Babilon Vs. Királyság

A társadalmak többsége látja és a saját bőrén tapasztalja is, hogy a világban évről évre, hónapról hónapra egyre nagyobb mértékben van jelen a szociális válság, amelynek a mértéke csak súlyosabb lett a gazdasági világválság negatív hatásai következtében. Vajon mi, keresztények, a könnyű vagy inkább a nehezebb utat válasszuk. Az előbbi vagy az utóbbi vezet el a létünk boldogulásához. Erre csak látszólag egyértelmű a válasz, mint ahogy a gazdagság szabadsága, vagy a lehetőségeink korlátozottságai hoznak megoldást...


"És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt." Jel. 17:5-6


A Biblia szerint Babilon alapítója Nimród volt, aki vezetőként szembefordult az egy Istennel. Miközben a Mindenható azt az utasítást adta az embereknek, hogy „töltsétek be az egész Földet” Babilon lakói ezzel szemben úgy döntöttek, hogy nem fognak elszéledni a Föld színén, hanem a saját nevük dicsőségére pompás várost és égig érő tornyot fognak építeni.

János apostol azért állította róla, hogy parázna, mert szinkretizmusa és okkult vallásaival elszakította a nemzeteket Istennel kötött szövetségei áldásoktól.

A Szentírás alapján ez a vallási-politikai rendszer a történelmi Babilon bukása után sem szűnt meg, hanem lényegét tekintve keletkezése óta változatos formákban minden egymást követő világbirodalom szellemi-vallási arculatát meghatározta.

Babilon láthatatlan kormányzása alatt álló posztmodern világunk is, amely Isten Királyságával szemben destruktív vallási-szellemi erőket, kulturális ideológiákat közvetít és kényszerít rá az emberekre.

Babilon fejedelme arra készteti a keresztényeket a világon keresztül (pl. család, munkahely, demokrácia, stb.) - sokszor egy nyomás alá helyezve ezzel a lelkiismeretet -, hogy követeljük és hangsúlyozzuk személyes vagy a Szentírásban olvasott jogainkat érvényesítsük, ha kell bármi áron. Persze ebben lehet igazság is és gyakran ezt tartjuk a helyes, követendő útnak.

Sok tanító ösztökél bennünket a gazdagság, jólét és a komfortunk elérhetőségére s teret engedve, képzelő erőnknek, vágyainkat felszabadítva ezzel. Hozzáteszem újra lehet ez aktuális is.

Kérdés formájában szeretnék hozzáfűzni (nem elvetve a kereszt anyagi életünkre megszerzett kegyelmét) és ezzel elindítani gondolataimat:

1. Mi a kivitelezésünk forrása és tartalma?
Tudjuk, nem arról van szó, hogy a pénz minden gonoszságnak gyökere. A gazdagság nem rossz és elvetendő. Szentírás közli, Istennek van terve a pénzünkkel. Amire rá akarok mutatni, a babiloni szisztéma ellenpólusa, nem önmagában a Szentírásban leírt áldások lehetőségei vagy a pénzügyi függetlenség szabadsága, hanem a Királyság megtalálása és annak való alávetettség.

Jézus az evangéliumokban tisztán szemlélteti, csakis a Királyság által értjük meg üzenetét, egész földi létünkre nézve. A megváltott ember szellemi, lelki és fizikai életére nézve az áldások lehetőségei és jogai vannak fenntartva abban.

És még a Királyság szellemi alapelveinek felismerése sem jelenti a helyes kiterjesztés módjának teljes garanciáját szellemi vonatkozásban. Mire gondolok? Arra a folyamatra, mikor az igazság könnyen önigazsággá, a jogaink felismerése, önérdekek centrumába kerülnek s így lesz önigazságunkból önérvényesítésünk.

Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a Mennyek Királyságának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővőlködik (perisszeuó); de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van. Máté 13:11-12

Egy fordítási vagy szövegértésnél lényeges, hogy az idegen szó legmegfelelőbb jelentését találjuk meg, mert ha csak elsiklunk a többletjelentések felett és megelégszünk az első változatnál, félrefordíthatunk és ezáltal az egész szöveg értelmezhetetlenné válik.

A perisszeuó görög szó jelentése 1) többletként jelentkezik, megmarad, fölösleges 2) bővölködik vmiben, bőven van neki 3) felülmúl, megelőz, kimagaslik, növekedik, gyarapodik 4) bőségesen ad, gyarapít.

Millió és millió keresztény imája és vágya ennek a beteljesedése személyes életére nézve.

Mi lehet akkor a baj? Királyság szellemi alapelveinek és céljainak való fittyet hányás!

2.A megigazulás nélkül nem működik
Királyság kiterjedése több irányú. A juhok, mennyei stratégiájú szerveződése földi közösségen belül (eklézsia) illetve a megváltott emberrel való közösségen belül is létrejött.

Így bontakoztatja ki, és fejleszti a személyünket Isten Szelleme, miközben annak fejlődésével a közösség is fejlődik.

Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát (jogszerűség) és ezek mind megadatnak néktek. Máté 6:33

Ugye a Királyság és a gyülekezet közötti kölcsönhatásokat szeretnénk érvényesültnek látni. Jézus azt tanítja keressük a Királyság szellemi kulcsait és annak igazságosságát is! Királyságon belüli hatások és működési szisztémák gyakorlata, az emberi tényezők miatt, nehezen kivitelezhetőek, amikor az újjászületett teremtmény nem jár a megigazultság kegyelmi ajándékában.

Megigazulás a Szentírás középponti kinyilatkoztatása szerint, keresztény hitünk alapját jelenti. Az ember kegyelemből, hit által történő megigazulása a teljes győzelmet vetíti előre, ezért Babilon erőinek igen nagy részét mozgósítja ennek meghiúsítására.

Ezen a ponton ezért olyan küzdelem kezdődik, amelyről a világi és a formálisan vallásos embereknek elképzelésük sincs, csak azok ismerik, akik a hit által megigazultak. Luther, majd a nyomába lépő többi reformátor felismerték, hogy több teológiai csűrés-csavarás valójában megtagadja a hitből való megigazulás bibliai tanításának lényegét.

A reformáció korától fogva természetesen újra értelmet nyert a hitből való élet, a megigazulás Isteni valósága.

Még valami...
A XX. sz. reformációja egy új irányt vett. A kereszténységen belüli rekonstrukciók a radikális döntések folyamatai, amely eleinte egy reform-közösséghez való csatlakozásban teljesedett ki, egyre fiktívebbé válik.

Reform-közösség alatt értem az un. neo-pünkösdi vagy karizmatikus egyházakat, akik bizonyos spirituális és erkölcsi területen továbbléptek Isten segítségével a Szentírás értelmezésében, bizonyos területen viszont egyáltalán nem.

Jézus tanítása szerint a királysági mag és az ellenség magja egyre radikálisabb elszakadása az emberek és nézőpontjaik közösségétől, még csak most kezdődik igazából a "vég napjaiban", ahogyan Jézus fogalmaz.

A közösségtől való elszakadás tehát immár nem feltétlenül száműzetés, vagy szellemi emigráció, árnyéklétre kárhoztatottság, hanem egyrészt kinek-kinek kötelessége, mégpedig az üdvösség és a szellemi javak manifesztációja miatt.

Ezek megvalósulása, minden esetben egyéni döntéseken, s nem valamilyen látható, vagyis eszményi közösséghez való tartozáson múlik; másrészt pedig akár a magasabb szellemi élet feltétele is lehet!

Az Egyház helyreállításához, mindig is szükséges lesz szellemi-centrumok létrejövetelére. Ezt nevezem szellemi intelligencia robbanásnak (kijelentett igazság), amikor egyensúly jön létre az egyénben lévő charisma és az egyházi érdekek között. Ekkor felszabadul a vallási ideológia hatalmának bilincse s visszanyeri az ember által közvetített Isteni üdvterv érvényességét a szellemi moralitás lejtőjével szemben. Mindehhez Isten részéről a tervszerűség és az ő mindentudása szükséges.

Az emberi tényezőt, énünk helyzetét soha nem lehet kiiktatni. Akár egy spirituális felismerés, egy élethelyzet sikere, könnyen az énünk uralma alá kerülhet, így jön létre a kijelentés vagy a megnyilvánulás oltára, úgy is fogalmazhatnék bálványa.

Ilyenkor egy csere következik be, amikorra a Kijelentő tisztelete háttérbe szorul, a 'kéz áldása' pedig előtérbe. Úgy is mondhatom, tömören: Isten akarata érvényét veszíti. Egy igazság kijelentése, felismerése még nem jelenti önmagában a megvalósulásának eszközét.

3.Kincsvadászat
Visszatérve a cikk fő témájához, Jézus alternatívája érthető és egyszerű: Két út, két Úr és két fajta kincsvadászat. Ez a két pólus a pénzszerzés és cselekvés dinamikája. Nem mondja, elérhetetlen a gazdagság, sőt ígéri, hozzátéve, a gazdagok nehezen mennek be a Királyságba (v. nehezen értik meg).

"Íme az a férfiú, aki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában (hiábavalóság, mohóság, vágy) volt!" Zsolt 52:9

Így is fogalmazhatok: a mennyei Királyságban nyújtotta pénzügyi gazdagság és a vele járó szabadság eszköz és nem cél az emberi szív attitűdjében. Mivel az újjászületett emberi élet alapja a kijelentett valóság a kincseinkről, az életben való eligazodáshoz elengedhetetlen a Királyság kincseihez fűződő viszonyunk.

"Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." Máté 6:20

A hegyi beszédben Jézus tanít a hívő ember szívéről, kijelenti, amire támaszkodik az ember szíve, az az Istene. Felszólít egy kincskereső életformára is. Hagy jegyezzem meg, hogy nem azt mondja, ahol a szív van, ott a kincsünk, hanem épp fordítva. A kincset követi a szív. A kérdés az, megérjük-e a szellemi kincsek értékét.

A jelenések könyve beszámol arról, hogy a Mennyei Királyságban is létezik vagyon, gazdagság, jólét.

"Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást."Jel 5:12

A nehézség és kényelmetlen helyzet ott kezdődik, amikor jogainkról, lehetőségeinkről, megszerzett vagyonunk birtoklásáról nehezen tudunk lemondani, sőt, ez vezethet teszthez is, az Atya részéről. Van szellemi gazdagság, amely örökkévaló és anyagi gazdagság, ami alacsonyabb szintű a Szentírás alapján.

Tudjuk a pénz meg fog egyszer szűnni. Mózes prioritásának központi részéről és szolgálatának sikerességéről olvashatunk a Zsidókhoz írt levélben. Mózes értékelte és ismerte a természetfölötti élet mozgatórugóit. Mózes választott. Felismerte a szellemi, örökkévaló gazdagság felsőbbrendűségét.

"Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,Inkább választván az Isten népével való együtt-nyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett."Zsid 11:24-26

4.Sok keresztény valóban őszintén szeretné tudni, mi is Isten akarata az életére nézve, hogyan lehet sikeres?

Mondják: „Ha tudnám, mi Isten akarata az életemben, mindent neki szentelnék!” Csakhogy még azután is, hogy ezt megígérjük Istennek, bizonytalanságban maradhatunk akaratát illetően. E bizonytalanság okát Róm 12:1-2-ben találjuk. Pál azt írja le, hogyan ismerhetjük meg Isten akaratát, és ezzel rátapint a dolgok lényegére. Ha szeretnénk megtudni Isten akaratát, először szenteljük neki magunkat!

Pál arról ír Róm 12:1-2-ben, hogy akkor tudjuk megvizsgálni, „mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (2. vers), ha

1. …igazán felfogjuk Isten irántunk való irgalmasságát (1. vers, elsõ rész).
2. …odaszánjuk magunkat „élő áldozatul” (1. vers, második része) Istennek.
3. …az elménk(szellemi felfogóképességünk) megújul (2. vers).

Csakis a megújult elme (szellemi felfogóképességünk természetfeletti kijelentéssel való találkozása az egyéni életünk céljai helyreigazítása miatt) értheti meg valóban Isten akaratát, sikerünkre nézve.

Ennek a megújulásnak azonban előfeltétele, hogy előbb meghaljunk az énünk törekvéseinek. Az nem lett volna elég, ha Krisztus pusztán szenved értünk – meg kellett halnia. Így kell ennek lennie a mi esetünkben is.

Kérjük a Szent Szellemet, hogy mutassa meg, ha van olyan területe az életünknek, amelyben nem „haltunk meg” teljesen. Minek a feladását mondta a Szellem szükségesnek ahhoz, hogy „élő áldozat” lehessünk Isten számára?

Az is lehetséges, hogy Isten helyett más pótlékokra, új lehetőségekre támaszkodunk, vagy alkotói tevékenységünkben látjuk magunkat biztosnak. Egy szó körülírja és determinálja ezt: FÜGGETLENSÉG.

Van, aki úgy akar keserűségétől, megbántottságától szabadulni, hogy elmegy vásárolni valamit, ami jobb kedvre deríti. Aki nem érzi magát elég fontosnak, talán igyekszik hírnevet szerezni. Megint mások, ha gondjuk támad a házastársukkal, mást keresnek.

Feloldhatnak bizonyos feszültséget az efféle pótlékok a tevékenységünkben és sikeres vagy sikertelen életünkben de nem szükségképpen oldják meg a gondot. Még kevésbé tanítanak meg arra, hogyan kezeljük jobban legközelebb a helyzetet, hisz csak énünk vágyait teljesítjük, nem a Király akaratát. A baj az, hogy sokszor inkább megpróbálunk Isten helyett nagy lehetőségeket keresni, ráhúzva arra kereszténységünk minden karizmatikus babonáját, csak hogy ne kelljen Istentől függnünk. Mindez mégis, ördögi függőséget és sok érzelmi krízist, fájdalmat közvetít, ahogy Pál mondja:

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: amely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal." 1Tim 6:10.

5.Csak az Istentől jövő természetfeletti HIT és a kereszt jövőképe képes ennek korrekciójára.

Nézzünk meg több olyan pótlékokat, amihez ahelyett fordulnak sokan, hogy Istent keresnék:
- Az emberi logikát vagy a múltbeli tapasztalatokat követjük, ilyenkor Istentől jövő kinyilatkoztatásra van szükségünk.
- Amikor Istentől jövő megoldás hiányzik, előfordulhat, hogy igyekszünk elmenekülni a kemény valóságtól vagy magától Isten elől, pedig Istennel való közösségre volna szükségünk, hogy Isten tanácsát is magunk mellett tudhassuk.
- Amikor életünk egyes területein nem haltunk meg teljességgel az énnek, Isten próbákat enged meg, hogy ezekre a „még élő részekre” felhívja a figyelmünket. Ugyanakkor a szenvedés nem csak a bűnnel való harcban segít, hanem ez által jobban megláthatjuk azt is, hogy Jézus hogyan mondott le mindenről értünk.

Talán akkor értjük meg valamennyire is a kereszt lényegét, ha lemondunk szívünk leghőbb vágyáról… ez talán olyasmi, amit saját keresztre feszítésünk tapasztalatának lehetne tekinteni, noha összehasonlíthatatlanul csekélyebb a Megváltó szenvedésénél, mégis megadja azt a lehetőséget, hogy egy bizonyos fokig részestársai lehetünk szenvedéseiben. Saját szenvedésünk minden formájában erre a közösségre hív. Ezt a realitást azok valósítják meg, akiknek fókuszában a Királyság áll...

"Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten Királyságáért, aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. " Lk.18:29-30