“Az emberben rejlő képességek
nagyobbak, mint ahogy azt ő tudja,
és a képességek, amelyeket Isten neki adhat,
nagyobbak, mint azt álmodná.”
(Spurgeon)
„Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.” (Gal:4:26) Nagyszerű az Isten hangját meghallani és ha jövőképet kapunk, az még becsesebb. Azonban készüljünk fel, nem lesz egy „leány-álom”, amíg odaérünk a beteljesedésig. Szükséges tudnunk azonban: nagy felelősség lesz rajtunk a kinyilatkoztatásokat megkapni, kihordani, majd megvalósítani...Az álom ott kezdődik, amikor nincs meg a forrásod. Ennek a megvalósulása, sokszor egy nehéz ponton fog elkezdődni.
Bevezetés
Úgy tűnik, hogy az új vagy nem a megszokott egyházi beidegződéshez igazodó tanítások vagy pneumatikus manifesztációkkal kapcsolatosan, az egyház nagy része nem tudja használni a kijelentés és megkülönböztetés ajándékát. Így abba a hibába esik, hogy nem tesz különbséget, illetve összességükben fogad el vagy vet el szellemi összefüggéseket és megnyilvánulásokat.
Akik egy dologról általában nagy elismeréssel szólnak, nem tudják elviselni, hogy ha valamilyen hibát találnak abban; akiket pedig nagyon leköt valami hiányosság vagy olyan részlet, amivel nem tudnak egyetérteni, rögtön elvetik az egészet. Mindkét tévedés akkor jelentkezik gyakran, amikor egy egyház nem ismeri kellőképpen a Szentírást illetve a Szent Szellem munkájából igen keveset tapasztaltak meg. Elhamarkodottan és igazságtalanul fogunk cselekedni, ha ily módon ítélkezünk akár egy ember vagy gyülekezet felett.
Minden keresztény, akin keresztül manifesztálódnak a kijelentés ajándékai, igen intenzív kísértéseknek és próbáknak lehet kitéve. Ezért folyamatosan ügyelnie kell saját szellemi kondíciójára, hogy ne a rutin kezdje irányítani.
Ha nem figyel a szellemi ajándékok használatakor, a következő lépés az lehet, hogy a már nem működő szellemi ajándékok helyett pszichikai és később un. diabolikus erő kezdheti meg tevékenységét. Ezért van annyi karizmatikus jósnő illetve férfi guru, és semmit látó tudományos munkatárs Krisztus testében. Amikor pedig a bűnbánat nélkül újra használni akarja beindítani a szellemi ajándékokat, már csak tisztátalan szellemtől kaphatott hozzá szellemi intenzitást és információt.
Amikor bármilyen szellemi kijelentés vagy megnyilvánulás történik, de nem tartjuk a teljes Szent Írást ítéletalkotásunk önmagában elégséges alapjának, a megtévesztésnek nyithatunk kaput. Akik következetesen a Szentírás kijelentett biztos szellemi szabálya szerint ítélnek meg bizonyos eseményeket, egészséges bibliai következtetésekre jutnak el.
Azok viszont, akik több tucat eltérő szabályt követnek, ahelyett hogy igaz és helyes döntéseket hoznának, zavarba és sötétségbe juttatják önmagukat és másokat. Az említettek valóban mérceként használják a Szentírást, de csak addig, amíg úgy vélik, hogy céljuknak megfelel, viszont nem használják egyedüli mérce gyanánt, amely önmagában elégséges, hanem sok egyéb, az Írástól eltérő tapasztalatokhoz folyamodnak, hogy annak alapján ítéljék meg e munkát.
Amikor Isten megteremtette a földet a semmiből hozott létre szemmel láthatóakat. A Szent Szellem lebegett a vizek felett, bejött az élettelen, meddő helyzetbe. „A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” (1Móz 1:2) A „rahaf” a héber megfelelő, ami lebegést, valami felett való kotlást jelent Amikor a Szent Szellem ezt a kifejezést használja, akkor a szüléssel hoz párhuzamot. Életet hoz elő. Egyébként ma a „rahaf” szót a szaporodásra is használják.(lsd.5Móz 32:11)
Ki a forrás?
Az Isten Szellemének a feladata ebben a korszakban, létrehozni az álmot és beteljesíteni az életünkben, akár a meddő és élettelen helyzetekben, körülmények közepette. Ez a specialitása! „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami a látható, a láthatatlanból állott elő.”(Zsidó.11:3)
Isten Szelleme bejön a meddő helyekre és ott cselekszi meg akaratát!
“...Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a Mennyeknek Királyságába.” (Máté 18:3.)
Ha nem vagyunk hajlandóak bízni a szellemünkben kapott isteni tudásban, mint a kis gyermekek, akkor sosem fogjuk megérteni Isten Királyságának útjait. Ezt jelenti a Szellemben járást lélek területén is. Ha kapunk egy nagy álmot, látást akkor az a Szellem birodalmából származik, Pál apostol is erre irányítja figyelmünket:
"Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek. Nekünk azonban Isten kijelentette az Ő Szelleme által, mert a Szellem* mindent vizsgál, még az Istennek mélységeit is. (1Kor:2:9-10)
Itt az emberi szellemről van szó több tanító szerint, és nem kellene nagybetűvel írni a „szellem” szót. Ugyanis a Szent Szellemnek nincs szüksége arra, hogy Isten dolgait kutassa, mert Ő már ismeri Isten mélységeit. Az emberi szellem kutatja Isten mélységeit. De a következő vers azt mondja: „Mert kicsoda tudja az emberek közül az emberek dolgait, ha nem az ember szelleme, amely benne van? (1Kor:2:11)
A mi szellemünk mindent tud rólunk, Isten Szelleme pedig tud mindent Istenről, és ha Isten Szelleme kapcsolatba kerül a mi szellemünkkel, akkor történnek az Úrtól jövő kijelentések. Ami pedig látható már az életünkben ( például a kegyelem munkája), az a láthatatlanból állott elő. A hitünk és a Szent Szellem véghez viszi, hogy láthatóvá váljanak a földön a dolgok. A hitünknek cselekedetei is vannak, amit a szánkkal meg kell vallanunk. Ahhoz, hogy az álmaink, látásaink megvalósulhassanak, meg kell vallanunk, ki kell proklamálnunk, ahogy Isten is előszólította a világosságot, a napot, a csillagokat.
Józsefek
Józsefnek is meg kellett vallania az álmait, hogy elinduljon a megvalósulása! A kérdés csak az, hogy mikor és kinek és hol tesszük ezt. Az álmot az Istennel való mély közösség tudja csak fenntartani a szellemünkben. A kinyilatkoztatás az emberi szellemhez gyakran csak egy hirtelen pillanatként érkezik. “Meglátunk” valamit Istenben. Gyakran azonban még magunknak is nehéznek tűnik elmagyarázni azt, amit így “látunk”, és ez kifejezetten közölhetetlen is lehet.
“Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemi gondolatokhoz szellemi szavakat szabván.” (1Korintus 2:13.)
Ha álmodunk valamit, megtapasztalhatjuk, hogy nagyon gyakran elfelejtjük őket, sok esetben már aznap kimegy a fejünkből, vagy pár nap múlva. De az Úrtól jövő álmok megragadnak minket, és a mi felelősségünk, hogy megtartsuk a szellemünkben ezeket és imádkozzunk értük. Ha nem törődünk velük, elhalnak. A próféciák beteljesedéséért is harcolnunk kell, így az álmokért is.
„Ezt a parancsolatot adom neked, fiam Timótheus, a rólad való korábbi jövendőlések (próféciák) szerint, hogy vitézkedjél azokban, ama jó vitézséggel. Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet.” (1Tim:1:18-19)
Egy angol fordítás szerint: „a próféciák által harcold meg a jó harcot.” A „harcold” görög szó jelentése: „katonai hadjáratot előkészíteni, katonákat harcba vezetni, aktívan benne lenni a katonai szolgálatban, harcolni.”
Ez tehát nem egy passzív várakozást jelent, hogy nem kell semmit tennünk, és Isten úgyis megszüli az álmot. Harc! A próféciák általi harc, vitézkedés nem azt jelenti, hogy emberek előtt kell bizonygatnunk, hogy mit kaptunk az Úrtól, hanem a szellemvilág előtt, és Isten előtt is meg kell vallanunk a hitünket.
Mária
Isten Szelleme tehát kotlik felettünk, és megtermékenyít, és szaporodást akar hozni. Amikor Máriának megjelent Gábriel, és bejelentette neki, hogy kegyelmet talált Isten előtt, hogy Jézus meg fog foganni a méhében, Mária nem hitetlenkedett, hanem csak megkérdezte, hogy hogyan fog ez megtörténni? Az angyal ezt válaszolta neki:
A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért a mi születik is szentnek hívatik, Isten fiának.” (Luk.1:35)
Itt az „ereje”, a dunamis eredetiben. Hatalommal teli erő, valamire való képesség, erő-megnyilvánulás. Isten Szellemének a dunamis ereje az álmokat, látomásokat valóra akarja váltani. Mária „álma” így teljesedett be, rászállt Isten dunamis ereje. Gábriel Isten igéjét szólta Máriához ezek után: „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen”. Ezek után Mária pedig válaszolt az igére hittel: „Legyen nékem a te beszéded szerint.” Ebben a pillanatban elindult a megfoganás a méhében.
1.Isten akarata, álma
2.Szent Szellem „dunamis” ereje
3.Hit
4.Megvallás
A HIT szerepe
Az Istentől jövő álom sokkal nagyobb, mint mi!
Ne korlátozzuk be magunkat! Ne engedjük, hogy az álmunk elhaljon! Senki nem tudja megakadályozni az Úrtól jövő álmokat, látásokat, csak mi magunk, ha hitetlenséggel, kételkedéssel válaszolunk rájuk. A hit tudja mozgásban tartani a látásainkat.
Ha Istentől jön egy álom, látás, akkor a Szent Szellem száll ránk, és hozza Létre azt. Amikor ezt az ismeretet szellemünkben beleérző módon megkapjuk, létrejön a hit lehetősége. Az elmét a szellemmel a hit köti össze. Ha pedig ki is mondjuk a szánkkal, elkezdődik a manifesztáció. Azt azonban meg kell értenünk, hogy az az ismeret, melyen a hit nyugszik, a tudás egy különleges fajtája. Az a közvetlen, beleérző tudás, ismeret, ami Istentől jön a szellemünkbe.
“Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait; mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg.” (1Korintus 2:14.)
Ezért, amikor isteni ismeret jön szellemünkbe, döntenünk kell, hogy bízunk-e ebben az ismeretben - ami a hit gyakorlása - vagy nem - ami a hitetlenség. Amikor hit a válaszunk, a Szent Szellem ereje felszabadul a szellemünkből az elménkbe és azon túl is. Bizonyos értelemben nem a hit mennyisége az alapvető tényező. A hit lehet nagyon kicsi. Végül is, egy biztosíték vagy egy kapcsoló is nagyon kicsi, mégis nagyon fontos a kapcsolódásban betöltött feladata. Ezért mondja Jézus, hogy ha akkora hitünk van, “mint a mustármag”, drámai eredményeket láthatunk.
Másrészt, látjuk, milyen súlyos dolog a hitetlenség. Nem csak egy elnézhető, minden keresztényt sújtó gyengeség, hanem a kinyilatkoztatási ismeret elutasítása, a Szent Szellem áramlásának áthatolhatatlan gátja életünkben. A Zsidó levél írója felhívja figyelmünket Izraelnek arra a nemzedékére, amely ígéretet kapott a Kánaán földjére való bemenetelre, mégis meghalt a pusztában. Az író figyelmeztet, hogy önmagában nem elég egy ígéretet megkapni.
“Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak; de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották.” (Zsidók 4:2.)
Ha hitetlenséggel elutasítjuk Isten Igéjét, noha az igaz, az sosem fog gyümölcsözni életünkben így van a kinyilatkoztatás/álom sikerességében is. Mária ezek után elment Erzsébethez és neki is elmondta mi történt. Az első Úrtól jövő álmot, látást pedig követi a másik, ahogy korábban mondtam!
A Máté evangéliuma első részében olvashatjuk, hogy Józsefnek is megjelent az Úrnak angyala álmában és kijelentette neki, hogy ne féljen, vegye feleségül Máriát, mert Isten Szellemétől fogant benne a gyermek. Ha jön az álom, követi a többi is! Isten Szelleme hozza utána a többi megerősítést is!József másodszor is kapott egy álmot, Jézus megszületése után, hogy menjenek vele Egyiptomba, mert Heródes meg akarja ölni a gyermeket. Jött a harmadik álom is Heródes halála után Józsefhez, hogy menjen vissza Izraelbe! (Mt.2)
Ábrahám magja („álomból született nép")
Azt kell tudnunk, hogy az Úr álmait, vágyait kell látnunk, hogy megvalósulhassanak, nem pedig a saját magunk vágyait! Ezt követően, vezetést fog hozni az életünkre nézve, sorsunkat fogja megváltoztatni. Így kezdődik a kapcsolat ember és Isten között. Ő megszólít, kér bizonyos dolgokat tőlünk, engedelmességet vár el tőlünk. Ez az első szintje a kapcsolatnak. Itt még nem vagyunk szoros intim kapcsolatban vele. Itt még Ő utasít. Amikor Isten elhívta Ábrahámot és kihozta őt a nemzetsége közül, megkapta Isten nagy álmát, ami sokkal nagyobb volt, mint ő maga!
De megfigyelhetjük Ábrahám életében, hogy az engedelmesség következtében, az Úrral való kapcsolat szintje növekedik, emiatt az álom, az ígéret többször megerősíttetik és kiterjed. Végül Isten barátjává válik (1Móz:18) akinek az Úr el akarja mondani a titkait, és Ábrahám egyezkedik a mindenható Istennel, Szodomával és Gomorával kapcsolatban. Mi ez, ha nem növekedés?
Az első kijelentés így hangzott: „Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.(1Móz:12:2-3)
„Mikor kimentek és eljutottak Kánaán földjére, a Móré tölgyeséig, megjelent neki az Úr:” A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrahám oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent vala néki.”(1Móz:12:7)
Elindult az álom, látás útján és Isten tovább bátorította őt. „Móré” jelentése: „tanár”. (Móré tölgyese: híres szentély volt Sikemben, Kánaán közepén. Az ilyen szent helyeket sokszor nagy fa jelezte szembetűnő módon. Ábrahám azonban az Urat imádta ott., a kijelentőt!) Amikor megkapjuk az Úr álmát, ami az Ő szívéből származik, akkor oktatás, tanácsot is kapunk mellé, úgy is fogalmazhatnék 'használati útmutató' hisz Ő egy előrelátó Atya.
Ilyenkor kezdi áttváltoztatni bennünket az Úrtól jövő álom, kinyilatkoztatás. Hatni fog a gondolkodásunkra. Az álom, a látás formál minket, és elveszi a kicsinyhitűséget, a hitetlenséget és kiterjeszti a látásunkat.
Másodszor, akkor szólt hozzá az Úr, amikor Lót és a pásztorai versengeni kezdtek a földért. Ábrahám alázatos volt, nem volt testi ambíciója, nem lelki módon látott, mint Lót. Engedte, hogy Lót válasszon. Lót önző, sóvár szemekkel nézett fel. „Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá... (1Móz:13:10)
Ábrahám prioritásai, teljesen más felé orientálódtak:
„Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy...”
(1Móz:13:14-18)
Amikor Melkhisédek megáldja Ábrahámot, Szodoma királyától nem fogad el semmilyen ajándékot. Ismét tesztelés! Ábrahám itt már kommunikál Istennel Melkhisedeken keresztül. Isten szólít meg minket először egy paranccsal, egy utasítással, és ha követjük Őt, engedelmesek vagyunk ahogy Ábrahám, amikor kijött Háránból, akkor Isten vezet tovább bennünket.(1Móz:13:14-18)
Ábrahám, aki a „nagyobb” volt, az Úrban bízott, mert bízott az Úrtól jövő álomban annak valóráválásában. Mindig ott leselkednek az Úrtól jövő álmok, látások mellett annak a veszélyei, hogy mi magunk, testi erőből, vagy megtévesztésből létrehozzuk az álmunkat, hogy „besegítsünk” Istennek idő előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése