Szabadsággal élni s nem visszaélni...

Azusa utcai ébredést, ahol is, Isten jelenlétének megnyilvánulását óriási módon érzékelték, a keresztény egyháztörténelem legkiemelkedőbb szellemi történései között tartjuk számon. Azonban, nem csak Los Angelesben volt szellemi megújulás. Isten Szelleme az ottani eseményekkel egy időben, a világ más részein is kiáradt. Ébredés söpört végig Európa több részén, közöttük Walesben is.

Azusa utca hatása közvetett módon százmilliókat ért el, s az un. 'új nyelvekenszólás' nagyon fontos szerepet játszott. Ma több mint 500 millió pünkösdi és karizmatikus hívő él a világon A XX. században létrejött szellemi manifesztációk a pünkösdi karizmatikus mozgalomban központi helyet töltöttek be. A karizmák működése, nagy hatást eredményeztek sok-sok keresztényre.

Azonban posztmodern világunkban, - Pál intései ellenére, - újjászületett hívők tömegei tudatlanok a szellemi dolgokkal kapcsolatban. Európában mára, mindössze történelmi anekdoták keringnek Isten erődemonstrációiról.

Ajándékok, integritás és a bölcsesség

1. rész

A korinthosi gyülekezet volt az a hely, amelyről Pál azt írja, hogy mindenben meg volt gazdagodva, semmiféle ajándék nélkül nem szűkölködött. Mennyire vágyunk mi is egy ilyen gyülekezetre. Mégis ennek ellenére a gyülekezetben káosz és romlottság uralkodott.

Pál apostoli tekintélyét sokan megkérdőjelezték Korinthosban, ezért folyamatosan meg kellett védenie egyrészt az apostoli tekintélyét, másrészt a Korinthosi gyülekezetben való alapítói jogát. Ezért szinte minden levelét úgy kezdi, hogy Ő Jézus Krisztus apostola Isten akaratából.

Pálnak körülbelül négy éven át, - az első korinthosi és a második levél írása között körülbelül, ennyi időt vehetünk -, mély erkölcsi problémáikat kellett elszenvednie.

Hozzáteszem, minimum három levelet írt Pál a korinthosi híveknek. Az első levélből látható az, hogy így, a második és nem első levél volt, Pál utal az előző levelére ebben: „Levélben megírtam nektek, hogy nem szabad paráznákkal kapcsolatban lennetek… Most azonban azt írom nektek…”(1Kor 5:9, 11)

Tehát a gyülekezet szellemi állapota odáig süllyedt, hogy az atyai helyreállítás felé való tudatos ellenszegüléssel és olyan belső megosztottsággal kellett szembenéznie, amelyet szerintem Pál apostol álmában sem gondolt volna.

Titusz helyreállító munkája révén sikerül jobb belátásra bírnia saját gyülekezetét, hozzáteszem csak a második útja után. Ekkor már az egész gyülekezet egységben bánkódik, és megváltoztatja gyülekezetük szellemi lejtmenetét

„Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:
Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de amint ti néktek mindent igazán szóltam, azonképpen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.” 2Kor 7:13-14

Amit fontos leszögezni, először:

1. Ezekre az ajándékokra szükség van, a test építése szempontjából és Isten nem akarja, hogy tudatlanok legyünk ezek felől.
2. Másodszor, ezek természetfeletti ajándékok a Szent Szellem osztogatja úgy, ahogy Ő akarja.
3. Harmadszor ezek helytelen használata az ajándékok meg nem értése káros hatással van a gyülekezetre. Pál hosszan taglalja, hogy különböző ajándékokat ad Isten a test számára, és egyik sem lebecsülendő, mindegyikre szükség van.

Ha az egyház megértené az itt leírt tagok szerepét, nem lenne helye a pozíció harcoknak, az irigységeknek. Miután részletesen ír nekik az ajándékokról, a 13. ejezetben a helyes egyensúly érdekében a szeretetről beszél, mint kiváltképpen való útról. Ha szeretet motiválja a hívőket, és először követik a szeretetet, ami maga Isten, és így kívánják buzgón (mohón) az ajándékokat (14:1) ez adhat igazi helyes alapot ebben a témában.

Érdekes, hogy elsőként a nyelveken szólás ajándékát említi meg Pál, s teszi helyre ezen a területen a korinthosi hívőket.

Ha rosszul használjuk eme ajándékot, akkor megbotránkozást kelthet a hitetlenekben egy istentiszteleten. (23.vers), ha pedig nincs magyarázó, akkor nem hasznos a gyülekezeti istentisztelet számára.

A prófétálás ugyancsak zavarokat okozhatott Korinthosban, valószínűleg nagyon sokan prófétálhattak, és nem ítélték meg helyesen ezek eredetét. Nagyon fontos igehely a 32-es vers, hogy meg tudjuk ítélni Istentől van-e egy prófécia.

Nagyon fontos a megítélés, ugyanis a gyülekezet nem fogadhat el hamis próféciát, nem vehet más szellemet. Sajnos ez valóságos lehet, a II.Kor. 11:4-ben beszél erről Pál. Más Jézus, más szellem, más evangélium eltévelyedést okoz.

Prófétálás ajándéka nagyon építő tud lenni, és hasznosabb Pál szerint, mint a nyelveken szólás egy istentiszteleten. Ugyancsak a helyes használatot szögezi le Pál a 3-as verssel is, hogy tanít arról, hogy az Istentől jövő prófécia épít, int és vigasztal egyaránt.

Ahogy meglátható a 14. fejezetben a fő cél Pál véleménye szerint, hogy a gyülekezet épüljön, hatszor említi ezt meg konkrétan a 14. fejezetben. Annak ellenére, hogy meg vannak a veszélyei a prófétálás ajándékának, mégis kéri Pál, hogy kívánjuk ezt az ajándékot és a nyelveken szólást sem tiltsuk meg.


Megoldás: az egység a szívben és a bátorságban

2. rész

„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.”(I. Kor.1:10)

Pál nem 'köntörfalaz', a köszöntések után azonnal rátér a korinthosi gyülekezet egyik legfőbb problémájára, az egységtelenségre. Ne legyen közöttük szakadások, megosztások (gr.szkizma: hasadék, vagy rés).

A. A vélemény szó görögül azt jelenti: gondolat, ítélet, vélemény, nézet, elhatározás, döntés, beleegyezés, lelkület, érzület, kívánság, szándék, terv.
Ez a fajta teljes tartalmi hasonulás a szívekben akkor tud megvalósulni egy adott helyen és időben, amikor a szív egy Istentől jövő megértésre jut. Közöttük ez nem tudott diadalra jutni, s így lett látható, a szívek szándékában lévő törés közöttük.

B. A „nusz-uk” azaz a szellemi felfogóképességük nem jól működött, s emiatt a véleményük, látásuk megosztott lett. Károli egyébként sokszor elmének nevezi a 'nusz-t,' ami a szívünk/szellemünk intuitív felfogóképessége, amelyet legfőképpen a természetfeletti felé való nyitottságunkban van szerepe az Ef. 4:23. szerint, tehát nem az agyunk értelméről van itt szó.

A szellemünk és az értelmünk többek között abban különbözik egymástól, hogy a szellemünk közvetlenül természetfeletti eredetű részünk, míg elménk lelkünk része, s az természetes eredetű.

A lelkünk tulajdonképpen a szellemünknek az éntudattá való megnyilvánulása. Szétválaszthatatlan alkotóelemünk. Az újjászületésünkkor részesedünk a helyreállítással először, szellemünk és lelkünk részében, később testünk is átváltozik. Ekkor fizikai szinten is megvalósul a megváltási program.

Amikor szellemben nem vagyunk egyek egymással, ez okozza a szellemi konfliktusokat. Versengések, a görög szerint: „eris”, azaz pereskedések, harcok, viták történtek a gyülekezetben. A büszkeség versengést eredményezett, ki kinek rendeli alá magát, kinek van a legjobb vezetője.

Négy párt volt, az egyik Pálra, Apollósra, Péterre ill. Jézusra voksolt. Példát hagy a gyülekezetnek, hogy Krisztushoz kell hűnek lenniük, s nem magát helyezi előtérbe.

Megoldásként a gyülekezetet a korinthosi levelében tanítja az alázatról, hogy Krisztus a világ megvetettjeit, nemteleneit választotta ki, hogy senki sem dicsekedhessen ő előtte.

A keresztet helyezi előtérbe kimenekedésként, válaszként, egyedül Krisztus az, akiről tudnunk kell, mégpedig mint megfeszítettről.

A görögök alapján véve civakodó, bölcselkedő, versengő nép voltak, Pálnak tanítania kellett őket a szellemi bölcsességről, ami teljesen más, mint az emberi bölcsesség, ami hitető, rábeszélő, és nincs benne a dunamis.

Bizonyítékokat szolgáltat nekik az I. Kor. 2 fejezete alapján mi a különbség a szellemi, lelki(Károli az érzékit használja itt) és a testi között. Korinthosiakat testieknek nevezi: „mert még testiek vagytok, mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon ne testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?”

Nem tudta őket komolyabb témákról tanítani, csak tejjel etetni, mivel nem szellemi emberek voltak, hanem testiek. Ezek után leteszi az alapot: Krisztus az alap, a fundamentum, és mindenkinek azt a szolgálatot kell betöltenie, ami a feladata, nem kisebb az egyik a másiknál. Ezt bontja ki még részletesebben az I.Korinthus 12-ben is, amikor a testről és a tagokról beszél Pál.

Úgy hiszem, hogy ezt az egész zűrzavaros állapotban való gyülekezetet a hamis tanítások is megnyomták, aminek a befogadása már kizárta, a tiszta evangélium, a szentség, a szabadság tanításait.

Pál azt mondja magáról, hogy Ő is munkatársa Istennek, bölcs építőmester is egyben, aki alapot épített a Korinthusi gyülekezet életében, krisztusi indulattal volt saját gyülekezete felé.

Tanította őket, hogyan építsék szellemi házaikat. Mint építőmester megmutatta, hogy mit használjanak fel az építkezéshez, és tudta, hogy melyik anyag mennyit ér.

A hogyan tekintetében instrukciót adott, de nem ő építi fel a házukat, ez is egy jellemző hozzáállása Pálnak a gyülekezethez. Fel akarta őket nevelni, nem kiskorúságban tartani. A szellemi atyjuk volt, ezért tudott úgy tekinteni rájuk, mint szerelmes gyermekeire. (1Kor:4:14-15) Éppen ezért azokat az eszközöket is alkalmazta a nevelésük érdekében, amiket egy atya: szelíd beszéd, vessző, tanítás, dicséret, elismerés stb.)

Isten szolgája és szabad egyben és ez a kettősség tökéletesen megvalósult az életében. Mindenkivel szemben szabad, de magát mindenki szolgájává tette, hogy a többséget megtartsa. Felfogta, hogyan tekint Krisztus az egyházra, és példát is vett róla, hogy amint Krisztus is mindvégig szerette az övéit, úgy neki is el kell viselnie mindent a választottakért. Először a saját életével példát állít, hogy ő hogyan él, hogy tanulni tudjanak tőle, ezért is mondja, hogy legyenek az ő követői, amint ő a Krisztusé.

Tudta jól, hogy akkor kezdhet el tanítani másokat, ha már a saját életében példát tud felmutatni, ha a mindennapi életében is úgy él, ahogyan várja, hogy mások Isten igéje alapján éljenek. Isteni buzgósággal buzgok értetek, hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, úgy, mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. (2Kor:11:2)

Úgy gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb jellemzője Pálnak, mint apostolnak. Nem a maga hasznát kereste, hanem az ő javukra akart munkálkodni. Azt mondja, hogy mindenkinek a kedvében jár, a sokaság javát keresi, hogy megtartassanak. Tudja a lehetőségeit, mint alapító apostol, de nem használta ki azokat, bemutatva ezzel a XXI. század emberének is, a szeretet hatalmának használatát.

Az I.Korinthus 9. fejezetében is erről tesz említést Pál apostol:
„Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal.”

Rembrandt - Pál