A hit felelőssége

"Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, és azt mondja nékik valaki tiközületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek, mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt õ magában." Jakab levele

Az Újszövetség szerint az üdvösséget egyedül hit által - Krisztusnak a kereszten elvégzett engesztelésébe vetett hit által - lehet elnyerni, bármiféle emberi cselekedet nélkül. Ez az üdvözítő hit viszont a továbbiakban mindig megnyilvánul megfelelő cselekedetekben is: olyan tettekben, amelyek összhangban vannak a megvallott hittel. Az a hit, amely nem termi meg ezeket a megfelelő cselekedeteket, nem több, mint üres vallásosság; halott hit, amely nem képes elvezetni az üdvösség valóságos megtapasztalásához ill. ha már élő hitről van szó, amikor nem működtetjük, halott hitté válik. A hit és a cselekedetek kapcsolatára vonatkozó, fenti következtetés természetszerűleg egy újabb kérdést vet fel:

- Melyek azok a cselekedetek, amelyeknek ott kell lenniük minden olyan ember életében, aki vallja, hogy hisz a Jézus Krisztus általi üdvözülésben?

Ez egy olyan téma, amelyről a keresztények sokszor tévesen gondolkodnak, és zavarosan nyilatkoznak. Ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos zavart eloszlassuk, legelőször is tisztáznunk kell bizonyos alapvető tényeket a hit felelősségével kapcsolatban. A hiteles keresztyén életnek megvan a saját elsőbbségi rendje az életünkben: az első helyen van Isten, a második helyen mások, a harmadik helyen mi.

Helyénvaló tehát, hogy amikor az életünk harmadik csoportjáról beszélünk(mi), akkor figyelmünket a belső emberre összpontosítsuk. A Szellem bennünk munkálkodik, hogy rajtunk keresztül is működhessen. Amikor azonban arra törekszünk - segítséget kérve Isten Szellemétől -, amiknek lennünk kell, akkor kezdünk gyümölcsöt teremni, egyre többet, aztán meg sokat. Ez a végső cél lebegett Pál apostol szeme előtt, mikor ezt írta: "Mert Isten az, aki ébreszti bennetek az akarást és a cselekvést is az ő tetszésének megfelelően" (Fil 2,13). Azt is mondja: "Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Fil 1,6).A szellemi gyümölcs a bensőnkben terem. "De a Szellemnek a gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség." Gal 5:22

Az ő bennünk "léte" sokkal fontosabb, mint a "cselekvése".

Az érzelmi éretlenség egyik jele az egymásért való felelősség vállalásának teljes visszautasítása, vagy kifejezésének hiánya a TEST felé, szeretetben. Egy fiatal a felnőttség minden kiváltságát magának akarná, de visszautasítja a felelősség vállalását. Ez szellemileg is így igaz. Isten ránk tett - mint érett keresztyénekre -, bizonyos kötelezettségeket is. Amikor engedetlenkedünk és visszautasítjuk ezeket a kötelezettségeket, hűtlenek vagyunk. Másrészt amikor hűségesek vagyunk, az azt jelenti, hogy elfogadtuk az Istentől nekünk adott kötelezettségeket. "Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat."1Kor 13:11

Legtöbbünk bizonyára lassabban fejlődik, mint kellene, mert nem engedi, hogy a Szellem irányítsa élete minden területét. Ez mesterségesen lelassított folyamat a TEST-ben az egyének életében.
"És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talált. És monda a vincellérnek: Ímé, három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, [jó]; ha pedig nem, azután vágd ki" Lk.13:6-9

Ekkor jön a kegyelem által működő hit munkája. Inkább a hit hűségének engedelmességével engedjük, hogy az Isten minden rossz szokást és káros befolyást eltávolíthasson belőlünk. Türelmetlenné válhatunk, mikor felfedezzük, hogy oly hosszú időbe telik, míg olyanok leszünk, mint Ő. De mégis türelmeseknek és hűségeseknek kell lennünk, mert azt, hogy hasonlók legyünk őhozzá, megéri kivárni.

Ki állíthatná azt magáról ebben az életben, hogy elérte volna a teljesen tökéletességet? Azt azonban tudjuk, hogy mikor majd előtte fogunk állni az örökkévalóságban, vele együtt megdicsőülünk. Isten a tervének egyre mélyülő munkáját kezdi véghezvinni az életünkben, mihelyt készek vagyunk hűségesen "igen"-t mondani az ő akaratára: felelősséggel akarj szeretni.

A Szentírás azt mondja: "De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny, megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete" (Jak 1,25). Újból és újból hangzik a figyelmeztetés, hogy legyünk hűségesek az Ő szavának megcselekvésében. A Bibliában számos, e korszak végére vonatkozó ítéletről olvasunk. Köztük az egyiket a Krisztus ítélőszékének hívják. Egy napon valamennyi keresztyén ott fog állni Krisztus előtt, hogy számot adjon arról a munkáról, amit megtérése óta véghezvitt. Mi nem a világ szemében elért sikerek alapján leszünk megítélve, hanem, hogy milyen hűségesek voltunk azon a helyen, ahova Isten állított minket.

Pál apostol 1Kor 3,9- 16-ban arra utal, hogy Isten a hűség alapján fog megítélni minket. Valamikor hűségünknek az a legnagyobb próbája, hogy mennyi időt töltünk el Biblia-olvasással, imádkozással, és megmaradunk-e az igazságosság elve mellett, máskor viszont a szeretet kifejezésében kell odaszántan kitartani. E világ gondjai és terhei sokszor megzavarnak minket abban, hogy az Úr előtt hűségesen a testvérek között pedig szeretetben járjunk. A virágzó anyagiasság közepette vigyáznunk kell, nehogy mi is ugyanabba a kelepcébe ne essünk, mint a Laodiceaiak. Ők Isten haragját és nemtetszését vonták magukra, mivel úgy érezték, hogy nekik nincs szükségük semmire, mert anyagilag gazdagok (Jel 3,17).

Pál apostol szolgálatának végén, kulcsot ad át az Egyháznak: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája. amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon" (2Tim 4,7-8).

Akármi kudarc érte is Pált, és bármennyire is elmaradt a tökéletesség mértékétől, azt tudta, hogy neki az Úrhoz és az Ő testéhez mindhalálig hűségesnek kell lennie. Ez a csodálatos bemutatása a szellem gyümölcsének gerezdjéből azt teszi: hűség a bizonyságtételünkben, hűség az odaszentelésünkben, elhívásunkban, és hűség Krisztus szeretet parancsához.

Pál a szeretet himnuszában az első definícióban, azt említi a szeretet lényegéről, valóságáról: "A szeretet hosszútűrő (türelmes, állhatatos, kitartó)"1Kor 13:4a A hűség nem csak a keresztyén által gyakorolt hit (a görögben a hűség szó u.a, mint a hit szó), hanem inkább a kipróbált hitet jelenti, azt a becsületet, tiszta lelkiismeretet vagy megbízhatóságot, amely a Szellem által terem, mégpedig egy Ő neki átadott életben. Ugyanez a szó fordul elő Tit 2,10-ben, ahol a King James Version "megbízhatóság"-gal fordítja. Pál apostol azt tanítja, hogy a hit titka nem mindenkinél található tiszta lelkiismerettel. "Hasonlóképpen a diakónusok tisztességesek legyenek, nem kétnyelvűek, nem sok borivásba merültek, nem rút nyereségre vágyók; Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel."1Tim 3:8-9

A kis dolgokban való hűség az egyik legbiztosabb jellempróba, amint Urunk ezt a talentumokról mondott példázatában jelzi: "A kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután" (Mt 25,21). A jó erkölcs nem annyira mennyiség, inkább a minőség kérdése. A jó az jó, a rossz az meg rossz a kicsi dolgokban éppúgy, mint a nagyokban. És a hűség végső jutalma adva van Jel 2,10- ben: "Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."

Ma a keresztény társadalomban három akadályt látok a hit prosperálásának útjában, s ez az u.n kijelentés nélküli, informatív hit a magányosság és az önzés.

- A hit gyakorlása, csak szeretet által életképes. Pál apostol rávilágít arra, hogyha elfeledkezünk a szeretetről (agapé) és leszükül a hit gyakorlása önmagában az ismereteinkre, nem fogják elérni a a hit céljait. A szeretet nélküli, információn alapuló tudás problémája, hogy öncsalásba visz. A megszerezett ismeret lelkünket elégülté teheti, de nem képes megváltoztatnia az ember belső természetét.

