„Fújjátok meg a kürtöt a Sionon,
fújjatok riadót szent hegyemen!
Reszkessen az ország minden lakosa,
mert jön az Úr napja, bizony, közel van már!
Fújjátok meg a kürtöt a Sionon!
Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz. ”
Joel 2:1;15
Közelegnek a zsidó hit legnagyobb ünnepei, amelyek szept. 29-én hétfő este kezdődnek. Tisri hónapban ünneplik a ros hasanat (újév - 5769), a jom kipurt (engesztelőnap), és szukotot (sátoros ünnep). Üzenete komoly, hiszen ez a két nap vezeti be a tíz bűnbánó napot, amikor az Isten elé járulónak kötelessége megbánnia vétkeit, bocsánatot kérnie, és megbocsátania. A zsinagógákban megfújják a kos szarvából készített sófárt, ezzel hívják fel a gyülekezet figyelmét a bűnbánat fontosságára. Különleges ételeket esznek, kifejezve azt a kívánságukat, hogy édes és sikerekben gazdag év köszöntsön rájuk
A zsidó naptár holdhónapokkal és napévekkel számol, hónapjai eltérnek tehát a nap alapú polgári naptár hónapjaitól. Tisri hónapban ünneplik a ros hásánát (újév), a jom kipurt (engesztelőnap), és szukotot (sátoros ünnep).
A sófár a legősibb zsidó hangszer. Nagyon egyszerű elkészíteni, egy tehénnek a szarvát mindkét oldalán levágták és megtisztították és máris fújhatóvá vált. Borjúszarv nem lehetett, mert ez az aranyborjúra emlékeztette volna őket. Régen minden családnak volt sófárja. Eredetileg a nyáj egybegyűjtésére szolgált, de már a pusztai vándorlás idején is ez szólalt meg, és jelezte, hogy meg kell állni, vagy tovább kell indulni.
Mózes kürtjei
Amikor Isten megjelenik a Sinai hegyen -Tízparancsolt átadását megelőzően-, kürtzengések hangáradata között fedi fel önmagát.. Az volt a parancsolat, hogy miután megszentelték magukat Mózesék, nem volt szabad felmenniük a hegyre, csak amikor a kürt hosszan hangzik. És így is történt.
„Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg honap és hogy mossák ki az ő ruháikat, és legyenek készek hasrmadnapra, mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre…Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre…És lőn harmadnapon virradakor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés: és megrémüle mind az egész táborbeli nép…És a kürt szava mindinkább erősödik vala, Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.” (II. Móz:19:10-19)
Az Istenfélő közelebb megy, ha meghallja a kürtöt,
az Istentől félő pedig elretten.
Az Istenfélelem nem egyenlő az Istentől való rettegéssel. Ha definiálni szeretnénk röviden és tömören, Istenben való hitünk alapja, amelyben respektáljuk és tiszteletbe tartjuk mindazt, amelyet életvezetésünkre tanácsol. Amikor megértjük, egy csodálatos, meggyőző és szilárd képet kapunk Istenről, méghozzá a mindennapokban való boldogulásunkra. Igazából a kivonuló nép tragédiája lett ez, nem értették meg az Istenfélelem szellemi törvényszerűségeit életükre illetve generációjuk jövőjét tekintve.
Kicsoda az, a ki féli az Urat? - kérdezi Dávid a zsoltárok 25. fejezetében, majd leírja az Istenfélelem manifesztálódását:
1. megmutatja annak az útat, amelyet válaszszon,
2. annak lelke (psuche) megmarad a prosperitásban,
3. magzatja örökli a földet,
4. konzultál az őt félőkkkel,
5. szövetségét megismerteti velük.
Isten parancsolatot adott Mózesnek a IV. Mózes 10-ben, hogy készíttessen két kürtöt ezüstből, és a gyülekezet összegyűjtésére használja azokat és az indulásra vagy a megállásra vagy riadó fújására, vagy az örömük és ünnepeik során fújták meg, illetve a harcok alatt.
