"Azt meg tudjátok, hogy a ház gazdája, ha tudná, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren maradna, és nem engedné, hogy házát keresztülvájja. Ezért legyetek ti is készen, mert az ember Fia abban az órában jő el, melyben nem is gondoljátok(vél, jónak látszik)!" Mt.24:43-44
- Mi a helyes hozzáállás a jelenlegi politikai és gazdasági rengésekhez?
A kérdéssel kapcsolatban, őszintén szólva, nem tudom mi Isten akarata, nem értek a politikához. Egy biztos, hogy a politikát nem csak emberek irányítják Pál szerint, és a hívőknek imáikon keresztül behatást kell gyakorolniuk. Ha megtérnek a társadalom széles rétegéből hívők, akkor beindul egy olyan folyamat, amelyet nevezhetünk un. küldetésnek, missziónak a foglalkozások szerinti területeken való Királyság követeinek munkája által.
"Mindenekelőtt kérlellek hát titeket, hogy tartsatok könyörgéseket, imádkozásokat, Istennel való társalgásokat és hálaadásokat minden emberért, királyokért és minden felettesért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ezt látja nemesnek, ezt fogadja szívesen a mi Megmentőnk, az Isten, aki minden embert meg akar menteni, és az igazság ismeretére eljuttatni."1 Tim.2:1-4
Egyébként a jelenlegi 'karizmatikus apostoli mozgalomnak' magabiztos látásuk van a társadalom átváltoztatásáról. Azonban én itt megtorpantam 2008-ban és megállt a felfogó, ítélő megértő képességem. Nem értem szellememben a globális városátformáló Királyságot képviselő küldötteket, hogyan alakítják át a városokat beleértve a szociális, gazdasági, politikai szférát. Például a republikánusokról rengeteg negatív infót kaphatunk, pedig ők úgymond keresztényi erkölcs alapokkal politizálnak.
Azt látom, hogy a Bush kabinet új keresztesháborút indított, de milyen háttér indítékokkal. A hit (vallás) kezd a globális politika, a nemzetközi biztonságpolitika az amerikai külpolitika egyik legdöntőbb részévé válni. Biztonsági külpolitikai szakértőknek fogalmuk sem volt a XX. században a vallási tényezőket számításba venni, az új helyzet (9/11) azonban egyre jobban látható a hit szerepe a nemzetközi helyzetekben. Ma már arról gondolkodnak, hogy paradigmaváltás zajlik. (lásd. Huntington történész apokaliptikus és víziós írásai)
Huntington így fogalmaz: „Ahogy a világ kimozdul nyugati szakaszából, a nyugati civilizáció jellegzetes ideológiái hanyatlanak, helyüket átveszik a vallások!, az identitás az elkötelezettség más, kulturális alapokon nyugvó formái. A vallás a nemzetközi politika vesztfáliai különválasztása, azaz a nyugati civilizáció nem szokványos terméke a végéhez közeledik, a vallás, amint Edward Mortimer rámutat, 'egyre nagyobb valószínűséggel benyomul a nemzetközi eseményekbe is'”. (Samuel Huntington: A civilizációk összecsapása a világrend átalakulása.)
Azt is látom, hogy USA, EU vagy M.O-i felekezetektől mentesen a nagyegyházak számára az lett a törekvés, hogy az államról le akarja választani s az egyénre bízza erkölcsi kérdések eldöntését (pl. abortusz, családmodell, nők egyenlősége, erkölcsi rend.) s az aktuális politikai vezetés, mind jogi és politikai állásfoglalásait pedig kettéválasztja, megítél sőt diabolikusan is értelmezheti.
Ma a vallás Európában s mindenhol (Afrika, USA) jobban össze van fonódva a politikával mint a közelmúltban bármikor. Több szocioguru, és biztonságpolitikai elemző szerint, a vallás (gondolok itt a tradicionális nagy egyházi kereszténységre) fog-e a világ döntő részének vezető politikai ideológiájává válni. Így a keresztény államok új korszakát képzelhetjük el, melyekben a politikai élet elválaszthatatlanul összefonódik a vallási hittel. Tehát magával ragad a politikai változás bennünket globálisan.
- Hogy ezt a Királyság hírnökei, hogyan tudják feldolgozni?
Kérdés kérdés hátán s az antikrisztusi globalizáció milyen módon fog lérejönni, talán úgy, hogy kereszténység újra uralkodik, mint a reformációban, reneszánszkor, középkorban vagy egy globális válságkor?
A jelenlegi pénzügyi válságot nem lehet pénzzel kezelni, mint ahogyan a környezeti és társadalmi problémákat sem lehet pénzzel orvosolni, hiszen ezeket a problémákat nem maga a pénz hozta létre. A pénz szeretete folyamatosan átrendezte a társadalmi értékrendet, és kisajátította az anyagi javak számára. Az anyagi javak értékéért meginduló verseny ezután folyamatosan degenerálta a társadalmakat.
A szociális elégedetlenség pedig, jogot formál az erőszak megjelenéséhez. Igaza van mindenkinek, aki a gazdasági válság és az államok uralmi pozícióinak megerősítésében a jelenlegi helyzetet: máris, az antikrisztusi gazdasági kötelékében értelmezi.
A túlköltekezés erkölcsi kérdés, felelősség kérdése. Ez igaz minden háztartásra, intézményre, és minden államra is. Miután az emberek megszokták, hogy mindig van valaki, aki kihúzza őket a mocsárból ezért nem ismerik a helyes mértéket, és alacsony a felelősség érzésük. Végül már akkor is nyújtják a kezüket, amikor egyébként nincsenek a mocsárban, csak még többet szeretnének kapni a közösből. (pl. állami hiteltámogatás mindenkinek). Ha ez a folyamat beindul az EU-ban, előkészíti a terepet az Új megoldásnak, amelyet Babiloni rendszernek nevez a Szentírás.
De napjainkban a kereszténységen belül exponenciálisan terjeszkedik a karizmatikus pünkösdi mozgalom is. Tudjuk, hogy Kína, Afrika, Latin Amerika egy u.n "transzcendens szellemi innovációs bummban" van benne, ahol is a kereszténység (karizmatikus, pünkösdi) benyomulása történik a nemzetközi eseményekbe, önkéntelenül is. (...bár tudjuk ez nem önmagától van).
Ez a kereszténység ugyanis erőteljesen Szentírás irányultságú, emellett pedig a természetfeletti erők beavatkozását a földi létünkbe, a mindennapi élet szerves részének tartja. Az antikrisztus és prófétai mozgalmának megjelenése előtt elkerülhetetlen lesz, u.n spirituális léthez szokott vagy spirituális eszközök után sóvárgó társadalom vagy civilizáció létrejövetele.
Lehet, hogy egy felvirágzás jön újból (reformáció) és ez egy gazdasági megtisztuláshoz vezet majd, mégpedig a pénz- és anyagi javak szerepének eltorzulásának megértése által, a társadalom széles részéről.
Hogyan is volt a reformáció után?
Nézzük például Angliát, ahol igazi morális és spirituális ébredések jöttek.Először kiváló emberek egyengették a reformáció útját Angliában. Többek között William Tyndale lelkész hozta Wittenbergből a reformáció hírét, majd 1525-ben kalandos és szorongatott körülmények között kiadta az angolra fordított Újszövetséget.
Az országban sok olyan lelkész munkálkodott, akik a reformáció tanát elfogadták, és vártak az alkalmas pillanatra, amikor ezeket a nagyközönség előtt is népszerűsíthetik. Végül egy érdekes politikai döntés vezetett oda, hogy a reformációs folyamatok beinduljanak. VIII. Henrik elszakadt Rómától.
Igaz egy zsarnok intézkedése volt ez a folyamat, és a reformáció belső értékei még nem hatották át az egyházi életet. Változás akkor történt, amikor Henrik után a kiskorú VI. Edward került a trónra, mert ezáltal új lendületet vett a reformáció. Thomas Cranmer állt a mozgalom élére, akinek vezetésével kiadták a teljes Bibliát angolul, majd az un. Book of Common Prayer-t - az Általános Imádságoskönyvet, és a Book of Homilies - az Istentisztelet könyvét, majd egészen a reformációra épülő 39 hitcikkelyt, ami az anglikán egyház fő hitvallása lett.
A következő 200 év alatt az angol egyházban sok harc dúlt a katolikus és protestáns erők között, a királyok hol egyik, hol másik irányba indulva foglaltak állást, úgy, hogy a másik tábornak is engedményeket adtak. A reformált egyház közben elveszítette az embereket, akik belefáradtak ebbe a sok küzdelembe és az egyház felé közömbösekké váltak.
Közben Anglia a XVIII. század elejére a világ legfejlettebb országa lett. Kivívta a vitathatatlan tengeri uralmat, és ez lehetővé tette, hogy hatalmát az egész világon megerősítse. Az ipari forradalom kibontakozása, a tengeri kereskedelem, a felfedezések révén Anglia egy csapásra elhagyta versenytársait.
A legszabadabb ország volt a világon. Szabadon beszélhettek és publikálhattak az állampolgárok, amit éppen akartak. A vallásos szekták virágoztak, még ha az akkori szabadegyházak tagjait és a katolikusokat sok tekintetben másodosztályú állampolgároknak tekintették is. A politikai életben a demokrácia bontakozott ki.
De Anglia a ragyogó felszín alatt betegséget hordozott. Az erkölcsi züllöttség jellemzője volt, hogy a politikusok megvesztegethetők, a papok hanyagok voltak, a középosztály csak a pénzszerzésre gondoltak, a néptömeg féktelen, iszákos és durva volt. A társadalmi élet legvisszataszítóbb vonása a szívtelenség volt. Az ország egyre terebélyesedő rabszolga kereskedelmében alapvető tényező lett a rabszolga-kereskedelem, valamint az iparban a gyermekmunka.
Egy szellemiséget csak egy nála erősebb szellemiség űzhet el. Sokféle mozgalom indult el, ami megpróbált a helyzeten változtatni, de ezek között egyetlen tudott alapvető változást hozni, és ez a vezető John Wesley volt.
A kérdéssel kapcsolatban, őszintén szólva, nem tudom mi Isten akarata, nem értek a politikához. Egy biztos, hogy a politikát nem csak emberek irányítják Pál szerint, és a hívőknek imáikon keresztül behatást kell gyakorolniuk. Ha megtérnek a társadalom széles rétegéből hívők, akkor beindul egy olyan folyamat, amelyet nevezhetünk un. küldetésnek, missziónak a foglalkozások szerinti területeken való Királyság követeinek munkája által.
"Mindenekelőtt kérlellek hát titeket, hogy tartsatok könyörgéseket, imádkozásokat, Istennel való társalgásokat és hálaadásokat minden emberért, királyokért és minden felettesért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ezt látja nemesnek, ezt fogadja szívesen a mi Megmentőnk, az Isten, aki minden embert meg akar menteni, és az igazság ismeretére eljuttatni."1 Tim.2:1-4
Egyébként a jelenlegi 'karizmatikus apostoli mozgalomnak' magabiztos látásuk van a társadalom átváltoztatásáról. Azonban én itt megtorpantam 2008-ban és megállt a felfogó, ítélő megértő képességem. Nem értem szellememben a globális városátformáló Királyságot képviselő küldötteket, hogyan alakítják át a városokat beleértve a szociális, gazdasági, politikai szférát. Például a republikánusokról rengeteg negatív infót kaphatunk, pedig ők úgymond keresztényi erkölcs alapokkal politizálnak.
Azt látom, hogy a Bush kabinet új keresztesháborút indított, de milyen háttér indítékokkal. A hit (vallás) kezd a globális politika, a nemzetközi biztonságpolitika az amerikai külpolitika egyik legdöntőbb részévé válni. Biztonsági külpolitikai szakértőknek fogalmuk sem volt a XX. században a vallási tényezőket számításba venni, az új helyzet (9/11) azonban egyre jobban látható a hit szerepe a nemzetközi helyzetekben. Ma már arról gondolkodnak, hogy paradigmaváltás zajlik. (lásd. Huntington történész apokaliptikus és víziós írásai)
Huntington így fogalmaz: „Ahogy a világ kimozdul nyugati szakaszából, a nyugati civilizáció jellegzetes ideológiái hanyatlanak, helyüket átveszik a vallások!, az identitás az elkötelezettség más, kulturális alapokon nyugvó formái. A vallás a nemzetközi politika vesztfáliai különválasztása, azaz a nyugati civilizáció nem szokványos terméke a végéhez közeledik, a vallás, amint Edward Mortimer rámutat, 'egyre nagyobb valószínűséggel benyomul a nemzetközi eseményekbe is'”. (Samuel Huntington: A civilizációk összecsapása a világrend átalakulása.)
Azt is látom, hogy USA, EU vagy M.O-i felekezetektől mentesen a nagyegyházak számára az lett a törekvés, hogy az államról le akarja választani s az egyénre bízza erkölcsi kérdések eldöntését (pl. abortusz, családmodell, nők egyenlősége, erkölcsi rend.) s az aktuális politikai vezetés, mind jogi és politikai állásfoglalásait pedig kettéválasztja, megítél sőt diabolikusan is értelmezheti.
Ma a vallás Európában s mindenhol (Afrika, USA) jobban össze van fonódva a politikával mint a közelmúltban bármikor. Több szocioguru, és biztonságpolitikai elemző szerint, a vallás (gondolok itt a tradicionális nagy egyházi kereszténységre) fog-e a világ döntő részének vezető politikai ideológiájává válni. Így a keresztény államok új korszakát képzelhetjük el, melyekben a politikai élet elválaszthatatlanul összefonódik a vallási hittel. Tehát magával ragad a politikai változás bennünket globálisan.
- Hogy ezt a Királyság hírnökei, hogyan tudják feldolgozni?
Kérdés kérdés hátán s az antikrisztusi globalizáció milyen módon fog lérejönni, talán úgy, hogy kereszténység újra uralkodik, mint a reformációban, reneszánszkor, középkorban vagy egy globális válságkor?
A jelenlegi pénzügyi válságot nem lehet pénzzel kezelni, mint ahogyan a környezeti és társadalmi problémákat sem lehet pénzzel orvosolni, hiszen ezeket a problémákat nem maga a pénz hozta létre. A pénz szeretete folyamatosan átrendezte a társadalmi értékrendet, és kisajátította az anyagi javak számára. Az anyagi javak értékéért meginduló verseny ezután folyamatosan degenerálta a társadalmakat.
A szociális elégedetlenség pedig, jogot formál az erőszak megjelenéséhez. Igaza van mindenkinek, aki a gazdasági válság és az államok uralmi pozícióinak megerősítésében a jelenlegi helyzetet: máris, az antikrisztusi gazdasági kötelékében értelmezi.
A túlköltekezés erkölcsi kérdés, felelősség kérdése. Ez igaz minden háztartásra, intézményre, és minden államra is. Miután az emberek megszokták, hogy mindig van valaki, aki kihúzza őket a mocsárból ezért nem ismerik a helyes mértéket, és alacsony a felelősség érzésük. Végül már akkor is nyújtják a kezüket, amikor egyébként nincsenek a mocsárban, csak még többet szeretnének kapni a közösből. (pl. állami hiteltámogatás mindenkinek). Ha ez a folyamat beindul az EU-ban, előkészíti a terepet az Új megoldásnak, amelyet Babiloni rendszernek nevez a Szentírás.
De napjainkban a kereszténységen belül exponenciálisan terjeszkedik a karizmatikus pünkösdi mozgalom is. Tudjuk, hogy Kína, Afrika, Latin Amerika egy u.n "transzcendens szellemi innovációs bummban" van benne, ahol is a kereszténység (karizmatikus, pünkösdi) benyomulása történik a nemzetközi eseményekbe, önkéntelenül is. (...bár tudjuk ez nem önmagától van).
