Egymásnak engedelmeskedve...

"A hit lényege, hogy megbízol valakiben,
amikor nem tudod, hová vezet."
Jesse Duplantis


Az autoritásnak való feltétel nélküli engedelmeskedés és a konformizmus mágikus gondolkozáshoz vezethet. Az autoritásnak megfelelő gondolkodásmódban a tekintélynek való engedelmeskedés és az érveletlen vélemények elfogadása uralkodik. A helyes az lenne, hogy a keresztények közötti engedelmességgel, párhuzamosan jelenik meg a vélemények ütköztetése, és ennek megfelelően a konszenzuson és az egyezkedésen alapuló koherencia. Ezt tartom a saját perspektívámból igazán racionálisnak és logikusnak.

„Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedve, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.”1Pét 5:5

A következőkben, néhány kérdésre szeretnék több kevesebb sikerrel választ találni:
Az ÖT fő szolgálati ajándék célja, az Egyházban betöltött helyük? Kiknek kell szolgálnia az Egyházban (és azon kívül is)? Alávetettség kérdése ki, kinek, hogyan? Kapcsolódás a vezetőknek a szentekkel is?

A Krisztus egész teste rázkódik. A pünkösdi-evangéliumi egyházak között többen megújulni és helyreállni szeretnének, viszont sokan ragaszkodnak még mindazokhoz a tradicionális felekezeti hagyományokhoz, struktúrákhoz, amelyeket biztosnak és konformnak gondolnak. Ők a keretekben gondolkodó ’nyáj konformizmus’*. Jézus azt üzente, - a színre lépő új apostoli vezetés bevezetése előtt - aki az óbort megkóstolta, nem annyíra vágyik az újhoz. Ezt a kialakult vákuumot szükséges a Szent Szellemnek átváltoztatnia, hogy a Királyság szellemi alapelveibe bevezesse egyházát, mégpedig a győzelemért. Az evangéliumi egyházakban kialakult az egyházvezetésről mára több helyes bibliai látás, de ennek gyakorlati alkalmazását még több probléma megnehezíti. A bibliai vezetés megvalósulásának előfeltétele három terület:

1.apostoli-prófétai szolgálati ajándékok működésének megértése az adott földrajzi területen,
2.ezek kapcsolódása a helyi gyülekezet szolgálati ajándékaihoz és a vénekhez,
3.végül a helyi testben lévő szolgálati ajándékok munkája a vénekkel ill. kapcsolódása a testhez.

"Ahhoz, hogy olyan gyülekezetet plántáljuk és neveljünk fel, amely, struktúrájában, szolgálatában például az antiókhiai típushoz hasonlít, apostoli-prófétai bölcsesség szükséges. A legtöbb pásztor azt gondolja több évtizede, hogy antiókhiai típusú gyülekezetet épít, azonban nem ez az építkezés modell valósult meg szolgálata nyomán, hanem az előző generációk öröksége szerinti rossz minta." **(Jonathan David)

Ő adta
A szolgálati ajándékok elosztása Isten abszolút szuverenitása. Az egyháztagok attitűdjében, kifejezésre kell juttatnia, hogy Isten akaratát elfogadják, amelyen a kiválasztás alapul. Az elhívás és a kiválasztás alapja a szolgálati ajándékokkal kapcsolatban, sohasem az emberekben lévő érték, alkalmasság, érdem, hanem csakis Isten szuverén végzése alapján valósul meg. "...Ő adott némelyeket..."(Róm 9:11; Ef. 4:1-11) Az egyházban Isten gyermekei eltérő mértékben részesednek a kegyelmi ajándékokból, valamint a különböző szolgálatokból. (1Kor 12:4–6). A szolgálati ajándék működésének sikerét, jellegét és szellemi értékét a kialakult Krisztusi karaktere határozza meg döntően. Több évtized kitartó munkája után lehet megvizsgálni egy ajándék súlyát, eredményességét.

A Szellem ajándékai minden hívő által működhetnek, amelyre Pál nagyon erőteljesen buzdított, még egy visszásságokkal és a kormányzásban sérült gondolkozással teli, pártos (sajnos 4 pártra oszlott) korinthusi közegben is. Minden újjászületett hívőn lévő kegyelemi manifesztációknak lehetőségei azonosak az Atyától, (pl. pneumatikus élmények, kharismák működése) és több lehetőség adott a segítő, "jól forgolódó/fáradozó", presbiteri vagy diakónusi tisztségekre is.

A szolgálati ajándékok nem kormányzói testületbe, hanem személyekbe vannak belehelyezve. Véleményem szerint, azonban Isten nem „pozíciókat”, hanem „funkciókat” akar működésbe hozni."…némelyeket rendelt Isten az anyaszentegyházban először apostolokul…" (1Kor 12:28). "…adott ajándékokat az embereknek…" (Ef 4:8,11). Jézus Krisztus adja az ajándékokat, amely egy adott személy is egyben, és nem testület.

Ahol elutasítják Krisztus ajándékait, vagy tévesen ismerik fel azokat, ott szellemi meddőség alakulhat ki, a Királyság delegáló, átruházó kormányzása, nem tud kiterjedni és megvalósulni. Az ilyen szolgálatok a megrekedésük mellett ki vannak téve manipulálásainak, amely a hamis ajándék tekintélyén keresztül érvényesül. Mt. 7.22; Jud.1:10-15 (u.n. egyszerre két behatás érvényesül a szolgálatában. pl. Saul története aki prófétál és közben jóshoz jár, Júdás a 82 tanítvány között aki démonokat űzött)

Mivel, Jézus Krisztus főségének felépítésének megvalósulási egyik módja az egyházban, a szolgálati ajándékok munkája révén történik, a félreértelmezett látás, destruktív szemléletet hozhat az egyházba, majd szakadást eredményezhet. A vezetők (lehet szolg. ajándék vagy kinevezett vén) feladata a gyülekezet vezetéséhez, irányzásához való jogosultság.

Ki, kit javasol?
A presbitereket és más szolgálattevőket a gyülekezet egyetértésével, a szolgálati ajándékokkal rendelkezőknek kell beiktatniuk. A Szentírásban bármely helyreállító ügyekkel kapcsolatosan a szolgálati ajándékok rendelkeztek, de ahol ez nem tudott létrejönni, ott a megbízott véneknek volt feladata vagy egy delegált személy.

Annak kell a nagyobb tekintélyt átruházni, aki a nagyobb felelősséget hordoz és több szolgálatot végez. Ma az egyházban összemosódik a vén és a szolgálati ajándék fogalma, funkciója és egyenlővé válik vele. Sokszor átveszik az irányítást olyan vezetők, akikben nincs belehelyezve az ajándék (doma) Krisztustól.

„Azokat a véneket, akik jó elöljárók voltak, kétszeres megbecsülésre kell méltatni, kiváltképpen azokat, akik az igével és tanítással fáradoztak.”1Tim 5:17.

Nagy fejtörést okozhat az is, amikor nem értik meg a presbiterek, Isten azért rendelte őket egy helyi testbe, hogy a szolgálati ajándékok munkatársaiként, segítségek legyenek és nem biztos, hogy kimondottan a kormányzás céljából. Azonban megemlítem, a legmegfelelőbb az lenne, ha a presbitériumban szolgálati ajándékok is lennének, hisz például követelmény a presbiteri jellemhez a tanításra alkalmatosság alapból.

Ez az idealisztikus állapot sajnos M.O.-on szerény véleményem szerint nem sok helyi gyülekezetben valósult eddig meg. Szóval csak elméleti képekről lehet szó. Az egyház vezetésében keletkező feszültségek jó része ebből adódik, a megbízott vezetők elkezdik önmagukat szuverén ajándékként feltüntetni, majd saját uralkodási teret alakítanak ki, általában versengésből vagy elutasítottságból látván és felbuzdulván egyes szolgálók sikerén.

A másik problematika, amikor a vezető összenyomja tudatosan vagy szellemi ambíciókból a mellette szolgáló értékes ajándékokat vagy fejlődő szolgálókat. Van úgy, hogy egyszerűen a karizmatikus egyénisége előtérbe helyezi őt, pozíciójából vagy elfogadottságából adódóan egy helyi közösségen belül. (pl. Apollós ékesszólása V.S Pál szolgálati stílusa Kor.-ban).

A Szentírás alapján, ajándékként felruházott apostoli-prófétai szolgálati ajándék (hozzáteszem, akik teamben dolgoztak mindig, Pál körül kb. 2 tucat) vannak felruházva szolgálati területtel egy adott földrajzi helyen. Pál apostol munkája során ő maga, valamint munkatársai (apostoli teamjéhez tartozó!) jelölték ki csak presbitereket nagyon figyelmesen nem kapkodva. 1 Tim. 5:22. Tehát a szolgálati ajándék felismerését, mindig apostoli-prófétai szolgálatok legitimálják, egyedül ez autentikus. Itt fontos megjegyezni, hogy nem minden teljes időben szolgálatot végző pásztor, tanító, szolgálati ajándék az egyház számára. (Rm. 12:5-10)

Működésben
Az Apostolok cselekedeteinek könyve alapján látható, hogy döntően az öt szolgálati ajándék működése és a megértett, belső attitűd (nem külső nyomás hatása!) következtében fejlődött az egyház, mégpedig hat-hét szinten. (Ef. 4:12-13)

1.Minden szentnek helyreigazítására,
2.diakónia munkájára,
3.Krisztus egész testének felépítésére,
4.a hitnek
5.és az Isten Fia megismerésének egységére,
6.érett férfikorra,
7.s a Krisztus felnőtt korának mértékéig.

Az Egyháznak a szolgálatra és az Atyának való engedelmességre kell épülnie. Egy hívőt nem az magasztal fel, hogy mások pozícióba helyezik, hanem az, hogy Isten állítja be arra a helyre, ahová az illető való. Ennek módja, pedig az, ahogyan a Máté 20:25-ben Jézus azt megfogalmazta. Tömören: a hívő élet Isten imádása elsősorban, majd mások szolgálata.

"...az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj..."Lk. 4:8

Minden kereszténynek Krisztus testében, valamilyen szolgálatra van felruházva megváltójától. Ez abból adódik, hogy:

- Jézus mindenkinek adott kenetet (1Jn. 2:20,27)
- királysági papsághoz tartozunk.(2Pt.2.)

Minden papnak kötelessége képességei által szolgálni az Urat.

"Mert a test egy és sok tagja van, az egy test tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is."1 Kor.12:12

Jézus akkor is úr maradt, amikor megalázta magát a tanítványai előtt. Azért mutatott példát, hogy megértsék: nem az emberek között betöltött pozíció, hanem a funkció, azaz isteni rendnek való engedelmesség az, ami képes elhozni az életünkbe a tényleges boldogságot. Jézus azt is kiemeli, hogy nem attól leszünk boldogok, hogy tudjuk ezeket az elveket, hanem attól, ha ezeket a gyakorlatban is megvalósítjuk. A hit ugyanis cselekedet, ami az igazság megismeréséből fakad. A Szentírás szerint az elöljáróknak való engedelmesség fontos követelmény.

"Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók, hogy ezt örömmel tegyék, és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ." (Zsid 13:17)

Egy vezető felé való engedelmesség nem korlátlan, hanem korlátozott. Személyes életérbe való bármely tanácsadás, korrigálás egy bizonyos egészséges szintig történhet. Ha a bármilyen szintű vezetők egyértelműen Isten akaratával ellentétes szándékot, életmódot képviselnek, akkor az "inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint embernek" elv érvényes. Jézus arra bátorította hallgatóit, hogy a rabbik és a farizeusok tanításait fogadják el, de a vallási kormányzásukban és a cselekedeteikben lévő kificamodásaikat ne kövessék, mert ezen a szinten nem Isten akaratát képviselik a nép előtt. Hasonló helyzettel találkozunk napjainkban is, az u.n. reformált egyházakban.

"Akkor van szó szellemi visszaélésről, ha Isten nevében olyan határokat lépnek át, melyeket maga az Úr állított fel az ember számára, s ezek átlépése az érintett beleegyezése nélkül történik, vagy a szelleminek álcázott kontroll, manipuláció, vagy gondolati befolyásolás következtében maga az érintett egyezik bele. E határokat olyan emberek lépik át, akiknek hatalmuk van az érintett életébe való beleszólásra, úgy, hogy a befolyásoló a saját, nemritkán tudat alatti szükségleteit elégítse ki. Eközben kihasználják a segítségre való rászorultságot, vagy az önátadásra való készséget. Ezek következményei szellemi sérülések lesznek. A szellemi „visszaélés/kihasználás" jelensége a keresztény közegben változó intenzitással fordul elő, és széles skálán mozog: a kevés kárt okozó időnkénti visszaéléstől kezdve, egészen a folyamatos és módszeres visszaélésig. A fogalmakra gondosan oda kell figyelni, hogy a „visszaélés” szót csak tényleges előfordulása esetén alkalmazzuk. Ha ugyanis a szellemi pozícióban lévő személy minden egyes helytelen cselekedetére ráhúzzuk, és összefüggésbe hozzuk minden tekintéllyel, kapcsolatos konfliktussal, még ha azok valóságosak is, akkor a tényleges problémákról elterelődik a figyelem. Emellett súlyos károkat is okozhatunk annak a személynek, akit alaptalanul vádolunk meg visszaéléssel." Inge Tempelmann (A szellemi visszaélésről ITT bővebben)

Péter apostol levelében, a vének felé való figyelmeztetésében azt olvashatjuk, hogy "sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeten" (1Pt 5:3). Jézus korrigálja tanítványait, amikor szemlélteti a királyságán belüli vezetéstechnikáról őket, illetve a kormányzás gyakorlati megvalósításához nyújt, biztos alapokat tanítványainak. Megjegyzem, hogy tanítványai utána - valószínűsítem a döbbenettől - egy árva szót sem tudnak hozzá szólni a témához... (Mt. 20:25; Mk. 10:45.)

Ha nem értettük meg a normális funkciót és a vezetés kóros elváltozásának természetét, nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy bármilyen helyreállító beavatkozás sikeres lehessen. Egy keresztény és környezete illetve felekezete, kölcsönösen meghatározzák egymást. Az egyik változása szükségszerűen magával vonja a másik változását is. A személyiség ebben a folyamatban integrált egészként vesz részt: ha valamelyik részében valami történik, e változás hatásai a személyiség egészében jelentkeznek.

A tekintélyelvű csoportszervezésnek a konformizmus és az egocentrizmus együttese felel meg. Összetartozás alapulhat azon, hogy "a főnöknek mindig igaza van", de alapulhat a vélemények ütköztetésén és egyeztetésén is. Az autoritásnak való feltétel nélküli engedelmeskedés és a konformizmus mágikus gondolkozáshoz vezethet. Az autoritásnak megfelelő gondolkodásmódban a tekintélynek való engedelmeskedés és az érveletlen vélemények elfogadása uralkodik. A helyes az lenne, hogy a keresztények közötti, fiúsági szerepegyenlőséggel párhuzamosan jelenik meg a vélemények ütköztetése, és ennek megfelelően a konszenzuson és az egyezkedésen alapuló koherencia. Ezt tartom a saját perspektívámból igazán racionálisnak és logikusnak.

"Nincs olyan erős mágia a világon,
amely boldogságot adna az embernek."
Blaise Pascal

Ha a keresztény vezetők kiszakadnak a Szentírás által kinyilatkoztatott vezetéstől szolgálatukban - majd megszeretnék tartani, akár erővel tekintélyüket - akkor szükségképpen kontroll alakul ki szolgálatukban és később, akár okkult démonok által tarthatják fenn a már egyáltalán nem autentikus kormányzásukat. A hamis tanítók és próféták ezt a lépcsőzetes leépülést élik át. (pl. Saul, Diotrefes, Himenéus, Alexander). Mindezek az apostoli-prófétai hivatal elutasításából vagy hiányából adódnak, szinte minden térségben.

Az apostoli-prófétai szolgálat az első (protos; 1 Kor 12:28) amelyen az Egyház összes többi szolgálata alapul. Mégis, azok az emberek, akiknek ez az ajándék adatott, a mennyei rendben legalul vannak: ők az alapkövek, akikre minden felépül. Egy épület alapja nem látszik, mégis az egész ház stabilitása múlik rajta. Pont úgy, ahogy a világon sem látszik, hogy mi tartja össze, de mégis Jézus hatalmának szava az, ami a földi világ épségét is biztosítja. (Zsid. 1.3)

Az I. Kor. 4:9 - ben is az látszik, hogy azok, akik a tényleges előmozdítói a dolgoknak – az apostolok – nem fejedelemként uralkodnak, működtetve a szolgálati ajándékaikat, hanem még a megaláztatást is vállalják azért, hogy másokat fölemelhessenek. Egy másik embert szellemi-lelki értelemben csak akkor tudunk magunk fölé emelni, ha mi vagyunk az erősebbek, és Isten pontosan ezt akarja látni az Egyházban.

Az apostoli-prófétai szellemi kormányok most állnak fel a harmadik eget képviselve, hogy a mennyei trónon ülő igazságát és tekintélyét képviseljék és gyakorolják a földön. Isten jelenre vonatkozó célja az apostoli-prófétai egyházi kormányzás felállítása földön lévő gyülekezetében.

Ahhoz, hogy a korai egyház működési elveit megértsük, és gyakorlati sikereket tapasztaljunk meg (pl. valóságos: tanítványság, szellemi manifesztációk, prosperitás..) elengedhetetlen lenne, az apostoli - prófétai szolgálati ajándékok jelenléte és tanítása a M.O-i eklézsia életében is, átvéve a vének vagy pásztori tanítások, illetve a nem szolgálati ajándékok dominanciáját, melynek alternatíváit az elmúlt 3 évtizedben láttuk, és jelenleg érzékelünk...

„Ahol nincs világos, előremutató látás, kijelentés (prófétai), ott az emberek gondatlanul élnek, nemtörődöm módon ledobják magukról a korlátokat, lázadókká válnak, más szóval elpusztulnak, de áldott lesz, ha befogadja a tanítást.” (Pld. 29:18; bővített)


*nyáj-konformizmus - a keresztény szocializációra gondolok: amikor egy közösséghez, egyházhoz való tartozás egyenlő a pásztor bármely véleményével való elfogadással. Ilyenkor behódolás történik meg, cserébe nyújtotta u.n. ’pásztor befedezésért’ vagy védelemért. Ez egy bevált manipuláció lehet
**régi-minta – pünkösdi vagy evangéliumi minta a 70-es évektől a 90-es évekig: pásztor típusú u.n. ’piramis-managment’ vezetés, apostoli alapok nélkül