- Az egyedül lét magánya pedig, meggátolja az egyént a kitartásban, a szeretet által működő hit érvényesítésében és az ember kreatív, alkotó munkájában. A Szentírás alapján Isten megmutatott több gyógyszert erre a problémára, s az egyik ezek közül a szeretet vetése. Isten legfensőbb parancsában is azt tudatosítja Egyházával, hogy szeressük őt, mert ő előbb lépett felénk, mint mi.

- A szeretet adása, kifejeződése és nem csak befogadása idézhet elő változást. A szeretet az a szellemi erő, amely legyőzheti a magányt vagy az önzést. Ne feledjük, hogy a szeretet nem csak egy érzelem viszony, hanem Isten maga. Ennek megértése és befogadása olyan cselekvésbe vezethet, amely legyőzi az önközpontúságot azzal, hogy az én-t, én feletti célok felé fordítja. Ez tulajdonképpen egy kifelé haladó isteni valóság.

Az önzés egyeduralkodásával szembesülünk napjainkaban. Ez nem hat újdonságként, hisz a Szentírás előre jelezi e jelenvaló világkorszak degenerálódásának alapproblematikájában. Pál apostol próféciájának előrejelzése, egyértelműen meghatározza ezzel kapcsolatban, napjaink szellemi meteorológiáját :

"Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz* idők állanak be, tudniillik lesznek az emberek: magukat és a pénzt kedvelők, kérkedők, fennhéjázók, káromlók, szüleik iráni engedetlenek, hálátlanok, elvetemültek, szeretetlenek, engesztelhetetlenek, vádaskodók, mértéktelenek, fékezhetetlenek, a jót nem kedvelők, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább kéjkedvelők, mint Isten kedvelői. Olyanok, akiknél megvan az istenfélelem külsõ látszata, de annak hatalmát megtagadják. Fordulj el tőlük." 2Tim.3:1-5

A szeretet másik munkája teljesen akarati oldal, amely a döntésünkel tud aktivizálódni bennünk. A szeretet második kifejeződésének értelmi működése ez, a megértés általi szeretet. A teremtésben, az embernek van tudata és értelme, és ezt a szeretet irányítására lehet felhasználni. Ez a felfogóképesség segíteni képes a „tudatos szeretési mód” meghatározásában és megcselekvésében.

"És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne." 1Jn.4:16

Pál buzdítja ezzel kapcsolatban a Galatabelieket. Ha figyelmesen olvassuk láthatjuk miként ad tanácsot az elmozdulásban vertikálisan az Istenből merített, horizontális közösségből:
"Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti Szellemiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek szellemével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg. Minden ember pedig az o maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve."Gal.6.

Itt az ige nem azt jelenti, hogy mi hordozzuk, cipeljük egymás terhét sanyarúan, soha meg nem szabadulva tőle. Az ima feladata az, megszabadulni a tehertől. Krisztus hordozta el, bűneinket és terheinket. (Ó.sz.-ben 2 állatot használtak az engesztelés napján: áldozat & bűnbak)

- Akkor, miért szükséges fölvennünk más problémáit?

A választ Pál apostoltól idézem. "Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részérol betöltöm ami híja (hiány; szükség) van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az O testéért, ami az egyház" Kol.1:24

Tehát képviselői feladatunk van, amely a közbenjárás, közvetítés, érvényesítés. Jogorvoslatot szerzünk és egyben érvényesítjük azt, amelyet Krisztus a kereszten már megszerzett 2000 éve. Nem u.a tesszük, mint Krisztus a golgotai kereszten, hanem bemutatjuk újra ill. szolgáljuk a TESTÉT, amely az egyház. Ez jelenti hordozni az imaterhet, - Isten Királyságának érvényesítéséért - amelyet Krisztus tesz ránk, hisz Ő is ezt teszi a mennyben. Az utolsó idők veszélyes korszakában, élet-halál kérdése a szüntelen könyörgés:

"Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért" Ef. 6:18




*nehéz szó jelentése = nehezen elviselhető; fárasztó; veszélyes, ártalmas; szigorú, zord, veszedelmes. A szó a Szentírásban két helyen jelenik meg, érdekes módon egy sátáni megszállottra van használva. "És amikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngös ment eléje, a sírboltokból kijővén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton." Mt. 8:28