Pál apostol véleménye a húsvéti kormányváltásról

"Vannak emberek, akik szeretik a hatalmat,
másoknak pedig hatalmuk van szeretni."

A fiú elhagyta az Isten-i formáját önként, hogy emberi képet (kharakter) vegyen fel. A fénylő világosság emberi arcot öltött. Így az örökkévaló visszatükröződése, belépett a földi létbe, a tér-idő korlátok közé, hogy megvalósítsa Isten tökéletes projektjét. Ez az exportálás természetfeletti. A megalázkodásának célja a bűn testének hasonlatosságába való felöltözés, amely nem jelentett mást, mint az utolsó Ádámot.

"Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló (üres, haszontalan) ne legyen.
Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje." 1Kor 1:17-18

Látható és láthatatlan export
Az evangélium, Isten Királyságának diadalhíre. Ez azért van, mert a mennyben lévő hatalom, egy győztes tekintély kozmoszunkban. A názáreti Jézus Krisztus golgotai kereszthalála, majd három nap múlva bekövetkezett feltámadása legyőzte a sötétség uralkodóját, annak minden hordalékával. Az evangélium ezért kormányváltás és egyben új fennhatóság kiépítésének kezdete lett: un. királysági autoritás.

Pál apostol Korinthus városában, tudatosan (1Kor.2,2) középpontba teszi prédikációjában a kereszt üzenetét. Szinte két részre bontja üzenetének hatását a földi létben, akik szerint bolondság és azokra, akiken keresztül üdvösség és életadó erő dinamója lehet. (Az eredetiben az erő: dünamis, amiből származik a dinamó szó)

Leszögezi, hogy teljesen meghiúsítja a királysági autoritás előrenyomulását, mind a szolgáló ill. a hallgatók életében az erő nélküli feltámadás bemutatása. A Királyság stabilitásának jellemzője, hogy erőben áll. Athénben történt szolgálata miatt, figyelemfelhívása arra teszi a hangsúlyt mintaként, hogy a metodikájának alapja nem emberi bölcsesség üzenet lesz a következőkben.

Az erő dinamitként szét akar terjedni a királysági evangélium szolgálatában, ezzel aktív és növekvő energiát kifejtve hatni. Pál apostol példája mintaként szolgál ebben. Ő odafeszül célként, - eredetiben: mint egy őr feszülten figyel -, s igyekszik teljesen részesülni a feltámadás erejében, szilárd meggyőződéssel. Nem ad, más alternatívát.

Három alap
I. Az Atya feltámasztotta Jézust, ezzel igazolta, hogy a Megváltó valóban Isten Fia volt, van alapja a bűnbocsánatnak, és elfogadta az ő áldozatát. Krisztus bűntelen életet élt ezen a földön, mert különben nem támadhatott volna fel..(1 Kor. 15.13-17). Ha Isten elfogadta volna Krisztus áldozatát, de nem támasztja fel, akkor is hiábavaló lenne a hitünk. Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek azaz életet kapnak, élővé tétetnek, feltámadnak.

II. Krisztus nem "csak" feltámadt, hanem a mi megigazulásunkért, igaz életünkért támadt fel, ez is jelentős része a feltámadásnak. Ezt olvashatjuk Róma 4.25-ben Jézusról:"…feltámasztatott a mi megigazulásunkért." Ha Krisztus feltámadt, én is feltámadtam vele, Isten belefoglalt engem Krisztus feltámadásába. A bűnnek való meghalásunk is Krisztussal együtt történik, és az új életre való feltámadásunk is vele együtt. (Gal. 2.20).

Róm. 6.5-6 szerint "Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára (bizonyosan) feltámadásáé szerint is azok leszünk."

Isten úgy beszél rólam, mint aki mindezt már megnyerte. Nem jövő, hanem múlt időben szól, amelyet az ő jelenléte tesz valósággá, jobban mondva részesít engem ebben a valóságban. Nem a feltámadás hasonlóságában, hanem: Mi leszünk az Ő feltámadása. Aztán folytatja, hogy félre kerülünk (eredetiben: elpusztít, eltűnt) soha nem lesz probléma az ádámi természettel, az új ember funkcionál.

III. Együtt feltámasztott és együtt ültetett az Ef. 2.5-9 szerint. Ahogy meghaltunk Krisztussal és feltámadtunk egy új életre, együtt is ültetett minket a mennyekben, a magasságba Krisztusban. Isten közvetlen jelenlétében vagyunk, mint oda tartozók, mennyei polgárok, és eszerint mi is együtt ülünk vele, azaz: részesülünk a hatalmában. Isten létrehozta, mi pedig ülünk, és élvezzük annak a gyümölcsét, amit Ő tett meg

Hatás

A hatalom felelősség nélkül olyan, akár az elharapódzó tűz.. A Királyság hatalmának terhe az, hogy felelősséggel tartozol a hatalmat nyújtó felé. Amikor felelősséget ruháznak ránk, a következő lesz a felelősségünk vállalása s ha valaki felelősen cselekszik, elszámoltatóhatóvá válik a kormányzásban.

A hatalom gyakorlása nem teljesíthető evangelizáció nélkül. Ezt nevezem én, kormányváltás exportálásának. Annak ellenére, hogy a nagy küldetés apostoli küldetés, azt az evangelizáció nélkül nem lehet teljesíteni. Pál apostol elhívásában mérföldkő volt Anthiokia városa. Itt állt bele az exportálásába, azaz kiküldött lett.

Antiókhiában a próféták és a tanítók engedelmeskedtek a Szent Szellemnek, és apostoli csapatként kiküldték Barnabást és Pált. Az antiókhiai gyülekezet egy küldő (evangelizációs) gyülekezetté formálódott. Ez az a természetes fejlődés útvonala a Királyságnak.

A Királyságban lévő helyi gyülekezetek az apostoli (kiküldöttek) csapatok által nyerik el azt a hatalmat és a hozzá tartozó képességet, hogy a saját régiójukon túlmenően más régiókat és nemzeteket is elérjenek. Ezt látjuk a Királyság kiterjesztési módszerének.

Antóniában volt a vezetés megértésének kulcsa, ami szükséges a korinthusi, efézusi, thesszalonikai és filippibeli stratégiai gyülekezetek megalapításához. Ezek a gyülekezetek szép sorban Királyság szerint kormányozni képes gyülekezetek lettek, amelyek hatással voltak más régiókra és térségekre. Látható az a prototípus ami a 'királysági kormányváltáshoz' elengedhetetlenül szükséges.

Egy gyülekezet sikerét nemcsak abban kell mérni, hogy hány ember csatlakozik hozzá, hanem abban:

1. megértik-e a királysági megbízást illetve autoritást
2. ki tud-e küldeni követeket, a kormányváltás megvalósulásáért.

"És az Isten Királyságának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég." Máté 24:14