel az építkezéshez, és tudta, hogy melyik anyag mennyit ér.

A hogyan tekintetében instrukciót adott, de nem ő építi fel a házukat, ez is egy jellemző hozzáállása Pálnak a gyülekezethez. Fel akarta őket nevelni, nem kiskorúságban tartani. A szellemi atyjuk volt, ezért tudott úgy tekinteni rájuk, mint szerelmes gyermekeire. (1Kor:4:14-15) Éppen ezért azokat az eszközöket is alkalmazta a nevelésük érdekében, amiket egy atya: szelíd beszéd, vessző, tanítás, dicséret, elismerés stb.)

Isten szolgája és szabad egyben és ez a kettősség tökéletesen megvalósult az életében. Mindenkivel szemben szabad, de magát mindenki szolgájává tette, hogy a többséget megtartsa. Felfogta, hogyan tekint Krisztus az egyházra, és példát is vett róla, hogy amint Krisztus is mindvégig szerette az övéit, úgy neki is el kell viselnie mindent a választottakért. Először a saját életével példát állít, hogy ő hogyan él, hogy tanulni tudjanak tőle, ezért is mondja, hogy legyenek az ő követői, amint ő a Krisztusé.

Tudta jól, hogy akkor kezdhet el tanítani másokat, ha már a saját életében példát tud felmutatni, ha a mindennapi életében is úgy él, ahogyan várja, hogy mások Isten igéje alapján éljenek. Isteni buzgósággal buzgok értetek, hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, úgy, mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. (2Kor:11:2)

Úgy gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb jellemzője Pálnak, mint apostolnak. Nem a maga hasznát kereste, hanem az ő javukra akart munkálkodni. Azt mondja, hogy mindenkinek a kedvében jár, a sokaság javát keresi, hogy megtartassanak. Tudja a lehetőségeit, mint alapító apostol, de nem használta ki azokat, bemutatva ezzel a XXI. század emberének is, a szeretet hatalmának használatát.

Az I.Korinthus 9. fejezetében is erről tesz említést Pál apostol:
„Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal.”

Rembrandt - Pál

Meditáció

"Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanem az embernek szelleme amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanem az Istennek Szelleme. Mi pedig nem e világnak (a látható világ) szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük (lát, meglát, észrevesz, észlel) azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk. 1Kor 2:11-12"

Az újjá(felülről)születésünk után, hitéletünk egyik fő célja, hogy közvetlenül Isten szellemével legyünk képesek kommunikatív közösséget kialakítani. Isten láthatatlan szellemi javait, saját pszichénkkel képtelenek vagyunk felismerni, felfogni.

Értelmünk vagy gondolkodási dinamikánk szűk korlátaira nem tudunk támaszkodni Istenkeresésünkben, hanem egy olyan lehetőségre, amelyet Isten hozott létre még Ádámnál, szívünk felfogóképességét.

Ezért legnagyobb feladatunk szellemben való életünkben, nem rátámaszkodni tapasztalatainkra, vagy egyéni intellektusunkra.

Így azok felé kezdjünk haladni, amelyekről még csak rész szerinti ismeretünk van, azonban Isten Szellemének ihletésétől, teljesen tisztában vagyunk Az inspiratív szellemi élet legfontosabb része ez, jelenünk és jövőnket beleértve.

Sorsunk vagy fogalmazhatok így, szellemi életünk alakulása szempontjából a természetes életből a természetfeletti, láthatatlan Királyságba lettünk beleszerkesztve.

Ajánlom elolvasásra eme rövidke írást, a Királyságban létrejött szellemi javak elfogadásának segítségére, amelyet Isten készített el, kedvét keresve ezáltal, a krisztusi ember számára.

Campbell McAlpine
Részlet „bibliai elmélkedés gyakorlata” c. művéből

Dániel öntötte szavakba Istennek azon szavait, melyek a történelmet alakító és megváltoztató erős népre és gyülekezetre vonatkoznak:

„… de az Istenét ismerő nép erős lesz (kitart) és cselekszik. A nép értelmesei sokakat belátásra (a szívben, belső kijelentésen alapuló és megértett bölcsességet jelent) bírnak (meggyőznek)…” (Dániel 11,32-33)

Isten Igéjén való elmélkedés az egyik legfontosabb út ennek az ismeretnek és megértésnek megszerzéséhez.

Az 1830-as évek elején az angliai Bristol városában Isten George Mullert (magyarosítva: Müller György) használta fel, hogy megszervezze az árvákról való gondoskodás programját. George Muller Istentől várta, hogy minden szükségét betöltse. Nem emberre tekintett, hanem Istenre. .., és a George Muller „Otthonok” története Isten hűségének élő bizonysága lett. Élete, szolgálata és munkája ezrek számára jelentett buzdítást és áldást.
George Muller „Lelki eledel” című bizonyságtételében tanúskodott arról, hogy saját életében milyen nagy jelentősége van a bibliai elmélkedésnek. Ezt írja:

„Személyes csendességem ideje alatt elkalandozó gondolataim zaklattak. Isten megtanított arra az igazságra, hogy minden reggel elsődleges felelősségem az legyen, hogy a lelkem örvendezzen az Úrban. Elkezdtem elmélkedni az Igén, nem azért, hogy nyilvános szolgálatom, vagy az árvák számára üzenetet kapjak, hanem azért, hogy a saját lelkem táplálékhoz jusson… Azelőtt az volt a gyakorlatom, hogy reggelente az imádságnak adtam át magam. Most azonban beláttam, hogy a legfontosabb tennivalóm az, hogy Isten Igéje olvasásnak adjam át magamat, és hogy elmélkedjem rajta.
Ezáltal a szívem megvigasztalódhat, felbátorodhat, figyelmeztetést, útmutatást kaphat, és így az Isten Igéjének segítségével megtapasztalhatom, hogy a szívem bensőséges kapcsolatba kerül az Úrral. Az eredmény mindig a következő: Néhány perc után lelkem bűnvallásra, hálaadásra, közbenjáró imádságra, vagy könyörgésre buzdul fel, vagy hálaadás után, amint a vers következő szakaszához jutok, mindent az Ige vezetése szerinti imává fordítok magamért és másokért. Még ekkor is azt tartom azonban folyamatosan a szemem előtt, hogy elmélkedésem célja saját lelkem táplálása.”

Rendkívül érdekes, ahogy a Zsoltárok Könyve kezdődik:
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1,1-3)

Már az első fejezetben láthatjuk a legfontosabb okát annak, hogy Dávid miért tudott olyan sokat befogadni Istentől. Imádata, istenismeretének mélysége és Isten útjainak megértése mind azt a vitathatatlan tényt bizonyítják, hogy Dávid megtanult elmélkedni Isten Igéjén.

Dávid feljegyzi, mi Isten biztosítéka azok számára, akik „elválasztják magukat a gonosztól”, és „Isten törvényében gyönyörködnek”. Ők boldogságot, termékenységet, jólétet nyernek, és annak bizonyosságát, hogy soha el nem múlnak.”

Még ha az elmélkedés a leggyümölcsözőbb módja is annak, hogy Istent megismerjük Igéje által, nem az egyetlen. Tévedés lenne azt mondani, hogy „Megvan a válasz…, az elmélkedés az!” A válasz lényeges része ugyan, de az is fontos, hogy hallgassuk, olvassuk, memorizáljuk, tanulmányozzuk, írjuk, énekeljük és mondjuk Isten Igéjét.

• Elérkeztünk végül is a kérdéshez: Mi az elmélkedés?

Az elmélkedés az az odaszánt gyakorlat, melynek során a Szentírás egyik versének, vagy verseinek szavain tűnődünk befogadó szívvel, és hagyjuk, hogy a Szent Szellem az írott Igét használja, és élő Igeként alkalmazza belső lényünk számára.

Az eredmény az isteni igazságban való részesülés, mely Istennek szóló válaszadáshoz vezet. Valaki „a szív emésztőképességeként” ábrázolta az elmélkedést.

Jeremiás próféta ezt írat: „Ha eljutott hozzám igéd, én megettem őket (eledelemmé vált), és igéd vidámsággá és szívbeli örömömmé vált bennem,...” (Jer. 15,16)

Úr Jézus azt mondta: „… azok a beszédek (rhéma), amelyeket nektek mondok, szellem és élet.” (János 6,63)

Tételezzük fel, hogy egy templomi szolgálat – gyülekezeti alkalom során jöttél Krisztushoz. Isten Szelleme meggyőzött arról, hogy bűnös vagy, és hallottad a nagyszerű hírt, hogy Isten szeret és Jézus meghalt érted. Egy „igen nagy és becses ígéret” (2. Péter 1,4) jelent meg előtted, mely lehet, hogy a János 3,36 volt: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van.”

- Mi történt, amikor elhitted és bensődbe fogadtad ezt az Igét?
Örök életet kaptál. Az örök élet része az isteni természetnek. Magából Istenből fogadtál el valamit. Nemcsak élet van az igazságban, hanem világosság is.