- az első hang, a „tekia”, a fúvás vagy a riadó hangja,
- a második a „sevarim”, ez három lefelé konyuló hang, ez az emlékezés hangja
- harmadik pedig a „teruia”, ez hét rövid egymás utáni hangocska, amely biztató hang.
Az volt a célja ennek a harmadik hét egymás utáni hangnak, hogy ha a nép háborúban volt, vagy más problémák miatt csüggedni látszott, megfújták, hogy lelkesedjenek és bízzanak a jövőben. A kürtzengés ünnepét egyébként erről a sófár-hangról nevezték el. A zsidó hagyomány szerint az ember megítélésének is a napja a kürtzengés ünnepe. A sófár hangja, mintegy a sírást és a jajgatás utánozva a szívekig hatol és megtérésre szólít fel, és az emberek közelebb kerülnek Istenhez. Ami számunkra fontos:
A zsidó naptár holdhónapokkal és napévekkel számol, hónapjai eltérnek tehát a nap alapú polgári naptár hónapjaitól. Tisri hónapban ünneplik a ros hásánát (újév), a jom kipurt (engesztelőnap), és szukotot (sátoros ünnep).
– ros hasana – újév (szó szerint: az év feje)A kűrt, azaz a sófár nagyon fontos volt Izrael életében. Amikor Ábrahám fel akarta áldozni Izsákot, egy kos a szarvánál fogva megakadt egy bokorban, akit utána megáldozott a fia helyett. Ez nem véletlen volt, Isten küldte oda ezt a kost. Ez az első megjelenési hely a Bibliában a kosszarvnak.
Kétnapos, tórai eredetű ünnep. Üzenete komoly, hiszen ez a két nap vezeti be a tíz bűnbánó napot, amikor az embernek kötelessége megbánnia vétkeit, bocsánatot kérnie, és megbocsátania. A zsinagógákban megfújják a kos szarvából készített sófárt, ezzel hívják fel a gyülekezet figyelmét a bűnbánat fontosságára. Különleges ételeket esznek, kifejezve azt a kívánságukat, hogy édes és sikerekben gazdag év köszöntsön rájuk
– jom kipur – az engesztelés napja
Ez a zsidó év legszentebb napja, melyen bűnbocsánat reményében a zsidók tórai előírás szerint sanyargatják a testüket: huszonöt órán keresztül nem esznek, nem isznak, nem dolgoznak, nem utaznak, nem hordanak ékszereket és bőr lábbelit. A nap legnagyobb része imádkozással telik: azért könyörögnek Istenhez, hogy bocsássa meg a vétkeiket, és írja be őket a jó élet könyvébe. A böjt végét a sófár hangja jelzi, és ezzel végződik a tíz bűnbánó nap is.
– szukot – sátoros ünnep (szó szerint: sátorok)
A jom kipurt követő héten kezdődik szukot hét (a diaszpórában nyolc) napos, vidám ünnepe. A zsidók sátrakban étkeznek, és alszanak. A sátrak tetejét növényekkel borítják úgy, hogy rajtuk keresztül látni lehessen a csillagokat, és emlékeztesse az embereket a pusztai vándorlásra. Az ünnep másik jellegzetessége a négy növényből – pálma-, mirtusz- és fűzfaágból, valamint a citromhoz hasonló etrogból álló csokor. Szukot a három zarándokünnep egyike. A jeruzsálemi Szentély fennállása idejében ilyenkor minden évben elzarándokoltak a zsidók Jeruzsálembe, hogy áldozzanak az Örökkévalónak. Szukothoz szorosan kapcsolódik smini áceret és szimhát tóra napja (Izraelben a kettőt ugyanazon a napon ünneplik).
–szimhát torá – a Tóra örömünnepe
A szukotot közvetlenül követő nap szimhát tóra ünnepe. Ezen a napon fejezik be és kezdik meg újra a Tóra felolvasásának éves ciklusát, mutatva ezzel, hogy a Tóra örök, és tanulmányozása egyetlen percre sem szünetelhet. A tekercseket előveszik a tóraszekrényből, és dallal, tánccal, körmenettel ünnepelnek.
A sófár a legősibb zsidó hangszer. Nagyon egyszerű elkészíteni, egy tehénnek a szarvát mindkét oldalán levágták és megtisztították és máris fújhatóvá vált. Borjúszarv nem lehetett, mert ez az aranyborjúra emlékeztette volna őket. Régen minden családnak volt sófárja. Eredetileg a nyáj egybegyűjtésére szolgált, de már a pusztai vándorlás idején is ez szólalt meg, és jelezte, hogy meg kell állni, vagy tovább kell indulni.
Mózes kürtjei
Amikor Isten megjelenik a Sinai hegyen -Tízparancsolt átadását megelőzően-, kürtzengések hangáradata között fedi fel önmagát.. Az volt a parancsolat, hogy miután megszentelték magukat Mózesék, nem volt szabad felmenniük a hegyre, csak amikor a kürt hosszan hangzik. És így is történt.
„Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg honap és hogy mossák ki az ő ruháikat, és legyenek készek hasrmadnapra, mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre…Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre…És lőn harmadnapon virradakor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés: és megrémüle mind az egész táborbeli nép…És a kürt szava mindinkább erősödik vala, Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.” (II. Móz:19:10-19)
Az Istenfélő közelebb megy, ha meghallja a kürtöt,
az Istentől félő pedig elretten.
Az Istenfélelem nem egyenlő az Istentől való rettegéssel. Ha definiálni szeretnénk röviden és tömören, Istenben való hitünk alapja, amelyben respektáljuk és tiszteletbe tartjuk mindazt, amelyet életvezetésünkre tanácsol. Amikor megértjük, egy csodálatos, meggyőző és szilárd képet kapunk Istenről, méghozzá a mindennapokban való boldogulásunkra. Igazából a kivonuló nép tragédiája lett ez, nem értették meg az Istenfélelem szellemi törvényszerűségeit életükre illetve generációjuk jövőjét tekintve.
Kicsoda az, a ki féli az Urat? - kérdezi Dávid a zsoltárok 25. fejezetében, majd leírja az Istenfélelem manifesztálódását:
1. megmutatja annak az útat, amelyet válaszszon,
2. annak lelke (psuche) megmarad a prosperitásban,
3. magzatja örökli a földet,
4. konzultál az őt félőkkkel,
5. szövetségét megismerteti velük.
Isten parancsolatot adott Mózesnek a IV. Mózes 10-ben, hogy készíttessen két kürtöt ezüstből, és a gyülekezet összegyűjtésére használja azokat és az indulásra vagy a megállásra vagy riadó fújására, vagy az örömük és ünnepeik során fújták meg, illetve a harcok alatt.
"Nincs hatásosabb gyógyszer az emberfélelemre,
mint az Istenfélelem."
Charles H. Spurgeon
Egyébként három fajta hangot lehet kiadni:mint az Istenfélelem."
Charles H. Spurgeon
- az első hang, a „tekia”, a fúvás vagy a riadó hangja,
- a második a „sevarim”, ez három lefelé konyuló hang, ez az emlékezés hangja
- harmadik pedig a „teruia”, ez hét rövid egymás utáni hangocska, amely biztató hang.
Az volt a célja ennek a harmadik hét egymás utáni hangnak, hogy ha a nép háborúban volt, vagy más problémák miatt csüggedni látszott, megfújták, hogy lelkesedjenek és bízzanak a jövőben. A kürtzengés ünnepét egyébként erről a sófár-hangról nevezték el. A zsidó hagyomány szerint az ember megítélésének is a napja a kürtzengés ünnepe. A sófár hangja, mintegy a sírást és a jajgatás utánozva a szívekig hatol és megtérésre szólít fel, és az emberek közelebb kerülnek Istenhez. Ami számunkra fontos:
- egybegyűjtésre szolgál, azaz egységre hív minket
- riadó megfújására a harcban, figyelmeztetés a csatára
- fellelkesítésre, csüggedés, reménytelenség esetén
- megtérésre hív a bűnökből, vétkekből
Úgy hiszem, hogy felettünk is meg van fújva a 'mennyei sófár ', hívja eklézsiáját Isten, hogy mind a négy területre figyelmezzünk!
Jerikó
Hálásak vagyunk az előző generációért, ugyanis munkájuk nélkül nem jutottunk volna el az építkezésben mindeddig. Az egyháznak szükséges megértenie a jelenlegi korszakát, szellemi szintjét és mindazt, amit eddig megvalósíthatott Istennek kegyelméből. Most új szint fog jönni, a harcok szintje a városainkért. Az ígéreteink elfoglalásában az egyik kijelentést Józsué - a honfoglaló, akiben ’más’ szellem volt - története mutatja be a mi generációnk és gyülekezeteink számára.
Jerikó bevételekor, tehát ment a kürtölés minden nap. A hetedik napon pedig a legutolsó napon az volt a parancs, hogy hétszer kerüljék meg a várost, és ahogy a nép meghallja a kürt hangját, kiáltaniuk kellett:
„Vegyétek hát körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer a várost. Így tégy hat napon át! Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, és a papok fújják meg a kürtöket. És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban törjön ki az egész nép. Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre. Józsué, Nún fia tehát hívatta a papokat, és így szólt hozzájuk: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét kosszarvból készült kürtöt az Úr ládája előtt.” Jos.6:3-6
Hiszem, hogy az ördög utálja a sófárt és retteg a hangjától, mert ismeri a szellemi tartalmát! Joel próféta könyvében a második fejezetben, az „Úr napjáról” van szó, ami ugyancsak kürt fújásával kezdődik!
Isten össze akarja hívni az Ő népét a csatára! A kürt egységet, megszentelődést és csatára hívást jelent. Hiszem, hogy fenn a Mennyben sófárokat és kürtöket használnak Isten teremtményei. Amikor Isten népe a földön érzelmi és szellemi konfrontációban áll az ellenséggel, az angyalok megfújják a kürtöt, amelyet, ha szellemben vagyunk, érzékelnünk és erőt kölcsönöz, hisz a diadalt vetíti elő... Nagyon érdekes Zakariás próféta szerinti beszámoló, hogy Isten maga is belefúj a saját kürtjébe! „És megjelenik felettük az Úr, és nyila repül, mint a villámlás, az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő.” (Zak:9:14)
Visszatérve a Józsué 6. fejezetére figyeljük a harc előtti csatasort:
Jerikó
Hálásak vagyunk az előző generációért, ugyanis munkájuk nélkül nem jutottunk volna el az építkezésben mindeddig. Az egyháznak szükséges megértenie a jelenlegi korszakát, szellemi szintjét és mindazt, amit eddig megvalósíthatott Istennek kegyelméből. Most új szint fog jönni, a harcok szintje a városainkért. Az ígéreteink elfoglalásában az egyik kijelentést Józsué - a honfoglaló, akiben ’más’ szellem volt - története mutatja be a mi generációnk és gyülekezeteink számára.
Jerikó bevételekor, tehát ment a kürtölés minden nap. A hetedik napon pedig a legutolsó napon az volt a parancs, hogy hétszer kerüljék meg a várost, és ahogy a nép meghallja a kürt hangját, kiáltaniuk kellett:
„Vegyétek hát körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer a várost. Így tégy hat napon át! Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, és a papok fújják meg a kürtöket. És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban törjön ki az egész nép. Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre. Józsué, Nún fia tehát hívatta a papokat, és így szólt hozzájuk: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét kosszarvból készült kürtöt az Úr ládája előtt.” Jos.6:3-6
Hiszem, hogy az ördög utálja a sófárt és retteg a hangjától, mert ismeri a szellemi tartalmát! Joel próféta könyvében a második fejezetben, az „Úr napjáról” van szó, ami ugyancsak kürt fújásával kezdődik!
Isten össze akarja hívni az Ő népét a csatára! A kürt egységet, megszentelődést és csatára hívást jelent. Hiszem, hogy fenn a Mennyben sófárokat és kürtöket használnak Isten teremtményei. Amikor Isten népe a földön érzelmi és szellemi konfrontációban áll az ellenséggel, az angyalok megfújják a kürtöt, amelyet, ha szellemben vagyunk, érzékelnünk és erőt kölcsönöz, hisz a diadalt vetíti elő... Nagyon érdekes Zakariás próféta szerinti beszámoló, hogy Isten maga is belefúj a saját kürtjébe! „És megjelenik felettük az Úr, és nyila repül, mint a villámlás, az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő.” (Zak:9:14)
Visszatérve a Józsué 6. fejezetére figyeljük a harc előtti csatasort:
- hadakozók, a harcosok, utána
- papok, utána jött a
- frigyláda, és végül a
- nép (utócsapat, hátvédek)
A frigyládát megelőzték a harcosok és a papok, akik „védték” Isten ládáját, de a frigyláda is ott volt a harcban! Enélkül ugyanis nem lehet harcolni, Isten védelmét, tekintélyét, jelenlétét jelentette. A mi életünkben ugyanígy van: ha nincs velünk a „frigyláda”, s annak természetfeletti tekintélye, harcunk hiábavaló. Izrael népe egészen biztosan elvesztette volna a csatát. A kürt, Isten egyik kedvenc hangszere, Isten prófétai hangszere. Isten szelleme kiárad, ha megfújjuk a kürtöket.
Fontos megérteni, hogy először a Mennyből fújják meg a sófárt,ezt fogjuk meghallani a földön.
A felelős
Az Őrállóknak, a közbenjáróknak is hallaniuk kell, másképpen miként tudnának vigyázni, közbenjárni? Az „őrálló” kifejezés az Ószövetségből származik, és azokra a személyeket hívták így, akiket ma őrnek, vagy őrszemnek hívunk. Ezek az őrszemek vagy a termésre figyeltek tornyokból, vagy magas sziklákon, vagy az ellenséget és a futárokat figyelték.
„Emberfia! Szólj népedhez, és ezt mondd nekik: Ha fegyveres ellenséget hozok egy ország ellen, és az ország népe választ a maga köréből egy férfit, és őrállóvá teszi, az pedig látja jönni a fegyveres ellenséget az ország ellen, és megfújja a kürtöt, hogy figyelmeztesse a népet, akkor ha valaki hallja a kürtszót, de nem törődik a figyelmeztetéssel, a fegyveres ellenség pedig eljön, és levágja, úgy a vére a saját fejére száll. Hallotta a kürtszót, de nem törődött a figyelmeztetéssel: a vére saját magára száll, mert ha törődött volna a figyelmeztetéssel, megmenthette volna az életét. Ha ellenben az őrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, azután eljön a fegyveres ellenség, és levág közülük valakit, akkor azt a maga bűne érte utol, de vérét az őrállótól kérem számon. Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” Ez.33:2-9
Az őrálló szóra három héber szó van: a nácár, sámár és a cáfáh. E szavak jelentése: „valamit őrködve védeni, őrizni, körülkeríteni valamit” „előre dől, és a távolba mered.” E szavak első megjelenési helye az I.Mózes 2:15-ben szerepel, ahol meg van írva, hogy Isten az Éden Kertjébe helyezte az embert, hogy az művelje és őrizze. És hogy kitől kellett védenie? A kigyótól, a sátántól! Az őrálló tehát előre néz, előre lát, tudnia kell a sátán fondorlatait leleplezni, ugyanakkor Isten friss kijelentéseit, üzeneteit tudni. Az Őrállóknak feladatuk, hogy figyeljenek a kürt szavára: „Őrállókat is rendeltem föléjük, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk! Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet, azt, mi következik rájuk.”(Jer:6:17) Valami történik a Mennyben, amikor meghallják itt lenn, hogy egy gyülekezet megfújja a kürtöt, és tudatában van a szellemi tartalmának. Micsoda erő szabadulhat fel! Isten megjelenik!"Felvonul az Ő népe között! Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr. "(Zsolt:47:6)
Mózesnek Isten parancsolta a kürtök használatát, és azt mondta, hogy Ő oda fog figyelni, ha használják azt:
"És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt,a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől. A ti vigasságotoknak napján,és a ti ünnepeiteken és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égőáldozataitokra, és a ti hálaáldozatatokra, és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek". (IV.Móz:10:9-10)
Az Ő arcánál, azaz az Ő jelenlétében élők ismerik fel a kürt szavát! Izrael népe nem értette meg a kürt szavát, megijedtek, és ahelyett, hogy közelebb mentek volna Istenhez, el akartak távolodni tőle.
„Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémült, és hátrább álla. És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk, de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk. Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, mert azért jött az Isten, hogy titeket megkisértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek. Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb ment a felhőhöz, melyben az Isten vala. (II.Móz:20:18-21)
Isten akarata, hogy megértsük a kürtnek a szavát, hangját. Így fogjuk tudni értelmezni, hogy Isten mit akar, amikor megfújja fenn a kürtöt. Tisztán szükséges hallanunk, hogy vajon riadó fúvása történik-e, vagy egységre hív össze Isten, vagy megtérést, megszentelődést akar az életünkben, vagy felbátorít, fellelkesít minket, hogy el ne csüggedjünk. Ha megtanuljuk meghallani az Ő hangját, akkor megértjük a kürtnek a szavát is, és Isten a kürt megfújása által is kommunikálni szeretne velünk.
A dávidi istentiszteleteken sem hiányozhatott a kürt! Salamon is tudatába volt a kürt szellemi erejének! Amikor a salamoni templomot felszentelték, mi történt? Aszáf, Hémán és Jedutun és a többi dicsőítők mellett ott voltak a papok kürtökkel a kezükben, és Isten kenete hatalmasan rájuk szállt:
„Mert a kürtölőknek és éneklőknek tisztük vala egyenlőképpen zengeni az Úrnak dicséretére és tiszteletére. És mikor nagy felszóval énekelnének kürtökkel, cimbalmokkal és mindenféle zengő szerszámokkal, dícsérvén az Urat, hogy Ő igen jó, és örökkévaló az Ő irgalmassága, akkor a ház, az Úrnak háza megtelék köddel, annyira, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjukban a köd miatt, mert az Úr dicsősége töltötte be az Istennek házát.”(2Krón:5:12-14)
Joel könyve kiáltásra szólít fel minket. Nem azt mondja, hogy suttogjunk, vagy imádkozzunk, vagy csak könyörögjünk, hanem kiáltsunk Istenhez és közben használjuk a kürtzengést....
”Öltsetek gyászt és sirjatok, ti papok! Jajgassatok ti oltár szolgái. Szenteljetek böjtöt hirdessetek gyűlést, gyűjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz. Fújjátok a kürtöt Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen. Rémüljenek meg e föld minden lakói, mert eljő az Úrnak napja, mert közel van az. Fújjatok kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést! Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet..”(Jol. 2:12-16)
A lehetőségek és az új kezdetek Istene bevisz bennünket a tejjel és mézzel folyó földre. Mielőtt belépnénk az ígéreteinkbe, áldásainkba, arra a területre, ahol az Úr szeretne látni bennünket, ő megszólít, és arra kér, szenteljük meg magunkat. Igen, ő adja az ígéretet, de a feltétel minden esetben a megszentelődésre való odaszánásunk.
“Áldott az a nép, amely érti/ismeri a sófár bíztató hangját:
Örökkévaló, a Te fényedben járnak ők" Zsolt 89:16
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése