Újra(re)formál - Az összetört edény

"Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak,
következőképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek."1Kor 15:22

Az összetört edény

Ádám és Éva tudjuk, hogy elbukott, annak ellenére, hogy a legnagyszerűbb mester, művész, alkotó, teremtő, fazekas formálta őket. Összetört az edény! A Mindenható Teremtő előtt lévő világ megromlott, az egyedüli Istennel szembefordult. A Teremtőnek terve emberi oldalról (alulról) meghiúsulni látszik, mégpedig Ádám bukása következtében. Azonban Jézus Krisztus halála és föltámadása előre jelzi az ádámi természet újraformázását.


"Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván: Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet! Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon. és elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.
Vajon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza! Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem: De megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam. "(Jer:18)

Jeremiásnak el kellett mennie Isten akarata szerint a fazekashoz, hogy saját szemével lássa, hogyan folyik a fazekas munka, Isten látást szeretett volna neki adni az edények készítéséről. Mik azok a fontos tények, amit leszögezhetünk?

Az edény a fazekas keze alatt volt, és éppen formázás alatt állt. Nem írja az ige, hogy a fazekas rontotta volna el az agyagot, hanem csak tényként közli, hogy elromlott. Egyszerűen nem engedelmeskedett a fazekas kezének, nem simult úgy oda, hogy megformálhatóvá vált volna.

De mit látunk? Nem dobta el, hanem, újraformázta! Ha pedig az ember megtér, bűnbánatra jut, dehogy törli el! Ezzel Isten ezt üzeni: Újraformázlak! Bármikor képes vagyok újra formálni Téged! Ha el is romlasz, el is esel, én képes vagyok arra, hogy ha újból a kezeim alá jössz, és elismered, hogy én vagyok a Te alkotód, a Te teremtőd.

Újraformáz
Szükséges megértenünk, hogy amikor bűnösként az Úrhoz jövünk, nem kerül sor az egész személyiségünk eltörlésére!!! Isten nem teljesen újat hoz létre ilyen módon! Igen, azt mondja Pál, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az...A Krisztusban való új teremtés is helyreállítási beavatkozás.

Nagyon sokan tudat alatt Istent vádolják a saját maguk állapota miatt, akár mint Jób:
"Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod: Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem? Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?" (Jób.10)

Az első lépés az újraformázásban, abban kezdjük gyakorolni a hitünket, hogy az Ő kezében vagyunk, mint agyag, majd átengedjünk teljes személyiségünket neki. Istent nem csak cselekedeteink, hanem indítékaink is érdeklik. A Királyság igazsága, amelynek meg kell haladnia az írástudók és farizeusok igazságát, a szándék és indítékból jövő igazságosságok.

Ezért, miután Isten újjáteremtett minket, s Isten gyermekeivé lettünk, a Szent Szellem elkezdi személyiségünk mélységeit kutatni, hogy indítékaink rejtett részeivel foglalkozzon.

Sokan mondják, hogy az emberi önzés problémája a kertben, az Éden kertjében kezdődött és a megoldás pedig egy másik kertben született meg - a Gecsemáné kertjében. Gecsemáné kertjében Jézus az emberi nem önakaratával küzdött. A Kereszt lehetővé tette, hogy az emberi szeretet az éntől elszakadjon. Ennek a kötődésnek a hatalma és tekintélye véget ér a keresztnél.

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek, pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Galata 2:20.)

Amikor a Golgota alapján megtagadjuk énünk irányítási jogát - nem önmagában énünket -, akkor leszakadunk az ént megkötöző hatalmától. Az énnek tehát nem azért kell a Keresztre mennie, hogy elpusztuljon, hanem azért, hogy feladja kormányzási szerepét vagy igényét.

A második az, hogy az ént nekünk kell megfosztani trónjától, mert mi adtuk neki az uralmat. Akaratunk hozzájárulása nélkül azonban a Golgota győzelme ránk vonatkozóan hatástalan marad. Amikor bűnünkkel és bűnösségünkkel a Kereszthez jövünk, felismerjük, hogy mi teljesen képtelenek vagyunk azzal elbánni, de azt is felismerjük, hogy Jézus a kereszten valójában már bűnösségünkkel és bűnünkkel is elbánt.

Egyszerű bizalommal elfogadjuk Jézus bocsánatát és tisztító munkáját. A Kereszt tiszta lelkiismeretet ad. Felszabadultam a kárhoztatás alól és a bűn szolgaságba döntő hatalma összetört az életemben. Kereszt elbánik a bűn gyökerével is, az alapvető önzéssel. Nem szakíthatom ki magamat az énközpontúságból. A Kereszt szabadít meg engem. Ugyanúgy fogadom el ezt a szabadságot, ahogyan a bűn és bűnösség alóli felszabadulást is elfogadtam.

A harmadik lépés pedig, hogy a Szent Szellem munkája elkezdődik, hiszen Ő képesít minket arra, hogy Jézust Urunkká tegyük testünk, lelkünk és szellemünk felett. Ezt egyedül Isten Szelleme végezheti el, mert az Ő szolgálatának központja Jézus dicsőítése és annak kijelentése az Úr volta. Szívemben ekkor Úr lett Jézus a Krisztus.

"Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, aki Istennek Szelleme által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szelleme által."1Kor 12:3