„ Igéid megértése világosságot ad (világít), és értelmessé teszi az együgyűeket.” (Zsoltárok 119,130)

Dávid azt mondja, hogy az Ige „megértése az, ami világosságot ad”. Ez nem csupán az igazságra történő rátekintés, az igazság csodálata, vagy az igazsággal való egyetértés, hanem annak befogadása.
Jézus mondta: „Ti vagytok a világ világossága”. (Máté 5,14) Egyre fényesebben és ragyogóbban sugározzuk a világosságot amint engedjük, hogy az Ige szava belépjen a szívünkbe, megvilágosítsa utunkat és legyen „mécses a lábunknak és ösvényünk világossága”. (Zsoltárok 119,105)

Az elmélkedés az Igén keresztül kapott kijelentés befogadása. Az életünket alapvetően megváltoztató és befolyásoló igazság, nem egyszerűen magyarázat, hanem olyan szellemi valóság, ami kijelentés alapján lesz a mienk.

Legtöbben emlékszünk azokra az igazságokra, amelyeket olvastunk vagy hallottunk egy szolgálatban és tudatában voltunk azok igazságának, mert a Bibliában vannak, de nem értettük meg őket a szívünkben. Aztán egy nap rácsodálkoztunk: „Most már értem!”

Mi történt? Az intelligencia hányadosunk nőtt meg hirtelen? Nem. Kijelentésben volt részünk, és a felismert igazság jelentőségteljessé vált számunkra, életünk részévé lett.

A Szentírás verse vagy versei gyakran olyanok, mint a naplementekor bezáruló virágszirmok. Ránézel a virágra és megcsodálod, mert Isten csodálatos világának része, de sok szépség van még ott, amit nem látsz. Reggel, amikor felkel a nap, a virág nyílni kezd a fény felé, és akkor megpillanthatod teljes pompájában a színeit és a szirmok minden részletét.

Ugyanígy rátekinthetünk a Szentírásra és tudjuk, hogy jó, mert Isten a szerzője, de nem vesszük észre a szépségeit és a részleteit. Amikor Isten megvilágosítására hagyatkozva elmélkedsz miközben az Igét, mint az „igazságosság napját” használod, fényénél kijelentést és szellemi látást nyersz, ami Teremtőd mélyebb megismerésére vezet, és olyan ismereteket közöl veled, amelyre megbízást kaptál. Emlékeztesd magadat arra, hogy ilyen kijelentés megnyeréséért teljesen a Szent Szellemre kell hagyatkoznod! Ne támaszkodj a saját gondolataidra, megértésedre, intellektuális képességeidre!

Salamon király életének egyik epizódja mutatja be a kijelentés befogadásához szükséges helyes hozzáállást.
„És most URam, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. És a te szolgád választott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni; nem számlálható meg a sokasága miatt. Adj azért szolgádnak értelmes és bölcs (halló) szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?!” (1. Királyok 3,7-9)

Ugyanennek a résznek 3. verse mondja: „Salamon pedig szerette az Urat, és parancsolataiban járt.”

A folyamatos kijelentés tehát Isten Igéje iránti folyamatos engedelmességtől függ. Úgy jövünk, mint szolgák, akik nem akarnak diktálni, hanem akik parancsra várnak. Gyermeki lelkülettel jövünk az Úrhoz. Istentől Jézus Krisztusban nyert új identitásunkat fel kell ismernünk.

• Az elmélkedés megvalósítása a gyakorlatban:

1, Hogyan kezdjem az elmélkedést?
Isten ismeri szükségleteinket, vannak elképzelései arra vonatkozólag, mit is szeretne nekünk megtanítani. Ezért hagyjuk, hogy Ő mutassa meg, melyik könyvvel, igeszakasszal kezdjük az elmélkedést. A leghatékonyabb módszer, ha rendszeresen, versről versre haladva elmélkedsz az Isten által neked mutatott könyv első részének első versétől kezdve.

2, Mennyi ideig elmélkedjem?
Addig elmélkedjél, ameddig képes vagy elfogadni valamit az Úrtól. Kezdetben tanácsos legalább 15 percet szánni az elmélkedésre. A legfontosabb, hogy fogj bele, aztán folytasd abban az ütemben, ahogyan Isten iránti éhséged és szomjúságod növekszik.
Mikor elmélkedsz…
Be kell mennünk Isten jelenlétébe, és le kell ülnünk az Úr elé, ahogyan Dávid tette. (2. Sámuel 7,18)

3, Legyen tiszta a szíved Isten előtt!
Adj időt Isten számára, hogy rámutathasson bármilyen vétekre, bűnre az életedben, amit korábban még nem ismertél fel vagy nem vallottál be.
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orcádnak világa elé. Zsolt 90:8
Forrás: Lídia Nemzetközi Imaközösség