Ez a kereszténység ugyanis erőteljesen Szentírás irányultságú, emellett pedig a természetfeletti erők beavatkozását a földi létünkbe, a mindennapi élet szerves részének tartja. Az antikrisztus és prófétai mozgalmának megjelenése előtt elkerülhetetlen lesz, u.n spirituális léthez szokott vagy spirituális eszközök után sóvárgó társadalom vagy civilizáció létrejövetele.
Lehet, hogy egy felvirágzás jön újból (reformáció) és ez egy gazdasági megtisztuláshoz vezet majd, mégpedig a pénz- és anyagi javak szerepének eltorzulásának megértése által, a társadalom széles részéről.
Hogyan is volt a reformáció után?
Nézzük például Angliát, ahol igazi morális és spirituális ébredések jöttek.Először kiváló emberek egyengették a reformáció útját Angliában. Többek között William Tyndale lelkész hozta Wittenbergből a reformáció hírét, majd 1525-ben kalandos és szorongatott körülmények között kiadta az angolra fordított Újszövetséget.
Az országban sok olyan lelkész munkálkodott, akik a reformáció tanát elfogadták, és vártak az alkalmas pillanatra, amikor ezeket a nagyközönség előtt is népszerűsíthetik. Végül egy érdekes politikai döntés vezetett oda, hogy a reformációs folyamatok beinduljanak. VIII. Henrik elszakadt Rómától.
Igaz egy zsarnok intézkedése volt ez a folyamat, és a reformáció belső értékei még nem hatották át az egyházi életet. Változás akkor történt, amikor Henrik után a kiskorú VI. Edward került a trónra, mert ezáltal új lendületet vett a reformáció. Thomas Cranmer állt a mozgalom élére, akinek vezetésével kiadták a teljes Bibliát angolul, majd az un. Book of Common Prayer-t - az Általános Imádságoskönyvet, és a Book of Homilies - az Istentisztelet könyvét, majd egészen a reformációra épülő 39 hitcikkelyt, ami az anglikán egyház fő hitvallása lett.
A következő 200 év alatt az angol egyházban sok harc dúlt a katolikus és protestáns erők között, a királyok hol egyik, hol másik irányba indulva foglaltak állást, úgy, hogy a másik tábornak is engedményeket adtak. A reformált egyház közben elveszítette az embereket, akik belefáradtak ebbe a sok küzdelembe és az egyház felé közömbösekké váltak.
Közben Anglia a XVIII. század elejére a világ legfejlettebb országa lett. Kivívta a vitathatatlan tengeri uralmat, és ez lehetővé tette, hogy hatalmát az egész világon megerősítse. Az ipari forradalom kibontakozása, a tengeri kereskedelem, a felfedezések révén Anglia egy csapásra elhagyta versenytársait.
A legszabadabb ország volt a világon. Szabadon beszélhettek és publikálhattak az állampolgárok, amit éppen akartak. A vallásos szekták virágoztak, még ha az akkori szabadegyházak tagjait és a katolikusokat sok tekintetben másodosztályú állampolgároknak tekintették is. A politikai életben a demokrácia bontakozott ki.
De Anglia a ragyogó felszín alatt betegséget hordozott. Az erkölcsi züllöttség jellemzője volt, hogy a politikusok megvesztegethetők, a papok hanyagok voltak, a középosztály csak a pénzszerzésre gondoltak, a néptömeg féktelen, iszákos és durva volt. A társadalmi élet legvisszataszítóbb vonása a szívtelenség volt. Az ország egyre terebélyesedő rabszolga kereskedelmében alapvető tényező lett a rabszolga-kereskedelem, valamint az iparban a gyermekmunka.
Egy szellemiséget csak egy nála erősebb szellemiség űzhet el. Sokféle mozgalom indult el, ami megpróbált a helyzeten változtatni, de ezek között egyetlen tudott alapvető változást hozni, és ez a vezető John Wesley volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése