Graham Powell: A hit kulcsai 2. rész

Ahhoz, hogy hitünk működjön, és el tudjuk venni Isten áldásait, vannak olyan alapelvek, amelyeket ismernünk és követnünk kell. Magától értetődik, hogy Isten iráni engedelmesség által áldások szállnak ránk akkor is, ha nem kérjük ezt, de bizonyos testi, lelki és szellemi problémákra csak akkor találjuk meg a megoldást, ha kitartóan könyörgünk Istenhez, és elfogadjuk ezt hit által.

Egész egyszerűen kifejezve a hit működésének alapelvei:

a) elvenni imádság által

b) megalapozni beszédünkkel.

A Márk 11-ben egy terméketlen fügefa megátkozásával Jézus arra tanította követőit, hogyan kell a hitet működtetni. Tanulmányozzuk át gondosan ezt a szakaszt: „És másnap, amikor Bethániából kimentek vala, megéhezék. És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta, de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála, mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus monda a fügefának:

Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai” (Márk 11:12-14.). „És amikor beesteledik, kiment a városból. Reggel pedig, amikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott. És Péter visszaemlékezvén monda néki: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott. És Jézus felelvén monda néki: Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki ezt mondja ennek a hegynek: Kel fel és ugorjál a tengerbe!

És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgésekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek és meg lészen néktek” (19-24. vers).

A Márk 11-ből idézett igeszakaszban Jézus ezt mondta: „Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek és meglesz nektek”.

A folyamat lépcsőfokai tehát:

1. Imádságban kérni

2. Hinni

3. Megnyerni

4. Megalapozni beszéddel

1. Imádságban kérni:

Ha tudjuk, hogy Isten akarata számunkra az, hogy szabadok legyünk, és tudjuk, hogy az Úr

Jézus Krisztus teljes megváltásról gondoskodott a számunkra a Golgota által, akkor kérnünk

kell az Atyát Jézus nevében végleges szabadulásunkért.

2. Hinni:

Jézus azt mondta, hogy miután kértünk valamit, „higyjétek, hogy mindazt megnyeritek”* . A

hit azt jelenti, hogy „most”. Hiszem, hogy megkaptam. Bár még nem látom azt amit kértem,

bár még nem érzem magam másnak, mégis hiszem, hogy megkaptam. Az én hitem a bizonyíték

arra, hogy az áldás az enyém, az a hit, ami az igéből ered.

3. Megnyerni:

Megnyeritek: Ez jövő időben van. Hit által már a miénk az, amit kértünk, de egy későbbi

időpontban vesszük azt majd birtokba. Már a miénk a láthatatlan világban, de még nem a

miénk a láthatóban.

Mivel már megkaptad a választ hit által, már nem kell folytatod a könyörgést. Ha tovább imádkozol ugyanazért a dologért, az azt bizonyítja, hogy nem nyerted meg azt hit által. Már ne könyörögj, hanem adj hálát és dicsérd Istent azért, mert amit kértél Tőle, az már a tiéd.

A hit a te bizonyítékod. A hit a láthatatlan világhoz kapcsolódik és „látja” az áldást, mint ami már a tiéd - most! Ezután a Szent Szellem a te saját tapasztalatoddá fogja tenni azt, amit megnyertél, amikor imádkoztál. De gyakran szerepel az idő-tényező ebben a kérdésben, talán órák, napok, hónapok és néha évek. A várakozás és próba időszakában a dicséret és hálaadás által tartsd meg annak megvallását, hogy a kért dolgot megkaptad.

Ha csak alapelveket szajkózol, akkor csalódni fogsz, de ha ezt az igazságot a szellemed működteti benned, akkor meg fogod azt kapni, függetlenül attól, mennyi ideig tart a késlekedés.

Az, hogy megértettem a hitnek ezt az alapelvét, fordulópontot jelentett a számomra. Ezer meg ezer alkalommal kértem az Úrtól gyógyulást és szabadulást, de soha nem hittem, hogy megkaptam a választ.

De ekkor odamentem az Úrhoz, hogy utoljára elmondjam kérésem. Amikor elkezdtem imádkozni, képzeletem megelevenedett. Láttam a mennyekben egy hatalmas „bankot”, ahol ott volt a kereszt minden áldása az emberi faj számára, és láttam egy kis számlát, amelyen az én nevem állt. Amint könyörögtem és elhittem, hogy megkaptam a választ, elképzeltem az Urat, amint hatalmas bankjából kivesz egy kis adag áldást, ami válasz volt az én kis problémáimra, és elhelyezi azt az én személyes számlámon. Enyém volt a megoldás!

Gyógyulás, szabadulás, mindez az enyém! Még nem volt enyém a földi tapasztalataimban, de az enyém volt a mennyei helyeken. Miért? Azért, mert elhittem, hogy megkaptam, amikor imádkoztam. Mi volt erre a bizonyítékom? A szívemben lévő hit.

Hit, amelynek növekednie kellett, amint folytattam az elmélkedést Márk evangéliumának 11. részéről, és naponta hálát adtam az Úrnak (már nem kértem) azért, amit kaptam hit által. Imádságom valahogy így hangzott:

„Mennyei Atyám, már olyan sokszor kértelek, hogy változtass meg engem, és hogy szabadíts meg. De most már látom, hogy nem szabadítottam fel a hitemet. Rád helyeztem annak felelősségét, hogy engem megváltoztass, mialatt Te végig arra vártál, hogy használjam a hitemet, hogy részesülhessek abból, amit Jézus megszerzett számomra a Golgotán. Uram, most utoljára jövök hozzád ezzel a kéréssel. Kérlek, szabadíts meg engem az ellenség kötelékeiből! Jézus nevében kérem Tőled ezt. Uram, én most elfogadom szabadulásomat. Elfogadom a teljes megváltást, lényem minden részére nézve. A Te igéd ezt mondja: Amit könyörgésekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek... Én hiszek, és most elfogadom, amit kértem. Az áldás most már az enyém a mennyei számlámon. Soha nincs szükségem arra, hogy ezt újra kérjem. Dicsérlek Téged! Köszönöm Néked! Hit által teljesen szabad vagyok. A sötétség kötelékei kioldódtak. Szabad vagyok! Jézus, Szabadítóm! Köszönöm!”

Amikor ilyen értelemben elmondtam ezt az imát, valami történt bennem. Az a győzelem, amim mindig valahol előttem volt, belépett a szellemembe. Mélyen belül tudtam, hogy a győzelem az enyém, bár még ugyanannyira meg voltam kötözve. Most a Sátán démonai ellen kell majd harcolnom, nem a győzelemért, hanem a győzelem helyzetéből. Soha többé nem kértem Istentől szabadulást. Csak kitartóan hálát adtam Neki azért, ami már az enyém volt. Amikor ez a fordulópont eljött, nagyon rosszul éreztem magam, és eltekintve attól, hogy szellememben ott volt a győzelem tudata, rossz lelkiállapotom megmaradt. Három héten keresztül kitartóan hálát adtam Istennek a győzelemért, mire valamennyi változást érzékeltem.

Amikor ez eljött, nagyon-nagyon kicsi volt, de mégis változás volt, csak egy percnyi érzékelése annak, hogy valamivel szabadabb voltam. Ez bátorított engem arra, hogy továbbra is hitben járjak. Elnyertem valamit imádság által, és Jézus azt mondta, ha ezt megtettem, akkor enyém lesz az áldás. „Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket” (Zsidók 6:12.).

4. Megalapozni beszéddel

Teltek a hetek és a hónapok. Lassan kezdtem erősebbnek érezni magam, de még nem voltam sokkal szabadabb. Akkor történt, hogy az Úr megtanított engem arra, hogy ha értelmes módon folytatok szellemi hadviselést, akkor együttműködhetem Vele válaszának gyorsabb megvalósulásában.

Biztos, hogy hit által megnyertem mindazt, amiről a Golgota gondoskodott a számomra, mégis még mindig súlyosan meg voltam kötözve. Öt évvel korábban szellemek jöttek nagyon nyilvánvaló módon a felszínre, mert sírtam és testem rángatózott, de néhány alkalomtól eltekintve nyugalmi állapotban voltak. Elrejtőztek, és alkalmanként még azt is próbálták mondani nekem - gondolataimon keresztül -, hogy nincsenek is ott.

Most megvallásom kibővült. Ahelyett, hogy egyszerűen hálát adtam volna az Úrnak szabadságomért, szembeszálltam a rejtett erősségekkel. Megneveztem a kötelék területeit, és kihirdettem vereségüket. Megparancsoltam a sötétség szellemeinek, hogy hagyjanak el engem, és kijelentettem, hogy már nincs törvényes joguk az életemre nézve. Néhány hónapon keresztül folytattam ilyen módon a hadviselést, külső megnyilvánulások nélkül, de észrevettem, hogy szabadságom fokozatosan növekszik.

Majd eljött egy következő fordulópont, amelyben az Úr még világosabb betekintést adott nekem arról, hogyan kell lerontani démoni erődítményeket. Amint folytattam hitem megvallását és annak kinyilvánítását, hogy a Sátán munkáinak nincs helye bennem, elkezdtem „látni” azt, ami belül történt.

Felismertem azoknak a szellemeknek a nevét, amelyekkel Isten foglalkozott, míg én imádkoztam. „Láttam” reakcióikat, ellenállásukat, gyengülésüket, és amikor erejük megtört. Amint szellemek emelkedtek fel és távoztak el tőlem, „láttam” őket elmenni. Nem sokkal később tudatára ébredtem annak, hogy a szellemek megkülönböztetésének ajándéka kezdett működni az életemben. Ezeken keresztül az Úr személyes tapasztalatomból tanított meg arra, hogyan kell sikeresen legyőzni a sátáni kötelékeket. Az egyik fontos dolog, amit megtanultam, az volt, hogy milyen hatalmat jelent a kötelékek területeihez való beszéd, és amikor Jézus nevében szabadulást parancsolunk. Láttam, hogyan reagáltak ezek a szellemek azokra a szavakra, amelyeket mondtam.

Hatalmas erő van a kimondott szavakban. Isten úgy teremtette meg a világot, hogy egyszerűen szavakat mondott. Szavának ereje által uralkodik az egész univerzum fölött. Ha úgy döntene, egyetlen szó kimondásával eltörölhetné az egész világegyetemet. Jézus beszélt a szélhez és a viharhoz, és azok azonnal engedelmeskedtek Neki. Szavaival gyógyított és szabadított. Szellemi fegyvereinket beszédünkkel tudjuk működésbe hozni.

Abban az igeszakaszban, amelyet itt elemzünk, a fügefa kiszáradt és elhalt, mert Jézus beszélt hozzá. Hitünknek szavakban és cselekedetekben kell felszabadulnia. Jézus ezt mondta: „Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.” Miért? Azért, mert Jézus beszélt.

Másnap, amikor újból elmentek a fügefa mellett, Péter hangot adott meghökkenésének, amiért az kiszáradt és elhalt. Jézus ezekkel az erőteljes szavakkal válaszolt: „Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és

ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik (szó szerint: hiszi, hogy amit mondott, az történik, folyamatban van), meg lesz néki, amit mondott” (Márk 11:22-23.).

Valószínű, hogy Jézus, amint beszélt, odafordult egy közeli hegyhez, nem azért, mintha azt várná tőlünk, hogy szó szerint hegyeket mozdítsunk el, hanem arra a tényre világított rá, hogy bármi - bármilyen akadály - eltávolítható a hit szavával.

Annak ellenére, hogy a betegség vagy kötelék olyan mozdíthatatlannak tűnik, akár egy szilárd hegy, amikor valaki az Úr Jézus Krisztus nevében szól a „hegyhez” úgy, hogy nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, amint mondja, az el fog mozdulni onnan. Amit az ember mond, az valóban megtörténik!

Amiről itt szó van, az az egyik legfontosabb dolog ebben a könyvben: Amikor démoni kötelékekkel szállsz szembe, az Úr Jézus Krisztus nevében beszélsz és használod hadviselésed fegyvereit, hinned kell, hogy amit mondasz az megtörténik. Megtörténik amint kimondod. A hit azt jelenti, hogy m o s t !

Gondolj a hit mértékére! Hitünk mértéke különböző. Lehet, hogy a tied nagyobb, mint az enyém, de mindketten használhatjuk azt, amink van. Mivel Jézus mérték nélkül kapta a Szent Szellemet (János 3:34.), mérték nélkül rendelkezett a hit ajándékával is. Egyetlen szóval el

tudott mozdítani egy hegyet.

Lehet, hogy te és én nem vagyunk képesek arra, hogy olyan gyorsan elmozdítsunk hegyeket, mint ahogyan Jézus tette, de elérhetjük ugyanezt az eredményt úgy, hogy apránként távolítjuk el azt, a hitnek azt a mértékét használva, amellyel rendelkezünk.

Amint hittel beszélsz a démoni erődítményekhez, talán úgy találod magad, mint aki egy buldózerrel akar eltávolítani egy hegyet, vagy ha hited mértéke nem elég nagy ehhez, akkor lásd magad úgy, mint aki egy csákánnyal és lapáttal távolítja azt el.

A kulcs: hidd, hogy amit mondasz, az megtörténik. Ez felszabadítja hitedet. Így tudsz tetszeni Istennek. Ilyen módon az erődítmények elgyengülnek és összeomlanak. Nem kell nagyon erősnek vagy szörnyen szelleminek érezned magad. Az érzelmek nem számítanak! A hit az, ami által győzünk.

Ha értelmes módon szállsz szembe problémáid forrásával (a te hegyeddel), használva a hadviselés fegyvereit, és hiszed, hogy a Szent Szellem által parancsaid erőteljesek lesznek, hiszed, hogy amit mondasz, az megtörténik, amint mondod, és nap mint nap folytatod a szembeszegülést és a hegy eltávolítását, akkor az apránként leomlik. Hited lassan, de biztosan síksággá változtatja a nagy hegyet. Testvéreim, el tudtok mozdítani hegyeket!