A következő intő prófécia egy 100 évvel ezelőtti üzenet az Azusa Streetből, a Krisztus nélküli Pünkösd veszélyéről hangzott el. Frank Bartleman egyik szemtanúja volt a Szent Szellem 1907-es Azusa Streeti kitöltetésének, Los Angelesben, ezért őt az Azusa Street riportereként is jellemezték. Közel 100 évvel ezelőtt, a kitöltetés ideje alatt írta le ezt figyelmeztetésként, a Krisztus nélküli Pünkösdről.
Bartleman testvér így figyelmeztetett:
"Nem ragaszkodhatunk csupán egy tanításhoz, vagy nem kereshetünk élményeket, hanem, egyedül csak a Krisztusban. Ugyanis sokan csak az erőt hajlandóak keresni, mégpedig annak érdekében, hogy csodákat vigyenek véghez, hogy felhívják magukra az emberek figyelmét és ez által imádatukat elvegyék, így rabolva el Krisztustól az Ő dicsőségét, közben pedig a hústestnek adják a tisztességet. A leghatalmasabb szükségnek az tűnik, hogy Jézus igazi követői legyünk, különben lelkesedés könnyen eltűnhet, mert a szellemünkben gyakran annyira előtérben van a kérkedés, főleg a vallásos szellemben, ezt szeretném nagyon hangsúlyozni, ezért nekünk muszáj ragaszkodnunk a mi írott Krisztusunkhoz.”
„Bármely olyan munka, amely feljebb magasztalja a Szent Szellemet vagy az Ő ajándékait, mint Jézus Krisztust, végül fanatizmussá válik. Bármi, ami számunkra Jézus Krisztus felmagasztalását és szeretetét hozza el, jó és biztonságos, viszont minden ami ezzel ellentétes, romba fog dőlni. A Szent Szellem hatalmas fény számunkra, de ő mindig Jézusra tereli a figyelmet és az Ő személyének leleplezésére törekszik.
Ahol valóban a Szent Szellem irányít, ott Jézust fejként, a Szent Szellem pedig az Ő végrehajtó hatalmaként van kikiáltva.”
Egy másik észrevétel:
Nem helyezhetjük Jézus Krisztus elé sem az erőt, sem az ajándékokat, még a Szent Szellemet sem, sőt, valójában semmit sem. Bármely misszió, amely akár csak a Szent Szellemet dicsőíti az Úr Jézus Krisztus helyett, az fanatizmus és a tévelygés szikláiból épül fel.
Úgy tűnik, nagy veszélye van annak, hogy szem elől tévesztjük azt a tényt, mi szerint Jézus a ’minden mindenekben’, ezért a megváltás munkája, az engesztelés kell, hogy a figyelmünk középpontjában legyen. A Szent Szellem soha nem vonja el a figyelmünket Jézusról, hanem inkább egyre teljesebben mutatja be Őt.
Abban a veszélyes helyzetben találhatjuk magunkat, hogy a Szent Szellem és az ajándékainak magasztalásával semmibe vesszük Jézus Krisztust, így aztán egyre inkább elveszetté tesszük Őt a gyülekezetben, ezért kell , hogy Ő legyen mindennek a középpontjában.”
David Wilkerson megjegyzése:
Én nem igazán tudom Bartleman testvér figyelmeztetését félvállról venni, mert a Názáreti Jézus Krisztus nélküli Pünkösd veszélye ma nagyon is valóságos. Azt mondom nektek, hogy össze lehet gyűjteni Szent Szellemmel betöltekezett embereket egy helyre, akik felemelt kézzel éneklik a dicsőítést, de ettől még Jézus idegenként sétál közöttük.
Az igaz amit Jézus mondott:
„Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18:20.) de mégis idegen lehet közöttünk Jézus, és semmibe vett és leplezett - még azok között is, akik az Ő nevében találkoznak. A zsidók minden szombaton összegyűltek a zsinagógában, hogy az Ő nevét szólják és prófétálják az eljövetelét.
Dicsérték az Atyát, aki megígérte, hogy elküldi Őt. A Messiás nevét félelemmel és tisztelettel szólták, aztán amikor eljött és közöttük volt - nem vették észre! Idegen volt számukra.
Hadd mutassak nektek három módot, ahogyan Krisztust idegenné tesszük magunk között! Talán a Szent Szellem eloszlatja a szellemi vakságunkat, hogy újra olyannak tudjuk Őt látni, amilyen Ő valójában, mert Ő MINDENEK URA!
folyt.köv.
