2010. július 8., csütörtök

Transzformáció az ébredés előtt...

Dr. Alistair P. Petrie neve elválaszthatatlanul összefonódik a XXI. század, evangéliumi gyülekezetek szellemi és erkölcsi megújulását sürgetők pionírjaival. Azok közé tartozik, aki isteni őszinteséggel szeretné segíteni és ösztönözni azokat, akik lesznek annyira bátrak és istenfélők, hogy engedelmeskednek a mennyei elhívásuknak és az Istentől kapott látásuknak.
Több kontinens, számos országában fordult már meg, így lehetősége adódik betekintést nyernie, a különböző keresztény felekezeteknek, közösségeknek hitéletébe, tanításaiba, életébe.


Magyarországon tartott előadásában elmondta, hogy miközben évek óta tanulmányozza az egyház jelenlegi és a múltban létrejött ébredéseit, szinte minden megújuláskor, egy lehetetlen helyzetből indult el az eklézsia, s mégis Isten Szellemének segítségével megváltoztatták a kereszténység arculatát, sőt, több esetben nemzetük földje is meggyógyult. Az üzenetének lényegét ez képezi. Belső átalakulás, transzformáció, majd ennek hatására a társadalom felé való behatás.

Figyelmeztetett tanításában, hogy a valódi kereszténység számára a legnagyobb veszélyt, az elvilágiasodásban látja, amelynek negatív gyümölcsét, a korrupció mutatja.

Szerinte, a megalkuvásra és elvtelen kompromisszumokra hajlamos kereszténység számára, a hamis egyház az igazi fő veszély; a világ számára pedig a legnagyobb kihívás az iszlám terrorizmus, amely mára, átszövi a világháló információt irányító csatornákat.

Az erkölcsi válság kialakulásában és tömegméretekben történő elharapódzásában Alistair szerint, fontos szerepet játszik az a jelenség, hogy egyre szaporodnak az olyan szolgálatok, amelyek mindenféle szellemi és erkölcsi felügyelet nélkül jönnek létre, illetve működnek.

Töredelmes szívvel kifejezte, hogy számos szolgálónak és közöttük neki is, igen-igen nagy szomorúságot okoz, a jelenlegi un. apostoli-prófétai mozgalomban tapasztalt rendellenességek, amelyeket már régóta lehet látni a mozgalomban és a mozgalom körül.

A legtöbb problémás esetben, sem a vezetők, sem a hívők nem rendelkeznek világos teológiai látással, azzal kapcsolatban, hogy egy szolgálati ajándék mitől is „ajándék”, mi vagy ki teszi őt azzá, hogyan lehet felismerni, hogyan lehet igei módon hivatalba iktatni, s ebben a hivatalban milyen jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, nem beszélve az ez esetben is hangsúlyosan felmerülő apostoli szolgálattal rendelkezők, szellemi-erkölcsi elszámoltathatóságáról.

pl.
· apostoli felkenetések,
· un. kenet átadások,
· szabálytalan/illegális szellemi harc a városok fölött,
· a királyságról szóló szélsőséges tanítások.

Az, hogy számos városban, a magukat evangéliumi egyháznak nevezett közösségek nagy része, nem veszi komolyan az ilyen és ezekhez hasonló tanításokat, megnyilvánulásokat, ezért is nyomatékosítja Alisteire az Istenhez fordulást, megszentelődést, a szellemi élet megalapozását célzó üzeneteket, a szolgálók felé rendezett konferenciákon.

Másrészt, támogatta és biztatta szolgálatukban azokat a különböző felekezetekhez tartozó pásztorokat, testvéreket is, akik Isten közösségében, éberen kívánják keresztény életüket és szolgálatukat megélni.

A földön jelenleg több városban zajló, pozitív fordulatokkal kapcsolatosan beszámolt, hogy ott, ahol őszinte, lerendezett kapcsolatok alapján, bűnbánattal, egységben imádkozó gyülekezetek összefogtak, jó néhányan, az elmúlt évtizedekben, a sekélyes erkölcsi állapotokból sikeresen kijöttek, és az átlagos szellemi helyreállást meghaladó, növekedést produkáltak. Ezen kívül, sok más evangéliumi irányzat köreihez viszonyítva, kevésbé voltak felfedezhetőek a vallásos közhelyek, kellemetlen emberi magatartások, kicsinyes viszályok, amelyek sok evangéliumi gyülekezetet sajnálatos módon megfosztottak a fejlődéstől és társadalomra kifejtett hatékonyságtól.

Számos városban képmutatás nélkül, több evangéliumi vezető, szembenézett ezekkel a jelenségekkel, és ebben az évben is kezdeményeztek olyan lépéseket, amelyekben országuk szellemi, erkölcsi és politikai megújulását célozzák, nagy várakozással. (pl. szolgálati területei 2010 –ben: Mexikó, Brazília, Kolumbia. stb.)

Ezekben a városokban lévő, egyes gyülekezetekben, radikális fordulat állt be s valóban meglátszott mindez, az átlagosnál harmonikusabb kapcsolataikon, békésebb, egymást építő, közösségi életükön. (Kiemelte, hogy a gyülekezeti vezetők munkájából kifolyólag.)


A tanítói szolgálat egészséges egyensúlya érdekében, nyomatékosította, hogy sok szolgálat tanításában, olyan fontos üzenetek, mint a megpróbáltatások, üldözések, Istenért való szenvedés vagy a szellemi konfliktus, napjainkban, nem kapnak kellő teret üzeneteikben, így bizonyos teológiai egyoldalúság, a tanítások ismétlődése és a Krisztus tudománya, azaz az apostolok tudományának több/más oldalainak figyelmen kívül hagyása jellemzi.

Pl.:
· elitizmus,
· győzelemizmus,
· királyságizmus (a „királyság most” teológia*).

Ezen kívül mindenképpen hiányoznak, a Biblia történeti és prófétai könyveiben kirajzolódó üdvtörténeti látás, a történelem összefüggéseinek szellemi magyarázata, ahogy például Dániel könyve és a Jelenések alapján Isten terveit meg lehet érteni.

Az erkölcsi tanítások mennyisége elenyésző lett, amelyekre pedig maguk az apostolok is nagy gondot fordítottak leveleikben. A bűn ellen való határozott fellépés, következetes intés, nem kifejezetten jellemző több szolgálati tábor köreiben.

Maga Alisteir, kevésbé volt e területen egyoldalú tanításában, példáiban egyenesen sokkoló történetekkel is illusztrálta az istenfélelem nélküli élet buktatóit. Köztük név nélkül a jelenleg evangéliumi berkekben, nagy sikerrel ténykedő, prófétai szolgálatok ’kulisszatitkait’ is megosztotta, sokunk nagy megdöbbenésére.

Alistair a konferencia végén, egyértelműen megfogalmazta, a keresztény gyülekezetek sikerét, a vének funkcióinak gyakorlásában látja, majd hozzátette, ez többek között az lenne, hogy igényeljék az elszámoltathatóság szellemi védelmét városaikban.

Együtt arra kell, hogy törekedjünk, a cél felé egy értelemben, egy észjárással legyünk, és ha valamire eljutottunk, abban szilárdan megálljunk. Ami pedig nem a cél felé mutat, vagy amire még nem jutottunk el, mert másképp gondoljuk, azt bízzuk Istenre, mert le fogja leplezni előttünk.

Én, személy szerint Istentől várom, hogy megmutassa ennek az életem/életünk számára lényeges és a test számára hasznot hozó üzenetét.

A kérdés természetesen az, hogy lesz-e M.O.–on olyan egységes bűnbánat, amelynek hatására az evangéliumi mozgalomban, radikális paradigmaváltások jönnek létre, s nem csupán zajkeltés…

*A „Kingdom Now” (Királyság most) teológia képviselői úgy gondolják, hogy a keresztényeknek minél több területet, pozíciót kell elfoglalniuk vagy betölteniük a társadalomban (gazdasági-, politikai-, médiaterületek, stb.) és így lehetővé válik majd a kereszténység/Isten királysága, nagyobb fokú behatása a földön, mielőtt még, megtörténik a Millennium eljövetele.



Nincsenek megjegyzések: