"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az];
a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden." 2 Kor. 5:17
A TARTALOM
Mindent az Isten, a teremtő (kreátor) hozott létre. Isten az az Isten, aki újjátesz, újjáalakít minket! Gondoljunk csak bele: aki ilyen nagy gonddal, aprólékosan megteremtette, kreálta az embert, a teremtés legfontosabb személyét, minket, cserbenhagyna. Soha!
Amikor gyúr, alakít minket, pontosan úgy, mint a teremtéskor, küldi az Ő Szellemét, amitől élővé (dzaó) válunk. Úgy is mondhatnám: életre keltünk. Szellemétől vagyunk élők, ahogy Jób is mondja és tudja: "Az Istennek Szelleme teremtett engem, és a Mindenhatónak lehelete adott nékem életet."(Jób.33)
Kreátor Krisztus
Krisztus a megtestesülése előtt már élt. Ez a fiú jelentette ki az Atyát az időben. Atya egyedülállóságából, örökkévalóságából, természetéből részesült és létezik.
"Kezdetben volt az Ige (logosz), és az Ige az Istennél (vagyis: az Atyánál) volt, és Isten volt (vagyis: isteni természettel bírt - névelő nélküli theosz mint állítmány) az Ige.'' (Jn 1,1--2) Tudatosítanunk kell, hogy az idő előtt már létezett az örökkévalóságban Krisztus. Isten segítője a teremtésben Krisztus volt.
János apostolnál, Krisztus egyedülállóságát bizonyítja az egyszülötti kifejezés: "Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött (monogenész) Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa."1Ján 4:9 Jn. 1:14;18
Akiről Pál apostol azt írja:"Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. Róm 8:29"...az elsőszülött (prótotokosz) az egész teremtés fölött." Kol. 1:15
- A monogenész jelentése: egyszülött, egyedüli gyermek, fiú. Ez a kifejezés nem időbeli kapcsolatra utal, hanem a két isteni személy között fennálló örökkévaló dimenzióban létező kapcsolatra. A szó előtagja a „mono” Krisztus egyedülállóságát szeretné kihangsúlyozni. Egyedül Ő az Isten Fia. Szentírás szerint, ezen kifejezés Krisztus egyedülálló szellemi pozíciójára is mutat, mind a földön és az egész szellemvilágban korokon át.
- A prótotokosz jelentése: elsőszülött, először született. A Szentírás szerint itt, a rangbeli elsőbbség értelmében kell értelmezni az Eklézsiában betöltött szerepéval kapcsolatban, az Ó.Sz.-i családi jogok értelmében. Így a Messias, elsőszülöttség jogaival rendelkezik az egész teremtésben.
A teremtett szó (ktidzó) jelentése létrehoz, épít, alkot, teremt. Pál szerint a Kolossebeliekhez írt levélben (Kol.. 1:16):
"Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek" Kol 1:16
Figyeljük meg, hogy Pál lefekteti a teremtés tartalmát:
- "Ő benne" vagy "ővele" teremtetett,
- "Ő általa", tehát ő maga volt a teremtő,
- "Ő rá nézve" lett teremtve.
Pál itt Krisztus létéről, mint Isten képmása, a teremtés szerepéről és az első szülötti, örökös rangjáról beszél. Ő teremtett mindent, és nélküle semmi sem jött létre. "Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett." Ján 1:3
Krisztus beszéde egyenlő Isten beszédével, hordozza a világmindenség összetartó és fenntartó erejét. A Fiú az Atyától származik. Ezért, amikor az Ige testté lesz, vagyis a Fiú egy emberi természettel egyesül, akkor valósul meg az, hogy az Atya egyszülött Fiát küldte a világba. A Szent Szellem is az Atyától és a Fiútól származik. Az Atya senkitől sem származik, és ezért őt nem küldi senki. Az Atya.,,jön'' (Jn14,23).
A teremtés folyamata 'kezdeteben', tudjuk teljesen Isten műve volt. Isten azonban három személy is és így, együtt kreáltak: Atya, a Fiú és a Szellem. Az Atya mindent fia által az Ige által teremtett (1,3). Ez az Ige testté (halandó emberré) lett (1,14).
Istennek ez az önátadása az egyházáért, először is a Fiú küldetésében, megtestesülésében valósult meg. Az a Fiú, aki örökké,,van'', valóban emberré ,,lesz''. A cél, hogy a feltámadt úr Jézus jelenlétét és tevékenységét már nem korlátozza az idő és a tér, azokat az embereket, akik a Szent Szellem ösztönzésére hisznek benne, és nevében megkeresztelkednek, egyesíti, mint testének "tagjait''.
Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem számára közös az, hogy teremtetlenek, és Istenségük közös. A Fiú és a Szent Szellem számára közös az, hogy mindkettő az Atyától származik. Az Atya sajátossága az, hogy senkitől sem születik; a Fiú sajátossága az, hogy született; a Szent Szellem sajátossága az, hogy származik.
A HIT kreátori ereje
A zsidókhoz írt levél írója szerint (Zsid. 11:1-3) a hit tárgya „a nem látott dolgok”, azaz olyan valóság, amelyeket sem érzékszerveinkkel, sem értelmünkkel megragadni nem tudunk. Itt, a világok (aion) teremtése egy minden eseményt megelőző isteni kreáció. Ő a kreátor (ho ktisztész)!
Hit nélkül megoldhatatlan és felfoghatatlan talány és rejtély az emberi lélek előtt mindezen isteni kreációk. Csak is a hit bizonysága által foghatjuk fel (noeó) szellemünkben, hisz a látható és érzékeinkkel felfogható világ mögött, egy láthatatlan hatalom áll. Az újra(re)formálás kezdete a megújulás (anakainószisz) és átalakulás (metamorphoó) útján kezdődik, a teremtő erő beavatkozása által, mégpedig benső lényünkbe (núsz).
Isten beszéde (réma) hívta életre a látható világot. Ezért a HIT teremtő munkája az élő Isten személyéhez köt. Az újjászületés szellemi élménye, hasonló szellemi elvek alapján történik, mint a föld teremtése. Az Isten teremtő beszédének hatásai, végigkísérik a belső rejtett életünket, földi pályánkon. Növekedésünknek kulcsa lett a teremtő HIT befogadása és aktív közlése szívünkben és szánk használatával. Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnék, utánozói leszünk Isten módszereinek.
„Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.” (2Kor 4:6–7)
Pál apostol szerint az embereket tisztességre vagy gyalázatra való edények. Az edény belső értékét a tartalom határozza meg, s a látható kincset csak ezen edények tartalmazzák. A kincsünk a világosság, amely Isten ismeretét jelenti. A világosságunk az élet erejéből árad. Ezt a kincset helyezi az Úr a benne hívők szívébe.
Szentírás szerint Isten jelenlétét csak természetéhez hasonló képes közvetíteni. A bűnbeesés után az ádámi faj ezt a képességét veszítette el, és elszakadt az isteni jelenléttől, de Krisztusban újraf(re)ormált minket. Miután pedig átalakulunk az Ő keze alatt, belső változás és növekedés kezdődik, az Ő teremtő igéjének fénye által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése