Graham Powell: A hit kulcsai 1. rész

Két világ létezik. Az egyik az anyagi világ, amelyik látható, de ideig való. A másik a szellemi világ, ami láthatatlan, de örökkévaló. Ugyanúgy, ahogyan fizikai születés által lépünk be az ideigvaló világ valóságába, hasonló módon Isten királysága szellemi világának valóságába szellemi születés által lépünk be.

Jézus mondta: „Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát” (János 3:3.). Ezt is mondta: „Ami testtől született, test az és ami szellemtől született, szellem az” (János 3:6.). Amikor valaki Jézus Krisztushoz jön megtéréssel és hittel, és aláveti magát Jézus Krisztus úr voltának, egy belső csoda történik. A Szent Szellem új életet ad: életre kelti az ember szellemét Isten számára.

Tagja lesz Isten családjának és megkapja az örök élet ajándékát. Belépést nyer Isten jelenlétébe és kapcsolatra lép Istennel. Ez az újjászületés a hit cselekedete által történik meg. A hitet azért kapjuk, hogy beléphessünk Isten királyságába. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által” (Efézus 2:8.). A hit, amelyet nyerünk, a hitnek egy bizonyos mértéke. Ennek növekednie kell, hogy képessé tegyen minket arra, hogy egyre jobban és jobban értékeljük magát az Urat és az Ő királyságának hatalmát.

Az újjászületés előtt hozzá vagyunk kötözve az anyagi világhoz, amelyhez érzékeinken keresztül kapcsolódunk: látás, tapintás, ízlelés, hallás és szaglás. Látás által szerzett ismeretben járunk, nem kijelentésben. Az újjászületés után kijelentésben részesülünk, amint a Szent Szellem megvilágosítja Isten igéjét. Így a láthatatlan világ valósággá válik a számunkra. Szellemi képességeink által elkezdjük látni (avagy érzékelni) ezt az új világot. Elkezdünk hitben járni. Hit által menekültünk meg, és hitben járunk.

A hit meghatározása

„A hit pedig a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsidók 11:1.). Az „Amplified New Testament”-ben (Kibővített Újszövetség) ez a vers így hangzik:

„A hit azoknak a dolgoknak a bizonyossága (jóváhagyása, birtoklevele), amiket remélünk, azoknak a dolgoknak a bizonyítéka, amiket nem látunk és az ezek valóságáról való meggyőződés - a hit valós tényként való érzékelése annak, ami nincs leleplezve az érzékszervek számára.”

A „hit” és a „hinni” szavak ugyanabból a görög gyökérből származnak. A hit szava a „pistis” (főnév) a hinni szó görög megfelelője a „pisteuo” (ige). Ezért mondhatjuk azt, hogy a hit gyakorlása az, hogy hiszünk, és ha hiszünk, akkor ezzel a hitet gyakoroljuk. Hívő az, akinek van hite. Akinek van hite, az hívő. Egyszóval: hívő az, aki bízik Isten igéjében. Hit által részesülünk Isten királyságának áldásaiból. Az áldások elnyerésével való összefüggésben a hit:

- egy cselekedet: kilépni Isten Szava alapján,

- az a hatalom, amely Isten ígéretét kézzelfogható tulajdonoddá teszi,

- az a bizonyosság, hogy amiben reménykedtél, az már a tiéd,

- az a meggyőződés, hogy a láthatatlan áldások a te birtokodban vannak,

- a hálaadás megvallása a teljesített ígéretekért,

- a reménység ezt mondja: meg fogom kapni. A hit ezt mondja: megkaptam.

Az elhívás a hitben való járásra

Te és én arra kaptunk elhívást, hogy hitben járjunk. Keresztény életünk azzal kezdődött, hogy hitben átadtuk magunkat az Úr Jézus Krisztusnak. Istentől mindent hit által nyerünk. Megbocsátás, gyógyulás, szabadulás, vezetés, védelem, stb. mindezt hit által kapjuk.

Egész életedben érzékszerveiden keresztül voltál kapcsolatban az ideigvaló világgal. Most talán, hogy Krisztushoz jöttél, megpróbálsz érzékszerveiden keresztül kapcsolódni a szellemi világhoz. Ez nem fog működni! Érzékszerveidnek szellemed uralma alá kell kerülniük. Szellemednek, ahonnan a hit származik, felül kell kerekednie. El kell kezdened a kijelentés által szerzett ismeret világosságában járni, az igazság Isten igéje által jön. Szellemed kapcsolódik az igéhez és Isten királyságához, nem érzékszerveid.

Istennek tetsző élet hit által

„Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:5-6.). Énók Istennel járt és tetszett Istennek. - Miért? A hite miatt. - Akarsz tetszeni Istennek? Akkor Isten igéje szerint kell járnod! Milyen kemény szavak ezek: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” Lehetetlen!

A hit hatalma

A hit annyira erőteljes, hogy lehetőségei korlátlanok. Amikor a tanítványok megfogalmazták aggodalmukat azzal kapcsolatban, hogy egy gazdag embernek mennyire nehéz belépnie Isten királyságába, Jézus így válaszolt: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26.).

A Márk 9:17-29-ben arról olvasunk, hogy a tanítványok képtelenek voltak kiűzni egy szellemet egy epilepsziás fiúból, aki süketnéma volt. Az édesapának oda kellett vinnie a fiút Jézushoz, és amikor Jézus meghallotta, hogy mi történt, ezt mondta: „Ó, hitetlen nemzetség, meddig szenvedlek még titeket?” Csalódott volt hitük hiánya miatt. Ezután a démon rángatni kezdte a fiút, és az édesapa így esedezett Jézusnak: „Ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk!” Jézus így válaszolt: „Minden lehetséges a hívőnek.” A Máté 19:26-ban Jézus azt mondta, hogy Istennél minden lehetséges. Most azt mondja, hogy azoknak, akik hisznek, minden lehetséges. Ez azt jelenti, hogy azok, akik hisznek, Isten igéje által korlátlan lehetőségekkel rendelkeznek.

Mivel a hit ilyen erőt szabadít fel, gondosan ügyelnünk kell arra, hogy megfelelő módon használjuk. Vannak hívők, akik elsősorban saját előbbrejutásuk érdekében használják ezt az anyagi világban: többet ebből, többet abból, nagyobbat ebből, nagyobbat abból. Ha csak arra használjuk hitünket, hogy anyagi és pénzügyi természetű áldásokat szabadítsunk fel, ez nem feltétlenül rossz, de ha túlságosan lefoglal minket és azt gondoljuk, hogy Isten áldásai kizárólag ilyen dolgokat jelentenek a számunkra, akkor helytelen célokra helyezzük a hangsúlyt. Ebben a könyvben úgy beszélünk a hitről, mint ami felszabadítja Isten áldásait a szellem, a lélek és a test számára. Az ige nem hagy kétséget afelől, hogy Istennek az az akarata, hogy szabadságban és egészségben éljünk.

A hit forrása

A hit Isten igéjéből származik: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róma 10:17.). Ha hithez akarunk jutni, hallgatnunk kell Isten igéjét. A hitet nem kérnünk kell. Nincs értelme így imádkoznunk: „Uram, nincs hitem. Kérlek, adj nekem valamennyit!” Ha azt akarjuk, hogy legyen hitünk, olvasnunk kell az igét és elmélkednünk kell felette. Nem önmagában az igeszakaszok (logosz) olvasása fogja eredményezni a hitet: szívünket az igére és az Úrra kell helyeznünk.

Ezután a Szent Szellem képes lesz arra, hogy a „logosz”-nak, az írott igének egy-egy részét szellemünkbe helyezze. Amint ezek megelevenednek - „rémává” válnak a számunkra - a hit felszabadul.

Hagyd abba a hitért való könyörgést, ehelyett legyél Isten előtt az Ő igéje mellett. Válassz ki olyan igeszakaszokat, amelyek a hitről szólnak, olvasd azokat a részeket, amelyek elmondják neked, ki vagy te Krisztusban. Ne küszködj az elméddel, hogy megpróbáld megérteni, hanem az elméd legyen nyitott! Ahogy telnek a hetek és a hónapok, az ige el fogja végezni a maga munkáját benned, és a Szent Szellem, a mi tanítónk, részesíteni fog téged adományaiból.

Lehetséges, hogy nem fogod látni hited növekedését egyik napról a másikra, de hetek, hónapok, évek elteltével bizonyosan látni fogod a különbséget. Ez olyan mint egy mag, amit ha elültetnek, az növekszik, érik és végül learatják, bár lehetséges, hogy növekedése nem észlelhető egy rövid idő eltelte után (Márk 4:26-29.).

A hit mértéke

Minden keresztény rendelkezik a hitnek egy mértékével: „Isten adta kinek-kinek a hit mértékét” (Róma 12:3.). Ez a mérték személyenként változik, de mindenkié növekszik. Pál azt mondta a thessalonikai hívőknek, hogy hitük nagyon megnövekedett (II. Tessz. 1:3.). Nem szabad összehasonlítgatnod hitedet másokéval, vagy féltékenynek lenned mások hitére, hanem használnod kell hitednek azt a mértékét, amellyel rendelkezel. Azt fogod tapasztalni, hogy a használat során hited növekszik. Amint megtanulod felszabadítani a hitedet, az eredmények felbátorítanak majd téged. Végül fel fogod fedezni, hogy az Úr munkálkodik rajtad keresztül, már nem látod Őt távolinak, vagy olyannak, mint Aki nem törődik veled, hanem Ő veled van. Ő be fogja tölteni különféle szükségleteidet. Izgatott leszel, bár lehet, hogy lesznek harcaid, amelyek megpróbálnak téged. Kezdj el hálát adni Istennek, hogy rendelkezel a hitnek egy mértékével!

A hit a láthatatlan dolgokra vonatkozik

„A hit ...a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsidók 11:1.). Bizonyítékok alapján tudhatunk valaminek a létezéséről. Lehetetlen, hogy egy olyan dolognak bizonyítéka legyen, ami nem létezik. Szellemi dolgokban a hit a mi bizonyítékunk. A természetes szem nem látja Isten királyságát és annak roppant nagy lehetőségeit, amelyek elérhetőek a mi számukra is a Golgota által. Az Efézus 1:3. azt mondja, hogy Isten „megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben a Krisztusban”. Ha nem látjuk ezt a világot vagy annak áldásait, nem jelenti azt, hogy ez nem is létezik. Valójában a láthatatlan világ sokkal valóságosabb, mint a látható, abban az értelemben, hogy örökkévaló. A mi világunknak volt kezdete és lesz vége. A láthatatlan világ örökkévaló, és ezt a világot hit által tudjuk megérinteni.

Ha egy érmét tartanék a nyitott kezemben, és azt mondanám néhány embernek: „Nézzétek, egy érme van a kezemben”, akkor mivel ők látnák az érmét, nem lenne szükségük hitre, hogy elfogadják azt, amit mondok. De ha ezt az érmét a hátam mögé teszem és ezt mondom: „A kezemben van egy érme”, akkor nekik el kell dönteniük, hogy elfogadják-e szavamat, vagy sem.

Az a tény, hogy ők nem látják az érmét, nem bizonyítja azt, hogy az nincs is ott. Az ott van, de nekik el kell hinniük a szavamat ahhoz, hogy ezt tudják. Az óriási láthatatlan világban az Úr Jézus Krisztus által elérhetővé vált a lehetőség minden szükséglet betöltésére. Isten igéje beszél nekünk erről. El kell döntenünk, hogy elhisszük-e Isten szavát, vagy sem. Az a tény, hogy nem látjuk ezeket a lehetőségeket, nem jelenti azt, hogy ezek nem is léteznek. Ezek valóságosak, és ezeket nekünk meg kell ragadnunk. A mi hitünk a bizonyítéka ezek létezésének, valóságának. A hit a nem látott dolgok bizonyítéka. Isten igéje igazság. Isten nem hazudik. Ő nem tud hazudni (Titus 1:2.). Az Ő szava megbízható.

A hit az Ő szavából származik

A II. Királyok 6. elmondja nekünk azt a történetet, amikor Szíria királya elküldött egy nagy hadsereget lovakkal és harci szekerekkel, hogy fogják el Elizeus prófétát. A sereg eljött egy

éjjel, és körülvette a várost. Elizeus szolgája korán reggel felkelt, és megrémült attól, amit látott. Azonban Elizeus nem nyugtalankodott, mert nemcsak természetes szinten látott, hanem betekintést nyert a szellemi dimenzióba is. Ezt mondta szolgájának: „Ne félj, mert többen vannak, aki velünk vannak, mint akik ővelük. És imádkozott Elizeus és monda: Ó Uram, nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson” (16-17. vers). Különös ez az imádság? Nem.

Elizeus azért imádkozott, hogy szolgájának legyen szellemi látása. Volt egy másik világ, amely láthatatlan volt az ő számára. Egy valóságos világ! Az, hogy a szolga nem látta, nem jelentette azt, hogy az nem is létezett. Az ott volt, de addig, amíg szellemi szemei nem nyíltak meg, nem látta. „És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül” (17. vers). Elizeus a hit embere volt. Hite a láthatatlan világra vonatkozott. Ez a hit tetszett Istennek, és angyalai által szabadításról gondoskodott a számára.

A hit az a csatorna, amelyen keresztül kapunk

„A hit a reménylett dolgok valósága...” (Zsidók 11:1.). A hit az a csatorna, amelyen keresztül megkapjuk azt, amiben reménykedünk. A remény és a hit együtt működik, de hit által nyerjük el Isten ígéreteit, nem reménység által. Sok keresztény azt gondolja, hogy hite van, pedig valójában csak reménysége van.

A reménység a jövőre vonatkozik. A hit pedig a jelenre. A reménység ezt mondja: „Meg fogok szabadulni”. A hit ezt mondja: „Megszabadultam!”

Ez nem a reménység aláaknázása. A reménységet úgy lehetne meghatározni, mint egy jó dologra való bizonyos várakozás és ez rendkívül fontos. Soha nem lesz hited, ha nincs reménységed (bár lehet reménységed hit nélkül.).