Babilon válságban...

"A hitelpiaci turbulencia nyomán keletkezett több százmilliárd dolláros veszteség az elmúlt hónapokban egy sor pénzügyi óriás felső vezetésben is áldozatokat követelt. A hitelpiaci válságot megelőzően nagyszerű éveket zártak a befektetési bankok – azonban az elmúlt egy évben többségük drágán megfizetett a kockázatos üzletekért. A válság az amerikai ingatlanárak eséséből bontakozott ki, és az elején leginkább tengerentúli hitelintézeteket sodort magával, mostanra azonban az európai bankszektorban már több veszteséget ismertek el." forrás:Világgazdaság

A Szentírásban lévő próféciák és kinyilatkoztatások támpontokat nyújtanak az ilyen és hasonló forgatókönyvek értelmezéséhez, illetve összeállításához. Az un. „utolsó idők” beteljesedése nem egyszeri és hirtelen esemény, hanem időben elég hosszúra nyúló események sorozata. Napjainkban, amikor számos prófétai látás beteljesedését megéljük, Isten egy hatalmas bárkát szeretne létrehozni az Ő népe megmentésére az eljövendő "antikrisztusi cunami " áradata előtt.. Ilyen bárka szellemi értelemben az Egyház, Isten népe. Egyháznak készen kell állnia arra, hogy ezt a küldetését betöltse az Ő kegyelme segítségével. Nekünk pedig küzdenünk kell és készen állni arra, hogy megvalósíthassuk Isten tervét, és menedékké váljunk az eljövendő aratásban. Pál apostol prófétai módon előrevetítve figyelmezteti az egyházat, mire számíthatunk az idők végén a Timotheushoz írt pásztori levelében:
"Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jót nem kedvelők. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői." 2Tim. 3:2-4


Watchman Nee
Ne szeressétek a világot
-részlet-

„Jaj, jaj a nagy városnak, amely gyolcsba,
bíborba, skarlátba volt öltözve,
arannyal, drágakővel és gyönggyel volt ékesítve,
mert egyetlen óra alatt pusztult el ekkora gazdagság!"
Jel. 18:16

A Gyülekezet tüske a Sátán oldalában, állandó nehézséget okoz neki, és korlátozza mozgási szabadságát. A Gyülekezet nem e világkorszak szelleme szerint segíti a világot annak felépítésében, hanem hirdeti a felette való ítéletet. De ha igaz az, hogy a Gyülekezet állandóan haragra ingerli a világot, akkor ugyanúgy a világ is fájdalmat okoz a Gyülekezetnek. Mivel pedig a világ állandóan fejlődik, Isten népét nyomorgató hatalma is egyre bővül. Valóban a Gyülekezet ma olyan erőkkel találja szemben magát a világban, amelyekkel kezdetben egyáltalán nem kellett farkasszemet néznie.

Akkoriban Isten gyermekeinek nyílt üldöztetésben volt részük; kívülről jövő fizikai támadások érték személyüket (Ap.Csel.12;2Kor.11). Mindig az anyaggal, mindig érinthető dolgokkal kerültek összeütközésbe. Ma már sokkal bonyolultabb a nehézség, a támadás, amely a világban éri őket; megfoghatatlan, nem is érzékelhető erő feszül az anyagi dolgok mögött, nem szentséges erő, hanem szellemileg gonosz. Ma a szellemi erők hatása sokkal nagyobb, mint akkor volt. Nemcsak nagyobb, hanem ezelőtt ismeretlen elemek is vegyülnek bele.

A Jelenések 9-ben olyan fejleményről olvasunk, ami a könyv szerzője szerint a messze jövőben következik csak be. „Az ötödik angyal is trombitált, és láttam egy csillagot, amely az égből lehullott a földre, és annak adatott a pokoli mélység kulcsa. Felnyitotta azért a pokoli mélységet, és a mélységből olyan füst jött fel, mint valami nagy kemence füstje... És a füstből sáskák jöttek ki a földre, és ezeknek olyan hatalom adatott, amilyen hatalmuk a földön a skorpióknak van. És megmondatott nekik, hogy a föld füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokán nincs az Isten pecsétje” (1-4). Ez képes beszéd, de az égből hulló csillag kétségkívül a Sátánra utal, és tudjuk, hogy a pokoli mélység az ő birodalma, úgy is mondhatnánk, tárháza. Ebből az tűnik ki, hogy az utolsó időket jelzi erőforrásainak különleges felszabadulása. Az emberek olyan szellemi hatalommal kerülnek szembe, amellyel ezelőtt nem kellett harcolniuk.

NOÉ napjai
Kétségtelenül ez összhangban van a mai állapotokkal. Miközben a bűn és az erőszak ennek a korszaknak a végére soha nem látott mértéket ér el, Isten Igéjéből kitűnik, hogy különösképpen a Gyülekezetnek akkor nem ezekkel, hanem inkább a mindennapi dolgok mögött álló szellemi hatással kell megküzdenie. Amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, mind ama napig, ameddig Nóé be nem ment a bárkába. Azután eljött az özönvíz, és a többieket mind elpusztította. Hasonlóképpen, mint Lót napjaiban is történt: ettek-ittak, adtak-vettek, ültettek, építettek, de amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított” (Lk 17,26-29). Jézus Krisztus nem azt hangsúlyozza, hogy ezek a dolgok: evés, házasság, kereskedés, földművelés, műszaki munkák kiemelkedően jellemezték Lót és Nóé idejét, hanem azt, hogy különösen az utolsó időket jellemzik majd. „Éppen így lesz azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik” (30), – ezen van a hangsúly. Mert ezek a dolgok önmagukban véve nem bűnösek, egyszerűen csak a világ dolgai. Soha akkora figyelmet nem fordítottunk a jó életre, mint ma. Az evés és a ruházkodás különös súllyal nehezedik Isten mai gyermekeire. Mit együnk? Mit igyunk? Mit vegyünk fel? A beszélgetések sokaknál csaknem mindig ezek körül forognak. Valamilyen hatalom arra kényszeríti az embert, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozzék; saját létfenntartásod követeli meg, hogy ezeknek figyelmet szentelj. A Szentírás mégis figyelmeztet: „Isten királysága nem evés, nem ivás, hanem igazságosság, békesség és Szellemben való öröm.”

Meghagyja, hogy mindenekelőtt keressük Isten királyságát és igazságosságát, és biztosít arról, ha ezt tesszük, mindezek a dolgok megadatnak nekünk. Azt ajánlja, ne aggódjunk ételünk és ruházatunk felől, mert ha Isten gondoskodik a mezők virágairól és az ég madarairól, sokkal inkább gondoskodik rólunk, az övéiről. Mégis aggodalmaskodásunkból ítélve majdnem úgy tűnik, hogy azokról gondoskodás történik, de rólunk nem!

Korlátlanul
Most jutottunk el arra a pontra, amit különösen hangsúlyoznunk kell. Ez az állapot rendellenes. Aránytalanul nagy figyelmet fordítunk az evésre és ivásra, valamint a két szélsőségre: a létfenntartásra és a fényűzésre. Ez jellemzi manapság a keresztyének nagy részét, és ez így nincs rendjén, mert természetfeletti területet érint. Itt ugyanis nemcsak az étel és az ital kérdésével találkozunk, hanem démonokkal. A Sátán eszelte ki, és most irányítja a világrendet. Felkészült a démoni erők bevetésére a világ dolgain keresztül, hogy odacsalogasson bennünket. A dolgok mai állását nem lehet megmagyarázni, ha nem vesszük ezt figyelembe. Bárcsak Isten gyermekei ráébrednének erre! A múltban Isten szentjei mindenféle nehézségekbe ütköztek, nyomorúságuk kellős közepén mégis tudtak felnézni és bízni Istenben. Mai nyomorúságukban azonban annyira megzavarodnak és megtévednek, hogy úgy látszik képtelenek megbízni benne. Rá kell jönnünk ennek a sok nyomorúságnak és összevisszaságnak a sátáni eredetére!

Ugyanígy van házassági ügyekben is. Sohasem találkoztunk még annyi problémával ezen a téren, mint éppen most. Mindenütt zűrzavar uralkodik, mert fiatal emberek szakítanak a régi hagyományokkal, de nélkülöznek bármiféle új vezetést, amely a régit pótolja. Ez nem természetes, hanem a természetfeletti erők munkája. A házasodás és férjhezmenés egészséges és természetes dolog minden korszakban, de napjainkban egy természetellenes tényező tört be ezekbe a dolgokba.

Éppen így van az ültetéssel és építéssel, valamint az adással és vevéssel is. Mindezek a dolgok lehetnek teljesen szabályszerűek és hasznosak, de napjainkban ezek mögött egy rejtőző hatalom hat az emberekre, amíg csak össze nem zavarja őket annyira, hogy elveszítik az egyensúlyukat. A világrendet betöltő gonosz erő olyan állapotot állandósított, amelyben két szélsőséget látunk: vannak, akik teljesen képtelenek kijönni a fizetésükből, a másik véglet pedig az, hogy szokatlanul sok alkalom van a vagyongyűjtésre. A keresztyének egy része példátlan gazdasági nehézségek között él, más része nem kevésbé példátlan meggazdagodási lehetőségekkel kerül szembe. Mindkét helyzet rendkívülinek mondható.

Lépj be ma bárkinek az otthonába, és hallgasd meg a beszélgetésüket. Ilyen megjegyzéseket hallasz: „Múlt héten vettem ezt és ezt az árut ennyiért és ennyiért. Sokat takarítottam meg vele.” Vagy: „Szerencsésen megvásároltam ezt egy évvel ezelőtt, különben nagy veszteségem lehetett volna.” Azután: „Ha el akarsz adni, most tedd, amíg jó piaca van az árunak.” Megfigyelted, hogy emberek miként rohannak ide-oda lázas igyekezettel, csakhogy minél jobb üzleteket kössenek? Háziasszonyok lisztkészletet halmoznak fel, kiskereskedők papírt vásárolnak; férfiakat és asszonyokat, akik azelőtt soha nem nyúltak ilyen dolgokhoz, lesodor a lábukról a kockázatos üzleti vállalkozások áradata. Elragadta őket a vásár örvénylő forgataga, amelyik vadul körbe-körbe pörgeti őket. Nem jössz rá arra, hogy a dolgok ilyen állapota természetellenes? Nem látod, hogy itt idegen hatalom fűzi rabszíjra az embereket? Az emberek józansága odaveszett, magukon kívül vannak. A mi korunk adás-vevési hóbortja nemcsak azért van, hogy az ember pénzt csináljon magának, vagy elveszítse rajta a pénzét. Ez belenyúlik a sátáni világrendbe. Mi az utolsó időkben élünk, amikor különös erő lett szabadjára engedve, amely egyre tovább hajtja az embereket, akár akarják, akár nem.

Ezért ma nem a bűnösség kérdése van előtérben, hanem sokkal inkább a világiasságé. Ki merné azt mondani, hogy rosszul teszed, ha eszel és iszol? Ki kifogásolhatná a házasodást és a férjhezmenést? Ki vonná kétségbe azt, hogy jogod van venni és adni? Ezek a dolgok önmagukban nem rosszak: a rossz a dolgok mögött levő szellemi erőben rejlik, amely ezeket használja eszközül arra, hogy könyörtelen nyomással nehezedjék ránk. Bárcsak ráébrednénk arra, hogy jóllehet ezek a dolgok olyan egyszerűek és mindennapiak, mégis a Sátán arra használja fel őket, hogy tőrt vessen, és becsalogassa velük Isten gyermekeit világrendjének a hálójába.

„Vigyázzatok magatokra, hogy meg ne keseredjék a ti szívetek dobzódás, részegség vagy az élet gondjai miatt, és hirtelen ne jöjjön rátok az a nap, mint valami tőr” (Lk 21,34).

A görög Újszövetségben három szóval jelölik az életet:
zoe = szellemi élet,
psyche = lelki élet,
bios = biológiai élet.

Figyeld meg az „élet” szót az Úr Jézus szavaiban. Ebben az Igében ez az utolsó szó van használva melléknév formájában: „biotikus”, tehát: „a biológiai élet gondjai miatt ne nehezedjék meg a ti szívetek.” Az Úr int minket, nehogy ennek az életnek a gondjai túlságosan ránk nehezedjenek, azaz ne aggodalmaskodjunk mindennapi, jelenlegi földi életünkhöz kapcsolódó dolgok felől, mint az étel és a ruha. Ádám és Éva teljesen egyszerű dologba buktak bele, és éppen ilyen egyszerű dolgoknak lesz köszönhető, hogy egyes keresztyének félvállról veszik majd Isten mennyei elhívását. Ez mindig attól függ, hol van a szívünk. Az Ige arra int, ne engedjük, hogy ezek a dolgok kárunkra „megnehezítsék” vagy „megterheljék” a szívünket. Azaz nem kell ezekkel a dolgokkal kapcsolatban olyan terhet hordanunk, amely a porba nyom bennünket. Helyesen értelmezve a dolgot, mi szellemben el vagyunk különítve a házban vagy a mezőn levő javainktól (Lk 17,31).

Értsük meg végre, kik vagyunk! Mi vagyunk a Gyülekezet, a világ világossága, akik fénylenek a sötétség mélyén. Ilyen módon éljük le földi életünket! Volt idő, amikor a Gyülekezet elutasította a világ módszereit. Ma már nemcsak használja őket, hanem vissza is él velük. Természetesen élnünk kell a világgal, mert szükségünk van rá, de ne akarjuk és ne kívánjuk.

Jézus Krisztus így folytatja mondanivalóját: „Legyetek azért mindenkor éberek, könyörögjetek, hogy méltókká tétessetek arra, hogy kimeneküljetek mindezekből, amik bekövetkeznek, és megállhassatok (szó szerint: legyetek szilárdak) az Emberfia előtt” (Lk 21,36). Vajon sürgetne-e Isten arra, hogy vigyázzunk és imádkozzunk, ha nem lenne olyan szellemi erő, amelytől őrizkednünk kell? Ne tekintsük olyan természetes dolognak a rendeltetésünket, hanem legyünk állandóan készenlétben, hogy szellemben tényleg elszabaduljunk ennek a világnak az elemeitől. Vannak olyan dolgok a világon, amelyekre életbevágó szükségünk van. Az ezekkel való kapcsolat helyénvaló, de ha lesújtanak bennünket, az már nem helyes, és előidézheti Isten legjobb ajándékának az elvesztését.

A kereskedelem ítélete
A Jelenések könyve szerint a Sátán az élet minden területén felállítja antikrisztusi birodalmát (13., 17. és 18. fejezetek). Erre a hármas alapra felépítve: a politikában, a vallásban és a kereskedelemben lesz látható uralmának végső, erőszakos megnyilatkozása. Az utóbbi két fejezetben ez a birodalom Babilon képében a Sátán különleges eszközeként jelentkezik.

Babilon – úgy látszik – a megromlott keresztyénséget ábrázolja – talán Rómát –, de nagyobb és ravaszabb, mint Róma, és megítéltetésének alapja kereskedelmi tevékenysége lesz. Az egész 18. fejezet a kereskedők és áruik körül forog. Akik megsiratják a nagy város elestét, a királytól a hajókormányosig, mind ezért gyászolnak, mert virágzó üzletkötéseiknek vége van. Nyilvánvalóan nem a vallás és nem a politika, hanem az üzletelés idézte elő, hogy Babilon szelleme újra kivirágzott, és elesésében éppen ezt siratják. Nem merjük nyomatékosan állítani, hogy maga a kereskedelem helytelen, de azt már igenis mondhatjuk Isten Igéje alapján, hogy a kezdete a Sátánnal kapcsolatos (Ez 28), vége pedig Babilonhoz fűződik (Jel 18). Nehezen megszerzett tapasztalatainkból hozzátesszük, hogy a kereskedelem területén látszik meg legjobban „az a romlás, amely a kívánság miatt van a világon”, és ez szünet nélkül hajszolja még a legmagasabb erkölcsi színvonalon álló keresztyéneket is, és ha itt Isten kegyelme nem jön a segítségükre, nagyon könnyen utolérheti őket a vesztük.

- Vajon érzékenyen érint minket Babilon pusztulása? Visszhangzik-e ez a mi szívünkben is?
A kereskedők sírtak, de a menny azt kiáltotta: „Halleluja!” (19,1). Ezekben a versekben (1-6) van egyedül „halleluja” feljegyezve az Újszövetségben. Mert veszedelmes területre tévedünk, amikor hozzányúlunk a kereskedelemhez. Ha hivatásunk miatt egyszerű kereskedéssel foglalkozunk, és ezt félelemmel és rettegéssel tesszük, Isten segítségével megmenekülhetünk az ördög tőréből. Amennyiben túl magabiztosak vagyunk, nincs reményünk a lelkiismeretlen haszonkereséstől való megmenekülésre, amely az ilyen üzlet velejárója. Napjainkban nem az a probléma, együnk-e vagy igyunk, eladjunk vagy vásároljunk-e, házasodjunk vagy férjhezmenjünk; azzal a problémával kell szembenéznünk, hogyan kerüljük el az ezek mögött rejtőző erőt, mert nem engedhetjük meg, hogy győzelmet arasson felettünk.

- Akkor hát hogyan tarthatjuk magunkat anyagi dolgokban Isten akaratához?
Úgy, hogy Isten rendelkezésére adjuk azokat. Nem hordunk össze haszontalan értékeket, nem gyűjtünk óriási bankbetéteket, hanem az Ő számlájára halmozunk fel kincseket. Neked és nekem is tökéletesen készen kell lennünk arra, hogy bármelyik pillanatban megváljunk mindentől. Nem számít, hogy 2000 pénzt hagyok ott, vagy csak kettőt. Az számít csupán, hátra tudom-e hagyni mindenemet szemernyi sajnálkozás nélkül. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy próbáljunk megválni mindenünktől; nem ez a lényeg. Arról van szó, hogy te és én Isten gyermekeiként nem halmozhatunk magunknak bizonyos dolgokat. Ha megtartok valamit, azért teszem, mert Isten szólt a szívemhez, ha megválok tőle, azt is ezért teszem. Isten akaratához tartom magam, és nem félek adni, ha Isten arra kér, hogy adjak. Semmit sem azért tartok meg, mert szeretem, hanem sajnálkozás nélkül tovább adom, ha erre kapok felszólítást Istentől. Ez jelenti azt, hogy valaki szabad, el van választva, és el van különítve Isten számára.

"Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg... Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?"Lk.12:15.20

Watchman Nee életéről bővebben...ITT