Bartleman testvér így figyelmeztetett:
"Nem ragaszkodhatunk csupán egy tanításhoz, vagy nem kereshetünk élményeket, hanem, egyedül csak a Krisztusban. Ugyanis sokan csak az erőt hajlandóak keresni, mégpedig annak érdekében, hogy csodákat vigyenek véghez, hogy felhívják magukra az emberek figyelmét és ez által imádatukat elvegyék, így rabolva el Krisztustól az Ő dicsőségét, közben pedig a hústestnek adják a tisztességet. A leghatalmasabb szükségnek az tűnik, hogy Jézus igazi követői legyünk, különben lelkesedés könnyen eltűnhet, mert a szellemünkben gyakran annyira előtérben van a kérkedés, főleg a vallásos szellemben, ezt szeretném nagyon hangsúlyozni, ezért nekünk muszáj ragaszkodnunk a mi írott Krisztusunkhoz.”
„Bármely olyan munka, amely feljebb magasztalja a Szent Szellemet vagy az Ő ajándékait, mint Jézus Krisztust, végül fanatizmussá válik. Bármi, ami számunkra Jézus Krisztus felmagasztalását és szeretetét hozza el, jó és biztonságos, viszont minden ami ezzel ellentétes, romba fog dőlni. A Szent Szellem hatalmas fény számunkra, de ő mindig Jézusra tereli a figyelmet és az Ő személyének leleplezésére törekszik.
Ahol valóban a Szent Szellem irányít, ott Jézust fejként, a Szent Szellem pedig az Ő végrehajtó hatalmaként van kikiáltva.”
Egy másik észrevétel:
A kísértés, úgy tűnik az üres megnyilvánulások felé visz,
és ez nem követel meg személyes kereszthordozást vagy az önérdek halálát,
ezért az ilyen magatartás mindig népszerűségnek örvend!
és ez nem követel meg személyes kereszthordozást vagy az önérdek halálát,
ezért az ilyen magatartás mindig népszerűségnek örvend!
Nem helyezhetjük Jézus Krisztus elé sem az erőt, sem az ajándékokat, még a Szent Szellemet sem, sőt, valójában semmit sem. Bármely misszió, amely akár csak a Szent Szellemet dicsőíti az Úr Jézus Krisztus helyett, az fanatizmus és a tévelygés szikláiból épül fel.
Úgy tűnik, nagy veszélye van annak, hogy szem elől tévesztjük azt a tényt, mi szerint Jézus a ’minden mindenekben’, ezért a megváltás munkája, az engesztelés kell, hogy a figyelmünk középpontjában legyen. A Szent Szellem soha nem vonja el a figyelmünket Jézusról, hanem inkább egyre teljesebben mutatja be Őt.
Abban a veszélyes helyzetben találhatjuk magunkat, hogy a Szent Szellem és az ajándékainak magasztalásával semmibe vesszük Jézus Krisztust, így aztán egyre inkább elveszetté tesszük Őt a gyülekezetben, ezért kell , hogy Ő legyen mindennek a középpontjában.”
David Wilkerson megjegyzése:
Én nem igazán tudom Bartleman testvér figyelmeztetését félvállról venni, mert a Názáreti Jézus Krisztus nélküli Pünkösd veszélye ma nagyon is valóságos. Azt mondom nektek, hogy össze lehet gyűjteni Szent Szellemmel betöltekezett embereket egy helyre, akik felemelt kézzel éneklik a dicsőítést, de ettől még Jézus idegenként sétál közöttük.
Az igaz amit Jézus mondott:
„Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18:20.) de mégis idegen lehet közöttünk Jézus, és semmibe vett és leplezett - még azok között is, akik az Ő nevében találkoznak. A zsidók minden szombaton összegyűltek a zsinagógában, hogy az Ő nevét szólják és prófétálják az eljövetelét.
Dicsérték az Atyát, aki megígérte, hogy elküldi Őt. A Messiás nevét félelemmel és tisztelettel szólták, aztán amikor eljött és közöttük volt - nem vették észre! Idegen volt számukra.
- Krisztus tehát egy vadidegen a Szent Szellemmel betöltött gyülekezetben?
- Idegen azok között, akik az Ő nevében szólnak, akik imádják az Atyát, aki elküldte Őt?
- Ismeretlen azoknak, akik éneklik a dicséretet, akik úgy szólítják: "Uram, Uram"?
Hadd mutassak nektek három módot, ahogyan Krisztust idegenné tesszük magunk között! Talán a Szent Szellem eloszlatja a szellemi vakságunkat, hogy újra olyannak tudjuk Őt látni, amilyen Ő valójában, mert Ő MINDENEK URA!
folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése