Nagyon megörültem Rick Joyner gondolatait elolvasva, hisz hónapok óta én is, e témával foglalkozom...
A kereszténység egyik legtragikusabb hibája az, hogy a végidőkre vonatkozó ítélet próféciáira koncentráltunk, ahelyett, hogy betöltöttük volna a Királyság evangéliumának hirdetésére vonatkozó parancsot. Az evangélium azt jelenti, hogy „jó hír”, és ez a legnagyobb hír, amit a világ valaha hallott vagy hallani fog. Amikor ezt a mindennél nagyobb reménységet szavakba öntjük, semmilyen más üzenetnek sem lesz nagyobb hatása ezen a földön. Itt az ideje, hogy felvállaljuk ezt a feladatot.
Ez nem azt jelenti, hogy el kellene tekintenünk a fölött a próféciák fölött, amelyek a korszak végén a világra következő nehézségekről szólnak. Egy jó megközelítés az, ha azt mondjuk, hogy ezek a nehézségek már kibontakozóban vannak. Bolondok vagyunk, ha nem vesszük figyelembe ezeket, és nem készülünk a beteljesedésükre.
Viszont az ördög sikeresen hitette el a világgal azt, hogy a keresztények a végítélet félelmetes prófétái, akik tulajdonképpen mindent elleneznek, és azon vannak, hogy mindenkinek elrontsák az örömét. Sok keresztény segített táplálni ezt a képet a prédikált üzenetével, és az üzenet, amit prédikáltak, tette őket olyan Egyházzá is. Ez hamarosan megváltozik.
Ahogy ez a korszak lezárul, a világ pedig belép legnagyobb megpróbáltatásai időszakába, az Egyház és annak üzenete meg fog változni. Ahogy a legnagyobb reménység elfoglalja helyét az Egyház szívében, a viselkedése olyanná válik, ami látást és céltudatosságot fog sugározni. A legnagyobb sötétségben lesz az Egyház a legnagyobb világosság, növekedve az Úr örömében és békességében, amellyel a legnagyszerűbb és legboldogabb társadalmat fogja bemutatni, amit a világ valaha is látott.
A Biblia próféciái világosan elmondják, hogy ahogy a jelen korszak vége felé közeledünk, a dolgok egyre jobban meg lesznek rázva, mindaddig, amíg minden, ami megrázható, meg is lesz rázva. Ugyanezek az igeszakaszok azt is világosan kifejtik, hogy mi hogyan építhetjük az életünket arra a Királyságra, amely rendíthetetlen.
Ha engedelmeskedünk az Úrnak, nincs mit félnünk ezekben az időkben, éppen ellenkezőleg – ígéretünk van a növekvő dicsőségre (lásd: Zsid. 12:26-29). Amikor ez a reménység, békesség és öröm kiemelkedik ezek között a megpróbáltatások közepette, akkor még fényesebb lesz, és az lesz a hatása a nemzetekre, hogy összegyűljenek a világossághoz, ahogy ezt az ígéretet látjuk az Ésaiás 60:1-5-ben:
„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.” (Ésaiás 60:1-5)
A Királyság Evangéliuma a legnagyobb reménység a jövőre nézve, amit ez a világ valaha hallott. Ez a rendíthetetlen ígéret, amit Istentől kaptunk, hogy az Ő Királysága el fog jönni ebbe a világba, és az Ő akarata fog megtörténni, itt a Földön, ahogy a mennyben is. Amikor eljön az Ő Királysága, helyreállítja a földet abba a paradicsomi állapotba, amire eredetileg tervezte.
Az oroszlánok a bárányok mellett fekszenek, a gyerekek pedig kobrákkal fognak játszani, mert senki sem fog ártani másoknak. Minden gyász, fájdalom, betegség, éhezés, sőt még maga a halál is el fog tűnni a földről. Abban az időben, az Úr ismerete be fogja borítani a földet, ahogy a vizek beborítják a tengert.
Az Egyház nem fogja többé hagyni, hogy a kultuszok, mint például a New Age, megragadják a reménység nyerő pozícióját. Ez a mi speciális területünk. Itt az ideje, hogy felemeljük a zászlót és kiálljunk a jövőbe vetett reménységért, ahogy ezt a Királyság evangéliuma erőteljesen meg is teszi.
Gondolj csak bele. A legtúlzóbb utópisztikus elgondolások és álmok sem érik el azt a szintet, hogy milyen nagyszerű lesz itt lenni a földön, miután a Királyság eljön és a föld helyre lesz állítva. Akárhogy is vesszük, mindenek fölött a legnagyobb üzenet az, hogy Isten a földön, az emberek között fogja elkészíteni a lakóhelyét. Bármennyire is bámulatos a teremtett világ, Isten sokkal érdekesebb, sokkal lenyűgözőbb és sokkal szeretetreméltóbb, mint a teremtése.
Isten újra az emberekkel fog járni a paradicsomban, és köztük fog lakni. Ez valóban a világegyetem központjává teszi a földet. Amikor az emberiség helyre lesz állítva isten számára és eredeti rendeltetésünk számára, akkor a teremtett világ visszaáll a harmóniába, és az embernek és Istennek otthonává lesz, amire eredetileg is szánták. Ez sokkal csodálatosabb lesz, mint ahogy azt jelenleg felfoghatjuk. Ez a reménység adatott az eredeti teremtésnek, de az új teremtésnek adott ígéret sokkal jobb lesz.
Az új teremtés az a nagy társaság, akik válaszoltak Isten hívására ebben a korszakban, akik meg lettek váltva, megbékéltek vele és helyre lettek állítva számára. Ezek azok, akik az életüket adták az Ő szolgálatára, hogy készítsék az utat az Ő közeledő Királysága előtt, és „becsesebb feltámadásban” fognak részesülni (lásd: Zsid. 11:35).
Ahogy az Úr Jézus bizonyságot tett róla, Őrá fognak hasonlítani, az Ő feltámadott, megdicsőült testében, és felül fogják múlni a természetes világot, hogy „isteni természet részeseivé” legyenek (lásd 2Péter 1:4). Ezek együtt is fognak uralkodni a föld felett Krisztussal, abban az időszakban, „míg helyreállíttatnak mindenek” (lásd: Ap.csel. 3:21) – Krisztus ezeréves földi uralkodása alatt.
Láthatjuk a Szentírásban, hogy a föld helyreállítása azzá a paradicsommá, amire eredetileg rendelve volt, ezer évig fog tartani. A föld és a rajta lakó emberek egy ahhoz hasonló megújítási folyamaton fognak keresztülmenni, amilyet a Hívő él át az újjászületése után. Nem azonnal válunk tökéletessé és éretté, hanem arra van szükség, hogy a gondolkodásunk átváltozzon, miközben „belenövekedünk Krisztusba”. Ehhez hasonlít az, amin az egész föld fog keresztülmenni, mégis sokkal egyszerűbb lesz, miután az Úr visszatér és a sátán meg lesz kötözve. A helyreállítás ideje tele lesz csodákkal, csak úgy, mint a fejlődő keresztény élet is. Ezek mind láthatóak a Szentírás próféciáiból.
Hogy az Úr miért nem kötözte meg sátánt és vetette a tűz tavába a feltámadása után rögtön, annak az az oka, hogy nem akarta, hogy nekünk egyszerű legyen. Az egész Egyház korszaknak az a célja, hogy elhívja, és tökéletessé tegye azokat, akik Isten igazi fiai és leányai akarnak lenni, Krisztus örököstársai.
Ezeknek nem csak bizonyítaniuk kell az elkötelezettségüket, hanem a próbákra és kísértésekre is szükségük van, hogy azzá válhassanak, akiknek el vannak hívva. Dávid király sokat szenvedett ahhoz, hogy fel legyen készítve és azzá a nagy királlyá válhasson, aki volt. A próbák nem olyan dolgok, amiket Isten velünk tesz, hanem amiket értünk tesz.
Van egy elterjedt elképzelés, miszerint amikor az Úr visszatér, a föld azonnal tökéletessé lesz téve. De nem ez az igazság, ahogy a próféciák is világosan leírják. Tulajdonképpen az Úr soha semmit nem így tesz. A bűnbeesés óta az egész történelem bemutatja az Ő türelmes foglalkozását az emberekkel. Mégis egyértelmű, hogy amikor visszatér, a megújulás folyamata felgyorsul, és sokkal egyszerűbbé lesz téve a föld és lakosai számára.
Helyreállított Paradicsom
Voltak prófétai átéléseim, amelyekben pillanatképeket kaptam arról, milyen csodálatos lesz Isten Királysága a földön. Mivel a bűn és a gonosz eltűnnek, az emberek értelmi kapacitása a többszörösére nőtt annak, amivel most rendelkezünk. Becslések szerint a legnagyobb zsenik is csak az agyuk körülbelül 10 százalékát használják.
A Királyságban az agy többi része felébred, nem csak az emberek számára, hanem minden teremtmény számára is. Ennek az eredménye az a képesség lesz, hogy a sokszorosát tudjuk felfogni és megérteni annak, amit most tudunk. Az állatok is felszabadultak az elméjükben, így minden élőlény között volt egyfajta kommunikáció és megértés.
Úgy tűnt, hogy az olyan állatok, mint például az oroszlán, közel olyan intelligenciával rendelkeztek, amilyen az embereknek van most. Az emberek és az állatok között a kommunikáció beszédes és intelligens volt. Megmutatták nekem, hogy tulajdonképpen ez az állapot volt a Kertben a Bűnbeesés előtt, és ezért nem lepődött meg Éva, amikor a kígyó beszélni kezdett hozzá – hozzá volt szokva, hogy állatokkal társalog.
A Bűnbeesés után az ember és a teremtett világ közötti disszonancia megnőtt, mivel az ember mélyebbre került, a romlottságba és az önzésbe. Noé, aki fenntartott egy harmóniaszintet Istennel, az Ő teremtményeivel is fenntartotta ezt a harmóniaszintet. Ez tette képessé Noét arra, hogy jól érezze magát az állatokkal a bárkában, és hogy kommunikáljon velük. Ez is bepillantást ad abba, hogy milyenek lesznek a Királyság követei. Nem csak az emberiséget fogják megmenteni, hanem a teremtést is. Az Úr szereti a földet, amit a számunkra készített, és szereti az összes teremtményt is rajta.
A jövendő korszakról kapott látomásaimban, az emberek nem trükkökre tanították az állatokat, hanem magas szintű gondolatokra és az Úr útjaira. Az állatok is imádták Őt, meg akarták ismerni, és közel akartak lenni Hozzá. Az állatok is megosztották az emberekkel, amit Róla tudtak, és amit a teremtett világról tudtak. Olyan volt, mintha az ember ugyanolyan kapcsolatban lenne az állatokkal, mint amilyen az Isten kapcsolata az emberekkel. Az ismeret továbbra is növekedett, és az igazság volt az, ami egyre növekvően bőséges élethez vezetett.
Mivel a földön levő átok el lett véve, a föld körül az időjárás sokkal egyenletesebbnek tűnt. Emiatt a növények sokkal gyorsabban és nagyobbra tudtak nőni. Folyamatosan volt gyümölcsérés, nem csak időszakosan. Úgy tűnt, az embereknek nem volt szükségük olyan sok ételre, mint most.
A gyümölcsök és a gabonák termőképessége olyan bőséges volt, hogy könnyen lakhatta volna a földet a mostani korszakban itt lakó emberek többszöröse is. Tulajdonképpen a földön korábban lakó emberek számának többszöröse lakhatott volna egy akkora területen, mint Texas. Ennyivel több termést adott a föld és ennyivel kevesebbet fogyasztottak az emberek és az állatok.
A technológia is messze felülmúlta azt, amivel most rendelkezünk. Az energiát úgy adta a természet, hogy az nem csak egy kész forrás volt, hanem tiszta és teljesen megújuló. A napenergia olyan hatékony módon volt átalakítva, hogy az úttest magába szívta az energiát és közvetlenül a rajtuk közlekedő járművekbe adta át, környezetszennyezés nélkül.
Légi közlekedés is volt, de az üzemanyag forrása a napenergiából származott, amit a repülők felszíne szívott magába, és hajtóerő lett belőle. A motorok olyan csendesek voltak, hogy úgy tűnt, elektronikus és mágneses kombinációval működtek. Az energiaátvitel olyan hatékony volt, hogy nem volt hulladék és szennyeződés belőle.
Az emberek sokat utaztak üdülni, valamint oktatási és kereskedelmi célokból. A kereskedelem és az árucsere élénk volt, mégsem volt agyonreklámozva, nem volt nyomulás és verseny. Nem az a mentalitás volt, hogy szerezzünk minél többet egy ügyletből, hanem hogy minél többet adjunk. Ez békességet és nyugalmat hozott, ami mindent áthatott. Nem a túlélés volt a lényeg, meg nem is a bővölködés, ezért a félelem és az irigység már nem volt része az emberek ügyintézéseinek. Ettől a mindennapok tele voltak élettel és örömmel, és a tanulás volt a nagy kincs mindenki számára.
Nem láttam űrutazást, viszont azt tudtam, hogy a naprendszer volt az a „kiskert”, amire a föld lakói elszánták magukat, hogy benépesítik és életre keltik. Egyik fontos szempont és elkötelezettség az volt, hogy segítsenek bőségessé tenni az életet ott, ahol addig nem volt megtalálható.
A napenergia hasznosításának technológiája tette lehetővé ezt, még a távoli bolygókon és holdakon is. Az ilyenfajta technológia kialakítása és az elkötelezettség arra, hogy életet vigyünk oda, ahol még nem volt, nagy örömöt szerzett az Úrnak. Úgy láttam, hogy az egész emberiség most ismert intellektuális képessége az élet terjesztésére volt szánva, illetve arra, hogy segítsünk abban, hogy gyarapodjon.
Miért mutatták meg ezt nekem? Úgy gondolom, egyszerűen azért, mert azt kértem, hadd értsem meg, mit fog az emberiség készíteni, miután a föld helyre lesz állítva. Csak kíváncsiságból kérdeztem, de úgy éreztem, nagy örömöt szerzett az Úrnak, hogy ezeket megmutatja nekem. Csak egy rövid bepillantást kaptam, de tudjuk, hogy az Ő tervei számunkra messze túl vannak azon, amit kérhetnénk, vagy gondolhatnánk.
Az Új Teremtés
Amit fent leírtam, az emberiségre vonatkozó látomás volt, de az „új teremtés” sokkal többre vonatkozik. Ahogy korábban szó volt róla, azok, akik Isten elhívására eljutottak, a jelenkor legyőzése által egy „becsesebb feltámadásban” részesültek. Nem csupán földi emberként támadtak föl, hanem Krisztus természetével az Ő feltámadásában. El tudtak látogatni a természetes világba, ha akartak, de nem ott laktak – hanem a szellemi birodalomban laktak.
Ebben az életben csak részlegesen látunk és részlegesen ismerünk, és ennél sokkal többet nem is láttam azokról, akik eljutottak Isten elhívására Krisztus Jézusban. Ez az a versenyfutás, amiről Pál apostol írt (lásd: 1 Korinthus 9:24). Ezt látta akkor is, amikor arról beszélt, hogy nem gondolja magáról, hogy már elérte volna, hanem nekidől Isten elhívásának Krisztus Jézusban.
