Babits Mihály Ninive - részlet III.rész

És méne a pusztába, hol a sáskák
a gyér fű szomjas zöldjét mind levásták,
hol aki a forró homokra lépett
jó saru nélkül, a talpa megégett;
ott megfogadta, harmincnyolc napig
böjtölve s imádkozva ott lakik
s nem mozdul, mígnem messze kénköves
lángoktól lenne lenn az ég veres
s hallanék, hogy a föld egyszerre szörnyet
dördül, s a nagy vár tornyai ledőlnek
s úgy elpusztul minden ninivei,
maga és apja s anyja, fiai
s lányai, húga-öccse nénje-bátyja,
mint hajdan a Jeroboám családja.

S azontúl, harmincnyolcból visszamenve,
a napokat számlálja vala rendre,
kiáltozván az Úrhoz: "Halld, Hatalmas!
Híres Bosszúálló, szavamra hallgass!

Elküldtél engem, férgekhez a férget,
kik ellenedre s fricskád nélkül éltek.

Én inkább ültem volna itt a pusztán,
sorvadva, mint ma, gyökéren és sáskán.

De böjt s jámborság néked mint a *pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma.

Atyjafiáért számot ad a testvér:
nincs mód nem menni ahova te küldtél.
Csakhogy a gonosz fittyet hány a jóra.
Lám, megcsúfoltak, Egek Alkotója!

Szolgádat pellengérre állították,
mert gyönge fegyver szózat és igazság.

Nincs is itt haszna szép szónak s imának,
csak harcnak és a hatalom nyilának.

Én Jónás, ki csak a Békét szerettem,
harc és pusztulás prófétája lettem.
Harcolj velük hát, Uram, sújtsd le őket!

Irtsd ki a korcs fajt s gonosz nemzedéket,
mert nem lesz addig igazság, se béke,
míg gőgös Ninive lángja nem csap az égre."

S elmúlt egy hét, és kettő, három, négy, öt,
és már a harmincnyolcadik nap eljött.
Jött a reggel és a dél és az este:

Jónás egész nap az ég alját leste.
S már a láthatár elmerült az éjben,
s egy árva ház sem égett Ninivében.


*pélva = pelyva
A gabonaszemeket borító hártyás burok, ami csépléskor nagy tömegben válik le, a régi cséplési eljárásoknál (CSÉP, NYOMTATÓ LÓ)
a pelyvát SZELELÉS-sel távolították el a gabonából. Tágabb értelemben: értéktelen hulladék, holmi. Annyi van belőle, mint a pelyva.
Szláv eredetű szó, polyva, péva, pélva alakjai is vannak a nyelvjárásokban,  az utóbbi használja Babits a Jónás könyvében.