Természetesen Pál nem a megváltásáról vagy az üdvösségéről beszélt, amit megkapunk akkor, amikor hitre jutunk. Valami olyan dolgot látott az elhívással kapcsolatban, hogy nekifeszült ama „egyetlen” cél elérésére (lásd: Filippi 3:13-14), és nem ítélte úgy, hogy már elérte volna.
Azt a gondolkodásmódot, hogy a feltámadás során mindannyian egyformák leszünk, az egész Szentírás vitatja. Vannak jutalmak, sőt a feltámadásunk módját is nyilvánvalóan befolyásolja az, hogy hogyan szolgáljuk Őt ebben az életben. Annak a nem értése, hogy az itt élt életünk minősége hatással lesz arra, hogy hol lesz a helyünk az örökkévalóságban, valószínűleg az egyik legnagyobb nyitott ajtó a langyosságra, sőt az erkölcsromlásra is a keresztények között. Nyilvánvalóan, az Úr saját tanítványai is tudtak erről, különben nem kértek volna bizonyos pozíciókat a Királyságban.
Tulajdonképpen a Szentírás eléggé világosan leírja, hogy némelyek számára a mennybe szóló feltámadás fog történni, mások számára a földi régióba. Ebben a hírlevélben nincs lehetőség egy teljes tanulmányra ezen a téren, de a jutalom kérdését meg kell értenünk. Még Jézus is azért tűrte a keresztet, mert a jutalomra nézett.
Még a legalacsonyabb szintre való feltámadás is sokkal csodálatosabb lesz, mint ebben az életben a legmagasabb színvonal. Viszont egyértelműen van egy „magas elhívás”, amelyet ha csak egy kicsit is felfogunk, a legnagyobb odaszánásra kellene, hogy ébresszen minket. Találkoztam olyan konzervatív evangéliumi vezetőkkel, akik azt mondták, hogy ez az egyetlen dolog, ami árt az Egyháznak manapság, és ennek a megértése nagyobb hatással lenne az Egyházra, mint bármi más. Én talán nem mennék ilyen messzire, de kétség nélkül nagyon fontos ez a dolog.
Még a legjobb térkép is haszontalan akkor, ha nem tudod, hol vagy. Minden kereszténynek tudnia kellene, hol tart az élet ösvényén, és ismerniük kellene azoknak az időknek jeleit, amelyekben élnek. Ezt elég világosan kijelenti az 1Thessalonika 5:1-11:
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak a napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek.
De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is.” (1Thessalonika 5:1-11)
Arról beszél itt, hogy ne legyünk sötétségben, hogy a nappal ne lepjen meg minket úgy, mint egy tolvaj, de ha a nappal fiai vagyunk, azaz a világosságé, látnunk és értenünk kellene, hogy mi történik. Voltak olyan próféták az ószövetségben, akiket lesokkolt az, ha bármilyen jelentős dolog történt úgy, hogy ők nem tudták előre.
Nekünk „jobb szövetségünk” van, nagyobb dicsőséggel, úgyhogy nekünk jobban kellene, hogy menjen. Hogy jutunk el ide? Van egy út, ami el lett készítve. Annyit kell csak tennünk, hogy rálépünk erre az ösvényre. Ennek az a módja, hogy felismerjük és elkötelezzük magunkat, hogy rajta maradunk. Az Ézsaiás 40:3-5-ben a próféta ezt hirdeti ki:
„Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt (eredeti szó jelentése: országutat – a ford. megj.) egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.” (Ézsaiás 40:3-5)
Mi az Úr útját azzal készítjük, hogy egy országutat (főút, autópálya) építünk. Az országút építéséhez a talajt vízszintessé kell tenni, le kell rombolni hegyeket és dombokat, a mély területeket pedig fel kell tölteni. Rengeteg munkát igényel az, hogy szupersztrádákon járhassunk autóval, és 120-szal süvíthessünk rajta.
Hasonlóképpen, sokan végeztek rengeteg munkát a szellemi országutunkon, azért, hogy sokkal messzebb juthassunk és gyorsabban haladhassunk, mint azok, akik előttünk jártak. Ez az egyik oka annak, hogy miért olyan fontos és szükségszerű a szellemi egészségünkhöz, hogy tiszteljük az atyáinkat és anyáinkat az Úrban, akik oly sokat tettek azért, hogy a mi utunkat egyenessé és simává tegyék. Ugyanúgy a mi feladatunk is, hogy addig folytassuk ennek az országútnak az építését, amíg el nem készül, és amíg el nem jön a Királyság.
Van egy egyenes és sima országút, ami pontosan keresztülvezet a világ által jelenleg tapasztalt nehézségeken. Függetlenül attól, hogy milyen sötét és zavaros lesz a világ, azok számára, akik az országúton vannak, minden egyre világosabb és reményteljesebb lesz, ahogy a Példabeszédek 4:18 is mondja nekünk: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.”
Ha az igazak ösvényén maradunk, az életünk folyamatosan egyre világosabb lesz. Egyre tisztábban kell látnunk az ösvényünket. Ha nem így van, akkor valahol lekerültünk az ösvényről. Ebben az esetben visszakerülhetünk a jó ösvényre egy egyszerű cselekedet által, amit úgy hívunk: „megtérés”. Ahogy C. S. Lewis megfigyelte, az Úrban a rossz ösvény soha nem kanyarodik a jó ösvényre, úgyhogy ha lekerültünk a jó ösvényről, akkor vissza kell mennünk oda, ahol eltévesztettük a kanyart. Alapvetően ez a megtérés.
Az „igazak ösvénye”, vagyis a jó ösvény azt jelenti, hogy azt teszem, ami jó az Úr szemében. Ezen az ösvényen maradni egyszerűen azt jelenti, hogy alapvető, bibliai tanítványságban járok. Az Úr nagyon érthetővé tette ezt az olyan igékben, mint például a Lukács 14:27: „És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam, jő, nem lehet az én tanítványom.” Az igaz tanítványok nem azért keresztények, amit kaphatnak, hanem azért amit adhatnak, amiből a legalapvetőbb dolog az életük. Az apostol érthetően leírta ezt a 2Korinthus 5:14-15-ben:
„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott.” (2Korinthus 5:14-15)
Hogy legyen szemünk a látásra, meg kell szabadulnunk az önzéstől és a magunk hasznának keresésétől, hogy teljesen oda legyünk szánva az Úrnak és az Ő céljainak. Amilyen mértékben odaszántuk magunkat Neki, olyan mértékben fogunk az Ő szemeivel látni és az Ő szívével érteni.
Ha azt szeretnénk, hogy az idők megértésében és megítélésében járhassunk, akkor vissza kell térnünk az alapvető és radikális tanítványsághoz. Az Úr azt mondta a Máté 16:24-25-ben: „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Máté 16:24-25)
Az Úr kifejtette a Magvető Példázatában, hogy a magot, ami az Ige, elfojtják a világ gondjai és aggodalmai. Ha több időt töltünk e világ dolgaival törődve, mint az Úrral, akkor azok lettek a mi első szerelmünkké, vagy egy olyan rajongássá, ami Ő fölé került, ami bálvány. A bálvány nem csak olyan dolog, ami előtt meghajol az ember, hanem amelyhez ragaszkodsz, és amelyben bízol, Isten helyett. Épp úgy, ahogy Isten Egyiptomra küldött ítéletei azt a célt szolgálták, hogy megszabaduljon az Ő népe, a mi időnkben erre a világra jövő ítéleteknek is az a rendeltetése, hogy segítsenek megszabadítani az Ő népét.
Ahhoz, hogy az életünket a Királyságra építsük, vagy hogy az élet ösvényén maradjunk, szükség van egy kulcsra – a Királyság kulcsára. A Királyság kulcsa a Máté 16:24-25-ban van leírva: „Hanem keressétek először Isten Királyságát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Máté 16:24-25). Ez Isten biztos ígérete, hogy ha az Ő Királyságát tesszük az első helyre, akkor Ő fog gondoskodni minden másról, amire szükségünk van. Ez a legjobb üzleti ajánlat, amit ebben az életben kaphatunk!
Hogyan keressük először az Ő Királyságát? Azzal kell kezdenünk, hogy az Ő Királyságát tesszük az első helyre a döntéseinkben. A Királyság kulcsa az, hogy soha ne a szerint hozzunk nagyobb döntéseket, hogy mi mit akarunk, vagy mások mit akarnak, hanem a Királyság érdekei szerint.
Például, ha a lakóhelyünket a szerint választjuk meg, hogy hol van a legjobb munkalehetőség, hol van a nekünk tetsző környék, vagy hogy közel legyünk a barátainkhoz vagy rokonainkhoz, ahelyett, hogy az Úr hol akar látni minket, akkor az Őbenne való rendeltetésünkre nézve rossz helyre kerülhetünk.
Lehet, hogy egy ideig szép lesz, de amikor jön a megrázás, akkor nagy árat fogunk fizetni azért, hogy nem a Királyságot kerestük először. Valószínűleg ez az első számú oka annak, hogy miért érzi sok keresztény úgy, hogy nincs a közelükben olyan gyülekezet, amelybe beleillenének – mert rossz helyen vannak. Ha nem becsüljük többre azt, hogy jó helyen legyünk az Ő Testében, annál, hogy jó állásunk legyen, akkor biztos, hogy nem a Királyságot keressük először.
Mit csináljunk, ha ebben a helyzetben vagyunk? Először is, ne hamarkodjunk el semmit, hanem kezdjük el radikálisan keresni az Urat és az Ő céljait. Nagyszerű állásaink lehetnek, és jól mehetnek a dolgok a munkahelyen, de ha rossz helyen vagyunk, az a gyermekeinkbe kerülhet, a békességünkbe és az örömünkbe.
A Róma 14:17 elmondja nekünk: „Mert az Isten Királysága nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm.” (Róma 14:17). Az igazság, a békesség és az öröm sokkal többet ér, mint bármilyen anyagi dolog, amit ezen a világon kaphatunk. Igen gazdag emberek tömegei fognak erről tanúskodni az ítélet napján.
Abban a kiváltságban részesültem, hogy a világ legsikeresebb emberei közül jó párat megismerhettem, és kivétel nélkül mindegyikük életéből hiányzott volna vagy a békesség, vagy az öröm, ha nem ismerték volna az Urat.
A világban levő emberek gyakran az örömöt keresik először, mint fő célkitűzésüket, pedig az egyetlen ösvény az igazi békességhez és az igazi örömhöz az, ha az igazsággal kezdjük, ami annak a cselekvése, ami az Úr szemében helyes. Egyedül ez tud igazi békességhez vezetni, ami az egyetlen alapja az igazi örömnek.
Keresztények, akik elveszítettétek a békességeteket és az örömötöket – térjetek vissza az igazság ösvényére! Csakis ez tudja visszaadni a békességünket és az örömünket. Az Úr szemében helyes dolgot cselekedni azt jelenti, hogy az Ő akaratát keressük és tesszük mindenek felett. Ha ez lesz a fő célunk, akkor ezt fogjuk először keresni az életünk nagy döntései során. Az élet ösvénye az Úr akaratában való járás. Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Ha igazán ismerjük az Utat, akkor Ő lesz a mi Igazságunk és Életünk is.
A legjobb Idők
Egyre nagyobb különbség lesz azok között, akik az élet ösvényén vannak, és azok között, akik nincsenek. Gyülekezetek és egyének, akik az igaz ösvényen vannak, egyre nagyobb ébredést fognak tapasztalni. Nagy és izgalmas új mozgalmak készülnek megszületni az egész földön. A bölcsek mindegyiknek örülni fognak. Ezek nem versengést fognak támasztani, hanem ezek lesznek azok az áramlatok, amelyek megörvendeztetik Isten városát.
Az Egyház radikális átalakuláson megy át, és egy radikális, bibliai kereszténység fog folyamatosan meggyökerezni mindenütt a földön. Az Egyház egyik fő ismertetőjele újra a csodák lesznek, amelyek a Királyságról szóló üzenetét hitelesítik majd, amelyet el fognak kezdeni, hirdetni. Minden új áramlat vagy mozgalom továbbsegíti az Egyházat a végső rendeltetése felé. Az Egész egyháznak úgy kellene befogadnia az új mozgalmakat, mint ahogy egy gyülekezet befogadja az új Hívőket.
Hatalom és uralom
Pál, a nagy Apostol azt írta, hogy a Kereszt Isten ereje (lásd: 1Kor. 1:18). Azok, akik a legnagyobb erőben fognak járni, azok lesznek, akik a legjobban magukhoz ölelik a Keresztet, naponta fölvéve, áldozatot hozó életet élve Isten és népe szolgálata céljából.
Majdnem negyven éve vagyok keresztény, és ezalatt az idő alatt a tanulmányaim nagy részét azoknak a nagyszerű keresztény hangoknak az olvasásával töltöttem, akik nagy hatással voltak korukra, sőt gyakran az összes utánuk következő korra. Van egy közös nevező, amit mindnyájuk írásaiban érzékelni lehet – a Kereszt üzenete. Ők az áldozathozatal életét hirdették és élték.
Több mint húsz éve azt kaptam, hogy a kereszt üzenete újra népszerű lesz, és hogy ez lesz a mi időnk üzenete – tudom, hogy eljutottunk erre az időre. Amikor ez valósággá válik, akkor utat fog egyengetni annak a soha nem látott természetfeletti hatalomnak, amit az Egyháznak kell megkapnia.
A most felemelkedő generációt nem hatja meg az az énközpontú üzenet, amelybe az elmúlt néhány évtized során belesodródott az Egyház nagy része. Ha a tipikus egyházak gyülekezeteit megnézed, látni lehet, hogy főleg idősekből és azok szüleiből állnak.
Pedig az ifjúság nagy számban jön Krisztushoz, viszont őket nem az unalmas istentiszteleteken fogod megtalálni, és nem adják át magukat annak az énközpontú üzenetnek, amivel az előző generáció táplálkozott. A most felemelkedő generáció olyan mozgalmakhoz vonzódik, amelyek radikális tanítványságot és áldozathozó életet hirdetnek.
Az igaz kereszténység a végső kaland és a legnagyobb ügy. Az igazi gyülekezeti élet az, hogy része vagy a legnemesebb, legbátrabb lelkek legnagyszerűbb közösségének. Ez a mostani időben áll helyre, és ha még most nincs is jó példa erre minden gyülekezeti közösségben, majd lesz.
A Királyság Evangéliumát fogják hirdetni mindenhol, mielőtt ennek a korszaknak a vége eljöhetne. Ahogy az üdvösség evangéliumát csak azok tudják hirdetni, akiknek van üdvösségük, a Királyság Evangéliumát is csak olyanok tudják hirdetni, akik a Királyságban élnek. A Királyságba vezető országút nyitva áll, és sokan utaznak rajta. Ez Isten magasabb rendű útvonala.
Link: http://www.elijahlist.com/words/display_word/7214
A kereszténység egyik legtragikusabb hibája az, hogy a végidőkre vonatkozó ítélet próféciáira koncentráltunk, ahelyett, hogy betöltöttük volna a Királyság evangéliumának hirdetésére vonatkozó parancsot. Az evangélium azt jelenti, hogy „jó hír”, és ez a legnagyobb hír, amit a világ valaha hallott vagy hallani fog. Amikor ezt a mindennél nagyobb reménységet szavakba öntjük, semmilyen más üzenetnek sem lesz nagyobb hatása ezen a földön. Itt az ideje, hogy felvállaljuk ezt a feladatot.
Ez nem azt jelenti, hogy el kellene tekintenünk a fölött a próféciák fölött, amelyek a korszak végén a világra következő nehézségekről szólnak. Egy jó megközelítés az, ha azt mondjuk, hogy ezek a nehézségek már kibontakozóban vannak. Bolondok vagyunk, ha nem vesszük figyelembe ezeket, és nem készülünk a beteljesedésükre.
Viszont az ördög sikeresen hitette el a világgal azt, hogy a keresztények a végítélet félelmetes prófétái, akik tulajdonképpen mindent elleneznek, és azon vannak, hogy mindenkinek elrontsák az örömét. Sok keresztény segített táplálni ezt a képet a prédikált üzenetével, és az üzenet, amit prédikáltak, tette őket olyan Egyházzá is. Ez hamarosan megváltozik.
Ahogy ez a korszak lezárul, a világ pedig belép legnagyobb megpróbáltatásai időszakába, az Egyház és annak üzenete meg fog változni. Ahogy a legnagyobb reménység elfoglalja helyét az Egyház szívében, a viselkedése olyanná válik, ami látást és céltudatosságot fog sugározni. A legnagyobb sötétségben lesz az Egyház a legnagyobb világosság, növekedve az Úr örömében és békességében, amellyel a legnagyszerűbb és legboldogabb társadalmat fogja bemutatni, amit a világ valaha is látott.
A Biblia próféciái világosan elmondják, hogy ahogy a jelen korszak vége felé közeledünk, a dolgok egyre jobban meg lesznek rázva, mindaddig, amíg minden, ami megrázható, meg is lesz rázva. Ugyanezek az igeszakaszok azt is világosan kifejtik, hogy mi hogyan építhetjük az életünket arra a Királyságra, amely rendíthetetlen.
Ha engedelmeskedünk az Úrnak, nincs mit félnünk ezekben az időkben, éppen ellenkezőleg – ígéretünk van a növekvő dicsőségre (lásd: Zsid. 12:26-29). Amikor ez a reménység, békesség és öröm kiemelkedik ezek között a megpróbáltatások közepette, akkor még fényesebb lesz, és az lesz a hatása a nemzetekre, hogy összegyűljenek a világossághoz, ahogy ezt az ígéretet látjuk az Ésaiás 60:1-5-ben:
„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.” (Ésaiás 60:1-5)
A Királyság Evangéliuma a legnagyobb reménység a jövőre nézve, amit ez a világ valaha hallott. Ez a rendíthetetlen ígéret, amit Istentől kaptunk, hogy az Ő Királysága el fog jönni ebbe a világba, és az Ő akarata fog megtörténni, itt a Földön, ahogy a mennyben is. Amikor eljön az Ő Királysága, helyreállítja a földet abba a paradicsomi állapotba, amire eredetileg tervezte.
Az oroszlánok a bárányok mellett fekszenek, a gyerekek pedig kobrákkal fognak játszani, mert senki sem fog ártani másoknak. Minden gyász, fájdalom, betegség, éhezés, sőt még maga a halál is el fog tűnni a földről. Abban az időben, az Úr ismerete be fogja borítani a földet, ahogy a vizek beborítják a tengert.
A Királyság Evangéliumának ereje nagyobb, mint bármilyen más üzenet. A reménység ereje nagy, de nincs más olyan reménység-üzenet, mint amilyet mi kaptunk.
Az Egyház nem fogja többé hagyni, hogy a kultuszok, mint például a New Age, megragadják a reménység nyerő pozícióját. Ez a mi speciális területünk. Itt az ideje, hogy felemeljük a zászlót és kiálljunk a jövőbe vetett reménységért, ahogy ezt a Királyság evangéliuma erőteljesen meg is teszi.
Gondolj csak bele. A legtúlzóbb utópisztikus elgondolások és álmok sem érik el azt a szintet, hogy milyen nagyszerű lesz itt lenni a földön, miután a Királyság eljön és a föld helyre lesz állítva. Akárhogy is vesszük, mindenek fölött a legnagyobb üzenet az, hogy Isten a földön, az emberek között fogja elkészíteni a lakóhelyét. Bármennyire is bámulatos a teremtett világ, Isten sokkal érdekesebb, sokkal lenyűgözőbb és sokkal szeretetreméltóbb, mint a teremtése.
Isten újra az emberekkel fog járni a paradicsomban, és köztük fog lakni. Ez valóban a világegyetem központjává teszi a földet. Amikor az emberiség helyre lesz állítva isten számára és eredeti rendeltetésünk számára, akkor a teremtett világ visszaáll a harmóniába, és az embernek és Istennek otthonává lesz, amire eredetileg is szánták. Ez sokkal csodálatosabb lesz, mint ahogy azt jelenleg felfoghatjuk. Ez a reménység adatott az eredeti teremtésnek, de az új teremtésnek adott ígéret sokkal jobb lesz.
Az új teremtés az a nagy társaság, akik válaszoltak Isten hívására ebben a korszakban, akik meg lettek váltva, megbékéltek vele és helyre lettek állítva számára. Ezek azok, akik az életüket adták az Ő szolgálatára, hogy készítsék az utat az Ő közeledő Királysága előtt, és „becsesebb feltámadásban” fognak részesülni (lásd: Zsid. 11:35).
Ahogy az Úr Jézus bizonyságot tett róla, Őrá fognak hasonlítani, az Ő feltámadott, megdicsőült testében, és felül fogják múlni a természetes világot, hogy „isteni természet részeseivé” legyenek (lásd 2Péter 1:4). Ezek együtt is fognak uralkodni a föld felett Krisztussal, abban az időszakban, „míg helyreállíttatnak mindenek” (lásd: Ap.csel. 3:21) – Krisztus ezeréves földi uralkodása alatt.
Láthatjuk a Szentírásban, hogy a föld helyreállítása azzá a paradicsommá, amire eredetileg rendelve volt, ezer évig fog tartani. A föld és a rajta lakó emberek egy ahhoz hasonló megújítási folyamaton fognak keresztülmenni, amilyet a Hívő él át az újjászületése után. Nem azonnal válunk tökéletessé és éretté, hanem arra van szükség, hogy a gondolkodásunk átváltozzon, miközben „belenövekedünk Krisztusba”. Ehhez hasonlít az, amin az egész föld fog keresztülmenni, mégis sokkal egyszerűbb lesz, miután az Úr visszatér és a sátán meg lesz kötözve. A helyreállítás ideje tele lesz csodákkal, csak úgy, mint a fejlődő keresztény élet is. Ezek mind láthatóak a Szentírás próféciáiból.
Hogy az Úr miért nem kötözte meg sátánt és vetette a tűz tavába a feltámadása után rögtön, annak az az oka, hogy nem akarta, hogy nekünk egyszerű legyen. Az egész Egyház korszaknak az a célja, hogy elhívja, és tökéletessé tegye azokat, akik Isten igazi fiai és leányai akarnak lenni, Krisztus örököstársai.
Ezeknek nem csak bizonyítaniuk kell az elkötelezettségüket, hanem a próbákra és kísértésekre is szükségük van, hogy azzá válhassanak, akiknek el vannak hívva. Dávid király sokat szenvedett ahhoz, hogy fel legyen készítve és azzá a nagy királlyá válhasson, aki volt. A próbák nem olyan dolgok, amiket Isten velünk tesz, hanem amiket értünk tesz.
Van egy elterjedt elképzelés, miszerint amikor az Úr visszatér, a föld azonnal tökéletessé lesz téve. De nem ez az igazság, ahogy a próféciák is világosan leírják. Tulajdonképpen az Úr soha semmit nem így tesz. A bűnbeesés óta az egész történelem bemutatja az Ő türelmes foglalkozását az emberekkel. Mégis egyértelmű, hogy amikor visszatér, a megújulás folyamata felgyorsul, és sokkal egyszerűbbé lesz téve a föld és lakosai számára.
Helyreállított Paradicsom
Voltak prófétai átéléseim, amelyekben pillanatképeket kaptam arról, milyen csodálatos lesz Isten Királysága a földön. Mivel a bűn és a gonosz eltűnnek, az emberek értelmi kapacitása a többszörösére nőtt annak, amivel most rendelkezünk. Becslések szerint a legnagyobb zsenik is csak az agyuk körülbelül 10 százalékát használják.
A Királyságban az agy többi része felébred, nem csak az emberek számára, hanem minden teremtmény számára is. Ennek az eredménye az a képesség lesz, hogy a sokszorosát tudjuk felfogni és megérteni annak, amit most tudunk. Az állatok is felszabadultak az elméjükben, így minden élőlény között volt egyfajta kommunikáció és megértés.
Úgy tűnt, hogy az olyan állatok, mint például az oroszlán, közel olyan intelligenciával rendelkeztek, amilyen az embereknek van most. Az emberek és az állatok között a kommunikáció beszédes és intelligens volt. Megmutatták nekem, hogy tulajdonképpen ez az állapot volt a Kertben a Bűnbeesés előtt, és ezért nem lepődött meg Éva, amikor a kígyó beszélni kezdett hozzá – hozzá volt szokva, hogy állatokkal társalog.
A Bűnbeesés után az ember és a teremtett világ közötti disszonancia megnőtt, mivel az ember mélyebbre került, a romlottságba és az önzésbe. Noé, aki fenntartott egy harmóniaszintet Istennel, az Ő teremtményeivel is fenntartotta ezt a harmóniaszintet. Ez tette képessé Noét arra, hogy jól érezze magát az állatokkal a bárkában, és hogy kommunikáljon velük. Ez is bepillantást ad abba, hogy milyenek lesznek a Királyság követei. Nem csak az emberiséget fogják megmenteni, hanem a teremtést is. Az Úr szereti a földet, amit a számunkra készített, és szereti az összes teremtményt is rajta.
A jövendő korszakról kapott látomásaimban, az emberek nem trükkökre tanították az állatokat, hanem magas szintű gondolatokra és az Úr útjaira. Az állatok is imádták Őt, meg akarták ismerni, és közel akartak lenni Hozzá. Az állatok is megosztották az emberekkel, amit Róla tudtak, és amit a teremtett világról tudtak. Olyan volt, mintha az ember ugyanolyan kapcsolatban lenne az állatokkal, mint amilyen az Isten kapcsolata az emberekkel. Az ismeret továbbra is növekedett, és az igazság volt az, ami egyre növekvően bőséges élethez vezetett.
Mivel a földön levő átok el lett véve, a föld körül az időjárás sokkal egyenletesebbnek tűnt. Emiatt a növények sokkal gyorsabban és nagyobbra tudtak nőni. Folyamatosan volt gyümölcsérés, nem csak időszakosan. Úgy tűnt, az embereknek nem volt szükségük olyan sok ételre, mint most.
A gyümölcsök és a gabonák termőképessége olyan bőséges volt, hogy könnyen lakhatta volna a földet a mostani korszakban itt lakó emberek többszöröse is. Tulajdonképpen a földön korábban lakó emberek számának többszöröse lakhatott volna egy akkora területen, mint Texas. Ennyivel több termést adott a föld és ennyivel kevesebbet fogyasztottak az emberek és az állatok.
A technológia is messze felülmúlta azt, amivel most rendelkezünk. Az energiát úgy adta a természet, hogy az nem csak egy kész forrás volt, hanem tiszta és teljesen megújuló. A napenergia olyan hatékony módon volt átalakítva, hogy az úttest magába szívta az energiát és közvetlenül a rajtuk közlekedő járművekbe adta át, környezetszennyezés nélkül.
Légi közlekedés is volt, de az üzemanyag forrása a napenergiából származott, amit a repülők felszíne szívott magába, és hajtóerő lett belőle. A motorok olyan csendesek voltak, hogy úgy tűnt, elektronikus és mágneses kombinációval működtek. Az energiaátvitel olyan hatékony volt, hogy nem volt hulladék és szennyeződés belőle.
Az emberek sokat utaztak üdülni, valamint oktatási és kereskedelmi célokból. A kereskedelem és az árucsere élénk volt, mégsem volt agyonreklámozva, nem volt nyomulás és verseny. Nem az a mentalitás volt, hogy szerezzünk minél többet egy ügyletből, hanem hogy minél többet adjunk. Ez békességet és nyugalmat hozott, ami mindent áthatott. Nem a túlélés volt a lényeg, meg nem is a bővölködés, ezért a félelem és az irigység már nem volt része az emberek ügyintézéseinek. Ettől a mindennapok tele voltak élettel és örömmel, és a tanulás volt a nagy kincs mindenki számára.
Nem láttam űrutazást, viszont azt tudtam, hogy a naprendszer volt az a „kiskert”, amire a föld lakói elszánták magukat, hogy benépesítik és életre keltik. Egyik fontos szempont és elkötelezettség az volt, hogy segítsenek bőségessé tenni az életet ott, ahol addig nem volt megtalálható.
A napenergia hasznosításának technológiája tette lehetővé ezt, még a távoli bolygókon és holdakon is. Az ilyenfajta technológia kialakítása és az elkötelezettség arra, hogy életet vigyünk oda, ahol még nem volt, nagy örömöt szerzett az Úrnak. Úgy láttam, hogy az egész emberiség most ismert intellektuális képessége az élet terjesztésére volt szánva, illetve arra, hogy segítsünk abban, hogy gyarapodjon.
Miért mutatták meg ezt nekem? Úgy gondolom, egyszerűen azért, mert azt kértem, hadd értsem meg, mit fog az emberiség készíteni, miután a föld helyre lesz állítva. Csak kíváncsiságból kérdeztem, de úgy éreztem, nagy örömöt szerzett az Úrnak, hogy ezeket megmutatja nekem. Csak egy rövid bepillantást kaptam, de tudjuk, hogy az Ő tervei számunkra messze túl vannak azon, amit kérhetnénk, vagy gondolhatnánk.
Az Új Teremtés
Amit fent leírtam, az emberiségre vonatkozó látomás volt, de az „új teremtés” sokkal többre vonatkozik. Ahogy korábban szó volt róla, azok, akik Isten elhívására eljutottak, a jelenkor legyőzése által egy „becsesebb feltámadásban” részesültek. Nem csupán földi emberként támadtak föl, hanem Krisztus természetével az Ő feltámadásában. El tudtak látogatni a természetes világba, ha akartak, de nem ott laktak – hanem a szellemi birodalomban laktak.
Ebben az életben csak részlegesen látunk és részlegesen ismerünk, és ennél sokkal többet nem is láttam azokról, akik eljutottak Isten elhívására Krisztus Jézusban. Ez az a versenyfutás, amiről Pál apostol írt (lásd: 1 Korinthus 9:24). Ezt látta akkor is, amikor arról beszélt, hogy nem gondolja magáról, hogy már elérte volna, hanem nekidől Isten elhívásának Krisztus Jézusban.
Természetesen Pál nem a megváltásáról vagy az üdvösségéről beszélt, amit megkapunk akkor, amikor hitre jutunk. Valami olyan dolgot látott az elhívással kapcsolatban, hogy nekifeszült ama „egyetlen” cél elérésére (lásd: Filippi 3:13-14), és nem ítélte úgy, hogy már elérte volna.
Azt a gondolkodásmódot, hogy a feltámadás során mindannyian egyformák leszünk, az egész Szentírás vitatja. Vannak jutalmak, sőt a feltámadásunk módját is nyilvánvalóan befolyásolja az, hogy hogyan szolgáljuk Őt ebben az életben. Annak a nem értése, hogy az itt élt életünk minősége hatással lesz arra, hogy hol lesz a helyünk az örökkévalóságban, valószínűleg az egyik legnagyobb nyitott ajtó a langyosságra, sőt az erkölcsromlásra is a keresztények között. Nyilvánvalóan, az Úr saját tanítványai is tudtak erről, különben nem kértek volna bizonyos pozíciókat a Királyságban.
Tulajdonképpen a Szentírás eléggé világosan leírja, hogy némelyek számára a mennybe szóló feltámadás fog történni, mások számára a földi régióba. Ebben a hírlevélben nincs lehetőség egy teljes tanulmányra ezen a téren, de a jutalom kérdését meg kell értenünk. Még Jézus is azért tűrte a keresztet, mert a jutalomra nézett.
Még a legalacsonyabb szintre való feltámadás is sokkal csodálatosabb lesz, mint ebben az életben a legmagasabb színvonal. Viszont egyértelműen van egy „magas elhívás”, amelyet ha csak egy kicsit is felfogunk, a legnagyobb odaszánásra kellene, hogy ébresszen minket. Találkoztam olyan konzervatív evangéliumi vezetőkkel, akik azt mondták, hogy ez az egyetlen dolog, ami árt az Egyháznak manapság, és ennek a megértése nagyobb hatással lenne az Egyházra, mint bármi más. Én talán nem mennék ilyen messzire, de kétség nélkül nagyon fontos ez a dolog.
Még a legjobb térkép is haszontalan akkor, ha nem tudod, hol vagy. Minden kereszténynek tudnia kellene, hol tart az élet ösvényén, és ismerniük kellene azoknak az időknek jeleit, amelyekben élnek. Ezt elég világosan kijelenti az 1Thessalonika 5:1-11:
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak a napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek.
De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is.” (1Thessalonika 5:1-11)
Arról beszél itt, hogy ne legyünk sötétségben, hogy a nappal ne lepjen meg minket úgy, mint egy tolvaj, de ha a nappal fiai vagyunk, azaz a világosságé, látnunk és értenünk kellene, hogy mi történik. Voltak olyan próféták az ószövetségben, akiket lesokkolt az, ha bármilyen jelentős dolog történt úgy, hogy ők nem tudták előre.
Nekünk „jobb szövetségünk” van, nagyobb dicsőséggel, úgyhogy nekünk jobban kellene, hogy menjen. Hogy jutunk el ide? Van egy út, ami el lett készítve. Annyit kell csak tennünk, hogy rálépünk erre az ösvényre. Ennek az a módja, hogy felismerjük és elkötelezzük magunkat, hogy rajta maradunk. Az Ézsaiás 40:3-5-ben a próféta ezt hirdeti ki:
„Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt (eredeti szó jelentése: országutat – a ford. megj.) egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.” (Ézsaiás 40:3-5)
Mi az Úr útját azzal készítjük, hogy egy országutat (főút, autópálya) építünk. Az országút építéséhez a talajt vízszintessé kell tenni, le kell rombolni hegyeket és dombokat, a mély területeket pedig fel kell tölteni. Rengeteg munkát igényel az, hogy szupersztrádákon járhassunk autóval, és 120-szal süvíthessünk rajta.
Hasonlóképpen, sokan végeztek rengeteg munkát a szellemi országutunkon, azért, hogy sokkal messzebb juthassunk és gyorsabban haladhassunk, mint azok, akik előttünk jártak. Ez az egyik oka annak, hogy miért olyan fontos és szükségszerű a szellemi egészségünkhöz, hogy tiszteljük az atyáinkat és anyáinkat az Úrban, akik oly sokat tettek azért, hogy a mi utunkat egyenessé és simává tegyék. Ugyanúgy a mi feladatunk is, hogy addig folytassuk ennek az országútnak az építését, amíg el nem készül, és amíg el nem jön a Királyság.
Van egy egyenes és sima országút, ami pontosan keresztülvezet a világ által jelenleg tapasztalt nehézségeken. Függetlenül attól, hogy milyen sötét és zavaros lesz a világ, azok számára, akik az országúton vannak, minden egyre világosabb és reményteljesebb lesz, ahogy a Példabeszédek 4:18 is mondja nekünk: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.”
Ha az igazak ösvényén maradunk, az életünk folyamatosan egyre világosabb lesz. Egyre tisztábban kell látnunk az ösvényünket. Ha nem így van, akkor valahol lekerültünk az ösvényről. Ebben az esetben visszakerülhetünk a jó ösvényre egy egyszerű cselekedet által, amit úgy hívunk: „megtérés”. Ahogy C. S. Lewis megfigyelte, az Úrban a rossz ösvény soha nem kanyarodik a jó ösvényre, úgyhogy ha lekerültünk a jó ösvényről, akkor vissza kell mennünk oda, ahol eltévesztettük a kanyart. Alapvetően ez a megtérés.
Az „igazak ösvénye”, vagyis a jó ösvény azt jelenti, hogy azt teszem, ami jó az Úr szemében. Ezen az ösvényen maradni egyszerűen azt jelenti, hogy alapvető, bibliai tanítványságban járok. Az Úr nagyon érthetővé tette ezt az olyan igékben, mint például a Lukács 14:27: „És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam, jő, nem lehet az én tanítványom.” Az igaz tanítványok nem azért keresztények, amit kaphatnak, hanem azért amit adhatnak, amiből a legalapvetőbb dolog az életük. Az apostol érthetően leírta ezt a 2Korinthus 5:14-15-ben:
„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott.” (2Korinthus 5:14-15)
Hogy legyen szemünk a látásra, meg kell szabadulnunk az önzéstől és a magunk hasznának keresésétől, hogy teljesen oda legyünk szánva az Úrnak és az Ő céljainak. Amilyen mértékben odaszántuk magunkat Neki, olyan mértékben fogunk az Ő szemeivel látni és az Ő szívével érteni.
Ha azt szeretnénk, hogy az idők megértésében és megítélésében járhassunk, akkor vissza kell térnünk az alapvető és radikális tanítványsághoz. Az Úr azt mondta a Máté 16:24-25-ben: „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Máté 16:24-25)
Az Úr kifejtette a Magvető Példázatában, hogy a magot, ami az Ige, elfojtják a világ gondjai és aggodalmai. Ha több időt töltünk e világ dolgaival törődve, mint az Úrral, akkor azok lettek a mi első szerelmünkké, vagy egy olyan rajongássá, ami Ő fölé került, ami bálvány. A bálvány nem csak olyan dolog, ami előtt meghajol az ember, hanem amelyhez ragaszkodsz, és amelyben bízol, Isten helyett. Épp úgy, ahogy Isten Egyiptomra küldött ítéletei azt a célt szolgálták, hogy megszabaduljon az Ő népe, a mi időnkben erre a világra jövő ítéleteknek is az a rendeltetése, hogy segítsenek megszabadítani az Ő népét.
Ahhoz, hogy az életünket a Királyságra építsük, vagy hogy az élet ösvényén maradjunk, szükség van egy kulcsra – a Királyság kulcsára. A Királyság kulcsa a Máté 16:24-25-ban van leírva: „Hanem keressétek először Isten Királyságát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Máté 16:24-25). Ez Isten biztos ígérete, hogy ha az Ő Királyságát tesszük az első helyre, akkor Ő fog gondoskodni minden másról, amire szükségünk van. Ez a legjobb üzleti ajánlat, amit ebben az életben kaphatunk!
Hogyan keressük először az Ő Királyságát? Azzal kell kezdenünk, hogy az Ő Királyságát tesszük az első helyre a döntéseinkben. A Királyság kulcsa az, hogy soha ne a szerint hozzunk nagyobb döntéseket, hogy mi mit akarunk, vagy mások mit akarnak, hanem a Királyság érdekei szerint.
Például, ha a lakóhelyünket a szerint választjuk meg, hogy hol van a legjobb munkalehetőség, hol van a nekünk tetsző környék, vagy hogy közel legyünk a barátainkhoz vagy rokonainkhoz, ahelyett, hogy az Úr hol akar látni minket, akkor az Őbenne való rendeltetésünkre nézve rossz helyre kerülhetünk.
Lehet, hogy egy ideig szép lesz, de amikor jön a megrázás, akkor nagy árat fogunk fizetni azért, hogy nem a Királyságot kerestük először. Valószínűleg ez az első számú oka annak, hogy miért érzi sok keresztény úgy, hogy nincs a közelükben olyan gyülekezet, amelybe beleillenének – mert rossz helyen vannak. Ha nem becsüljük többre azt, hogy jó helyen legyünk az Ő Testében, annál, hogy jó állásunk legyen, akkor biztos, hogy nem a Királyságot keressük először.
Mit csináljunk, ha ebben a helyzetben vagyunk? Először is, ne hamarkodjunk el semmit, hanem kezdjük el radikálisan keresni az Urat és az Ő céljait. Nagyszerű állásaink lehetnek, és jól mehetnek a dolgok a munkahelyen, de ha rossz helyen vagyunk, az a gyermekeinkbe kerülhet, a békességünkbe és az örömünkbe.
A Róma 14:17 elmondja nekünk: „Mert az Isten Királysága nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm.” (Róma 14:17). Az igazság, a békesség és az öröm sokkal többet ér, mint bármilyen anyagi dolog, amit ezen a világon kaphatunk. Igen gazdag emberek tömegei fognak erről tanúskodni az ítélet napján.
Abban a kiváltságban részesültem, hogy a világ legsikeresebb emberei közül jó párat megismerhettem, és kivétel nélkül mindegyikük életéből hiányzott volna vagy a békesség, vagy az öröm, ha nem ismerték volna az Urat.
A világban levő emberek gyakran az örömöt keresik először, mint fő célkitűzésüket, pedig az egyetlen ösvény az igazi békességhez és az igazi örömhöz az, ha az igazsággal kezdjük, ami annak a cselekvése, ami az Úr szemében helyes. Egyedül ez tud igazi békességhez vezetni, ami az egyetlen alapja az igazi örömnek.
Keresztények, akik elveszítettétek a békességeteket és az örömötöket – térjetek vissza az igazság ösvényére! Csakis ez tudja visszaadni a békességünket és az örömünket. Az Úr szemében helyes dolgot cselekedni azt jelenti, hogy az Ő akaratát keressük és tesszük mindenek felett. Ha ez lesz a fő célunk, akkor ezt fogjuk először keresni az életünk nagy döntései során. Az élet ösvénye az Úr akaratában való járás. Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Ha igazán ismerjük az Utat, akkor Ő lesz a mi Igazságunk és Életünk is.
A legjobb Idők
Egyre nagyobb különbség lesz azok között, akik az élet ösvényén vannak, és azok között, akik nincsenek. Gyülekezetek és egyének, akik az igaz ösvényen vannak, egyre nagyobb ébredést fognak tapasztalni. Nagy és izgalmas új mozgalmak készülnek megszületni az egész földön. A bölcsek mindegyiknek örülni fognak. Ezek nem versengést fognak támasztani, hanem ezek lesznek azok az áramlatok, amelyek megörvendeztetik Isten városát.
Az Egyház radikális átalakuláson megy át, és egy radikális, bibliai kereszténység fog folyamatosan meggyökerezni mindenütt a földön. Az Egyház egyik fő ismertetőjele újra a csodák lesznek, amelyek a Királyságról szóló üzenetét hitelesítik majd, amelyet el fognak kezdeni, hirdetni. Minden új áramlat vagy mozgalom továbbsegíti az Egyházat a végső rendeltetése felé. Az Egész egyháznak úgy kellene befogadnia az új mozgalmakat, mint ahogy egy gyülekezet befogadja az új Hívőket.
Hatalom és uralom
Pál, a nagy Apostol azt írta, hogy a Kereszt Isten ereje (lásd: 1Kor. 1:18). Azok, akik a legnagyobb erőben fognak járni, azok lesznek, akik a legjobban magukhoz ölelik a Keresztet, naponta fölvéve, áldozatot hozó életet élve Isten és népe szolgálata céljából.
Majdnem negyven éve vagyok keresztény, és ezalatt az idő alatt a tanulmányaim nagy részét azoknak a nagyszerű keresztény hangoknak az olvasásával töltöttem, akik nagy hatással voltak korukra, sőt gyakran az összes utánuk következő korra. Van egy közös nevező, amit mindnyájuk írásaiban érzékelni lehet – a Kereszt üzenete. Ők az áldozathozatal életét hirdették és élték.
Több mint húsz éve azt kaptam, hogy a kereszt üzenete újra népszerű lesz, és hogy ez lesz a mi időnk üzenete – tudom, hogy eljutottunk erre az időre. Amikor ez valósággá válik, akkor utat fog egyengetni annak a soha nem látott természetfeletti hatalomnak, amit az Egyháznak kell megkapnia.
A most felemelkedő generációt nem hatja meg az az énközpontú üzenet, amelybe az elmúlt néhány évtized során belesodródott az Egyház nagy része. Ha a tipikus egyházak gyülekezeteit megnézed, látni lehet, hogy főleg idősekből és azok szüleiből állnak.
Pedig az ifjúság nagy számban jön Krisztushoz, viszont őket nem az unalmas istentiszteleteken fogod megtalálni, és nem adják át magukat annak az énközpontú üzenetnek, amivel az előző generáció táplálkozott. A most felemelkedő generáció olyan mozgalmakhoz vonzódik, amelyek radikális tanítványságot és áldozathozó életet hirdetnek.
Az igaz kereszténység a végső kaland és a legnagyobb ügy. Az igazi gyülekezeti élet az, hogy része vagy a legnemesebb, legbátrabb lelkek legnagyszerűbb közösségének. Ez a mostani időben áll helyre, és ha még most nincs is jó példa erre minden gyülekezeti közösségben, majd lesz.
A Királyság Evangéliumát fogják hirdetni mindenhol, mielőtt ennek a korszaknak a vége eljöhetne. Ahogy az üdvösség evangéliumát csak azok tudják hirdetni, akiknek van üdvösségük, a Királyság Evangéliumát is csak olyanok tudják hirdetni, akik a Királyságban élnek. A Királyságba vezető országút nyitva áll, és sokan utaznak rajta. Ez Isten magasabb rendű útvonala.
Link: http://www.elijahlist.com/words/display_word/7214
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése